Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még egy megálló, még egy sarok, még egy szűk utca. Majában_nincs_beépített_GPS. Ez egy olyan hiánycikként funkcionáló, jelenleg nagyon zavaró tényező, ami lehet az élete kétharmadát megkönnyítené, vagy korábban tette volna. De semmi gond. Igazság szerint már sokkal vidámabb megint, volt két elég viharos, aztán csendes napja otthon. De a nagyon fura kérdések, kijelentések, kérések, majd könyörgések után most újra süt a nap. Kint is, bent is. Bár enyhén érzi a napi reszkírozást arról, hogy miért nem jó neki otthon, a fenekén még úgy.... pár évig? Ha Vesznán múlna, még legalább 25 éves koráig. Nagy sóhajtva veszi az epres-áfonyás shake szívószálát a szájába, hogy belekortyoljon, miközben a táskáit kivételesen a kezében fogva lóbálja.
Pontosan úgy érezte magát mint Szenilla a Némóban, mikor a kék halacska mondogatja magában, hogy el ne felejtse: P Sherman, 42 Wallaby Way, Sydney. Ez a cím Majában is olyannyira megragadt, hogy álmából felkeltve is. Durva, hogy a sajátja előtt. Viszont most rendes nagylány volt, és jó sokszor mondogatta, hova igyekszik, megnézte még a google mapsen is a telefonján. Rohadt hasznos dolgok vannak rajta, szeret mugli származású lenni. Mugli is.
Most itt ácsorog, megtalálva a házat kicsit hezitálva a kapuban, de aztán csak eljut az ajtóig, hogy bekopogjon. Körbenézve túl sok mindent nem sikerül memorizálnia, remek, kénytelen lesz arról megjegyezni, hogy jutott ide, hogy volt két villanyoszlop, amiből egy bántotta, a másikon meg volt valami kék felfestés. Háromszor - pontosan bizony, mint az Ózban a lányka a rubincipő összekoccolással - fordult jobbra, meg volt egy bolt. Meg egy néni két fura macskával, bár az reméli nem alaptartozék ott egy utcával lejjebb. Viszont elég meredek a hely, az is érdekes, hogy a néni nem gurult még le azzal a gonosz, lendületes megindulásával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az a tény nem tette Maját túl boldoggá, hogy egyre fogytak a napok a szünetből, és közeledett a tanévkezdés. Mindig eléggé kétkedve és kedvetlenül vette ezt tudomásul és afölött se tudott elmenni, amit az állatkertben megtudott. Hát nem repdesett a rózsaszín felhők között örömében, de persze igyekezett rossz szót sem szólni. A legtöbb dologban próbált ő nagyon megértő és támogató lenni, de csak sikerült megkapargatni a komfortzónáitól legtávolabb eső területeket is. Nem mindig könnyen emészthetően. Suli, eh. Inkább az ajtóban toporogva várt gondolkodás helyett, ahogy nyílt, vigyorogva tolta fel a napszemüveget a buksijára szabad kezével, de nagyjából azzal a lendülettel le is fagyott.
- He? - Ennyire tellett hanghatásilag, amihez egy „mi van?” grimasz is párosult, nagy bambi szemek és értetlen pislogás társaságában. Nem tudta eldönteni, hogy megijedt, meglepődött vagy ledöbbent inkább. Mármint ez nagyon furán hangzott, mármint úgy mindenhogy. Ezzel a szóval ő nem úgy állt, mint az apuval. Érthető okokból. Aztán a befelé invitálás közben kiszúrta a fehér szőrcsomót. A fejét oldalra billentve vinnyogott fel és kapta fel a kezeit a szája elé.
- Úúúúúr Iiiisten. Deeeee cuuuukiiiii vagy, egyelek meg. - Nagyjából itt veszett el Maja egy időre az értelmi zónából, elindult befelé, de a táskáit csak letette aztán egyből a kutyust figyelte. Nem feledkezett meg a Drágáról - csak de, illetve a köszönésről inkább -, közelebb hajolt, hogy megcsókolja, de még így is a kicsit szemlélte. A kezét a nózijához tartotta, hogy megszimatolhassa, de már egyből tapizta volna szegénykét. – Hazahoztad? Végleg? És a tiéd? És marad? Mi a neve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet hozzá kellene szoknia, hogy minden egyes alkalommal éri valami új, valami meglepetés, bárhova is toppanjon be Lewy miatt. Ezt persze tudta ő a legnagyobb pozitivitással értékelni, még akkor is, ha sokkal jobban szeretett mindig, mindent ugyan olyannak megtartani és abban lubickolni. Ha érezte, hogy át kell lépni a kiskapun egy másik kertbe, már nem volt ennyire se biztos magában. Ettől is volt az a kicsit ijedt buksi, de a felismeréstől teljesen elszállt.
- Apa? És Anya? - Kissé hitetlen tekintettel mutatott a lengyelre, majd magára aztán zavartan nevetett. Ezt aranyosnak találta, de leginkább még fel kellett volna dolgozza. Aztán viszont ahogy közelebbi ismeretségbe került a kis szőrcsomóval már mindjárt nem volt semmivel gond. Ez is olyan első látásra szerelem. Hát milyen cuki fülei vannak, meg a nózija ahogy a kézfejének nyomta azt olyan édeske volt. Még az se zavarta, ahogy kapálózva karmolászott, észre se vette. - Haza? Lett egy közös gyerekünk?
A kérdés nem azért volt, mert nem értette, inkább csak nagyon érdekelte, hogy akkor itt marad is, ez olyan otthonszerű-e már. Érezte, hogy nem lesz sok idő, mire amit kitalált meg is valósítja. Közben inkább vigyorogva Voltra nézett meg nyünnyögött neki. Mintha egy kicsit idióta módon állt volna át erre, de sebaj. A név hallatán vigyorogva pillogott a lengyelre, aztán fél karral átölelve húzódott oda hozzá, kicsit hosszabban, mint az előbb a puszi sikerült.
- Igeeeen. Hát milyen kérdés ez! - Azzal a kutyus mellső lábai alá nyúlt, hogy magához húzva, egyik kezével alulról támasztva, a másikkal magához szorítva vegye ölbe. A művelet közben sikeresen állon nyalta őt a kicsike, amire vigyorogva nyomta a pofiját az övének. Nem túl praktikusan a kibontott haja megint útban van, egy mancs bele is akadt, de rutinosan szabadította ki. Igazság szerint nem nagyon szokta a hajhúzás zavarni, ha a Szívecske ráfekszik se nyervog miatta, majd kiszabadul, mi abban a nagy kaland? - Sziamia te drágaság…
Pillanatok alatt huszadrangúvá vált szerencsétlen lakás sorsa, pedig ő tényleg úgy indult neki, hogy jól megnézi. Vagy hasonló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem szeretett volna úgy érdeklődni, hogy azzal negatívnak tűnjön és remélte is, hogy nem volt ezzel baj, bár csak akkor zuttyant le a kő a szívecskéjéről, mikor már válaszolt neki a kviddicssztár. Vigyorogva hümmögött csak kicsit, aztán kisvártatva az egyik mancsocskát a kezébe fogva nézett fel a kék szemekbe szépen pislogva is. Kifejezetten aranyos tudott lenni, mikor éppen elkapta az öt perc, bár itt nem is akárhogy sikerült ennek megtörténnie.
