Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Éppen Bogolyfalva egyik utcáján bolyongok. Amikor a sarokra érek, egy könyvesbolttal találom szembe magamat. A bolt neve “Őszike néni könyvesboltja”. Belépek és eszembe jut, hogy legutóbbi átváltoztatástan órán beszéltünk valami nagy varázslóról, aki nagyon érdekes volt, és kicsit akartam róla nyomozni, hogy mi történt vele. És a könyvesbolt kirakata előtt láttam egy könyvet, ami kapcsolódik hozzá. Belépek, és összeütközök valakivel. Felállok, és rendezem a ruhámat, majd felsegítem a lányt is, akinek mikor felnéz, megismerem az arcát. Egy évfolyamtársam a Bagolykőből, Kósza Lili, megszólítom.
– Szia! Hogy-hogy itt vagy? – döbbenten nézem, hogy nagyon megnőtt azóta mióta láttam. Nem is ismerek rá. Aztán a tekintetem a kirakatban látott könyvre mered. Megfordulok, odamegyek a pénztárhoz és megkérdezem, hogy a kirakatban lévő könyv mennyibe kerül. És felkiáltok.
– Ilyen drága egy könyv!? – lepődök meg dühösen. Majd visszamegyek Lilihez és elkezdek az ajtó felé menni, hogy jelezzem, hogy már mehetünk. De ahogy elhaladok a könyvek mellett, meglátok egy igen érdekes példányt. Szép, csillogó kék színű felirat hirdeti: Tanuláskönnyítő kis boszorkányoknak. Megfordítom a leírás elolvasásához. Ez áll rajta: Új a mágia? Nem tudod, mit csinálj, vagy mi jókat tanulhatsz? Olvasd a könyvet és megtudod. Nagyot dobban a szívem. “Ezt nekem találták ki.” Szólok Lilinek.
– Várj egy percet, megveszek egy könyvet és mehetünk – odasietek a pulthoz, kifizetem a könyvet, megfogom a barát kezét és kimegyek a boltból. A bolt előtt odafordulok Lilihez.
– Lili, nem megyünk el valahova sétálni? Vagy elmehetünk az Espresso Patronum kávézóba, mit szólsz? – És akkor el tudom kezdeni az új szerzeményemet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A még kicsit ismeretlen fiú ajánlotta fel, hogy jelentkezzenek együtt önkénteskedni, de azt már elfelejtette mire is. De amikor oda ment a helyszínre, akkor egy-kettőre eszébe jutott. Körül nézzet, pont előtte egy picivel volt egy kosár. – Ez jó lesz! – Felveszi Nonó, és pont megérkezett a társa, Jacob. – Szia! Semmi érdekes én teljesen elfelejtettem, hogy mit beszéltünk. Remélem nem vártál sokat. Igen, hoztam. – válaszoltam a fiúnak, és el is vörösödöm. Elfogott egy furcsa érzés. – Szép fonott kosár, te csináltad? – Kérdezem. – Mert látszik, hogy a sajátja.
– Elkezdjük? – kérdezem. De a kezem gyorsabb mint az eszem, mert én el is kezdtem a szedést.

Kicsit szedek, de mivel látom, hogy nincsenek annyira sokan, és nálam van a lejátszóm be is rakok egy kis zenét, ha benne van a másik. – Rakjak be zenét? úgy gyorsabban haladunk és legalább addig is lefoglaljuk az agyunkat. Nekem az segít munka közben. – Ajánlom a fiúnak, aki kicsit talán befogta a szívem? de mondjuk most ismeri meg közelebbről, még nem kéne. Hát ezt nem lehet kordában tartani. Miközben azon mondordirozom, közben beleteszem a cseresznyét, a kosárba. – Gyakran szoktál jönni kertészkedni, segíteni? – Érdeklödőm. – Én most először vagyok itt, de kertészkedtem már a nagypapánál – Folytattam a leszedést. Örültem, hogy kertészkedünk, mert mindig is szerettem a növényeket és kertészkedni, de főleg a társaságokat. – Te mióta kertészkedsz? – kérdezem, addig is elütve az időt beteszek egy kicsit gyengébb, de gyorsabb zenét. – Ez jó lesz? – kérdezem egy számra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Hú, akkor jó! – sóhajtok egyet. Mosolyogva vigyelem a fiút. – Értem, a vadőrtől? – kérdezem – Ki a vadőr? – Értetlenkedve figyelek és a gyümölcsöt is kiejtem a kezemből és a földre esik. – Ó, ügyetlen vagyok! – sóhajtok egyet, és felveszem a földről. – Megmosom a kezemet, mindjárt jövök – oda  megyek egy közeli csaphoz, és közben azon gondolkodom, milyen barátok leszünk és, hogy többek leszünk-e barátoknál. – Vissza sétálok.
– Itt vagyok, veszek egy kesztyűt, hogy ne kelljen folyton megmosnom a kezemet – elindulok a raktár felé és amikor kinyitom, minden szerszám rám dől. Szerencsére nem karcol meg semmi, és nem lesz sérülésem, csak kicsit fáj a térdem, a föld keménységétől. – Áu, egy kicsit megütöttem magamat, de jól vagyok – mondom a srácnak.  Amint jobban vagyok, reagálok a kérdésekre. – Értem, az jó dolog, nekem eddig nem jutott eszembe;  vagyis most találtam ezt a kertészkedős helyet, vagyis csak akkor tudtam meg, amikor felajánlottad, de én is imádom a növényeket – mondom.

