Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Íme, eljött a szenteste, én meg még mindig a cukorlázban éltem. Még jó, hogy már hetekkel ezelőtt beszereztem a kedvenc házvezetőm ajándékát, mert ha ebben az állapotban kellett volna még az ajándékára vadásznom, lehet nagyobb megpróbáltatás lett volna, mint a cikesz befogása a meccseken. Hála a torkosságomnak és annak a szaloncukornak, amit előző este bezabáltam és miatta mindent édességnek láttam.
Magamhoz öleltem a mikulászacskóba csomagoltajándékomat, így siettem kifelé a kastélyból. Úti célom vége a vadőrlak volt, ahol Radúz a lehető legtöbb idejét töltötte, és feltehetőleg akkor nem volt ott.
A kastélyból kifelé igyekezve néhány nevető, beszélgető mézeskalács mellett elsuhantam, igyekeztem nem beléjük harapni. Ám amikor megláttam azt a piros-fehér csíkos cukoroszlopot, nem bírtam megállni, hogy ne kóstoljam meg. Odasunyultam és megnyaltam, de csak valami fura cementes-poros ízt éreztem vagy azt a tipikus kő ízt. Igen, aki arra járt, láthatta, hogy Fanni egy kőoszlopot nyalogatott, ezért járt nekem a keksz. A francba már ebbe a bódult állapotomba. Grimaszolva, köpködve húztam el a fejemet az oszloptól.
- Fúj.... ez sem cukorból van, az is tuti... Ember a búzában, de rossz íze van...pfujj - a nyelvem kinyújtva haladtam tovább, megfogadtam, többet nem nyalok meg egy ilyen hívogató cukoroszlopot sem.
A kastélyból kiérve belőttem a múltkori eridonos buli helyszínét, vagyis a vadőrlakot. Azonnal oda sprinteltem, majd megálltam a mézeskalácsajtó előtt és bekopogtam. Az a habcsókból készült kilincs igazán vonzó volt, de türtőztettem magamat és nem haraptam bele, helyette csak megragadtam és lenyomtam utána beléptem az épületbe.
Bent az ajándékomat elhelyeztem a keserű csokiból felépített kandalló mellé és óvatosan kioldalaztam a helyiségből, vissza a kastélyba. Az ajándék mellett egy kis levelet is hagytam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Fent nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, hanem negatívabbat. Megszeppenve pillogtam rá, ahogy kiakadt és dacosan megismételte önmagát.
- Mert biztos én tehetek arról, hogy a víz alatt lepkekakit sem értettem belőled… - ráncoltam a szemöldökömet, úgy morrantam vissza. - De, válaszolva a kérdésedre, igen jártam nálatok, megyek, ha hívtok és amúgy nem nyúltam semmihez, csak Matt ágyába rúgtam bele a kis lábujjammal. Nem csináltam nálatok lakberendezést az éjszaka közepén, nem az volt a célom, hogy felkeltsem az egész navinét, meg titeket. - Aztán gondolkodtam pár pillanatig és folytattam. - Igen, szerepelek a ház csapatában, szerkesztő is vagyok, és patrónusnak is beálltam. -  Láttam rajta, hogy nem igazán jött be neki ez a szoba, pedig az elején olyan jó kedéllyel indult. Lehet az zavarta, hogy nem tudott beszélgetni velem. Szem forgatva, beletörődötten felsóhajtottam, beleegyeztem.
- Jó, ha ennyire szeretnél, menjünk a társalgóba. Ott majd mindenre válaszolok. Amúgy nem haragszom, legalább érdeklődsz. - A mondatom másik felénél már egy mosoly húzódott az orrom alatt. Aztán csak mélylevegőt vettem, de ezzel párhuzamban úgy kihúztam magamat, hogy a fejem a plafonon koppant. Hamar oda kaptam a sajgó buksimra a kezemmel, jól megdörzsöltem, és észre sem vettem, hogy a hajam vizes lett. Igen ám, ügyes voltam és bebugolt miattam a szoba, legalább is nálam.
Egyenesen megindultam kifelé az akváriumból, amint kiléptem onnét, kerek szemekkel konstatáltam, hogy talpig vizes voltam. WUT?! Mi a fene? Ezt hogy hoztam össze? És ezekhez hasonló kérdések fordultak meg a fejemben, de aztán végül nem érdekelt. Amint kievickélt Alfi is, megtapsoltam utána pedig jól megnéztem, hogy ő vizes volt-e, de nem is kerítettem akkora feneket annak, hogy úgy néztem ki, mint egy hajótörést elszenvedett szivárvány póni.
- Izéke, mit is kérdeztél... Ja tudom. - ugrott be a kérdése, nem direkt kérdeztem vissza, de komolyan nem emlékeztem hirtelen. - A tavalyi végzősbál előtt pár héttel ismertük meg egymást. Vicces volt, mert vele hívattam el magamat. A story a következő, a nyakán lógtam, mint egy kis lajhár és addig nem eresztettem, amíg el nem hívott. Igazából nem volt nehéz. Összejönni meg idén, a halloweeni bálon, nagyon vicces volt az, az este, de jól végződött. - halvány pír jelent meg a még nedves arcomon, ami alatt egy mosoly is húzódott. Kellemes, mókás, de egyben szív megdobogtató emlékképek villantak be a szemeim elé.  Közben már majdnem odaértünk a társalgóhoz. Belekapaszkodtam a kilincsbe és lenyomtam azt, majd beléptem. Nem foglalkoztam az ott lébecoló diáksággal, befoglaltam az egyik fotel végét. Közben megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy fáradjon oda.
- Szerintem törd be. Mármint a lányt, de nem úgy, hogy letámadod, hogy " Cső, nagyon teccesz!" hanem szépen finoman bókolsz neki, kis ajándékokkal, bókokkal leped el. Ha neki is tetszel, akkor szabad az utad. Asszem. - vigyorogva és egyben gyengén öklömmel meglöktem a vállánál, tudtára adva, hogy nincs harag és nem is volt. Bírtam a fejét, meg amúgy sem tudtam sohasem két percnél tovább haragudni az emberekre, kivéve, ha olyan dolgot csináltak, ami elég mély nyomot hagyott bennem.
- Miért, ki a lány? - le sem tagadhattam volna azt a kíváncsi fajtámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Aranyos volt, ahogy mesélt nekem a lányról, aki bejött neki. Jól esett, hogy ilyen személyes infókat is megosztott velem, mondjuk, én is hasonló dolgokat meséltem neki, bár azok már megtörtént esetek voltak. Még pár tanáccsal is elláttam, hogy én mit tettem volna a helyében, de utána biztosított róla, hogy épp ezeket tette. Így csak mosolyogtam rajta, helyén volt az esze.
