Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem szeretném alábecsülni, biztos, hogy segíthetnek, bárkinek. - Ritkán szoktunk kellően komolyan beszélgetni, most azonban én sem vicceltem el, mert úgy gondoltam teljesen igaza van. Mindezt éreztetni is akartam, és úgy hiszem sikerült is vele, legalábbis reméltem. Elmosolyodtam a megerősítésén, bár azt hiszem lassan ezek olyan dolgok, amik szavak nélkül is elég biztos és stabil lábakon állnak a mi barátságunkban. Anya régebben mindig azt mondta, hogy becsüljem meg azokat az embereket, akik nem csak a sikeremnek örülnek velem, de a veszteségem súlyát is cipelnék, vagy legalább próbálnák. Akkor ez furinak, túl komolynak és értelmetlennek is tűnt nekem, de kezdem érteni, mire gondolt. Én mindig utóbbiban jeleskedtem, szerettem, ha az emberek maguk fürödhetnek a saját sikerükben, én inkább csak kiszurkoltam nekik, de a veszteségben sosem akartam senkit magára hagyni. Azt hiszem ezért vagyunk néha furák a férjecskémmel is. Én nem akarom se kihasználni, se elvenni tőle a saját sikerét, ő mégis szeret velem ünnepelni. Azt hiszem ez elég jó dolog és tudom, hogy mindez azért van, mert ennyire szeret. Kezdem megszokni, de teljesen talán sosem lehet, hogy ez mind.mind vele jár.
- Áhh, értem. Szóval ez is azért készség kérdése, ha nem is kifejezetten a jósoké - fordítottam le magamnak végül, meg amennyire tőlem telik meg is jegyeztem az infót. Engem annyira nem szoktak ezek lekötni, a művészeti beállítottságom leginkább arra terjedt ki, hogy most is a kártyalapok mintáit és motívumait figyeltem gondosan. Nagyon szépen mutattak és látszott, hogy sok aprólékos képrészletük is van.
- Bár elég komolytalan vagyok, én bízom benned, és elhiszem, hogy ez nekem segít, ha élek a lehetőséggel és odafigyelek. Egyszerűen… nehezen viselem ezeket, tudod. Ami kicsit más, új… - vontam meg picit a vállam, aztán felhúzva a lábaim karoltam át őket. - Igazából mikor elmesélted a felvételit sem a hír, a tény vagy az, hogy valami negatív vár tört le leginkább. Csak maga az, hogy valami olyan, amire nem számítottam taglózott le, olyan csalódás, amiben hirtelen tehetetlennek éreztem magam. Most viszont lehetőség van, de szerintem biztos érezni fogom, hol vannak azok a válaszutak. Azt szokták az emberek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit kapkodósan szedem az elszórt ruháim fel a nappaliban, miközben hol Voltot, hol egy újabb kupacot kerülgetek. Látszik, hogy éppen egyedül voltam itthon, mert különösebb gond nélkül ejtettem minden felsőt, vagy szoknyát, ami furán állt, szorított, vagy csak nagyon nem tetszettem benne a tükörben. Már lemondó sóhajok sokaságán voltam túl, mire találtam egy nacis egyberészes ruhát, ami simult, de nem akartam levakarni magamról, puha volt az anyag és nem piszkált, ráadásul a fodrok miatt nem éreztem olyan furának magam benne. Ugyan tudtam mi a helyzet, éreztem és kezdett a buksimban is lassan oszlani a köd, a szájam rágcsálva igyekeztem a tényt elodázni, hiszen gyakorlatilag senkinek és semmit nem szóltam még. Pedig egyébként ez nagyon nehéz volt, nem vagyok rossz titoktartó, de ez az izgalom most nem sokat segített. Ráadásul, ha a védőnéninek igaza van, ezekben a hetekben már nem lesz menekvés.
Lassan, de biztosan sikerült a rend közeli állapotot elérni, a háló ajtaját becsukni és a szokott játszós dobozt a nappali közepére tenni. A négylábú fiacskám már a játékok láttán lelkesen csóválta a farkát és az ajtó előtt csücsült, mert tudta bizony, hogy jön játszópajti. Örültem ennek, mert valahogy a jövőre nézve fellépő aggodalmaim újra és újra eloszlatta, hogy így szeretett Legrával is játszani, meg Bencével ismerkedni. Pedig eddig talán kétszer, ha találkozott velük. A tappancsos drágaság már nem volt kölyök, sőt. Potyogó tejfogak és jó nagy súly párosult, mikor a mancsaival felkapaszkodott rám a csípőmön kitámasztva majdnem fel is ért. Már fogalmam sem volt, hogy fogom ölbe kapni! Pedig én azért fontolóra vettem, csak a férjecske legutóbb is csúnyán nézett ezért. Én a szokott kínos mosollyal tettem le róla akkor, most pedig egy puszit nyomva a fehér bundába engedtem útjára, mikor meghallottam a csengőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, némi rossz mindig lesz, mielőtt valami jó is jön, de attól lesz mindenki kicsit erősebb - jegyeztem meg egy nagy mosollyal a barátnőmre pillantva.