- Akkor… szóval nekünk van. – Próbálkozott ezúttal nem kérdezni, inkább kijelenteni, pedig nem nagyon szokott ő ilyet, érződött is. Pedig örült neki, sőt, kutyaaaa, aranyos, biztos benne, hogy már mindketten most imádják a kis fehérkét. Kell ennél több? Jó mondjuk biztos otthon, a szerető szülők jobb esetben csak egy része az egésznek. Különben is nagyon szomorú lenne belegondolni, hogy szegény Voltnak is esetleg csak egy szülő jutna. Vagy egy, meg egy hétvégi. Egyik sem túl szimpatikus. Mikor magához vette, rögtön ki is élte ezt a szeretetnyilvánítási kényszerét és megszorongatta kicsit még hintázva és billegve is vele.
- Mire kellett vigyázni? Figyelek, nem szorítom erősen, és nézd, ő is tökre kis aranyos… - Azzal a lendülettel pedig hagyta is, hogy finoman a kacsójára harapjon az eb. Alapvetően a kölyök kutyusoktól sosem látta még, hogy nagyot harapnának, meg hogy erősen, ez most sem fordult elő. Vigyorogva figyelte, ahogy hamar rá is unt a kicsike, aztán a fejével bökdösi csak Maját kicsit.
- Nagyon, jahj, de mért nem szóltál? Akkor már jövök előbb is!
Kivéve, hogy akkor Veszna kitér a hitéből, de ez egy részletkérdés jelenleg. Picit oldalra fordult, hátha lát valamennyit Lewyből. Vele se sikerült az utóbbi pár napban olyan sokat lenni, és ezt nem szerette, nagyon nem. De azért még némi figyelme megmaradt a kutyustól függetlenül is, amit teljesen neki tudott szegezni.
- Hogy állsz a pakolással? Megmutatod a házat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztosan számíthatott volna valami pluszra, ha már idetotyog ma, de nem így volt. Kellemesen meglepődött így utólag belátva, sőt, kifejezetten nagy öröm tódult a buksijába idő közben, a kapott puszira pedig csak szélesebb mosollyal jártatta a tekintetét Volt és Lewy között. Mindkettőjükért odavolt meg vissza, ez tagadhatatlan volt, de most a megosztott figyelemdolgot se ártott gyakorolnia, amivel amúgy is voltak gondjai.
- Te, figyusz, ugye emlékszel még, hogy volt egy saját házilegyem, akinek köszöngettem; meg tücsköt simogattam, még velem lakott pár napig? Szerinted ezek után majd kiszaladok? Bár, ha te is macskát hozol… még az is lehet.
Elég bizarr módon jutott eszébe Vivi, és hányszor próbálta már rábeszélni őt a barátnőjével arra, mennyire jó dolog egy cica, és hogy tartsanak, mert fun. Nevetett, de tényleg nagyon értékelte, hogy semmi macska. Nem tudott volna azzal itt is mit kezdeni, meg hé, nézzünk rá erre a csöppre. Hát mennyivel cukibb már. Olyan kis édes, ahogy kalimpál a mancsaival, odanyomja a buksiját, vagy éppen nyaldos össze meg vissza.
- Nem. Mármint nem volt fura telefonhívás, nem vasalta ki a fekete ruháját és még a vezetékneveden se hívott. Szóval határozottan nem, bár sok fura dolog jutott mostanában eszébe. A legnagyobb baj inkább az, ahogy velem viselkedik. Eldugta az összes bőröndöt, mikor meg pakolni kezdtem, beállt a szekrény elé, és rakta vissza a cuccaim… de minek?
Maja már egészen átesett az első értetlenkedős sokkon így viszonylag könnyen mondja a dolgokat, kicsit talán gügyög is benne, lévén a kutyussal akart kommunikálni, csak ez az infó még közlésre várt. Oké, nem sok ideje volt bármerre elnézni, így mikor felemelte a fejét és befelé nézett észlelte még a káoszban lévő rendet.
- Jó, menjünk. Tudom, nem is nehéz. - Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mintha a navinésnek nem kellene heti két edzésen valakit emelgetni koreográfia vonzataként is. Határozottan pehelysúlyú egy kutyus ehhez. - Ha meg megunt, majd megkapargat és leteszem. Addig a lábikói jól vannak rajtam.
Lassan elindult Lewy után, ha mutatta az utat, most már rá figyelve inkább, meg úgy az egészre. Egy nagyobb sóhajjal nyugtázta azért a lakás tényét. Rájött már, hogy jobb, ha csendben bólogat, mert ő az okosabb kettejük közül, biztosan jól döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az örömtől nem tudott volna oda és vissza lenni, ha ez a négylábú a kisebb, dorombolós, csomóköhögős fajta. Valahogy annyira nem volt velük kompetens. Hiába szereti a nagymacskákat mondjuk elnézegetni az állatkertben, nem ugyan az.Helyeslően bólogatott a mondandóra, legalábbis a macska tiltása opció ezt váltotta ki, a másik felett kicsit értetlenül állt.
- Ne is, furák. De ha már nem itt laksz, minket miért érdekelne, itt mi van?
Az a nála alapból ritkán, az elmúlt időben viszont elég sokszor előkerült többesszám már nem is volt olyan fura. Sokkal rosszabbra számított az elején, milyen lesz ilyenekhez hozzászokni. Bár mondjuk a kezdeti anyu-apuzás még most sikerült leülepedjen. Mindent a maga idejében persze.
Veszna is ezzel a tanáccsal élne, csak szerinte Majának rossz az időbeosztása, már ami a haladását illeti. Még legalább tíz évig nem szerette volna, ha ilyen „család” és „gyűrű”, valamint „igen” és „nála lenni” vagy „lakni” kifejezések elhangzanak a konyhájukban. Most azonban a kézen lévő ékszerre pillogva, lefehéredve szorította el Maja kezét, még mindent - lehet meg is bánta ezt - ki nem húzott belőle.
- Áhh, ez akkor még szóba se jött, utána említettem, hogy átjönnék, azt inkább hagyjuk is… - Maja elég lemondóan sóhajtott, de előtte még megforgatta a szemeit, mikor elképzelte újra azt az arcot. Pedig tényleg nem mondott semmi rosszat! Bár arra lehet kitért, hogy mikor lehet szeretne többet Lewyvel lenni, és ez már túl sok dologgal egyenlő az anyjánál. - De az igazi halálközeli élmént akkor élte meg mikor a gyűrűt megnézte. Utána folyamatosan buta kérdésekkel jött, hogy miért, muszáj-e, történt-e valami… ami azért rosszul esett, nem is értem.
