Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem esik túl jól a férfi válasza, de szerencsére gyorsan túl tudok lendülni rajta. Csak az forog a fejemben, hogy ő, ő tökéletes lesz. Eléggé kis esetlenkének vagy nem is tudom minek tűnik, így könnyen megeshet, hogy ő benne lesz. Emellett az a tény se elhanyagolható, hogy a pletykák szerint előszeretettel kavar nála sokkal fiatalabb lányokkal, akik sok esetben a diákjai. Viszont nem értem. Ha szereti a fiatal lányokat, akkor miért közölte velem, hogy vannak még üres helyek, így nem indokolt, hogy vele szemben foglalok helyet. Na de csak meg fog törni az a bizonyos jég. Remélem! Túl sokáig nem fogok küszködni vele. Nem az a típus vagyok. De mindent el fogok követni, amit csak el lehet. Beteges? Lehet. De nem érdekel.
A feltett kérdés hallatán egy bájos mosoly jelenik meg arcomon.
- Ezek szerint Ön nem ismer engem, szóval akkor... - felállok, áthajolok az asztal felett, majd kissé felé nyújtom a jobb kezemet - Szendrey Adél vagyok, de ha lehet inkább szólítson Lédának. - ha felém nyújtja kezét, akkor kezet fogok vele, majd visszaülök a székre. Nézésem, mozdulataim mind arra vannak kihegyezve, hogy felkeltsem az érdeklődését. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Most kiderül, hogy ő vajon mennyire látja megfelelően a történéseket. Megfogom a bögrémet is iszok egy kortyot a kávémból. A tejhabtól egy kisebb bajusz lesz ajkaim felett, melyet egy ügyes nyelvmozdulattal eltávolítok onnan.Az iskolás-nem iskolás dologra direkt nem válaszolok, lehet jobb ha nem tudja, hogy még csak kisdiák vagyok. A felszolgáló csaj ekkor lép oda és eléggé feltűnően kezd el flörtölni a férfival. Ez egy cseppet sem tetszik, így felpillantok rá, és tekintetemből tökéletesen látszik, hogyha most nem koccol le, akkor annak csúnya vége lesz. Szerencsére veszi a lapot, és visszamászik a pult mögé.
- Máshol? Szerintem most a pont ott vagyok, ahol lennem kell. - egy ártatlannak tűnő, de sokat sejtető mosolyt eresztek meg Zoltán felé, majd beleharapok a reggelimbe.
- Mi a terve ezen a szép decemberi napon? - kezdek bele egy ártalmatlan témába, hogy ne csak üljünk bambán egymással szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tervem, miszerint majd megnyugtatom úgy, ahogy anya engem régen, sajnos nem jött be. Tudom, a puszival kicsit messzire mentem, de én mindig azt élveztem benne a legjobban. Nyilván ott nagyot nyomott benne az is, hogy a puszit anyától kaptam, nem pedig egy teljesen idegentől, akit fél perce láttam meg. Szóval a merész és buta tervemnek a vége az lett, hogy a fiú ellökött magától, én pedig hátra lépem párat. Sajnos elveszítettem az egyensúlyomat és egy nagy puffanással landoltam a földön. - Idióta! - förmedtem rá a srácra. Ahogy estem, megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, amivel is egy kész lavinát indítottam el, melynek a vége az lett, hogy az egyik csónak kicsit megborult, a rajta lévő dobozocska pedig a levegő lendült, majd az egyik ablakon keresztül távozott. Szóval azon kívül, hogy eléggé bevertem a hátsóm, még egy ablakot is kitörtem. Remek. Most, majd azt is foltozgathatjuk, mert az a flúgos még a saját árnyékától is fél. Egy nagyon sóhajtom, majd a földön ülve hallgatom, amiket mond. Végül is lehet benne valami. Nekem is sántít, hogy decemberben vihar, aztán ahogy ő így összerakja a képet, a végén kiderül, hogy nem is olyan őrült, hanem tényleg valakik vannak odakint. Az se segít sokat a helyzeten, hogy bevallja, kutat valami után, ami után nem biztos, hogy kellene. Szóval simán lehetséges, hogy valaki a nyomában vannak, a vihar pedig tényleg csak álca, figyelemelterelés. Nyelek egy hatalmasat, majd talpra pattanok.
- Oké, akkor mit csináljak?! – kérdezem tőle, és alaposan körbetekintek az apró házban. Túl sok fedezékünk nem lesz, mivel néhány csónakon, evezőn, ládán és ilyesmi apróságokon kívül, nincs itt semmi. – Valamit kéne kezdeni az ablakkal. De mit?! – kissé riadtan nézek a fiúra és várok valami segítséget, valami ötletet. Lopva ki-kitekintek az ablakon, de őszintén szólva semmit nem látok. Teljesen sötét van odakint, s csak akkor van némi fény, mikor villámlik egyet. De most nem is lényeges, hogy én mit látok. Ő látja, ő tudja, szóval igen nagy bajba keveredtem. – Toljuk oda azt a szekrényt az ajtóhoz. – mutatok ujjammal egy régi szekrényre, amiben az evezőket, mentőmellényeket tárolják. – Az ablakhoz pedig állítsuk oda a csónakot, hogy ők ne láthassanak be. Vagy ha tudsz valami frankó varázslatot akkor ne tartsd magadba! – szólok rá kissé esélyesebben, mint kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szerencsére az ismeretlen srác jobban tudja forgatni a pálcáját, mint én. Mondjuk ez  nem nehéz, mivel én jelen pillanatban azt se tudom, hogy az enyém merre van.  
