Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Brigitta

A köztük kialakuló némaság, az akadozó gondolatok mind-mind a szoba rejtelmes varázserejének köszönhető. Egyáltalán nem kínos a beálló csend, sokkal inkább nevezhető nyugtatóan zavarba ejtőnek, hiszen a legtöbb ember nem bírja elviselni a társasalgás közben előforduló csendesebb perceket. Noel bágyadtan mosolyog Brigittára, aki hosszasan viszonozza az elnyúló pillantást. A rellonos képtelen nem észrevenni, hogy minden apró vonásán, arcélén, tekintetén, és talán még hosszú haján is végighordozza a szőke tekintetét. Szívesen rákérdezne, hogy tetszik-e neki amit lát, hogy mire gondol most, mi játszódik le fejében vele kapcsolatban. Egy időre lesüti szemeit, hogy a navinés maradéktalanul kiélvezhesse arcának fürkészését, és csak akkor néz ismét rá, amikor félreérthető válasszal szolgál neki.
Nem válaszol azonnal, csak keresi a lány szemeit, hogy amikor megtalálja őket, sokáig nézhesse azokat, kimondatlan kérdésére keresve a lány lelkének válaszát. Egészen belesüpped a kanapéba, jobb lábát átveti a balján, és csak elmélkedik, hogy hogyan tovább. Bagolykőben tartózkodása során ráébredt arra, hogy miként képes hatni a lányokra, és hogy a lányok - főleg a szőkék - milyen hatalmas erővel bírnak felette.
- Örülök, hogy nem vagy az - mondja halkan, míg szája széle mosolyra görbül. - Ha az lennél, nem szívesen jelennék meg veled mondjuk a cukrászdában, hogy meghívjalak egy szelet süteményre.
Ahogy a lány, úgy ő maga is kétesen fogalmaz. Szavait Brigitta veheti meghívásnak, de tarthatja azt egyszerű megállapításnak is. Noel mindeddig spontán döntéseket hozott, sohasem gondolkodott azon, hogy valamit meg kellene-e tennie, vagy várjon vele, esetleg temesse el magában fejüket felütő gondolatait. Most viszont a beálló csöndben azon töpreng, amit az imént mondott társaságának. Rápillant a navinésre, elmosolyodik, s a bemutatkozás után úgy látja, hogy a lány nem tudja hova tenni vezetéknevét.
- Ombozi Noel - segíti ki az elgondolkodott leányzót, s bólint a kedves viszonzásra.
A fiú türelmesen várja, míg a szőke körbehordozza tekintetét a falakon, és szinte vele együtt érzi, ahogy füleit képes lesz hallásra nyitni, szemeivel pedig látni kezdi a valóságot. Lassan érkezik kérdésére válasz, de ez egyáltalán nem zavarja, hiszen - minden bizonnyal a szoba teszi ezt vele - testének összes sejtje ellazul, mintha csak tilos szereket használt volna magán, mielőtt ide érkezett volna. Tőle nem megszokott módon vigyorog, akár egy nem épelméjű tenné, és a szoba leírására ő is bámulni kezdi a színeket.
- Én is a tüzet látom bennük vadul keveredni a zölddel, a zene pedig folyton változik. Előbb zongora, most dob. Vágtat, és dobog mint a paripák patái, lüktet az egész szoba, mintha én magam volnék. Mintha a lelkem elhagyta volna a testem, hogy beköltözzön a szoba falaiba, és dallamként halljam vissza.
Igaz, hogy nem kérdezte Brigitta, hogy a rellonos mit lát, de neki sohasem kellettek kérdések ahhoz, hogy feleljen.
- Tűzjegyű vagyok, emellett tűzember is, ugyanakkor lehet, hogy igazad van, és a saját szemedben te képviseled a tüzet, én pedig a lüktetést.
