Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ahogy a vonat begördült, nagy kő esett le szívemről. Szóval mégsem álmodom. A vasútállomás impozáns, de nem tűnt elsőre valami nagynak. Már nagyon vártam az iskolát, a tantárgyakat, és hogy használhassam a varázspálcámat.
Vicces, hogy nálunk miképp derült ki a kis különcségem. Épp Csillával és Donáttal játszottunk, minő meglepetés, pont bűvészesdit, és magától lebegett a kártya, pedig mindenki azt hitte, a damil a tettes, amit a trükkhöz használtam.
Persze, én sosem leszek olyan jó ebben, mint Donát, őneki egész jó a kézügyessége.
A kedves boszorkány, aki beavatott minket, hogy mi történik velem, ő még a vasútállomásra is elkísért, felpakolt a vonatra, apáék nem tudtak jönni, apu a munkahelyére lett befogva, anyu meg Csillát vitte pont balett edzésre. Dóra néni vállalta, hogy elhoz, és ha szükséges, felügyelhet rám az iskolai szünetekben, szóval egy plusz bébiszitterem is lett. Nem mintha rászorulna, de neki sajnos nem lehet lurkója, úgyhogy szívesen vendégül lát az apró iskolai szünetekben, nyáron meg természetesen hazamegyek a szüleimhez.
- Hurrá! – csúszott ki számon a gondolatom, amint begördültünk, és leszállhattunk a szerelvényről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mesés érzés volt, hogy végre kinyúztóztathattam elgémberedett karomat és lábamat. Még Budapestről is hosszúnak tűnt az út, és már alig vártam, hogy belevethessem magam a diákéletbe.
- Olyan savanyú a képed, egész úton meg se nyikkantál. Te hogy nem örülsz, hogy mindjárt beérünk a kastélyba? - Csak pislogtam rá, tányérnagyságúra nyílt szemekkel. Cili cicám még mindig aludt a hordozójában, a diákzsivalyra sem kelt fel.
 Jó neki, hogy ilyen jól képes szundikálni A nap huszonnégy órájából szerintem legalább tizenhatot durmolással tölt.
Eddig még konkrétan nem számoltam, de lehet, sort kerítek rá. Vörös hajamba belekapott a szél, egy-két rakoncátlan tincset az arcomba hozott. Pf... ezt nem nagyon szeretem, ahajamtól létezik ehetőbb étel is, nem vagoyk rászorulva, hogy a saját hajam egyem.
- Egyébként Dina vagyok, és te? - legalább azt ne mondhassa rám, hogy udvariatlan vagyok. Engem lenyűgözött a nagyvárosi élet után ez a kis falucska, és alig vártam, hogy felfedezzem, az egyik lány a vonatonsokat mesélt róla, ő már harmadikéve jár ide, és levitás. Tök jól elbeszélgettünk, csomót tanultam tőle, de persze, az iskolban még többet kell. Lelkesen felajánlotta, hogysegíteni fog tanulni, úgyhogy már volt egy barátosném. Legalább nem tök egyedül megyek oda.
A fiúnak kicsit fura az akcentusa. Talán külföldi, de nem merek rákérdezni, hátha kényelmetlen a téma neki. Ha mégis az, majd kiheveri idővel a kultursokkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sokaktól hallottam már, hogy a Pillangó-varázs jó hely, és most ideálisnak láttam az alkalmat arra, hogy le is teszteljem a hallottakat. Nincs is jobb nap erre, mint egy péntek délután, amikor már nincs több teendőm a nap során, maximum annyi, hogy Cilivel törődöm, ő viszont fent durmolt a hálókörletünkben, legnagyobb örömömre.
A teaházat választottam olyan hat óra magasságában, hogy még a takarodó idejére felérjek, ennyi időnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy kipróbálhassak egy-két finomságot.
A kabátomat és a táskámat leadtam a megfelelő helyen, utána helyet foglaltam egy üres asztalnál. A ház specialitását rendeltem, puszta kíváncsiságból. Mellé pillangó-formájú süti járt, ami nekem külön elnyerte a tetszésemet.
Az hiszem, ha az ízek is legalább olyan jók, mint a külcsín, akkor én máskor is benézek ide, de már barátokkal. Még randi-helyszínnek is tökéletesen megfelel, édesség-rajongóknak.
Egész kellemes hangulatú zene gondoskodott arról, hogy ki tudjam kapcsolni a túlterhelt elmémet. Néha kell egy kis lazítás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ez a süti nagyon finom volt, azonban nem kellett volna olyan mohón falatoznom, meglett a vége. Az apró teasüteményekkel egy baj van: morzsálódnak, és a morzsák hajlamosak rossz útvonalra térni.
Velem is ez történt, és annyira kínos, hogy pont az előtt a vendég előtt, aki velem szemben foglalt helyet.
Hát, a köhögőkoncertemmel biztos nem kelthetek valami bizalomgerjesztő látványt. Két köhögéssorozat között mutogatva próbálom jelezni elé, hogy legyen szíves egy kicsit hátba vágni. Hátha segít.
Kár, hogy a teámat már mind megittam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Annyira de annyira szuper ez a nap! Rábeszéltem Lily-t, hogy elég a lustulásból, és mozduljunk már ki végre a friss levegőre, mert elviselhetetlen ez az év végi tétlenség. Úgyse voltak olyan szigorúak most már az órák egy-két tantárgya által megszállott tanárt kivéve.
Azt meg csak túléljük már valahogy. Anyu írt, tök büszke rám, hogy olyan jó lett a mugli év végi bizonyítványom, a kémiát és a fizikát leszámítva. Azt mondja, az a lényeg, hogy hármasnál lejjebb semmiből se menjek. Lett három ötösöm is az idén, ami tök menő. Tesiből, matekból és angolból lettem jó. Ezt mindenképp meg kell ünnepelni.
Pedig nem is vagyok az a tanulós fajta, de ami nagyon érdekel, arra odafigyelek, hogy jó legyek belőle.
– Lilcsu! – visítottam örömömben a hintáról, amint megpillantottam. Nem sokan tartózkodtak kint, a legtöbben ilyenkor vagy a Balcsit választják, vagy hőhűtő-bűbájjal bent kuksolnak a lakásokban. Idefele jövet maximum csak az idős nénikéktől kaptam rosszallópillantást, amint a hajam színét vizslatták. Pedig itt hozzászokhatnának már, hogy extravagáns viseletekkel és/vagy frizurákkal találkoznak. – Csüccs le, mizujs veled?
