Scar
Marcinak nem kell túl sok időt magányosan tölteni, az ablakon át bámészkodni, ugyanis hipp-hopp megérkezik a társasága, Scarlett Conroy személyében. Nem állítom, hogy BFF-ek lennének, de mindenesetre jól kijönnek egymással, s már hetekkel ezelőtt letették a kisujjesküt, hogy ők bizony közösen szereznek egy állatkát. Eleinte úgy volt, hogy a Mancs-helyről fogadnak örökbe egy kutyát - vagy bármi mást, ami van -, de Marci inkább szeretett volna egy teljesen vadiúj kiskedvencet.
- Hali! - fordul a leányzó felé - Ami azt illeti, egy kákalaggal szemeztem, de talán valami szárazföldi kellene inkább, amit tudunk szeretgetni. Bár a patkány sem olyan rossz... - felnevet. Végülis az az állat másra valóban nem alkalmas. Marci nem is érti, ki az az elvetemült, aki képes egy patkányt háziállatként tartani, ugyanis nem egy diáknál látta már a kastélyban. Hm. Furcsa.
Ahogy belépnek Scar megtorpan egy pillanatra az idióta tündérmanók láttán. Marci automatikusan a füléhez kapja a kezét, s tesz előre egy-két lépést. Számos kellemetlen emléke van ezekkel a lényekkel kapcsolatban, főleg mikor legendás lényeken ismerkedtek velük. Ah... szörnyű volt.
- Valami béna, átlagosat válasszunk, mint például egy macska, vagy egy bagoly, vagy valami menőbbet? - ő szíve szerint az utóbbira voksolna, de hát nem egyedül fogja birtokolni az állatot, bármit is vesznek. Mindenféleképpen valami olyat akar, amit jól meg tud gyömöszölni, ha olyan kedve.
- Úristen, imádnám, ha lenne egy crupom - mondja csillogó szemekkel, miközben a közeli kutyust bámulja. Hát nem ennivaló! Vagyis... leginkább az enne meg mindent.