Fél kezével a lány derekát fogja, a másikkal próbál egyensúlyozni, mert Lucánál sosem lehet tudni, mikor akar ugrani, vetődni, dülöngélni. Annak pedig, ha itt elborulnának sírás lenne a vége. Túl sok a kemény tárgy, túl sok a berendezés, ők pedig túlságosan törékenyek. Nyilván, nem magáért aggódik, sokkal inkább a lányért, de ez most mellékes, ugyanis épp fojtogatják. De hiába, nem is lehetne boldogabb, hiszen innentől kezdve nem barátnője, hanem menyasszonya van. Bele sem mer gondolni, hogy ez mennyire király dolog, ezzel biztos lehet dicsekedni, és az biztos, hogy Vince fog, hiszen nem mindenkinek lehet ám menyasszonya, pláne nem a világ legszebb lánya! Ilyen senkinek nincs rajta kívül, piszok nagy mázlista, eddig is tudta, de most ismét tudatosul benne.
- Ha elhagyod, majd kapsz másikat. Vettem egy pár darabot, a biztonság kedvéért.
Nem szokott ő ennyire megfontolt lenni, az igazság az, hogy nagyon tetszett neki ezért vett belőle több ízűt, színűt és formájút. Egyet ki is próbált az este és nem csalódott, a faluban még mindig az pótanyáik boltja a legtutibb.
Már épp kezdne helyrebillenni a világ súlya, hiszen kibeszélte magából azt, ami bántotta, és most épp marcangolja a bűntudat, hogy igazából ezerszer jobb is lehetett volna, mert egy igazi palota előtt kérhette volna meg a kezét, de ő idióta volt és elrontotta az egészet, amikor Luca visításba kezd, még erősebben szorongatja aminek következtében meginog a lába, de mentségére legyen szólva elég váratlan volt a dolog.
- Igen, ez a terv. Mielőtt elkezdődik a suli, csak néhány napra. Úgyis mindig oda akartál elmenni, találkozhatsz a hercegnőkkel.
Ő maga nem igazán vágyik ilyesmire, de a Törpe annyit beszélt róla, hogy egy-két dolog azért neki is izgatja a fantáziáját. Összeszorított fogakkal várja a következő támadást, amit szerény személye ellen intéz a lányka, aki láthatóan olyan örömmámorban úszik, hogy eszében sincs Vincére figyelni.

Ő is nagyon boldog, bár az ebbéli érzéseit soha nem sikerült igazán kimutatni, inkább csak vigyorog mint valami félbolond, és zavarában egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt ölelgeti a Törpét. Talán nem látszik, de tényleg nagyon izgult és nagyon fontos volt neki ez az egész, bár nem tudná megmagyarázni, hogy miért. Ok és okozat láncolata volt, ami ide vezette és madarat lehetne vele fogatni, hogy Luca igent mondott, tekintve, hogy az ebbéli tapasztalatai elég rosszak. De szerencsére, ha sokáig is tartott kigyógyult a bánatmód és már képes normális nőként kezelni ezt a dolgot, annak ellenére, hogy mennyi kárt tettek benne a múltba. Vince pedig ezért hálás leginkább. Viszont az álldogálásból lassan elege lesz, ez persze nem azt jelenti, hogy el is engedi a lányt, inkább ölbe kapja és leül vele a legközelebb eső széles és nagyon is kényelmesnek tűnő fotelbe. Na, így már rögtön kényelmesebb, vesz egy mély levegőt és kisimítja a lány arcából az oda nem illő tincseket.
- Hidd el, nem olyan nagy szám.
Tényleg nem gondolkodott rajta sokat, szervezkedni sem szervezkedett annyit, minden csak hirtelen elhatározás volt, körülbelül néhány órát vett igénybe az egész, amíg otthon volt, telefonon lerendezték az egészet, még szerencse, hogy nagy a család.
- Igazából...
Kezd bele, miközben a doboz után nyúl, felnyitja kiveszi belőle az aprócska gyűrűt, majd lehúzza Luca ujjáról a nyalókát, a szájába veszi, felhúzza az igazi gyűrűt, majd utána visszateszi a cukorkát is.
 -...vedd eljegyzési ajándéknak.