Azzal végre levegőt is vett, nem csak beszélt, megint kinyílt a csap, de idő előtt visszazárta és a kutyussal gügyögve foglalta el magát. Szépen lassan haladt, néha megtorpanva nézte mi és merre az elmondottakból. És nagyjából addig bírta Volt, ekkor kapálózni kezdett lefelé tekintgetve, maja pedig leguggolva tette talpra még megsimizve a fejét utoljára.
- Firkálni? Ooooké, bár azt nem szoktam, csak festeni – jegyezte meg kinyújtva a nyelvét is mellé, kicsit rázva a fejét. Az komoly művészet. Lehet még a végén inkább hajtogat oda egy nagy Voltot és azt ragasztja ki. Ugye a jövőbe senki nem lát ki és hol lesz, na meg mit csinál hónapok múlva. - Konyha, szoba, fürdő, vettem. Ez talán nem olyan eltéveszthető. Jóóóól, ettem, aludtam, itt vagy velem, teljesen jó minden. Bár mindjárt év eleje és ehh. Tényleg, hogy állsz… azzal?
Nem, nyilván nincs túl kellemes meggyőződése a tanári szakmáról, meg eleve az oktatáshoz köthető, de tényleg érdekli, meg szurkolt, csak, nehéznek tűnik elfogadni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megrántotta a vállát a dologra, nem különösebben esett kétségbe vagy nyugtalankodott rajta, ha előre is gondolkodott, azt teljes pozitivitással próbálta tenni. Persze amennyire bizonyos helyzetekben lehetett. Eddig két vagy három alkalom volt, mikor kilátástalannak és negatívnak látott maga előtt bármilyen képet, azokra pedig egyáltalán nem emlékszik vissza szívesen. Sötét napok. Az anyukájával ennél azért világosabb időket élt, bár nem túl kellemeset.
- Igen? Elhiszem, de akkor is, anyuval sosem voltam sokáig rosszban, vagy nem csinált úgy legalább, mintha örökre haragudna. Miért mondana ilyet az anyukád? De nem is vagy az, dehogy fogsz. – Határozottan rázta a fejét a kijelentésekre, még ha realitást kellett is volna mögé tegyen, akkor se kerülne. Maja nem akarta, nem is látta ezeket Lewyben. Vagy amit éppen igen, azzal együtt szerette. Senki sem csak fekete vagy fehér. - A turbános bácsik, akiknél a képernyőre kell tenni a kezedet, és feltöltenek? Vagy az az asztrotv?
És igen, valahol itt lehetett volna gyanús, ha nem Majáról lenne szó a sztori. Érthetetlen okból tapizta ő már a TV képernyőjét, de hogy abból nem lett szerencsésebb, meg az éppen eséstől bezúzott popsiját se távgyógyította meg, az tuti. Mindenesetre Az ajkait harapdálva emésztgette a tényeket, a saját anyja is fura, de a lengyelé sem tűnik éppen olyan mintába illőnek. Mindeközben szemével a fehér eltűnő szőrcsomót követte, ahogy pedig elveszett a vőlegényéhez fordult vigyorgósan. Bólintott, de akkor se firka, na.
- Igen, arra gondoltam. Az baj? Mármint… ilyenkor nem az szokott lenni, hogy nehéz kitalálni mit taníts? - Nem ért hozzá, a grimaszt meg igyekszik kerülni, de ettől még érdekli mi a helyzet, hát hogy ne lenne kíváncsi? Viszonozva a csókot nyújtózkodott fel, hogy a kezeit a kviddicses vállán pihentetve figyelje az arcát.
- Nem, nem akarok, nagyon rossz volt igazából. Mármint Veled voltam jó sok napot, aztán hirtelen elfogyott… ez nem. - A mondandója végére kicsit leszegte a buksiját, pedig nem volt rossz kedve, csak rájött már elég sokszor, hogy nehéz mikor hiányzik neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hirtelen annyira jól sikerült lefoglalni a gondolatait, hogy a nagy ezotv kontra asztrotv harcban nem is tudta már ki áll nála nyerésre. Mondjuk meg kell hagyni, ezen a színvonalon maradva lenne még pár adó, amit fel tudna sorolni. A kanálhajlítós dologra felnevetett, aztán tudatlanul megrázta a fejét és még a vállát is megemelte. Lövése se volt a mentalistákat melyikbe szuszakolták be. Durva, hogy mik vannak, és hogy erre vevők, vagy legalábbis zizik annyira, mint Maja, aki egyszer leült és belenézett ebbe a kínálatba. Bár leginkább tág pupillákkal meredt a TV-re hogy, jézike, mi folyik itt? Még ő is!
- Én sosem tudtam megkülönböztetni. Mondjuk a másik furi dolog az, ami ilyen művészettel foglalkozik. Filmek, galériák, elvont alkotók. Anya mindig ilyen izékkel foglalkozik. Én olyankor alszom mellette mondjuk. Marha uncsi, meg néha a hajam égnek áll, hogy képesek két totál különböző Vasarely művet összekeverni!
Még egy sziszegő hanghatást is hozzátett. Aztán észrevéve magát nagy szemeket meresztett. Nem azért, mert sokat beszélt, hanem mert észlelte, hogy miről. Ilyenkor mindig olyan kellemetlenül érezte magát, ebben nem volt olyan buta, mint másban, csak erre meg nem kíváncsiak. Viszont mielőtt kihűl a gyomra, inkább érdeklődött és kiélvezte az ölelést. Vigyorogva végigsimított a Drága arcán, aztán egy hosszabb csókkal inkább elhessegette az iskola témát. Maaajd máskor.
- Volt olyan, hogy valahova jöttem hozzád és végül nem ragadtam ott? - A buksiját félrebillentette, miközben kérdezett és elhúzta kezeit az arcáról. Mosolygott, igazából cseppet sem bánta, hogy mindig így alakult. Bár az egyre furcsábbnak bizonyult, hogy lassan „elfogyott a ruhám” távlatokban sikerült kivitelezni ezeket. - Szeretnék maradni…
Beharapva az ajkát akart volna még talán mondani valamit, mikor érezte a picurkát a lábánál, lepillantva rá pedig annyira cukin nézett felé, hogy hát nem lehetett nem rá figyelni. Talán még egy kicsit direkt is csinálják ezt a kutyák, nem? Visszafordult aztán végül… és nagy vigyorogva gondolkodott el.