- Jól van! – válaszolok vissza neki, arra, hogy vigyázzak. Hát ez se direkt volt, egyébként meg az ő hibája, mivel ő lökött rajtam egyet. Hangomban van némi él, de mivel most eléggé tele a gatyám, így ezen gyorsan túllendülök. A tervemre igent mondott, így nagy erőkkel kezdjük el taszigálni a bútort meg a csónakot. Amiben tudtam segítettem neki, miközben éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. A titkos lejáró hallatán kissé értetlenül nézek rá. Mégis mit keresne egy titkos ajtó egy elhagyatottnak tűnő csónakházban? Hova vezetne? Le a tó alá vagy mi? Megcsóválom a fejem, és megpróbálok nem kattogni ezen. Elkönyvelem annak, hogy a srácnak túlzottan is élénk a fantáziája. Nekem eszembe se jutott volna ilyen. Bár ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, végül is ebben a világban bármi megeshet. Utálom is benne elég rendesen. Mondjuk, ha normális lennék, simán csak egy átlagos ember, akkor attól se kéne tartanom, hogy egy csónakházban vagyok egy decemberi vihar közben, egy idegennel, akinek üldözési mániája van, de lehet, hogy tényleg van kint valaki aki őt akarja. A hosszabb gondolatmenetem végére nyelek egy nagyot. Már megint belekeveredtem a jóba úgy érzem. Az ránt vissza a valóságba, hogy a fiú újra megszólal. Először nem dolgozom fel amit mond, még egy kicsit a képzeletemben ragadtam, de utána leesik. Odanézek a terasz felé, ahonnan az előbb bejöttem. Egy ablak az egész.
- Fa**a! – közlöm röviden és tömören. – Ezzel most mégis mit…? – jobbomat kinyújtom az említett dolog irányába és kérdő tekintettel nézek a srácra. De a következő kérdése hallatán felnevetek. Csórikám! Rendesen megsajnáltam, hogy pont velem áldotta meg az ég.
- Hát nem éppen, de ha ismernék is, akkor se lennénk előrébb vele, mivel nincs itt a pálcám. – a többi kérdésre nem válaszolok, mivel jelentéktelennek tartom, hogy megtudja ki fia borja vagyok és hány éves. Sajnos az a jelen helyzetünkön nem sokat változtatna. – Szóval magadra maradtál… - konstatálom és bocsánatkérően nézek rá. Hogy ő ebből mennyit lát a sötétben, azt nem tudom, de bennem ott van az akarat…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Szinte biztos voltam benne, hogy ha valami hasonló reakciót fogok kiváltani belőle, mikor megtudja, hogy nincs itt a pálcám, és varázslati ismereteknek is híján vagyok. Már megszoktam, hogy ezekben a körökben az emberek valami fura mumusnak tartanak. Abba már bele se megyek, hogy ki van akkor, mikor elmondom, hogy szerintem ez a világ amiben ők élnek, egy nagy sz*r, ami teljes szívemből gyűlölök, ahonnan amit tudok el fogok menekülni. Igaz a világ minden pontján vannak varázslók és boszorkányok, de ha nem mondom el,  hogy az vagyok, akkor talán sose derül ki és sose tudják meg. Szóval ha kijártam a sulit, akkor talán végre élhetek rendes életet. Gyereket sose fogok szülni, mert félő, hogy neki is lesz „ereje”, amitől mentsen meg az ég!
Amikor a srác felsorolja, hogy mennyi minden nem vagyok, akkor én minden opció után biccentek egyet. Az animágusnál kisebbet, mert azt még nem adtam fel, hogy az legyek. Mivel csak az foglalkoztat, attól nem ódzkodom, így be fogok majd próbálkozni… Hátha. A velem szemben lévő hímnemű egyed valószínűleg nem a kedvességéről híres, így elengedem amiket mond. Ha mindig mindent felvennék, akkor nagyon rossz életem lenne és nagyjából már öngyilkos is lettem volna. De még élek! Vagy valami olyasmi.
- Boccs… - ennyit teszek hozzá, mert valahogy szükségét érzem. Nem fog velem sokra menni, aztán még a végén miattam fogják kinyírni, mert nem tudom megvédeni. Hupsz! Kérdését hallva gondolkodni kezdek, majd hirtelen majdnem kiszalad a számon, hogy a tó. De egy tóval nem hiszem, hogy sokra megyünk, hacsak nem elemi mágus, aki valami vízi pajzsot tud körén varázsolni vagy ilyesmi. Idióta gondolatomon elmosolyodom egy fél pillanatra.
- Hmm… Temető? Lovarda? Talán.  – na meg a tó, teszem hozzá fejben, mire újra elmosolyodom. Az ablakok felé lépek párat, majd fejemet oda dugom hozzá és erőteljesen kezdek kifelé nézelődni, hátha meglátok valamit, ami segíthet. Majd egy rossz mozdulat után az egyik deszka megreccsen, majd a lábam eltűnik a mélybe, azonban a másik oldala a deszkának az égbe emelkedik.
- Áucs! – szisszenek fel, majd halkan egy kisebb káromkodás hullám hagyja el ajkaimat, de csak halkan. – Azt hiszem beszorultam. – nézek a fiúra bocsánatkérő, de könnyes szemmel, mivel eléggé fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Fárasztó nap volt ez a mai. Karácsony van, és igaz, hogy a suli egy része hazautazott, de még így is maradtak páran. Na ez a pár diák arra jutott, hogy mennyire jó lenne egy kisebb bulit csapni a faluban. Na és hol máshol?! Természetesen a csárdában. Na és ki volt ma estére beosztva? Természetesen én! Ami egyébként tök érthető, mivel se kutyám, se macskám, így ráérek. Vagyis macskám van, de ő megszokta, hogy egyedül van, illetve neki a karácsony is ugyan olyan nap, mint az összes többi, leszámítva azt, hogy teljesen elbűvöli őt a sok szép csillogó dísz. A kis társaság igen korán érkezett és elég korán ki is csapta magát, szóval talán időbe tudok zárni. Este 11 óra van, a vendégek legnagyobb része már távozott, de van a kitartó banda és a törzsvendégek. Mivel egyedül vagyok így már hullának érzem magam, de muszáj bírnom. Éppen 6 korsó sörrel és ugyan ennyi pálinkával egyensúlyozom a társaság irányába. A srácok eddig jó fejek voltak, semmi gondom nem volt velük, de már kezdenek eléggé lealjasodni, így egyikük nagyon viccesnek találja azt, hogy kicsit megpaskolja a fenekem. Mivel a kezem tele van, így nem tudok visszkézből ütni. Szépen lepakolom a kért italokat az asztalra, a tálcát a kezembe tartva magam mellé lógatom, majd a fogdosós fiú felé