- Semmi baj, majd egyszer megtudom, hogy ki ő. - mosolyogva oldalra döntöttem a fejemet s a már száradó tincseimet kisepertem az arcomból. Zavartak a kilátásban, illetve tartottam attól, hogy az így is meglévő „néhaveddfel” szemüvegemet kötelezővé fogom tenni, jó is volna... Haha. Nem.
- Még jó, hogy vicceltél! Háh, nem tudod rám kenni a manók ügyetlenségét!- vihogva megböktem a vállánál a mutatóujjammal és utána visszahúztam, szórakozottan vigyorogtam. - Hát, maximumjövőre, idén már nehezen. Mert már volt navine-eridon meccs! - felkacagtam, tudtam, hogy ezzel tisztában volt, de azért mégis elmondtam. - Egyébként, ha gondolod, egyszer kirángathatnád Mattet és a lánykát a kviddicspályára. Duplarandi.  Elrepülgetnénk vagy valami. Vagy bemehetnénk a faluba és ott beülhetnénk sütizni.- kacagva adtam neki az ötleteket, persze nem gondoltam komolyan, sőt végig sem gondoltam mit mondtam, csak kijött belőlem, mint mindig.
- Amm... még nem régóta írogatok, eddig egy saját cikkem volt és vagy kettő közös a szobatársammal. De most tervezek cikket írni, zenésen gondolkodom, de azon belül még fogalmam sincs, hogy mit… vagy hogy. Lehet, bemutatok egy bandát. De még nem tudom. Majd még eldöntöm. - vigyorogtam rá a srácra, az ujjaim összefűztem és úgy pillogtam rá.
- Egyébként milyen zenét hallgatsz? Meg milyen előadókat? Magyart vagy inkább külföldit? - megérdeklődtem tőle, hátha tudott nekem mondani olyan csapatokat vagy énekeseket, akikkel bővíthettem azoknak a daloknak a listáját, ami ott volt a fejemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ahahahaaa, nagyon vicces. - nyelvet öltöttem rá, persze vigyorogtam, nem adtam jelét annak, hogy rosszul esett volna, mert nem esett. Csak nevettem rajta.
- Hát én szerintem a külföldi előadókat fogom előnyben részesíteni, tudom-tudom, hogy a magyart kellene, de azokban annyira nem vagyok otthon. Persze, a magyarokról is fogok írni, de általában külföldiekről, vagy nem tudom. - vontam meg a vállamat, még tényleg nem döntöttem el, hogy mit is szeretnék majd csinálni, pedig már lassan bele kellett kezdenem a cikkembe.
- Szereted a gitárorientált dalokat? Én is, ezért is tanultam meg gitározni, bár a suliban még nem hallottak. - körbepillantottam a szobán- Remélem nem is fognak. - sutyorogva hajoltam a füléhez, aztán visszahúzódtam. - Talán csak a szobatársaim és Matt hallott, ennyi. A gitározást meg hagyom Lilithnek, meg Mattnek, ők a nagy zenészek, én meg hozzájuk képest csak egy hobbist vagyok. - mosolyogva vontam meg a vállam. Nem igazán hangoztattam, hogy gitároztam, bár nehéz volt letagadnom, hogy ügyesen tudtam játszani rajta. Egyébként az említett hangszer ott pihent az ágyam alatt.
A fejemben felgyulladt egy kis villanykörte, mert hamar azon kaptam magamat, hogy ismét hülyeségeket fecsegtem össze-vissza. Jelenesetben felajánlottam egy duplarandit. Benedek húzta a száját. Láttam a fején, hogy nem tetszett neki, de azért végigmondtam.
- Oh, semmi baj! - meglegyintettem gyengén a vállát, épp hogy csak hozzá értem, nehogy fájjon neki. - Nem azért mondtam, mert muszáj, csak felvetés volt. Amit a lomtárba dobunk és egy jobb klikk-törlés gombbal örökre eltávolítunk. – hangosan felnevettem, s már megint a kockadumát nyomtam. Le sem lehetett lőni aznap, annyit pofáztam. Lehet, Benedek nem értette, hogy miről beszéltem, mert így félvérként jobban tisztában voltam a mugli kütyükkel, nem úgy, mint egy aranyvérű. Kivéve apu, apu tökéletes.
- Jaj tényleg, mondtad, hogy kviddicsezel, milyen poszton játszol? - hatalmasra kerekedett szemekkel pillogtam rá, kíváncsian vártam a válaszát, érdekelt, meg az is, hogy féltsem-e tőle a közeljövőben a hátsómat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Hát ez poén.– felröhögtem - Otthon van egy basszerom, erősítővel, állvánnyal meg ilyen hangerőpedállal. Jövőre tervezem behozni és a mostanival kicserélni, mert most csak az akusztikus van bent, amihez ugye nem kell semmilyen elektromos mugliketyere. - meséltem neki a két kis drágámról. Nem szerettem volna felvágósnak tűnni, csak elmeséltem neki, hogy milyen az otthoni hangszerem. Már egy ideje azt tervezgettem, hogy apu egyik ismerősével meg kellene bűvöltetni a basszert, mert akkor nem kell beráncigálnom ide az erősítőjét meg a többi bigyót, amik kellenénk hozzá.  Majd egyszer, ha otthon leszek meg, ha kitúrtam onnét azt a… lotyót. Gyűlöltem.
- Amúgy a mugli nagybátyám ilyen hangszerboltban dolgozik, onnét vannak nekem is ezek a kütyük, ha gondolod, el tudok neked intézni egy basszusgitárt. - ajánlottam fel ezt a lehetőséget, jó fej volt, és Mattracka szobatársa. Úgy voltam vele, hogy aki Mattrackának volt a barátja, az én barátom is volt.
Ekkor beugrott ismét a kviddics, kedvenc sportommá nőtte ki magát már akkor, pedig nem játszottam olyan régóta, sőt.
- Úúúúúúúúú, hajtó poszt, az tök jóó. –csorgattam a nyálamat - Én fogó vagyok! – hüvelykujjammal a mellkasomra böktem, emellett egy büszke vigyor ült azon a csinos kis pofimon - Csak úgy cikázok a pályán, amikor meglátom a cikeszt. Igazából eddig csak két meccsen vettem részt, de az utóbbin megkóstolta az egyik guresz a seprűm és elég érdekes volt az előre haladásom, mert balra húzott az, az átok. De elkaptam a cikeszt. Viszont a poén az, hogy csak azért kaptam el, mert balra húzott a járgányom, szóval Fortuna mellettem állt. - megpusziltam a jobb tenyerem, majd az ég felé küldtem a puszit, Fortunának, a szerencse istennőjének.
