|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása
- Hát már hogyne élvezném?
Nevet fel. Hiszen, ő is csak pasiból van, még akkor is, ha a tapasztalatlanabb esetlenebb fajtából. Na azért nem kell rögtön bénának elkönyvelni, egy részére igencsak rájátszik, pusztán azért, mert így jó neki, így sok más dolgot rejthet véka alá, kevesebb magyarázat, kevesebb félreértés. Ettől persze nem lesz más a gyerek, magát azért képtelen lenne meghazudtolni, a színjáték sem áll neki igazán jól. Mindez inkább egy pajzs. Luca előtt azonban már régen levetette ezeket a gátlásokat, habár nehéz volt neki elfogadni, hogy a lány azért szereti ami. Férfiasan bevallhatja, hogy a lányoknak nem az ilyen fiúk a zsánerei, pláne nem egy olyan lánynak, mint Luca. De ami történt megtörtént, most már nem lehet megváltoztatni és ami azt illeti Vince soha semmi pénzért nem is változtatna rajta. Lehet, hogyha korábban ismeri meg a törpét, akkor minden más lenne, de úgy van vele, hogy minden okkal történik, minden pontosan úgy történt, ahogy kellett. A végkifejlet számít, nem?
- Nem, tényleg? Akkor ne pakoljak?
Kérdi, miközben odébb pakol egy párnát, majd gyorsan visszafekszik, mert érzi, mit van készülőben. Luca túl messze van, viszont túlontúl lelkes is, ami pedig becsapódást eredményez. Vince csöndben fohászkodik, hogy ne legyen igaza, majd mikor a törpe nekiiramodik inkább már azért, hogy ne térdelje véletlen gyomorszájba, vagy rosszabb...
- Ohh...ba...
Nem tudja végigmondani, mert Luca érkezik, Luca nem tompít, viszont esik, egyenesen rá. Nem fájt neki, legalábbis annyira nem. Elnyomja az érzés, hogy a lány megint a karjai között van, hagyja magát leteríteni. Helyette inkább elnézi a csinos arcot, a szép karokat és minden mást. Elidőzik a tekintete, most nézheti, szemérmetlenül, így, hogy rajtuk kívül senki nincs itt. Majd mikor a törpe ráhajol az ajkaira, visszacsókol neki, miközben az egyik kezével Luca hajába túr, közelebb húzva ezzel magához.
- Igen, szerintem.
Bólogat, miután levegőhöz jut. Megkönnyebbül kicsit, ez látszik az arcán is. Szerette volna széppé, emlékezetessé tenni a dolgot, és úgy tűnt, hogy ez sikerült is neki, de így, hogy megerősítést is kap, valamennyire megnyugszik.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása
Hát ő is elbírná viselni. Vincén szerelmes volt, ezt kár lett volna tagadni. A kis törpe már az első perctől elcsavarta a fejét, de idő kellett ahhoz, hogy a szívét tényleg, véglegesen odaadja a lánynak. Ahogy nézte, úgy érezte, hogy ezt élete végéig tudná csinálni, valami ilyesmi volt a szerelem, nem? Igaz, a kapcsoltuk kissé rögösen indult és egy ideig lefelé haladt, de végül csak rendbe jöttek, vagy legalábbis Vince szerette volna hinni, hogy most már minden rendben van velük. Kezei a lány derekára csúsztak, majd egy határozott mozdulattal kicsivel lentebb tolta a lányt. Kellemetlen lett volna, ha a tegnapi töménytelen adag süteményt és pizzát pont most rakná ki, ebben a felettébb idilli és romantikus pillanatban. Pedig, ha valaki, ő aztán értett hozzá, hogy tegyen tönkre egy ilyen dolgot, de most nagyon igyekezett, de tényleg!
- Akkor csináljuk, amikor szeretnéd.
Egy pillanatra lefagyott, mikor a lány úgy döntött, hogy végigfekszik rajta, hirtelen azt sem tudta, hogy hogy reagáljon, de aztán végül az ügyesebbik keze rátalált a Navines hátára, és újra meg újra, végigsimított rajta, kitartóan, míg a szíve pedig hevesen vert, nem tudta csillapítani. Ugyanakkor rá kellett ébrednie, hogy a szerelem önmagában semmit sem ér, csak akkor lesz belőle igazán felemelő érzés, olyan, mint amiről a dalok szólnak, ha valaki viszonozza őket. Luca pedig, jelen ábra szerint hasonlóan érzett, mint ő. Felemelte kicsit a fejét, hogy lenézhessen rá, majd nyomott egy puszit a törpe fejére. Végül lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a tegnapi események ismét végigfussanak a lelki szemei előtt. Bárcsak megint átélhetné azt a sötétséget. Az éjszaka tűzijátékai és petárdái még mindig a fülében dörrennek el, látja maga előtt, ahogy közelebb húzza a magához Lucát, ahogy nevetve elterülnek a kihúzott kanapén.