fordulok. Egy kisebb monológot mondok neki az alapvető illemszabályokról, illetve, hogy kinek a seggét fogdossa, majd távozok. Mivel a fizetésem és a jattom is tőlük függ, így nem tehetem meg azt, amit egyébként tennék. Nehéz visszafognom magam, de muszáj. Kell ez a munka. A pult mögé érve felsóhajtok, majd a csepegtetőhöz lépek és komótosan törölgetni kezdem a még kissé nedves poharakat. Most éppen senki nem kér semmit, így talán tudok picit pakolászni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hajnal van. Még a napkeltétől igen messze állunk, de mivel erősre sikerült az este, így kettő óra után sikerült csak kitennem az utolsó vendéget. Ezt követtem még a pénztár rendbe rakása, átszámolása, mosogatás, elpakolás, takarítás. Szóval bőven volt már három óra is, mikor végre végeztem. A raktár egyik zugából előkotortam a kabátom és a táskám. Miután mindent magamra húztam – értsd ez alatt kabát, sapka, sál, kesztyű, táska – újra ellenőriztem minden ablakot. Az utca felőlieket szoktam a végére hagyni, mivel értelemszerűen ezek mellett van a kijárat. Mikor kilépek az ajtón még egyszer hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak a villanyok állapotáról, végül a kijárat csukódik, végül pedig egy kattanással zárul a zár. Mint mindig, most is körbetekintek, de valami nem stimmel. Biztos sokaknak ismerős az, mikor úgy érzed, valaki figyel. Na ez így hajnalba, tök egyedül az utcán, eléggé félelmetes tud lenni. Még jobban körbetekintek, mikor is egy ismerősnek vélt alakot látok a fák mellett elosonni. Mintha a „kedves” exem lenne, akitől nem sikerült a legjobban búcsút vennem. Arról a csöpp összegről nem is beszélve, amit elvettem tőle, mivel járt nekem. Egy igen nagyot nyelek, miközben lassú, higgadt mozdulatokkal kezdem a csárda kulcsát keresni zsebembe. Mikor végre megvan, szélsebesen dugom a zárba, nyitom az ajtót, majd belülről újra bezárom. Futva haladok a pult mögé, ahol a földre roskadok. Táskámban kezdek turkálni, ahonnan előbb a telefonom, majd a cigim kerül elő.

„Csárda, SOS”

Remegő kezekkel pötyögöm be ezeket, majd nyomok rá a küldés gombra. Következő pillanatban már a számban a cigi és kattan az öngyújtó. Lehet ezért meg leszek ölve, de  most még ezt is vállalom.
- Gyere már… – motyogom magamban, miközben mélyeket szívok a cigarettából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Múlnak a percek és számomra olyan, mintha egy órája ülnék a földön. Fejemet a pultnak döntöm és az előttem álló szekrényt bámulom, mely roskadozik a különféle rövidektől. Újra beleszívok a cigarettába, ami így el is fogy. Cipőm talán elnyomom a csikket, majd a kukába pöccintem. Felállok és egy feles poharat veszek elő a helyéről, a pultra csapom, majd újra a felhozatalt kezdem vizsgálni. Nem sokkal később a kis pohár megtelik csordultig ginnel, amit egy húzásra meg is iszom. Érzem ahogy átjárja egész testemet az alkohol, amely először bizsergető, majd hirtelen mintha minden erő eltűnt volna belőlem, teljesen lezsibbadok a fejem búbjától a talpamig. Igen, most erre az érzésre van szükségem, mivel pár percig talán elfeledteti velem, hogy ki vár rám odakint. Leguggolok és újra a táskámban kezdek kutatni. Egy újabb szál cigaretta kerül elő, melynek vége az öngyújtó kattanása után pirosan kezd izzani. Mélyet szívok belőle, majd felegyenesedek és felülök a pultra. Várok. Szerencsére már csak pár perc és hallom az ismerős hangot. Hirtelen mintha nehéz súlyokat vettek volna le rólam. Talán még egy mosoly is átsuhan arcomon. Leugrok a pultról és az ajtóhoz sietek. Ahogy az ajtó kinyílik, Somát a karjánál fogva rántom be az épületbe, majd zárkózom vissza. Ezt követő mozdulatom akarva akaratlanul jön, ugyanis a nyakába vetem magam és szorosan megölelem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – motyogom a nyakába fúrva arcomat. Igaz, Soma fiatalabb nálam pár évvel, de ennek ellenére nagyon jól kijövünk. A hasonlóan szar gyerekkorunk, illetve az együtt ledolgozott nyár elég szoros köteléket hozott létre kettőnk között. Lemászok róla, majd újra a pult felé veszem az irányt.
- Bocsánat, hogy ilyenkor rángattalak ide, de megmondom őszintén nem mertem volna egyedül kimenni az utcára. Vagyis megtettem, mivel elindultam hazafelé, de mintha a kedves exemet láttam volna. Tudod, akitől megfújtam egy kis pénzt, mivel nem fizette ki a munkámat. – kezdek bele, majd a pulthoz érve előveszek még egy poharat, ezt követően pedig mindkettőt színültig töltöm. A tiszta poharat Soma felé lököm, ezzel jelezve, hogy az övé. Újra beleszívok a cigibe, mely a nagy ölelgetés közben kissé leégett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Míg én a pulthoz érek és kitöltöm az italt Soma próbál megnyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel. De mikor meghallom, hogy „visszaadd a pénzt neki”, lefagyok. Értetlenül pislogok rá.
- Hogy mi? Kizárt! Az a pénz az enyém! Sose fogja újra látni! Meg egyébként is, már rég elköltöttem, szóval megb***hatja! – kissé ingerülten és talán emelt hangon válaszolok neki. Ezután teszem le a pultra az üveget, mely nagy csattanással landol, mivel erősebben sikerült a mozdulat, mint terveztem. Nem várom meg Somát, hanem lehúzom a pohár tartalmát, amit végül a ő is megtesz.  Mivel a cigi menet közben szinte leégett, így egymás után kettő nagyot szívok bele, majd elnyomom.
- Az új helyet nem tudja szerencsére, így ha csak nem követ, akkor ott rendben leszek. De az sem biztos, hogy ő az, lehet csak képzelődtem. Lehet csak valaki, aki nagyon hasonlított rá. Basszus, olyan rég volt már, hogy azt hittem rég elfelejtette. Na és mi van, ha tényleg elfelejtette és csak én vagyok megint bekattanva. – hadarom, majd mögöttem lévő szekrénynek dőlök. Fejemet hátra hajtom és a plafont bámulom.