Örültem, hogy ugyan picit időbe telt, de az a nagyon balszerencsés és keserves hangulat nem uralkodott el fölötte. Sokkal jobban szerettem, ha boldog ő is, vagy legalább vidámnak látom és azt sugallja, mint máskor, hogy törhetetlenül erős. Mindig úgy gondoltam a másik navinésre, mint egy szilárd emberre, akit nem szorongat ennyi rossz belülről. Most, hogy így kimondásra került kicsit jobban sajnálta, hogy eddig nem kérdeztem ennyire bele, talán akkor ő is többször könnyíthetett volna a lelkén.
- Valahogy úgy, azért remélem most már tényleg csak a kicsit kellemesebb fog várni, ha lassan, de biztosan ráérzel a kontrollra. Vannak mások is így? Vagyis hát hasonló képességgel… egymást nem tudjátok valahogy segíteni?
Próbáltam még más lehetőséget is felvetni, mert bár én nagyon szívesen hallgatom meg és itt vagyok, de tény, hogy csak az tudja tökéletesen látni, mi folyik benne, aki ugyan ezt megéli. Hallottam Liv nénitől, hogy náluk az elemi mágusok egymást is segítik, de azzal nem voltam ennyire képben, mi a helyzet Alízzal és a képességével a suliban.
- Tudod, ha a tanulást kell elkerülni, vagy lekötni a fölös energiám…. Akkor mindenre képes vagyok - vigyorodtam el végül. Szeretem, hogy nem ér rossz azért, mert lustább vagyok az átlagnál, vagy nehezebben esem neki és jövök bele a tanulásba.
- Ühhüm, mondhatjuk. Volt egy kicsit borúsabb időszak, de azt hiszem most virul a napocska. Aztán kiderül - fogalmaztam kicsit ködösen. Ez nem volt szándékos teljesen, csak az, hogy egyelőre nem akartam semmi bizonytalanról beszélni neki. Mióta Anne szembesített vele, hogy szerinte babát várok, kicsit nehezebben akaródzottam erről beszélni. - Jaj, és hoztam ám neked valamit! Emlékeztem ám - mondtam viccesen fenyegetően a barátnőmnek mielőtt a táskámba másztam volna. Kihúztam egy nagy tábla csokit, azt, amelyik annyira ízlett neki, mikor legutóbb összeültünk és hoztam otthonról. A nagyiék környékén lakó kézműves csokikészítők amit művelnek, az egy csoda!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Kell az érzék hozzá, mint mindenhez. Bizony. Amúgy, a nehéz, de jó, néha utólag sokkal jobban meg is éri. - Sosem voltam biztos magamban sem eléggé a táncon kívül, abból viszont tudtam építkezni, ott, miközben mozogtam tudtam, hogy minden az enyém és közben semmi sem biztos, mégis elég erősen tudtam azt mutatni, hogy ez engem nem érdekel. Ez a való életben nem ment ilyen könnyen, sőt. Nehezemre esett csak úgy mindenben kitárulkozni, ismerkedni, új embereket befogadni az életembe. A szöszi valahogy az elejétől nem volt nekem sok, sem teher, sem olyan valaki, akitől menekülnék, sőt, az első pár mondatunk után jól éreztem vele magam, nem feszengtem azon se, hogy „társasági élet”. Azt hiszem ilyen az, mikor a bizalmad és a barátságod előre a kezébe adod valakinek, mert úgy érzed, ott van a legbiztosabb helyen. Én mindig rájövök, hogy ebben legalább biztosan nem tévedtem.
- Köszönöm. Nem tudom mire mennék nélküled. Lewy is megjegyezte már, hogy nem vagyok valami… szociális - húztam el picit a szám. Tudom, hogy nem tette rosszból, meg még helyeseltem is. De egyszerűen az a kevés ember nekem elég értékkel bír, hogy ne is akarjak többet. Meg ez így kényelmes azt hiszem. Nem vagyok a közösség lelke, sosem voltam. Alíz így sem tett félre és ez nagyon jó érzés.