Mutogattam bőszen a mellettem üresen árválkodó hintára. Fogadok, hogy csak a világ legjobb uncsihugijára várt, hogy ledobja rá magát. Nekem is annyi minden mesélni valóm lenne neki, de egyelőre jobban érdekel, hogy vele mi van. Jaj, Merlinkémre, az a baleset a khjával tök szörnyű. Totál aggódtam érte, ő a legjobb barátosném. Tényleg, Csanádról ő még nem is tud... majd fog. A maga idejében. Első az uncsitesóm jólléte. Az a disznófül meg ráér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Amint megláttam őt közeledni, elismerően pillantottam rá. Az a tankcsapdás póló nagyon üt. – Hűha! Szuper a szerkód.
– Ugyan már, bizti történt veled valami érdekes mostanában! Ugye jobban vagy a robbanás óta? – kellemetlen téma, de muszáj beszélni róla, tudnom kell, hogy mi van vele. Ő az egyetlen olyan ismert rokonom, aki hozzám hasonlóan mágiaképes, mindenképpen vigyáznom kell rá. Mint egy plusz hugiféleségre. Imádom, hogy közöttünk én vagyok a nagytesó, és vigyázhatok a húgomra, meg az öcsémre. Most sajnos anyánál van ez a stafétabot, mert én két helyen is tanulok, úgy bizony.
– Hát, velem annál több. Írtak rólam az Edictumban. Tök sületlenség, mi az, hogy pénzt kérek a káoszért és módszeres elkövetővé váltam.  – forgattam a szemem felháborodottan. – Neheem, ezek nem tudják, hogy a káosz én magam vagyok, főleg, ha bájital közelébe kerülök. Sikerült magamra robbantani egy félkész Goulens-bájitalt. Kínos volt, tiszta zöld lett a bőröm
Kérem szépen... káoszt okozni a lehető legkönnyebb, pláne, ha ifjonc elsős a mélyen tisztelt varázslópalánta. Még pálca sem kell hozzá, a kis kölkök vadmágiája bőven elég felfordulást tud okozni, és akkor még Dina nem is lendült akcióba, mert többnyire túl lusta ahhoz, hogy valamit módszeresen és tervezetten kövessen el. A spontaneitás jobban illett rá. – Na, mesélj most te!Tökre kíváncsi vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

– Aj, annyira jó lenne, ha lenne egy kis árnyék. Kibírhatatlan ez a kánikula – panaszkodtam kicsit, mert jól esett.
– Tök klassz! Japán jó hely, csak fura a nyelvük, tök nehéz lehet megtanulni. Úgy? Hogy úgy? Bocs, nem igen értem, mire gondolsz. Ha ARRA az értelemre gondolsz, semmi gáz. Én szarabbul jártam, rám akaszkodott egy dinka rellonos évfolyamtársunk. Csanád. Tudod, akivel együtt vagyunk reptanon meg még bájitaltanon is. Én sajnos A mágia elmélete és gyakorlatán is, de legalább nem mellette ülök. – Nem, nem tetszik. Na jó, de egy kicsit aranyos, ahogy caplat utánam a folyosókon. – Figyu, amíg boldog vagy, nekem tök mindegy, kivel jársz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Az eset, amikor egy fogadásnak szerelem a vége. Adtam egy esélyt Csanádnak. Szóval most együtt vagyok vele Huh. Tanítás után elmentem vele egy randira, és oké, vesztettem. Tényleg tetszik Csanád, az összes marhasága ellenére is.
– Két szelet sajttorta és egy csokistorta-szelet lesz – adtam le a rendelésemet a pincérnek, amíg én vártam barátnémra.
Ez azon napok egyike, amiket én úgy hívok: fenomenális. Felbecsülhetetlen értékű. Csanád, anyáék levele arról, hogy a nyáron a Balatonra megyünk nyaralni... eszméletlen.
Igaz, apró buktatók ma is akadtak: mint kiderült, nőttem, így máris 165 centi vagyok. Persze, a barátomat nem tudom lekőrözni. Az ő százhetvenöt centis magasságához még nyúlnom kéne nem is kicsit. A ruhatáram egy részét le kell cserélnem a nyáron, mert S-es helyett M-es lettem. Ez még tök elfogadható, nem vagyok egy hízékony alkat, sőt, mintha a kilók marsi légkört játszanának velem, tömhetem magam nyugodtan, nem lesz gondom belőle. Anya szerint ez azért van, mert rengeteget mozgok, és ők kimondottan örülnek a mozgékony természetemnek.
– Szia! – integettem Emily felé, amikor megláttam a buksiját a tömegben. Péntek délután volt, úgyhogy nem csodálkoztam a tömegen. – Mindjárt jön a sajttortád.
Nem bántam, hogy elvesztettem a fogadást. Csanád is jól kiröhögött, hogy fizethetek, de a barátaimnak bármikor állnám a költséget, ha egy kis sütizésről van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Well. Ismerős az az érzés, amikor győztesnek érzed magad, és hula-táncot járnál, pedig valójában vesztettél? Kevesebb lett pár galleonnal a pénztárcám, de teszek rá, ennyit megér a boldogságom. Jelenleg több okom is van örülni, ehhez hozzájön az, hogy Emily-t végre tankönyvek nélkül látom, és mosolyogva.
– Jár hát! De mondtam, hogy fogadás nélkül is simán meghívnálak – fejcsóválva pillantottam utána, ahogy elsasszézott jóformán, és sütivel tért vissza. És még csodálkozik, hogy mit keres az Eridonban... – Ne tagadd, hogy Főnix vagy, lesüt rólad. Köszönöm. Őt is.
Ha ő nem vesz rá, akkor elszalasztok egy nagy boldogságot. Csanádot. Nos, el kellett vigyorodnom, amikor a randinkra gondoltam. Csodálatosan bénáztunk mind a ketten, de pont ettől szép. Lesz mit mesélni az eljövendő népségnek.
– Kajacsatába fulladt. Azt hiszem, mi tipikus zsák a foltját-eset vagyunk. Még két ilyen hülyét nem hordott a hátán a varázsvilág – kuncogtam halkan, hogy azért a többi vendéget ne zavarjam. Így is eléggé idiótának tűnhettem ma, amikor levánszorogtam ide, euforikus boldogságban, mint aki valami nem egészen legális tartalmat fogyasztott.