- Na most mi legyen? Nem dekkolhatunk itt reggelig, nem szeretnék itt aludni! Igaz, hogy már csak pár óra, de hulla vagyok és holnap este megint én vagyok beosztva. Ötlet? – nem nézek rá, hanem kb. a plafonnak beszélek, de ezt Soma már megszokhatta tőlem. Vele szembe merek tényleg önmagam lenni, mivel ismer és tudja milyen is vagyok valójában. Ilyenkor nem kell szerepet játszanom. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem. Ellököm magam a pulttól, majd újabb kört töltök magunknak, végezetül pedig újra lehúzom a tartalmát. - A hátsó ajtón nem tudunk kimenni, mivel az mai szállítmány elé lett bepakolva. – közlöm Somával, majd ha megitta az italát elveszem a poharat előle és a mosogatóba teszem. Táskám zsebébe kezdek kotorászni, majd a megivott italok árát- természetesen a dolgozói kedvezményt kihasználva – a „pénztárba” dobom. Megnyitom a csapot és kezemet alá dugva várom, hogy megérkezzen a meleg víz. Végül a szivacsot benedvesítem, mosogatószert nyomok rá, a két pohár pedig pár percen belül szépen csillog a szárítón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyjából három poharat sikerül eltörölnöm és elraknom a helyére, mikor hallom és érzékelem, hogy valaki a pulthoz lép. Észrevétlenül sóhajtok egyet, amit egy szemforgatás kísér. Pedig mennyire reménykedtem benne, hogy hamarosan zárhatok, de neeeeem, valakinek nincs jobb dolga, mint most kocsmázni. De mivel jó vagyok ebben, így mire a vendég felé fordulok, ő már csak egy széles mosolyt lát arcomon. Azonban ez a mosoly gyorsan le is fagy, s mivel tudatosul ki is ül velem szemben még a pohár is kiesik a kezemből. Kissé riadt, kikerekedett szemekkel nézek rá, majd megerőszakolom magam és annyit tudok mondani, hogy…
-Szia! őőőőő Viszont! – hebegem. Nico mosolyog, mosolyog mintha semmi nem történt volna, mintha hónapokkal ezelőtt nem csúnyán váltunk volna el egymástól. Én azóta sem tudtam túltenni magam rajta. Akkor láttuk egymást utoljára, azóta még egy sms, vagy bagoly, vagy bármi üzenetváltás nem történt köztünk. Tartottam tőle, hogy nem fogom megúszni a találkozást vele, de őszintén szólva bíztam benne, hogy többet nem kell látnom. Szégyellem magam a történtek miatt… Pedig milyen jó lett volna, ha akkor több eszem van, és nem csinálok hülyeséget. Mennyire nagy szükségem lett volna rá a baleset után. Torkomba gombóc képződik, nyelek egy nagyot, remélve, hátha az segít. A földön fetrengő szilánkokkal mit sem törődve lépek a pulthoz és igyekszem mosolyogni.
- Mit adhatok? – kérdem. Nem tudok őszintén örülni, nem tudok nem közömbös lenni vele. Illetve a pletykák, melyek terjengnek róla, hát mit is mondjak… Mintha nem az a Nico lenne, akit én ismerek.
- Tudom ajánlani a vajsört. Most igen jól sikerült! A karácsony szellemében van benne egy kis plusz ízvilág. - közlöm vele azt, amit ma mindenkinek elmondtam, csak annyi különbséggel, hogy rájuk mosolyogtam is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mikor Soma az orrom alá dörgöli, hogy ő megmondta, elég csúnyán sikerült ránéznem. Nem szólok semmit, csak egy gyors, gyilkos pillantást vetek rá. Ez most nem az a szitu, ahol a másik fejéhez kell vágni, hogy ő márpedig előre szólt. Nem szép dolog a másik orra alá dörgölni a hibáit, még akkor sem ha jogos. Szerencsére ezt Soma is érzi, így bocsánatot kér, mire én csak megvonom a vállaim. Most ezzel mit kezdjek? Úgyis tudja, hogy nem tudok rá haragudni… Soma ma nagyon vágja maga alatt a fát. Sikerül egy újabb mondatot elejtenie, ami nem illik a jelen helyzetben, s amin máskor jót nevettem volna, de most újabb csúnya pillantás jár érte.
- Bekaphatod Závodi! – közlöm vele tök bájosan… Elveszem tőle a konyharuhát, majd megtörlöm benne kezem, miközben hallgatom őt. Egy mély sóhaj tör fel belőle és megcsóválom fejem.
- Látom még mindig nem érted… Nem fog egy forintot sem látni tőlem, se tőled! Azt pedig szintén verd ki a kis fejedből, hogy neki akarsz menni. Esélytelenek nyugalmával indulnál. Aztán napokon keresztül kereshetnélek, hogy melyik árokban fekszel szarrá verve. Köszi de nem! – hevesen csávólom közben a fejem. Imádom azt a gyökeret, de néha ki tud borítani. Való igaz, hogy a fiúk később érnek, és ő még szerintem egy kicsit még a gyerek kategóriába sorolható. Talán pont emiatt nem lett köztünk több szimpla barátságnál. Azt az egy estét leszámítva…. Mikor vázolja, hogy lehet engem akar, csak felnevetek kínomban.
- Kizárt!  Az ő elmondása alapján én megloptam őt, egy utolsó kis k**vának tart… - még mielőtt nagyon belemélyednénk ebbe a dologba, így ezt gyorsan le is zárom. A táskámba kezdek újra turkálni, majd egy újabb szál cigi kerül elő belőle. Már nem remegek, így könnyebben meg tudom gyújtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kérdését hallva egy komoly monológ fogalmazódik meg bennem, lepörög egy film is lelki szemeim előtt, de ahelyett, hogy ez kitört volna belőlem, csak annyit reagálok, hogy Persze. . Annyi mindent szeretnék neki elmondani, annyira szeretném őt visszakapni, annyi minden történt azóta, hogy egy este nem lenne elég ahhoz, hogy átbeszéljük. De múltkor egy hatalmas határt léptem át, most pedig nem tudom, hogy mit engedhetek meg magamnak és mit nem. Nem tudom, hogy meddig mehetek el, mennyire kíváncsi még rám, mennyire szeretne újra nyitni felém. Emiatt vagyok ilyen amilyen… Teljesen befeszültem és úgy érzem képtelen vagyok lelazulni. Megkapom a rendelést, amit egy biccentéssel nyugtázok, majd Niconak hátat fordítva indulok a korsókhoz, majd pedig a kért italhoz. Mikor a korsó csordultig telt óvatosan leteszem elé, majd egy újabb mosolyt ejtek meg irányába.