- Ühm, valami mesét mondtál, befejeztétek már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán egy hangyányit sikerült magát elragadtatnia, amin ő lepődött meg a legjobban. Ennek ellenére igyekezett a legkisebb feltűnéssel zavartatni magát, hiszen nem volt baj, csak ő generált magának. Milyen meglepő ez is. Elmosolyodott, azt viszont nem igazán tudta, hogy ezt tényleg folytatnia kéne-e, nem igazán könnyed tízperces csevej témája általában, ő is csak akkor állt rá, mikor kényszerből belökték emberek közé, és annyira ciki volt már a hatodik ember, aki némának nézte, hogy inkább beszélt.
- Az azért túlzás csak… van, amikor még én is tudok valamit, és mások a buták, az pedig bosszantó, ha ilyen alapvető. Vagy lehet csak nekem az. A művészet közel áll hozzám, anyu sokat rángatott minden irányba, de ettől még ennél többet azt hiszem nem tudok mondani.
Ó, de, menne az egy kis megerőltetéssel, vagy ha megint látna valamit, amiről eszébe jut. Viszont jobb az, ha ő hallgathatja, vagyis ezt szereti, inkább kiélvezi így az együtt töltött időt. Ki tudja mennyi alkalma lesz, ha Veszna komolyan veszi ezt a testőrködést és a végén a szobáját is lelakatolja, nem még a szekrényt. Pedig, Maja már magától is egyre többet indul neki és köt ki a lengyellel, komoly szándék vagy cél nélkül, amit nem nagyon lehet hová tenni.
- Szeretlek, nem is szeretnék… általában muszáj. Edzés, meccs, próba, verseny, suli… anya. Nehéz úgy, hogy mindenhez máshol kell lennem, majd máshova „haza” menni.
Kicsit lebiggyesztette a száját, de nem volt rossz kedve, csak szemléltette az állapotot. Mosolyra húzódtak ajkai, egy sóhajjal pedig lehunyta a szemét az ajkain végig húzódó simítás erejéig. Érzékelte a kis Voltot, hamar el is vitte a figyelmét.
- Ú, jól hangzik. Ühhüm, de segíthetek pakolni is, vagy ahogy gondolod. Volt gondolom haaaatalmas segítő jobb. - Az elnyújtott szóban minden benne volt, így az, hogy felnevetett már csak tetézte az elképzelését. Valamiért inkább hátráltatónak látta a kutyát, aki odatipeg, finoman megharapdálja a cipőt, hogy „hé, tedd le azt a pólót, menjünk labdázni”. Közben el is indult a kanapé felé, félig Lewy irányába gügyögve, bár nyilván az ebnek szólt az még, csak aztán a lengyelnek.
- Persze, ráérek, tiéd az összes létező időm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

ruci | NE ajándékozz élő állatot 🐰

Szomorúan vette tudomásul, hogy mióta Lucával beszélő viszonyban vannak - nem, nem a lány tényét -, sokat hall róla mennyi kutyus, cica, újabban kisebb rágcsálók is náluk kötnek ki a menhelyen. Felelőtlenül magukhoz vesznek emberek állatokat, akiket aztán elhagynak. Hát hol itt az igazság? Nem ismerik az Ohana szabályait? Maja képtelen lenne valaha csak egy legyet is magára hagyni, ha az már az övé volt, akár csak kettő percre is. Azóta pedig, hogy Volt az életükbe csöppent Lewyvel különösen nehezen viseli, mi mindenre képesek az emberek, hogy mennyire hanyagok és nincs bennük elég szeretet a kis édesek felé. Nagy sóhajjal ballagott ki a térre Alíz, a többi DÖKös társa és az örök mamijuk társaságában.
- Persze! Segítesz Szöszi? - Barátnőjét kereste maga körül, aztán mikor meglelte mosolyogva pillantott rá, segít-e ebben a feladatban. el is vette a plakátot és megindult annak új célja felé. Talpig Stitchben olyan kis vidám volt, meg ünnepek, egy kis szünet és a vőlegényére ragadhat megint. Már arra az időre, mikor éppen őt nem nyírja ki az élete, Maját meg az aktuális hülyesége.
- Képzeld voltam a menhelyen múltkor beszélgetni Lucával, és láttam, hogy már két kidobott nyuszit is összeszedtek. Annyira szomorúak voltak azok a tapsik. Miért ilyen kegyetlenek az emberek?
Nézett szomorkásan a barátnőjére, miközben kicsit elmélázott ezen. Sokszor nem értette hogy van annyi rossz a világban, pláne olyan, amihez emberi szív nem lehetne elég erős. Végig lehet ezt nézni nem szomorúan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha van valami, amivel esetleg villogni tudna a tánc mellett, az sem a kviddics elsőként, hiába van vele képben, hanem a művészet. Legyen az festészet, vagy egyéb ág, mint a zene. Ennek ellenére sosem teszi, és ez bizonyosan nem most fog megváltozni. Talán van az a hely és idő, mikor igen. Kicsit feszengve pillogott a dicséretre vagy megszólásra, hirtelen nem tudta eldönteni, de azért érezte az elismerést így aprót szusszant és bocsánatkérős mosolyt eresztett meg, hogy aztán a tincseit eltűrje. Nem zavarta, szerette bármi módon, ha a hajában matatott, és ilyenkor még az se érdekelte, ha ezután húsz perccel hosszabb fésülködésen kell átessen mert tiszta kóc lesz.
- Igazából én sem, és nem is tudom mi lenne a jó, de ez így szerintem nem az. Mármint érted, nem azzal van a baj, hogy van dolgunk, az normális, csak, hogy mégis ilyen rosszul jön ki. Tökre mindegy hogy most egy hét, vagy két nap, mindkettőnél tökre hiányzol nekem is.
Beszéd közben inkább a kutyus felé pillogott, meg úgy félre, kicsit lehet zavarban volt a saját okfejtésétől, pedig nem volt abban semmi rossz. Csak kimondták végre, hogy valami nem patent még. A végére emelte fel a buksiját és veszett bele a kékjeibe mosolygósan pár pillanatra.
Még választ kapott és Ők elhelyezkedtek, gyorsan visszatotyogott a shakeért és ledobta a cipőit, hogy a Minnie egeres zoknijában visszatipegve a kutyus másik oldalára huppanjon a lábait maga alá húzva. Megsimogatta a puhaság buksiját, még fél szemmel már a mesét követte.
- Akkor majd később segítek. Te meg milyen ügyes vagy, legalább megdicsért érte, hogy elvitted?
Igen, bizony ezt az érdemi szóáradatot Voltnak szánta, mit sem törődve vele milyen fura, hogy akiről éppen szó van centikre eszik tőlük. - Ú, jó étvágyat!
Eszmélt, hogy ez elmaradt, aztán míg a mese betéve tudott forgatókönyvét motyogta - sikeresen lespoilerezett két sort előre - a kis kutyika életre kelt. A lányka karjaiban kapaszkodva mellső lábaival felnyújtózott a nyakáig és a megkötött sál egyik felére harapva bontotta le és húzta el. Na szép, tolvajjal van dolog. Nevetve rázta a fejét, de szót sem szólva hagyta, hogy a mancsaival játsszon vele és az ölébe húzódjon. Legalább a kajáról le bírta venni a szemét. Látta ám hogy pillogott.