Szerencsére, megnyugtatok mindenkit, ez legális, úgy hívják, szerelem. – Eredetileg az volt a terv, hogy megesszük, de máshogy alakult, és végül kész kajaháborút rendeztünk. Meg asztalcsatát. Tudod,Vingardium Leviosa. Gyerekes és idióta dolog, de jó buli volt. Végül az ő asztala volt az erősebb, ennyi.
Hülyeségért kettőnknek nem kell szomszédba menni. Egyelőre még az igazán őrültek nem rontották el. Remélhetőleg nem is fogják. Ha igen, kinevelem belőle a magam módján.
– Nyomnyom-nyom, ez a süti fincsi – Kész. Elpusztítva. Többet nem merek enni, mert akkor egész éjjel nem alszom, ismerve az édesség rám gyakorolt hatását.
– És veled mi minden történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

– Látszik rajtad. Most is szinte feltámadtál. Mondtam én, hogy csak friss levegő kell neked. Meg boldogsághormon, ami itt van a sütiben – feleltem. Egyszerűen tudja az ember, hogy ki az, akihez oda tartozik, és bennem szemernyi kétség sem volt afelől, hogy Emily-nek köztünk a helye.
– Ugye tudod, hogy eszméletlenül fogsz hiányozni? – kérdeztem. Minimum szeretnék vele levélkapcsolatban maradni, ha vége a tanévnek. Jó volna később is tudni, merre tart az élete, és mivel mindkét világban jól elvagyok, mondhatnám, hogy szünetekben bármikor meglátogathatom.
– Az. Meg kajacsata is volt belőle. Láttad volna, hogy néztünk ki a végére – itt ajkamba haraptam, mert másképp nem bírnám visszafogni a kitörni készülő röhögést. Csanád, amint beterült a varázslattal irányított spagettiszörnyemmel... felejthetetlen élmény.
- Ne már, tuti történt valami veled is – kicsikét csalódott vagyok, mert hát na, Emilyből néha úgy kell kihúznom a részleteket. - De kis kíváncsi lettél. Igen, az is meg volt a részünkről, bár nem terveztük be előre.
Igazából úgy volt, hogy előtte lefejeltük egymást. Ja. Kicsit se voltunk normálisak, de erről szól a kamaszkor. Töménytelen mennyiségű hülyeségről, - Azt akarja, hogy a szünetben vigyem el mugli moziba. Még sose látott olyat. Szerinted halálra fog rémülni?
Valami háromdimenziós filmre kéne elvinni, hogy nézzen csak nagyot.
– Ja, hivatalosan is lefoglalt. Szinte az összes időnket együtt töltjük, reptanon próbálja tartani bennem a lelket. Azt hiszem, megtartom a tárgyat, hátha sikerül egyszer megszoknom a seprűt. És te? Hogy haladsz az előbújok-a fészekből-projekttel? Tudod, hogy nem hagyom, hogy begubózz és depibe süllyedj.
A ház ajándékára csak pislogok nagyokat. Nyami! Gyümi.
– Mivel érdemeltük ki? A kiwiért nem vagyok oda, de a dinnye az szuper ilyenkor.
Társasjáték... minden péntek este. Király. Ez a tulaj tudja a dörgést. – Akkor én a párommal garantáltan többet járnék le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

– Ugyan-ugyan! Erre valók a rokonok, vagy nem? – aprókat löktem a hintán, olyan jó volt rajta ülni, de azért mégsem kéne tétlenül foglalni valaki elől. Nem mintha ilyen hőségben bárkinek is lett volna annyi marhaság a fejében, hogy kiüljön megfőni a játszótérre. – Nekem is van valakim ám. Csak fiú, és rellonos.
Tök jó, hogy ennyi jó jött össze mindkettőnknek, ez az első év szuperül indult. Örülök, hogy nem a stréberkedésre hajtottam, nem lettem extra-extra mintatanuló A szociális élet többet számít, főleg az első időszakokban.
– Mit szólnál hozzá, ha a nyáron eljönnél velünk nyaralni? Ha minden igaz, a Balcsira megyünk. Ahw, már nagyon várom. – Anyáék tuti megengednék, hogy Lilcsuu is velünk jöjjön. Az biztos, hogy idén is fogok bombát ugrani. Most Donáték rágják a fülét a levelük szerint, hogy vitorlázzunk is ezen a nyáron, mert olyat még nem csináltunk. Én egy kicsit parázok, hogy mit szólnak a puffskeinekhez, úgyhogy biztos varázs-állaptanzióba adom addig Fluffy-t, valami megbízhatót kéne találni. Ilyenkor örülök, hogy anya és apa meglepően jól keresnek, mondjuk sokat is dolgoznak hozzá, és tök jó, hogy ilyen jól viszonyultak a bosziságomhoz. A múlt héten vigasztaltam egy kis srácot, aki egy levelet se kapott, mert a szülei elutasítják ezt az egész mágia dolgot, és őt is defektesnek tartják. Szegénykém... Nem lehet könnyű azért egyik világból a másikba beilleszkedni, és áldom az égieket, hogy ilyen famíliával leptek meg, amikor a bolygóra csöppentem.
És persze Emilyért is nagyon hálás vagyok, sokban hozzájárult ahhoz, hogy beilleszkedjek a bagázsba. Tök jó dolgom van.
– Megyünk fagyizni? – indítványoztam, egészen megéheztem egy kis hűsítő finomságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez a péntek tök jó alkalomnak ígérkezett arra, hogy feltérképezzem a nem olyan hú, de régen nyílt, új pizzázót. Nyam. Kíváncsi voltam, vajon miben tér el a varázstalan változattól, úgyhogy egyből le is ültem egy helyre, miután szeletre kértem a házi sajátosságból. Vajon milyen érzés lehet, ha a kukorica popcornná pattog a számban? És vajon milyen lehet popcorn pizzával kombinálva? Biztos jó. A popcornt is szerettem, meg a pizzát is, igaz, nálam a kukoricás rizs vitt mindent, rántott karfiollal meg tartármártással. Nyami.
- Bocsi, leülhetek ide? – csak itt volt szabad hely, a diákok kitódultak a suliból falunézőbe, szórakozni, randizgatni. Remélni mertem, hogy Csanádba nem épp egy pórias pizzázóban fogok összefutni. Kellemetlen lenne, de elhatároztam, hogy nem épp egy pasi miatt fogok kiakadni, csak tizenöt vagyok, élvezzem, amíg kölyök lehetek.
