Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A kérdésre felkuncogott és rosszallóan rázta meg fejét, végig mosolyogva.
- Hát ezért nem mutatkoztál be? Én meg már kezdtem hiányolni a dolgot, de ha rákérdeztél még egyszer, bizonyára nem hallottad. Bornemissza Luca vagyok, a Bornemissza házból. - A nevét kicsit meg is nyomta, hogy most már végre biztos hallja a másik a bemutatkozását. Pedig először, mikor nem kapott választ a nevére, kicsit meg is neheztelt, gondolván, hogy micsoda illetlenség volt nem visszamutatkozni. Elvégre még odahaza az anyja Lucát is folyton megfedte, ha egy úribb társaságnak nem mutatkozott be, pedig ott aztán mindenki tudta, hogy Lucának hívták, még az előtt, hogy ő elmondta volna.
- Én próbáltam, igazán. Az egész nap ezt csináltam, de folyton elfogyott a levegőm azelőtt, hogy egyáltalán a közelébe kerültem volna hozzá. - sopánkodott, egyszerre úgy megnyílva, mintha egy ezer éves baráttal csacsogott volna, nem pedig egy gyanakvó idegennel.
- Azért pedig, hogy felhoztad tök hálás vagyok, de légyszi most már add oda, mert már az oldalam is lyukas a kíváncsiságtól, hogy milyen lehet megfogdosni. - újból előre nyújtotta kicsiny kacsóit és most már nem húzta vissza. A sellőszobron pihentette szemeit, izgatott volt és remélte, hogy nemsokára végre tényleg megfogdoshatja majd. Talán majd el is nevezi, valami szép néven, ami illene is a kis, faragottan loknis tincsekhez meg mosolygós szempárhoz. Valami vidám nevet fog adni.
- Hab! - amint eszébe jutott a legtökéletesebb név egy sellőnek, máris kiejtette ajkain.
- Ez lesz a neve. Mert a kis hableány is ezzé változott - adta meg kicsit késve a magyarázatot is, ha a lánynak nem jött le volna első a dolog, hogy miért ordított a beszélgetésbe egy random szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Luca egy birtokon nőtt fel, s mindene megvolt, amire csak gyermek vágyhatott. Néhány fiatalabb alkalmazott vagy épp lányuk-fiuk még játszópajtásnak is bizonyult, így unatkozni sem igen tudott, azonban valami mégiscsak hiányzott, ami akkor fel sem tűnt, most azonban sajgott szíve, hogy mikor ő volt csípőig érő, nem adatott meg, ez pedig nem volt más mint a játszótér. Hisz Lucának olyan volt a játszótér kérdés, mint másnak a zuhany, elvégre lehet, hogy ha csak langyos vízzel fürdik az illető, nem panaszkodik, azonban miután kipróbálta meleggel, húst cipálóan forróval, kinek kell már többé a langyos vacak?
Pestseholsén bizonyára akadt volna, de oda nem engedték, csakhogy mikor már az engedelem nem volt szempont minden játszóteret, amit csak meglátott Luca rögvest kihasznált. Hol emberként hintázott sikoltva vagy lógott tótágast a mászókán, hol ebként futott a gyerekek között, kik szívesen lettek ideiglenes társai a mókában és könnyed játékban. Szerencséje volt, a közelben volt egy előkészítő is, így vállalkozó szellemű kölykökből hiánya nem akadt. Néhányan már megpróbálták haza is vinni, de a szülők túl gorombák volták, pár, nem kellő falatot adtak neki, de szállást már nemigen, így mire a napból csupán csak a horizont alján egy szétcsúszott narancs lett, egyedül ücsörgött az eb a homokozó közepén, fején jókora kupac homokkal, melyet még az egyik nebuló pakolt oda.
Csak most tűnt fel, hogy már nem akadt senki, akivel kergetőzhetett volna egy jót, így aztán már nem is volt olyan érdekes a játszótér, hisz eltűnt belőle a szív, ami mozgatta az egész gépezetet.
Bundája kissé ragacsos lett, orra földes, úgy ballagott és állt meg végül a játszótér bejáratánál, hogy körbe tudjon nézni, hátha az utcán még volt valaki, egy lélek, egy akárkicsoda, aki még ujjá éleszti a kialudt játékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Látta a turpisságot, bizony látta, mégsem szólt, mert kissé megrémült a tudattól, hogy nem egyedül volt animágus, no persze képben volt azzal, hogy képessége nem csak az ő tehetsége volt, de még soha nem találkozott eleven animágussal, legalábbis olyannal nem, akiről tudta is, hogy az, így tehát kissé félt, hogy felismerik, mert hát ki tudja, hogy van-e furcsa szaga, amiről a két animágus megismeri a másikat, bár Luca nem érzett a nővel szemben semmi hasonló megérzést és kissé bizakodott is, hátha valami olyat leshet majd el tőle, amit még nem tudott, mert hát ismeretei eléggé szűkösek voltak.