– Egészségedre! – a poharamhoz nyúlok mely a pulton áll, majd egy igen nagy kortyot iszok belőle. Cola. Igen, ilyen komoly italokat iszok mikor dolgozom. A csapat srác mozgolódni kezd, húzzák a kabátjukat, s közülük az egyik a pulthoz lépked. – Egy perc! – közlöm Nicoval, majd a kasszához lépek és fizettetem a srácot. Egy igen szép összeget hagynak itt, de e mellé egy jó kis jatt is társul. További szép estét kívánok neki, majd széles mosollyal köszönök el a kis társaságtól. Ahogy kilépnek az ajtón én már ott is termek, majd kiteszem a "Rögtön jövök" táblát. Visszafelé haladva egy nagy sóhaj tör fel belőlem.
- Hiányzol! – közlöm vele majd egy gyengéd, őszinte mosolyt küldök felé. – Nagyon sajnálom a történteket és remélem, hogy már nem haragszol rám annyira.
Megtámaszkodom mellette, majd az arcát, a reakcióját figyelem. Annyira szeretném, hogy újra tudnánk kezdeni azt a barátság dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megszoktam már a hangoskodást, a merev részeg, olykor agresszív embereket. Szinte minden típus megfordul itt a csárdában, így nekem újat nem igen lehet már mutatni. Ma egy egész nyugis nap van, csak páran ücsörögnek vagy magányosan vagy társasággal. A szokásos kis társaság ott ül a sarokban és már órák óta kártyáznak, miközben már bevedeltek több korsó sört fejenként. Őket egyébként kifejezetten kedvelem, annak ellenére is, hogy igen furcsa alakok. Néhány diákot nem olyan rég dobtam ki, mivel nem tudták, hogy illik viselkedni. Most a pultnál állok, vagyis a pulton könyökölök és lesem a vendégeket. Már mindent elmosogattam, eltörölgettem, elpakoltam, letöröltem, szóval lényeg ami lényeg, jelenleg nincs dolgom. De mindez megszűnik, mikor a csárda ajtaja kinyílik, majd hangosan be is csapódik. Mikor meglátom, hogy ki lépett be rajta, csak a homlokomra „csapok” és megcsóválom fejem. Nem tudok mit kezdeni Várffy eme megnyilvánulásival. Az sem tetszik igazán, hogy a vendéget csak úgy arrébb dobta, de Lajos bá’ olyan részeg, hogy neki tök mindegy hol alszik. „Felveszem” a rendelést, ami nem volt nehéz mivel Várffy nem éppen halk, én meg nem vagyok süket. Csapolok egy korsó sört, a kért rövidből öntök egy két decis pohárba, mivel nem fogok neki odavinni egy szinte teli üveggel, inkább fordulok többször. Menet közben megállok, és kicsit felébresztem a földön alvó vendéget, majd megkérem, hogy menjen haza. Ő csak legyint egyet, morog valamit a bajsza alatt, majd pozíciót vált. Hát jó, nekem ugyan mindegy… A asztalhoz lépek, majd lepakolom a volt tanárom elé a kért italt.
- Egészségedre! Boldogság vagy bánat? – kérdem, mivel a legtöbben mikor ilyen lendülettel állnak neki az estének, akkor azt valami miatt teszik. Közben Lajos bá’ poharait a tálcára kezdem pakolgatni. Furcsán kéne éreznem magam Várffy és a köztem történtek miatt, de valami oknál fogva semmi, de az ég egy adta világon semmi kellemetlen érzés nincs bennem. Ami megtörtént az megtörtént, na meg egyébként is, régen volt az már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elmosolyodom, mikor megállapítja, hogy megváltoztam. Hát igen, elég rég sodort minket össze a sors. Akkoriban még egy darab tetoválásom sem volt, most pedig nagyjából mindenhol van.
- Adél bizony… Hát rég volt…  - lazán megvonom a vállam, aztán leesik, hogy lehet nekem is kellene erre reagálnom valamit. Őszintén szólva nem szeretek a múltam részét képező emberekkel találkozni, de elkerülni nem tudom őket, mivel túl kicsi ez a falu hozzá. Nem kedvelem az akkori Adélt, nem jó szívvel gondolok rá. Az pedig, hogy az előttem ülő férfivel, aki a tanárom volt, még le is feküdtem, nem javít a helyzeten. De őszintén szólva szerintem igen jól kezelem már ezeket a szitukat, sőt tök közömbösen tudok már hozzájuk állni. Végül nem sikerül semmit kinyögnöm, illetve mire megszületett volna valami reakció, addigra kissé ingerülten kéri a többi italt. Felpillantok Várffyra a pakolás közben, első körben közöltem volna vele, hogy se süket se hülye nem vagyok, de inkább nyelek egy nagyot és nem leszek paraszt.
- Én kihozom, de akkor előre fizetsz mindent amit az asztalra teszek, akkor is, ha nem iszod meg. – közlöm vele higgadtan, majd felegyenesedek. Dühös. Igazából amennyit tudok róla, az alapján sok dolog miatt lehet az. Rákérdezni felesleges, de ha akar valakivel beszélni róla, akkor majd úgyis el kezd mesélni. Ha bevállalja az előre fizetést, akkor a pulthoz lépek és összekészítem amit kért. A tálcára kerül egy whisky melyből alig hiányzik valamennyi, illetve a többi üres helyet korsó sörökkel töltöm fel. Számolok egyet, majd a számlát az üveg alá teszem. Két kézzel fogom a tálcát, ami cseppet sem könnyű, majd odalavírozok hozzá. Lepakolok elé az asztalra, majd oda nyomom az orra elé, hogy mennyit is kell fizetnie.
