szerintem itt az ideje, hogy szépen leüljünk egy körbe.

monti juhú

Persze, h szeretem*-*

Na. Adjá' má' egyet he

*bekanalazza* :3 kösz

Adam

Igazából Marci sosem volt az olvasás híve. Jobb szerette az elektronikus kütyüket, a számítógépes játékokat, a telefonját stb. De hiszen itt, a Bagolykőn hiába használná, nem működne, így hát ilyen ódivatú dolgokkal kell eltöltenie az időt, mint olvasás. Mondjuk a kastély megannyi érdekes helyet rejt. Akárhányszor útnak ered, szinte mindig talál egy új termet a kastélyban. Ó, és a faluról ne is beszéljünk. Már 9 éves kora óta itt tartózkodik, azonban ő alig ismeri Bogolyfalvát. Szégyen. És különben sem szórakozás gyanánt kutat az említett könyvekért, a tanulás miatt szükségeltetik.
Amint beér az üzletbe a pince felé veszi az irányt; úgy gondolja majd föntről halad felfelé. Ugyan az itt dolgozó srácot akár meg is kérdezhetné az irományok hollétéről, de attól tart, hogy a fiúnak fogalma sem lenne a művek pontos helyéről. Hiszen milliónyi könyv van itt. De tényleg. És még pince meg padlás is van. Ás különben sem akarja zavarni, meg hát eléggé cikis volt az előbbi szitu. Na, valóban jobb, ha egyedül játssza a nyomozó szerepét.
Elnyelik a polcok. Sehol sem találja a köteteket, és ez már kezdi kicsit bosszantani. Jobban örülne, ha pillanatok alatt meglenne, s le is léphetne innen a szobájába.
Ekkor kialszanak a fények. Még az orra tetejét se látja.
 - Ah. Komolyan? - mondja félhangosan, ingerülten. Miközben zsebeiben pálcáját próbálja kitapogatni, próbál előre haladni, megtalálni az ajtót. De amint rámarkol a pálcájra, sikeresen feldőlt egy kupac könyvet, s kis híján ő maga is elesik. Azonban nem olyan béna ő, eridonos vagy mi. Talpon marad, természetesen. Elmormol egy lumost, s máris varázsol egy kis világosságot. És pont ebben pillanatban lát meg egy férfit.
 - Öhm. Jó estét! - köszönti. Idősebbnek tűnik nála. Hosszú, sötét haja van, és talán egy fejjel magasabb lehet. Egy féllépéssel hátrébb lép. Igaz, így is meg volt a három lépés távolság, ám ő mégis túl közelinek érezte magát az ismeretlenhez. - Ön tudja, hogy mi történt? - kérdi Marci. Hátha pillanatokon belül visszatér a rendes világítás, s nem kell felmennie megkérdeni a srácot, hogy mi a franc történt.

Csongor

Ebben a pillanatban lép ki a cukorkaboltból Kováts Marcell. Novemberi szombat kora délután. Cseppet sem mondható kellemesnek, sőt, egészen hideg van. Marci talárja alatt egy póló, hosszú ujjú póló, és egy kötött pulcsi lapul. Semmi kedve egy megfázáshoz. Mindenesetre örülne, ha gyártanának bélelt talárt is. Bár lehet létezik, csak a kis vörös még nem nézett be a taláros üzletbe. Talán pont most kellene... És ekkor hatalmasat kordul a hasa. Hmm... Inkább valami harapnivalóra lenne szüksége. Igaz, zsebében ott lapul egy kis édesség, de ő inkább valami főtt ételre vágyna. Finom rántott sajtra és sültburgonyára, vagy halra és mellé egy kis rizsre. Mmm... Még a nyál is összefutott a szájában. Belenyúl zsebébe. Előveszi a megmaradt pénzét és számolgatni kezdi. Elégnek tűnik. És máris a Vendéglátó negyed felé veszi az irányt.
Perceken belül meg is érkezik, és aww... Megérzi az isteni illatokat, melyek a közeli gyorsétteremből áradnak. Megnyalja szája szélét, s belép a Falatozóba. Azonnal beáll a sorba, s nézelődni kezd. Mikor ő a soros - ami beletelik egy kis időbe, ugyanis milliónyian álltak előtte -, kiböki a rendelését. Azonban hal és sajt, a krumpli és a rizs helyett egy pizza kerül a tányérjára, ami melegítés után a tálcájára lesz helyezve. Miután kifizeti az ételt, egy pillanatra megáll. Egy átkozott szabad asztalt sem talál szemeivel. Semmi kedve egy vad idegen családhoz, vagy diákokból álló bandához csapódni. Végül csak meglát egy totál üres helyet, messze a pulttól, a sarokban. Gyorsan odalépked, s leveti magát a székre. Amint megtalálja a kényelmes pozitúrát, felemeli a pizzáját és mohón beleharap. Kár volt sietni, ugyanis nyelve égni kezd. Kinyújtja hát - ami valljuk be, nem valami szép látvány -, s legyezni kezdi. Annyi esze természetesen nincs, hogy vizet töltsön poharába. Ostoba kis Marci.

