Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Jóban - rosszban együtt vagyuuuuuunk. - Az a jó, hogy vagyunk annyira gyökerek, hogy telhesen könnyedén tudjuk mixelni az egyházi dallamokat és ezt a remekművet, így éjfél magasságában, az előkészítő tetején ülve, csodálatos, és meglepően hangos szerenádot tudunk adni. - Tök jó az akusztika. - Jegyzem meg vigyorogva, hogy aztán folytassam is, visszacsatlakozva Miksához, miközben elővéve a telefonom, ami hülye ötlet, élőzni kezdek, csak tudnám, hogy miért. - Nem feledünk mi, barátok maraduuuunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A szívemre teszem a szabad kezem bocsánatkérően, hogy ennek az igen fontos műnek nem ismerem a szövegét, hát tényleg menjek anyámba az ilyen hibákért. A hangom egy kicsit elvékonyodik, ahogy elkezd felállni, de közben meg elfog a röhögés is, így elég nehezen jönnek ki a szavak, de nem is kell, mert Miksa tökéletesen tolja így is, meg a védőangyala, aki tudja, hogy legalább addig kell élnie, amíg én élek, és én nagyon gyúrok a negyvenedik születésnapomra.
- Vvúúúúúú! - Csapkodom a tenyerem, mert máshogy nem tudnám kifejezni magam, és mint egy jó fangirl, rosszul, de éneklem vele a dalt. - A szívünket nem törte meg semmi még.[/b

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Én meg, teljesen átszellemülve még kacsintok is, mert hát, lássuk be, ez a dal tényleg olyan, mintha rólunk szólna, ezért is engedek meg magamnak annyit, hogy az utolsó részt saját magunkra formálom át. - Bármi legyen is, együtt van a két jó baráááááát. - Vigyorogva fordítom úgy a telefont, hogy mind a ketten benne legyünk, és teljes vigyorral nézek bele. - Ezzel a remek ténnyel búcsúzunk az óévétől és köszöntjük az újat, ami reményeink szerint minimum ennyire csodálatos lesz. Miksa? - Fordulok felé, hátha ő is mondana még valamit, mielőtt kicsekkolunk ebből a csodás kétezer-huszonkettőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Én érzem, hogy valami nem teljes ezzel a nagy elszántsággal, sőt, azon csodálkozom, hogy beengedik még a templomba a hányós incidens után, mi több, ha ünnepnapon megy, kötelezően az első sorok egyikébe ültetik. A szélére persze, hogy a nénik lássanak. Mind a ketten a szívszerelmeik vagyunk, a pici asszonyok Miksával szedetnek le mindent, amit nem érnek el, engem meg szeretnek, mert aranyos és kölyökfejű vagyok. Szóval, amikor elkezdi, akkor még azon drukkolok, hogy ne hányjon le, mert valahogy őt ezzel tudom párosítani, de aztán megremeg a telefon a kezemben, mert annyira elkezdek röhögni. Tudtam én, hogy egy gyökér. - Azt mondom úúúúúristen, ki ez a láááány? Ki ez a lááááány?! - Hát csak nem fogom hagyni, hogy ezt egyedül énekelje. Biztos, hogy nem, hát az előzőt is együtt toltuk, bár ebben az esetben nem jut eszembe senki, szóval csak énekelem a dalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Ezzel a nagyon bölcs gondolattal pedig tényleg búcsúzunk mindenkitől. Ne szemeteljetek, és szeressétek! - vigyorgok még bele a kamerába, mielőtt kinyomom, hogy nevetve pillantsak fel rá. - Szó szerint lezártad az évet. Remélem tényleg csináltak töltöttkáposztát. - ennek köszönhetően óvatosan elkezdek lemászni. Felfelé minden sokkal egyszerűbb, lefelé azért megfontoltan vagyok. - Szeretlek testvérem. - Ölelem át leérve szorosan. Tudja meg tudom, hogy mennyire közel állunk egymáshoz, de azért évente egyszer illik ezt kifejezni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Lassan elnevezik rólunk ezt a helyet, sőt, biztos vagyok benne, hogy a párnának olyan formája van már, mint a fenekemnek. - Az elején nem volt annyira kényelmes, most viszont már tényleg olyan, mintha hazajárnék. Sőt, az első alkalommal furcsa volt az is, hogy itt le kell venni a cipőt, mára meg már szinte vadászom a viccesebbnél viccesebb zoknikat. Ezt a mostanit Fab küldte, két vidra van rajta, akik egymás kezéért nyúlnak, de ha jól megnézi az ember, valójában az egymás keze melletti hal a cél. Ha pedig jól teszed a lábaidat, akkor megszerzik a halat, megeszik, és körbeúsznak, megbizseregtetve a lábad.
- Nehéz heted volt? - kérdezem, miközben a díszítésnek kirakott többféle kávébabot szaglásom. Van már olyan, amit kóstoltam, de a múltkor éreztem egy intenzív illatot, és azt akarom most, szinte álmodtam vele, és kell nekem, De olyan, mintha most eltűnt volna, mégis érzem. Így bár figyelek Rue-ra, tekintetem mégis elkalandozik a másik, üres asztal irányába, ahol ügy sejtem, hogy a drágám lakozik. De még adok neki esélyt, hogy itt is felbukkanjon, mielőtt hátravetődnék érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Azt már látom, hogy a legjobbtól tanultál. - nevetem el magam látva, ahogy próbál olyan ártatlannak tűnni, mint amilyen én magam is is szoktam lenni. Nem hibáztam, sőt, én csak egy kiskutya vagyok, aki egy kis buksisimire vágyik. - Nem rossz, de még nem természetes, még érzek benned egy kis sunyi macskaságot. Mondjuk szektás vagy, ne várjak csodát, nem?- ez a kedvencem, bevallom. Ahogy azt mondják, hogy szektás, hogy vannak követői, és vicces, mert egyszer még azt is mondták, hogy Laura is a követője, látták fele kettesben, egyforma, gyanús ruházatot viselve. Na igen. Szerintem is roppant gyanúsan néz ki két eridonos lány prefektus. Alig várom, hogy ez Miksához is eljusson, fel fog robbanni, ha megtudja, hogy olyan csajba zúgott bele, aki Danvers-es.
