Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Megértem, hogy nem áll neki faggatni, miért tanulmányozom ezt a könyvet. Ki akarná tudni, miért forgat egy vámpír egy orvosi lexikont? Természetesen mindenki, csak éppen amennyire izgatja őket a válasz, olyannyira tartanak is tőle. Ez pedig teljesen rendjén van. Azonban nem érzem kötelességemnek magamtól beszámolni arról, miért bújok ilyen köteteket. Ahogy más dolgaimat sem magyarázom folyton, holott a nagy részük furcsa lehet az emberek számára.
Ismét kikeresem azt a cikkelyt, amit váratlan látogatóm érkezése előtt olvastam és kopogtatása miatt félbe kellett hagyjak. Miközben folytatom, éppen csak annyira dülöngélek a hintaszékben, hogy leheletnyit ringasson. Mikor az eridonos a csatját gitárrá varázsolja, éppen csak lesandítok rá, majd visszatérek könyvem soraihoz. Immáron háttérzeném is akad a diagnózisok, kezelések böngészéséhez.
Több olyan betegségre ráakadok, melynek tünetegyüttese meglehetősen passzol ahhoz a bizonyos esethez, amivel nemrég volt dolgom. Megelégedéssel nyugtázom, hogy a segítségemnek köszönhetően a gyógyítók hány és hány lehetőséget zárhattak ki. Nélkülem és főleg a képességeim nélkül csak később keltette volna fel a figyelmüket néhány igen fontos momentum. Vagy talán egyáltalán nem. Így viszont hamar felállíthatták a megfelelő diagnózist és megkezdhették a kezelést. Miközben ezen elmélkedem és tanulmányozom tovább a leírtakat, fehér ujjaimat számhoz emelem és szórakozottan simogatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

olyan végtelenül jellemző, hogy eddig ilyen belassultan ténykedtem itt a gép előtt, aztán ahogy eljött az éjfél, azon kaptam magam, hogy dübörög az I can't feel my face, én meg hiperűrsebességre kapcsoltam

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jól tette, Mr. Coltrane. különben én azt hiszem, itt szerettem meg végleg a dalt most pedig jól el is küldtem magunknak gramofonban

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Somoskői Lilla
este | a stég végén | x


Felébredésem után magamhoz vettem a szokásos pohárka vért, az ezt követő, heverésző mámorban pedig ráeszméltem, hogy már napok óta várja a látogatókat a hagyományos adventi vásár, amit a Bogolyfalvi Tanáccsal szerveztük, én azonban még nem tettem ott tiszteletemet. Úgy döntöttem, ezt ma megejtem. Hamarosan tehát már az erdei úton caplattam légies lépteimmel, hogy nemsokára a forgatagba érjek. Fények, illatok, derűs emberek. Más nem is kell az ünnepi hangulathoz. Elbarangoltam egy-két órát, majd úgy döntöttem, most nyugalmasabb helyeken folytatom a sétámat. A tónál például régen jártam. Talán utoljára akkor, amikor az ékszerészboltos hölggyel találkoztam.
Mivel eléggé hűs van és az erre járókat a napokban főleg a vásár vonzza, így valamivel kevesebben lézengenek most itt a vízparton. Befordulok a stéghez és elnézek a lány felé, aki ott üldögél a végén és köveket dobál a vízbe. Nem ismerem őt. Ez persze nem gátol meg abban, hogy mellé lépdeljek a deszkákon. Lazán megtámaszkodom egyik kezemmel a korláton. Rajtam bőrdzsekim szokás szerint becipzározatlanul, alatta mindössze egy sötét póló. Nadrágom fekete, akárcsak lazán megkötött bakancsom. Hajam vállamra omlik, fehér ábrázatomat Ray Ban napszemüveg takarja. Igen, mostanában megint hordom olykor, tekintettel arra, milyen sokaság van jelen ilyenkor a faluban. Nem mind ismernek és nem mind akarna a szemembe nézni.