boldog éjfélt

Csongor

Ritkán szokott ő a faluban kajálni, számára a kastélyban kapott koszt tökéletesen megfelel. Ne lenne olyan alkalom, hogy ne találna kedvére való kaját. De ha már egyszer amúgy is Bogolyfalván tartózkodott, és közel is volt a vendéglátó negyed, akkor miért ne térjen be a legközelebbi gyorsétterembe? Hála égnek csak pár galleont kérnek el a pizzáért, így már érthető miért vannak itt ennyien. Meg különben is ebédidő van. Nyilvánvaló, hogy nem egy-két ember ücsörög az asztaloknál.
Hála égnek nem szükséges ismeretlenek mellett helyet foglalnia, ugyanis talál egyetlenegy szabad asztalt. Amint leül, beleharap a pizzájába, azonban nem számított arra, hogy ennyire forró lesz. Épp fulladozáshoz kezd, mikor egy nála jóval fiatalabb srác megkérdezi, hogy leülhet-e. Marci hevesen bólogat, s belekortyol a vizébe, holott legszívesebben a fiú kólájával oltotta volna el égő nyelvét. De azért hatalmas pofátlanság lett volna megkaparintani a fekete italt, s egy nagyot kortyolni belőle. Ha a legjobb haverja ült volna előtte simán megtette volna de így...
 - Hihetetlen, hogy milyen sokan vannak, mi? - kérdezi a kis sráctól mosolyogva Marci. Megtörli szemeit, ugyanis még könnyei is kicsordultak a nagy haldoklás közepette.
Pizzáját fújni kezdi, hogy ne ismétlődjön meg ugyanaz, mint az előbb. Nem lenne szép látvány. Mikor már úgy érzi épp megfelelő hőmérsékletű az étel, harap egyet, jól megrágja a falatot, majd lenyeli. Mmm... Mennyei! Ízlelőbimbói egyenesen el vannak ragadtatva!
 - Te is bagolyköves vagy? - kérdi Marci. Nem tudja eldönteni, hogy előkészítős, vagy már a kastély lakója. Elég fiatalnak tűnik.

Csongor

A haldoklás után végre sikerül jobban szemügyre venni a srácot. Szőkésbarna haj, kékes szempár, egy-két anyajegy az arcon. Egész kedvesnek tűnik, még kisfiús arca van. Több, mint valószínű, hogy elsős. Esetleg másodikos. Nem, inkább elsős.
Miután alaposan végigmérte, végre megkóstolja a pizzáját - alapos megfújás után. Nem szeretne hasonló szituációt teremteni. Finom, finom, bár a kastélyban azért a manók jobbat alkotnak, de hát pár galleonért mit várunk?
 - Én most vagyok itt először, szóval nemtom - rántja meg a vállát. - Hé, hé, hé! Nyugi öcskös - mondja mosolyogva, s közben megveregeti a srác vállát. - Ha zavarnál már rég elküldtelek volna - mondja. Marci sok dolgot utál. És ez hozzátartozik: ha valaki próbál rettentő udvarias lenni. Vagy olyan dolgokon fennakadni, amik már megtörténtek. Nyilvánvaló, hogy nincs gáz a srác maradásával, különben rég megmondta volna Marci, hogy jobb lenne, ha távozna. Mondjuk az is nyilvánvaló, hogy a srác fiatalabb révén próbál nem ujjat húzni az idősebbel, s inkább kétszer megbizonyosodni arról, hogy nincs ő rossz helyen. Csak hát a mi Marcink ebbe nem gondol bele.
 - Gondoltam. Jaa, nem olyan rossz. Mindenképp jobb, mint egy sima mugli suli - mondja. - Én eridonos. És Marcinak hívnak - nyújtja jobbját a kis srác felé. Ha megtörténik a bemutatkozás a kis vörös még egyet harap a pizzájából, a falatot pedig vízzel öblíti le. Milyen jól is esik neki!
 - Na és, milyen a levita? Nem sok diákot ismerek onnan - folytatja a beszélgetést Marci. Ha már ideült a gyerek, akkor csak dumálgassanak, nem igaz?