A csaj jóindulatára volt bízva, hogy a padlón eszem-e meg a kajámat, vagy esetleg kint versenybe szállok egy párocskával szabad ülőfelületért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ú, köszi, Annie. Én Dina vagyok, szia! – köszöntem meg az ülőhelyet, és be is mutatkoztam, ha már ő is. – Te milyen pizzát rendeltél?
Nem ismerős a lány, de talán korombéli lehet, annak látszott.  – Még nem láttalak, új vagy a suliban?
Még épp időben haraptam rá ajkaimra, mielőtt egy csomó kérdés végeláthatatlan áradatát zúdítottam volna szegény nyakába, talán tolakodónak tűnhetek. Hm, ez lehet annak a jele, hogy kezdek felnőni? Előfordulhat, bár a nyakamat nem tenném rá.
Valami könyvet olvasott, rásandítottam óvatosan a borítóra: Az üvöltő szelek…
Nem voltam sose valami olvasós, örültem, ha a kötelezőt letudtam, még mugli verzióban is, inkább nyüzsögtem, amikor csak lehetett.
- Jó könyv? - kérdeztem, aztán megjött a pizzám. Előre kifizettem az árát, hogy tuti, ami tuti, a pincérhez jusson a borravaló. Sokat gürizhetnek itt, megérdemlik a pluszt.
- Jó étvágyat! – mosolyogtam rá, és nekiláttam a pizzámnak. Valami mennyei, én máskor is ezt fogom rendelni, de persze, ez még változhat. Szerettem a változatosságot, ha újdonságok vették körbe.
A sárga rikítás kicsit fárasztotta ugyan a tekintetem, ez nekem túl élénk. Lehet, Navinés volt a jelenlegi tulaj, csak tippelek, és meglehet, hogy közben tévedek. Nem lehet ezt így ráfogni, amióta ennyire vegye lett a falunép, a látogatókról és üzlettulajokról nem is beszélve, ám én ennek a változásnak csak örülök. Minding van új a nap alatt, és szomjaztam az új ismeretekre, főleg, ha új bűbájt leshettem el valakitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kedves lány. Nem ízlett neki a pásztorpite, gondoltam, odaadhatnám neki az én popcornos pizzámat. Olyan szomorúnak látszik, egy kis kedvesség biztos felvidítja.
- Brigthmore? Hallottam a nevét, felsős Rellonos.  Ha szeretnéd, üzenhetek neki, két hétig a Rellonban laktam – újságoltam el, igaz, nem éppen dicsérni való dolog következményeként kerültem oda, de értékes a tapasztalat, amit ott gyűjtöttem. Megismertem más ház tagjainak egyéniségét, és hogy mi teszi őket közössé. Megértettem, mitől mások ők, és ez nagyon sokat hozzátett az emberismeretemhez és ahhoz, hogy fejlődni akarjak. Ambícióra és kitartásra volt szükségem ahhoz, ha jól akartam teljesíteni, mert pont ez hiányzott belőlem.
Én kicsapongó, érzelmes, lendületes voltam, és elég látványos, ami azt illeti, soha nem tudtam hosszú ideig nyugodtan megülni, valamivel mindig babrálnom kellett.
- Cseréljünk, neked adom a másik szelet pizzámat, kóstold meg, hátha az jobban ízlik, így a te pénzed se megy kárba – ajánlottam fel.
- De, az, viszont itt jól érzem magam, mert olyanok vesznek körül, akik nem néznek ki azért, ami vagyok. Nem kell titkolnom, hogy mugli származású vagyok, otthon ez fordítva van. Még az ottani legjobb barátaimnak se mondhatom el, hogy boszorkány vagyok igazából. Amióta a tesóimról is kiderült, hogy olyanok, mint én, kicsit könnyebb. Szerencsére nagyon jó mentorom volt, neki hála beilleszkedtem. Itt inkább otthon érzem már magam, és nem mennék vissza később. Utálok hazudozni. – Talán nem kéne egy idegennel ilyen nyíltan beszélnem magamról, hisz sose lehet tudni, milyen szándékkal kérdez, de jól esett, hogy őt is érdekelte, milyen vagyok én valójában. – Ha szeretnél jönni a suliba, én talán segíthetek neked. Nem ígérek biztosra semmit, de megpróbálom. Hogy tetszik a falu eddig? Mi a kedvenc helyed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ehm… mert előzőleg nyáron kimentem a tiltott erdőbe sátorozni úgy bő egy hétre, amíg más a vizsgák miatt pánikolt… - egyre kisebbre húztam magam, erre nem vagyok annyira büszke, volt még azon a sátoron mit csiszlni. – Egy hátizsákomat átváltoztattam, és kimentem letesztelni az eredményt. Van mit dolgozni rajta bőven, de elkapott a házvezetőm, és két hét rellonos büntit kaptam. Nem tartottam annak, tök jó arcok ott az emberek. Van bennük kurázsi.
Örültem, hogy elfogadta a csereajánlatomat, remélem, hogy ízleni fog neki ez a fajta. A pásztorpite nekem ízlett. – Na, milyen a kukoricás, hogy ízlik?
- Igen. Pocsék. Sőt, még közeli családtagoknak se mondhatok semmit anyáékon kívül. És ők is titoktartásra vannak kötelezve. Beszélgettünk arról már, hogy jobb lenne nekem ha teljesen elvágnám a szálakat, amik a mugli világhoz kötnek, mert nem érzem jól magam ott. Senki nem értené meg, hogy miért vagyok más, mint ők. Itt is vannak, akik megvetnek, de alapvetően befogadóbbak a mágusok – magyaráztam. Jól esett ezt valakinek elmondani, és nem úgy tűnt, mintha ez a lány valami rosszakaró lenne.
- Mit szólnál hozzá, ha egyszer bejöhetnél velem? Vagy akár tanulhatunk együtt, amikor van időm. Én szeretek segíteni – ajánlottam fel a lehetőséget. Fogalmam sem volt, miért, de úgy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben Vele. Olyan furcsa, korombéli, és mégis olyan, mintha egy másik világból jött volna. Egy idegen bolygóról, vagy valami ilyesmi.
Ú, legyen űrlény, legyen űrlény… tök jó lenne, ha én lehetnék az első, aki egy földönkívülit körbevezet a földön, és még barátságot is köt vele. Tiszta Kis herceg-feeling.