Szusszanok egyet, miközben a vizet figyelem sötét lencséim mögül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bólogatok csupán, miközben lepillantok a visszakapott papírokra. Azt hiszem, Lorelai már megszokta, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Kérdezek, ha kell, közlök, ha kell, ám nem kenyerem sem a terjengés, sem a felesleges szóáradat. Úgy látom rajta, nem gond a számára. Az emberek eleinte furcsán veszik ezt, ám végeredményben megnyugtatja őket. Biztosak lehetnek benne, hogy nem fogom untatni vagy traktálni őket, és tőlük sem várom el, hogy szórakoztassanak, fecsegjenek nekem. Csak amennyi jól esik, amennyi szükséges. A gyógyítóval való viszonyomban pedig mindez talán még jobban jön. Ő beszél hozzám, magyaráz, én pedig figyelmesen hallgatok, teszem a dolgom és tájékoztatom, egyeztetek vele, amiről kell. Ennyi. Tiszta sor. Gördülékeny és könnyed munkamenet.
Az a bizonyos stressz engem elkerül, és nem csak azért, mert nincsen még túl sok önálló esetem. Hanem egyrészt azért, mert elég régóta élek már ahhoz, hogy túlságosan zavarhatna bármi, másrészt pedig egyszerűen ilyen alkat vagyok. Teszem a dolgom a legjobb tudásom szerint. Ha mégis bármi balul sül el, én tisztában vagyok vele, hogy nem rajtam múlt. Persze, még ott lehetne ekkor az a tényező, hogy attól függetlenül, hogy nem én tehetek róla, még sajnálhatom az illetőt meg a hozzátartozóit. Nálam azonban erről nincsen igazán szó. Lelkiismeretesen végzem a munkám, de nem török össze, ha egy pácienssel jelentős gond akad. Nyilván nem esik jól, ám ennél nagyobb hatása nincs rám, bármilyen hidegen is hangozzék ez.
Elvileg az okítóm sem az a betegekkel lelkizős fajta, viszont előfordulnak kivételek. Vannak kötődések. Most pedig pont olyasvalakit hoznak be, akiről tudom, hogy fontos Lorelai számára. Még ha előzetes ismereteim és megfigyeléseim nem is volnának, ahogyan reagál a tovarohanók válaszára, már abból kikövetkeztethetném ezt. Egy hosszú pillanatig még nézek utána, ahogy faképnél hagy, majd félreteszem papírjaimat és a nyomába eredek. Valahogy az az érzésem, jobb lesz vele tartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megrémül. Pedig nem lopakodtam, csak hát alapból elég nesztelen a járásom. Meg ő is meglehetősen el volt merülve a gondolataiban. Sejtettem már, hogy ha észlelni fog, valószínűleg megijed kissé, szóval nem igazán lep meg, amikor ez tényleg bekövetkezik. Éppen csak felé fordítom arcomat. Legalábbis ő ennyit lát belőlem. Azt nem, hogy rá is nézek a sötét lencsék mögött. De gyaníthatja.
Ismét a távolba tekintek a fekete tavon, miután elhangzott a megállapítása. Tudom, hogy engem fürkészik. Hadd tegye! Én ezen már túl vagyok vele kapcsolatban. Leszűrtem, amiket le lehetett. Ehhez persze nekem nem is annyira szükséges rápillantanom. Elég, ha akár csak azt vesszük, milyen dübörgőn hallom most is szíve verését, pedig mostmár azért csitult némileg az iméntiek után. Meg persze reményeivel ellentétben kiválóan láttam azt a megrovó kifejezést is. Számomra ezek a mostaniak a természetes fényviszonyok. Még ha az emberek nehezen is nevezik ezt az esti sötétet fényviszonynak.
A kérdése nyomán egészen lassan fordítom csak felé ismét ábrázatomat, jócskán lefelé nézve rá, ahogy a stégen üldögél.