Nem sokkal később valami furát, valami kellemetlent éreztem s dideregni kezdtem most már kicsit jobban, mint eddig. Még a karom is libabőrössé vált, hűvös volt, nem is kicsit. Tuti valaki kinyithatta az ablakot vagy valami, mert hirtelen hűvös szellők járták át a meleg szobát. Összehúzódtam, dörzsölgetni kezdtem mancsaimmal a felkarjaimat. Próbáltam melegíteni magamat.
- Most tényleg hideg van, vagy csak én fázom? - igen, a vizes ruháknak és hűvöskés kastélynak ez bizony jó kis kombója volt ahhoz, hogy a télen pórul járt akváriumi diákok egy finom kis TüdőGyuluskát kapjanak. Természetesen nekem erre nem volt szükségem, hiába, hogy Lori-néni seperc alatt helyrerakna. Nem hiányzott egy Gyula sem az életemből, nekem volt egy Mattracom már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Lazriell és Matt már napok óta csak a kviddics edzéseken fárasztottál magukat. Holnap lesz a levita-navine meccs, amire ki fogok ülni, szurkolni. Csak egy baj volt, hogy egymás ellen fognak küzdeni, így nekem is mindkét csapatnak szurkolnom kell majd. Ennek hatására, úgy gondoltam meglepem őket egy-egy édes, epres muffinnal. Azt biztosan szeretik, ki ne szeretné az epret meg a muffint? Ráadásul a faluban csinálták a legfinomabb muffinokat, így nem volt kétségem afelől, hogy hová menjek édesség vadászatra. Fel is öltöztem hát, sapka, kabát, harisnya, szoknya, lábszármelegítő és bakancs. Nice. Felkaptam Himét a corgi kutyámat, a pálcám illetve a bukszám. Kutyával az ölemben pórázát szorongatva elloholtam a toronyból.
Amikor kiértem az eridonból lelassítottam és sétálni kezdtem. Rá kellett jönnöm, hogy még csak délelőtt tizenegy óra lehetett és rengeteg időm volt, nem kellett siettem. Úgyis csak késő délután volt vége mind kettejük edzésének. Ezért Himét a földre raktam nem cipeltem tovább azt a lustaságot.
Mit ne mondjak, nem vetekedett a kinti hőmérséklet a Madagaszkári meleghez képest... nem csoda, tél közepe volt. A lábaim ugyan nem fáztak, de a nyakam már majdnem kifagyott. Átkoztam is magamat, mert nem vettem fel azt a jó meleg kötött sálamat.
Amint megérkeztünk Himével a cukrászdába egy csengettyű jelezte az érkezésünket. Mosolyogva léptem be, magam mögött becsuktam az ajtót, a meleg pedig megcsapott engem. Az elején még fáztam, viszont így már kezdtem felmelegedni, széthúztam a kabátomon a cipzárt. Oda is siettem pulthoz, húzva magammal Himét, aki megállt bámészkodni.
- Hime, gyere már, ezzel ott is rá érsz. - szóltam oda a kutyámnak, aki már elkezdte feltérképezni az új helyet. Szerencsére hallgatott rám és hűen mellettem jött. Emberként kezeltem az a kis dögöt, nagyon szerettem azt a pimasz kis pofáját meg úgy magát az egész kutyát. A pultnál nyál csorgatva bámultam az édességeket, nem neveztem volna magamat édesszájúnak, de ezekből mindből meg tudtam volna enni, legalább négyet, olyan jól néztek ki. Sajnos többféle epres is volt, nem tudtam, hogy melyiket kellene nekik választanom, tanácstalanul álltam a sütemények előtt.
- Himeee, nekem mindegyikből kell egy legalább. - nyöszörögtem a kutyának, válaszképpen ő csak megöklelte a lábamat, hogy igyekezzek a választással és ne tartsam fel a sort.
- Jól van, na. Méregzsák. - durcásan még egyszer körül néztem, aztán kértem két eperkrémes muffint és magamnak egy szelet fatörzs tortát. Az volt a kedvencem. Fizetés után széles vigyorral hagytam el a kasszát, úgy kerestem magunknak egy jó helyet. Pechemre csak egy szabad hely volt, az egyik asztalnál így kénytelen voltam ott megenni a tortát. Volt a halálnak kedve kimenni a hidegre.
- Szió, szabad?- vigyorogva léptem oda hozzá, majd ráköszöntem a kiscsajra, akinek hosszú gyönyörű barnahaja volt és egy igencsak kihívó magas sarkú volt rajta. Eskü, én nem bírtam volna élni azzal a lábaimon, meg így is magas voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem is tudom mikor feküdtem le, azt hiszem hajnali egykor, de lehet volt már kettő is. És hogy mit is csináltam addig? Olvastam, Gwen odaadott egy szürke ötven árnyalata koppintást és nekem abba legalább beleolvasnom kötelező volt. Az elején nem is érdekelt a könyv, de aztán már a húszadik oldaltól kezdett beindulni a történet. Emiatt alakult úgy, hogy én még reggel kilenckor is az ágyat nyomtam, átdurmolva a reggelit.
Egyedül voltam benn a szobánkban, a többiek nem tudom hol kóricáltak, amikor lustán kinyitottam a szemeim. Kopogtattak a szobaajtónkon. Nagy nehezen kikászálódtam abból a lüke csónakból, amit ágynak neveztem, jobban mondva kiestem belőle. A padlón elterültem, de nem maradhattam ott sokáig, mert a nyikorgó kabinajtó már nyílott. Valahogy összeszedtem magamat és nagy örömömre Norbicc állt előttem. Valamit nagyon duruzsolt, de igazából csak az öltözz fel melegen-t fogtam fel. Meg azt, amikor rám ordított. Akkorát ugrottam, hogy még az a csepp álmosság is elhúzott melegebb éghajlatra, ami még bennem lappangott. Kínomban az ugrás után kihúztam magamat mellkasomat kinyomva tisztelegtem a turbékoló pajtásom előtt. Gyorsan átvedlettem, felvettem a nadrágom, pulcsim, kabátom, kesztyűm meg a sapim és rohantam Norbicc után.
Amint leértünk végre beavatott a nagy tervébe, én meg az egész oda úton azt hittem, hogy be akart vágni a nagy hóba és jól megfürdetni. Vagy hógolyózni.
- Robit? Ezaaaaaz! - ujjongtam örömömben. Lelki szemeimmel már láttam magam előtt a két kecskét, tök oylanok voltak, mint az ikrek, csak az egyik Robi, a másik pedig évi… kac-kac.
- Nem csinálok agancsokat, de akkor te se csinálj neki galamb lábakat. - röhögve vágtam vissza és gyerekesen nyelvet öltöttem rá. Már csak a tudat, hogy az eridon egyik legnagyobb dilinyósával építhettem hókecskét vigyort csalt az arcomra. Közben már a hóban guggolva gyurmáztam össze a fejformáját.