- Én utálok olvasni. Unalmas. A konyhát, azt nagyon szeretem, egészen megszerettem a rendes főzést, és a manók is extra kedvesek és segítőkészek, tök sokat lehet tőlük tanulni. Jobban, mint a bájitaltant – a zöld bőr-esetem után nem az lett a kedvenc tantárgyam, ez várható volt. Idén hála az égnek, megúszta a tanterem robbantásaim nélkül, és még én se borítottam magamra semmit. – És képzeld, van egy hely, ahol egy könyv szereplője lehetsz. Olyan, mint egy átlagos könyvtár, de mégse. Így másztam meg az üveghegyet, erről már kislány korom óta ábrándoztam. És te? Neked mi van a bakancslistádon, ha publikus az infó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, ez egy új, jó barátság kezdete. Ha nem is stimmelt ezzel a csajjal minden, attól még nem egy rossz arc. Reemélem, hogy nem az ELME-ből szabadult kattant sorozatgyilkos. Azért nem árt az óvatosság.
- Ő, de az. De annyira nagyon nem tudott akkor érdekelni. Ha más is bement már, és visszajött onnét élve, akkor nem lehet nagy cucc. Sajnos pont elkaptam egy vihart, úgyhogy hamar vissza kellett mennem. Meg tanárt meg prefektust, úgyhogy erről ennyit. Túl jó a házvezetőnk – puffogtam kicsit. Nem baj, az a két hét a rellonosokkal attól még remek tapasztalat volt, sok havert szereztem onnan is, és meglepő amúgy, hogy mennyire hasonlít ez a két ház amúgy. Tényleg igaz, eléggé temperamentumos mind a kettő, de én pl. hamarabb feladom az első kudarcok után, vagy, ha nem vág a dolog az érdeklődésembe.
- Ugyan-ugyan. Ez inkább butaság volt a részemről, de legalább lesz mit mesélni a következő generációnak. Néha kell ilyen is – legyintettem. Én már rég végeztem a pásztorpitével, amit a pizzáért cserébe kaptam.
- Az meg ki? Tuti idősebb vagy minimum Mestertanonc, a nagyon nagyokat nem ismerem úgy. – Payne… Payne… ismerősen cseng a név, de nem ugrik be. Jobban is megjegyezhetném a házamba tartozó arcokat nevekkel együtt.
- El. Elegem van a titkokból, hogy nem lehetek önmagam. Jobb nekem itt, igaz, most már a tesóim is itt vannak a faluban. De attól még nem szándékozom visszamenni oda, ahol csak gyogyósnak könyvelnének el, vagy minimum sátánista megszállottnak, ha kiderülne – fintorogtam. Ami mostanában zajlott a mugli világban, az egy kész rémálom a mágusoknak.
- Mert nem vagyok tisztavérű mágus, illetve egy zabolázatlan vadmágiájú tinédzsernél nincs rosszabb. Növeli a lebukás kockázatát.  De már kaptam hozzá segítséget, hamarosan ez is megoldódik. Remélem – örülnék, ha csak annyi lenne, hogy az instabilitásom oka a kamaszkor fent és lentje, és könnyűszerrel helyre hozható, hogy egálban legyen a teljesítményem.
Meg mondjuk ahhoz ki kéne jönnöm a galagonya-pálcámmal, de néha nagyon nehéz kezelni.
- Jó. Ahogy gondolod, én most vagyok másodéves. Bár bűbájokból már nehezebbet is alkalmazok, annyira szeretem őket. Kár, hogy a pálcám nincs érte oda.
Ja. Ezt leszámítva amúgy nincs rossz életem. Voltak barátaim, viszonylag jól is tanultam, ahhoz képest, hogy alig vettem könyvet a kezembe, úgyhogy elég hálás vagyok, hogy nekem nincs ilyen gondom, hogy beleszólnak, melyik suliba menjek, kivel járhatok és kivel nem. Jobb lenne elfelejtenem azt a gyökérgyöngyöt, lehet, belekezdek valami új hobbiba figyelemterelésnek. Tizenöt évesen még nem kéne, hogy egy pasi miatt legyek kiakadva. Anya szerint is jobb lenne, ha valaki olyan után néznék, aki olyannak fogad el, amilyen vagyok, és nem ütközik ennyire a jellemünk. És lenyugodhatok mellette.
- Az. Bár én jobban szeretem a klubhelyiségünk erkélyét. Vagy a konyhát magát. Odamenekülök, ha bánt valami. – Igen, mert a vadalmavigyorom és a randalírozások közepette még ilyen is előfordulhat velem, emberi, érző lényből vagyok. És addig örülök, amíg vannak érzéseim.
- De hisz ez izgis! Mármint, ember… nekem ahhoz nincs türelmem, hogy két bekezdésnél többet olvassak. Nemhogy még meg is írjak egy könyvet. Te akkor bizonyára tuti navinés lennél, és ők is jó arcok. De te hogyhogy nem jársz suliba? Vagy másik suliban jártál eddig? – Fura, hogy eddig nem kérdeztem rá erre. Talán tapintatosságból. Jaj, néha én se értem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Fülem hegyéig vörösödtem. Nos, Sárközi tanár úrnak erről nyilván más lenne a véleménye, mint ahogy Kedves tanár úrnak is. Garantáltan feláll a szőr, meg a toll is a hátukon, ha rám gondolnak, és/vagy meghallják a nevem.
A nyughatatlan vöröske, aki sose képes kibírni, hogy ne csináljon teljes káoszt és katasztrófát maga körül.
- A házvezetőm szerint tutira egy sült idióta vagyok, amiért ilyesmi eszembe jutott. De unatkoztam, na. És ez szórakoztatóbbnak tűnt, mint egy unalmas tankönyvet magolni – fejtettem ki véleményemet, és igen, ez inkább botorság volt a részemről, mint bátorság, és mint tudjuk, a hülyeség és a merészség között elég kicsi és vékony az a bizonyos határvonal, amit én előszeretettel léptem át újra és újra.
- Ja, a Varázslástani Alapfokú Vizsgára gondolsz? Azt hiszem, RBF nálatok, vagy mi… - pörgött az agyam ezerrel, kerestem erre a megfelelő angol rövidítést, aztán rá kellett jönnöm, hogy az angoltudásomon még bőven volt mit csiszolni.