Farok híján fenekét csóválva hagyta, hogy megcirógassák buksiján. Kezdte érdekelni a nő, miután már szinte biztos lett abban, hogy nem ismerték fel, na nem mintha félne leleplezni magát, de adott neki egy biztonságtudatot az, hogy akkor lepleződik le, mikor ő akarja, nem pedig mikor mások, bár a szeplők sokat árulkodtak, de a ragacs meg kosz közepette már egészen elhalványultak.
Körbejárta Evenat, megnézegette, hátha mégiscsak érez valami mást, de nem érzett, ha nem látta volna, hogy az előbb szárnya volt, most meg vagy tízszer akkora, meg se mondta volna, hogy mással van dolga, mint az eddigi boszorkányok. Végül leült a kis fenekére és sután oldalra billentette fejét, ha így folytatódik a dolog, a végén botot hoz inkább, mintsem, hogy a nő kilétét boncolgassa továbbra is.
A kérdésre nem felelt, nem is tudott volna, így csak hangosan vakkantott egyet, szűrjön le belőle amaz azt, amit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Luca Evena mondandójából csak a felét értette, a kaja után már semmit, mert ott teljesen lemaradt és belesüllyedt a mámorba, elégedetten hagyta, hogy felvegyék, elvégre így még csak járnia sem kellett, szó szerint a tenyerén hordozta őt jótevője, s hálája jeléül rögvest meg is nyalta a nő arcát, többször is, ameddig le nem állították a csókok kiosztásában, de utána is minden vakarásnál, szelíd érintésnél valamilyen módon viszonozta a gesztust.
Szerette, mikor befogadták pár napra, mert ilyenkor megismert valakit, nem unatkozott, tele volt a pocója és nem volt egyedül este, mert a magányt ki nem állta, tizenkilenc éve mindig volt mellette valaki, vagy nyolcan rohantak folyton utána, ha épp az erdőben volt kedve bújócskázni, húszon-páran meg akkor, ha tanórák idején volt kedve erdőben bújócskázni.
S lassan új problémákba is ütközött az időjárás végett, a tél átvette az ősz helyét, és hiába meleg bunda ide vagy oda, az éjjelek legcsípősebb fokaiból ő is megérzett valamennyicskét az utóbbi pár napban, bő egy hétben.
A mostani eset pedig ezeken is túlnyúlt, mert nem csak játékot hozott életébe a befogadás, hanem talán végre tanulni is fog valamit, azt már elhatározta, hogy figyelni fogja a boszorkányt, nyomában jár és nem csak feltétlen labdával a pofájában, már kész terveket szőtt, bizony terveket, de a labda elterelte gondolatait egészen más irányba, találgatni kezdett, hogy vajon lesz-e társa, szerette a másik kutyákat is, ahogy minden állatot, de a gyermekeket jobban, így remélte, hogy valami halálbájos szőkefürtös pelenkalakóval fog osztozni pár napig egy szobán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kirill elment korán reggel dolgozni, Zsombi pedig iskolába, így Luca egyedül maradt óriási magányával. Nem szerette mikor elmentek otthoról, hiába magyarázta el többször is Kirill, hogy miért kell elmenniük. Luca tudta, csak nem akarta megérteni. Azonban ez nem változtatott a tényen, hogy minden reggel újra és újra el fognak menni.
Ma már muszáj volt kijönnie a házból, mert úgy érezte túl régóta van odabenn, túl régóta nem csinált semmit, csak toporzékolva várta Kirillt, aki amúgy is késő délután szokott jönni. Addig igazán van ideje egyet sétálni.
Kutya képében pedig senki sem fogja megismerni, tisztára olyan volt az egész, mint régen, amikor még nem volt otthona. Szabadnak érezte magát megint, rohangált egy kicsit, aztán mikor kurta lábai elfáradtak lassú sétára fogta és csak nézelődött.
Aztán meglátta a kirakatot és a feliratot: " Cukrászda ". Önkéntelen kezdett arrafelé lépkedni, eszét sem tudja annak, hogy mióta nem volt cukrászdába. Talán még soha, mert régen a cselédek készítették az édességet otthon a konyhában, ami felért egy hatalmas cukrászdával. De az igazit is ismerte ám a mesékből. Ahogy közeledett már az illatok is orrába kúsztak, mitől szinte lebegve folytatta útját, lehunyt szemekkel. Vakon is megtalálta volna a bejáratot, ám azzal nem számolt, hogy az ajtó be lesz húzva, s fejjel előre beleütközött az üveges ajtóba. Nagyot koppant a pici buksi és popóra ült a kutyus. Ám ami késett nem múlott mert alig eszmélt fel a frontális ütközésből máris nyílt az ajtó és egy kisfiú lépett ki rajta. Rögvest ki is szúrta Lucát, amit a lány boldogan fogadott, a gyermek kezéhez simult. Davidnak igaza volt, valóban varázskutyával állt szemben, ám nem a beszédessége végett, így a kérdésre nem felelt a csepp blöki, ám helyette valamit kiszagolt, mégpedig az a későbbre félretett csokit a fiúcska zsebébe.