- Te is erre a művészetek pályázatra csinálod Robit, vagy csak úgy? - megfordultam guggolva, chh én kis naív, azt hittem, hogy vagyok olyan ügyes és nem dőlök el. Tévedtem, mert megbillennem és beleültem a hóba, összeroppantva a kezeim közt meglepettségemben a majdnem kész fejet.
- Túl könnyen ment volna, ha egyszerre összetudtam volna rakni ezt a buksit.  - kiröhögtem magamat, viszont még mindig a hóban csücsültem. Nem aggódtam, a ruháim végett, mert leprex bűbáj védte őket, de azért mégis csak fázott a tomporom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyokat pislogva hallgattam végig Benedek monológját. Tetszett, ahogy őszintén elmondta nekem a véleményét a sportról. Jó, mondjuk nem esett annyira jól, hogy ő nem élte bele magát annyira ebbe, mint én vagy a legtöbbiek, de elfogadtam. Nem voltam én senki sem, hogy eldönthessem, kinek mi tetszhetett és mi nem. Ő hobbiként kezelte, én sportként. Pont.
- Tetszik az őszinteséged. – elmosolyodtam - Egyébként mit sportoltál ezelőtt? Fociztál? - érdeklődtem tőle, ha félvér volt, akkor ő is nagy eséllyel tudta miről is beszéltem. Reméltem, hogy nem csak értetlen, bamba pillantásokat kapok majd vissza, mert már unalmas volt az aranyvérűeknek mindig elmagyarázni a mugli dolgokat. Ufónak éreztem magamat. Miss Ufó.
A kviddics és a sportolás beszélgetése közben megcsapott a hideg, nem is kicsit, elkezdtem fázni. Vacogtam a fogaim összekocogtattam és a bőröm libabőrössé vált, összehúztam magamat. Valamelyik idióta kivágta az ablakot, és bejött a hideg.
- De... de te nem is lettél vizes én meg csurom víz vagyok, mert úgy lefejeltem a plafont, mint akinek kötelező. Meg ez a hideg nem fog segíteni azon, hogy megszáradjak... - lebiggyeszttettem az ajkaim, majd az ablak felé pillantottam, ahol az egyik évfolyamtársam hűsölt.. télen. Ez normális volt?!
- Hé, nem zárnád be az ablakot, lécci? Megfagyunk! - remegett a hangom a didergés miatt. Az a szemétláda pedig csak nevetett egyet és tovább hűsölt. Mérgesen összehúztam mindkét szemöldököm majd Benedekre pillantottam, láthatta az arcomon, hogy már igencsak morcos voltam.
Így hát ismét szóltam annak a gyökérnek, de erre sem reagált.
- Benedek, most fogj vissza, vagy kivágom az ablakon és hűsölhet a hóban... - morogtam az orrom alatt. Miss. Forrófejű felbukkant és már kezdett is a műsorba. Vártam még pár pillanatig, majd megkapaszkodtam a kanapéban majd kinyomtam magamat onnét, trappolva megindultam afelé az tahóhoz, amelyik ott élvezkedett az ablakban. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy frissen fürdetett macska, olyan csúnyán is néztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Még csak alig párperce ébredtem, de már Norbi után trappoltam a hóban. Szóval kecskét fogunk építeni, hóból, ez tök jó! Gondoltam magamban és már el is képzeltem, ahogy egy kétszer akkora Robit faragunk a mancsainkkal.
Norbicc még arról is felvilágosított, hogy ne agancsokat szerkesszek a fejére. Én úgy vettem, hogy csak viccelődött velem, így visszavágtam, de kicsit felfújta magát. Úgy nézett ki, mint egy durcis óvodás. Valahogy visszafojtottam a már kikívánkozó röhögést, így csak vigyorogtam, mint egy beszívott vadbarom.
- Jól van. - széles vigyorral az arcomon bólintottam egyet és már neki is láttam annak a kecskefejnek a megformálásához. Én sem különböztem Norbicctól, ugyanúgy a hóban gubbasztva szöszmötöltem, mint egy kis négyéves, a homokozóban. Amíg a fejet formázgattam az ujjaimmal, megkérdeztem Norbit erről a hóemberes pályázatról, de meglepett, hogy ő még csak nem is hallott a róla.
- Jajajajajaaaa, van, azért gondoltam, hogy te is, mert már egy navinés lánykának segítettem benne. - szórakozottan válaszoltam, de a mondandója második részénél elgondolkodtam. Radúz bá' dugdosta előle Robit? Há’ oszt míír? Pedig karácsonykor még dúlt a láv Norbi és Robi közt. Vagy lehet akkor kezdődött ez a menekülés?
- Radúz bá’ egy kecskét dugdos előled? Nem mekegett még a ponchója? De ha gondolod, előcsalogathatom egyszer és rávetheted magadat... mármint Robikára. - felajánlottam a lehetőséget, mert simán benne lettem volna a kecskekergetésbe, tök jól hangzott így az egész.  Tiszta halálos iramban lett volna. Fanni és Robi fej-fej mellett aztán Fanni benyomja a nitrót és befarol Robi elé, aki kínjában lelassít, így Norbi a rejtekhelyéről rávetheti magát. Tökéletes terv.
 Persze ekkor már rég a hóban ücsörögtem és ő meg röhögött rajtam, meg én is magamon.
Szintén elterültem a hóban, úgy röhögtem magamon. Jó volt odakinn mókázni, jól indult napom.
- Jóóóóóóóóó! Élesszük fel, de ha Radúz el akarja venni akkor nem adjuk! Sőt, lovagoljuk meg!  Mi menő lenne már, ha kecskeháton érkeznénk az eridonba? És még mekegne is! Bár Lorcsa néni lehet, hogy kivágna minket az eridonból. De nem baj, egy próbát megér. - helyeseltem. – Tiszta jók leszünk, előttünk még senki nem érkezett kecskeháton oda, csak mi! Gyóóóóó..
Amíg én képzelegtem elkészültem a fejjel ismét sőt, szarvai is voltak, amik tényleg kecske szarvak voltak. Nem tellett bele sok idő, hamar elkészültünk a testével illetve a nyakával is.
- Fú te, ez nagyon állat lett, szó szerint. - csillogó tekintettel mustráltam a hó állatot és megveregettem Norbicc vállát, vagyis csak próbáltam. Ő jóval magasabb volt, mint én.  Na jó, csak  tizenhat centivel, de a tizenhat is tizenhat.