- Volt már evett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nehéz volt számára elképzelni, hogy bármilyen helyzet előkerüljön, amiben esetleg nem csak ő tanácstalan. Valamiért abban a hitben létezett eddig, hogy Lewy mindig tudja merre van és ezzel ő a lehető legmagasabb szinteken elégedett is volt. Miért ne lett volna? Ő még a saját maga teremtette világban is elveszett néha, bár egyre kevesebbszer, és a döntési helyzeteket is viszonylag nehezen viseli. Életében talán négy vagy öt alkalom volt, mikor nagyobb hezitálás nélkül képes volt kitérés nélkül választ adni. Például az ujján is pihenő gyűrű ügyében is.
- De Te mit szeretnél? - Nézett rá, valami olyan választ várva, amivel előrébb jut. Maja esetében mindig nyilvánvaló, hogy mindig másoknak akar jót, de mostanság két szék közt a pad alá zuhanástól fél. Ez pedig el is bizonytalanítja még jobban, és valahol kicsit észhez is térítette, hogy mozdulni kell valahogy. - Szerintem már átesett azon, most a szívéhez szokott kapkodni, nem pedig a fejéhez. De nem boldogtalan vagy elkeseredett, csak nehezen fogadja el és nem is akarja. Bár gondolom ez normális az anyáknál...
Lehet, hogy egy picit tényleg erősebb befolyással van rá Lewy, mint azt gondolná és ezt Veszna is remekül érzékeli, de Majának ettől nagy az öröme, és ő sem akarhatja letörni. És ahogy másban, itt is valahogy azt szeretné, ha a kviddicssztár boldog lenne, nem pedig örök ingázást és hogy sehogy se legyen jó. Valahogy annak kell lennie, mindig van egy jó. Olyan nincs, hogy nem.
- Tetszett neki, ha olyan jól nézne ki egy cipő, én is elrohannék vele! A múltkor el is gondolkoztam egy rózsaszín Air Max-en. De inkább hazamentem és ettem egy fagyit.
Aztán ezzel abba is hagyta a csacsogást és inkább a mesére koncentrált az egyik kezével pedig Volt fülét piszkálgatta, aztán megvakargatva a buksiját hagyta, hogy lassan megsemmisítse azt a kis kiegészítőjét. Legalább öröme van kicsinek is! Mindenkinek boldogságot kampányt indíthatna lassan a navinés. Bólogatott aztán az etetésre és mosolyogva tapadt nagy szemekkel a mesére. Bírta azt a nagy vörös loboncot, bár neki sosem kellett volna. Az már a túúúl feltűnő kategória. De az biztos, hogy a főszereplő elég talpraesett lányka. Irigylésre méltó.
- Nem kell ám sietni, ráérünk, vagyis ő még egy kicsit, én meg aztán nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudja? Tudja. Majának olyan érzése van sokszor, mintha egy hatalmas, minden kérdéssel teli szobában magára maradna, és amíg nem ad válaszokat, amik egyértelműek és döntéseknek bizonyulnak, nem szabadul. Ettől el szokta más esetben fogni a pánik is és nagyon örül, hogy csak egyedül maradva minden elmúlik. Most azonban elkerülhetetlenként lebeg szemei előtt ez az egész. Nem is akar kibújni alóla, és bármennyire próbált legalább hárítani kicsit, csak rá maradt.  Bólintott egy aprót, egyelőre szó nélkül, aztán a meséről a szemei Voltra keveredtek. A kicsike mosolyra késztette és addig is egy sóhaj kíséretében nem hagyta leblokkolni. A kutyitól távolabbi lábát, hiszen csak az volt éppen szabad, felhúzta, aztán a fejét a térdére hajtva karolta át, hogy oldalra fordulva Lewyt figyelje. Ő néha tényleg az, akinél az önálló véleményhez kell a harapófogó, de ahhoz, hogy valamit, amiben nem csak ő érintett eldöntsön… hát ő se tudja mi.
- Valószínűleg ő is szereti a kéket, vagy fázott a talpa. Bármi lehet. - Valóban, ki tudja mi járhat a fehérke buksijában. Lazán a vállát is megmondta a jelzőre meg csak felkuncogott. Nem is érti, hát szerinte aztán tök normális néha miket művel. - Hát csini volt, na. A fagyi meg finom, kárpótolt hamar.
Közben a sál lassan majdnem az utolsó centikig merő nyál volt, ráadásul az új gyerkőc szájában, amire egy percre még Maja is megijedt talán, vagy meglepődött. Visszahúzkodva tőle kicsit körbetekerte a mancsán, így nem tudott annyit elhúzni és fulladozni se szerencsétlen. Az nem zavarta, amit csinál, de nem viselné jól a lelke, ha itt miatta kapna sokkot, illetve ne kapna levegőt. Hazudna, ha azt mondaná a mesével foglalkozott, az agyacskája dolgozott, az egyik kezét a kutyus nyalogatta meg rágcsálta vidáman a másikkal meg még mindig a lábát szorongatta. Látta, hogy a vőlegénye végzett, a kérdésre megrázta a fejét aztán. - Ebédeltessünk, már biztos nagyon éhes, az evés fontos…
Látta már jó párszor a Meridát, hogy a konyhába menet fejből is befejezze nekik akár szó szerint is, szóval nem lesz nagy hiányérzet. Mondjuk egy Lilo és Stitchnél már tuti nem állna fel ennyivel, szörnyű. Lassan összekapta magát és fel is pattant, hogy a konyhába vegye az irányt a kis Ohanával. Kiérve körülnézett a tálka után és ha megtalálta, vagy kisegítették magához is vette, hogy hamarosan finomságot pakoljanak bele Voltnak.
- Szeretném én is – dobolt kicsit zavartan a pulton, még a kviddicsesre pillantott. Iiigen, bizony nem engedte el a költözködés témát, csak most teljesen randomra és értelmetlenre sikerült így mindez. Bár Majánál mikor van helyén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

ruci | NE ajándékozz élő állatot 🐰

Valahol Majában egyszerre dőlt meg az „ő nem tud komoly lenni” és a „nem maradhat mindig gyerek” tézis egyszerre. Olyan ügy mellé keveredve, ami ennyire megmozgatta őt és el is keserítette, egyből tudott nagylány lenni és a legjobbat nyújtani. Persze a DÖK-ben amúgy is igyekszik, de az állatkák, hát a cukikák aztán nagyon motiválóak. Szeret Annevel és a többiekkel működni, ez a második közösség, ahol képes volt kinyitni a szájacskáját és nem elhúzódni a több embertől. Fura. De ezek mellé elég csak ránézni, a ruha, a viselkedés, a gondolatok. Örök cukiság, mit komoly gond ide. Szóval Maja.