- Csak azt kérdeztem, hogy nehéz heted volt-e, de megválaszoltad elég rendesen.- óvatosan megsimítom a hátát, ez ösztönös, az anyukám csinálja mindig, ha éppen nem vagyok a legfényesebben. Szerintem muszáj érzékelnie, hogy még fizikailag létezem, és valójában nem is ez a baj, hiszen valószínűleg fizikailag sokkal tovább fogok létezni, mint szellemileg, és attól félek igazán, amire én magam nem is fogok emlékezni néhány órával később. - Mondd el egy gondolatodat. Bármelyiket, ami először az eszedbe jut.- kérem kedvesen, mert lehet, hogy jól is esne neki beszélni valamiről, de csak úgy nem zúdítaná rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ki kell, hogy kérjem magamnak ezt a vádat, Danvers kisasszony. - válaszolom évődve a visszavágására, és nem is kívánok tágítani abban, hogy én nem hibáztam, ő reagálja némiképp túl. - Minden állításom valós volt, amit foglalkozásom kitudódása előtt önnel közöltem. - arra, hogy miért nem jött elő a tanárság, nem tudok válaszolni. A mai napig megesik, hogy a ház asztalánál eszem, mert Miksával ebédelek, vagy az, hogy bent vagyok a klubhelyiségben. magamhoz veszek néhány gumicukrot, és egyesével feldobva őket, a számmal kapom el mindegyiket. Nem, sosem tervezek felnőni.
- Szóval felnőtt gondok. - Bólintok megértően, mintha én olyan nagyon bölcs, öreg ember lennék, de tudná, hogy ilyenkor mit kell tenni. - Az apám ebben nagyon jó, ő olyat is meglát az emberekben, amiket ők maguk sem látnak. Én sajnos anyukámra hasonlítok, a húgom viszont rá, de a kedvedért megpróbálok valami okosat mondani. - Ami nagy dolog, hiszen én tényleg nem vagyok olyan bölcs, mint amilyennek mások hisznek. Jó, a barátaim párkapcsolataiba imádok beleszólni, de ez aligha tesz engem okossá.- Oké, hunyd be a szemed. Nyugi, apa is ezt csinálta velem a pályaválasztásnál. Ha úgy kényelmesebb el is fekhetsz. A lényeg, hogy nyugodt testhelyzetben legyél. Helyezd magad minden és mindenki elé. Képzelj el egy lecsupaszított teret. Ahol te állsz egyedül. - Tudom, hogy ez vadul hangzik, de nekem bevált, szeretem a munkám, és ha csak egy embernek tudok segíteni, főleg, ha Rue az, akkor már megéri az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Szóval a minisztérium jár a fejedben. - mosolyodom el félszegen, és a szempilláim alól pillantok fel rá. Ez az az arc, amikor az anyukám pontosan tudta, hogy történt valami, amiről nem is akar tudni, de mivel ő az anyukám, muszáj neki. Nem volt sok bűnöm az életben, csak apróságok, mint a focilabdával betört közösségi házi ablak, aminél persze megkérte, hogy ne arra rugdossam a labdát, meg a templomi persely kifosztása, mert fagyit szerettünk volna enni Miksával, de, mire hozzájuk elsétáltunk volna, elment volna a fagyiskocsi. Nem kockáztathattunk. Aztán persze kiszámoltuk, hogy a családi csomag jobban megéri, de nem bukhattunk le vele, eztért tizenkét pálcikás jégkrémet nyomunk magunkba. Torokgyulladás, hascsikarás, volt ott minden, és nem mondhatom azt, hogy Miksa volt többször az értelmi szerző, csak én tudtam ártatlanabbul nézni, de egyformán megbüntettek minket mindenért. - Vacsorázz velem ma este, és kiderítjük, hogy mi a helyzet veled. Megígértem anyának, hogy ma hazamegyek. Apa biztos tud valamit, mert ő is benne van a bizottságba, és biztos, hogy mond neked valamit, hiszen a barátom vagy. - apa nagyon szeret hivatalos és kerettartó lenni, de otthon sokkal lazább, nyitottabb, sokat mesél, és szerintem, ha egy lányt viszek haza, akkor a csillagokat is lehozzák neki, főleg az első alkalommal, és így elég jó esélye lesz megtudni, hogy mi a helyzet vele. - Megmutatom a szobámat is, Danvers, kihagyhatatlan lehetőség, hogy életre szóló zsarolóanyagot gyűjthess rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez nem kihasználás Rue, hiszen csak vacsorázni megyünk. Nem mondunk semmi olyat, hogy minisztérium, gyakornokság, legalábbis nem célzatosan. Bízz bennem, kiváló szakértője vagyok az idősebbik Holló Albertnek. - tudom, hogy nem őt kell erről megkérdezni, hanem anyunak kell azt mondani, hogy Rue nagyon okos és tehetséges, és nem mellesleg még gyakornoki babérokra is tör. - Csak egy vacsora, és egy kis kiugrás Bogolyfalváról. Ígérem, hogy az ottani kocsma közelébe se megyünk. - a kezemet a szívemre téve esküszöm, hogy nem okozok neki semmiféle traumát. - Már persze, ha Zalánnak nem probléma. Titkolni semmiképpen sem szeretném előle, az félreérthető lenne. - én meg aztán semmi féle módon sem szeretnék zűrt. Hallottam a kettősükről, és bár volt egy furcsa kis nem tetszés bennem, tekintve, hogy én nem köteleződhetek el, nem is ítélkezhetek más boldogsága felett.
