|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Majának Talán egy kicsit túl tolta a dolgot. Ahogy nézi Maja arcát egyre csak az jár a fejében, hogy rosszat tett, nagyon rosszat. Pedig ő tényleg jót akart. Az utóbbi időben túl sokat volt együtt Lucával kettesben, így az érzelmei nem igazán vannak a helyükön, talán túl nyers volt, nem kellett volna ennyire tárgyilagosan közölni a dolgot.
- Sajnálom, hogy ezt tőlem kellett megtudnod.
Kicsit felemelkedik a székről, de csak annyira, hogy elérje a farzsebében lévő fényképet. Előveszi a kissé gyűrött darabot, majd lassan a lány elé tolja, bizonyítékul. Úgy van vele, hogy most már mindegy. Ezt elbaltázta, utána a vízözön. A képen egy kisebb csoport van, az összes Czettner, középen a szülőkkel. Nem túl friss darab, tavasszal készült, de legalább tisztán látható rajta mindenki. Így Maja meg tudja rajta nézni az édesapját, hogy lássa, Vince nem hazudik.
- Azért mondtam el, hogy tudj róla, nem tartottam helyén valónak, hogy tovább keresd a családodat, amikor itt vannak az orrod előtt. Ők nem igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel, nehéz nekik elfogadniuk, hogy az édesapjuk...nos, igen.
Nem akarta kimondani, mert azzal valószínűleg csak rosszabb lett volna, így gyorsan menti helyzetet.
- Szeretnék neked segíteni abban, hogy megismerd őket. Úgy ahogy neked kényelmes, már ha szeretnéd. Technikailag rokonok vagyunk, hamarosan pedig hivatalosan is azok leszünk, így úgy érzem tartozok neked ennyivel.
Valahol mélyen tart tőle, hogy a kislány elutasítja. Ha így lenne megértené, azt is ha fogná magát és lelépne. Mégis titkon reméli, hogy utóbb majd kiderül, hogy jól döntött.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Majának Ajajj, könnyek. A női könnyekkel soha nem volt kibékülve, úgy érezte lyukat égetnek a mellkasába, felemésztik a lelkét a szó legkínosabb értelmében. Számítania kellett volna rá, hiszenez egy érthető reakció. Legalább zsebkendőt hozhatott volna, de nem volt elég felkészült. A pillanat törtrészéig tényleg azt hiszi, hogy Maja fogja magát és lelép, de aztán mintha meggondolná magát. Így ő is kénytelen felocsudni és cselekedni. Sóhajtva felkel hát a székről és odamegy a lányéhoz, leguggol mellé és békítőleg paskolgatni kezdi a térdét. Először a fejsimogatásra gondolt, de hamar elvetette az ötletet, mert nagyon kellemetlenül hatna, bár amit leművel, az sem utolsó.
- Luca...ő tudja is, meg nem is. Rá felesleges haragudnod, a saját világában él. Próbáltam vele beszélni, de nem igazá akarja felfogni.
Na nem mintha a barátnője értelmének fogyatékosságáról lenne szó, egyszerűen csak elutasító, ha szóba jön a téma. Legkisebbként talán neki a legnehezebb, ráadásul a gyermeki lelke nem hajlandó elfogadni a tényt, így inkább úgy tesz, mintha a probléma nem létezne. De ezt inkább nem osztja meg Majával.
- Zoé pedig. Ami azt illeti az utóbbi időben elég sok problémája akadt. Már ahogy hallottam. Ő a maga módján akar közeledni hozzád és úgy érezte még nem vagy kész rá, hogy megtudd. Tanárként azt hiszem ő áll hozzád a legközelebb és a helyzetet elnézve azt hiszem igaza volt.
Most már kezdi kibontani a témát. A többiek nem tudják, hogy most beleköpött a levesbe, szépen szólva. Technikailag sz egész dologhoz nincs semmi köze, és mégis. Magából indult ki és rosszul tette.
- Ne sírj. Annyira nem rossz a helyzet, mint gondolod. Ti mind elszenvedői vagytok egy olyan eseménynek, amiről nem tehettek. De ez nem jelenti azt, higy ez rossz dolog. El sem tudod képzelni milyen csodálatos embereket kapsz magad mellé, ha engeded.
Próbálja elterelni a lány gondolatait, remélhetőleg van benne egy kicsi Lucából és a figyelme könnyen elcsalható.
- A tánc szeretete, nem véletlen. Mindannyian nagyon művészi beállítottságúak vagytok. Zoé például hárfázik és csodálatosan fest. Luca fuvolázik, Zora Koppenhágában kurátor, Benji pedig gitározik és remek a színészi vénája.