Azonnal hátsó lábaira ágaskodott és orrával a gyermeket kezdte bökdösni nagyjából a felkarja környékén, közben mélybarna bocikutya szemeket meresztve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már szinte a szájában érezte a csokoládé ízét, nagyon a célban látta magát, csak néhány pillanat és megkaparinthatja azt az ízletes csokoládékockát ami után az elmúlt három percben oly nagyon vágyakozott, mikor David közölte, hogy nem óhajt adni az édességből.
A kutyus hirtelen megfagyott, nem mozgatta a kis popóját sem, mint más ebek a farkuk és szemében mélységes bánat és csalódottság csillant. De ő nem akarta feladni. Lucának nem lehetett nemet mondani... mármint lehetett, csak az esetek többségében nem értette meg, ahogy most sem. Kicsi habozás után a fiú nyomába indult, ugrálva követte lépteit és néha mikor David lépett a lábai közé is bement  a corgi, hogy még csak véletlenül se tudjon olyan könnyen gyorsabb tempót fogni, amit esetlegesen a kutyus kurta tappancsai ne bírtak volna.
Közben halkan nyüszített, könyörgően sírt, hogy szánják meg. Jaj ha most Kirill látná...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A kikönyörgés hihetetlenül nagy sikert aratott és az áhított étel nemcsak, hogy újból előkerült, de a kisfiú végre letört belőle egy darabot és Luca felé nyújtotta. A kutya boldogan vette el Davidtól a kockát, ügyelve, hogy ne harapja be az egész ujjacskát csupán a csokit, majd elrohant. Ám nem ment messzire, csak a közeli virágágyásig, ahol már nyíltak a virágok, néhány vörös, néhány lila, pár sárga. Ezek közül választotta ki a magának legtetszőbb szálat, kitépte a földből, gyökerestől, mert hát ahogy esik úgy puffan, és már rohant is vissza a fiúcskához, hogy ő is tudjon adni valamit a csokiért cserébe. Boldogan állt meg a navinés előtt, aztán óvatosan letette a virágszálat a cipők elé, remélve, hogy nem lesz összetaposás a növényke halálának oka.
Eztán kedvesen kíséri a fiúcskát, el sem akar mozdulni mellőle ha tovább indul a sárgaság. Úgy véli, hogy akkor már elkíséri a kastély bejáratáig, mert még ott úgy sem volt, utána pedig beugrik az előkészítőbe, hátha összefut Kirillel, ha meg mégsem, legalább boldogságot okoz néhány kisebb gyerkőcnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Luca hűségesen követte a kisfiút, boldogan ugrabugrált körülötte, néha kicsit eltávolodva tőle, máskor bundája a gyermek lábát súrolta, amikor fülét zümmögés csapta meg. Rögvest kézeni kezdett, de már késő volt, megpillantotta a méhet ami a tulipánból szállt fel.
Tudni illik Lucus nagyon félt a méhektől és egyéb, szúrásra hajlamos bogaraktól, mióta meg akart simizni egy méhet és az csúnya módon orrba szúrta.
Rögvest meg is indult elfelé, hogy az első fedezék felé amit talált be tudjon húzódni és már érezte is, hogy a kistestű kutyusból átalakult kistestű vörös hölggyé.
- Csapd le, csapd le! - nyöszörögte nagy rémületében kezét fejére téve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Addig ott maradt a fa mögött megbújva, míg a kisfiú nem szólt, hogy biztonságossá vált a terep. Mintha egy örökkévalóságba került volna, mire előbújhatott volna, már lassan azon gondolkodott, hogy vajon ott fog-e megöregedni, vagy előbb találta volna meg Kirill? Lehet egyszerre, bár bizonyosan igazán gyönyörű és romantikus történet keveredett volna ki a helyzetből. Mint egy igazi tündérmese.
De végül kidugja orrát, már emberi alakban van, vörös szőr helyett hosszú vörös tincsei kísérik minden mozdulatát.
- Igen, én voltam. - mosolyodik el kilépve a fa elé. - ne haragudj, hogy ennyire pánikba estem, de nem vagyok oda az ilyen repülő súrógépekért. - szabadkozott zavartan, majd mikor rájött, hogy feltehetőleg David kutyát várt egy ember helyett hamar hozzátette.