- Ah, biztosan fogok, tudod, hogy ha ilyenekről van szó, magunk közt nem tudom tartani a számat. Szerinted mit fogunk csinálni, ha elvégeztük a sulit? Vagy öt év múlva?  Mármint úgy igazán mi lesz velünk… olyan morci nagyon felnőttek leszünk, mint a tanáraink fele? Vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondanám, hogy túl sok időt töltöttem volna egyedül, egyrészt mert a nagyon jól ismert kollégiumi portás bácsi kiszúrt engem. Heves integetésváltásba fogtunk, majd megszólítva megkérdezte, most kihez jöttem én meg büszkén ecseteltem Dimitri nevét, amire csak felvonta a szemöldökét, majd mosolyogva magamra is hagyott. Másrészt pedig, nagyjából a távozásával egyező időben megpillantottam az épületből kifelé igyekvő barátomat, aki már nagy léptekben közeledett is. Én pedig már előre nevetgéltem, mert éreztem, hogy valami vicces úgyis elhagyja a száját.
- Naaagyon kár érte, de szerintem nem fognak a kutyuskák panaszkodni. Én meg pláne. De néééézd - hívtam fel magamra kis elnyújtott nyüszörgéssel pluszban a figyelmét, majd az eddig remekül begyakorolt buborékfújást bemutattam az epres gyerekrágómmal. Már majdnem akkora lett a gömb, mint az egész arcom, hozzá is ragadt kipukkanás után a számhoz, meg kicsit a pofimhoz, de gyors és nem annyira undi módon visszatuszkoltam a számba.
- Menjünk szerintem egy kis hopp után úgy öt perc séta az a nagy terület, ahova megyünk - mondtam el, aminek már napokkal ezelőtt utána is néztem jól. Eléggé otthon vagyok itt, így legalább attól nem félek, hogy ebből gond akadna. Felálltam, felkaptam vissza a táskám a hátamra, aztán ha Dimcsike is indulásra készen volt elindultam abba a kis utcába, ahol a hoppanálásra alkalmas udvar van. - Kérsz rágót? Nagyon jó íze van! Bár nem csillámos, ami nagy hiba. Nem is értem hogy engedheti ezt meg az orbit!
Nem vagyok irigy lányka, így nagyon szívesen osztom meg a csomag rágóm vele, ahogy a hoppanálást is. Én már ismerem a helyet, ha ő is, akkor mondjuk nincs gond. Más esetben, elég ha a kacsójával belém kapaszkodik és csuhuuu. Csak remélem, hogy egyikünk se hamizta túl magát. Nem lenne jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igeeeen. Mikor anyunak mesélek néha rólunk, ő mondja erre, hogy zsák a foltját.
Néha olyan szavak hagyják el a számat, amikről én sem tudtam, hogy rejlenek bennem. Nem hittem magam sosem egy jó tanácsadónak, de ha kellett tudtam motiválni és lelket önteni az emberekbe. Talán ez volt az egyik legjobb dolog, ami azóta is élt bennem, hogy nem voltam kapitány a navine csapatánál. Ezeket a dolgokat, azt a kevés szociális készségem és a barátaim egy részét is ott szedtem magamra, hálásnak kell lennem érte.
- Huu, hát az én sem. Olyan unalmas, vagyis színtelen az egész életük, legalábbis annak néz ki. Nem tudom elképzelni azt, hogy semmi vidámság, kedvesség, mosoly ne legyen a napjaimban. Még ha az csak halvány is, de ott kell legyen. Annyira savanyúnak tűnnek néha… jóó, nem minden tanár - tettem hozzá gyorsan. Időben leesett ám, hogy férjecském is egy közülük, viszont nála pontosan tudtam, hogy egészen más tud lenni velem, meg a diákjaival és a csapatával is. Annyi Lewy van, hogy néha én se tudom megszámolni, bár én amúgy is szeretem mindegyiket. Közben bólogattam nagyokat, mert ő nem szeretett volna ilyen lenni, én meg nem is tudtam róla sem ezt elképzelni, de jobb kimondani is ezt. Bár Várkonyi bácsi tuti kisgyereknek is ilyen kis morci volt, de mondjuk Belmonte nénit meg Huszthy bácsit nem tudom elképzelni nem mosolygós fiatalnak.
- Azt mondod? - kérdeztem vissza vigyorogva. - Igazából én már most is úgy érzem kicsit, hogy lett egy rendes családom. Lewy, meg ott van a kutyusunk is. Oh, persze táncoló-kviddicsező tipegők, nem tudom arra készen áll-e a világ.
Elég vidám voltam a témában, de most így azóta, hogy szóba került életem szerelmével a babák témája először beszélgettem valakivel őszintén a jövőről, ami egészen jó érzés volt. A táncos karrierre bólogattam, mert bizony éppen nagyon bennem volt az érzés, hogy nem szeretném annyiban hagyni.
