|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
egész jól, noha felszereltem magamnak egy világítást az asztal fölé, azonban nem igazán szeretek túl világosban lenni, ez meg elég fényes, szóval... nem tudom, mi tévő legyek. azt hiszem, a ma estét annak szentelem, hogy vajon megszokom-e
és a hölgy?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
ó ez ilyen LED sor. lehet, hogy na nagyon sok ez a fény, kiveszek majd egy rudat a háromból vagy ilyesmi. vannak még megoldások
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
boldog éjfélt a nőm... akarom mondani Ward nője, Helena nevében is
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Eördögh Lars Tobias délután | The Arctic Henge
(Raufarhöfn , Izland) | x
Az istenek kísérleteznek rajtam. Az ő kezük nyúlik le az égből. Talán ászok, talán vánok, talán egy közös tanács, amely Midgard különlegességeit figyeli, és amely most egy élettelen élőre akadt. Morfondírozva méregetnek, állva fölöttem, mint orvosok a műtőben és eszmét cserélnek a tapasztalatokról, miközben szerkezetük, a Fény dolgozik testemen. Meglepődve látják, hogy míg az aurora borealis önmagában nem jár sikerrel, egy halandó segédletével már képes rá: szívem megdobban. Sápadt arcom kipirul, kezem felmelegszik. A csodálkozástól, a különös, már rég elfeledett érzéstől eltárom egy kissé számat. Hosszan tart ez a pillanat. Utána azonban össze kell szorítsam szemem ettől az émelyítő fájdalomtól, ami rám tör. Hiszen évszázadok óta halott belsőmbe úgy pumpál a vér, mintha egy már összepréselt palackba akarnánk vizet tölteni. Feszíti, bántja, erőlteti. Fogam összeszorítom, meggörnyedek és térdre hullok, közben a fiú karja után kapva, belé kapaszkodva. Fejem előre bukva, arcomat hajam függönye takarja. Az istenek csalódottan ciccegnek. A műtét csak részlegesen sikerült. A fény kihúzódik belőlem, ám nem tekeredik vissza a mennyboltra, hanem körbeölel kettőnket. Simítón, őrzőn, nyugtatón ezután a kemény beavatkozás után. Az ászok és vánok pedig elvonulnak, magunkra hagyva minket, kitárgyalni a történteket. Mi, midgardiak pedig maradunk itt az északi pusztán a hóban. Homlokom Tobias derekának nyomva, egyik kezem kabátja ujját markolja, a másik oldalába kapaszkodik. Szorításom lassan enyhül, ahogy szívem nem tesz tovább erőszakot rajtam. Újra mozdulatlan. Újra nyugodt. Megkönnyebbültet sóhajtok és lassan felnézek éjjeli társamra. Őrangyalként áll fölöttem, a fénytől karolva.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Rozsos Annamária este | a ház mögött | x
Ha még nem volna elég ennyi izgalom és érdekesség, miután leemeltem az aknafedőt, szépen hasra fekszem a hóban és behajolok a generátor fölé, így véve alaposan szemügyre. Puszta kézzel érek a hűs fém alkatrészekhez és ellenőrzöm őket. Hátranyúlok aztán a ládába egy csavarkulcsért és azzal is ügyködök egy keveset. Fejlámpám pompásan megvilágítja a célterületet. Az most mindegy, hogy vendégemet ezt kevéssé érdekli, mint az, ahogy én magam ténykedem. Nem látok semmi rendellenességet a gépezeten. Minden a helyén, semmi sem tört el, húzódott szét vagy fagyott be. Azonban ez mindig így kezdődik. Mármint amióta ennyire belekevertem a varázslatot az egészbe. Persze, nem én magam bűvöltem, csak beleszereltem a mágikus alkatrészeket a generátorba. Mondjuk ki: buheráltam. Szeretek buherálni. Talán még jobban, mint bütykölni. Éppen a légkörből a részecskéket befogó antennát vizsgálom, kissé oldalamra fordulva, hogy elérjem az akna szélét, amikor a gép megmozdul. Mintha éledezni kezdene. Mikor azonban elengedem a vékony fémet, ismét rezdületlen lesz. Megint megfogom hát és összevont szemöldökömet figyelem, ahogy újfent produkál valamit. Töprengek egy keveset, aztán intek a lánynak, hogy jöjjön és markoljon rá ő is az antennára. Egy próbát megér.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Zelei Riri éjjel | a szökőkútnál | x