Reméli nem ront a helyzeten, inkább elhallgat kicsit.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Majának Nem gondolta volna, hogy ennyire rossz a helyzet. Persze, számított könnyekre, de ilyen szintű elutasításra. Futólag rákérdezett Lottinál, hogy milyen lány is Maja, de általában jókedvű, kifejezetten kedves lányként írta körül, arról nem is beszélve, hogy alapvetően osztoznak a a közös tulajdonságokban. Valahol viszont megérti, hogy így reagált, a helyében ő is így tett volna. Benne is felmerültek ugyanezek a kérdések, amikor megtudta az igazat. Ő nem tudná elképzelni, hogy csak úgy eltűnjön a gyereke életéből. Nem vall épp túl nagy bátorságra. Érhető hát, ez a szintű harag, de talán nem a fiún kellene levezetnie. Ehelyett úgy néz ki kinyírják a hírvivőt.
- Ha már úgy is ki vagy akadva, igazából tök mindegy mit mondok. Az úgyis rossz lesz. Szóval a helyzet az, hogy nem tudják, hogy itt vagyok. Nem egyeztek bele abba, hogy elmondjam neked és őszintén szólva, az engedélyüket sem kértem.
Megvonja a vállát, mintha csak holmi semmiségről lenne szó. Mondana még valamit, de látszik, hogy küzd a szavakkal, úgyhogy vesz egy mély levegő és megpróbálja folytatni.
- De tudom, hogy ha én nem lépek, akkor sokkal később derülne fény minderre és attól félek, hogy akkor tényleg késő lenne. Már nem mintha most nem lenne az.
Gyorsan felemeli a kezeit, megadóan. Nem akarja, hogy Maja kinyírja, vagy most bújjon elő valami különleges képessége, ami eddig varázslatos módon rejtve maradt mindenki előtt.
- Lehet, hogy az édesanyád vitt, de ha nem tetszett volna, akkor nem hiszem, hogy kényszerített volna. Vagy igen?
Mivel korábban már elbukott a kísérlete, hogy megpróbálja terelni a témát, inkább nem járatja feleslegesen a száját.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?
A Mátra sosem volt a szíve csücske. Ő maga is dombos helyen nőtt fel, hiszen Egert is körbeveszi egy-két nagyobb..de a Mátra, az túl magas volt neki. Mivel azonban Luca jönni akart, hát jöttek. Bánta is meg nem is, hiszen végre megint kettesben lehetnek, beszélgethetnek fontos és unalmas dolgokról, a faház is kellemes, de a hó és a Kékes...Utoljára az anyja kényszerítette fel ide, egyszer. Többször ugyanis nem lehetett rávenni, de a Törpének nem olyan meglepő módon sikerült.
- Már rég kész vagyok.
A biztonság kedvéért bekopog a lánynak az ablakon. Nem olyan meglepő, hogy a lány elfelejtette, hogy ő már kijött, túlságosan lefoglalta a hó és az öltözködés. Már legalább tíz perce kint állt és a cigijét szívta, a hüvelyk és a mutatóujja között sodorgatva a végét két slukk között. A kastélyban csak nagyon riktán nyúlt hozzá, de az az év amíg távol voltak, sok mindent megváltoztatott. Türelmesen várta, míg Lucának leesik a helyzet és hajlandó végre kijönni, mikor pedig ez megtörtent gyorsan a cigit a szájába véve elvette a lánytól a térképet.
- Az amelyikről nem zúgsz le. A lankásabb úton megyünk.
Mikor végzett visszaadta a menyasszonyának a térképet, 'játszhatsz vele' címszóval, majd ellökve magát a ház oldalától, elpöccintette a csikket és kézenfogta Lucát. Indulhatnak is.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Majának Bármit mond, az rossz. Akaratán kívül csinált bűnbakot magából és ezzel egyidejűleg valahol mélyen megbánta, elmondta. A többieknek igaza volt, Maja még nem állt rá készen. Talán ha az édesapja beszél vele, akkor felé irányítja a haragját és a testvérei nem lesznek az utálat szobrai a kis Navinés szemében.
- Máshogyan tervezték. Tervezték, de nem most. Kezdem azt érezni, higy igazuk volt.
Ani a szívén, száján, akkor is, ha egészen halkan, az orra alatt sziszegve teszi hozzá az utolsó mondatot.
- Később rosszabb lett volna.
Ebben egészen biztos, ha kell még ötvenszer elmondja, addig mantrázza, amíg rá nem erőlteti a véleményét Majára, mert ebben egészen biztosan. Mondandójávsl egy időben feláll és visszaül a szembenlévő székre, ennyi vígasztalás bőven elég volt egy hétre. De a tekintetét továbbra sem veszi le a lefiatalabb Czettnerről.
- Szóval édesanyád is szereti a művészetet. Akkor visszaszívom, talán édesanyádtól örökölted, na nem minths ez baj lenne...vagy meglepne. Csak nem tudtam.
Nem, nem boncolgatja tovább..bármennyire is fáj neki, még akkor is, ha erőlködnie kell ahhoz, hogy bölcsen hallgasson.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?