Még egyszer körbepillant, hogy tekintete végül ismét a lányon pihenjen meg. Egyre inkább érzi, hogy elfogja a vadászösztön, az erősödő érzet, hogy akarja ezt a lányt, mert tetszik neki és egyébként is, ez a vad jár neki. Hódítani, megkapni, felfalni, eldobni. Gondolatai hevessége megváltoztatja a falak zöld színét, azok feketévé változnak, és úgy keverednek a vörössel. Hajába túr, és egy mély levegőt vesz. Nem figyeli tovább a szőkét, mert csak még inkább megbolondítaná őt, és olyat tenne, amit nem tehet meg minden neki tetsző lánnyal. Hirtelen áll fel, és tengelye körül forogva igyekszik kikerülni a kis asztalt, de megbotlik benne, és a majdnem esés után elnézést kér a lánytól, és az ajtó felé veszi az irányt.
- Túl jó vagy ahhoz, hogy maradjak, fogadd bocsánatkérésem, de mennem kell - mondja még visszanézve a szőkére. Nem tudja eldönteni, hogy mi fáj neki jobban: a lehetőség elvesztése, vagy hogy szíve helyett eszére hallgatott. A képzelete színes képkockákban játszadozik elméjével, és pontos utat mutat a lány ajkáig, amit most könnyedén dob el magától.
~ Ekkora idiótát, mint te vagy... komolyan mondom, kezdesz papucs lenni kisfiam... Sárkány vagy, sárkány vagy, nem unikornis, atyaég...~
Az ajtó halkan csukódik háta mögött, majd hátát nekitámasztva öklével párat homlokára csap, csakhogy némileg megbüntesse magát elbukott vadászatáért. Aztán ellöki magát a tölgyajtótól, és a rellon felé veszi az irányt, az út alatt százszor is megesküdve önmagának arról, hogy erről soha senkinek nem fog beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Warren úr

Ha nem erről volna szó, akkor még csak erre a folyosórészre sem tenné be lábát, nemhogy megálljon az auror ajtaja előtt, és jobbját kopogásra emelje. Lassú léptekkel közelít célja felé, mialatt többször is elmereng azon, hogy biztos-e dolgában, hogy tényleg akarja-e, és hogy ez a megfelelő módja-e terve megvalósításának. Tényleg akarja. Lélekben már régóta készül az év végi nagy akcióra, az év legnagyobb durranására, ami által ha elbukik mindent elveszíthet, de ha sikerrel jár, akkor nemcsak birtokába kerül egy valós értékkel bíró kincsnek, de saját erejében, s magabiztosságában is megerősödik. Lelki csatákat vív hetek óta, félti az irháját, és tart a bukástól, mert ugyan még magának sem vallja be, de megkedvelte az iskolát, a Rellon pedig egész valója lett. A szíve, és éltető ereje lett háza, annak védelméért pedig gondolkodás nélkül adná életét.
Kowaival nem egyeztetett a ma reggellel kapcsolatban, de tudja, hogy helyén van a lány esze, és mint sok mást, ezt is megérti majd. Találkoznia kell Warren úrral ahhoz, hogy tervük ne vesszen oda. Ez az ő ügyük, de még nem készültek fel. Hiányzik valami fontos, ami nélkül esélyük sincs. Hogy a gyakorlat úgy menjen, mint elképzelték, kell valaki, aki felkészíti őt az elméletre is. Tudnia kell láthatatlannak és nyomtalannak lennie, néma magabiztossággal, és észrevehetetlen síri csenddel közlekednie, hogy az úr, akit áldozatául választott még csak fel se ébredjen jelenlétére. Élet, vagy halál - nem kevesebbet jelent ez az akció számára, és pontosan tudja, hogy Kowai is így gondolja.
Fekete gönc rejtekében lép a kastély hideg kövein, sem festményekkel, sem szobrokkal nem törődik. Haja takarja zöld szemeit, amik csak a reggeli fényben fürdő folyosót pásztázzák. Hosszú ujjaival hűvös izzadtságtól nedves tenyereit simítják, s közben torkát köszörüli, köhög is párat míg az ajtóig ér.
Kopp-kopp.
Félelmetesnek találja, hogy bár tudja kihez jött látogatóba, mégis társának érzi már most az aurort. Nem egy körhöz tartoznak, semmi közös nincs útjaikban, de bennük mégis akad egy: létezésük alapfeltétele a másik. A bűnben járónak szüksége van kopóra, míg annak üldöznie kell a rosszban sántikálót. Ilyen egyszerű.