– Na és mi a helyzet a kviddiccsel? Jut eszembe, gratulálok az igazgatóhelyettes poszthoz. – próbálok a tőlem telhető legkedvesebb és normálisabb lenni. Bár legszívesebben azzal indítottam volna, hogy még mindig mindenkit megdugna, aki nem a vonathoz siet? Na igen, ez elég parasztság lett volna tőlem, de hát ha egyszer ezek a sztorik terjengnek róla…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Természetesen Várrfynak nem okozott gondot az, hogy előre ki kellett fizetnie mindent. Egyébként ebbe biztos is voltam…  az egója nem engedte volna azt a megaláztatást. Na meg sejtettem, hogy rogyásig van lóvéval. Mondjuk arra azért nem számítottam, hogy mindenkinek fizet. Ha ő tudná, hogy ez mennyire sokba fog fájni neki. Na de ez az ő dolga, ha ezt így megengedheti magának, akkor csak tessék. Ilyenkor néha kicsit összeszorul a gyomrom, olyan, mintha jól hasba vágnának. Nem sajnálom tőle, biztos megdolgozott érte, de ku**ára nem fair az élettől, hogy nekem minden apró kis kanyi vasért kő keményen meg kell dolgoznom, aztán meg elgondolkodni azon, hogy mi fér bele a büdzsébe.
- Nem szeretnéd befejezni ezt a Nagyúrazást? Egyrészt marha irritáló, hogy percenként elhangzik a szádból, másrészt, nagyon gyorsan át fognak emelni az asztal felett, ha még sokáig folytatod. Csak egy jó tanács. – eddig ment a legyek cuki dolog. Nem szeretem a nagyképű embereket… Bocsi! Miután tudtára adta a társaságnak, hogy ő fizeti a fogyasztást, hirtelen minden kéz a magasba lendült. Lesújtó tekintettel néztem Várffyra, majd egy Kössz… -t is elmotyogok. Lepakoltam az asztaláról, meghallgattam a kviddicses válaszát, majd indultam is volna a pulthoz, hogy kiszolgáljam a többieket, mikor is közölte, hogy nekem is innom kell. Felnevettem.
- Mivel marha sok munkát csináltál nekem, így ezt most sajnos nem tehetem meg, különben meglincselnek a vendégek. De ha úgy van és még nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor ha megjött a váltásom iszok veled egyet.- Óvatosan úgy fordítottam bal kezemet, hogy lássam az órámat, majd megállapítottam, hogy szerencsére hamarosan vége a műszakomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabadnapom van, vagyis kértem egyet, mivel el kellett intéznem pár dolgot. Na meg egyhuzamban lehúztam 13 napot, szóval eléggé el is fáradtam.  A délelőtt nagy részét ügyintézéssel töltöttem, számlákat fizettem be, sőt még takarítottam és mostam is egyet. Aztán eljött a késő délután és nekem jelenésem volt  a stégnél. Drága főnököm kitalálta, hogy beszéljünk át egy-két dolgot a csárdával kapcsolatban, de semmiképp ne ott, hanem valami nyugisabb helyen. Egy cseppet sem bántam, hogy nem ott találkozunk, mivel ma nem vágyom oda, sőt a közelébe sem. Mivel már egy ideje ott vagyok, így megismertem a falu/város igazi krémjét, így nyugodt szívvel közlekedek éjszaka is az utcán. Engem tuti nem fog bántani senki. Azért előnye is van annak, ha valaki egy ilyen késdobálóban dolgozik. A hűtőmből kipakoltam az előre betárazott söröket, majd megtömtem velük a hátizsákom. Nagy lendülettel érkeztem meg a stéghez, ahol és aminek a környékén tök egyedül vagyok. Hű! Ilyen sem sűrűn fordult még elő. A Nap hét ágra süt, én pedig igen gyorsan szabadulok meg a dzsekimtől, mivel majd meg döglök benne. A stég végére lépkedek, majd táskámat és kabátomat óvatosan lerakom, végül le is huppanok. A fa kellemesen meleg, a Nap sugarai finoman melegítik bőrömet is. Kinyitok egy üveg sört, majd kortyolok egyet belőle. Egyik lábamat magam alá húzom kissé majd ezen átrakom másik, nyújtott lábamat. Hátradőlök és kényelmesen megtámaszkodom. Fejemet hátradöntöm és szemeimet is behunyom. Hát akkor várakozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallom a hátam mögül, hogy valaki mozgolódik, de nem fordulok meg. Igazából kétesélyes a dolog, vagy a Főni az, vagy nem. Úgyis gyorsan ki fog derülni alapon én csak várok, s mikor a léptek még közelebbiek, szinte már biztos vagyok benne, hogy Niko az. Mikor mellém ér egy könnyed mozdulattal tolom fel a napszemüvegemet fejem tetejére, majd egy szívélyes mosolyt küldök felé.
- Semmi gáz, én addig napoztam. Rám fér azt hiszem… – vonom meg vállam, majd a hasamra pillantok, ami nem annyira fehér, de azért a nyári színemtől messze áll. Én vagyok azon lányok egyik példánya, aki soha nem jár szoláriumba. Szerencsés vagyok valamennyire, mivel kissé kreolos bőrt örököltem apától… kb. ez az egye jó dolog benne. Végig figyelem Nikot, miközben letelepedik mellém a stégre. Egy mély sóhaj tör fel belőlem mikor helyet foglal, s úgy érzem, hogy fülemben lüktet a vér a bennem lévő feszültségtől. Arcomon semmi nem látszik ebből szerencsére.
- Tökéletes. – kacsintok rá, majd a magasba emelem sörömet - Én most inkább erre dobtam a voksom. Többet hoztam, szóval ha gondolod… - a mellettem lévő táskát szétnyitom, így szemléltetve a tartalmát.
-Na és mi a helyzet Főni? Mi történt? Gondolom nem csak jókedvedből hívtál ide, vagy mert hiányoztam. Szóval essünk túl rajta… – törökülésbe ülök és teljes testtel felé fordulok. Leveszem a napszemüveget a fejemről, majd az egyik szárára finoman ráharapok. Ideges vagyok, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet, illetve azért is mert itt ül mellettem mindössze pár centire. Konkrétan érzem a parfümjének illatát. Végem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Kockák… ugyan kérlek! Hiszem ha látom…! – ezt a lehetőséget kár lett volna nem kihasználni. Talán a férfi önbecsülése nem fogja hagyni, hogy ne bizonyítsa be a kockák meglétét. De aztán sose lehet tudni! A főnököt eddig még csak felöltözve láttam, de ha villantana, akkor nem csuknám be a szemeim. A következő mondatán felnevetek, mivel tudom, hogy kiváltója a sör volt. Hát igen, egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, legyen szó ételről vagy éppen sörről. Nézem, ahogy megpróbálja kihúzni a dugót az üvegből és már nyúlnék is érte, hogy segítsek, de félúton megáll a kezem, majd visszaejtem testem mellé.