Inkább nem mondogatja többet, hogy nem olyan nagy dolog. Örül neki, hogy Luca az ilyen kis semmiségeknek is tud örülni és nem olyan telhetetlen mint a lányok nagy része. Vigyorogva hallgatja, de egyelőre nem fűz hozzá semmit, hagyja, hogy a Törpe még örömködjön egy kicsit aztán mikor leenged, ő is megtud majd szólalni. De bár ne tenné soha, Vince ilyenkor szereti őt a legjobban. Amikor elengedi magát és felhőtlenül boldog, mint egy kisgyerek. Csak reménykedni tud benne, hogy Luca soha de soha nem fog felnőni és gyerekek maradhatnak mindketten. Vince marad általános iskolás, Lucának meg jó lesz az óvoda is.
- Nekem nem kell ajándék, illetve megkaptam, amikor elsírtad magad. Bár ami azt illeti, kicsit megijesztettél. De bőven elég, hogy igent mondtál.
Nem is tudja mit csinált volna, ha Luca esetleg nemet mond, vagy a múlt borús fényének tudatában elbizonytalanodik. Nem győzködte volna és végképp nem erősködött volna. De szerencsére nem történt semmi ilyen, de azért egy kicsit még mindig izgul, pedig nincs oka rá.
- Hát, ami azt illeti nem mondtam meg senkinek, de az ötletet az apám adta. Anya meg ő már ennyi idősen házasok voltak. Aztán arra gondoltam, hogy végül is teljesen mindegy, hogy hogyan vagyunk együtt, ha együtt vagyunk, de azért ez így egy kicsivel hivatalosabb, szorosabb. Szerintem. De annak mondod el, akinek szeretnéd.
Elgondolkodva nézi Luca arcát, majd nevetve megcsóválja a fejét.
- Miért ne örülnének? A szüleim szeretnek téged, a te szüleidet meg te ismered.
Erre azért kíváncsi lenne. Soha nem beszéltek olyan sokat a régi dolgokról, de annyit tud, hogy Luca szülei nem tudnak semmit, csak a testvérei, akik ennek fényében csak még jobban féltik. Nocsak, megint talált valamit, amin izgulhat.

Élvezi, hogy Luca ennyire felpörgött és boldog. Nem mintha egyébként az együtt töltött idejük alatt nem így lenne, de a folytonos ölelgetés, szorongatás és boldogság most akaratlanul is átáramlott belé. Nem tudta, hogy ő boldog-e ennyire, vagy Luca érzései áramlik át belé, de nem is igazán foglalkozott vele. Inkább nevetve figyelte a Törpét és kíváncsian, felvont szemöldökkel hallgatta.
Ő nem volt az a fajta aki, ugrált vagy sikongatott, igencsak bután vette volna ki magát, meg amúgy is. Ő inkább az a csöndben, sarokban ülős vigyorgós, nagyon maximum levegőbe bokszolós fajta. Ezt valószínűleg meg is fogja tenni, de csak zárt ajtók mögött. Ott ugrál egyet, még talán kiabálni is fog örömében, de szigorúan csak akkor ha egyedül lesz, ha a szoba foglalt lesz, akkor kénytelen lesz magában tartani.
- Belőled minden csak úgy előtörik, de nem baj, addig jó. Mert ha öregek leszünk és unalmasak és nem fogsz így reagálni, akkor majd nem fogom tudni, hogy mire gondolsz.
Kicsit szívatja, miközben átkarolja a derekát és közelebb húzza magához, hogy legalább egy kicsit nyugton maradva megölelgethesse a Törpét, mert erre most neki nem igazán volt alkalma, helyette csak ölelődött.
- Hát ők is ilyen régóta együtt vannak, és még mindig szeretik egymást. Talán nekünk is sikerülhet. Annyi rossz dolog történik mostanában a szerelem terén, szétválnak az emberek, meg egyik pillanatról a másikra már nem szeretik egymást. És ez nagyon furcsa.
Az ő érzései soha nem tudnának megszűnni Luca iránt, annyira szereti mint Anakin szereti Amidalat...érte a sötét oldalt is bevállalná, az biztos.
- Hm..lemegyünk a cukorboltba és megint kiraboljuk nővéredéket.
Várakozóan vonja fel a szemöldökét, majd mikor Luca beleegyezik együtt szaladnak le a faluba, de azért Vince még visszafut a tábláért.