Noel hátrapillant a folyosón ahol jött, mert biztos akar lenni abban, hogy senki nem követte, és senki nem fogja hallani ittlétének okát. Kowai meg fog bocsátani. Meg kell bocsátania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Warren úr

Az ajtó mögött töltött pár perc kezd az idegeire menni, hiszen ő általában nem kopogtat, hanem besurran, nem várja meg az engedélyt, csak dönt szándékáról, és már teszi is amit éppen akar. Most viszont kulturáltnak kell mutatnia magát, jó fiúnak, szorgalmasnak és pedánsnak. Megigazítja magán a kissé csálén álló fekete ingnyakat, és a bársonykabát zsebeit is begombolja, haját pedig úgy rendezi, hogy egy idegen első benyomása a lehető legpozitívabb legyen róla. Példaértékű diáknak akar tűnni, aki érdeklődik ugyan egy-két izgalmas témáról, de megtenni álmában sem merné. Tanulmányt ír, vagy csak olvasott a kérdéskörről, és ki mástól kérdezhetne rá a legjobb részletekre, mint Warren úrtól.
A szobáan felhangzik a férfi hangja, mire Noel habozás nélkül nyomja le a kilincset. Széles mosollyal lép be, önmagát a lehető legjobban fedve el arcmimikájával. Mosolyogni őt még egy tanára sem láthatta, és most minden reményét, s bizalmát abba veti, hogy az asztalánál helyet foglaló auror az égvilágon semmit nem hallott még róla.
A kanapé mellett papírtömeg, a levegőt is áporodottnak érzi, így azonnal arra gondol, hogy nem szívesen látott vendég. No, nem baj, innen derék dolog csatát nyerni.
- Tiszteletem - biccent fejével a férfi felé, és mivel még soha nem látogatta meg egyetlen feljebbvalóját sem, így gőze sincs arról miképpen kell ezt csinálni. Az idevezető úton valahogy nem jutott eszébe a probléma, hogyha bejutott a szobába, akkor mihez kezdjen, és most maga előtt összekulcsolt kezeivel mozdulatlanul áll az ajtó előtt. Hol a férfit, hol a szoba berendezését nézi, és igyekszik tökéletesen szorgalmas elsőévesnek látszani. Talán csak hosszú másodpercek, talán tényleges percek vesznek a semmibe, míg a mozdulatlanságával próbálja bizonyítani, hogy nincs vaj a füle mögött, de mint mindent, ezt is hamar megunja, és az asztalhoz sétál, hogy a szék támláját megfogva az úrra pillantson.
- Szabad? - kérdezi óvatosan, s közben már le is ül. Meredten bámulja az időtlen arcot. Sok mindent megélt ember arcát nézheti, akinek bizonyára egyetlen porcikája sem vágyik a fiú társaságára. Csak hogy ez jelen esetben nem érdekli a rellonost. Kell a férfi segítsége, és így vagy úgy, de megfogja azt kapni.
Leengedi vállán kabátját, majd a szék támlájára hajtja, hogy aztán ismét a férfira nézhessen. Egyenes háttal, mintadiákként ül szemben az aurorral, és már alig várja, hogy szóra nyithassa száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Warren úr

Gondolhatta volna, hogy betörni könnyebb egy-egy oktató szobájába, mint beszélgetést kezdeményezi némelyikkel. Végignézi, ahogy a férfi az asztalán lévő káosszal foglalatoskodik, s alig várja, hogy az megszólaljon, vagy legalább adjon valamilyen jelet épelméjűségéről. Vannak elképzelései az auror munkakör nehézségeiről, és hogy a legtöbben mire elérik az úgynevezett szép kort, addigra úgy ahogy azt kell meg is bolondulnak, és csak remélni tudja, hogy ez Warrennél nem így történt. Legszívesebben már most hangot adna kiborultságának, hiszen idegesíti a felvett mintadiák szerepe, meg a férfi iratrendezgetése is. Kit érdekel hogy állnak azok a papírok? A kanapé mellett is rengeteg van szanaszét a földön, oly mindegy. Nem azért jött, hogy végignézze egy kéz mozdulatait, miként kupacba rendezi az irományokat. Csendesen várakozik, kezei mozdulatlanul pihennek lábain, míg végre Warren úr befejezi a toronyépítést, és képessé válik szájával szavakat formálni. Már éppen felelne a nem túl udvarias hangvételű kérdésre, mikor a férfi ismét megszólal. Cöh. Óvoda, mi? Úgy tűnik több esélye lenne szóhoz jutni önmagaként, viszont nincs az az Isten, amiért levetkőzné előzőleg felöltött maszkját.