- Mintha nem is kocsmád lenne… - egy pimasz mosolyt küldök felé, de ez is egy olyan pöttyös labda volt, amit nem lehetett hagyni elgurulni. Jaj Istenem, mekkora is genyó vagyok. Ahogy valakin fogást lehet találni én nem tudok elmenni mellette.  - Tudod, miután kinyitottad a bort meg kell szagolni a dugót. Abból el tudod dönteni, hogy jó e még vagy már inkább a halakat kellene megitatni vele. – közlöm. A kezéért nyúlok amiben a dugóhúzó van, majd odahúzom és megszagolom. Rossz ötlet volt… Kurvára semmit nem éreztem a borból, mivel arra nem tudtam koncentrálni, csak a parfümre. - Baszki Niko, ki fogsz csinálni. Legközelebb kevesebb parfüm kérlek… - elengedem kezét, majd folytatom. - Egyébként jónak tűnik… – bár fingom nincs, de azért valamit kellett mondani… Mikor visszakérdez, hogy miért ne hiányoznék, mintha ismét hasba vágnának.
- Mert az alkalmazottak nem szoktak hiányozni a főnöknek… – vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim. Mikor elmeséli, hogy panaszt tettek rám, csak felnevetek.
- Nem adtam nekik több piát, mert már így is törni zúzni kezdtek, majd kizavartam őket… Lehet véletlenül kicsúszott a számon valami ilyesmi. – bocsánatkérő tekintettel nézek rá, majd kissé beharapom alsó ajkam. - Máskor megpróbálok nyugodtabb maradni. Kérlek ne rúgj ki! – kissé megjátszott esdeklő tekintettel nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy hatalmas kő esik le szívemről, mikor közli, én is hiányoztam neki. Életünk első találkozása egy elfuserált randi volt, de valahogy mégis megvolt az összhang. Ebből végül barátság alakult ki, Nico pedig azok közé az emberek közé tartozik, akikben feltétel nélkül megbízok. Szinten minden tud a szar gyerekkoromról, a családi drámáinkról, az félrecsúszott kapcsolataimról. Annyira közelinek éreztem, hogy mikor megszakadt a kapcsolat köztünk, bennem is kicsit megszakadt valami. Összeszedtem magam, de sokszor eszembe jutott. Kellemetlen, mikor rájössz, mennyire hiányzik valaki, mennyire szeretnél vele lenni, pedig tudod, hogy erre most esély sincs.
Nem válaszolok neki, csak egy megkönnyebbül sóhaj tör fel belőlem. Közelebb lépek hozzá, majd átkarolom a nyakát. Jó szorosan magamhoz húzom, arcomat vállába fúrom és mélyen beszívom az illatát. Innen motyogom neki, hogy…
- Én is! Úgy örülök, hogy meg tudsz bocsájtani! Őszintén, tényleg nagyon sajnálom! –
Még mielőtt elengedném őt és eltávolodnék tőle egy gyengéd puszit nyomok a nyakára. Aztán leesik, hogy ezt lehet nem kellett volna, mivel a nyakra nem adunk csak úgy puszikat. A legtöbbeknél az egy igen meredek erogén zóna. Hupsz! Egy mély sóhaj tör fel belőlem, majd a pult mögé sétálok.
- Nos. - kezdek bele, miközben elkezdem összesöpörni a szilánkokat. - Azt hiszem már rendben vagyok. Itt dolgozom egy ideje, bérlek egy szobát a faluban, ha éppen ráérek, akkor pedig motorozgatok valamerre. Nem olyan rég volt egy igen komoly balesetem, de már jól vagyok. Apával nagyjából rendeződött a viszonyunk. Otthagytam a sulit és most élem a felnőttek életét. - játszi könnyedséggel mesélem neki, mintha ez egy tök hétköznapi sztori lenne. Számomra már az, de hónapokkal ezelőtt valószínűleg nem így vázoltam volna.
- Na és veled mi a helyzet? Mizu a barátnőddel? - nézek rá mosolyogva, majd oldalasan felülök vele szemben a pultra és iszok egy kortyot a colamból. Természetesen a pletykákból én sem maradtam ki, így hallottam róla ezt-azt.  Most kitálalhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kérdésére, miszerint, hogy beszélek a főnökömmel, csak megvonom a vállaim, majd egy Hmm is elhangzik közben. Mivel nevet, így nyilván nem sértettem vérig, szóval nincs semmi probléma. Na meg ha ennyitől megsértődne, akkor úgy kellene neki. Annyira közelinek még nem nevezném az ismeretségünket, de úgy érzem ismerem a határait, hogy meddig lehet elmenni vele. A kérdésemre adott válaszán felhorkanok.
- Na persze… – válaszolok neki, mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy többen is jelentkeztünk akkor a meghirdetett állásra. Pedig most tényleg csak a valóságra lettem volna kíváncsi. Jó lenne tudni, hogy mit látott bennem, hogy miért pont én. Nem várom, hogy fényezzen, nyilván nem kell, de azért jó lenne tisztában lenni vele. Azonban Nikot elnézve, ezt sose fogom megtudni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. A mosolyra mosollyal válaszolok, mikor megérintem a mellettem ülőt. Tudom, hogy nem fog félre lépni, tudom, hogy szereti a párját, de abban is biztos vagyok, hogy eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne ha… Az eddigi viselkedése erre enged következtetni, azonban ma mintha kissé távolságtartóbb lenne, mintha kissé elzárkózna tőlem. Nem kell dicsérnie, se semmi ilyesmi, de azért ennél kicsit jobban is megerőltethette volna magát. Jobban törölgetek, mint Anna… Cöh! Hát kapja be!
- Kössz! – - reagálok közömbösen, majd a korty sör után újra megtámaszkodom hátam mögött. A perc töredéke alatt sikerült felhúznom magam, ami nagy valószínűséggel ki is ül arcomra. Sajnos egy nyitott könyv vagyok. Egy újabb, de immár igen nagy kortyot iszok a sörből, majd amíg Niko a vízzel van elfoglalva én egy kis fém flaskát húzok elő a táskámból. Egy nagyot kortyolok belőle, azzal a reménnyel, hogy ez majd lelazít. Kissé befeszültem. Hallom, hogy Niko hozzám szól, rá is pillantok, majd meghúzom a sört. A hideg végigfut rajtam és kissé meg is rázkódom, arcomon egy grimasz is végigfut. A pálinka valamiért mindig ezt váltja ki belőlem.