– Úúúú, a lovak, meg a nyuszik is olyan édesek, nekem régen volt egy lovam, de aztán el kellett adnunk, mert elköltöztünk és ahova költöztünk, ott nem lehet lovat tartani. Forgószél volt a neve, mert a cirkusz a forgót, a szél peddig az áramlást jelképezi és mindig forogtam körülötte, amikor kicsi voltam – mesélem. – Szóval, én imádom az állatokat.
– A kérdésre, elég nehéz volt válaszolnom vagy is hosszú volt válaszolni. – Szóval, először is imádok kertészkedni, másodszor pedig pont ráértem és semmi dolgom nem volt, meg úgy voltam vele, hogy ez is egy kimozdulás a kastélyból. Kell egy kis pihi az órák után. De amúgy, imádok kertészkedni, mindig kikapcsol. Otthon, van kettő kaktuszom és van egy borostyánom, ami az egész falat beteríti annyira megnőtt… Majd küldök bagolyban egy képet róla, oksi? – kérdezem és mondom. – Neked, milyen terveid vannak, a BK-val kapcsolatban? – teszem fel a kérdést, és leszedek egy kis gyümölcsöt a fáról. – Mindjárt kész az én fám. Te, hogy álsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Miközben a fiú beszél, én úgy nézem… Most már biztos vagyok benne, hogy tetszik, de nem mondom meg neki. Kicsit elkalandoztam, de aztán vissza hoztam a valóságba az eszemet. (Mostanában folyton elkalandozik az eszem) – Na szóval, bocsi. Szóval, nem tudom szerintem inkább Albert, de fogalmam sincs, amúgy nem te találkoztál vele? Nem kéne tudnod? – kuncogok.

Felsegít a fiú gyorsan és megnézem, hogy nem vágott-e meg valami, de csak kicsit karcolt meg az egyik szerszám. – Egy szerszám kicsit megkarcolt, de amúgy jól vagyok. – Mutatok a “sebre”. A ruhám zsebében találok egy ragtapaszt és ráteszem, aztán a szerszámokat visszateszem a helyére, csak rendezettebben – Itt vagyok, minden rendben. Igen, ez nem az én napom, ahogy mondod. Amúgy nekem is jók a jegyeim. Értem, hát sok sikert én sem tudom mi legyen a szakmám, mert még nem is tudom pontosan milyen állások vannak a varázsvilágában. – Mesélem.

Pont az utolsó szemeket szedtem le én is. – Igen, mehetünk. – Amikor az utolsó szem is a kosárba kerül, felkapom a kosárkát az egyik kezembe, a másikkal a fiú kezét fogom meg és elindulok, hogy leadjuk a kosarakat. Amikor odaérünk, elengedem Jacob kezét, és a tele kosarat odarakom a pultra. Amikor a másik is odateszi, megszólalok. – Nagyon sokat szedtünk, nagyon finomnak néznek ki. – Megnyalom a szám szélét. Odafordulok a fiúhoz, mert eszembe jut, hogy ha nincs dolga akkor visszamehetünk a kastélyba aztán csinálhatunk ott valamit, a vacsoráig. – Mikor érsz rá legközelebb, mert csinálhatnánk majd valamit a kastélyban. Szeretnél még valamit csinálni a kastélyban, vagy most van valami dolgod?
– Ajánlom fel, nagy mosollyal az arcomon. Aztán, egy gondolatomat megkérdezem.  az ajkaimon lévő szájfény megcsillan a napfényben