- Létezik tökéletes bűntény? Tudni akarom, hogy egy előkelő emberhez hogyan lehet betörni úgy, hogy az nyomtalan és tökéletesen észrevétlen maradjon.
Hangja erős, és árnyalatnyit tiszteletlenebb, mint előző felszólalásai voltak, de testtartása, és tekintete nem árulkodik arról, hogy ez a téma a gyakorlatban is foglalkoztatja. Ha nem kelti fel a férfi figyelmét, akkor még egy utolsó próbálkozása van, utána el kell fogadnia, hogy sajnos nem ért célt, és Warren úrnak igaza van: nem a jó ajtón kopogtatott. Talán házvezetőnője segíthet még neki, bár jól tudja, hogy a nő elfoglalt, és túlontúl elővigyázatos. Nem hozhat rá szégyent, jól kell csinálnia, ha egyszer már belefogott.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy volt-e olyan bűnöző, akit nem sikerült elkapnia? É ha igen, miért nem? Mit tett ő, hogy nyoma veszett? Mit tudott ő, hogy szabadon van, és a magasan képzett aurorok bottal üthetik nyomát?
Személyes kérdés vagy nem, nem érdekli. Biztos benne, hogy ő sem tiszta pénzen fogja majd megvásárolni családjának az asztalra valót, és ez a gondolat nemhogy elkeserítené, de még inkább perzseli a tüzet zöldjeiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Warren úr

Végre megnyílik az a kiszáradt csap, és lassan, de annál biztosabban éledni látszik a szoba tulajdonosa. Mintha fordult volna a kocka, vagy az érme másik oldalára is fény derülne. Noel felkészülve a titokra ül előredőlve székén, ajkai eltávolodnak egymástól, úgy figyeli az aurort. Szomjasan vágyja a tudást, amit az adhat neki, izgatott, mintha valami eget rengetően nagy felfedezésről kapna a következő percekben hírt. De csalódnia kell. Száját összezárja, szemeit lesüti, és eltitkolni sem akarja mennyire elkeserítette a kapott válasz. Nem érdekli többé a jófiús jelmez, arcára szegezett mosolyát szélnek ereszti, és megszokott, általánosságban viselt komor vonásait hagyja előtérbe kerülni. Lábait szétveti, akárcsak otthon, testtartása lazává válik, mintha meghalt volna benne a remény, hogy oldalán Kowaival elkövetheti az évszázad betörését.
- Lennie kell. Nem létezik, hogy minden rossz fiút elkapnak. Csak a mesékben győzedelmeskedik folyton az unalmas jóság. Pfff. Nagy francokat!
Hagyja magából kitörni a feszült és csalódott gondolatokat, mert nem látja értelmét a további színjátéknak. Ajkai lefele görbülnek, szemeiből süt a rosszkedv, és a harag, amit szavai után a férfi iránt érez.
- Ha valakinek esze van, és kellő ügyessége, na meg ért a pálcájához, akkor meglépheti a nagy balhét, minden kockázatával együtt vállalhatja azt - mondja elhivatottan, mutatóujjával saját fejéhez közelítve. Képtelen elfogadni ezt az egyetlen mondatot, úgy érzi ha megtenné elárulná házát, hitét, megfosztaná magát az élet lehetőségeitől. Ezt meg kell értenie az asztal túlsó végén ülő férfinak, át kell látnia. Ez egyszerűen képtelenség.
Leszegi fejét, és úgy hallgatja Warren úr további mondandóját. Szóval van esély a kijátszásukra. Ha egy szikrányi esély is van rá, hát ő kifogja használni azt.