- Amúgy nem a te kutyusod futott el arrafelé? - mutatott egy teljesen random irányba. Nem szokta elárulni a titkát, hogy lényegében animágus, mert habár ez a varázsvilágban egy teljesen elfogadott dolog, azért nála ez mégiscsak egy rejtőzési lehetőség, és a búvóhelyeket ha mindenkinek kifecsegi az ember, bizony többé nem lesz búvóhely, csak egy hely, amit mindenki ismer, ezt pedig nem igazán akarta ezért is próbált úgy tenni, mintha a kutya és ő két külön dolgok lennének, aminek semmi közük egymáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

-Oh de édesen makogsz, aggódsz érte? - mosolyodott el közelebb jőve a fiúcskához. Lucánál mit sem számított mióta ismerték egymást, az idegen kifejezés
az ő szótárában nem szerepelt, esetleg csak ha a földönkívüliekről volt szó.
- Ha jól láttam akkor arra- mutatott egy teljesen random irányba, még csak a hitelességre sem törekedett, hogy talán ha arra ment volna az eb, akkor azt a fiúcska észrevette volna, mert miért is foglalkozott volna ilyen aprócska dolgokkal. Már az is nagy dolognak számított, hogy kettészedte a kutyát és önmagát és nem drukkolt elő rögvest az igazsággal, hogy animágus.
- Vagy esetleg a másik irányba, ahj, nem is figyeltem - először csak összevissza mutogatott kezével majd mélyet sóhajtott és zavartan megvonta a vállát.
- De ne aggódj, biztos jól van, elvégre a kutyák mindig talpra esnek - veregette meg mosolyogva a fiú vállát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Biztos, de az is lehet, hogy nincs, sok árva kutyus van az utcákon - vonta meg vállát, elkalandozva az átlagosra, mert bizony amíg ő is kóbor volt addig sok más, magához hasonló ebet látott kószálni, csak ők bizony nem változtak át néhanap vörös nagylányokká, mindig kutyák maradtak, soványak és félénkek. Még Luca sem mert mindig közel menni hozzájuk, mert néhány nagyon csúnyán morgott, akkor is, amikor aprócska blöki volt.
- Mi? Tényleg? Biztos vagy te ebben? Mondjuk logikus, ha épp kergetik a cicók a postást és elesnek, legalább a lábukra esnek - először meglepődik, úgy tűnik kicsit eltévesztette a házszámot ezzel a beszólással, de no hát, legalább tudta, hogy az egyik állat a lábára esik, és átgondolva a mondata másik felével a dolgokat egészen egyértelműnek tűnt, hogy a cicák esnek a talpukra.
- Máris mész? Mit tanulsz? Biztoos megváár, elvégre nyáriszünet van nem? - mivel unatkozik ezért nem szívesen engedné el a fiút és most, hogy már nem kutya így is frankón csinálhatnak még valamit. Azt azonban nem tudja, hogy tényleg nyáriszünet van-e az iskolában vagy sem, mert bár a létezéséről tud, mert nem nehéz kiszúrni, azért arról még mindig nemigen, hogy mi folyik a falak mögött és nem is igazán érdekli, a tanulás a világ legeslegunalmasabb dolga, egyedül az volt izgi, amikor animágiát tanult, de azt már megtanulta, szóval most már igazán nem kell semmi mást sem tanulnia uncsi, képek nélküli könyvekből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Bólogat a magyarázatra, igen, igen, így már sokkal logikussabb az egész, persze ezerszer unalmassabb is. Mármint, most már nem varázsasztalok akiknek nevük van, csak uncsi, hétköznapi izék. Sehol semmi, ezért hát Luca figyelme sem tünteti ki őket tovább, hanem helyette Tányára pillant.
- Jaj tudom, hogy nincs itt. Mással van nem veled, mással - bólogat eszébe sem jut, hogy esetleg Tánya nem úgy érti, hanem lényegében Kirill munkahelyére jött be a lökött kis mama. Közben a könnyei is elkezdtek lassan potyogni, még mosolyog de már látszik, hogy nemsokára lekókad az ajka.
- Épp ezért jöttem. Én, nekem nincsenek barátnőim, se senkim akihez fordulhatnék, van egy dadánk de elfelejtettem hol hagytuk, de amúgy sem hiszem, hogy meghallgatna. És és már nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel - szipog egyet, krokodilkönnyei záporszerűen csepegnek ruhájára és vörös hajára.
- Anyhira hiányzik - egy pillanatra eltör a mécses úgy igazán, amitől nyílván Bencénél is.
- Na, na, ne sírj - motyogja és átveszi a babát Tányától, majd odaad neki egy tincset amivel játszhat, mert a cumit is otthon felejtette. Közben próbálja visszafolytani könnyeit.