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

– Nem baj. – Nem sajnálom, hiszen én nem a kertész miatt jöttem. – Megvagyok. – nyugtatom a fiút.  Kezdem érzelmeimet jelezni a srác felé, de ő erősen elhúzódott, amit kicsit sajnálok, de nem is furcsállom hiszen csak most találkoztunk úgy közelebbről. Nem szeretném ráerőltetni az érzéseimet. Az nem lenne szép dolog tőlem. De legalább, megtettem az első lépést, ez már haladás a javából. Utoljára alsó tagozat, harmadik osztályban voltam szerelmes. Aztán ez a második fellángolás. Próbálom magamat lenyugtatni, hogy ne erőltetés legyen. És, hogy ne menjek az agyára. – Igen, sokat szedtünk. – Válaszolok, hadarva. Mert a szívem az ezerrel ver.
Először, csak úgy felvetettem a tanulós dolgot, de ezzel akár el is lehetne kezdeni valamit vele, de az is lehet, hogy semmi nem lesz belőle. Hagyom magamat átadni az érzésnek. – Rendben, akkor máskor. Szólj, amikor jó neked, aztán csak az időpont kell és, hogy melyik tárgyból. De én órák után kb. mindig ráérek. – Kicsit fájt nekem, hogy nem mondott rögtön igent, de megértem. Majd máskor meglesz.
Bólintok, és a kezemmel intek egyet, hogy “menj csak” – Nekem úgy is dolgom van még. Közben elrakom a szerszámokat és a ruhámat is átveszem, mert nekem is mennem kell. És én is a kastély felé veszem az irányt. Mert még el kell intéznem pár dolgot takarodó előtt. Pár óra után, a kastély előtt vagyok, aztán már kisebb keresgélés után oda találok az eridon toronyhoz és folytattam az estébe nyúló délutánt. Időközben este lett, még átnézek egy aznapi tananyagot, mert az egyik tanártól kaptam szorgalmit. (Örömmel készítette ezeket.) Aztán elaludtam a tankönyvön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallgatom Angelt és bólogatok mindenre amit mond. Aztán a kérdésekre, mosolyogva válaszolok.
– Igen, most már gondolkodnom kell rajta, de nem nincsen. Nem is tudom milyenek vannak. Még utána kell néznem.
– Tudom már kellet volna, sóhajtok.
– Olyan hirtelen jött, hogy nem is volt időm gondolkodni. Pár éve még csak egy belátástalan elsősként lézengtem a kastély falainál és most már mesterképzés jön lassan. Szóval, egyszóval fogalmam sincsen.
– Most döbbenek rá, hogy most kell eldöntenem mi legyen az életemmel. A kezemben lévő zacskót szorongatom és az agyam csak pörög. Most ismerem fel, hogy döntenem kell. – Nem tudom. – Válaszolom, és a szemem könnyezni kezd, mi van ha… – Angelica, én nem tudom. – Sóhajtok, egyet és majdnem elejtem az eledeles zacskót. – Mert az a baj, hogy fogalmam sincsen mik vannak. Eddig olyan könnyű volt és most már…
Mesterképzés, nagyon brutál. – Most kezdem a pánikolást a felismerésnél. Úgy érzem magam mint amikor megtudtam, hogy boszorkány vagyok. Próbálom nem ráhozni a frászt.
– Valamelyik nap leülök és nem tudom, írok egy listát. Vagyis előtte megnézzem, hogy milyen szakok vannak. – Kezdem érezni, hogy felnövök. És ez megijeszt mit fogok tenni, hol fogok élni. Mi lesz a szüleimmel. Keringenek a kérdések a fejemben.
– El kell döntenem, hol legyek, szüleimmel beszéljek-e. Hol tanuljak tovább. És mit akarok az élettől. – Leülök, a mellettünk lévő padra. Mert sokként kezd érni az, hogy mit akarok. Kezdem elveszíteni önmagam, de megpróbálom összeszedni magamat és visszatérek a jelenbe, oda ahol vagyok. Ezt mormolom magamban: “Nyugi Nonó, koncentrálj.”
– Jól vagyok. – Mondom megnyugtatóan. – Nem megyünk el sétálni? Talán, akkor jobb lesz. – Kérdezem, és felállok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Próbáltam lassítani, mert láttam rajta, hogy válaszolna csak én gyorsabban mondom mint ahogy válaszolni lehet. – Igen, gyorsan felnövünk. A szülők ezt bánják. – Mondom, mosolyogva. – Igaz. – Sóhajtok egyet. – Bagolyfalva? Vagy ahhoz már késő van? – Kérdezem, hadarva. – Bólintok. – Oké. – Felállok és letörlöm a könnyeimet. Megvárom amíg Ange is feláll, aztán megfogom a kezét és elindulok. Elhagyjuk a stéget, és beszélgettünk útközben. – Akkor Bagolyfalva jó lesz? – Kérdezem a lánytól és a kezemben maradt eledelt az előttem lévő kukába séta közben bele ejtem. Aztán várom, hátha feldob valami csevegő témát. Bár lehet nem fog.  Na jó feldobok én. – Mit szeretnél csinálni a Bagolykő után? – kérdezem, mert szerintem erről sokat fog beszélni. Remélhetőleg.
Pár óra után odaérünk A faluba. – Hova menjünk? Mondjuk az Espresso Patronum kávézó, vagy Mátra Máguscsárda? – Vetek fel pár lehetőséget a lányak. – Ott beszélgethetünk a tanulmányokról és jövőbeli tervekről, ha gondolod. – Ajánlom fel neki. Elvégre erről kezdtünk el beszélgetni, ott folytathatjuk. Még sok mindent nem beszéltünk meg szerintem. Várom, hogy döntsön a lány, mert nekem bármi jó. Legalább kicsit jobban megismerem a környéket. Nem járok ide sűrűn, és jó helyeket is csak néhányat ismerek. És jó új dolgokat kipróbálni szerintem legalábbis. Mosolyogva várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nagyon húzósak voltak ezek a hetek. Vizsgákról vizsgákra járt Nonó, de szerencsére Zselyke írt, hogy nem menne-e el vele szívesen egyet fürdőzni. Igent válaszolt, mert kicsit jó lazítani elvégre utolsó vizsga időszak.
Pont a fürdő előtt vagyok és beindulok. A táskámban ide-oda pördülnek a tárgyak. Átöltözöm és elindulok a fürdőkhöz. Tekintetemmel körbe pillantok. Meglátok egy ismerős táskát és oda baktattok. Megbizonyosodom, hogy tényleg Zselyke-e az. Amikor feljön látom, hogy igen. Leteszem Zselyke táskája mellé a sajátomat és leülök a vizet körbefogó padkára és belelógatom a lábamat. A testemet átjárja a meleg.
– Fú, nagyon jó most ez a kikapcsolódás. Nagyon jó Zselyke. Ez kellet most, hogy kicsit megpihenjen a testem. – "beleemelem” magamat és engedem, hogy minden testrészem belemélyedjen a melegvízbe és kicsit a feszültséget elvigye a víz hulláma. – Hát… tanultam, de amikor ott voltam a vizsgalapoknál mintha az amit rögzítettem, azt nem is tanultam volna meg. – Nem tudom mennyire érthető Zselykének, de reménykedem, hogy igen. – Szóval reménykedem, hogy átmegyek mindegyiken. A VAV meg szerintem valami szuperül sikerült. Mert arra aztán tényleg mindent is leírtam, amit megtanultam. - büszkélkedem.
– Szerintem ne bánd, hogy ilyen jó tanuló vagy. Én is erre vágyom, hogy kicsit kitűnhessek a többieknél. Ha megkapod akkor nyugodtan odaadhatod nekem. – kacsintok Zselykére és elvigyorodom.
Elgondolkodom. És kicsit búsan tekintek a barátnőmre. – Nem nincsen. Vannak ötleteim, hogy hova lehetne, de fogalmam sincs. Te továbbra is gyógyító szakra mész? Mondjuk először át kell menni a VAV-on. - Vajon át megyek a VAV-on. Körbe pillantok a fürdőn és látom, hogy nincsenek annyira sokan. Bele süllyedek a vízbe és kicsit belemélyedek a gondolataimba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A napokban sokan beszéltek a nevezetes “égessük el a jegyzeteinket” buliról. Én csak fogtam a fejemet, hogy mi van?! Ki akarja elégeti azokat a jegyzeteket amiket megírt az ember. Aztán egy iskolatársam elrángatott.Olyan sokat mesélt, hogy milyen jó meg minden, hogy végül úgy voltam vele jól van nézzük meg. Szóval így kerülők a tóhoz ezen a “csodálatos” napon. Csak egy kis oldal táskát hoztam. Egy két dologgal. Például egy képzelet belli csipeszt. Mert nem szeretem a tűz füstjét. Körbenézek és próbálok keresni egy olyan részt ahol kevés a füst. Viszont sok az ember. Mert talán el tudok valakit csípni egy kicsi beszélgetéssel.  Végül találok egy pont jó helyet és letelepszem. Körbe nézek a sok diákon. És mivel pont rá látok a tűzre látom ahogy égnek a jegyzetek. Megborzongok…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Észre veszem Lilit. És sajnos egy nem kívánatos személyt is. Stephen… Hirtelen aggodalom üt ki az arcomra. Körülnézek, merre menekülhetnék. De késő…
– De. – Válaszolok tömören. Reménykedem, hogy nem szedi le a fejemet. Miért pont most kell össze futnom Stephennel…
– És ezt el is kellene hinnem? Bár mondjuk már nincsen semmi okod arra, hogy utálj. Mert megadtam a tartozásom. – Mondom neki gúnyosan. Bár lehet vigyázni kéne az ilyen mondatokkal.
– De… Nagyon szeretek bulizni. Csak éppen a megfelelő társaság nincs meg. Meg valahogy nem úgy jöttem, hogy majd jót bulizók. De talán azt kéne tenni. – Elmosolyodom.
– Viszont én(másokkal ellentétben) nem azért jöttem ki, hogy nagy nehezen megírt jegyzeteket csak úgy elégessek. Szóval, csak az érdeklődés vezetett. – Gondoltam jobb tisztázni.
– És te Stephen milyen céllal jöttél ki? – Kérdezem a srácot. Most Lilihez fordulok.
– És te Lili? Veled mizu? Régen beszéltünk. – Kérdezem Lilit.
Lepillantok a lobogó tűzre. Néhány jegyzet már szénné égett ezzel is nagyobbítva a tűzet. Kiráz a hideg.
– Szerintetek ennél nagyobb lesz a tűz? – Kérdezem a többieket. A kezemet a tűz felé tartom, hogy melegedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődöm a reakción. Lehet már késő van neki ezért nem olyan mint szokott lenni. Kíváncsi leszek mennyire lesz más holnap. Elmosolyodom. Meghökkenek a válaszán.
– Oké… Látom már nem vagy mérges. – Kis mosoly húzódik a számon. És a szívemről egy kis teher lekerül. Kicsit megmozgatom a tagjaimat és közelebb lépek a tűzhöz. A tűz melege átjárja a testemet.
– Oké… – Most ez az egy szó az amit ki tudok nyögni. Valahogy nem értem Stephen lazaságát. Mi az, hogy bármikor újra írhatod. Újra tudod igen, de az nem lesz ugyanolyan. Meg amit egyszer leírtál az másodszorra nem lesz ugyanolyan.
– Amúgy ha megbuksz akkor hasznosak a jegyzetek. Például idén nagyon hasznos volt nekem. – Elmosolyodom. Na erre mit lép.
– Ezekben az időkben nagyon jó esik nekem is a meleg. Amúgy én inkább a társaság miatt jöttem ki. És amúgy én is ezért. – Elmosolyodom. Végre egy közös pont. Eddig csak az ellentéteket találtuk meg egymásban, de most nem.
– Igen. Te merre mész tovább? – Érdeklődöm.
– Igen. Azért nagyon jók ezek a sulin kívüli események, mert itt lehet ismerkedni. És a sok tanulás közben kicsit lehet lazulni. Mulatni. – Adok igazat a barátnak.
– Ha, ha. – Mondom gúnyolódva. Talán örülök is neki, hogy jövőre elmegy. Mert akkor végre megszabadulok tőle. Én még nem tudom mit akarok a mesterképzés után. De szerintem amikor végzek tudni fogom. Vagyis remélem. Vajon hány óra lehet? Mindegy most nem ez a lényeg. Lilihez fordulok.