Adam

Amikor kialszanak a fények Marcell egy pillanatra megijed. Elég sok horror filmet látott már ahhoz, hogy tisztában legyen a következő eseményekkel. Alig várja, hogy a baltás gyilkos, vagy egy sötét mágus megjelenjen az ajtóban, s ki mondja a gyilkos átkot, vagy csak megkínozza. Mindenképpen ehhez hasonló dolgoknak kell történnie.
Azonban ez nem egy horror film. Semmilyen gonosz alak nem tűnik fel, pusztán Marci agyában. Nem is képzeleg tovább, inkább azon van, hogy feljusson, s megkérdezze a fiatalembertől, hogy mi a fészkes fene történt. Mialatt pálcája után kutat, sikeresen feldőlt néhány könyvet, s mikor fényt csihol egy férfival találja szembe magát.
 - Akkor azt hiszem felmegyek, és megkérdezem - mondja Marci, s elindul a kijárat felé. Igaz, kissé furcsának találja, hogy a férfi nem követi. Mégis ki akarna a vaksötétben álldogálni? Mindegy, nem törődik a dologgal. A Bagolykőn és környékén nem kevés érdekes emberrel lehet összefutni.
A kis vörös már majdnem megtalálja a lépcsőt, mikor hirtelen újra világosság lesz.
 - Remek - elégedetten fordul meg, s lépdel vissza a könyvekhez. Még elmormol egy noxot, majd újra nekiveselkedhet feladatának.
Ott tökörészik lassan tíz perce, és még mindig nem talál semmit. A férfi továbbra is itt álldogál.
 - Öhm... Esetleg tudna nekem segíteni? - kérdi felé fordulva. Valójában még ő maga, Marci sem érti, hogy miért pont egy vadidegen férfit kérdez meg, ahelyett, hogy felcaplatna, s az itt dolgozók egyikét környékezné meg. Habár simán lehet, hogy a férfi itt dolgozik, vagy úgy ismeri ezt a helyet, mint a tenyerét.
 - Szóval nem tudja, hogy merre találom az  Én, mint varázsló-t és a Híres mágusok a huszadik században című könyveket?

diik. egy loveguard

maja a méhecske*-* lol

Halló srácok

Ó, igen:3 mi is ezt beszéltük a napokban:3 #bffgoalz

És tényleg Veled mizu, Judit?

Juhú Hunyadi Mátyás

Csongor

Tulajdonképpen nem bánja, hogy végül lett társasága, bár végignézve az éttermen egészen nyilvánvaló volt, hogy valaki pillanatokon belül lecsüccsen mellé. Hála égnek nem egy zsörtölődő öregasszony, vagy egy fiatalkoráról áradozó idős férfi foglalt helyet vele szemben, hanem egy rendes kissrác. A kölyök tökéletesen meg akart bizonyosodni, arról, hogy zavar-e a jelenléte. Marcit egy cseppet fel is húzta a dolog, de ha jobban belegondol, valószínűleg ő is így viselkedett volna annyi idősen.
Ugyan nyelve totális szétégett, ő mégis folytatja az evést, persze előtte jó alaposan megfújja. Egészen finomnak találja, s egyre csak tömi a fejét. Végre pocakja sem reklamál.
Két falat között megesik a bemutatkozás is. Csongornak hívják a gyereket, s hamar rátalálnak a közös témára, ami nem más, mint: az iskola. Mintha egyszer-kétszer már látta is a folyosókon, de nem biztos benne.
 - Hát... - vigyorogva megvakarássza tarkóját - egész jól - próbál füllenteni, bár valószínűleg a vak is látja, hogy nem teljesen mond igazat. Nem egy éltanuló, és nem is akar az lenni. Talán terelni kellene a témát. - Nos eleinte még minden okés volt, de aztán... - nevet. - Az első meg a második sima ügy. Mondjuk ha folyamatosan tanulsz, nem úgy, mint én, akkor a harmadik és a negyedik is könnyen fog menni. A tanárok meg... Hát, Felagunddal jobb ha vigyázol. Szétolt bájitaltanon, ha nem készülsz folyamatosan. A többi nem vészes. Podmaniczky Ádi a kedvencem. Ő nemrég lett tanár, szóval alig idősebb nálunk. Jól tanít, humora is van, és különben is a házvezetőm. Nem is mernék rosszat mondani róla - felkacag. - Ő tanítja a mugliismeretet.
Időközben pizzájából is eszegetett, így hát már csak a széle maradt, amit amúgy sem csíp annyira, mégha puhább is. Kortyol egyet a vizéből, hátrébb tolja a tányérját, s kényelmesebb pozíciót vesz fel. Sóhajt egyet, majd megpaskolja pocakját.
 - Jaaaj, de tele vagyok. És egyébként neked mik a tapasztalatid eddig? Felfedezted már a kastélyt? Úúú, gondolom már lecsekkoltad az erdőt - vigyorog Marci.

éjfélt

Boldog éjfélt!  

@Uvuvwevwevwe Onyetenyevwe Ugwemubwem Ossas bírlak naon

trú *felemeli*

imádom fekete testvér. táncoljunk Uvuvwevwevwe Onyetenyevwe Ugwemubwem Ossas

Boldog éjfélt

Mr. Kens, Mr. Colt! *hátha meghallják*

boldog éjfélt <3

boldog éjfélt

boldog éjfélt

boldog éjfélt <3

boldog éjfélt