- Szerintem sikerülni fog, és ha az életed egyik része sínre kerül, a többi is megérkezik, amikor ott az ideje. Nálam a tánc várat még magára, de nincs okom szomorkodni, van egy szerető ohanám. Kincset érő barátokkal együtt - böktem rá mosolyogva mielőtt elheveredtem volna a pléden, hogy a még kicsit nedves tincseim elterülve száradhassanak meg, mielőtt majd el kell innen mennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kezdtem úgy érezni magam, mintha Fela bácsi egy itala ránk lett volna löttyintve ilyen bölcsességet hozós és okosságot rejtős. Nem volt ez rossz, csak elég furácska. De azt hiszem most erre volt szükségünk. Alíz végre úgy tűnt jobban van, én meg jól éreztem magam a ténytől, ha ennyivel is, de hozzá tudtam járulni.
- Ó, értem. Mondjuk ez is érthető, minden ember más és más, a tanárod pedig már sokat látott ahhoz, hogy tényleg oda tudjon állni melléd és vezetni, már amennyire engedi a lehetőség. Ennek meg örülök, de nem kell ám idáig tartogatnod, nyugodtan mesélhetsz kisebbekről is bármikor. Ha sokat tartjuk magunkba a rosszat az állítólag nem jó - mondtam, ahogy aprót rántottam a vállamon. Néha nem ártana a saját tanácsaim és szavaim magamra nézve is levetíteni, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy ennek lenne itt az ideje. Nem is akartam, jól megvoltam a kis hallgatós, csendes, elásós módszeremmel. Évek óta bevált, de nem mindenkinek menne biztosan.
- Meg, nem félek, hogy annyira rossz lenne a helyzet. Csak tudod, családi rendezvény, kicsit összeakadtak a dolgok. De most már rendezgettük a dolgokat. Olyan sosem volt még, hogy ne lett volna valahogy… - ráncoltam kicsit gondolkodva a homlokom. Nem emlékeztem a pontos kifejezésre, de valahogy így hangzik. Elmosolyodtam a felajánlásra, aztán beharaptam az ajkam bólintva, hogy amint lenne több, azt is hozzátenném. Egyelőre ezek voltak a tények. Anya és Lewy nem jöttek ki, én meg két szék közt nem akartam a pad alá esni, így, ha nem is szándékosan, de eldöntöttem melyikre teszem rá a teljes popsim. A jövőben meg kiderül ez mennyire volt jó ötlet. A helyzetemet meg még nekem is meg kellett emésztenem, így csak előhúztam a csokit, amivel meg akartam lepni. Egyébként is nagyon kiérdemelte.
- Tudom, muszáj voltam egy nagyobb táblát szerezni is neked, mikor otthon voltunk. És sokkal szívesebben foglalkozom finom csokikkal, mint holmi mumusokkal - nevettem el magam, ahogy becsukva a füzetem összerendeztem a dolgaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Figyelmesen hallgattam a szöszit, ahogy kifejtette a véleményét és több ízben is értettem, mire is gondol. Néha nagyon furcsának éreztem a felnőttek gondolkodását, viselkedését és érzelmi világát mondjuk a magaméhoz képest, és nem csak azért mert nem vagyok ezekben túl penge. Anya is napról-napra változott számomra, ő is tanár, de nem csak ebben az értelemben. Ahogy idősebb lettem, ő egyre jobban kezdett kifordulni magából. Pedig azt hittem még olyan négy vagy öt éve, hogy a mi kapcsolatunk sziklaszilárd, nem törné meg semmi. Tévedtem, és kicsit azt érzem, hogy ebben nem én hibáztam csak és kizárólag.
- Igazad lehet, nem is tudom, hogy magukkal tették-e ezt, vagy a szakma, az élet tette velük. Furi, hogy munka alapján be lehet az embereket skatulyázni. Vagyis próbálják… - jegyeztem meg, mai nem kritika volt részemről, csak egy meglátás. Sokszor csíptem el beszélgetéseket arról, hogy a kviddicsesek önimádók és agresszívek, gyakorta látok ilyet a pályán is, de szerintem nem mindenki ilyen. De szokták mondani a szőkékre, hogy buták, aztán nézzük meg Alízt, utána meg engem. Ehh, pontosan.
- Az vagyok, szeretem őket, ezt az egészet. Remélem legalább ilyen jó marad is, de hiszem, hogy jobb is jön még. - Kellően optimista tudok lenni, mikor nem érzem közeledni a felhőket és olyankor ez másokra is hatással van, ami igencsak jó dolog. Közben figyeltem a leányzó válaszait, ahogy a hajam tapogattam át, majd előhúzva a kinyithatós fésűmet elkezdtem kibontani a csomókat, kicsit grimaszolva és szenvedősen, de már hozzászoktam ekkora loboncnál.