- Egyik sem. - felelem neki egyenletes baritonomon. Hátat fordítok a korlátnak, hogy fenekemet nekitámaszthassam. Kezeimet nadrágom zsebébe süllyesztem. Nem állok neki ecsetelni a lánynak, hogy kiválóan látok így napszemüvegben is. Még jobban, mint ő verőfényes, nappali világnál.
- Szeretem hordani. - vonok finoman vállat, adva neki egy ilyen félválaszt az érdeklődésére, ami bár igaz, de nem a teljes igazság. Hiszen ugyan tetszik ez a holmi magamon, ám nem csak ezért viselem. Vagyis különben eleinte tényleg ezért viseltem, amikor anno feltalálták. Szerettem volna egy ilyet. Márpedig én csak este vehetem fel. Közben pedig rájöttem, mennyire előnyös más szempontokból is, és mára már inkább ez lett a meghatározó.
- És így nem kell másoknak a szemembe néznie. - tárom elé rekedtes, nyugodt hangomon a feleletem másik részét, így téve teljessé azt. Bár meg kell valljuk, ez így most még egy tucat kérdést vethetett fel a bagolykövesben. És igen, biztos vagyok benne, hogy bagolyköves a lány. Már be tudom azonosítani őket. Érdekes mód, ők engem viszont nem. Már két éve vagyok az iskolaújság főszerkesztője, dehát a legtöbbjük nem találkozik velem, és nem is mind forgatják a lapot, hogy láthattak volna rólam képet benne az olykor megjelenők közül. Inkább a nevem árulkodó talán a számukra. Minden esetre az már elég közismert tény, hogy az Edictum főszerkesztője egy vámpír a faluból. Ettől függetlenül persze nem tud róla minden egyes kastélylakó. Főleg az újak nem feltétlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az emberek gyakran olyasmiket kérdeznek meg, amire nem akarják tudni a tényleges választ. Most nem az udvariaskodó kérdésekről beszélek, hanem azokról, amelyek valóban érdeklődőek bár, azonban a válasz rájuk olyan jellegű, hogy az illető aztán azt kívánja, bár ne kapta volna meg. Mivel fajtámat tekintve teljes mértékben különbözöm egy embertől, nálam nem nehéz ilyenbe beletrafálni. Főleg azoknak, akik nem ismernek. Leggyakrabban ilyenkor semmilyen felelettel szolgálok, vagy egyáltalán nem szolgálok felelettel. Olykor meg hasonlóan sejtelmesen fogalmazok, mint most. Ha ennél tovább mernek merészkedni, lelkük rajta. Jól teszik, hiszen nem harapok. Mármint... na mindegy.
- Nem mondanám. - rázom meg finoman a fejemet, aztán a víz hőmérsékletével kapcsolatos felvetés nyomán a tóra tekintek ismét. Mondanám, hogy nagyon, ám látom, a lány már bújik is ki cipőjéből. A saját bőrén akarja megtapasztalni. Nem gátolom meg benne. Teljes nyugalommal nézem végig a tesztelési műveletet, majd a szárítkozás folyamatait. Néha azért persze másfelé is elkalandozik a figyelmem. Nem szeretek bámulni.
- Adam. - nyújtom neki nagy, hűs kezemet, amikor odalép hozzám bemutatkozni, aztán pedig egy laza mozdulattal leveszem napszemüvegemet és dzsekim belső zsebébe teszem. Jócskán lefelé pislogok az előttem álló lányra. Mostmár a szemembe nézhet, ha gondolja. Mint mondtam, ez nem baj. Hiszen tekintetem nem égeti őt, nem éri tőle spontán átok, és még csak semmi szörnyűséges sincs benne. Ami benne van, az több száz évnyi létezés, amelytől eléggé kifürkészhetetlenné, felfoghatatlanná, már-már zavarba ejtővé válik.