- Ahha, tartsd kicsit jobbra, úgy nem lesz annyira ferde, kicsit csálén áll a fa. - Megfigyelte már a növény törzsét, nem volt ezzel gond, közben vigyorogva húzta elő a kis ragacsot, ami fent fogja bizony tartani a plakátokat, de így a fáknak se lesz rossz. Mindenki jól jár, a navinés lány meg lassan már tiszta greenpeace aktivistává válik. - Igen, nem ezt érdemelik, senki nem érdemeli, hogy elhagyják…
Szomorú szemekkel pillogott barátnője felé, ezt pontosan tudja mindketten mennyire át tudják érezni. Sóhajtva bólogatott, ő is így gondolja, ezért bizony büntetés járna. A kis kartondobozokból feltornyozott „asztal” mellé lépett, hogy újabb plakátot vegyen el, a táskáját pedig odébb tessékelje, mikor újabb embereket látott közeledni. Illedelmesen köszöntötte az első megérkező úriembert (Hunter), mielőtt megint a szöszire pillantott nevetve.
- Igen, hangosan. De nem baj, igazad van. Sok a rossz, nem is szeretem ezt így… Én hiszek benne, hogy majd eljön a jó is, tudod a nagy számok törvénye…vagy hogy mondják.
Azonban mielőtt jobban belemehetett volna meghallotta a nyuszis kérdést, meglepődve fordult és nézett fel a hang tulajdonosára.
- Megesküdnél mindenre, ami szent? Szeretnéd eléggé? - Gyanakvóan méregette őt a kérdés közben, hiába volt a hangja kicsit félénk Majának. Nem az a nagy társalgó. Aztán egy halvány mosollyal támaszkodott meg a dobozokon, lenyúlva a táskájába kihúzott pár hajtogatott nyuszit.
- Én lennék a legboldogabb, ha minden nyuszika, vagy csibe, vagy tengerimalac jó kezekbe és szeretetbe kerülne… de nem mindig valós az ígéret - jegyezte meg lebiggyesztett ajkakkal. Közben Bálint kezei felé nyújtott egy rózsaszín meg egy kék origamis nyuszit. Közben az érkező szőke lánynak is intett és ő is kapott rózsaszín nyuszikát, meg érdeklődő pillantásokat az állatkája kapcsán. Aztán szavait már mindkettejüknek szánta.
- Tessék, győzzünk meg másokat is, hogy haláluk napjáig vigyázni kell rájuk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lehet, vagy csak az illat tetszett neki. Mikor kisebb voltam, volt egy samponom - valami gyümölcsös, úgy éreztem magam, mint egy két lábon járó saláta, még én is megrágcsáltam a hajam.
Talán más esetben kicsit jobban beleesik a mese varázsába és teljes áhítattal bámulja azt, most azonban nem ez a helyzet. Elvarazsolta őt a kiskutyus és nem nagyon volt hajlandósága rá egy darabig, hogy másra koncentráljon. Mondjuk lehet a csöpi is közrejátszott ebben, hiszen a buksiját Maja ölébe helyezte, úgy nyammogott a sálon. A combját össze is nyálazta az eb, de nem törődött ezzel különösen sokáig, nem volt egy 'jaj, koszos lettem, vidd innen' lány, sőt. Vélhetően hármuk közül maximum Volt lepődött volna meg egyedül, mikor Maja elhasal mellette a kertben, majd heves hempergésbe kezd vele sznkronban. Megeshet. Megfog, elég biztos.
Óvatosan húzkodta el a sálat, nem akart ő haragot, de azért bajt se, a művelet végén pedig pont a puszira figyelt fel. Kicsit eszelős vigyorral villogott válaszként, tudta ám, hogy jót csinált, és örült is, hogy mindenkinek megfelelt. Na meg a puszinak is. Nagyon.
Ügyesen csusszant ki zoknisan, ismerkedve a konyhába, aztán viszonylag gyorsan meglelte az első lényegi elemet: Volt edénykéjét. Kezébe véve azt vetette fel, ami mostanra összeállt a buksijában. Megvárta még az étel belekerül, aztán a már látványosan várakozó szőrmók felé tipegett vele, aki szinte abban a pillanatban le is csapott rá, ahogy a tál talajt ért. Kis édes. Csóválta a farkát, rázta a popsiját, sőt, még vakkantott is két falat között. Nem lehetett nem szerelmesnek lenni belé.
Bár nem ugyan ilyen okokból, de ez utóbbi kijelentéssel a vőlegénye kapcsán is előszeretettel élt. Belesimulva a karolásba mosolyodott el, aztán bólintott párat.
- Nem tudom milyen lenne, milyen lesz... de szeretném. Olyan jó mikor ott vagy, megnyugtató és tudom, hogy akkor nem lehet gond. - Megvonta kicsit a vállát, ki nem mondta, de tudta ő is hogy biztonság érzete van, ez pedig sokat jelent annak, aki eddig kevés emberre támaszkodhatott úgy igazán.
- Én csípem, ha sok jut belőled - vigyorogva billegett kicsit a karok között. Tekintete a kis ebre siklott, azért azt is el tudná még ez mellett nagyon is viselni, hogy mikor vége minden kötelező napi dolognak, vele is összefuthasson. Csak jó lenne, ezt érzi, hisz benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megesik vele, hogy néha túlzásba esik mesélés terén, de ez az egyik véglet, amit Lewy előtt produkál, a másikban jó, ha kettő vagy három szót bárkinek összetesz magával kapcsolatban. Nem is igazán sikerül néha ezt hova tegye, de most túl elfoglalt is ezt kielemezni. Felkacagott a simogatásra, néhány ponton akaratlanul is csiklandós és ez olykor csak hopp, érzékenyebb, mint kéne.
- Hát, aminek jó illata van, az általában finom is, neked meg nagyon jó van, szóval biztos az vagy te is.
Teljesen logikusnak tűnt és hibátlannak az egész, ahogy a végére ért. Még bólintott is a saját mondandója végén, hogy ő bizony ezzel nagyon egyetért. Nyilván így van, hiszen ő rakta össze ezt az összefüggést. Még egy utolsót simított a kicsi buksiján, aztán nekiindult a konyhának.
Bár nem mondhatná, hogy bármiféle gyakorlata lenne a dologban, vagy hogy valaha kapott a kezébe komolyabb felelősséget pályán és fellépésen kívül, nem tűnt olyan nehéznek. Legalábbis még. Tette a dolgát abból, ami rá maradt és élvezettel csinálta. Csak ez az etetősdi is teljesen fel bírta őt dobni, tényleg nem kell neki sok. Lehet ha idejön és kapott volna egy csomag gumicukrot ugyan ilyen lelkes és boldog lenne, csak most kicsit jobban és kicsit szerelmesebben. Úgy kétfelé. True story.
- Tudom. Szeretlek.
Annak ellenére, hogy egész jól sikerült magban dűlőre jutni, azzal hadilábon állt, ez a gyakorlatban miként tud zajlani. És nem a konkrét együttlakás része, hanem úgy az odáig eljutás. Főleg az anyukája. Aki a hétvégézéseit is úgy díjazta, mintha minimum világ ellenes bűncselekményt és felségsértést készülne Maja elkövetni. Aztán kicsit megnyugodott, a hétvégékből viszont heteket csinált végül a navinés, és azóta… hát.
- Saját szobát? Mihez? Nem maradhatok veled? Ígérem többet nem kerül a hajam az arcodba reggelre! Megpróbálom legalábbis… Becsszó! - A kisujját feltartott egy pillanatra meggyőzően bólogatva is. Bár ezt annyira nem szánta ő se komolynak, de tényleg nem érdekelte a külön szoba dolog. Nyilván, ha vele akar lenni, akkor az úgy értendő, hogy V_E_L_E, nem csak nála.
- Nézzük meg! Milyen színű? Ott már kipakoltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon látványos gondolkodásba esett, miközben elnevette magát. Pár pillanatig Lewyre nézett, majd maga elé a TV-re végül csak vigyorgósan adott neki egy puszit, mikor közelebb hajolt. Nem válaszolt, még dobolt kicsit a saját ajkain az ujjával végül csak hümmögve felállt. Nyitva hagyta a dolgot, valahogy csendesen tartva érezte a dolgot jobbnak. Különben a múltkoriak után nem állt volna messze már a navinéstől, ott is már a haját is végig nyalta volna, hol itt a probléma? Ő nem érzékelte, hogy lenne. Inkább már az ebre koncentrált, és ennek köszönhetően gördülékenyen és gyorsan ment a kis drága táplálékhoz juttatása, aminek nagyon tudott örülni. Ezután azonban sikerült végre megint minden figyelmét a Drágának lekötni, ami amúgy művészet. Maját egy irányban tartani nem egyszerű néha, gyorsan veszti az érdeklődését és kalandozik más vizekre.
- Anya sem állhat ellen örökre, igaz? Csak vele kell valahogy lemeccselni - sóhajtott egyet, mert tényleg ez az egyetlen elgördítendő… akadály. Inkább nem is koncentrált tovább erre, bár csak meghökkent picit a kérdésre.
- Többen is liheghetsz, nem zavar. - Igen, Maja is tudja, hogy az már nem egy nap, és bármennyire nem érzékeli néha a mondatok súlyát, teljesen nyugodtan reagálja le ezeket, mintha mindennel képben is lenne. Kicsit elgondolkodott azért, hogy fordítva is biztos van olyan, amit nehéz elviselnie a lengyelnek tőle. Ez mindenkinek megszokással jár, nem? - Maradnék is…
Mondta boldogan, miközben a hálószoba felvetésére már érdeklődött is. Követte a korábban vázolt útvonalat, hogy elérje a helyiséget, belépve pedig elmosolyodott a ragacsos szíves művének áthelyezésén, aztán mikor feltévedt a tekintete a plafonra, csak pár magánhangzót sikerült kinyögni, mint egy korábbi esetnél is. Csak most jól rácsodálkozott. Kicsit kuszán, és halkan ért el hozzá az is, amin éppen a vőlegénye tanakodott.
- Ez annyira…. király. És mozog, úúúú. - El is veszett kicsit ebben, egyenesen nekisétálva az ágy végének, sikeresen meg is torpanva így. Akkor figyelt csak újra rendesen. - Fotel? Az fontos egy hálószobába?
Sosem volt képben ezekkel, mármint a saját szobáját hagyta az anyukája dekorálni, együtt választották ki az ágyat és a bútorokat, de ennyi, csak úgy ennyiben el volt rendezve. Az első szobáját meg készen kapta, abba beleszólása sem volt. A kastélyban lévőről meg Ririéknél ami van nem is beszélve. Szóval… ez az új, berendezős, alapokról kezdős dolog még nem volt nagyon előtte.
- Jó nagy az ágyikó. Volt is bejöhet ide?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pontosan tudja mennyire nem egyszerű a maga hátvédjével Lewynek lavírozni körülötte. Igazság szerint az elejétől túl sok volt a félelem és a fenntartás az anyukájában ahhoz, hogy bármit könnyedén vegyen, és be kell vallani, se a lengyel, se a saját lánya nem segített sokat. Nem nagyon volt nyugodt időszak. Biztos okoztak már pár álmatlan éjszakát és ebből csak még többet néz ki. Biztosan nem tudna ő odaállni gyomorgörcs nélkül, és az első pillanat, amiben azt érzi, megbántotta, biztosan elnapolta volna. Az pedig ki tudja meddig húzódna. Pedig maradni akar, ennek hangot is adott.
- A kicsi liheg eleget ahogy látom. Hogy tud ilyen gyorsan enni?
Még a kutyusra pillantott utoljára, aztán el is indult és viszonylag gyorsan be is tessékelték őt. Ott azonban elég hamar elveszett a plafon csodálásában, a többi dolog hirtelen másodlagos lett körülötte. Pedig! Amilyen nagy szerelme tud néha az alvás lenni, logikusan az ágy lett volna az első, amit megles, ráveti magát és addig ugrál még bele nem un. De egyelőre ez nem jött el. Szerencse. Riri egyszer mondta neki, hogy ha sokat csinálja ezt, a plafonba fog fejelni, és úgy jár, mint a mesehősök, beszorul egy lyukba a feje és lóghat lefelé. Na mindegy is.
- Nagyon-nagyon tetszik, ezt te találtad ki ide? És hogy nem itt vagy és bámulod folyton? Mennyire szép már!
Kicsit még el volt veszve benne, és sikerült mindezt a plafon felé magyaráznia, persze nem így akarta teljesen. Mire pedig összekapta magát a kviddicses már az ágyon feküdt, ő csak felnevetett, aztán feltérdelve az ágyra mászott közelebb. Nem kezdett el ugrálni, ő soooha, kicsit se. Na jó. Kicsit, maximum. Ezután fölé hajolva szerencsétlent beterítette a hajával, vigyorgott és nevetett rá még valamennyire elfogta a kezeivel, de egy puszi után csak elfordult és lefeküdt mellé. A kacsóit a hasán összefűzte aztán nézett csak oldalra.
- Hát, van, aki nem szereti, ha ott van más is az ágyban, vagy a közelében. Pedig milyen édes már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gondolkodóba esett a saját kérdése kapcsán, de nem firtatta túlságosan. Ne volt valami magasan képzett a témában, így csak furcsán méregette a helyzetet. Totálisan elvarázsolta még azzal is, hogy itt-ott rizsszemek potyogtak a kutyus mellé, amit aztán nem zavartatva magát evett meg, mikor észrevette. Nem kellett attól tartani, hogy étvágytalan jószág lenne.