– És neked vannak terveid a továbbiakban? – Veszek egy nagy levegőt. – És milyen Melodimágusnak lenni? – Érdeklődöm. Mert tudom, hogy vannak az ilyen varázslók, de nem tudom pontosan milyen, de örülök annak, hogy egynek a barátja lehetek. Pontosan emlékszem milyen volt Lilivel először találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elhatároztam, hogy keresek egy elsőst és megpróbálom sokáig ijeszteni. Én leszek az ő kopogó szelleme. Nagyon jó buli lesz. Tudom, hogy ezt még nagyon régen találtam ki és közben felnőttem, de ki nem szeret szórakozni? Most komolyan a felnőtteknek is kell egy kis szórakozás. Na szóval azt terveztem, hogy csak úgy járkálni fogok a suliban és mindenkitől megkérdezem, hogy hányadikos és megpróbálok egy olyan embert keresni akinek lehetek a személyes szelleme. Egyik nap miközben mentem megláttam Rivas-t egyszer hallottam a nevét és innen tudom. Na ő lett a kiszemeltem. Szóval elkezdtem titokban követni amikor hallottam, hogy a cukrászdába megy ezért elkezdtem követni. Persze úgy, hogy ne tűnjön fel neki. Miközben ment néha megálltam, hogy ha véletlenül hátra nézne ne vegye észre, hogy követem. Így mentünk egy ideig. Aztán megérkeztünk a cukrászda bejáratához. És bement. Észrevétlenül követtem. Mikor bementem gyorsan elbújtam, hogy ne vegyen észre és onnan figyeltem a srácot. Kicsit sajnáltam, de hát ez a buli. Remélem sokáig nem jön rá, hogy én vagyok az. Bár az lehet kicsit ciki lesz amikor kiderül, hogy egy mestertanonc ijesztgeti, de most pont nem érdekel. Éppen a rejtek helyen üldögélek ami jelenleg a székek mögött egy eldugott hely ahol én látom, de ő engem nem. És csak remélni tudom, hogy senki nem néz hülyének. Éppen figyelem Rivast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Figyelem ahogy süteményt kér. És miközben leül egy (szerencsére) hozzám közel eső helyre, nézem mit csinál. Halkan gondolkodom, hogyan is ijesztegethetném.
– Úgy kéne mintha egy szellem lennék. – És ekkor találtam ki mit csinálok. Megpróbálok egy láthatatlanná tévő varázsigét. Kicsit gondolkodtam vajon tanultam-e ilyesmi varázslatot végül eszembe jut. Megpróbáltam kivenni óvatosan a pálcámat a talárom zsebéből, mikor sikerült magamra irányítottam a pálcát és elmormoltam a varázsigét, de véletlenül megcsúszott a kezem ezért az egyik tárolót láthatatlanná változtattam. “Jajj…”
– Basszus… – Halkan szitkozódtam magamban. Megpróbáltam újra láthatóvá tenni. Mikor ez sikerült, újra próbálkoztam. Szerencsére másodszorra már ment. Innentől már nem láthatott senki. Kezdődhetett az akció… Nyilván óvatos leszek. És majd egy napon leleplezem magam…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyik nap sétáltam bogolyfalván és meglelt a szerencse, hogy szerepelhetek egy érdekes randevún. És a vacsora is jól hangzott. Még sohasem volt pasim szóval elfogadtam. Hiszen ki mondana nemet egy ilyen ajánlatra. Most érkeztem meg nemrég a pizzériába. Soha sem jártam itt szóval ezért is nagyon izgalmas. Belépek és elámulok. Nagyon szép hely. Oda sétálok a pincérhez és elmondom, hogy a Valentin napi vacsorára jöttem. Elmondja, hogyan is fog zajlani az esemény. Aztán meg is mutatja az asztalomat. A hármas számú. Leülők és leteszem a kis táskámat. És várakozom, hogy kivel hoz össze először a sors. Aztán meglátjuk, hogyan is lesz. Izgatottan forgolódom. Végül lenyugszom, mert  még a végén rossz benyomást keltek a másik félnél és azt nem szeretném. Mikor magam elé nézek már elém került valaki. Szóval kicsit meglepetten, de várok, hogy elkezdjük és közben észrevétlenül körbe pillantok. Durva mennyi ember szingli a nagyvilágban. Erre mindig rá csodálkozom. Mindegy is. Most magamra kellene fókuszálnom és a beszélgetésekre. Összekulcsolom a kezemet és várom, hogy az előttem lévő kezdeményezzen. Aztán remélem, hogy lesz valami ha nem akkor legalább megpróbáltam és egy élménnyel gazdagodom. Talán nekem kellene nyitnom. Nem hagynom kell, hogy a másik fél kezdeményezzen. Az a normál. Nem? Na majd kiderül érdeklődve figyeltem az előttem lévőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kicsit furán nézek a nálam jóval fiatalabb srácra. Hiszen szerintem ez evidens, hogy randizni jöttem. Hacsak nem tévesztettem el a helyszínt. Kicsit elmosolyodom. Végül megpróbálok erőt venni magamon, hogy ne csináljak magamból hülyét.
– Igen. – mondtam leplezett meglepettséggel. Végignézek rajta és elmosolyodom.
– Érdekes. Nem tűnt fel. – viccelődöm.
– Hát… Valahogy nem jött össze eddig. De talán most szerencsésebb leszek. – kihúzom magamat, hogy bátrabbnak és nyugodtnak látsszak. De amúgy nagyon izgulok. A fiúra összpontosítok, hogy most ne kalandozzon el a figyelmem.
– Fú… Olvasás, meg a természetben nagyon szeretek sétálni. Meg nagyon szeretek a kastélyban sétálgatni. Még az első években a felfedezés miatt mostanra csak a móka kedvéért. – válaszolom.
– Neked? – kérdezek vissza, mert nem jut eszembe jobb. Majd az asztalról elveszek egy epret és elkezdem enni. Közben pedig várakozom a válaszára. Miután megettem újra összekulcsolom a kezemet és mélyen belenézek a szemébe.