- Tényleg? Ez jól hangzik, de nem hiányozna onnan semmi? Mármint nem a pótolható dolgokra gondolok, tudod… - Nem tudtam konkrét kérdést intézni hozzá, hiszen a szülőkérdés nála sem volt egyszerű eset, sőt, még bonyolultabb is talán, mint nálam. Én kuszán, de láttam az elejét, ha a végét nem is. Neki csak a semmi volt leginkább és ezért nagyon sajnáltam. Közben lassan meglettem a hajammal is, így felkötöttem, ahogy figyeltem a lassan csillapodó fényeket. Ha még nem is húzódott vissza a napocska, egyértelmű jeleit adta, hogy késő délutánba nyúlunk lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jó volt hallani, ha én sokszor nem is, de ő látja maga előtt a céljait, vagy legalább azt, merre szeretne pontosan fejlődni, mi az, amit tényleg el akar érni az életben. És hiába járt ez számára nehézségekkel én tényleg irigyeltem őt az esze mellett ezért a hozzáállásért is, mikor belőlem éppen hiányzott. Nagyon lelkes tudtam lenni, sőt, sok dologban volt kitartásom is, de ezt párosítani ahhoz, hogy a jövőm is tervezzem, ne csak éljek a vakvilágba… hát, azt hiszem még nem jött el az én időm. Nem tudom fog-e velem olyan történni, ami majd előre mozdít, talán már meg is esett, csak még nem érzem eléggé. Ki tudja.
- Úgy lesz, tudod, ezekkel a dolgokkal se mentem volna eddig semmire nélküled, már elsőben elkaszáltak volna mindenből. Bár akkor még vissza is vágytam a régi közegbe, bármennyire utáltam is azt a helyet - borzongtam meg egy pillanatra. Igazság szerint ott bántottak, elég sokat, ennek ellenére ez a hely új volt, fura, rengeteg emberrel, akikről semmit nem tudtam, a létezésükben se voltam biztos, még nem történt meg velem is az a bizonyos áttörés. Most pedig? Hiába nem vagyok a varázslók ékköve, nem tudnám anélkül elképzelni az életem, amim most van. Az utolsó hajszálamig a legapróbb fecnitől.
- Örülök, hogy ízlett múltkor is. Féltem akkor még, hogy jól választok-e, de nem is értem min aggódtam - közöltem nevetgélve, majd a tanulásra kanyarodtunk vissza. Én csak legyintettem, hogy ugyan, nem kell bocsánatot kérnie. Ha nem viszi el a témát ő, én hoztam volna valami remek tervet a délután elcsapására. Ebben egészen biztos vagyok. Szerintem ő is, így nem is fogja magát emiatt emészteni.
- Pfhu. Mint mindig, már előre érzem azt a görcsöt a pocimban és hányingerem van. Rettenetes. Nem akarok megbukni, ciki is lenne, pláne, hogy Lewy miatt amúgy is tökre figyel rám mindenki. Olyan fúj az egész… de remélem sikerülnek. Te? Készülgetsz már?
Matattam kicsit a dolgaimban pakolás közben, leginkább pótcselekvés volt, mivel a vizsgáktól függetlenül tényleg nem voltam éppen fényesen, morgott a hasam de a hétvégi után nem tudtam, hogy éhes vagyok vagy rosszul. A világ legrosszabb dolga. Végül egy mosollyal az arcomon néztem Alízt és a dolgait, aztán kisvártatva néztem a szemébe.
- Gyere, nézzünk valami hideg üdítőt, visszakísérlek a navinébe mielőtt elindulok haza. Jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem szeretem, hogy ennyire rosszmájúak. Vagyis tudom, hogy ilyenek, de miért kellene ezt elfogadni? Annyival könnyebb lenne nekik is, nekünk is…mindenkinek.
Azt hiszem valóban túl idealista vagyok, ha igazán komolyan állok valami dologhoz oda. Nehezen ismerném be, de én is azok közé tartozom inkább, akik vágynak a jobbra, szeretnék maguknak, de vagy nem mernek, vagy nem akarnak tenni érte. Nálam itt nem mindig a lustaság, inkább a félelem hátráltat. A mai napig emlékszem hogyan remegtek a lábikóim, mikor elsőre álltam a sarkamra. Úgy keveredtem oda a kollégiumba is Lewyhez. Ha akkor nem nyitok valami irányba, vagy nem szedek egy kis bátorságot fel, lehet most sem így csücsülnék itt. Változnak az emberek, magamon látom a leginkább, és én elhiszem, hogy a világ is fog egyszer. Csak egy kicsit kellene kevesebb a rosszból.
