- Gyula -
#kezdődikanagykaland#nyáriasbasminktelenül #zenésesdi
- Jól vagyok, jól vagyok - mondogattam kabán. Az első alkalom óta utálom a hoppanálást. Valahogy nem úgy terveztek, hogy én ezt szeressem, a jogosítványt is nyögvenyelősen szereztem meg. Akárhányadára csinálom, mindig úgy érzem magamat utána, mint akinek a fejét beraktak a turmixgépbe, azt meg be, a mosógépbe. A mosógépet meg abba a nagy, űrhajós-képzős izé-bigyóba! Tudod, ami körbe-körbe, meg körbe-körbe, meg körbe-körbe megy. Nem is csoda, hogy az űrhajósok nem isznak. Ezt józanul is nehéz kibírni!
- Te voltál a legbiztosabb pont - tettem hozzá zavaromban, amit nemigazán értettem miért éreztem. Barátok voltunk Kolossal, akkor miért jöttem zavarba? A barátok gyakran karolnak egymásba vagy érnek egymáshoz. Denisnél sosem volt ezzel problémám, hát milliószor ugrottam a hapsi hátára és a legkisebb jelét sem tapasztaltam pironkodásnak, Kolossal akkor miért? A közös múlt miatt vagy a lényem nem csak barátként tekint rá? Merlinre, rosszabb vagyok egy kamasztól!
Féloldalas mosolyából arra következtettem, hogy nem bánta közelségemet. Talán ő nem volt ennyire zavarban, mint én? Hülye pillangók! Megint az én gyomromban találták ki, hogy pogózásba kezdenek. Nem lehetne a gyomorsavnak felemésztenie a kis, színes ízeltlábúakat?
- Ne haragudj, de én azt hittem ez a terv, azért nem értettem, hogy ilyen… távol parkoltál - feleltem - De nem bánom, így mókásabb - majd mosolyogva lábujjhegyre emelkedtem kicsit. Kezemmel feje irányába nyúltam, hogy megigazíthassam a haját. Talán ebben lakozik Kolos csábereje, ezt akkor rendbe kell rakni!
Hozzáhasonlóan körbenéztem én is, legalább legyen egyfajta sejtésem arról, merre lehettünk.
- A-a - ráztam meg fejemet az illúziómágia felvetésén - De van nálam mugli forint, anya mindig küld valamennyit, pedig felesleges. Azt akarja hagyjak fel a boszorkányosdival és költözzek oda Miskolcra hozzá és éljek mugliként, ahogy a húgom - ő fel tudta ezt adni anya kedvéért, én valahogy nem. Nem vágytam oda, még azt sem igazán érzem, hogy hol vagyok otthon. Viszont ezzel a fiúval nagyon jól éreztem magamat, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak mondanám a lelkemet. Talán csak a reggeli nyugtató. Talán tényleg csak ő a szellemi nyugalmam biztosítója.
- Nézd, ott a bejárat - mutattam a bevásárlóközpont főbejáratára, mikor már egészen közel jártunk. Hirtelen ötlettől vezérelve a karjába karolva igyekeztem vele megrohamozni a boltot. A mozgásunkat érzékelve maguktól kinyíltak előttünk az ajtók, én pedig belépés után el sem engedve Kolost, csillogó szemekkel álltam és csodáltam meg belülről az épületet.
- Pont ilyennek képzeltem, hát nem gyönyörű?
- Te voltál a legbiztosabb pont - tettem hozzá zavaromban, amit nemigazán értettem miért éreztem. Barátok voltunk Kolossal, akkor miért jöttem zavarba? A barátok gyakran karolnak egymásba vagy érnek egymáshoz. Denisnél sosem volt ezzel problémám, hát milliószor ugrottam a hapsi hátára és a legkisebb jelét sem tapasztaltam pironkodásnak, Kolossal akkor miért? A közös múlt miatt vagy a lényem nem csak barátként tekint rá? Merlinre, rosszabb vagyok egy kamasztól!
Féloldalas mosolyából arra következtettem, hogy nem bánta közelségemet. Talán ő nem volt ennyire zavarban, mint én? Hülye pillangók! Megint az én gyomromban találták ki, hogy pogózásba kezdenek. Nem lehetne a gyomorsavnak felemésztenie a kis, színes ízeltlábúakat?
- Ne haragudj, de én azt hittem ez a terv, azért nem értettem, hogy ilyen… távol parkoltál - feleltem - De nem bánom, így mókásabb - majd mosolyogva lábujjhegyre emelkedtem kicsit. Kezemmel feje irányába nyúltam, hogy megigazíthassam a haját. Talán ebben lakozik Kolos csábereje, ezt akkor rendbe kell rakni!
Hozzáhasonlóan körbenéztem én is, legalább legyen egyfajta sejtésem arról, merre lehettünk.
- A-a - ráztam meg fejemet az illúziómágia felvetésén - De van nálam mugli forint, anya mindig küld valamennyit, pedig felesleges. Azt akarja hagyjak fel a boszorkányosdival és költözzek oda Miskolcra hozzá és éljek mugliként, ahogy a húgom - ő fel tudta ezt adni anya kedvéért, én valahogy nem. Nem vágytam oda, még azt sem igazán érzem, hogy hol vagyok otthon. Viszont ezzel a fiúval nagyon jól éreztem magamat, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak mondanám a lelkemet. Talán csak a reggeli nyugtató. Talán tényleg csak ő a szellemi nyugalmam biztosítója.
- Nézd, ott a bejárat - mutattam a bevásárlóközpont főbejáratára, mikor már egészen közel jártunk. Hirtelen ötlettől vezérelve a karjába karolva igyekeztem vele megrohamozni a boltot. A mozgásunkat érzékelve maguktól kinyíltak előttünk az ajtók, én pedig belépés után el sem engedve Kolost, csillogó szemekkel álltam és csodáltam meg belülről az épületet.
- Pont ilyennek képzeltem, hát nem gyönyörű?