- Tudod így egész egyszerű, Bence folyton figyelmet akar, de amikor ágyba kerülök az olyan hideg és sötét és érzem, hogy valami hiányzik belőlem, valami sötétség tátong idebenn - mutogat mellkasára - és azt hiszem, hogy már soha többet nem kelek fel és belehalok. Mert úgy érzem haldoklok. Nem kapok levegőt, fulladozom. Aztán reggel lesz és minden kezdődik előről nap nap után, én ezt...bele fogok őrülni, hogyan kell megszüntetni? - már nem tudja visszafolytani érzelmeit zokog, Bence is zokog, egy óriási, hangos bagázst alkotnak az elkeseredett, összetört szívű anyuka és a fürtöket szopogató babócka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lucából kifakad minden, ami csak eddig benne volt, egyik kezével törölgeti szemecskéjét a másikkal meg fogja Bencust aki szerencsére már megnyugodott. Nem egy sírós, kényes baba, mindkettejük örömére, így még a Luca szinten való babatudománnyal is megvan oldva nagyjából minden.
Tánya jól fogadja az egészet, nem kergeti el, sőt még meg is öleli, ami nagyon jól esik Lucusnak, mert mióta nincs Kirill nem igazán ölelgeti senki sem. Ő minden nap megszorítgatja Bencust de még a gyerkőc túl pici ahhoz, hogy visszaölelje vagy egyáltalán felfogja, hogy a mama miért puszilgatja és ölelgeti agyon.
- Annyira sajnálom, hogy folyton morogtalak, nem is vagy gonosz! - ül le a székre, amit előzőleg odatoltak a popója alá majd ráülteti térdére a kis kölyköt, mert a keze már igen el van fáradva.
- Van, van helyünk, a mama meg a papa bérelnek nekünk egy lakást ez is benne van a megálapodássa a bíróságon, mert máskülönben elvennék a gyereket ha utcára kerülnék. Azt meg nem akarom. Kirill akarta de én már nem tudnék kettejük nélkül élni, egy nélkül is nagyon rossz. Ha Bencét elvenné én... - itt megint eltörik a mécses és sírva fakad magához ölelve a picit aki csak tovább nyálazza és rágcsálja a nő haját teljes lelki békével.
Kell egy pici idő míg összeszedi magát, megtöröli ruhája ujjával orrát majd belekezd abba amit Tánya feltehetőleg eleve is hallani akart.
- Semmi előjele nem volt. Sokat dolgozott, még a kezem is megkérte meg minden, aztán egyre többet és többet dolgozott, meg folyton leszidott, hogy miért nem tudom rendesen nevelni Bencét. Kicsit nehezen tanulok ilyen téren. Mármint, vannak olyan buta szabályok, hogy ne etesd a babát csokival és pizzával, ne hurcold körbe a szobába a kezénél fogva, ne nyomd össze.  Pedig én csak a legfinibbet akartam adni neki, nem azt az undi tápot... - sóhajtott.
- Aztán egyszer csak azt mondta beszélni akar velem, és sokáig magyarázott valamit amit nem értettem, de végül azért csak megérette velem, hogy nem szeret többé. Pedig azt hittem ez olyan mint a bicikli, hogy nem lehet soha elfelejteni, de ő elfelejtett engem szeretni és megtanult egy másikat és... - itt újra nekikezd sírni de már hangosan mint a gyermekek szoktak amitől már a kisBoros is rázendített anyját sajnálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Luca hálás amiért a másik ennyire megértő vele szemben és ezt azzal fejezi ki, hogy mikor odateszi kezére Tánya  a kezét még inkább elkezd sirdogálni, már félig örömében is, amiért érezi a másik szeretetét és támogatását.
- Szeret? Lehet olyan mint régen? - felcsillan a szeme, azonnal fellelkesül az ötletre, elvégre Luca annyira szereti a férfit, hogy akármit el tudna neki nézni, talán fel sem fogja igazán, hogy az egykori párja mit tett ellene, hogy mennyire haragudnia kellene rá, hogy mennyire nem jó az, ami vele történt. Ő csak annyit érzékel az egészből, hogy többet nem lehet a férfi mellett, amitől darabjaira törik a szíve.
- Máshogy... - kezd újra elkeseredni a szája, aztána  végére amikor a rossz álomról beszél a másik már hevesen bólogat kiázott, vörös szeméből patakokban folyik a könny. Először meg is próbálta felébreszteni magát, még vízbe is dugta a fejét, mert tényleg biztos volt abban, hogy ilyen nem történhet meg. Sőt, azóta minden nap azt várja, hogy felébredjen az ágyban, Kirill mellett és kuncogva elmesélje, hogy milyen ronda álma is volt, erre pedig a férfi szelíden magához vonná és egy csók után megnyugtatná, hogy soha míg világ a világ nem történhet meg ilyen.
- De...de a mesékben sincs második pár - törölgeti a szemét szomorúan - mindig úgy volt, hogy megtalálták egymást és boldogan éltek amíg meg nem haltak, de én nem akarok meghalni! - itt kifakad és szinte visítani kezd, a kisbaba úgyszintén, kiköpi a hajszálat amit eddig rágcsált és elkezd torkaszakadtából ordibálva bőgni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kellemes az idő, a nap átsüt a felhőkön, amik egyre ritkulnak ám a maradék is bárányfelhő, fehér mind akár a patyolat.