Kicsit nézem majd elkapom a tekintetemet a fiúról és csak úgy nézek a semmibe és elkezdek gondolkodni azon vajon “miért nem sikerült eddig párt találnom”. Talán azért, mert utoljára egy nálam jóval kisebb diák volt a kiszemeltem, de miután ő visszautasított nem próbálkoztam. És a levitás fiú meg hát… azzal megint csak nem lehetne semmi ezért is nincsen senkim.
– Még régebben bejött valaki, de miután az a személy visszautasított nem próbálkoztam. – sóhajtottam egyet
– És valahogy után se jött össze. És nem is próbálkoztam. Meg hát senkinek nem tetszettem eddig vagy legalábbis senki nem mondta. Szóval így. – Mondom ki a gondolataimat. Mert nincs veszteni valóm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite - 3-as asztal

– Lehet. – Válaszoltam. – Kitudja. Igazából próba szerencse alapon jöttem ide. – Mondom a srácnak.
– Igen, ez is igaz. Nyilván az is volt, hogy ismerkedjek másokkal, de azért kicsit reménykedtem… Tudod, hogy van ez. – Közben a következő kérdésre válaszolt.

– Az szuper. A kviddics nagyszerű sport. Bár nem szoktam játszani csak néha nézni ahogyan a pályán gyakorolnak.
– Igen ez is igaz. De valahogy magamnak is meg akartam magyarázni, hogy pontosan mit érzek. Mert… A megismerkedésünkkor… Hogy is mondjam. Nem voltunk túl jobban. Aztán valamikor kibékültünk és nem sokkal később elkezdtem iránta többet érezni. Eddig próbáltam figyelmen kívül hagyni. De, valahogy nem ment. – körbenézek. Mert mintha az előbb láttam volna Stephen-t. Végül inkább nem keresgélem. úgy is összeakadunk majd ha itt van.

– Igen, tudom. De valahogy nem is akartam erre gondolni. Hiszen lekötött a tanulás. Szóval ezért is tettem félre addig az érzéseimet. Aztán meg valahogy elfelejtettem. Ennyi. – Mondom ki végül. Majd kis ideig csend támad.

– Talán… – félbe szakítom a mondatomat és végig gondolom. Nem is tudom mire számítottam. Igazából semmire.
– Próba szerencse alapon jöttem. Hátha megismerkedem valakivel aki szimpi és akkor majd elindul valami. De aztán lehet, hogy nem. – Vonom meg a vállamat.
– Ennyi igazából. Te? – Kérdezem ha már ő rákérdezett. Biztos neki is megvan az “oka”. Közben még egyszer körbe nézek hátha meglátom a levitást, de egyelőre nem. Pedig mintha láttam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyetértek vele. Hiszen mi történhet.
– Pontosan. Nincs veszteni valóm. És legalább megismerek másokat is. - Aprót bólintok.
– Az a baj, hogy vele nem vagyok annyira… Barátságban. Sőt… Amikor megismertem akkor ellenség voltam a szemében. De most már kibékültünk. De ettől a kezdettől sokkal másabb lenne ha tudná.
– Igen, ez lehet gyenge kifogás. De a VAV-on túl akartam esni. Mert ugye buktam egyet a Vav miatt. Szóval ezért inkább félre tettem addig az érzéseimet. Ebben az évben meg valahogy nem. – ez a teljes igazság. Nem hazudnék erről. Nem lenne értelme.
– Hát igen. Végül is azért van itt nem? – Kérdezzem cinikusan és elveszek én is egyet.
– Egyetértek. Kiderül. – Vonom meg a vállamat sokadszorra. Le kéne szoknom róla.
Kicsit elgondolkodom.
– Nem tudom ezt megmondani neked. Hiszen minden lánynak más és más igénye van. Szóval ezt nem tudom meghatározni. Akár. – Kis szünetet tartok. – Szerintem ez nem feltétlen kortól függ. – Válaszolom.
– Nem gáz szerintem. Van aki lehet furcsának tartja. Főleg olyan aki már több sráccal járt. De mivel én még senkivel sem jártam így nem tudom. De szerintem ez ízléstől függ. – Nem tudom megállapítani. Hiszen van olyan aki a fiatalabb srácokra buknak. Szóval pechére nem tudom ezt elmondani. Ha tudnám, hogy a srácok mire buknak akkor már rég be vetettem volna magamat. Elmosolyodom.
– És te összejönnél egy idősebb lánnyal? – Kérdezek vissza érdeklődésből. Hátha kiderül valami érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

Nem akartam megijeszteni a fiút.
– Végül is csak átmentem. Sokat kellet tanulnom, de sikerült. Biztos neked is sikerülni fog. Ha kellően felkészülsz és oda figyelsz nem lehet baj. – biztatás képen megsimítom a fiú karját.
– Igen amúgy. A lényeg, hogy bízz magadban, az érzéseidben. Ha ezeket szem előtt tartod biztos sikerül. Nem kell rágörcsölni. Lehet, hogy nekem is ez volt a hibám. De legalább már túl vagyok rajta. – mondom.

– Az van, hogy minden lánynak más. Nekem a hűség és elfogadás mindenképpen. A megértés. De a külsőt se hagyom figyelmen kívül. Nekem mindennél fontosabb az összhang. De ez mindenkinél más. – mondom a fiúnak.
– Persze értem. Nekem is azt hiszem így. – mondom bizakodóan.
– És neked vannak elképzeléseid arról milyen lenne egy kapcsolatban? – érdeklődöm. Hiszen talán tudok neki ajánlani ha úgy van. És csak most tűnik fel, hogy lassan tovább kell állnia szóval meg kellene próbálnunk valahogy lekerekíteni. Na majd meglátjuk. Hátha bejöttem neki. De úgy érzem nem igazán biztos abban, hogy ez működhet. Én viszont azért nyitott vagyok sok mindenre. Szóval meglátjuk ő mit gondol.

– És te? Neked milyen az ideál? – kérdezem vissza kanyarodva az előző témára. És közben végig nézek rajta és várakozom a fiú válaszára. “Vajon nekem tényleg ez a legfontosabb egy fiúnál” addig pedig ezen a kérdésen gondolkodom. Mert ezt a kérdést igazából soha nem fogalmaztam meg és nem gondoltam végig. Azt hiszem amit elmondtam neki az lesz az. De lehet, hogy nem. Na majd ha valamikor lesz egy szabad percem akkor ezt végig gondolom és leírom a naplómba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Outfite- 3-as asztal

