Színjátszó - érkezés Jelentkezős próba
Vegyes érzések kavarogtak bennem a színjátszó miatt. Fogalmam sem volt, hogy egy ilyen dolog hogyan is néz ki, vagy hogy mit kell csinálni, vagy hogy egyszerűen mi is ez... az még leesett, hogy el kell játszani egy darabot, szöveget tanulni, meg satöbbi, de én kicsit sem konyítottam ehhez a dologhoz. Most még is a színjátszó "bázisa" felé igyekeztem, zsebre vágott kézzel, kissé lehajtott fejjel. Gyors léptekkel szeltem át a folyosókat, de közben ügyeltem arra, hogy ne lökjek fel senkit.
A gondolatok nagyon gyorsan váltották egymást a fejemben: akarom én-e ezt, vagy sem? Áhh, menjünk vissza a szobámba... nem, most már nem fordulok vissza. Vagy még is? Neem... Megtorpantam az egyik folyosón, nekivetettem a hátam a falnak és a fejem is hozzákoppintottam a falnak. Lehunytam a szemeim, sóhajtottam és nagy nehezen még is erőt vettem magamon azzal a gondolattal, hogy igenis akarok én menni erre a meghallgatás-szerű találkozóra.
Az ajtó előtt újra megtorpantam, óvatosan bekukkantottam, de végül sikeresen megérkeztem. Kacsóimat kihúztam a zsebemből, pillogtam párat és beléptem a terembe. Smaragdjaim rögtön a hatalmas színpadra estek, amin ámultam pár percig és az egyik székhez ügettem, hogy leüljek rá. Így hirtelen senkit sem ismertem fel, de... De! Ott van Vani és Nedra is! Az ott pedig... Elena és Gwen! Hűű, szinte mindenkit ismerek... Ez fantasztikus, hát akkor nem leszek teljesen egyedül.
- Sziasztok - köszöntem azért még mielőtt levágódtam volna a székre. A lehető legtávolabbi ülőalkalmatosságot választottam, nehogy véletlenül valaki hozzám szóljon. Á dehogy, Izuka az első beszélgetés alkalmával is már elzárkózik mindenki elől, hát persze, ez csak természetes.