- Gyerünk, Norbicc, támaszd fel a FrankenRobit! - nógattam pattogva a mestertanoncot. Még csak másodikos voltam, örültem, ha egy életképes protegót előbírtam csalogatni abból az önfejű pálcámból, nem hogy kecskét élesszek. Majd körülbelül öt év múlva, de akkor Norbi tiszteletére egy egész kecskesereget fogok csinálni, úgy fogom meglátogatni, az hó ziher.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezt a meglepetést, én meg azt hittem, hogy elszökött Kamcsatkába vagy hova. Úgy eltűnt az egyik napról a másikra, mint a sicc. Sajnáltam, mert elég jóban voltunk egymással, viszont a barátság erős fogalom lett volna a kapcsolatunkra. Szimplán haverok voltunk, de jó is volt ez így.
Hatalmas örömmel meséltem neki arról, hogy mik történtek az házban, amióta Radúz és Lorcsa néni kezei közt van az eridon. Úgy éreztem, hogy tényleg feltámadott a főnixház a hamvaiból s ezek után csak erősebb lesz.
- Jajajajjaaaaa, én is nagyon. És persze-persze. Átadom Eriknek meeeg Norbiccnak meg mindenkinek. - úgy vigyorogtam, mint a vadalma. Utána persze ő is mesélt magáról, hogy hogyan telt azóta az élete, amióta eljött a suliból meg ilyenek. Meglepett, hogy tanult, de valahogy jó is volt hallani.
- Ácsnak? De jó! - felkacagtam - Nem.. nem fura, így a mágia után? - kérdeztem meg óvatosan, hisz ez mugliszakma volt és biztos voltam benne, hogy az elején kicsit nehézkesebben indul az ilyen kétkezű munka varázslat nélkül a mifajtánknak.
- Áhh, már tudom, hogy kit keressek, ha bútorokat akarok csináltatni. - hatalmas vigyor ült ki a képemre, teljesen bele illett egy fogpaszta reklámba. - Mond, ha úgy hozná a sors és Bogolyfalván maradnék, akkor is megoldható lenne az ajánlatod? - már kacagva kérdeztem rá, teljesen spontán ötlet volt. Még nem gondolkodtam el a jövőről sem pedig arról, hogy egyáltalán hol fogok élni vagy, hogy mi leszek. Semmiről.
Amíg mi beszélgettünk, Hime tüzetesebben átvizsgálta Krissz deszkáját, és szagmintát vett, vagy mit. Én pedig egyszer-kétszer hátrasandítottam, aput keresve, mert már lassan ideje volt jönnie. Szerencsére még voltak előtte a sorban, így nem aggódtam. Ezzel a tudattal mosolyogva fordultam vissza Krisztián felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ááááááááh, értem. - mélyen bólintottam, amint elárulta, hogy mivel ütötte el a szabadidejét még a Bagolykő előtt. Ez tök izgin hangzott. Egy olyan ismerősöm sem volt, aki vívott volna, erre hopp, máris lett egy. Zsíír. Valójában sosem húzott a szívem a kardok és a vívás irányába. A késeket szerettem forgatni, amikor magamnak kentem a vajas kenyeret, de nekem ennyiben kifújt az éles tárgyak forgatása. Még az ollót sem mertem soha felfelé tartani, mert ismertem magamat és simán elképzeltem, hogy lefejelném az ollót, mert összeakadtak a lábaim. Utána pedig joggal mondhatnák rám az emberek, hogy szemtelen.
Hirtelen megcsapott a hideg szellő, eddig is fáztam, de így már vacogni is elkezdtem. Utálok fázni, akkor sem örültem neki sőt. Az ablak felé pillantottam és az egyik idióta ott hűsölt. Azt hittem, hogy ott helyben szét fogom verni a fejét, amikor már harmadjára sem zárta be az ablakot. A vacogás abbamaradt a méregtől, ami elborította az agyamat. Felszívva magamat hamar el is indultam oda. Szerencséje volt, hogy útközben Benedek engem megelőzött, mert én biztos kidobtam volna az ablakon. Így az orrom alatt szitkozódva trappoltam vissza, ledobtam a testem ismét a kanapéra.
- Még mindig fázok... - volt mögöttünk egy pokróc, ami rá volt terítve a háttámlára, onnét lehúztam kínomban és magamra tekertem. - Bocsi, pofátlan vagyok, kérsz belőle? - nyújtottam a kezemmel a takarót, ami abban a helyzetben egy madárszárnynak hatott, úgy rácsavartam a karomra is.
- Egyébként én karatéztam négy éves koromtól, egészen tízéves koromig. Akkor átváltottam a cselgáncsra és… azóta azt tolom. Sajnos, már az edzésekre nem tudok eljárni, ezért maradt a gyakorlás itt. - már kissé nyugodtabb voltam és kevésbé haragos. Már csak az a gyermeki duzzogás járt át, ami lassacskán feloldódott.
- Szerintem majd lassan tiplizek, mert fázok, és nem szeretnék tüdőgyuszkót kapni, mert akkor nyomhatnám az ágyat néhány napig. - lebiggyesztettem az ajkaim, úgy pillogtam Benedekre. - Akkor majd, ha szívesen látnátok a navinében, szólj vagy majd szól Matt és beintézem magamat. Valahogy. Még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom. Végtére eridonos vagyok, bármit megoldok. Még egy zárt ajtót is berúgok, nem hogy alohomórával nyitnék ki vagy lenyomnám a kilincset.. - felhorkantva röhögésben törtem ki. Vicces volt, de sajnos igaz is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

S lám, eljött az este. Végre eljött a nap legjobb része, a vacsora. Úgy rohamoztam meg a nagytermet, mint akit kergettek. Az Eridon asztalhoz ledobva magamat tömtem az arcomba az előttem termő ételek sokaságát. Nem válogattam, amit elértem, megettem.
Amilyen gebe voltam, olyan sokat ettem, ráadásul nehezen is híztam. Köszöntem a géneket, apu.
Tele volt mindkét pofazacskóm, úgy néztem ki, mintha egy gyűjtögető mókus lettem volna. Csak nekem nem makkokkal volt tele a pofim, hanem a vacsorával, ami nem mellesleg az egyik kedvencem volt. Amíg ott tömtem a fejem, s a többiekkel esztelenkedtem, közben a vizsgákat beszéltük ki. Végül aztán már kezdtem bepánikolni, hogy az egészet elrontottam, mert mindenkinek más jött ki. Ahhhjjj....
Annyira felhúztam magamat, hogy nem is akartam többet hallani a vizsgákról s felkapva a tányéromat igyekeztem átülni valahová máshová. Közben minden erőmmel azon voltam, hogy el is felejtsem az elmúlt öt percet.
Mivel mindenki olyan jól elvolt a másikkal, így keresnem kellett magamnak beszélgető partnert. S lám, Fortuna milyen kegyes volt hozzám, ugyan is láttam, hogy Bálint is egyedül, kirekesztve ült a háztársaitól. Legalább is nekem úgy tűnt. Egyből kaptam az ötleten, ezért oda egyensúlyoztam tányérostul, majd ledobtam magamat vele szembe.