- Tanítson meg rá! Nem kell a pálcámat feltétlen belevonni, elég ha akkor használom, amikor tényleg szükségem van rá.
Indulatai miatt egyelőre nem foglalkoztatja a kérdés, hogy átgondolja mit is kért az előbb, és hogy amit kért, azt kitől kérte. Jobban szólva ráparancsolt az aurorra mindenféle kedves jelző nélkül, bár úgy sejti felesleges is lett volna a "kérem" szócska, úgysem hat Warrenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Warren úr

Az akar lenni. A legtöbb ember előtt titokban tartja, de van egy kivétel, akivel ha nem is beszéltek eddig nyíltan róla, de pontosan tudják a másikról, hogy céljuk van életükkel, szívüket legforróbban pedig a bűntények égetik. Olyat csinálni, amit csak kevesen, és azok közül is kiemelkedő technikával elérni vágyálmaikat. Nagy lépés a falu legelőkelőbb családját megfosztani valami fontostól, amiről úgy tűnik le kell mondania. Butaság volna a napokban megejteni a betörést, főleg azok után, hogy eljött az aurorhoz, és felmérte esélyeiket. Várnia kell, tanulnia, fejlődnie. Türelmetlen énje ezekben a percekben őrjöngve ütlegeli bensőjét, hogy ne hagyja magát megvezetni, ezek a szavak csak a gyengéket hűtenék le, és neki nem szabad megadnia magát. Esze mégis mást diktál. Tapasztalt embert keresett, és azonkívül, hogy megtalálta őt, mást is kapott. Észérveket, és a beszélgetésben kialakuló egyenrangúság érzetét. Ritka, hogy tanerő megfelelő módon találja meg a hangsúlyt diákjával, és bár nem tudja, hogy Warren úr mi módon tanult, s képzett ember, hamar ráhangolódott a fiúra.
De Merlinre!, mily nehéz belátni, ha egy felnőtt varázslónak igaza van, s az elüt a sajátunktól. Nehéz fiatalnak, sok szempontból éretlennek bizonyulni, nehéz alulmaradni. Már-már fájdalmat okoz a rellonosnak a tény elviselése, hogy oly sokat kell még tanulnia, s képeznie magát, ha vágyait sikerre akarja vinni. Koronát, és nem börtönbüntetést akar viselni, nagy emberré szeretne válni, és úgy érzi az ahhoz vezető út első lépése az, ha most elfogadja a nála okosabb szavait, és megelégszik a felajánlott segítségnyújtással, illetőleg a könyvtárban fellelhető sötétmágiával foglalkozó könyvek estéről-estére való nyálazásával. Elszomorító, és dühítő fiatalnak, gyengének és az ő szeméből lenézettnek lenni, olyannak, akinek mindenki megakarja mondani, hogy dolgait miképp intézze, mit és hogyan tegyen, és leginkább hogy mibe ne vágja bele jelenleg még törékeny fejszéjét.
Rápillant Warren úrra, és mindent értek tekintettel bólint egy komorat. Csöndesen feláll, kabátjáért nyúl, és azt szertelenül karjára terítve néz le a férfira.
- Mindenképp ott szeretnék lenni a külön órákon. És köszönöm - mondja lehangoltan, vesztett csataként felfogva az elmúlt fél órát. Még nem képes másként látni, csalódott érzései kavarognak fejében, melyekre a gyógyírt nem máshol, mint legnagyobb szövetségesénél találja majd. Törni, s zúzni akar, ellátogatni a temetőbe, hogy egy újabb sírt tegyen tönkre, vagy csak egy elesett megkínzásában találni pompától fénylő örömöt. Ismét győzedelmeskedni akar valaki felett, és egyáltalán nem érdekli hogyan éri el azt. Indulatai egyelőre irányítják elméjét, de évek múltán egy napon ő is lenyugszik, s akkor majd valódi veszélyt jelenthet a pandúrokra.
A folyosókon, mint ahogy jött, most is leszegett fejjel halad, apró különbség csupán, hogy pálcája már jobbját erősíti, és a Rellon körletéig való útja során néhány festmény jajjogva mondja ki a könyörgöm szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő