- Ahogy jóban van Lottival is, meg jó pár másik régi házársunkkal.
Úgy látja, a vitának semmi értelme, így inkább lezárja egy laza szemforgatással, ma nem fogja tudni meggyőzni Lucát, vagyis ma sem, de ismét tudatosította benne a helyzetet, legközelebb már könnyebb lesz szóba hozni a dolgot, addig pedig marad a szánkózás. Éljen. Viszonozza a szerelme csókját, majd gyorsan előveszi a pálcáját. Mivel szánkót nem hoztak, így máshogy kell megoldaniuk. Amint elengedte a Törpét odalépett a pálya szélén egy törött szánkóhoz. A gazdájnak már nem kell, de nekik tökéletes. Egy pálcaintés és máris van egy tökéletes szánkójuk.
- Ha csúszni akarsz, akkor fel kell húznod a szánkónkat.
Igyekszik nem szélesen vigyorogni. Könnyebb lenne pálcával felküldeni a tetejére, de akkor Luca kevésbé fáradna el. Ő pedig nem akar sokat szánkózni, idősnek érzi magát ehhez és túl magasnak is. Sosem tudja hová pakolja a lábát ezen az izén. Ráadásul kiskorában folyton felborult vele, így nem maradt túl jó emlék.

Furcsa érzés volt ide megérkezni. Hirtelen úgy érezte, holnap már oltár elé kell állniuk és visszavonhatatlanul összeadják őket, akár akarja, akár nem. Nem mintja nem akarná, de tudja, hogy az esküvő több szempontból is surlódási pont kettőjük között. Ő nem erőltette, a dolog magától jött, és azzal nyugtatta magát, hogy egy papír nem fog változtatni a kapcsklatukon.
De most itt vannak. Már régóta váratott magára a személyes találkozó, hogy elrendezzék, véglegesítséaka rézsleteket, ehhez pedig el kellett ide jönniük.
- Vigyázz.
Még van annyi lélekjelenléte, hogy odébb húzza Lucát, mielőtt letarolja őket két mugli, akik egy igencsak nehéznek tűnő asztalt próbálnak kihúzni a hatalmas ajtón. Türelmesen megvárja, míg eltűntetik az asztalt, csak utána húzza be Lucát a hatalmas terembe.
-Úgy tűnik tegnap még buli volt.
Szilveszteri buli, vagy korai esküvő, igazából mindegy. A dekoráció még férfiszemmel is lélegzetelállító volt. Látszott, hogy a hely tulajdonosa jártas a mágiában, muglik nem tudnak ilyet csinálni.

Ő nem tapos végig a termen, felméri a terepet, próbálja ideképzelni azt, amit Luca ide ámodott. Nem biztos benne, hogy minden ötlet kivitelezhető lesz, de a mágia csodákra képinkáKözben félre ugrik egy újabb asztal elől, majd inkább Lucát kezdi bámulni, szórakozottan. Mint pasi, nem rajong különösebben az ötlöny és a csicsa gondolatáért, de ezért megéri. Vigyorogva rátámaszkodik az egyik székre, a tekintete lentebb csúszik a lányon, a gondolatai egy pimasz vigyor keretében egész másfelé kalandoznak, mondjuk úgy a ceremónia utánra. De sajnos a gondolatait megzavarja egy érkező, szőke, göndörhajú középkorú nő. Kedves mosolya kissé mézes-mázas, ráadásul kétszer is köhintenie kell, mire Vince egyáltalán érdemben felé fordul.
- Bocsánat, egy pillanatra...csak, nagyon szép ez a hely.
Amint a nő kezet nyújt, bemutatkoznak egymásnak, Vince pedig odafüttyent a menyasszonyának, ezzel próbálva meg kizökkenteni a csodálkozásból. Ugyanis nem csak azért jöttek ide, hogy rácsodálkozzanak a Pálmaházra, hanem azért, hogy megbeszéljék az esküvő részleteit, legalábbis ami a helyszínt illeti. Így Luca végre rajta kívül mást is kiakaszhat a hajmeresztő ötleteivel.