- Sárától? Amilyen hangulatban mostanában van, egészen biztos. - egy pillanatra megállok a mozdulatban, de végül beveszem a gumicukrot a számba, és azzal együtt teszem fel a kérdést - Mi a bajotok egymással? Erre sosem kapok választ, de úgy szeretném tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Attól még, hogy nem beszélünk, én ebben a családban nőttem fel, tudom, hogyan kell beszélni velük arról, amiről nem beszélünk. - ennyi előnye már had származzon abból, hogy hetente néhány alkalommal elvisel engem. Tudom, hogy sokszor nem nagy öröm, hogy van olyan, amikor olyan, mintha nem figyelnék, holott csak azért kérdezek meg valamit megint, mert elfelejtettem, és előtte mégsem mondom ki azt, hogy nem emlékszem. Veszélyes játék ez, hogy ennyire sokszor vagyok vele, tudom, de kell nekem, akarom ezeket az alkalmakat, a beszélgetéseinket. - Én ezt nem mondtam. Csak meghívtalak vacsorára. - miket nem feltételez rólam ez a nő? Mondjuk nem alaptalanul, Miksa az életem szerelme, és tudom, hogy ez mindent elmond rólam.
- Nos, um, beszélnek rólatok. Hallottam, hogy volt nyilvános incidensetek. A portrék pletykálnak, és azt mondták, nem illik olyan után futni, aki foglalt. - pedig sosem tettem semmi olyat, ami félreérthető lenne, sőt, amióta tudja, hogy tanár vagyok, ösztönösen kicsit nagyobb távolságot is hagyok kettőnk között, mert érzem, hogy ez feszélyezi azért. - Mert mind a ketten fontosak vagytok nekem, szeretek a társaságotokban lenni, és egyikőtöket sem áldoznám fel a másikért. Az évnyitón történt dolog egyedi, ismerem, tudom a hibáit, tudom, hogy milyen ember, csak néha fárasztó odafigyelni arra, hogy ne beszéljek egyikőtöknek se a másikról, mert nem akarom hallani, ahogy negatívak vagytok egymás iránt. - Miksa nem fog lejjebb adni, ezt tudom, ismerem őt, Rue diplomatikus, de akkor is érzem, hogy ez kölcsönös. Magam elé húzom az itallapot, de csak sóhajtok. - Cseresznyevirág, valójában az ízlett itt a legjobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Tudod bosszantó vagy. Egy bűvész sem adja ki a titkát, különben rájönnek a trükkre, és onnantól fabatkát sem ér az egész. Ha most elmondom neked, hogy miként működik az apám, az elég nagy előnyhöz juttatna. - nem hiszem el, hogy ennyire nem bízik bennem. Egyáltalán nem lenne előnyszagú a dolog, és nem jutna be protekcióval, pusztán csak egy vacsorán lenne ott a családommal. Ez egyedül nekem kell, hogy félelmetes legyen, főleg, ha a tett Miksa fülébe jut, akkor életem végéig hallgathatom, és Fanni túl pozitívan látja az életem hosszát. Meglepően hosszan.
- Ne haragudj, csak olyan határozottan állították, hogy te meg ő...tudod. Valójában Laurát is megkérdeztem róla, de ő sem tudott sem megerősíteni, sem cáfolni, bár mintha inkább a nem felé húzott volna, de nem akartam kihasználni, meg a hátad mögött informálódni. - még ha határozottan ki is jelentettem, hogy én sosem lépnék át egy határt Rue-nál, mert ő aztán olyan, akibe én nagyon bele tudnék szerelmesedni, azért egy kis részem vidám örömtáncot jár, hogy nincs kapcsolata Zalánnal. Mással még lehet persze, de másról nem pletykálnak. Talán ez, és az, ahogy kijelenti, hogy én sem futok utána riasztja el a többi, nálam bátrabb vállalkozót is. - Nem, én terápiás üléseket folytatok veled hetente kétszer, amiért otthon az uram átmegy hisztis, féltékeny kétméteres nőbe. - nem, Miksával ez a történet tényleg nem könnyű, és bármennyire is utálnám érte, de ha választásra kényszerítene, őt választanám, a hűségem az irányába megkérdőjelezhetetlen. De nem szeretnék választani, így inkább próbálok a cérnaszálon egyensúlyozni. - Igaz, az első lélegzetvételemtől, valószínűleg az utolsóig. - bár így, hogy nője van, annyira nem lelkesedem az ötletért, hogy amikor én meghalok, ő is meghaljon. Akkor már arra is kicsi lesz az esély, hogy egyáltalán egy beszélgetésünk alkalmával tíznél kevesebbszer kérdezem majd meg, hogy ő kicsoda. A választására elmosolyodom, és intek a pincérlánynak, hogy rendelnénk. - Azt hiszem, fel kéne fedeznünk új helyeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Akkor ezt igennek veszem. Lássuk csak, a hatos vonattal kellene mennünk. Semmi kiöltözés, semmi extra, jó? Csak légy annyira csinos, mint mindig. - mondani könnyű, tudom, de akkor is szeretném, ha ő sem helyezné saját magát nyomás alá. Közben a kezembe veszem a telefont, és a messenger csoportunkba már be is küldöm a tényt, hogy ma este magammal vinnék egy lányt vacsora, egy barátot, akibe ne lássanak bele többet. Egyetlen percen belül három pittyenés jelzi, hogy három válasz érkezett, én viszont nem szólok semmit, csak felemelem a mutatóujjam, hogy várjon egy pillanatot, és meg is van a negyedik, amire féloldalasan elmosolyodom, és megemelve a telefont, a kijelzőjét Rue felé tartom. Anyukám a Zootropiás tigrises "aww"-t küldte, a húgom egy Vanellope-t, Andris pedig a hozzá passzoló Ralph-ot. Ők azok, akik megdolgoztak a válasszal, míg apám, az utolsó nyilván, egy like jelet reagált. - A világ egyik legidegesítőbb reakciója, azért tart neki eddig, mert átállítottam, és ilyenkor keresnie kell, de nem ám a szivecskéset küldené. Szóval erre készülj. Mindenki tudja, hogy jönni fogsz. Innen nincs visszaút, Danvers. - kacsintok rá pimaszul, majd nagy komolyan a szívemre teszem a kezem. - Ígérem, hogy legalább hetven százalékban tiszta játékot fogunk játszani.