- Szeretnél még maradni?
Bukik ki belőle a kérdés, amit egészen komolyan gondol. Végül is, még csak elseje van, holnap is visszamehetnek. Legalább addig is kettesben tölthetnek még egy kis időt, összeszedhetik magukat és kiélhetik az egymás iránti lángoló szerelmüket, legalább egy kicsit.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása
Szerelmes volt, tényleg, úgy igazán. Nem úgy mint a romantikus filmekben, ahol a szereplőknek fáj és legszívesebben kivágnák a szívüket, ez boldog szerelem volt és reménykedett benne, hogy az is marad. Ilyenkor pedig, mikor Lucával volt merlin tudja miért, de mindent sokkal intenzívebben élt meg, ez pedig számára idegen volt, hiszen nem érzett még soha ilyet, de még hasonlót sem. Persze, tetszettek neki lányok, de az inkább a szemét gyönyörködtette, nem a szívét, Luca viszont ugyanúgy szólt a szeméhez, mint a szívéhez.
- Áhh, akkor folyton együtt lennénk.
Vallotta be halvány, de annál sokatmondóbb vigyorral a képén. Nem akart hazudni neki, miért tette volna? Jelen állás szerint neki mindig lett volna kedve ahhoz, hogy együtt legyen, folyton, sülve-főve, de ezt kézenfekvő dolgok miatt nem tehették meg, de legalább most együtt vannak. Senki nem zavarja őket és nincsenek szabályok, ez a gondolat pedig felpörgette, új erőre kapott tőle, habár hulla fáradt volt. A kezeit a lány hátára simította és szorosan ölelte magához, jól esett neki, hogy valaki ilyen módon kerül köze hozzá, hiszen mégiscsak tinédzser, a hormonok tombolnak és társai, ebből ők ketten sem maradhatnak ki. Vince pedig reménykedett benne, hogy ez az érzés örökre így marad, sőt, még tovább is. Eltudta képzelni, hogy hosszú évek múlva még mindig ugyanígy szeretik egymást, az intenzitás és a közelség a legjobban hozza ki az ember fantáziájából.
- Maradhatunk még ma. Sőt, minden hétvégén eljöhetünk, ha szeretnéd.
Most már csak azon kellett gondolkodni, hogy veszi rá a szüleit, hogy ne adják el a lakást. Talán beszélnie kellene a nagynénjével, bár, nem menne sokra vele, az sem biztos, hogy beengedik hozzá. Ráadásul nem is beszámítható az öreglány, miért hallgatnának rá? Ugyanakkor jó lett volna, ha van egy helyük, ahol így tudnak lenni, tényleg nagyon-nagyon zakatolt az agya. Tekintetét a moccanó lányra szegezte, figyelte minden mozdulatát, kicsit felemelte a fejét, az egyik kezével megtámasztotta. Amikor meghallotta, el sem akarta hinni. Eltátotta a száját, vett egy levegőt, majd becsukta a száját és megint kinyitotta. Sűrűn pislogott, kezdett benne kételkedni, hogy ez az egész igaz. Végül hangosan fújta ki a levegőt és óvatosan belecsípett a lány arcába.
- Én is téged törpe.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Törpe tulajdona
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Ühüm, a narancsoslucanyálas a kedvencem  Amúgy meg miért locsolgatnám magamat? Enyém a fórum legjobb csaja  De...de én szerettem volna látni az egész produkciót. Egyszer úgyis elkaplak. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának
♫♪►Hát ez is eljött. Ha nehezen is, de sikerült neki elvégeznie az iskolát, legalábbis az alapképzést. Otthon nagyon büszkék voltak rá, soha nem gondoltál volna, hogy a pici fiuk eljut idáig, tekintve, hogy mennyi baja volt és van is jelenleg. Persze, ezek a statisztikák őt egy csöppet sem izgatták, csak csinálta a dolgát, ja, és mellette baromi boldog volt, annyira, hogy néha letudta volna hozni a csillagokat. Ennek az oka pedig egy valaki volt, a legfiatalabb Czettner lány. A világ legszerencsésebb emberének mondhatta magát, mert olyan színesen és csillogóan szerették, ahogy senki mást nem szerettek itt, ebben biztos volt. Az közös kis életük tele volt meglepetéssel és váratlan fordulattal, örömmel, lisztdobálással és kergetőzéssel. De mikor otthon volt és a szülei Lucáról kérdezték, meg a jövendőbeli terveikről, fogalma sem volt, hogy mit mondjon, évek óta együtt voltak, így hát meg sem fogalmazódott benne soha, hogy ez lehet máshogy is. Ő teljesen jól érezte magát így. Aztán amikor az apja elkezdett neki arról mesélni, hogy ennyi idősen ő már nős ember volt és nincs vesztegetni való ideje senkinek, akkor szöget ütött a fejébe a gondolat. Ezerszer megkérte már Luca kezét, persze, csak viccből és jót nevettek rajta, de min változtatna az, ha most igazából is megtenné? Hiszen szereti őt teljes szívével, tegnap pedig még Luca is ugyanígy volt vele.