Igen. Pontosan az előbb Annie által kifejtett okok miatt nem akartam tovább titkolózni, s Perszephonéként egyik világból a másikba vándorolni. Az ő története szomorú, az enyémnek vidámnak kell lennie. Mert én már csak ilyen vagyok, a jópofa bohóc, és nem is akarok más lenni.
Ha túl komolyan venném az életet, azt hiszem, abba én beleőrülnék. Elég kemény volt feldolgozni ezt is, hogy boszorkány vagyok. Más, mint a többiek. Kívülálló. Akinek titkolni kell, hogy milyen valójában, különben bajba kerül miatta.
Mást kellett mondani, hogy miért tűnök el az évnek minden szakaszában, és miért látnak olyan ritkán a rokonok. És ez nekem nem kenyerem.
- Lehet, nem tudom biztosra, de az is esélyes, hogy csak én nem vagyok még elég ügyes hozzá. Ezek felsőbb éves varázslatok, amik hosszú időt igényelnek, hogy tökéletesen megtanuljam, de nagyon szeretem ezt már most. Egyedül a repülés az, amit egyszerűen ki nem állhatok. Leszédülök a seprűről. A mugli repülőgépeket se szerettem soha. – Hát, a pálcák már csak olyan rejtélyes dolgok, amik fura működését szintén szokni kellett még tavaly.
- Az. Ezért is a kedvencem – húztam apró mosolyra a szám. A pite maradéka is elfogyott, ám még maradni akartam kicsit, hadd ülepedjen a gyomromban, mielőtt elindulnék vissza az iskolába. Kellett ez a kis kikapcsolódás, ez a laza nyugalom.
- Nekem ez nem megy. Az irdatlan sok leírás unalmassá teszi, akcióra, perdülésre, lendületre vágyom, ha már kezembe akad egy könyv. Inkább filmeket nézek szívesen, de itt azt nem lehet – helyette maradt a randalírozás, meg a lustán tunyulás hobbinak, unaloműzőnek.
- Ó. Szabad tudni, miért? Hm, eddigi rövid ismeretségünk alapján én azt mondanám, hogy a sárga Navinéseknél a helyed. Ők kedvesek, türelmesek és befogadóak, a legideálisabb barát-alapanyagok – Nem mondhatnám, hogy annyira jó emberismerő lennék, hisz ahhoz keveset éltem és tapasztaltam a világból, de nincs tisztán ilyen, vagy tisztán olyan ember. Mindenkiben megvannak a házaknak az értékei, és pont azért szeretem az iskolámat, mert színes egyéniségekkel van tele, abszolút nem unalmas, és nem akarnak minket egyformává nevelni. A tanároknak itt tényleg fontos, hogy valóban elsajátítottad-e az anyagot, megértetted-e, és itt nem ciki kérdezni. Jó, van, aki fújjol, meg stréberez, de hát Merlinkém, ilyen az élet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha egyszer a baj úgy dönt, hogy bekopog hozzád, soha ne nyiss neki ajtót. SOHA! Különben csőstől jön, és rokonostól, és ott marad nálad, ki tudja, meddig. Ha meg kirugdalod nagy nehezen az ajtón, vissza-pofátlankodja magát az ablakon.
Ez történt mostanában velem is. Olyan szintű vukkozhatnék jött rám, hogy ott kellett hagynom a tortilla-szendvicsemet, amit kértem, és első utam azonnal a mosdóba vezetett.
A kellemetlen esetet követően kopogás hallatszott a fülke túloldaláról.
- Róka-vészhelyzet – céloztam kicsit cenzúrázottabban,  mert nem mertem esküt tenni rá, hogy ha kimondom nyíltan, akkor nem jön-e rám újra.
Mi a bánatos nyavalyát ehettem össze, amitől így kiborult a gyomrom? Szinte biztos voltam benne, hogy gyomorrontás lehet a háttérben, semmi más, mert olyan ártatlan voltam, mint a ma született bárány. És köszönöm szépen, még viruló rózsakert szeretnék maradni tizenhét éves koromig. Azon nem változtatok, az egy folyamat, amire meg kell érni, és én még nem éreztem késznek magam ilyesmire tizenöt évesen.
- Köszi a törődést, aranyos tetszik lenni – legfeljebb elhajt a sóhivatalba a magázódásért, de azt, hogy odafigyelt rám, mégis illő megköszönni. A megszólításokkal néha bajban vagyok, külső alapján nem mindig lehet eldönteni, tegezhetem-e az illetőt vagy sem. Sose tudni, hogy ki mire sértődik meg, ugyebár…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Valahogy éreztem, hogy kínos kérdések nélkül nehezen fogom ezt a helyzetet megúszni. A válaszokkal azért óvatos vagyok, sose lehet tudni, mikor nyit be kisgyerek, nem kéne idejekorán khm, infódömpingelni őket.
- Mielőtt megkérdőjelezné az ártatlanságomat, bírónő… – vicceltem el a dolgot, hogy kicsit jobb kedvre derítsem magam. A rókákat nem csak a tyúkok nem szeretik, de az emberi gyomor sem. – ...megnyugtatom, hogy az én virágoskertembe illetéktelen, mozizni való csomaggal nem lépett senki.
Csodálatos egy nap. Vicceltem. De már kezdtem hozzászokni, hogy a baj úton-útfélen megtalál, valamilyen formában. Ez van. Ezt kell szeretni, vagy nem, de az már tovább nem az én bajom. Nem mindig, pontosítsak.
- Ja. Eléggé felborult az életritmusom, ééééés szerintem valamelyik kajára gyanakodhatunk, amit mostanában megettem – egész listát tudtam volna felsorolni arról, hogy mi mindent zabáltam össze mostanában. Szeretek enni, kicsit meg is látszik így, kénytelen leszek ledolgozni, ha nem akarok pocit növeszteni. Pedig kimondottan utálok sportolni, a jóga sem épp egy leányálom. Azt azért elismerem, hogy most már könnyebb, túl a sokadik alkalmon, de attól még nem fogok szerelmi ódákat zengeni a sportághoz.