Türelmes volt. Ha nem is született annak, a lány mellett az lett, még hozzá nem is akármennyire. Nyugodtan lépdel Luca mellett, a tempóját az övéhez igazítja, bármennyire is lassú az neki. Így, hogy betöltötte a huszadik életévét, remélte, hogy már nem fog tovább nőni, mert bőven másfél fejjel magasabb volt a Törpénél, pedig mikor megismerkestek, nem így volt, így pedig igen nehéz Lucát kézen fogva vezetni, mert olyan nagyon lent van.
- Öhm, kezdek lelkes lenni, sőt, lelkes vagyok. Ez nem fair, abba hagynád?
Egy gyönge mosoly is összejött a kérés mellé, pedig a szánkózás gondolatától majd kiugrott a bőréből, de tudta, hogy ezek nem az ő érzelmei.
- Ha ezt befejezed, akkor szánkózhatunk.
Ám a reakció várat magára, Luca kisebb lesz mint volt, így kénytelen kiemelni őt a gödörből. A hóna alá nyúlva kiemeli és gyorsan vissza rakja biztos terepre.
- Milyen csoki? Hmm...na mindegy, acca', megéheztem.
Amint szabaddá tette a kezét máris nyújtja. Tényleg megéhezett egy picit és a csoji gondolata egész jónak tűnt. Mindennek ellenére átlátott a szitán. Tudta, hogy Luca sok mindenről nem szeretne beszélni, pedig a havas festői táj és a takony fagyasztó klíma tökéletes lenne egy mély beszélgetéhez. Legalább a hóban nem tud olyan gyorsan futni,hamar elesne és nem is esne keményre. Igazából annyira nem is rossz ötlet.
- Beszéltem Majával.
Böki ki végül, majd gyorsn elhallgat és próbál rájönni, hogy érzi magát, hátha leszűri mit érez Luca a dologgal kapcsolatban.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?
A lépései nehezebbek, lassabbak lettek, bokái gázolnak a hóban, néhol már térdig ér, de azért kitartóan húzza a szerelmét fel a Kékes felé. Szerencse, hogy Mátrafürden volt a szállásuk, így nem kell annyira magasra mászni, tetején pedig van egy pár étterem, úgyhogy be tudnak húzódni mielőtt megfagynak. Egyedül már csak a tömeg zavarja, abban bízok, hogy a legtöbb mugli az délutára tekintettel feladja, hiszen nekik nincs olyan jó ruha melegítő és szárító bűbájuk, mint nekik.
- Az egész éjszakát szeretnéd kint tölteni? Holnap is lesz nap.
Vigyorog, közben boldogan konstatálja, hogy a lelkesedése már nem lángol annyira mint korábban, így oda tud figyelni az előttük álló útra. Épp kikerülnek egy nagyobb követ, mikor Lucában tudatosul a mondandója. Fáradtan sóhajt fel, még a szemeit is forgatja, a feltételezés sem állja meg a helyét, de megszokhattuk, hogy Luca egy egészem másik dimenzióban él.
- Miért akartam volna elhozni szánkózni? Senkivel nem akartam szánkózni, az egyetlen aki erre rá tud venni az te vagy.
Nagyot harap a csokiból, kicsir elbénázik a fagyott karamellel, de mikor már nem korcog a foga alatt, egész jól esik neki.
- Felesleges féltekenykednek a húgodra.
Jól megnyomja a 'húgod' szót. Újra és újra tudatosítani kell Lucában a dolgot, így feladatának tekinti, hogy néha-néha benyögje neki a nem elhanyagolható infót.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának ♥;;
Kékes. Mit keresünk mi itt? Mi lesz ebből?
- Először érjünk fel, aztán meglátjuk, mihez lesz erőnk.
Azt hitte, ennél azért könnyebb menet lesz, de be kell látnia, ő már nost elfáradt kissé, a monton felfelé menet sosem volt a kedvence és nem volt a legjobb kondiban...bár, ő soha nem volt abban. Ugyanakkor Luca még mindig nagyon lelke volt, nem zavarták a körülmények, ment kitartóan fölfelé, mintha kötelező lenne. Sajnos azonban ez nem foglalta le annyira, hogy ne kombináljon és beszéljen hülyeségeket.
- Luca. Egyetlen egyszer beszéltem vele, kb egy hete. Nem ismerem egyáltalán és nem, nem is szeretném. Legalábbis nem úgy, ahogy te gondolod.
Tudta, hogy testvér dologgal Lucának csupán egyetlen-egy problémája van, hogy mégsem ő a legkisebb, ezt pedig nem volt hajlandó elfogadni, így az volt a legegyszerűbb ha Majáról sem vesz tudomást. Nem baj, igazából egy-egy az állás, mert jelenleg az a helyzet, hogy Maja sem akar tudomást venni róluk.
- Hagyjuk ezt. Nézd meg, mindjárt fent vagyunk, még csúszkálnak páran.
Épp elsiklik mellettük egy gyerek, borul egy hatalamasat, Vince pedig fintorog. Semmi kedve megmártózni a hóban.
|
|
|
|
|