- Ez érdekes lesz

Bólintok.
– Ez igaz. Hát reméljük meglesz. – Mondom neki.
– Mindegy. Ne is figyelj rám. – Mondom ki nevetve.
– Értem. Nekem sincsen nagyon elképzelésem róla. De ezek jó tervek. – Mondom neki.
– Értem. Az jó. Sajnos nekem egyik sincs. De hát ez van. Nem hiszem, hogy akkor ez így jó lesz. – Helyeslek.
– Ugye? – Mondom neki nevetve. Kedves fiú. Bár nem tudom mennyire az esetem. De legalább megismertem. Lehet majd megkeresem néha beszélgetni. Vicces fiú. De szerintem nem nekem való. – Neked is. – Intek amikor meghallom, hogy véget ért a beszélgetésünk. Majd feláll. Én pedig várom, hogy le üljön elém a következő jelölt. Kíváncsian várom ki lesz a következő. Remélem találok valakit. Ha nem akkor majd várom hátha megismerek valaki aki érdekes lesz. Elveszek egy csokit és közben bele harapok. Érdeklődve figyelem ki a következő ifiú. Vajon meglesz az ideális számomra? Ha nem akkor majd máshol próbálkozom. Hiszen én (ahogy Lászlónak is mondtam) csak próba-szerencse alapon jöttem. Reménykedjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az évnyitó után Stephenel nem beszéltünk. Bár talán jobb is így. Tudtam gondolkodni. És arra jutottam, hogy túl régóta húzzunk egy beszélgetést. Aznap reggel bagoly huhogásra ébredtem. Beengedtem a baglyot és leoldoztam a kis papírt a madár lábáról. Kicsi szalagon egy monogramot olvastam ki. S. Z.  tudtam ki az. Mosolyogva bontottam ki. Örültem hogy írt a fiú. Én nem tettem volna meg. Félelemből. Kicsit azért még félek attól, hogy mi lesz vele. De gyorsan válaszoltam neki.
Felöltöztem. Felvettem egy rövid gatyát és egy pólót. Összepakoltam egy kis táskába pár dolgot és elindultam a stéghez. Miközben sétáltam a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Amikor felnéztem már félúton voltam.
Már közeledek a találkozó helyszínére. Mikor meglátom kihagy a szívem. Miközben nézem egyre gyorsabban ver a szívem. Lehet, hogy más is közrejátszott abban, hogy kerültem. Szép lassan sétálok a nyikorgó fa deszkákon. Gondolataimba mélyedek. “Vajon mit szeretne pontosan a fiú?” ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal közeledtem Stephenhez. Mosolyogva köszöntem:
– Szia, hogy hogy elhívtál? – kérdeztem mosolyogva tőle. Hirtelen megmarkoltam a válltáskám szíját. Egy kicsit lehet izgulok. Vajon van okom az aggodalomra? - ilyen gondolatokkal vártam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom. Furcsán végig néz rajtam. Kicsit feszengek. Lehet, hogy túlzás volt ez a szett? Ááá!! Nem tudom. Szeretnék tetszeni neki, de ha ő nem érez így akkor csak nevetséges leszek. Aj már, miért ilyen nehéz ez?
Mikor köszön kicsit meg örülök. Ez látszodhat is rajtam. Régen láttam.
– Semmi baj, régen volt. Borítsunk fátylat a múltra. – derűlátóan legyintek. Tény és való, hogy mindketten túl reagáltuk. Ő is, de én is állhattam volna úgy, hozzá “majd megbeszéljük” ehelyett viszont kerültem. Kínosan lesüttöm a szememet. “A francba, tudtam hogy túl sok”
– Lehet. – válaszolom ferdítve. Kezd túl égő lenni a helyzet. Kínosan el röhögöm magamat. Amikor pedig abba tudom hagyni ránézek a fiúra. Mindig elfelejtem milyen szép kék szeme van. Lehet, hogy a kelleténél tovább néztem. Gyorsan elkapom tekintetemmet. És a tájat kezdem el szemlélni. Miért? Miért, kell ezt csinálnom. Miért vagyok ilyen fura… ez nagyon nem lesz így jó.
– És történt valami amíg nem találkoztunk? Jól megy a banda? – kezdeményezem a beszélgetést. Legalább jobban megismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Várakozom mit fog mondani. Meglepődök.
– Sajnálom. – szomorúan nézek rá.
Közelebb lépek hozzá és én is előre tekintek. A sodródó vizet figyeljük, amikor kezem az övére téved. Letekintek kezeinkre mi most egymáson pihen. Gyorsan témát vált.
– Az nagyon szuper. Jut időd a tanulásra és a bandára? – kérdezem érdeklődve.
Kérdése valamiért hirtelen ér.
Most mondjam meg az igazságot?
Hogy tanulók, és folyton rá gondolok. Ezt mégsem mondhatom.
– Semmi érdekes. Tanulók és néha barátokkal vagyok. De valahogy ez az év nem túl érdekes. Ha csak a beadandó írás nem számít annak. – felnevetek. Valahogy most folyamatosan nevetek. Csend telepszik a stégre. Amikor megtöri a csendet. Én pedig megdermedek. Lehajtom a fejemet és most aztán nem tudom visszatartani, teljesen elpirulok. Eddig ment a tettetés. Biztos rájött.
– Hát… – kezdem dadogva. Aztán következő mondatta megerősíti bennem, hogy nem tud semmit. – Nem tudom mit mondjak. – kezdem. Sóhajtok egy nagyot.
– Mindent… Vagyis nem tudom hogy mondjam. Érdekes személyiség vagy. – Kicsit elgondolkodom végül kimondom amit először gondolok.
– És talán az ahogy az állsz a dolgokhoz. Amikor először találkoztunk már akkor is logikusan mérted fel a dolgokat. Vagy nem tudom, hogy fogalmazzak. Szóval azt hiszem a logikus gondolkodásod. – mondom ki végül. Aztán érti ahogy szeretné. – Szerintem. – motyogom magam elé.