Az időjárás Luca kedvére is nagyban rányomja bélyegét, vidám és gondnélkülinek érzi magát, épp el van felejtve Kirill is, mert tud mit csinálni, méghozzá az egyik legmókásabb dolgot a világon, élelmiszert vásárolni indul a kis család. Elől a mama, dudorászva tolva a babakocsit, abban Bencussal, mögöttük pedig pár lépéssel lemaradva a Dajka, aki bele van merülve az egyik könyvébe. Luca egyszer megnézte már magának azt a könyvet, ám szörnyűlködve tapasztalta, hogy még csak egy árva, fekete-fehér kép sincsen benne. Rémes lehet. Rémes.
Azóta inkább nem is néz a könyvei felé a nőnek, ám fecsegni se szeret vele, mert a témák is hasonlóan unalmasak. Mint például a kisbabák megfelelő étkeztetése, kézben tartása, bilire szoktatás és a többi és a többi. Ő ezt mind tudja, legalábbis azt képzeli, hogy tudja. Mégis mi lenne benne olyan nehéz? Egy sózsákot is elcipel az ember valameddig anélkül, hogy felvilágosították volna, hogyan vegye fel és hogyan tartsa, nem-de bár?
- Nézd csak! - szól a kölyökhöz egy kicsit megállva és felmutat az égre - ha ennyire süt a nap akkor tanuld meg, hogy nincsen baj! - bólogat nagy bölcsen majd a felhőkre muta - azoknak meg a színét kell nézni! Sőt mindnnek a színét kell nézni! Ha valami undi zöld azt meg ne edd! Se borsót, se babot, se spenótot, sóskát... - és csak mondja és mondja csacsogva az összes zöldes árnyalatú zöldséget, aztán már átmegy minden másra, mint a zöld szemüvegek, kerti locsolócsövek, ecetes flakonok. Mire a felsorolás huszadik-harmincadik eleméhez ér addigra már azt sem egészen tudja, hogy mi is köti össze ezeket a tárgyakat, így belecsúszik a végére egy-egy teljesen nem odaillő, mint példának okául a járdalap vagy a rája kent rágógumi. Közben megérkeznek a bolt bejáratához. A szavakat még mindig sorolja, ám logika már véggépp sehol nincs bennük, s közben belenyúl zsebébe előkeresni a listát amit ő írt még meg otthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

-Nem? - kicsit megnyugszik, hogy Tánya szerint nem fog meghalni és a babót is megnyugtatja, hogy ne sírjon, kicsit megdajkálja, megcsiklandozza és máris röhög a kölyök.
Aztán pedig a mesére figyel, kikeredő szemekkel, mert ő még soha nem hallotta ezt a vég utáni véget.
A mese nagyon fellelkesíti fel is pattan és, hogy szabadabban mozoghasson a gyerkőcöt újra lepasszolja Tányának.
- Tehát akkor nincs is vége a mesémnek? Még csak a közepén vagyok? - ez egy nagyon jó hír számára, aki szinte semmi reményt nem látott, hogy újra mesebeli legyen az élete, most azonban annyira de annyira logikusnak tűnik az egész, hát nyílván soha de soha nincs szomorú befejezés, ezért hát ez nem is lehet a vég, hanem csak a mese közepe, ami után majd minden jobbra fordul ám mikor valami eszébe ötlik hirtelen megáll a nagy pattogásban, izgatott ugrándozásban és nagy komolyan Tányára néz.
- De az a daliás bácsi meddig fog maradni? Ő is rám fog unni egyszer? -ajkába harap mert a sírás kerügleti, ahogy belegondol, hogy még egy ilyenen át kell esnie mint most Kirillel, vagy ki tudja, lehet még százon, és mindegyikben nagyot fog esni a végén és ha mindegyikből babója lesz, akkor lesz vagy száz.
- Én nem bírok el száz babóval - kezd el bepánikolni - hát egyet is alig bírok el a karomon, hát mit csináljak a másik 89-el? Jaj egekre egekre.... - az fel sem merül benne, hogy Bencus esetleg fel fog nőni, az meg pláne nem, hogy ez éppenséggel teljesen lehetetlen dolog. Ő csak az előző kapcsolatát élte meg, ezért minden kapcsolatot olyannak gondol, mint ami az övé volt és Kirillé.
- De Kirill mostantól kerülni fogom - szögezi le dobbantva egyet - nem megyek olyan helyre, ahol felbukkanhat! Nem akarom látni se! Ugye nem akarom? - kérdez rá kicsit halkabban, mert ebben nem biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A cukorpapírt aztán beteszi a kosárba, mert még nincs kifizetve, ám mielőtt észbe kapna a gyerkőc már csórja is el a másikat.