Elnevetem magam arra, hogy hiteles forrásból kell tájékozódni, és megvárom a válaszommal a teát, na nem erre, hanem az új helyszínre. - Hallottam hírét, és remélem, hogy ha beteszem a lábam, ott lesz Winter, bírom a zenéjüket, és remélem, hogy aláírja a bal cicimet. - biztosíthatnám magamnak, hogy megverjenek, mert szerintem, ha ezzel állnék elő egy kocsmában, pillanatok múlva már sok férfi alatt találnám magam, és ennek nem örülnék, főleg mivel Miksa még csak érti, hogy ne a fejemet üsse, na de más? Inkább csak biztonságos helyen viccelődök, és innentől hagyom, hogy Rue emésszen, és felkészüljön arra, ami ma este rá vár, és inkább könnyed témákat ecsetelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Minden egyes alkalommal, miközben elmondom, hogy mi is a helyzet, könnyebbé válik a lelkem. Végre nem titkolom többé sem a barátaim, sem a húgom elől, nyíltan kimondhatjuk a tényt: haldoklom. Illetve majdnem nyíltan. Saci után az embereken úgy hasítottam végig, mint egy sorozatgyilkos, aki kapott egy listát, és kihúzogatja az elhullott áldozatokat. Tényleg volt listám. Saci után nem sokkal megtudta Botond, majd Laura, majd pedig Eszter és Andris. Aztán...eltelt egy hét...egy hét, ami alatt több időt töltöttem a Leprikónban, mint egész eddigi életemben. Szerintem Winter-t már kezdi zavarni is a képem, mégsem voltam egyetlen estén sem képes megcselekedni azt, hogy félrevonjam Rue-t, és beszéljek vele. Ma azonban, ma muszáj lesz. Saciék holnap hazajönnek, és tudom, hogy tőlem kell megtudnia, nem pedig úgy, hogy mindenki természetesnek veszi, hogy tudja. Mert rajtam kívül mindenki határozottan jelenti ki a tényeket, én pedig hárítom őket. Nagyon nem kellett volna, hogy ez így alakuljon, tudom, de most már nincs mit tenni, ahogy azzal sem, hogy el kell mondanom neki az igazságot, meg kell értenie, hogy mi az a nagy titok, ami körbeleng engem.
- Gyere velem csillagokat lesni. - suttogom a fülébe, mikor éjfélt üt az óra, és a vendégek elhagyják a helyet. Mielőtt engem is kitessékelnek, megragadom a lehetőséget, hogy elvigyem magammal. Ujjaimat végigsimítom a karján hátulról, és ujjaimat az ujjaiba fonva behúzom a tömegbe, úgy, hogy egyik testvérének se tűnjön fel. Tudom, hogy nem szép dolog, és, hogy ő sem jönne csak úgy el, de most nem szeretném, ha bárki tudná, hogy hova és miért is megyünk most. Ez a mi titkunk, és ígérem visszaadom őt. Ha nem húzódik el, nem engedem el a kezét, ráérősen lépkedek mellette, fel-felpillantva a csillagokra, míg a stéghez nem érünk, ahol már ott vár ránk egy pokróc és néhány kényelmes párna. Maradjunk annyiban, hogy ez a látvány egy héten át minden nap itt volt, csak én gyáva voltam, és minden éjjel egyedül jöttem ide elpakolni őket. - Ma különösen tiszta az égbolt. - na így kell bénán vallomásokat kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Tudom, hogy minek látszik, és tudom, hogy mi valójában. Vagyis, azt hiszem, hogy tudom, de nem biztos, hogy tényleg tudom. Ez valójában egy rossz taktika. Az alapja az, hogy minden egyéjszakás kalandommal, aki nem hivatásos, randevúra mentem. A lányok szeretik, ha egy fiú szépen viselkedik velük, egyetlen estére feledtet minden rosszat. Ezt megalapozva alkottam meg ezt, az önmagában egyszerű, de mégis, romantikus közeget. Mert mi sosem randevúzhatunk. Ezt mondom mindenkinek, saját magamnak is, és ahogy a környezetemet nem tudom meggyőzni erről, úgy saját magamat sem.
- El kell mondanom pár dolgot, és arra gondoltam, hogy kényelmesen, a csillagokat nézve, talán könnyebb lesz. - Egy kicsit megijeszt, hogy ettől elhátrál, bennem nem volt semmi rossz vagy kihasználó gondolat, csak, azt hittem, hogy ez egy jó alap lesz. - Rosszul csináltam ugye? Várj! Kérlek, csak várj egy percet. - kérlelem szinte könyörgő hanggal, aztán odaszaladok az előkészített dolgokhoz, hogy jobb ötlet híján a vízbe dobom őket. Ha valaki, én tudom, hogy ez a pár dolog már nem oszt, nem szoroz. - Így jobb? Nyugi, van egy kocsi is a tó fenekén, ezek meg sokára süllyednek el, reggelre majd kihalászom őket. Amúgy rák. Az aszcendensem. Rák. - és, hogy ezt miért tudom? Vagy jelen pillanatban miért fontos? Nem is számít, tényleg. - Sajnálom Rue, hogy rosszul indítottam, de kérlek szépen, hallgass meg. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Romantikus alkat vagyok, aki úgy véli, hogy a puha dolgok jó terápiás közeget biztosítanak. - és egy kicsit idézik azt is, hogy milyen volt a Pillangóvarázs akkor, amikor a törzshelyünk volt. Azt már nem teszem hozzá, hogy a párnákat szó szerint a kuka mellől mentettem meg éjjel, az lehet, hogy egy picit sok lenne. Lepillantok, ahogy megérzem a kezét a kezemen, és nem ellenkezek akkor sem, amikor húzni kezd befelé. Segítek neki leülni, majd mellé telepedek én is. - Amikor nálunk jártál, észrevetted a szüleimen, hogy egy-egy momentumra furcsán reagálnak. Főleg anyukám, aki túl érzékeny és túl jól olvas az emberek érzéseiben, gondolataiban. Akkor még nem álltam készen arra, hogy elmondjam, mi a baj, és most sem vagyok benne biztos, hogy készen állok. Furcsa, mert másokkal nem volt ilyen nehéz, mint veled, és eredetileg mindenkinek egyszerre szerettem volna ezt elmondani, csak aztán, megváltoztak a dolgok, és most már, bő egy hete mindenki