– Ó, értem. Hát ezt gondolom. – mondom mosolyogva. Bár most kettős érzésem van. Egy részem kívánta volna ha másra gondol, és ezért kicsit szomorú viszont a másik meg csak megkönnyebbül amiért nem azért kérdezte. Nem tudom ez olyan furcsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak nézzük a vizet. A kezem az övén pihen. Érdekes módon nem szólt semmit. Arra is felkészültem, hogy talán elkapja a kezét, de nem.
– Igen. Ezt azért értem. Azért nehéz összeegyeztetni a próbákat és a munkát. – mondom egyetértően. Hiszen jó magam is magántanuló lettem a cirkuszi előadásaim következtében.
Vettem a célzását.
– Hát igen. A tanulás sok időt elvisz és ezért másra nem is igen jut. – próbálom fojtani, de valahogy ez a mondat nem hangzik olyan jól mint azt én gondoltam.
Mikor kimondom mondataimat csak akkor jövők rá mennyire tolakodó vagyok. Lehet pontosan ezért kerültem sokáig, eleinte a félelem miatt később viszont azért, mert féltem hogy ha beszélnénk rögtön kiderülnek az érzéseim. Bár az is igaz, hogy eleinte én sem tudtam pontosan mit érzek a srác iránt. Miközben gondolataimba mélyedek a fiú kezét erősebben érzem és csak arra eszmélek fel, hogy Stephen karjaiban vagyok. A szívverésem felgyorsul és hajszálra vagyok attól, hogy elpiruljak. Nem gondoltam volna, hogy egy rövidke találkozás alkalmával ennyi minden történik.
– Mi… – kezdem dadogva – re, lennél kíváncsi? – annyira izgulok, hogy alig-alig tudok megszólalni. Egyre közelebb húz magához. És a közelség egyre kisebb. Amikor már csak pár centire vagyunk egymástól automatikusan felnézek a fiúra. Mikor felteszi a kérdést már nem hogy pirulok, már az egész arcom vöröslik.
– Le… – kezdem. – het… – mondom olyan lassan amilyen lassan csak tudom. Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogyan jutottunk hirtelen, vagyis ilyen gyorsan ide. Légzésem egyre csak gyorsul. És szemeimmel felnézek a fiúra. Késztetést érzek, hogy megcsókoljam, de tudom hogy azzal csak még mélyebbre süllyednék így inkább visszafogom magamat. Próbálom megtalálni a megfelelő szavakat a folytatáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A karjaiban kötöttem ki. És rohadtul pirulok. Egyszerűen nem tudom elhinni mit vált ki belőlem Stephen. Kordában kéne tartanom az érzéseimet. Ez annyira feltűnő. Már az a furcsa ha nem jött rá. És mi van ha igen. Ahj már. Hülye gondolatok. Lehunyom a szememet, veszek egy mély levegőt és rendezem a gondolataimat. Végül hosszan kifújom. Nyugodtan válaszolnék, de a fiú lehelettét érzem. Ennyit arról, hogy lenyugszom. Miért teszi ezt velem? Megint fülig pirulok. Nagyon szerettem Stephent. De vajon ő? Komolyan azt érzi amit tesz? – ilyen gondolatok között vívódom. Felnézek a fiúra, de nem szólok semmit. A szívem és a gondolataim között lévő harcban nem tudok koncentrálni rá. Inkább hagyom, tegyen amit jónak lát. De, hogy miért? Nem is tudom. A szívem azt súgja hagyjam. Egy kis ideig így állunk. Elkezdek rá nehezedni az egyik lábamrra ezzel megszakítva a szituációt. Megpróbálok kibontakozni a karjaiból. A szemkontaktust viszont tartom. Ráállok a lábamrra viszont újra  megcsúszom és a karjaiba esek. És csak magamat (és persze a csúszós talajt) tudom hibáztatni. Nem lehetek ennyire szerencsétlen. Se magamat, se őt nem értem. Nagyon nem volt jó ötlet eljönnöm.
– Bocsi… – kérek bocsánatot tőle. Kétbalkezes vagyok. Vagyis most… – Olyan béna vagyok. – szabadkozom és szégyenemben a földet bamulom. Félek ha rá néznék csak még rosszabb lenne. Ez a beszélgetés hosszabb lett mint terveztük azt hiszem, és csak egyre rosszabb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hirtelen elenged. Megigazítja a haját amit kicsit meg mosolygok. Stephennel egymást figyeljük. Amikor megcsókol. Hirtelen ér, mert valamilyen érdekes módon először csókolózom. Valahogy nem volt srác aki megtette volna. A cirkuszban nem volt olyan illető aki iránt többet éreztem volna. Vagy bármi. Talán az első úgy igazán szerelmes akkor voltam amikor Jacob tetszett negyedik környékén, de azóta valahogy nem. És logikusan ezért nem is csókolóztam sohasem. Ami azért kicsit ciki úgy, hogy már a húszas éveiben vagyok. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy Stephennel csókolózom. Ez kicsit furcsa mégis örülök, hogy vele lett végül. Csak egy dolog fogalmazódik meg bennem ebben a pillanatban: “Jobban szeretem, mint szeretném” Menjünk vissza? Naná!
Csak bólintok a fiúnak. Mert kicsit a csók sokkos állapota alatt vagyok még. Megszólalni azt egy kis ideig még nem fogok tudni. Megfogja a csuklómat és elkezd húzni. A lábam végre megmozdul. Én hátul sétálok ő pedig elől. Ránézek és elmosolyodom. Szőke haja megcsillan a gyér fényben.
Ez az egy találkozás teljesen össze kavarta a fejemet és a szívemet. Egy dologban vagyok csak biztos, hogy nagyon szeretem. És ez szerintem (egy jó darabig legalább is) nem fog változni. Hirtelen gyorsabb tempóra végül futásra vált, én pedig mögötte loholók. Aztán szépen lassan felveszem a tempót.