Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Hallom, ahogy utánam cammog és megérkezik a nappaliba, ám csak akkor fordulok felé és tekintek le rá, amikor kiadja azt a vinnyogó hangot. Mondani akar valamit. Csak pislogok lefelé a dohányzóasztalom mögött állva a helyes, bundás állatra a szobám közepén, majd lemondóan szusszanok egyet, lesütve szememet. Meg kell próbálnom mentális síkon beszélni Vele. Hiszen egyértelműen közölni akar valamit. Sejtem, mik járhatnak a fejében, azonban ostobaság volna nekiállnom magyarázni neki, ha nem tudom pontosan, mit akar.
- Gyere... - biccentek neki a kanapé felé, ugyanúgy, mintha emberi alakjában szólnék hozzá, egyszerűen invitálva. Nem akarnám Őt még kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy állatként kezelem. Noha az a bizonyos különös érzés egyre erősödik és még mindig nem tudom beazonosítani. De inkább most nem foglalkozok vele. Van más dolgom. Leülök a takaróra és várom, hogy csatlakozzon.
- Sajnos nem fogok rájönni, mit szeretnél. Beszéljünk gondolati úton! - bólintok határozottat, és nem állok neki taglalni, hogy nem kell tartania tőlem. Az akaratomat a rúnái miatt úgyse kényszeríthetem rá, az elméjébe pedig bár valószínűleg belenézhetnék simán, azonban egy részről szerintem már bízik bennem annyira, hogy tudja, nem élek ilyen kicsinyes eszközökkel, és azzal is tisztában van, ha esetleg mégis megtenném és akármit is meglátnék, az végtelenül nem izgatna, ráadásul el sem mondanám a világon senkinek. De erre tényleg nem fog sor kerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Pompásan telt a múlt éjjel. Nem voltak előzetes terveim, ám úgy sejtettem, nem unatkozom majd, ahogy máskor sem. Mondhatni már az egész világot láttam szilveszterezni. Szokásom minden évben valami egészen más vidékre látogatni, azonban amikor hosszabb távra berendezkedem valahova, az első ilyen alkalom mindig azé a helyszíné, ahol épp lakom. Egy szó, mint száz: maradtam otthon. Olyannyira, hogy a legkevesebb hajlandóságot sem mutattam a köntösből való átöltözésre. Úgyhogy ilyen lazán léptem át az újévbe, Kíra társaságában, aki valamikor tíz körül toppant be. Akadt tánc, játék, éjfélkor tűzijáték nézés a verandámon...  Igazán kellemesen telt tehát az ünnep.
Karácsony nyolcadik és az újév legelső napja van. Szeretek ilyenkor nagy sétákat tenni a havas környéken. Az előző napi mulatságokban kifáradt emberek nagy része otthonaikban pihen, most a vásár is zárva, így az utcák kifejezetten csendesek, és mindent az a kellemesen kimerült, idilli béke hat át. Bőrdzsekim zsebében tartott kézzel baktatok a kedves házak közt, mígnem a Boglyas térre érek, ahol ismerős légzésre és illatra leszek figyelmes. Lassítok bakancsos lépteimen és a pad felé tekintek, ahol Zeph üldögél a támlán, egy -Tőle megszokottan- csinos szerelésben. Az elmúlt napokban többször eszembe jutottak a kastélyban történtek és az a beszélgetés. Megállok az adventi koszorúvá avanzsált szökőkút mellett és innen szemlélem a lányt, zsebre tett kézzel állva sötét, nyurga alakommal a hóesésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy ideig ebből a jó pár lépés távolságból figyelem a diáklányt, majd nyugodtan elindulok felé, zsebeimbe süllyesztett kezekkel. Észrevett engem, és nem úgy tűnik, mint aki ódzkodik a társaságomtól. Valójában a pulzusa lüktetéséből pont az ellenkezőjét veszem ki, ahogyan szemei fényéből is. Nem merném biztosra mondani, hogy rám várt itt, ám valamiért az az érzésem támad, hogy mégis így van.
- Szia... - köszönök rá egészen csöndesen. Rekedtes hangom mintha csak hópihéről hópihére surranva érne el hozzá valahogyan, beleolvadva az este neszeibe. Bár távolról is kitűnően láttam Őt, az csak valahogy most tudatosul bennem, hogy a haja nem azért ilyen rövid, mert a sála rejti a többi részét, hanem mert tényleg rövidebb.
- Hm. - hümmögök mélyről, szemlélődőn, ahogy jobban megnézem magamnak. Kissé oldalra biccentett fejjel járatom régi fényű tekintetemet tincsein, arcán.
- Jól áll. - véleményezem végül új frizuráját. Igazán kifinomult jelleget kölcsönöz neki. Valóban csinos. Noha nekem jobban tetszett a hosszú haj. Illett hozzá. Bár ez nem kevésbé, csak egészen más hatást kelt.