Jól van, taps-taps önmagamnak, hogy egy gyomorrontástól milyen témákig el tudok jutni. Tanács a gondolatolvasóknak: inkább ne kísérletezzenek megtudni, mi járhat egy női egyed agyában. Pláne az enyémben, különben pár darab… na jó, pár száz agysejtjüknek tuti annyi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Örültem, hogy a doktornő is örült, ám a következő lépésnél egy pillanatra időt kértem, kezemmel T-betűt formálva, és szaladtam is vissza fülkébe. Csak tudnám, mitől sokallt be rám a testem… nem is zabáltam mostanában olyan… sokat. Na jó, tényleg elvetettem a sulykot, kicsit lehetnék óvatosabb is, és összeszedettebb, nem kéne idejekorán kikezdenem a szervezetem, de ha egyszer nem bírok nemet mondani a jó kajának.
Most tegye fel a kezét bárki, aki uram bocsá’ nem esett már áldozatul a kaja hívogató szirénhangjának? Nem mintha lenne olyan, de na. Ami jó, az jó.
- Hát nem éppen. Néééééha… eljárok éttermekbe is. Éééés anyáék kosztján is szoktam élni. Meg amíg élt a nagyi, addig az övén is éltem – oké, újabb adag higiénia-kör letudva. Azt hiszem, az a rendelt kaja már ott marad, ilyen állapotban biztos, hogy nem vágom be a megmaradt negyedet.
- Ez most először. Eddig még nem lett bajom egy kis kaja-kollázstól. Biztos, hogy tudni akarja, miket ettem az utóbbi időben? – vontam fel a szemöldököm. – Jobb, ha van hozzá Pulizer-pennája, ha le is jegyzetelné.
Eh, lehetne jobb is a modorom, de most egy ilyen helyzetben az agyam nem igen képes arra is energiát fordítani, hogy mézes-mázos legyen a hangnemem. Mélyeket lélegezve próbáltam nyugtatni magam.
Jó, talán most már minden rendben lesz. Remélem.
- Sima gyomorrontás, talán, ha kipihenem, és két-három hétig diétán tartom magam, elvileg nem lehet gond, mi a véleménye? Jó lesz így, vagy esetleg inkább mást javasolna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szombat volt, és jobb ötlet híján addig rimánkodtam Nórinak, hogy jöjjön le velem a faluba a Barlangfürdőbe, amíg bele nem ment. Nem, tényleg nem zsaroltam meg semmivel, esküszöm. Addig járattam a szám, amíg kénytelen nem volt beleegyezni, és egy kis szórakozás neki is elkél, szünidő van, nem ártana, ha lazulna.
Néha a prefiknek is kijár az ilyesmi.
- Nem fogod megbánni – biztattam. – Azt mondják, klassz hely.
És nekem azt feltétlenül le kell tesztelnem, amire itt azt mondják, hogy a legjobb hely erre, vagy arra az időtöltésre. Na, jó, a sikátorokat messzire elkerülöm, azért elmeháborodott még nem vagyok, csak szeretem a jó tréfákat. Más kérdés, hogy kinek jó. Úgyhogy képzelem, milyen készültség lehet, hogy vajon mivel rukkolok most elő a sátor, a páncélok és a hóember után. Na, most jön a true buli, mert egész kis tervsorozattal álltam elő, de pszt, úgyse fogom senkinek se elárulni, mire készülök. Kár is kutakodni a koponyámban.  Ez valódi meglepetés lesz, az garantált.
- Ja, és gratulálok a felvételidhez, mestertanonc-képzésre – tettem hozzá, miközben elmerültem nyakig a jóféle vízben. Tényleg jó ez. Érdemes volt addig nyaggatni kedvenc prefimet, amíg bele nem ment. Bár sanszos, hogy nem leszünk túl jóban. A sátoros zicceremmel eléggé kihúztam nála a gyufát, nem csoda, hogy nem bízik bennem annyira. Pedig eskü nem vagyok priuszos gyilkos. De tényleg. Én maximum csak a környezetem idegszálait szoktam gyilkolászni az akut hülyeségeimmel, különösen akkor, ha az unalom nevű szörny átveszi felettem az uralmat. Na, akkor van aztán világvége-hangulat! Vagyis, csak volt, mostanra úgy érzem, lehiggadtam annyira, hogy ne akarjam kicsapatni magam, ha már eljutottam, kisebb botlással ugyan, de a harmadik évemig. Nem most kéne elrontanom.
- Ha éhes vagy, szólj, és akkor átnézhetünk az éttermi részbe is, de a táskámban vannak rántott sajtos szendvicsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Na, egyelőre úgy festett, a gyomrom kibírja, míg visszaérek a suliba, és a gyengélkedőig el tudok vánszorogni valami gyomornyugtató főzetféléért. Nem akarok kiesni a lendületből, mert utána baromi nehéz behozni a lemaradásomat, ráadásul egyszerre két suliban is helyt kell állnom. Még jó, hogy a mugli suliban csak magántanulóként vagyok jelen.
Azt csak a szüleim kedvéért teszem, hogy megnyugtassam őket, minden esetre van megoldás-végzettség. Viszont annyira bejön a varázsvilágbeli lét, hogy nem kell félniük attól, hogy egy nap a küszöbön látnak agyongyötörten szál bőrönddel, állatokkal-gyerekkel felpakolva.
Ennyire vagyok óvatos.
- Húha, ezt hogy lehet betartani? – hüledeztem, mert eddig még nem nagyon került sor diétára nálam. Legutoljára kiskoromban estem túl ilyen dolgokon, de azt is könnyen kihevertem, nem voltam egy nagyon betegeskedő kölyök, a kicsikkel ellentétben.
- Rendben, mindenképpen felkeresem, ha nem javulna a helyzet. Ettől még járjak órákra, vagy inkább egy-két napra offoljam-e magam? – Ezt azért jó tudni, biztonsági esetre.
Egyelőre reménykedem benne, hogy ez csak simán kaja-túladagolás volt, és nem valami vírusos izé, de egy gyengélkedős látogatás és rögtön kiderül, hol van a kis ördögfióka elásva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Két vizsga között leívtam a stégez piknikezni az egyik szerkesztőtársamat, Zayday-t, mert rettenetesen untam már állandóan bent tölteni az időmet. Az Önismeret és a Varázsháztartástan vizsgákon már túl voltam, nemsokára a Mugliismeret lesz soron. Az fix, hogy jövőre leadom a tárgyat. Nem abba az irányba megyek, és minden fölöslegeset lepasszolok, kissé túlvállaltam magam. Már tudom, hogy mi szeretnék lenni, legalábbis a terület tiszta: vendéglátás felé akarok menni, és amikor apu ezt a hírt meghallotta, senki sem lehetett nála boldogabb. A kicsik még nem igen tudják, mi érdekli őket, de majd megtalálja Donát és Csilla is a maga útját. Jut eszembe, Donát a Navinében igazi kis baráti kört alakított ki magának, ezt is megírtam anyáéknak. Nem kell félteni az öcsköst.