Mindezen gondolatoknak már egy hete, mostanra viszont megért az elhatározás is. Magukhoz mérten szerette volna csinálni, sokáig tervezgetett, hogy minden tökéletes legyen, és nagyon izgult. Jobban mint eddig valaha életében. Ösztönösen újra és újra ökölbe szorította a kezeit, a lábaival is alig bírt, miközben a táblát, rajta az írással maga felé fordítva cipelte végig a kellékeket a folyosón. Tudta, hol van épp Luca, hiszen ő kérte meg Emma nénit, hogy legyen oly kedves elcsalni egy picit, mert meglepetést szeretne. A sarokban elbújva még azt is láttam, ahogy a Törpe kijön a szobából és elindul az erkély felé. Vince pedig, helyrerakva a remegését csöndesen belépett az erkélyre, úgy, hogy a lány ne hallja meg, lerakta a táblát az egyik fotelbe, mellé tette a cukorkákat és a gumicukrokat, majd visszaosont oda, ahol a lány nem láthatta. Végül egy utolsó feladata volt hátra, elkiabálta magát, hogy "Luca" és várta a fejleményeket. Remélhetőleg a lány majd hátrafordul őt keresve és akkor megtalálja a táblát.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának
Most már elvileg nincs is más dolga, mint hogy csöndben várjon valami reakcióra. Igazából ezt a részét annyira nem tervelte ki, valójában, ha veritaserumot kapna, akkor kénytelen lenne bevallani, hogy semmit nem tervelt ki, az egész annyira hirtelen ütött szöget a fejében. Nem tudta volna megmondani, hogy miért épp most, miért nem megfelelőbb alkalomkor? Egyszerűen csak érezte, hogy szereti Lucát és mostantól talán képes lenne más formában is szeretni őt, egy hivatalosabban, valami szorosabban. Persze nem akarja rögtön el is venni, csak egy magasabbra szintre kívánta emeli a kapcsolatukat, ebben nincs semmi rossz, ugye?
Mivel semmi reakció nem érkezik az erkély elől kezd elbizonytalanodni. A kétes gondolatok egymást kergetik a fejében, az egyik rosszabb, mint a másik. Talán elnézte és nem is Luca volt ott, talán a lány leugrott, mert annyira nem akart hozzámenni. Összevont szemöldökkel vár még egy picit, aztán vesz egy mély levegőt, megigazítja magán a pólóját és kilép az erkélyre. Amit pedig ott lát, az kissé megrémíti, az első pillanatban leblokkol, csak bámulja a Törpét aztán alig láthatóan megrázza a fejét.
- Te most sírsz?
Sűrűn pislog, hátha csak valamit rosszul lát, de nem...a lány határozottan könnyezett és ez még jobban megijesztette, mint a gondolatai. Tétlenül zsebre tette a kezeit a vállát felhúzva közelebb sétált hozzá.
- Mi a baj? Miért sírsz? Izé..ha nem akarsz a menyasszonyom lenni, nekem az is teljesen okés.
Kissé megremeg a hangja, de majdnem biztos benne, hogy őszintén mondta. Jobban szereti annál a lányt, hogy bármit is rákényszerítsen. Össze kell szednie magát. Köhint egyet, majd a kezeivel a lány arcához nyúl, hogy elhúzza onnan az apró kezeket.
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának
Egészen addig helyben van a pánik, amíg a lány kezeit elhúzva nem realizálódik benne, hogy Luca valójában mosolyog. De addig egészen furcsa gondolatok lepik el a fejét, rájön, hogy igazából egész szimpatikus az út lefelé, kár, hogy bűbáj védi azokat, akik innen szándékoznak leugrani, pedig ő szívesen megtenné, sőt, vinné magával a tábláját is, csak a gumicukrokat hagyná itt, mert azokat Luca szereti, mert a cukorka karkötőt is, mert azt direkt a kedvéért vette, de egyébként menne minden a süllyesztőbe.