- Villámkezű vagy az egyszer szent, na megállj, arrébb tollak, úgy próbáld meg elszedni amit nem kéne - Lucánál a dorgálás sem több, pajkosan játékos feleletnél, ám mikor a dadát eltalálja a cukorka halkan felkuncog, mert iszonyatos képet vág közben a nő, ám hamar el is fordul, hogy amaz ne lássa, miképpen mosolyogta ki a fiatal anyuka, mert a végén még itt hagy csapot is meg papot is aztán jaj lesz itt mind a kettejüknek.
- Nem kell a cumid, az a tiéd, edd te - rázza a fejét és visszateszi a kisfiú szájába a cumit, mert hát mégis mit kezdene egy cumival, ő azt a korszakát már réges-régen kinőtte.
Azonban az elrepült plüss már jobban felpörgeti.
- Visszahozom! - kiállt, s ahogy ugrik érte, mentében kutyává alakul. Már nagyon hiányzott neki, hogy végre újra fel tudja venni animágusi alakját, s mióta szabad, azóta minden porszemnyi alkalmat megragad arra, hogy megtegye. Szájában viszi vissza a játékot, majd a babakocsinál visszaváltozik és emberi alakjában adja át a gyerkőcnek.
- Parancsolj - nyújtja át, majd megindítja a kocsit előre, mert eddig csak belépni tudtak, sehová se mozdulni, aztán ha így haladnak csirkelépésben akkor előbb zár be a bolt, mintsem, hogy végezzenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Luca szeret nagy sétákat tenni, igényli a szabad levegőt és a természet zajait. Ezt néha Bence meg tudja rontani, hiába a nő életét jelenti, jó picit sétálgatni nélküle, rohangálni a fűben és felelőtlenül mászkálni anélkül, hogy aggódna, nehogy elhagyja a kicsi fiát véletlen, bár ilyen még soha nem történt, de ha a dadából indul ki, akit vagy már hússzor, akkor azért benne van a pakliban.
Ahogy lépdel meglát egy kis alakot. Gyermeklánykát, ahogy nézi, akihez csakhamar oda is kocog, mert miért is menne el valaki mellett, ha egyszer meg is nézheti, hogy mit csinál. Úgy tűnik fest valamit,s ekkor látja is a lány, hogy a padról lebucskázik egy ecset. Mint nagy helyi hős, Luca is rögvest a fiatal bajbajutott segítségére iramodik és szájába véve az eszközt odaáll Daliah elé.
Ugyan vakkantani nem tud mivel a szája tele, ám nagyon megpróbálkozik azzal, hogy mellső lábai felmenjenek a padra, ami nem biztos, hogy sikerül, mert iszonyat kurták ahogy a corgiké szokott is lenni.
Azonban ez sem gátolja meg, hogy ne férjen oda a lányhoz, mert ő akkor is fel akar menni a padra és akkor is úgy akarja odaadni az ecsetet, így hátrál pár lépést, majd nekifutásból próbálkozik. Így már sikerül, azonban a festékek mind ráömlenek a kutyára meg a kis művész ruháira. Azonban az ecset fenn van, meg ő is, szóval iszonyat büszke képpel nyújtja a gyermek felé az ecsetet, mintha nem is épp egy sárga festékpaca ücsörögne az orrán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nagyon de nagyon figyelmesen hallgatja Tányát és közeben fel és alá járkál, hogy jobban menjen a gondolkodás.
- Megoldás ,megoldás. De az csak úgy az ölbe pottyan? Vagy keresni kell? Átnézni a falut? Kukákban, pad alatt... - a felsorolás idejére sem áll meg, csak kis kezecskéjén mutatja a dolgokat. Persze a juhászokra már nagyon orrol, mert szégyelljék magukat, mit vannak ott, ha egyszer elmennek, és meg is fogadja Luca, hogy ha kiderül, hogy valaki juhász a környezetében akkor akármeddig rimánkodik is amaz, soha de soha. Szóval SOHA nem ad majd neki se a sütijéből, se a nasijaiból. Bizony, semmit sem kap.
- Elég a juhászokból, nekem legény kell - morgolódik és rácsap az asztalra, majd nyüszítve kapja fel kezét és rázza meg a levegőbe - juj juj juj - veszi be a szájába, mint mikor megégeti magát az ember.
- Kirill akkor Juhász volt a juhászok között? - kérdezi s kicsit megörül, hogy azért nem úgy működik a babásdi ahogy ő elgondolta, mert nagyon de nagyon fájt neki.
- Csúnyán, nagyon csúnyán...de mi van ha köszön? Én nem tudok csúnyán köszönni - aggodalmaskodik majd mélyet sóhajt, már ő is érzi, hogy itt csúnya viselkedésből bajok lesznek mert nem igazán tudja játszani a sértődöttet valaki olyannal szemben, aki bármit is tett vele, de ő szereti őt teljes szívéből.
A babát visszakapja azonban mozdulni nem igazán mozdul, hezitálva körbenéz.