- Csak utánad… – oldalra biccentett fejjel nézek Nikora, majd a vízre. Nem normális, ha beleugrok, még marha hideg hozzá. Nyáron szó nélkül vetkőznék és ugranék, na de most… Őszintén megmondom, hogy nem vonz. Mondjuk az biztos, hogy kissé lehűtene és talán utána nyugodtabb lennék. Most még a hülye is észreveheti, hogy valami nem stimmel.
- Miért vagy ma ilyen genyó velem? – csúszik ki végül a számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Érzem, ahogy magához húz és ettől egy jól eső bizsergés fut végig egész testemen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős érzéseket és reakciót fog kiváltani belőlem, ha újra találkozunk és úgymond békét kötünk. Már nem haragszik és ez elmondhatatlanul jól esik számomra, pedig én tuti nem bocsájtottam volna meg magamnak. Igaz csak poénkodni szerettem volna, viccesen elütni a dolgot, de sajnos nem úgy sült el, és hosszas eltávolodás lett a vége. De lehet tudat alatt direkt csináltam amit, mivel megijedtem a saját érzéseimtől. Azóta is utálom magam miatta…. Nem tudtam mit kezdeni magamban azzal, hogy esetleg többet érzek iránta szimpla barátságnál. Na de az már a múlt és teljesen felesleges rágódni rajta. Mikor elmesélem nagy vonalakban, hogy mi történt velem, két dolog ragadja meg a fantáziáját. Egy mosoly kúszik arcomra, és még mielőtt belekezdenék a mesélésbe, felállok és hátat fordítok neki. Felhúzom felsőmet úgy, hogy a hátam és a vállaim látszódjanak. Nem szükséges szemüveget húznia ahhoz, hogy lássa a hegeket. Őszintén szólva nem egy szép látvány, annak ellenére sem, hogy már beforrtak, viszont a tetoválásokat így kissé elcsúfította. A srác, aki készítette őket jelezte, hogy tudja korrigálni a dolgot és lehet minden olyan, mint fénykorában, de én nem szerettem volna. Ez majd mindig emlékeztetni fog a történtekre.
-  Hát motoroztam és rutinból közlekedtem, talán kicsit gyorsabban, mint kellett volna. Egyszer csak egy autó kikanyarodott elém én pedig már nem tudtam megállni és átrepültem felette a motorral. Rosszul estem és a motor is csapódott rajtam az egyik bukfenc közben. Aztán elrepültem jó messzire. Több napig nem tudtam magamról, majd hosszas lábadozás után újjáépítettem magam. - a történet felénél visszahúzom a felsőm és Nico felé fordulok. A pulton megtámaszkodom kezeimmel, s kissé oldalra biccentett fejjel mesélem a sztorimat. - A bal csuklóm azóta se működik rendesen, az is kapott esés közben. De egész jól összetettek a dokik. – megvonom vállam, majd a poharam után nyúlok és iszok egyet.
- Hát azt nem kell bemutatnom neked, hogy mennyire herótom van ettől a varázslósditól. Mindig is rühelltem és ezen senki és semmi nem tudott változtatni. Mivel nem érdekelt, így nem is erőlködtem a tanulással, aminek a gyümölcse az volt, hogy majdnem mindenből bukásra álltam. Közben munkát kaptam és úgy döntöttem elengedem a dolgot. Úgyse fogom soha használni az erőm, illetve már akkor tudtam, hogy a vendéglátás az én területem. Szóval kiléptem. - nemes egyszerűséggel vonom meg vállaim, majd érdeklődöm az ő kis dolgai felől. Természetesen az akkori érzéseim most mind előbukkantak valahonnan jó mélyről, ahol eddig voltak, így egyértelműen a családi állapota az első, amit tudni szeretnék. Igazából tisztában vagyok vele, hogy ez egy kurvára egyoldalú dolog, ő sosem fog rám úgy tekinteni, de ezzel nincs is semmi baj. Már beletörődtem és elfogadtam azt hiszem, bár a fejemet nem tenném rá…
- Nagyon sajnálom… –arcomon együttérzés látszik, s a pulton átnyúlva simítom végig karját. - Meg tudod ezt neki bocsájtani? Újra tudod kezdeni vele? Váltott ki belőled olyan érzelmeket, bizsergést, pillangókat, hogy megérje küzdeni érte? - kérdem tőle, de közben tenni-venni kezdek a pult mögött. Előveszem a legjobb whiskyt a pult alól és két poharat is Nico elé helyezek. Töltök 4-4 centet, majd az egyik poharat közvetlen elé rakom, a másikat elveszem. - Búfelejtő! A vendégem vagy! - emelem meg kissé a poharat, majd iszom egy kortyot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Niko kérdését hallva egy mély sóhaj tör fel belőlem. Igazából teljesen jogos, és nem tudok rá válaszolni. Őszintén szólva én sem tudom, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel. Vagyis tudom, de mégsem tudom, vagyis tudom mit szeretnék, de azt nem szabad. Jaj Istenem, hogy nekem miért ennyire bonyolult az életem?!
- Tudom. Tisztában vagyok vele, de ez engem kiborít. - megvonom vállam, s mikor közli, hogy nincs szüksége drámára, csak felnevetek. Az életünk, legalábbis az enyém, drámák sorozata, ami sokszor egy szappanoperába illene.
- Hajrá! - közlöm vele, mikor ő azt dobja fel, hogy jobb ha távozik. Aztán bekattan valami és felülök, majd a táskába kezdem pakolni a cuccaim. - Tudod mit, nekem azt hiszem elég volt itt kint, szóval te maradj csak. Majd bent találkozunk. - mondom neki, és nem kell túl okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, kicsit megsértődtem. Felállok, majd a táskámat hátamra dobva indulok el a part felé. Még mielőtt túl messzire érnék megfordulok, majd Nikora nézek, remélve, hogy elcsípem a pillantását.
- Bocsánat! - mondom őszintén,majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek irányába. Szépen komótosan hazasétálok, majd menet közben komolyan megrágom a történteket. Tudom, hogy egy túl nehéz eset vagyok, mindent túlbonyolítok, de sajna én már csak ilyen elcseszett vagyok.