Csilla visszahúzódóbb, neki jövőre lesznek gondjai, úgyhogy fél szemem rajta fogom tartani. Nem igen látom, hogy barátkozna, ami nem túl szerencsés. A Levitában jó helye lenne ilyen szempontból, fohászkodom, hogy oda kerüljön, ott tök befogadók meg barátságosak a kölkök.
- Szia! Ugye hoztál magadnak naptejet is? – üdvözöltem Zay-t, amint megláttam. – Ha nem, nem probléma, nekem van, tudok kölcsön adni.
A piknikkosarunkban pedig a manó jóvoltából gyümölcssaláta, szendvicsek minden jóval megpakolva, és limonádék, hőhűtő bűbájjal ellátva természetesen. Mivel Zay is „betoppant”, már nyugodtan mertem elővenni az egyik téli szalámis-főtt tojásos-paradicsomos szendvicset, és elkezdtem majszolni.
Csak szép lassan, nyugodtan, nem sietünk ma sehova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Igen. Néha csodálkoztam rajta, hogy még hogy nem csaptak le, amennyit képes voltam járatni a számat. Ez az egy tulajdonságom az, amin még mindig képtelen voltam csiszolni, de majd idővel kinövöm. Vagy nem. Ki tudja azt így előre, max egy nagyon profi jós.
- Örömmel hallom, nekem még a VAV-ig van két kemény év, amit valahogy túl kéne élnem anélkül, hogy romba döntöm a környezetem – ráncoltam a homlokom. Ezt elég nehéz lesz kivitelezni, mert valami apróság nélkül úgyse fogom kibírni, pláne karácsony tájékán, amikor úgyis megszaporodik a szabadidőm, igaz, most már itt van visszatartó erőnek Evgenij, nem igen szeretném, ha botrányhősökként szerepelnénk a címlapokon.
De néha-néha egy kisebbecske móka, amivel nem ártok senkinek, csak belefér.
- Ó, a kedvenc prefimet kihagyni egy lazuló szórakozásból? Főben járó bűn –kacsintottam. Amúgy is olyan letört volt egy bizonyos Casanova miatt az utóbbi időben, ideje volt, hogy végre mosolyogni is lássam.
- Verseny? Naná! – csillant fel a szemem, és valahogy most még az én agyamnak is sikerült félredobnia a kaja-témát ennek hallatán. – Háromra mehet?
Egy kis versenyszellem sose árt meg, tök mindegy, vesztek-e, vagy sem, az élmény-érzés a lényeg.
A víz kellemes volt, kellemesebb, mint a kinti kánikula, így örülök, hogy ezt választottam a klubbeli punnyadás helyett. Annak nem biztos, hogy jó vége lett volna, ha engem hagynak ott bent unatkozni.
Legalább szem előtt vagyok , és egy prefektusi jelenlét visszatart attól, hogy ramazurit rendezzek.
Ez a kis verseny jó kis adrenalin-tuning. Függő lennék? Meglehet, sosem gondolkodtam el ezen. Majd rákérdezek Emily-nél, ő mit gondol, de kizárólag a vizsgaidőszak után, mert most képzelem, mennyire el lehet havazódva szegény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ezer örömmel passzoltam le neki az én naptejes flakonomat, miután magamat is alaposan bekentem, leégést elkerülendő. Most már ugyan barnában nyomatom, de a természetes vörös egykori színemhez meglehetősen érzékeny, szeplős bőrt osztott az élet nevű sorsolós játék, úgyhogy kétszer is meggondoltam, hogy naptej nélkül nyáron kimozduljak-e.
Ah, öcskös é hugi most el volt foglalva a saját életével, úgyhogy kellett találnom valakit, akivel kijöhetek, mert egyedül ez már nem buli. A kaja olyasmi, amit meg kell osztani másokkal is. Öcskössel utoljára egy hónapja találkoztam, hugival egyetemben, közösen összeültünk átbeszélni, kivel mi történt. A hóemberes sztoriról anélkül is tudtak, hogy én meséltem volna. Elsőnek szegezték nekem a kérdést: tényleg bűvöltél egy hóembert és bevitted a karácsonyi partira?
Naná, hogy. Csak azt sajnálom, hogy Kedves bá’ lemaradt róla, pedig az ő kedvéért rendeztem az egész ziccert, csupa jó szándékból. Folyton olyan morci, egy kis jó hangulat igazán ráfér az öregre.
Sárki bá bezzeg tudja, mi kell az embernek, tud élni.
- Minek hoztam volna? Butus kérdés, drágám, hát persze, tessék pusztítani, különben megsértődnek a manók – nevettem fel vidáman.
Minek stresszelném túl az életem? Ahhoz túl sok minden vár felfedezésre, hogy ilyesmire pocsékoljam az energiám.
Más kérdés, hogy néha néhányan visszarángatnak azért a talajra, ilyen személyek pl. Nóci és Emily az életemben, meg most már az én orosz mackóm is. Na jó, nem olyan az alkata, csak jó néha összebújni, amikor sikerül úgy intéznünk, hogy hosszabb időt is együtt töltsünk.
- Hogy telt az éved? Hányasra értékelnéd úgy egytől tízig? – Nekem simán egy laza hetes, ami egész jó, amíg ötnél feljebb mozognak a mutatóim, eszemben sincs nekiállni aggódni.
Ráérek majd akkor, ha valaki vérdíjat tűz ki a fejemre, hogy vajon van-e elég vér bennem, hogy megérje a szerencsétlennek.
Na, igen. Szerettem néha ilyen gondolatmorzsákat elhinteni, hogy unalmas pillanataiban kedvenc ismert legilimentorunknak is jusson némi röhögős pillanat.
Bár annyira nem félek attól e, hogy esetleg megfigyelne mentális úton, eléggé jó gyerek lettem mostanában ahhoz, hogy lazítson a gyeplőn, és idén évnyitón is az volt a vicc, hogy nem volt vicc.
Én pedig kegyetlenül jól szórakoztam, és ez a jó nyitány megadta a lendületet, néhány apró mementót leszámítva, de hát oda se neki. Összességében király volt a harmadik évem is.