- Nem is tudom, itt biztonságosnak tűnik, de mi van ha az utcán összefutok vele? Nem várhatnám meg itt mondjuk az éjfélt és akkor aztán hazakommandózunk. Csak kellenek fekete ruhák. Nincs fekete ruhád? Bármi jó, minden az én méretem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lucának Tánya rengeteget segít, hogy ne legyen annyira rosszul, a férfi miatt. Ő a második legnagyobb támasza, fia után, s emiatt, gyakran fel is keresi, általában teljesen random, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy most is tette. Igen ám, csakhogy azzal már nem számol, hogy Tánya és Kirill egy helyen dolgoznak, s most is már trappol a tanári felé, hogy feltépje az ajtót és elüvöltse magát, hogy ' TÁNYA! DE BAJ VAN, MEGTALÁLTAM AZ EGYIK PÓLÓJÁT MOST DOBJAM KI VAGY ADJAM A KÖVETKEZŐNEK HA LESZ? " mert ugyebár ez nagy dilemma, mert szerette azt a pólót, de Kirillen szerette azt a pólót, de mi van ha másnak meg nem olyan mérete lesz, mint az a póló, vagy nem akarja felvenni, és hát ilyenkor mi a szokás, ám nem ér el a tanáriig. A folyosó végén ugyanis megtorpan, mert megpillantja azt a bizonyos tanár bácsit, akit neki kerülnie kellene. Torkába gombóc dagad, Gyomra felfordul, s már hátrál is, hogy aztán elviharozzon egészen, míg meg nem lát egy óriási szekrényt. Nyilván egy normális ember nem dobál ki mindent belőle és bújik bele eltakarva a kezét arcával, követve azt az elvet, hogy ha te nem látod őt, ő se lát téged. Luca azonban nem éppen olyan, mint mindenki más. Hangos csattanással vágja falhoz az utolsó gumikesztyűt, mert az meg ő már együtt tutira nem férnének meg, majd bebújik és magára húzza az ajtót.
Mindenhol vörös tincsek kúsznak, orra előtt is, ahol lyukat hagyott ujjai között, hogy levegőhöz jusson - mert Lucus okos nagylány, nem fullad bele a saját tenyerébe már - s habár sokáig kibírja, hogy ne tüsszentsen, végül egy óriásit prüszköl.
Ezután nem is csoda, hogy valaki egen hamar felfedezi rejtekhelyét. Női, vékony hang, nem Kirill, vagy nagyon megfázott. Ujjai között kiles és végigméri a lánykát. Pici, sötét hajú, karján plüssel, amit kutyaként nagy lelkesedéssel hozna vissza, azonban most épp bujkál. Ilyenkor nem hangoskodik.
- Pszt, ne kérdezz ennyire hangosan, még meghallja. Épp bújkálok. Ha beszélni akarsz velem, neked is be kell bújnod, tudod? Ez így működik - és már csúszik is arrébb, hogy helyet szorítson maga mellett a kislánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az ecsetet elveszi a lány, s aztán rögvest Lucát kezdi el tisztogatni. Ezt Luca is helyesli, mert ha a bundájába ragad a sok izé, pláne ha akryl, akkor aztán nagyon csúnya vége lesz, mire ki lehet belőle könyörögni. Így hát leül a kis popójára és készségesen hagyja, hogy törölgessék. Felemeli a mancsát ha kell, kidülleszti a mellkasát, ha úgy kívánják, de még a fejét is oldalra fordítja, ha úgy jobban kézre áll egy-két paca.
A kérdésre aztán csak vakkant, mondván, hogy neki aztán nincs senkije, aki parancsolhatna neki. Kivéve néha a szülei, ők azért szoktak. Meg néha a dada. Meg néha a baba. Meg régebben Kirill...de senki más. Talán Tánya is adott már neki parancsokat. De más már biztosan nem.
Tehát ő egy független, általában ember nő. Gazda nélkül. Kicsit közelebb megy a lányhoz, mikor már megunja a pucolgatást és inkább azt nézi meg, hogy amaz mit rajzolt. Valami lánykát, rá nem hasonlít, ez a lényeg és ekkor Lucában újabb küldetés fogalmazódik meg. Mert ez biztos rém unalmas téma, amit a kislány fest, így új célja keresni egy jobb dolgot s eszébe úgy ötlik az ötlet, minta csak alma esne a fejére, hogy mi lenne, ha ő lenne az új. Igen, az sokkal izgalmasabb lenne, és Daliaht is megmentené az unalmas rajzoktól. Tehát rögvest le is ugrik a padról és elkezd pózolni. Több pózt is kipróbál, lássa csak a gyermek mind, aztán majdcsak válogat. Van itt ülős, pacsi nyújtó, fekvős, elterülős, bukfencezős, fejenállós-eltaknyolós, szóval minden, ami szemnek és szájnak ingere.