Szerencsére erre nem kerül sor, mert amikor leesik neki, hogy a lány mosolyog, nagyot sóhajt megkönnyebbülésében és próbál ő is mosolyogni, de még annyira nem megy neki.
- A frászt hoztad rám...
Egy pillanatig lehunyja a szemeit, de nem ereszti a lány kezét, ha már fogja, akkor bizony fogja is rendesen, mert ez még mindig egy lánykérés, legyen bármennyire elfuserált is, attól még mindig ezt szeretné, és kezdi fölfogni, hogy Luca is. A szavak hallatán kissé értetlenül billenti oldalra a fejét, még mindig le van maradva egy körrel.
- Tényleg? Komolyan? Hát ez szuper...
Figyeli a fel s le pattogó lányt, hagyja egy kicsit örülni, sőt, még vissza is csókol neki, de közben felkapja, hogy egy magasságban legyen az arcuk. Sokáig tartja, éveknek tűnő hosszú percekig.
- Én is téged Törpe.
Lassan leereszti, még nincs vége, igyekszik véghezvinni azt a néhány dolgot, amit elindulás előtt ezerszer leírt a papírra, haditerv...de most már lehetne akár klasszikusan füstbe ment terv is, mindegy.
- Várj..
Gyorsan kiveszi a farzsebéből a dobozkát, letérdel - mert igen, ezt felírta párszor, mert tényleg nem akarta elfelejteni - és kinyitja a dobozt, amiben ott van a hatalmas gyűrű formájú nyalóka, ezüstösen csillog, még ehető csillámok is vannak benne.
- Szóval akkor, Czettner Rea Luca...leszel majd egyszer, valamikor Csornay Rea Luca?
Most már persze bátrabb, kicsit túl is játssza a dolgot, hiszen a választ már megkapta, ilyenkor nyilván már jampi az ember, de hát, ki hibáztatná?
|
|
|
|
|
Csornay Vince Levente
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
|
Lucának
Nem is válaszol a sajnálkozásra, nem akar itt leragadni, mert akkor egész délután ezt fogják taglalni, de ez nem a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy "ki kér szebben bocsánatot" játsszanak. Továbbra is ott térdel, s bár baromi romantikusnak szánta a dolgot, kettőjük között ez soha nem működött igazán, egyikük vagy másikuk mindig elnevette a dolgot, de azért ha nehezen is, de ezúttal tényleg össze akarta hozni, nagyon koncentrált, hogy a hamiskás vigyor ne törjön fel a gyűrű elővételekor. Az, hogy ehető és csillog és gyűrű formája van, csak dolog. Amint elhangzik az igenlő válasz, Vince megfogja a lány kezét és felhúzza rá a cukorka gyűrűt, de nem engedi el. Nagy nehezen ismét két lábra pattan és előhúzva a pálcáját a gyűrűre koppint, ami abban a pillanatban világítani kezd, először csak egyenletesen, aztán villódzva.
- Ja, és így még menőbb. Egészen addig fog világítani, amíg meg nem eszed, nem olyan mugli vacak, ami fél óra után feladja.
Vigyorogva, a fejét csóválva figyeli az édességet, tudta, hogy ezzel boldoggá tudja tenni, sőt, egyébként magának is vett ilyen nyalókát, mert amúgy szereti az ízét, de most inkább nem hozta el, majd ha ketten lesznek, akkor.
- Egyébként van ám rendes gyűrűd is, mert ez előbb vagy utóbb el fog fogyni.
Ezúttal elővesz egy apróbb, visszafogottabb dobozt, a lány keze után nyúl, majd tenyérrel fölfelé fordítva belerakja a dobozkát.
- Nem itt akartam odaadni, nem egészen így terveztem...várni akartam, de nem igazán bírtam. Tudod, apa bátyja Párizsban él, megbeszéltem velük, hogy pár napot kint tölthessünk, hogy lehúzhasd a listádról Disneylandet. De azt hiszem, oda már így akartam menni, lehet, hogy ott hercegnősebb, meg romantikusabb lett volna.
Fogalma sincs miért mentegetőzik, talán mert örök elégedetlen és mindig úgy érzi, elszúrja és lehetett volna jobb is, szebb is, okosabb is. Soha nem elégedett magával és a tetteivel, de hát, ez vele jár.
|
|
|
|
|