tudja, csak te nem. - pont amióta a kocsmába járok. Minden este ott volt minden, amit el szerettem volna mondani neki. Minden este elgyakoroltam, és minden este megfutamodtam. Mutatóujjammal szórakozottan simogatom a kézfejét, egy kicsit elhallgatok, észre se veszem, ahogy elmosolyodom. - Mindent szeretek benned, Rue. A kinézetedet, az eszedet, a véleményedet, azt, ahogy kiállsz másokért és magadért, még azt a fotót is szeretem, ahol egy fához lángolva állsz. Tényleg mindent. A beszélgetéseinkkel, az együtt töltött idővel csillapítottam a vágyat, hogy ezt elmondjam neked. Szeretlek, de nem szerethetlek, mert nem tudom megadni neked, amit megérdemelsz, egy izgalmas, elégedett életet, egy egészséges férfi oldalán, akinek nem romlik az állapota, és aki nem haldoklik. De ahhoz, hogy megértsd, miért neked mondom el ezt utoljára, meg kell értened, hogy milyen nehéz neked elmondanom ezt. - miközben beszélek, végig a szemébe nézek, és nem tudom eldönteni, hogy jól tettem-e, hogy elmondtam neki, amit eszembe se jutott, hogy mit érzek iránta, vagy ez egy szörnyű nagy ostobaság volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Rue, a betegség neve Manalzheimer-kór, amikor a manakészleted felemészti az elméd. Az Alzheimerről tudom, hogy mindenki hallott már, és ha valaki kimondja, idős embereket képzel el, akik leélték már az életüket. Ritkább esetekben negyven éves kor körül is támad, sőt, van, hogy gyerekeket. A betegség mágikus és mugli módja is progresszív, fokozatosan súlyosbodó. A tüneteim erősödtek az utóbbi időben, és a vizsgálatok is ezt mutatják. - próbálok tárgyilagos lenni vele, és mégis, annyira nehéz ez így. Nem akarom elveszíteni őt, figyelem minden mozdulatát, hogy vajon melyik lesz az, amikor el akar menekülni innen. Nem hibáztatnám, de reménykedem benne, hogy úgy, ahogy az előbb jelezte, itt marad velem. - A jelenlegi álláspont szerint a negyvenes éveim elejét megérem, de nagy valószínűség szerint néhány éven belül már teljesen leromlik az állapotom. Nagyon sokat teszek ellene, mindent, amit javasoltak, csinálom, hogy minél tovább köztetek lehessek fejben is. Ahogy haladok előre, az emlékeim mellett elvesztem a mágikus képességeimet is. Tizenhat évesen én voltam a legjobb mágus, sőt, még most is én számítok a legerősebb varázslónak a világon, mert olyan erős a manakészletem, mint talán az egész iskoláé. Most még, aztán ez csökkenni fog, és életem végén egy emlékeke nélküli kviblivé válok, akinek a motoros képességei sem igazán jók. Ezek a száraz tények, Rue. - Megállok egy pillanatra, keserűen elmosolyodom, mielőtt újra a szemébe nézek. - Egész jól megvoltam ezzel a kis extrával az életemben, de aztán jöttél te, és elkezdtem utálni, hogy beteg vagyok. - ez tényleg így volt, addig a találkozásig bele sem gondoltam, hogy attól még, hogy nem keresem a lányt, aki más lenne, mint a többiek, nem kér engedélyt, hogy az életem része legyen. - Tudnál a barátom maradni így is? Megértem, ha nem, ez most, eléggé sok, de azt hiszem, nem váratlan. Nem minden része váratlan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szólok egy szót sem, hagyom, hogy végigmenjen minden lehetőségen, és fejben számolom, hogy ki az, aki az ötletelés során a legtöbb ötlettel állt elő. Lenyűgöző, hogy eggyel megelőzte azt, akinek a gyógyítás lesz a hivatása.
- Kolos, tudom. Fanni már említette őt. Elmentem hozzá néhány hónapja, hogy megtudjam, mennyi van vissza, és, hogy ő mit lát. Ezért vagyok olyan biztos a negyvenes éveim elejével és azzal, hogy nem igazán leszek már fejben jelen. - Tudom, hogy a jóslatok mindig változnak, és, hogy a jövőt számos tényező befolyásolhatja, például, ha valakik részegen énekelnek újévkor az előkészítő tetején, majd megcsúsznak és a halálba zuhannak, akkor aztán oda a negyven plusz meg az apukás test. - Mikor láttál nálam utoljára pálcát? - kérdezem finoman, utalva arra, hogy nem igazán használom, pedig azonnal egymásra függtünk, ahogy találkoztunk. A mana, az a túltelítődött csoda, az volt, aki a pálcám függőjévé tett. Nézem őt, kissé szédítő a látvány, de nem tudom levenni róla a szemem, a szenvedély, ami kitör belőle, teljesen megbabonáz. Hát ez az én legnagyobb problémám, az, ahogy teljesen képes letaglózni, és elérni, hogy minden titkomat elmondjam neki.
- Még egy jó pár évig szeretnélek bosszantani, ezt tudom megígérni. El fogok felejteni dolgokat, lesznek rosszabb napjaim, jobbak is, lesznek unalmas napok, hetek, amikor olyan lesz, mintha nem is lennék beteg. De Rue, ebben a korban minden csak elmélet. Minden. Ketten élünk a világban ezzel a betegséggel, szerencsére, és mind a ketten dolgozunk azon, hogy ha magunkat nem is, de az utánunk jövőket megmentsük, és ki tudja, talán elnyújthatóvá válik ez az egész. Talán, de nem szeretnék reményt kelteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Tudom, de az jelent valamit, ha összecseng azzal, amit a gyógyítók mondanak, de nyilván, vannak változók, amikkel nem tudunk számolni. - ezzel nem is vitatkozom, soha nem is vitatkoztam. Vannak ilyen esetek, amikor egyszerűen máshogy jön ki a lépés, mint, ahogy az a sors könyvében meg van írva, és így más is lesz egy-egy esemény vége. De erre nem alapozhatok, én abból élek, amit Fanni mondott nekem.
- Én nem... Rue, én nem megmenteni szeretnélek, nem hiszem, hogy megmentésre szorulnál. Egy párharc során az ellenfeledet az első pillanatban megsajnálnám, nem ezért mondtam. - ingatom meg a fejem, és közel vagyok hozzá, hogy elnevessem magam. Tényleg? Azt, hogy végre oda mertem állni egy lány elé, sőt _A_ lány elé, és meg mertem neki vallani az érzéseimet, észre se veszi? Hogyan lehet egy ilyet ignorálni? Hogy hogyan? Nos kérem, Autumn Rue Danvers éppen most mutatja be. - Legyen. Beszéljünk Kolossal. - úgysem fogja hagyni, hogy ne tegyük. Legyen. Most már nincs okom titkolni, akár el is mondhatjuk egy srácnak, akiről annyit tudunk, hogy vágja a témát. - Szóval, akkor, rendben vagyunk? - a világ leghülyébb kérdéseinek egyike, alakulunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Mert tizenhat éves korom óta tudom, hogy mi lesz a történetem vége. - ennyi év alatt az ember bizony hozzászokik ahhoz, hogy nem a szokásos történet van neki megírva, és eddig könnyű is volt. És talán most, ha az utolsó embernek is elmondtam, megint könnyű lesz. - Meg aztán, egy hetet töltöttem gyomorgörccsel, és megfutamodással. Végre kimondtam, végre ki mertem neked is mondani. - mondanám, hogy mindent, de hát mindegy, mert úgysem hallja meg. Bosszant, roppant mód bosszant, ás tudom, hogy mi lesz ezek után. Hazamegyek, elmondom Miksának az egészen, és élete legjóízűbbjét fogja nevetni. Azt fogja mondani, hogy "nem csak kikosarazott, de ignorált is. IGNORÁLT!" és ezek után, tovább fog röhögni. Ismerem már.
- Én sem szeretnélek elveszíteni téged, Rue. - kitárom a kezeimet, és ha engedi, akkor megölelem. Tudom, hogy mennyire nem szereti az érintést, hogy mennyire akarnia kell, hogy megtegye. Sokat jelentett nekem, hogy nem húzódott el, amikor kéz a kézben sétáltunk ide. Az a néhány perc olyan volt, amit örökre szeretnék megőrizni. - Mindent megteszek azért, hogy itt legyek neked, ameddig csak lehetséges. Utána meg, újra és újra megismerjük majd egymást, jó? Nosztalgiázunk majd, és olykor be fognak ugrani emlékek, és akkor együtt nevetünk majd rajta, jó? Jó lesz így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nincs több titok. - ennyi titok egy életre is elég volt, nem, hogy egy estére. Ha frappáns lennék, akkor még hozzátenném, hogy túl azon, hogy biztosra vettem sokáig, hogy kavartak Miksával, de nyilván az ember azt a pillanatot, ami tudja, hogy az egyik legfontosabb nekik, nem baltázza el. Az ilyen kiváló pillanatokra ott van Botond, ő remekel az ilyesmikben. Ezekben a percekben viszont reményeim szerint már nős emberként készülődik hazafelé.
- Ha most azt mondod, hogy van egy Spring nevű bátyád is, én esküszöm, hogy tényleg papnak állok. - nem mintha az én mocskos testem kellene az egyháznak, de sose lehet tudni. Szükség idején a legnagyobb ribanc és válhat szentté. - Ne haragudj, azt hiszem, így jött ki a stressz. Ja igen, olykor nem veszem észre, és káromkodok. Ez is új, nem szoktam káromkodni. - de nyilván a betegség meg nem olyan, hogy feljegyzi, mit szeretek és mit nem. - Figyelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- A találkozás jó szó, az elmúlt egy hétben kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, egész intim lett a viszonyunk, miközben szemeztünk. Ő azt üzente, hogy húzzak el, én meg azt, hogy nem félek tőled. De igazából eléggé féltem. - Miksa biztos, hogy nem védett volna meg, ha a segítségét kérem, mert az ő vallása az olyan, hogy tiltott mindent, ami Rue-val kapcsolatos és pozitív. Szóval, ha mentem volna, hogy Winter meg akar verni, mert ott lógok a kocsmába Rue-val, akkor egészen biztos, hogy készített volna egy listát a gyengepontjaimról, és megköszönte volna, ha addig ver, amíg el nem felejtem Rue-t. Winter pedig meg is tette volna.
- Tegyük fel! - bólintottam, mint egy beleegyezőn, és mosolyogva engedtem, hogy a vízhez húzzon, miközben ujjaimat óvatosan átfontam a dereka körül, hogy ne érzékelje, attól még, hogy figyelek rá, aljas cselszövésre készülök. - Ez egy jó észrevétel, igen. Úszni? Hát nem is tudom. Elég hidegnek tűnik. - pillantottam bele kétkedve, de a következő pillanatban már magamhoz is rántottam, hogy aztán együtt érjünk bele a vízbe, ami csodák csodájára valóban hideg volt. Nem olyan hideg, mint anno, amikor utoljára ruhástól benne voltam, de azért eléggé, mégis elnevettem magam, ahogy a felszínre kerültünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pedig a bot az Eridonba osztott be. - mert volna mást csinálni. Szerintem a beosztáskor Miksa szemmel verte. Addigra Miksa volt a negyedik Bontovich, csak Martin került végül másik házba, amit a mai napig nem értünk. De valóban, ez a húzás igencsak rellonos volt, és én nagyon büszke vagyok rá. - Hé! - kiáltok fel nevetve, ahogy szembe fröcsköl, és megrázom a fejem, mint a kutyák, hogy viszonozzam a támadást, de ő addigra már a bóják felé úszik, így mit van mit tennem, követnem kell őt. Mondjuk igen, ez a művelet ruha nélkül kicsit egyszerűbb lenne, ez tény, de attól még nem adom fel, én voltam, aki nem hagytam esélyt se a vetkőzésre. - Tudod, bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Te ugyanúgy kijátszottál. - cöccögöm méltatlankodva, ahogy a víz alatt próbálom elkapni a bokáját, hogy visszahúzzam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevetem magam a visszavágásra, és tudom, hogy a mai estén, bár az Eridonba osztottak be minket, a legkevésbé se kívánunk úgy játszani, mint egy eridonos. Nevetek akkor is, amikor felsikkant a visszahúzásra, azonban a következő pillanatban belém forr a nevetés, és érzem, ahogy elnehezül a légzésem. A mellkasom erősebben emelkedik majd süllyed, a következő pillanatban pedig teljesen elveszek a csókban. Olyan sokszor jutott eszembe, hogy vajon hogyan csókolhat Rue, hogy bele se gondoltam, milyen lesz megtapasztalni. Hogy is gondolhattam volna bele, hiszen már az elején leszögeztem, hogy köztünk nem lehet több, nem szabad, hogy több legyen. Nem mertem sosem belegondolni abba, hogy milyen lesz, amikor Rue engem csókol.
De engem csókol, én pedig őt, úgy, mint aki évezredek óta nem csókolt senkit. A hevessége meglep, de valójában tökéletesen illeszkedik ahhoz, ahogy én is csókolom őt. Ebben a csókban benne van minden érzelmem, amit iránta táplálok, minden vágyam, amit iránta érzek, Egy kezemmel szorosan tartom a másikkal és a lábaimmal azon dolgozom, hogy a felszínen maradjunk. Hogy egy lélegzetvételnyi levegőhöz jussunk, ajkaim a füléhez és a nyakára tévednek, de aztán visszatérek az ajkaihoz, és, ha nem lök el, még intenzívebb csókba kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Eddig még nem éreztem azt a hűvösséget, amit olyan sokan mondanak, hogy furcsa, és a legkevésbé se jó érzés elválni valakitől akkor, amikor éppen a legnagyobb lángon kezdesz égni. Ez nem jó, főleg nem egy hűvös vízben, éjjel. Hogy a víz felszínén maradok, amikor eltávolodik, az csupán csak annak köszönhető, hogy ez egy ösztönös cselekedet és nem az agyam irányítja a műveletet. Akkor rég megfulladtam volna már.
- Ennek ideje volt, ezt mind a ketten tudjuk. - szólalok meg végül nagy sokára, mert érzem, hogy valamit tennem kell, és amit tenni szeretnék, az nem biztos, hogy neki is a tervei között szerepel, elnézve az arcát, ami egyszerűen nem fér össze azzal, amit néhány pillanattal ezelőtt éreztem. Ő kezdeményezett, ő akarta. Én is akartam. Most is akarom.
- Szeretnéd, ha erről nem beszélnénk többet? - fogalmam sincs, hogy mit szeretne, csak tapogatózok, és próbálom megtalálni a legjobb megoldást a számára, és talán a számunkra is. Egészen addig, amíg ő nem került a képbe, remekül tudtam magam tartani az elveimhez, aztán ő teljesen megborított, és tagadásban kezdtem el élni, majd abban, hogy de nem lesz semmi, most pedig itt lebegünk, és fogalmam sincs, hogy ezzel elveszítettem-e őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fogalmam sincs, hogy mit szeretne, és ami a legijesztőbb, én sem tudom. Reálisan nézve nyilván az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy ez csak ennyi volt, és ne beszéljünk róla, de a szívem egészen más iránt vágyakozik, így amikor úszni kezd felém, nagyot dobban, reménykedve, hogy Rue őt választja, majd kihagy egy ütemet, és riasztóan lassan dobban megint, szomorúan, ahogy elhalad mellettem a part felé.
Nem tudom, hogy mennyi időt töltök pontosan a vízben, de azt igen, hogy beletelik egy kis időbe, mire utána indulok, hogy én is kimásszak a hűvös, esti hidegbe. Kimászva mellé, reszketve gombolom ki az ingem, és veszem le, hogy legalább a felsőtestemre ne tapadjon hideg és nedves anyag, talán akkor előbb is száradok meg. Leülve felhúzom a lábaimat, és a térdeimen megtámaszkodva nézem a párnák sziluettjét. - Egy kicsit elhamarkodottan dobtam őket a vízbe. Most jól jönnének, amíg megszáradunk. Levehettük volna a huzatot, és lehetett volna törülköző. - az eleje kicsit félreérthető, ezért gyorsan hozzáteszem még a másik felét, nehogy azt feltételezze, hogy valami mást szeretnék csinálni. Szeretnék, csak nem utalok rá. - Még én sem csináltam ilyet. Sok lánnyal voltam együtt, de egyiknél sem éreztem semmit, amikor csókolóztunk. - nem biztos, hogy ez a legjobb téma, és nem is biztos, hogy pont így kellene kifejeznem magam. Megköszörülöm a torkom, és sóhajtva pillantok fel a csillagokra. - Ma egész jó volt a forgalmatok. A bátyád jelenléte sok lányt vonz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Amikor megérzem az érintését a bőrömön, nem ellenkezek, hagyom, hogy úgy helyezze, ahogy csak szeretné. Jó érzés, hogy még ezek után is hozzám ér, hogy megvan ennyi bizalom az irányomba. Nehéz páncélzatot visel, olyat, ami áthatolhatatlan, bár, mintha éppen most láttam volna meg egy apró rést rajta. Akkorát, amekkorán a kezem átfér, legalábbis a jelek szerint. Az egész testem libabőrössé válik, és bár könnyű lenne a nyárestinél hűvösebb szellőre fogni, mégis érzem, hogy nem így van. Tudom, hogy ezt ő váltja ki belőlem.
- Ez egy...jó ötlet. - meg egy igen furcsa helyzet is. Az előző annyira spontán volt, annyira tökéletes, most viszont tudom, hogy csókolózni fogunk, és az, hogy tudom, meg azt is, hogy mennyi minden múlik ezen, megriaszt. Nem akarom, hogy rossz legyen, vagy, ami még rosszabb, hogy azt mondja, olyan, mint másokkal. Az összerombolna mindent, amit magamban felépítettem.