- Kijár mindenkinek a boldogság, szerintem a jövőnk majd hoz sok jót. Neked is, nekem is.
Nem végszónak szántam, de az is lehet a nap margójára írva. Kicsit elmerengtem a lapokon, amiket vetett nekem korábban, beharapva az ajkam bámultam magam elé, aztán elmosolyodva néztem rá, mikor beszélt.
- Ezt megértem. Mindenki kapaszkodik valakibe vagy valamibe, ami segítette őt oda érni, ahol éppen tart. Én sem tudnék anyától teljesen elszakadni, vagyis azt nem tudnám megtenni, hogy úgy tegyek, mintha nem is lenne. Bár most éppen nem is beszélünk, de ez talán csak időleges - rántottam egyet a vállamon. Nem voltam elkenődve annyira már, mint talán illett volna, azt hiszem nem is leszek egy ideig még, aztán majd kiderül. - Bármit meg lehet oldani, csak egy kicsit akarni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kettőnk közül belém egy kicsit több szorult a pozitivitásból éppen, ami számomra furcsa volt, de a helyzetet egészében nézve nem. Hasonlóan láttuk a dolgokat, észrevettük a világ napos és árnyékos oldalát is, de éppen nem tudtam volna megmondani hol mozgunk. Lehet a határmezőn feküdtünk az eget bámulva, és egyelőre nem tudtuk merre is guruljunk. Nem biztos, hogy ez baj, hiszen meglepetések is lehetnek jók. Reméltem. Együtt bíztunk igazából, ahogy hallottam. Különös, hogy itt vagyunk fiatal felnőttekként, és néha tényleg több rosszat tudunk a saját életünkből felhozni, mint egy jóval idősebbéből. Nem tűnik így annyira fairnek az élettől, de abból kell gazdálkodni, ami jutott.
- Biztos így lesz, eddig is támogatott téged, nem hinném, hogy ebben ne tenné. Lehet neki se lesz egyszerű, de majd olyan döntést hoz úgy is, amihez lehet alkalmazkodni - mondtam biztatóan, kicsit el is felejtkezve a saját nyűgömről ezen a téren. Azt hiszem még igazán fel se fogtam annak a súlyát, hogy veszekedtünk anyával, de nem is szerettem volna törődni vele. Inkább homokba dugnám a fejem és várnék, még odafent minden a helyére kerül. De ez sajnos érzem, hogy nem fog megtörténni. Ebben kell a legjobbat megtalálni. Aztán majd kiderül.
- Ez szuperül hangzik, jól esne. Menjünk...
Figyeltem, ahogy Alíz felkel, én is így tettem. Összeszedelődzködtem, felvettem a ruhám a bikinire, aztán megvártam, hogy a szöszi is hasonlóan tegyen még a plédem is a táskámra került.
Elég gyorsan meglettünk vele, majd még beszélgetve kicsit indultunk a Fő utcza felé, hogy egy fagyi enyhítse a még mindig meleg idő okozta kiszáradásunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyetértettem vele persze, de egy picit éreztem azért, hogy jobb is ha nem fejtegetem ezeket tovább. Biztos vagyok benne, hogy nem az én pocim ugrik csak össze a gondolatra újra és újra, ez pedig nem tetszik. Nem az a jó érzés, aminek lehet lennie kéne helyette. De ráfoghatom ezt egyelőre a doki nénikre és bácsikra.
Lefoglaltam magam inkább a macikkal, amik hiába undiztak, túlságosan is édesek voltak ahhoz, hogy ne kezdjek képekért petíciózni a férjecskémnél. Nem is kellett sok, hogy megszülessenek azok a fotók, meg nem csak azok, szóval nagy vigyorgósan pillogtam lefelé rá, míg meg nem álltunk. Lekászálódtam, majd minden mást figyelmen kívül hagyva szépen elvettem a dobozos iszit, majd beleszúrva a szívószálat be is kaptam azt.
- Hááát, talán egy picit tudtam - mondtam beharapva a szájacskám, aztán az üdítős kezem a hátam mögé húztam a másikat pedig magunk közé emeltem, majd a mutatóujjammal lassan kezdtem magam felé hívogatni őt, vagyis közelebb inkább. Amikor abbahagytam az arcára simult a tenyerem, egy pár pillanatig azokba az élénkkék szemekbe bámultam, majd az ajkaim puhán az övére nyomtam vigyorogva, amit azért a csók közepén befejeztem ám. De nem szerettem volna, ha ezért most sokan megnéznek minket vagy hasonló, így picurit zavarban el is húzódtam végül. A megjegyzésre boldogan mosolyogtam magam elé, még a kezem nyújtottam, hogy megfogja, de még mögöttem jött megriszáltam a csípőm meg a popsim egyszer, pont mint reggeli után. - Ez nem is jár másnak...