Többet nem mondok, csak lesütöm kissé szemem, a pad támláján üldögélő Zeph előtt állva laza terpeszemben, szűk két lépés távolságban. Fejem is lehajtom kissé, fekete tincseim jobban arcomba húzódnak. Így pillantok fel rá, szavát várva, türelemmel. Nem mondanám, hogy elküldött. Csak valahogy minden egy olyan keserű, lemondásszagú irányba terelődött, amivel kapcsolatban úgy véltem, nem segít, ha tovább egymás társaságában maradunk. Magára hagytam hát, teret adva kusza érzéseinek és gondolatainak, hogy elrendezhesse őket. Remélem, sikerül neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az állattest kajla mozgását látva megfordul a fejemben, hogy talán nem fog tudni csak úgy felugrani a kanapéra mellém, és miután mellső mancsait feldobta rá, ez be is igazolódik. Dwayne rám emelt tekintetéből úgy veszem ki, segítséget óhajt tőlem. Odanyúlok és a túloldalát, valamint a feneke környékét támasztom meg, könnyen feltolva a rökamiéra, utána azonban nem veszem el egyből a kezem. Mármint a hátsójáról igen, ám ahogy visszaegyenesedem, felsimítok oldalára tenyeremmel és így maradok. Igazán selymes a bundája és meleg a teste. Szinte mozdulatlanul pislogok rajta pihentetett kezemre és ekkor ráébredek, mi volt az az érzés...
Idejét sem tudom, mikor érintettem így állatot utoljára. Hiszen mind fél tőlem és messze elkerül. Jó, néhány macskaféle van elég szemtelen és merész ahhoz, hogy közelebb húzódjon, azonban általában ők is hamar ott hagynak, hiszen rájönnek, hogy nem ajánlatos sokat kekeckedni egy csúcsragadozóval és ráadásul még hideg is vagyok. Semmi hasznom a számukra. Szóval még azok az állatok sem túl kedvesek velem, amelyek elég bátrak a hozzám merészkedéshez. Úgyhogy tényleg fogalmam sincs, mikor voltam így egy négylábúval, mint most a rozsomákkal. Mit mondjak? Nagy dolog ez most nekem. Olyasmi, ami nem megszokott a számomra.
Szórakozottan megsimogatom hát oldalát, és vonásaim, tekintetem egészen ellágyulnak. Mindössze azonban pár pillanat az egész, aztán észbe kapok, hogy mit művelek. Ráébredek, hogy éppen Dwaynet cirógatom. Azért meg Ő valószínűleg nincs oda. Szóval helyes pofájára kapom a tekintetem és elhúzom róla a kezem, lesütve szemem és torkot köszörülve.
- Bocsánat. - suttogom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ezért szoktam napszemüveget hordani. Mostanában nagyon elengedtem magam és ritkán veszem fel. Pedig kéne. Az még mindig kevésbé zavarja az embereket, mint a tekintetem. Hiába ismernek, látnak sokszor, ezt a mélységet nehéz és talán lehetetlen megszokni. A lány azt mondta, neki nem gond. De nem is a gondról van szó, hanem arról, ami most is történik. Persze, Ő nem szimplán azért gubózik be ennyire, mert egy sok száz éves szempár figyeli, hanem azért, mert az enyémek azok és azért, mert nem nagyon tudok enyhíteni masszív, lélekbeható fényükön. A mi jelen helyzetünkben pedig ez nyilvánvalóan csak emel Zeph kusza érzésein. Azonban azt se tehetem meg, hogy nem nézek rá. Figyelem inkább tovább és hagyom, hogy Ő süsse le a szemeit, ha így tud védekezni.
- Az lesz, amit szeretnél. - jelentem be aztán lágy baritonomon, néhány percnyi csönd után. Tudom, hogy pontosan érti, mire célzok. Természetese nem a hajára. Már rég nem ott járunk gondolatban. Hanem a kastélyban abban a nyugalom szobában. Az ott  megfagyott levegőben, amelyet most szeretnék felmelegíteni. Persze, a felkínált lehetőségek nem korlátlanok, ám ezzel már tisztában van. Vagy folytatjuk mindazt, ami kettőnk közt van; vagy változtatunk a viszonyon és az ismeretségünk innentől kellemes, baráti lesz csupán; vagy egyszerűen elválnak útjaink. Reménykedem az első kettő valamelyikében, ám -mint mondtam- Ő dönt.
Figyelem még kicsit a hulldogáló hópelyheken át, melyekből már bőven akad az Ő és az én hajamban is, majd közelebb lépek, hogy a támlára felkapaszkodva  feldobjam rá magam a lány mellé, bakancsaim talpát a pad ülésének szélére vetve, karjaimat behajlított lábaimra ejtve. Letekintek Zephre a balomon, aztán elnézek a hófödte koszorú felé. Nem sürgetem.