Fogadás. Mindjárt gondoltam. Bólintok neki, hogy értem. Noha nem tartom előnyös dolognak, hogy ekkorka gyerekek ilyesmikben versenyezzenek. De majd megtanulják a saját kárukon. Vagy nem. Minden esetre tiltani se lenne értelme. Amit a fejükbe vesznek, úgyis véghez viszik. - Bűbájok, prefektusok... - erősítem meg Ririt az elgondolásában. Nem egyszerű kiszökni a tanodából, ám bevallhatjuk, hogy nem is annyira nehéz. A diákok idővel megtalálják a módját. Ahogy észrevettem, a lényeg, hogy takarodóig a körletükön kívül maradjanak. Igazából lehetőleg a kastélyon kívül. Ilyenkor már csak visszafele lehet gond. Olyankor viszont nagy slamasztikába keveredhetnek. Lágyan megrázom csak a fejem, így jelezve a csöppnek, hogy megvagyok a dzsekim nélkül. Nem fázom. Ezt láthatja is rajtam. Nem vacogok, nem didergek. Nem kell aggódnia értem. Ettől még persze kedves, hogy teszi. - Meddig akarsz várni rá? - érdeklődöm meg tőle, elpillantva az úton az iskola irányába, miközben kezemet zsebre teszem. Na nem azért kérdezem tőle, mintha sietnék bárhová. Maradok vele, amíg meg nem jön a kis barátnője vagy amíg úgy nem dönt, hogy hazaindul. Tudom, nem kérte ezt tőlem senki, nem kötelességem, és meglehet, a leányka nem is kér belőle, hogy bárki felügyelje. Azonban, ha már így összeakadtunk, nem fogom itt hagyni egyedül az éjszakában. Úgyis ráérek.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
szóra sem érdemes játék: várom a tippeket, hogy mi a gifen látható pólóm teljes felirata! i have a cunning... ? aki tudja, mert ismeri a szöveget, nem baj, az is ér. a nyereményen még gondolkodom
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
gratulálunk! ön nyert! a nyereményén még mindig gondolkodunk...
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
de mondtam, hogy mindegy, akkor is ér *nem elfogult a rajongóival. dehogy*
|
|
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
most mi az? egy kis éjféli rice cakeből nagy baj nem lehet
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
*egy szusszanással veszi tudomásul, hogy magára maradt és rágcsál tovább*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
*szipog kicsit, miután elfogyott a rágcsálnivaló* *búslakodásának a visszatérő, mellé telepedő, helyes kis Mr. Colt véget vet*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
szervusz Riri awh, Mr. Colt az én kakaóadagomat is megihatják
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
nyugodtan, Bence *közbevetőleg jól megpuszilgatja Mr. Coltranet*
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
további szép jó éjszakát mennem kell sajnos. tudják, sok elintézendő vámpír-ügyletem van még *mindenkinek ad egy búcsúpuszi-sorozatot az arcára, aztán kisétál az offból*
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8153
|
Rozsos Annamária este | a ház mögött | x
Igazán jól festhetünk itt a hóban, fejlámpákkal a fejünkön, egy antennába kapaszkodva. Azonban az a helyzet, hogy engem akkor se érdekelne, ki mit szól ehhez, ha lenne rajtunk kívül itt akár csak egy teremtett lélek. Mivel azonban nincs, így még csak annyira sem izgatom magam ezen. Főleg, hogy olybá tűnik, az akciónk sikeres. Legalábbis folytatódik az, amit én csak úgy hívok: történik valami. Megőrülök ezektől a varázsvackoktól. Még jó, hogy máskor nem kell ilyenekkel foglalkoznom. Leszámítva, hogy kedvenc időtöltésem az ezekkel a kütyükkel való szórakozás és hogy másodmagammal egy ketyerekereskedést vezetek. De ennyi. Elég az hozzá: hamarosan kattogni, morajlani kezd a szerkezet, felszökken pár szikra, felfénylik egy-két alkatrész és a generátor egyszerűen beindul. Sóhajtok egy lemondót, még mindig a hóban hasalva. Levontam a magam következtetését, ez pedig nem más, minthogy az én mágikus energiaforrásom törődést igényel. Nem szerelést, nem felújítást, nem megolajozást, csak egyszerűen a puszta érintést, a közelséget. Hogy néha leemeljem az aknafedőt és vessek rá egy pillantást. Csak ennyit kér cserébe azért, hogy ellátja árammal a házamat. Tény, ez igazán nem nagy ár érte, azonban még ennyi idő után is szoknom kell, hogy a varázsvilágban mindennek lelke van. Itt nem úgy megy, hogy biztos lehetek benne, csak meglazult egy csavar, vagy elhasználódott egy elem. Nem. Itt akármi okozhatja a meghibásodást, és ugyanígy akármi orvosolhatja. Csak rá kell jönni, mi az. Rá lehet jönni, ám ez egy másfajta gondolkodást igényel, mint a mugli technológia esetében. Odabent felgyúlnak a fények. Elengedhetjük az antennát. Felkelek a földről, visszatakarom a szépen duruzsoló generátort, leporolom a köntösömről a havat, aztán fogom a ládámat és indulhatunk vissza.
|
|
|
|