Néha amúgy tényleg nem értettem, hogyan merül fel benne, hogy bárki más számítana. Mármint, engem nem érdekelnek, és szerintem az is túlzás hogy annyian észrevennének egyáltalán, ha csak nem miatta teszik.
- Kááár, sose tudja senki megmondani, biztos akkor beszélgetnek csak, mikor más nem hallja - vagyis magyarul fogalmam sincs nekem sem. Ennek ellenére érdekelt ez is, mint sok apró, de mások szerint bugyuta dolog. Ahogy sétáltunk és jobbra és balra tekintgettem lassan az üdítőmnek megint a végére értem és a foltoskák is meglettek. Tudtam, hogy már nincs sok vissza, mire mennünk kell vissza, ettől pedig egy picit az arcomra fagyott a mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy szürcsiztem az italom, hamar rájöttem, hogy bár ma sem fordultam 180°-ban semerre, legalább ebben én döntöttem, és ügyesen választottam. Szeretem a szőlőlét. De azért közel sem annyira, mint ezt a naagy lengyel csillagocskát itt magam alatt, mögött majd mellett. Éppen hol áll.
- Ühhüm, na ne nézz így Nyuszó, szeretem azt is, mikor undi vagy meg rosszasáááág - mondtam pislogva párat. Bár azt inkább ne kérje senki, hogy ezeket most lerészletezzem, teljesen és hiánytalanul így imádtam őt, ahogy van. A gyors kis csókot megejtve aztán még nagyobb vidámsággal fordultam irányba, hogy az utolsó állomást is meglátizzuk még gyorsan. Persze nem maradhatott ki a ma olyan nagy szeretettel gyakorolt riszám se, aminek a megjegyzésére csak lebiggyesztve az ajkaim szusszantam egy szomorút. Persze nem kellett ezt olyan komolyan venni, ez azért a pofimon is látszott. - Nem is rosszból volt pedig…
Csak szorítottam a kezét, kicsit lóbáltam is, még meglettek a nagyra nőtt csodák. Csillogó szemekkel meredtem felfelé az egyikre, aki itt téblábolt a kis elkerített helyük szélén és éppen a fejünk fölé magasodó fa lombját hamizta. Nem volt már sok levele, jól megdézsmálhatták már. Közben azért az én buksim már nem csak a cukiságoknál járt, így el is bambultam kicsit. És egyébként nem ártana a lábam elé is nézni, mert valaki éppen ekkor vonult át előttünk keresztbe én meg majdnem belesétáltam. Upszi. Ekkor észleltem azt is, hogy Lewy nekem beszél, vagyis a megszólításra.
- Hm? Jaaa, ahha, gondolom. Csak… jó lenne már a nap végén járni, otthon. - Nyilván nem az állatok a baj vagy a séta, még annyira fáradt sem vagyok, csak egy kicsit, egyszerűen akkor már túl lennénk mindenen, tudnánk mindent és kész. Nem lenne ez az ideges-izgalom, meg a várakozás súlya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kis rágós trükköm közepén nevettem fel a szabadkozásán, aztán jól el is gondolkodtam. Biztos vicces lenne tütüben szaladgálni Pécsen, sőt, ami azt illeti, nagyon szívesen mászkálnák így Dimitri oldalán bármikor. Még csak furcsának se találnám ellenben ugye másokkal. Egyelőre ezt a pontot inkább viszont nem vezetem fel bakancslistára, azt hiszem mind jobban járunk.
- Igenis! - A kezemet a fejemhez emelve csináltam valami tisztelgés félét - láttam már párszor hogy csinálják, ettől még én lehet rosszul hoztam össze -, majd a kis udvar felé vezettem a kanyargós rengetegbe míg kifejtettem a rágós aggályaim. Rettenetes egy cégről van szó! Hogy lehet úgy rágót forgalmazni, hogy ilyenekre nem gondolnak? Van már illatos-csillámos és lassan ízesített tusfürdő is, de a rágó nem lehet csillogós? Milyen világban élünk! Nehéz ezt felfognom, vagy tényleg ennyire kiveszett volna az emberekből a kreativitás? Nem tudhattam. Szusszanva egyet adtam rágót Dinek és bólogattam hevesen az ajánlatára.