- Szia. - Vigyorogtam rá. Fogalmam sem volt arról, menyire örült a társaságomnak, én nagyon örültem neki. Svédország óta alig láttam, sőt. A telelés alatt láttam rajta, hogy elég feszült volt. Bár nem mertem megkérdezni tőle, hogy mi volt a baj. Reménykedtem benne, hogy már jobb a hangulata, hogy sikerült megoldania a múltkori problémáját, amiről méh a telelés előtt próbáltam faggatni.
- Mizu?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mindenki tudja, ha egy eridonos a környéken van. Igencsak nagyhangú népség vagyunk. Szinte mindig. A minap is éppen kviddics edzésről sétáltunk vissza a kastély felé, egymás közt fel-felemlegetve a vicces eséseket vagy csak az igen furcsa reakciókat. Például én is elég érdekesen reagáltam, amikor a kieresztett guresz egyből nekem esett, én idióta módjára Gergő felé húztam el a csíkot. Nem is én lettem volna.
Szóval visszafelé sétáltunk, csupa piszok voltam meg sár és talán még fűfolt is volt a taláromon - ne kérdezd miért, én sem értem -, amikor kiszúrtam az egyik padon ott gubbasztani Lazriellt. Megálltam, méregettem még pár pillanatig, aztán végül ott hagytam a társaságot s odaloholtam a kis kékséghez.
- Hány fűszálat számoltál meg eddig? - Vigyorogva léptem oda hozzá, úgy terveztem, hogy várok még egy kicsit, hátha válaszol. Viszont, már nem bírtam tovább és a kikívánkozó, óvatos kérdésemet is kiböktem.
- Izé, van valami baj? Furcsa vagy. - Tettem hozzá azt a kétszavas kijelentést. Néztem még őt párpercig, aztán leültem mellé. Két könyökömmel a térdeimre támaszkodtam, úgy próbáltam oldalról megpillantani a pázsitra meredő arcát. Ha egyáltalán azt nézte és nem-e voltak lehunyva a szemei.
- Haragszol rám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ja, jó. - Még mindig ott görnyedtem mellette, hunyorítva próbáltam az arcát megpillantani, amit az a hosszú, barna hajzuhatag eltakart. Már majdnem a hajerdő alá láttam, mire ő gondolt egyet és a hátamon pihentette tovább a buksiját. Reakcióm egy tipikus Fannis mosolyból illetve kacagásból állt. Mást nem is nagyon reagálhattam volna, majd amikor kibökte, hogy mi miatt volt szomorú, kíváncsian megemeltem a szemöldökeim.
- Hogy mi? Mit hagytál el megint, Lysander? - Utaltam az egyik régi kedvenc játékomra, ami amúgy a Csábításból Jeles volt. Ez a Lysander nevű karakter a játékban szintén mindig elhagyta a dolgait, legtöbbször a jegyzet füzetét. Ezért is neveztem így Lazt, amikor elhagyta valamijét. Mondjuk már régóta nem játszottam azzal a játékkal, a suliban több szórakoztató dolog volt, mint a játékban. Ezért nem is bántam.
- Segítsek megkeresni? - Tettem fel a legelső kérdésemet. Igazából ez egy alapkérdés volt számomra, mert legjobb barátként ez alap funkció, hogy segítsek a másiknak. Szerintem. De előtte úgy ki szerettem volna röhögni, mint a huzat. De ismertem már annyira Lazriellt, hogy simán kinéztem belőle, hogy egy szó nélkül megfejeljen, mint kezdő szöcske a harangvirágot, vagy mint Ariel a korallzátonyt. Fájna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bólogattam, mert tudtam miről beszélt. Emlékeztem arra a momentumra, amikor megkapta és egy bagoly formájában el is újságolta nekem. Fogalmam sem volt arról, hogy kitől kapta ezt a csomagot, de a buksi simi részemről kijárt érte az illetőnek, hisz nagyon boldoggá tette a barátosnémat.
Felszaladt mindkét szemöldököm, amint elkezdett utalgatni a Madagaszkáros-pálcakeresős kalandunkra. Elvigyorodtam, szinte már vihogva tettem fel neki, a kérdést, csípőre vágott praclikkal.
- Meglett vagy nem? Hát persze, hogy meg! Akkor ne problémázz rajta. - megveregettem a kék vállát - Nyugi, megtaláljuk a cuccaidat. Eridonos vagyok, abból is a hiperaktívabb fajta. - egy gyerekes nyelvöltéssel rákacsintottam és felpattantam a padról. Körülbelül olyan irammal pattanhattam fel, mintha tűbe ültem volna. Vicces, próbáltam megnyugtatni, de ez, az én számból inkább játékosan hangzott. Ahj.
Amíg tájleírást adott a tárgyairól, én fejkörzés kíséretében kiropogtattm a nyakamat, aztán pedig körül néztem. Kételkedtem benne, hogy pont ott, az udvaron lettek volna, de egy körülnézésbe nem haltam bele.
- Mond, hol láttad őket legutóbb? Ha a levitában, akkor bemehetek veled? Ne aggódj, megoldjuk! Idén voltam a Navinében is. Az már más, hogy Jared megbüntetett miatta, de-de-de nem félek egy prefibubutól sem. – fogpasztareklámba bevágható volt a mosolyom, amit megeresztettem. Lazriell valószínűleg ennyire nem lelkesedett ezért az ötletért, mint én, de az már lényegtelen. -
- Amúgy visszatérve a kereséshez, ott kezdhetnénk szerintem a körülszaglászást, Miss. Terelő. - vigyorogtam, mint a vadalma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

ÚRISTEN. VÉGRE..... végre végeztem a vizsgáimmal, ráadásul már a napocska is kezdett fel-fel bukkanni. A tavasz jöttével nekem is egyre jobb, és jobb lett a hangulatom. Nem is csoda, a tél számomra túl hideg volt. No meg túl kopár, túl kihalt, túl unalmas, túl minden.
Na jó, bevallom, a tél idén két dolog miatt is jobb volt, mint eddig. Az egyik, ez a wellness pihenés Svédországban. A másik, mert elvittük a kviddics kupát, úgy örültem neki, hogy majd kiugrottam a bőrömből. Bár lógott ugyan az orrom, mert a rellon vitte el a házkupát pedig nagyon sokat dolgoztam a pontokért, de legalább másodjára is miénk volt a kviddics, és ez volt a lényeg.
A minap épp az otthoni dolgokon gondolkodtam, apám nemrégiben bejelentette, hogy eltervezi venni azt a nőszemélyt, aki az utóbbi időben szerintem félrelépett jó párszor. Gyűlöltem azt a némbert, úgy éreztem, hogy ez a gyűlölet kölcsönös volt Tímea részéről is irántam. Azon törtem a fejemet, hogyan ugraszthatnám szét őket. Mocsok dolog? Az. Érdekelt az apám boldogsága? Naná. Épp ezért gondoltam úgy, hogy cselekednem kell.
A faluban járva-kelve nézelődtem boltok kirakataiban, vettem minden ízű drazsét a Czukorvarázsban. Teljes volt az életem. Egy padra heveredtem le, közben épp egy pelenka ízű cukorkát dobtam bele a számba. Természetesen erre csak azután jöttem rá, amint megéreztem azt a furcsa ízt a számban. Egy fura, fancsali képet vágtam, így reagáltam a kellemetlen ízre, aztán tovább süllyedtem a fejemben lévő gondolatok tengerében. Valamit ki kellett találnom, hogy kéne, megszabaduljak Timitől, de nem lesz könnyű, apu miatt. Egyszerűn elképzelni sem tudtam, hogy egy olyan jó, becsületes, kedves ember, mint apu mégis miért, és-és-és hogyan boronálódhatott össze.... ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Én komolyan szeretem ezeket a drazsékat, olyan finom az a tutti-fruttis ízű, meg az epres is, de a fülzsír ízűtől vagy a hányás ízűtől még a nem létező szőr is feláll a hátamon. Ki volt az, az idióta, aki kitalálta ezt? No, meg ki az a bolond, aki ezt eszi.... Ja, én. Nem bírtam vele leállni, vállaltam a kockázatot.
Hányinger ugyan nem kerülgetett, de a furcsa íz, egyre inkább arra késztetett, hogy kiköpjem azt a nyavalyás cukrot. Bár a földre nem igazán szerettem volna üríteni. Tele volt a szám nyállal és cukormaradvánnyal, ugyanis voltam olyan balga, hogy összerágjam. Szerencsétlen. Mikor felpillantottam, egy ismerős srác állt előttem, aki egy zsebkendőt tartott elém. Nekem nyújtotta, én meg állatmódjára kikaptam a kezéből és beleköptem azt a nyálas.... izét. Ezután összecsomagoltam és beledobtam a pad melletti kukába. Nem szép dolog szemetelni.
- Fúh, köszi. Ha nem lettél volna, biztos jött volna Vuk. - arra célozgattam, hogy elég gyomorforgató műsort rendeztem volna. Nem tudtam köpni. Mindenki tudott köpni, én nem, nekem csak valami nyáladzásnak tűnt volna. Még ehhez is bamba voltam, de sebaj, nem is akartam tudni csulázni. Nem lettem volna rá olyan büszke, hogy tahó módjára szétköpködöm a járdát.
- Ehm.... te is piros vagy, igaz? - zoomoltam az arcát, ismerős volt a számomra. Mintha láttam volna már a klubhelyiségben, de ebben nem voltam biztos.
- Leülsz? - arrébb húzódtam a padon, hogy elég helyet csináljak neki. Volt egy olyan érzésem, hogy tényleg piros, és az Eridonosok összetartanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gyorsan odébb csúsztattam a popómat, hogy kényelmesen odaférhessen a tőlem fiatalabbnak tűnő srác. Fogalmam sem volt róla, hogy ugyan ki a túró lehetett, de segített rajtam. Nem volt túl bőbeszédű, inkább csak bólogatott, ami jó volt, mert kettőnk közül megint én voltam az idegesítőbb. Haha.
Bemutatkozott, amit én úgy kihagytam a napi tennivalóim közül, mint a szél. Nájsz. Na akkor, Round Two!
- Péter Fanni vagyok, és én tavaly érkeztem! - viccelődve mutatkoztam be neki. Reménykedtem benne, hogy poénnak fogja felvenni és nevet majd egy jót, vagy legalább megmosolyogja.
- Oké. - rákacsintottam vigyorogva, ökölbe szorított kézzel, hüvelykujjam az ég felé nyúlt. Tipikus like jelet mutattam.
Szemeimmel követtem a fiú mocorgását, majd amikor felpattant, és sétálásra invitált, én is összekapartam magamat, a drazséimat pedig visszatereltem a dobozba, amit beledobtam tatyómba.
- De, mehetünk! - Válaszadás közben meg is indultam....valamerre. Ekkor koppantam, nem is mondta, hogy merre akar menni, ezért megtorpantam. Az arcomra egy bárgyú mosoly kúszott, végül ropogó csigolyákkal Gy felé fordítottam a fejemet, s így szóltam:
- Merre is megyünk? Mert-mert-mert én csak megindultam a semmibe, de nem tudom, hogy te merre gondoltál. Vagy, ha szeretnél, mehetünk hintázni is.... vagy csúszdázni? - hoztam fel még a lehetőségeket - Én nagyon szeretek hintázni, főleg akkor, amikor ki ugrok belőle, és pár másodpercre seprű nélkül szárnyalhatok. Na, azt imádom. - az utóbbit nem kellett volna hallania, de hallotta. Hangosan gondolkodtam, vagyis áradoztam. Így jártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még a vizsgaidőszak előtt megbeszéltem a rellonossal, hogy évelején be fogom festeni a haját, ezért otthonról hoztam még egy plusz két zacskónyi szőkítőport és még néhány színt, ha az itteniek közül egyik sem tetszene neki. Ezeket persze bepakoltam a kis hátizsákomba, amit még a szünet alatt ellátott apu egy tértágító bűbájjal, tudta jól, hogy szeretem telepakolni a táskáimat. A kastélyban találkoztam Florcsival, onnét pedig együtt indultunk kifelé a stéghez. Nem értettem először, miért pont ott akarja, hogy befessem a haját, elég lett volna ehhez a lányvécé is vagy egy üres terem, de ő mindenképpen oda szeretett volna menni, nem ellenkeztem. Ő hozta a széket, amin majd ülni fog a későbbiekben, én pedig hoztam magammal a munkaeszközeimet. Fésűt, hajszínezőket, tálkát, ecsetet meg még egy vödröt is bezsúfoltam a táskámba, ha már belefért. A víz gondot pedig megoldom majd.
- Komolyan? Vooaaah, ez tök király! Remélem, az enyém nem jön ide jövőre! - érdeklődően, vigyorogva válaszoltam neki, majd nevetésben törtem ki, amikor a saját húgomra gondoltam. Már csak ő hiányzott az életemből, nem elég, hogy szét akartam választani aput attól a némbertől, de még Petrára is figyelnem kelljen majd.  Perszeeeee, még mit nem! Ez tök szívás lenne. Erősen reménykedtem abban, hogy mugli marad majd.
- Akkor ti négyen vagytok testvérek, igaz? - rákérdeztem, mert már emlegette párszor a nővérét Ninát és a bátyját, Ákost. Biztos akartam lenni a dolgokba, hogy a későbbiekben ne beszéljek zöldségeket, bár lehet ez a pár információ is kirepül a fejemből később. Mint minden más.... nem is értem, hogy tudtam levizsgázni.
- Jajajajaaaa, ez az! - csípőre tettem a kezeim s körbepillogtam a terepen, beszippantottam az orromon keresztül a levegőt. Tényleg meseszép hely volt, nem is bántam, hogy odamentünk. Kevés volt az arra járók száma, jó idő volt és a tóban is meseszépen csillogott a napfény.
- Öhm, először is kiszőkítem  a hajadat, mert a te barna séródon nem látszana a festék színe, csak csillogást adna neki. - kezdtem is bele a mondandóba.  
- Úgyhogy először szőkítsük ki a hajadat, aztán amíg leszívja a hidrogén. Addig kiválasztod, hogy milyen színt szeretnél, mert most elhoztam az összes hajszínezőmet, amim van. De ne várj nagy palettát, csak öt-hat színem van. - Csalafintán nyelvet öltöttem rá, ezzel párhuzamban elkezdtem kipakolni a táskából mindent, s a vödörrel kezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy kósza gondolat végig futott azon az apró agyacskámon, belegondoltam, hogy mi lesz velem, ha a húgom is kap levelet a Bagolykőtől. Még a láthatatlan szőr is felállt a hátamon. Szörnyű!
- Szeretem, csak..... nem tudom. Nem vagyunk a világ legjobb testvérpárja. - Tulajdonképpen kétoldalú volt a gyűlölet, de valahol legbelül mindketten szerettük egymást. Egy hús, egy vér.
Mosolyogva hallgattam, a kis cserfes boszorkányt, a nagy családjáról, hogy mennyire szerette a testvéreit. Szerencsésnek gondoltam, viszonylag normális család, viszonylag normális testvérek.
- Ebben egy percig sem kételkedtem, hogy te vagy a legügyesebb. - közben én is felhúztam a gumikesztyűt a kezeimre, amíg ő lehuppant a székre. Épp, hogy felbontottam a hidrogénport, amikor a rellonos rám vetette magát, és kijelentette, hogy én vagyok a negyedik tesója. Ez örömmel töltött el, mert én is testvéremnek tekintettem, de az, hogy kilökte a kezemből a zacskót, kicsit megsemmisítő volt számomra. NEEEEEEEEEEEEEEEEEE!
- Várj, várj, várj, húgi! - kibújtam az öleléséből és a zacskót felkaptam a földről, amiből a por egy része kipergett.
- De jó…- belekukkantottam, s láttam, hogy körülbelül a fele kiömlött.
- Oda a fele. Ez nem lesz elég az egész hajadra, másik ilyen porom pedig most nincs, tegnap festettem a hajamat én is. - felpillantottam a széken gubbasztó lánykára, s láttam, ahogy a színezőket nézegeti.
- Hallod, ha ezt mind rákenem, úgy fog kinézni a hajad, mintha lehánytak volna. - kitört belőlem a röhögés, ahogy elképzeltem a fejét.  Pedig még mindig fortyogtam belül, amiért kárba veszett a por egy része. Itt Bogolyfalván nem tudok olyan könnyen szerezni, mint például otthon.
- Na, akkor hogy csináljuk? Csak a hajad alját szőkítsem ilyen ombrésra, vagy tincsenként? Vagy csak elől a frufrud? Vagy a fél hajadat, olyan Szörnyellásra? - feltéve, ha tudta, ki az a Szörnyella.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- B.. Bemutatnál nekik? Komolyan? - csillogó szemekkel összefontam az ujjaimat s úgy pillogtam vigyorogva Florcsira. Nagyon jó volt, hogy ennyire megkedvelt, már-már tényleg húgomként tekintettem rá.
Mikor végre lehuppant a székre, én már kezdtem is neki a munkának, amikor BUMM letámadott, a zacsi pedig kirepült a mancsaim közül. Látván Florcs arcát, mérgelődésem nem tartott tovább, mint fél perc. Képtelen voltam rá attól tovább haragudni, kicsit magamat láttam benne. Jó, én sem vagyok olyan bölcs meg öreg meg minden, hogy ilyeneket mondjak, de mintha csak tükörbe néztem volna, de halál komolyan! Ráadásul, ha befestem a haját, olyanok leszünk, mint az ikrek. TE JÓ ÉG. Már csak valami csapat nevet kellene kitalálnunk, és mi lennénk a legjobbak.
- Biztos van, de én csak olyat ismerek, ami feltakarítja, de vissza nem bigyózza a zacskóba. - lebiggyesztettem az ajkaimat s a pálcámat már elő is húztam, hogy alkalmazzam az említett bűbájt. Ennyit arról, hogy mennyire figyeltem az órákon. Mindig csak annyit tanultam, amennyit én is akartam, se többet, se kevesebbet.
Amikor felsorolta, hogy milyen színeket szeretne, azonnal tudtam, hogy hányás színe lesz, már csak onnét, mert belegondoltam, hogy milyen lenne ezek keveréke. Fúj! Amint közöltem vele ezt a gondolatomat, meg is kaptam a várt hatást. Úgy elkezdtünk röhögni, hogy Florcsinak már a könnye fojt, nekem az arcom fájt a sok vigyorgástól. Meg kellett masszíroznom, hogy ne sajogjon. De megérte!
- A muglik világában lehet ilyet kapni drogériákban és fodrászellátókban. Ami itt nincs. De ha Nina tud szerezni, akkor legközelebb az egész hajadat befestem. Most egyelőre csak egy részét tudom. - húztam a szájamat, mert nem így terveztem. De mindegy, legalább fokozatosan hökkenti meg az embereket az én kis hugicám.
- Szerintem jól fog állni. - megvigyorogtam, közben elkezdtem kutyulni a szőkítőt.
Ahogy a hajamhoz ért, a hideg futkosott a hátamon. Sosem szerettem, ha fogdosták az üstökömet, viszont furcsa módon Florcsinak hagytam. Talán már megszokhattam, hogy tapizza azt, így nem is szóltam érte. Tetszett, hogy tetszett neki a séróm.
- Na, kész is a massza. Ne szagolgasd, mert eléggé szúrós a szaga. - oda adtam a kezébe a tálkát, amiben benne volt a sűrű kék lötty. Közben lehajoltam és előkerestem az ecsetet, amivel felviszem a hajára.
- Na akkor én azt mondom, hogy csináljuk úgy meg a hajadat ahogy mondtam. Legyen a hajadban szőke és színes tincs itt-ott. Így lesz benne barna is meg nem is, és még extrém lesz a frizurád is. - megvártam még a válaszát, majd elkezdtem szőkíteni a haját.