Az idő, mintha lelassulna, ahogy közeledik felém, szabad kezem az arcára téved, simítom az orcáját, miközben végig a szemébe nézek. Egy kicsit groteszk ez így, de nem akarom elszalasztani a pillanatot, mert bár az lenne a leghelyesebb, ha távol lenne tőlem, nem akarom elengedni. Ajkaim lassan érintik az ajkait, mintha nem találkoztak volna még, finoman érintem, kiélvezve minden pillanatot, míg csak képes vagyok rá, hogy ne legyek tolakodó, de az igazság az, hogy már az első pillanatban azt kívántam, hogy újra ott legyünk, a tóbéli csókban, így néhány udvariaskodó mozzanatot követően tudom, hogy nem tudok türelmes lenni, és a csókot elmélyítendő kérem, hogy engedjen beljebb, miközben a kezem lejjebb csúszik a hátára, és közelebb vonom magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon riasztó, amikor a fejedben a tiédtől eltérő, de ismerős hangok szólalnak meg, figyelmeztetnek, hogy valamit nem jól csinálsz, vagy éppen bátorságot csepegtetnek beléd. Az én belső hangom, Miközben finoman a stég nehéz fáira fektetem Rue-t, Miksa hangján szólal meg, és ebből már következtethetünk arra is, hogy nem éppen az a pomponokkal hadonászó, lelkes üdvrivalgás az, ami elhagyja a száját. Próbálok nem rá, és a bennem lévő kettősségre koncentrálni. Akarom Rue-t, a világomat neki adnám, hónapok óta biztosan tudom, de pont ezért is mindig hárítottam ezt a pillanatot. Nem hagyok hátra özvegyeket és árvákat. Nem leszek szerelmes. Hiába mondta Miksa is ezt, neki se sikerült kikerülnie a rá leselkedő nőt, és úgy néz ki, hogy velem is ez a helyzet.
A kezem melyet a combjára vezetett, lassan annak belső ívére vándorol, míg másik kezem a melle külső ívét érinti, beljebb azonban egyikkel se merészkedek, mert azért egy valamiben igaza van a belső hangomnak, "Danvers csak azt mondta, smárolna veled még", de azt nem, hogy tovább is kellene menni, azt egyáltalán nem. Nehezen ugyan, de elhúzom az ajkaimat az ajkairól, de nem húzódok el a testemmel. - Szeretnéd, hogy tovább menjünk? Haladhatunk lassabban is. - ma elég sok minden történt érzelmileg, és lehet ez egy elhamarkodott válaszreakció is. A filmekben mindig túlzónak éreztem a vigasztaló dugásokat, de mi van, ha ez teljesen valóság alapú? Ha az embernek tényleg megjön az igénye, hogy egy kicsit másra koncentráljon, és az pont a szexben nyilvánul meg? Rue meggyűlölne, amiért kihasználtam őt és a helyzetét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem, eszemben sincs. - mondanám, hogy még a feltételezés is sértő, hiszen egy nagyon vékony kötélen egyensúlyozok, ráadásul a kötél elszakadásával a legnagyobb kockázatom, hogy elveszítem Miksát, és abba a második alkalommal biztos vagyok benne, hogy ténylegesen is belehalnék. Tehát meg is sértődhetnék, mégsem tenném, mert mindig is éreztem rajta, hogy oka van a bizonytalanságnak, sőt, a bizalmatlanságnak is, és én egészen biztos, hogy nem szeretném, ha újra a csigaházában landolna. Emellett a legkevésbé a haragtartás igaz rám, én már csak tudom, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy gyűlölködjünk. Óvatosan lefordulok róla, és mellé fekve az égboltot kezdem el kémlelni. - Az a három legfényesebb csillag nyáron, a Deneb, az Altair és a Véga. Mind a három egy-egy csillagképhez kapcsolódik, a hattyúhoz, a sashoz és a lanthoz. A Véga a legfényesebb, és ők hárman egymással háromszöget zárnak be. - próbálok valami olyan témát felhozni, ami semleges, hogy ne érezze magát kellemetlenül, de felé fordulva nem tudom megállni, hogy ne pusziljam meg a vállát, kedveskedőn. - Talán...randevúzhatnánk. A találkozónk lehetnének olyanok, mint eddig, csak most már megérinthetnénk egymást. És mehetnénk másfelé is. Az új pillangóvarázs nekem annyira nem tetszik. - vallom be őszintén, kissé szégyenlősen lehajtva a fejem, majd visszapillantva az égboltra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van egy elméletem, mely szerint minél több mindent tudok, annál lassabban van esélyem a felejtésre. És ez kiváló agytorna, valamint imádok bosszantóan tudálékos is lenni. - a kérdésére megingatom a fejem, és érdeklődve, kissé hunyorogva nézek, mintha ezzel lehetőségem lenne meglátni az űrteleszkópot. Szórakoztató, ösztönös, emberi reakciók. Valószínűleg, ha nem lennénk ennyire mókásak, már régen eltüntettek volna minket a nagy univerzumból. - Szegény világűr, ennyi ex-szel az életében. - mosolygok rá játékosan, majd tekintetemmel addig vizslatom az arcát, amíg a tekintetünk nem találkozik. - Ha évfolyamtársak lettünk volna az iskolában, gyűlöltük volna egymást, folyton versengtünk volna, és a sok generált feszültség eredményeként, nekem ugrottál volna, de ahelyett, hogy a szemem kaparod ki, szexeltünk volna. A könyvtárban, a kedvenc könyvespolcodnál. Mekkora mázli, hogy már nem vagy diák, így nem rúghatnak ki egy ilyen eset miatt. - elnevetem magam az érzésre, ami hozzá párosul, mert azt érzem, hogy akkor is megérné, ha kicsapnának.
- Ez túl hivatalos lenne, nem? Mármint, mielőtt járni kezdenek az emberek, akkor is randiznak, és ha működik a dolog, és nem túl ijesztő, akkor akár járhatnánk is. Addig, amíg beszámítható vagyok. Ha már nem, nem szeretném, hogy kötelességnek érezd, hogy mellettem maradj, komolyan, Rue. - tényleg komolyan pillantok rá, majd sóhajtva a csillagok felé fordulok. - Nem volt még barátnőm. Amikor kiderült ez az egész, elhatároztam, hogy nem is lesz. Senkit sem hagyok hátra. Se özvegyet, se gyereke, senkit. Miksával ezért éltünk úgy, mintha ne lenne holnap. Aztán jött Laura, és jöttél te, és egyszerűen megváltoztak a dolgok. - Miksa pedig tuti kinyír, ha ezt elmondom neki. De legalább úgy halok meg, hogy mindent elmondtam mindenkinek.