- Azt kellene, még lehet el se felejtem, mire legközelebb internetet fogok - jegyeztem meg a telefonom után tapizva a táskám oldalánál. Paranoiás tudok lenni, hogy mindenem megvan-e. Múltkor későn lett vége a tánciedzésnek, ezért felhívtam Lewyt, hogy legalább telefonon lógjak rajta, ha már egyedül baktatok haza és úgy tíz perc után majdnem infarktust kaptam hol a készülék. Azon beszéltem ugye. Szóval vannak problémák.
- Nincs baj a hopphopp dolgokkal, ugye? - Idő közben elég sokáig értünk, szerencsére nem nénis-andalgós séta ez, viszont ez csak újra mágusterület még, Dimitrire pillogtam, hogy a kezem felajánlva neki hoppanálhassam magunkat a jó helyre. Igazából sokan nem nézik ki belőlem, de ami hiányzik, az máshol pótlódik bennem. Ezért lehet, hogy béna vagyok mondjuk a pálcával való folttisztításban, de a hoppanálást ügyesen csinálom. Szükségem volt rá, hát szépen kitanultam, és lassan fél éve jogsival csinálom!
Amint megegyeztünk, vagy kiegyeztünk, helyzet adja ugye ezt, a helyre koncentráltam, majd rövid időn belül ejtettem magunkat a sötétségbe, hogy felbukkanhassunk a fák között egy turistaút melletti mellékösvényen. Régen sokat kirándultam ott, és kitérve onnan az út egyenesen arra a kutyusparkra visz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Örültem, hogy viccnek fogja fel, de én halálosan komolyan gondoltam, hogy tőlem aztán olyan világot lerombolósan rossz is lehetne, mint amilyen Stitch volt a születésekor, akkor is imádnám. Ez pedig tőlem nem csak üres szó és ígéret, teljesen valós dolog. Lehet, ha lenne, vagy esetleg van olyan tulajdonsága, ami zavaró, akkor sem tennék megjegyzést erre. Én sosem akartam, hogy miattam változnia kelljen, az elég önző dolog lenne a részemről, ráadásul, ha szeretünk valakit, akkor előbb alkalmazkodunk, elvárások nélkül. Legalábbis azt hiszem. Mondjuk nem mintha nagy tapasztalataim lennének, akit próbáltam szeretni, már anyun és a nagyiékon kívül vagy eltűnt, mire visszajelzést kaphattam volna, vagy Lewy. És akkor elértünk oda, hogy most tanulom csak mit és miként jó.
Csendesen fogtam a kacsóját, miközben a nyakam nyújtogatva - de nem mint a zsirik - nézelődtem körbe egy darabig. Néha megakadt a szemem kiscsaládokon, ahol volt anyu, apu gyerekek, aztán el is kalandoztam fejben.
- Nem is csak az orvosról van szó - vallottam be kicsit félszegen a cipellőmet bámulva, ahogy az utolsó korty szőlőlevet is kiszívtam a dobozból. - Én csak… azt hiszem nagyon nem érezném magam jól, ha valami olyat mondana, ami… ami nem tudom. Érted azt hiszem, nem?
Kezdtem belezavarodni az egészbe és hiába volt jó valamennyit kinyögni, nem múlt el a fura érzés a pocimból a csalódás lehetősége miatt. Már egy kis ideje tudom, hogy szerettem volna, ha igaza van Annenek, a teszteknek, a szervezetemnek. De még mindig nem volt a kezemben semmi a reményen kívül.
- Minden… ühhüm. Mi?
Éppen helyeseltem kidoba a kukába az üccsisdobozt, ami kiürült, amikor visszafordulva a matatására lettem figyelmes. Értetlenül billentettem oldalra a fejem és az elengedett kacsóm magam elé húzva összefűztam az ujjaimat a lábaimon billegve. Nem egészen esett le, mi folyik itt, még le nem térdelt, akkor kezdett csak el az ajkam lassan görbülni felfelé. Még egy halk „jaj” is elhagyta az ajkaim, olyan izgatott és aranyos nyüszögés mellett, amit úgy az egésznek tulajdoníthattunk. A húzásra közelebb tipegtem.
- Ugye tudod, hogy eddig is te voltál a legjobb? - meredtem rá lefelé, aztán az ajkamra harapva bólogattam. Hát, hogy lehet erre más választ adni? Nem mintha megfordult volna a fejemben bármi egyéb. Ő megígérte és be is tartotta, pedig senki nem kötelezte rá, nem kérte tőle és nem is várta el. Szeretem. De az nem sokat segített a rendes válaszadásban, hogy láttam a komolyság milyen nyomtalan a helyszínen. - Igen, persze hogy maradok. Hát szeretlek, Szívecske. De ne nevess, mert akkor nekem is kell.