- Az igen, mekkora pocija lehet utána, mint aki lenyelt egy… srágadinnyét? Az a kisebb, igen.
Növésben van, kell az energiához az étel és a soook szundikálás. Maja tudja, ezt a szent kettősséget, ő sem mondana re róla semmi pénzért. Mondhatni a kiskedvencek szintjét néha simán súrolja az igényeivel. Legalább könnyű vele ebből a szempontból. Más terén már akadhatnak fennakadások, de üsse kavics, kompenzálva van minden. Talán jobban is, mint kellene.
- Ííííj, szuper jó lett. - Nyögdécselt még egy kört a plafonnak miközben felmászott az ágyra, aztán elvigyorodott. Kivételesen értette is, amit hallott. Érzékelte a problémaforrást, így amíg elterült, a haját oldalra igazítva kezdte ideiglenesen összefonni, hogy legalább mindenfelé ne kerüljön. Kicsit fészkelődött az ágyon, aztán felnevetve a visszakérdésen bólogatott.
- Teljesen megfelelő. Különben külön ágyban otthon is aludhatok, ahhoz nem jönnék ide.
Ártatlanul pillogott, mert ezt olyan egyértelműnek tartotta, hogy ha már idejön és marad is, az nyilván nem azt fogja takarni, hogy szeretne a kanapén egyedül mesét nézve szuszizni. Régen biztos vonzotta volna egy ilyen gondolata, de jó ideje nem így van. Közben kicsit megemelkedett, hogy kifelé nézzen a szobából, ha sikerül, de úgy tűnt a gyerkőcke nem ide tart, így végül csak beharapva a száját keresztbe feküdt Lewy felsőtestén, a karjait a saját feje alá téve. Fejét felé fordította még beszélt, bár egészen egyértelmű volt a dolog.
- Igen, nagyon, bár még mindig alig hiszlek el. Vettél egy lakást… lett egy Voltunk, mi a következő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy pillanatra grimaszra csúsztak ajkai a probléma hallatán, szegény kutyus, nagyon rosszul hangzott ez a végkimenetel. A szieszta gondolata már annál szebben. Belegondolva kicsit jobban ebbe, Maja is arra jutott, hogy ez mindenki számára lehetne irányelv, hiszen evés után a legjobb dolog a világon a csendespihenő. Bár ez nagyon nem adatik meg, ovi óta legalábbis még a navinés lányka se nagyon futott bele. Kár érte.
Szerencsére az új helyiség, és a belső hamar elterelte a figyelmét és felragyogott az arca, úgy mindenre. Kiszúrt dolgokat, körbe is nézett, de egyelőre csak szokta a gondolatot, hogy ez is olyan állandó pont lehet, mint mondjuk Lewy. A koli is fura volt neki elsőre, de aztán úgy hozzászokott, mikor ment, megjegyezte mi és hol van.
- Ühmöhm… azok? - Zavartan inkább a haját figyelte, csak aztán pillantott maga mellett a lengyelre, kicsit bele is pirult. Nem szánta ezt annyira nagy kijelentésnek, mint ahogy mégis sikerült. Magát is meglepte azért valahol. - Pedig nincs is sok meg nagy, tényleg.
Rá kell lassan jönnie, hogy amit ő természetesnek vesz, hogy érez, éreztet, az nem biztos, hogy annyira egyértelmű a vőlegényének is, sőt. Talán az érzékelt meglepődéssel egy kicsit be is fészkelte ez magát Maja fejébe. Ahogy nézte őt csak kicsit összehúzva magát vigyorodott el, aztán megsimizve a mellkasát közelebb csúszott egy kicsit és nagy szemeket meresztett a válaszra.
- Ne?  Megint valami de ne? - Kicsit szomorkás buksival figyelt, de szerencsére ez nem tartott ki olyan sokáig. - És mit fogunk csinálni? Fel kell avatni a lakást, nem?
Bár általában az ilyen ötleteléseknél idő, mire összeér kettejük gondolatmenete, most Majának leginkább tényleg csak érdeklődése volt, mit is szeretne a lengyel, elképzelése az nem. Különben is pár hete kicsit újraértékelte ő is az ünneplés-ajándék-együtt alvás dolgot. Csak még a következtetések nem tiszták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit talán megilletődve is volt, nem csak zavarban a visszakérdéskor. Nem mondhatná senki, hogy nem furcsa a helyzete, és itt nem is feltétlenül csak a viselkedéséből vagy az érzéseiből kell kiindulni. Egészen máshogy zajlik az élete, mint egy átlagos lánynak mondjuk a házában, vagy az évfolyamán. Persze nincs két egyforma ember, de vannak társadalmi elképzelések, meg határok, amiket bármely irányba túlzásba lehet vinni. Maja azt sem tudta pontosan hol húzódnak és melyik oldalán táncikál. Annyira izoláltan élt az emberi kapcsolatoktól sokáig, hogy a hirtelen belecsöppenéstől minden addig elraktározott kiborult. És így lett ez a rágógumilét is.
- Szeretlek, Szívecske, ez ezzel jár azt hiszem, nálam legalábbis biztos. Mint a pingvineknél, össze lehet bújni.
A végét már nagy vidámkodva közölte, ezt már egyszer-kétszer ugyan sikerült ellőni, de mit tegyen, megihletik a kis hűvös, csinibe öltözött madarak. Meg a négy kommandós is a meséből. Menten megjött a kedve hozzá, hogy megnézze valamikor, de legalább nem kalandozott el túlságosan.
- Óóó. Ühm, ez így bőven jól hangzik. És azt is kigondoltad már, hogy mikor?
Érdeklődve mosolygott rá, igazából a kérdésből is kihallatszott az, amit Maja gondolt. Általában a Drága előtte jár több lépéssel és ha nem kérdez, lehet be sem éri. Másrészt meg, nyilván érdekelte, hát ez tök nagy dolog. Ebből a szempontból pontosan megértette miért sírta el magát Veszna és akadt ki, de aztán nyilván örült is, ha nem is kirobbanóan még neki. Valamiért az anyukája nem igazán akar ahhoz a tempóhoz tapsikolni, amiben elkezdett felnőni Maja. Érthető.
- Én… nem úgy… gondoltam, vagyis sehogy, csak ilyenkor szokás azt hiszem az ilyen.
Áh, már majdnem hiánycikk volt, hogy Maja a saját mondatában elakadjon, majd bele, ahogy az is, hogy esetleg félreértsen valamit. Mondjuk nem gondolt bele miben térhetnek el, ő csak feldobta, aztán ez alakult. Szusszant egyet a lengyelen fekve aztán puszit adott a kulcscsontja környékéra, majd feltornázta magát ülő pózba mellé. A tekintete meg megint kicsit a plafonra kalandozott. Na, nem nagyon tudta még elengedni ezt.