Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A hétfőim kellően hosszúak ahhoz, hogy a nap végére semmi kedvem ne legyen még járőrözni is kedvem. Ennek köszönhetően pedig, ha valaki egyáltalán megpróbál bűnbánó arcot vágni és kussolva eltűnni egy másik folyosóra, ami nem hozzám tartozik, elengedem annyival, hogy máskor jobban vigyázzon. Ennek persze alap feltétele, hogy csendben legyen. A termekbe is csak benyitok, vetek egy pillantást, aztán megyek is tovább. A társalgót szándékosan hagytam utoljára, innen már csak le kell mennem a földszintre, és irány haza, ahol jó esetben már valaki vacsorával vár. Igazán ennék már valamit, a fehérjerudaimon kívül.
- Why you hate me Jesus? - a plafonnak emelve szemeim sóhajtok fel, ahogy már az ajtó előtt meghallom a zenét. A büntetés kiosztása a legkisebb feladat, de ezt még le kell jelentenem, ami azt jelenti, hogy később fogok hazaérni mint gondoltam. Miért nem tudott a klubhelyiségében maradni? Élvezi, hogy feleslegesen maradok még egy fél órát a kastélyban, vagy mi? Unott arccal nyitok be, lomhán felemelem szemöldökeim, ahogy a lányra nézek.
- Nevet, évfolyamot - vontatottan mondom el, ahogy vállal az ajtófélfának dőlök, és összefonom karjaim a mellkasom előtt. Tudom, hogy eridonos, eltöltöttem már ott annyi időt, hogy legalább az arcukat felismerjem. Ennél több kötelességem nincs is, és én nem is akarom megjegyezni a nevüket, úgysem fogok a barátjuk lenni.
- Kérem a gitárod - kinyújtom jobbom felé, csak, hogy nyomatékosítsam, hogy most. Ha esetleg nem lenne egyértelmű, ezeknél sosem lehet tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Úgy hallgatom végig a nevét, mintha legalább vissza tudnám mondani. Tény, hogy megjegyzem, és ha nem lenne ennyire magyar neve, akkor nyilván ki is tudnám hibátlanul mondani, de hát, nem az én hibám, ha magyarul nevezték el. Ahogy az sem az én hibám, ha ő magyarul sem tudja kimondani a nevem. Pedig annak jobban örültem volna, látszana, hogy használja valamire az eszét, és nem csak azért van feje, hogy ne essen a nyakába az eső. Kifejezéstelen arccal emelem meg egyik szemöldököm, ahogy kinyújtom kezem a gitárért.
- A prefektusod vagyok, elég nehéz lenne nem felismerned - ennyi hozzáfűznivalóm van az egész ismer-nem ismer dologhoz, miközben a gitár nyakát fogom meg, és kényelmesen leeresztve a hangszert támasztom meg a földön. Nem, nekem nem jelent sokat, ettől még nem szándékom tönkretenni. Nem is értem, mi jó származna nekem abból, ha most itt hirtelen gondolnék egyet, és azt mondanám, hogy akkor most szétverem a gitárod. Kéne vegyek neki egy újat. És elvennék a címem. Több időm lenne, de kevesebb pénzem. Eh, nem éri meg.
- Ha szerencséd van, még elérem vele valamelyik házvezetőt. Ha nem, ki tudja, mikor fog hozzájuk kerülni - megrándítom vállaim, nyilván nem így lesz. Ha zárva lesz az iroda, akkor majd reggel behozom, ennyi az egész. Ettől neki még nem kell tudnia, hogy ez így működik.
Tudsz rajta játszani? Hallom a vékony, ironikus, csúfolkodó hangot a fejemben, ahogy elismétli a lány kérdését. Aprót szusszanok, ahogy az órámra pillantok. Igazán haza szeretnék már menni, majd otthon remélhetőleg megeszek valami egészséges levest, ami megmaradt még tegnapról. Vagy sütök egy pár húst, az hamar megy. Vagy igényt tartok egy egészen más fajta vacsorára. Hm. Ezt az ötletet kedveli a hang a fejemben. Legalábbis nem gúnyolódik rajta.
- Nem, nem tudok. Nem szeretném, hogy megtaníts rá. Örülök, hogy megbeszéltük, most visszakísérlek a hálókörletbe - le is rendezem előreláthatólag a témát. Nem szeretem a gitárokat, nem is szándékozom megszeretni őket. Pedig valószínűleg nem lenne baj a megtanulása, ha érdekelne. Eddig nem volt panasz az ujjaimra. Meglehetősen szépen tudok zongorázni.
- A büntetőmunkád holnap fogod elvégezni, órák után. Ne nagyon öltözz ki szerintem, de te tudod - megvonogatom vállaim, ahogy kinyitom az ajtót, és kicsit oldalra állok, hogy ki tudjon menni rajta. Azt már magától értetődőnek veszem, hogy veszi a lapot, miszerint indulás van. - Prefektusi felügyelet alatt, természetesen, holnapra majd elválik, hogy ketten leszünk-e vagy hárman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán szeretem ezt a helyet. Az én ízlésemnek túl giccses, és indokolatlanul azt az érzetet kelti, hogy valami légyotton vagy. Ellenben nyugodt, nincs teletömve, és aki megfordul itt az is csendben van, hogy a körülötte levők tudják nyugodtan meginni a teájukat. Ez jelenleg fontosabb, mint a giccs. Nyilván hívhattam volna a házamba is, de finnyás vagyok arra, hogy kit engedek be. Nem attól félek, hogy ellopott volna valamit, az úgysem működik annyira könnyen, csak finnyás vagyok. Úgy ahogy a ruháimra is, arra is, hogy egy vizes palackba vizet kell tölteni és nem kólát, nem iszok akárki után, meg arra, hogy kétszer egymás után nem veszem fel ugyanazt a felsőt amíg ki nem mosom. Szóval ja. Ez csak az én ötpercem. Rendelek magamnak egy fekete teát két cukorral, mielőtt keresnék magunknak egy helyet. Ami nem középen van, de nincs is eldugva, és nem ez a félhomály lengi be. Problémás vagyok, tudom ám. Végül csak megtalálom a számomra tökéletes asztalt, és le is csapok rá. Levéve a kabátom helyezkedem kényelembe, amíg várom a nőt.
Nem is értem, miért ajánlotta ezt fel. Scar még érthető, mert cserébe ő is tudja gyakorolni a sajátját, és így mindkettőnknek jó. Viszont ő mit kap tőlem cserébe? Kérhet pénzt, de nem fogok valami istentelen összeget fizetni neki, amiért különösebben tényleg megérné beengednie a fejébe egy kezdő legilimentort. Biztos van valami védelme, vagy már sokat csinálta, vagy mit tudom én, de én akkor sem engedném be magam a fejembe a helyében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A bocsánatkérésére aprót biccentek, nem reagálom le érdemben. Nem beszélgetni akarok, hanem hazamenni minél hamarabb. Nem leszünk barátok, akadjon már le édes istenem. Miért kell mindig beleakadnom ezekbe az okos emberekbe? Megemelem egyik szemöldököm a köszönetre. Rendben, ha ennyire élvezi, akkor majd kap több feladatot, hát istenem, nekem nem esik nehezemre elmondani mit csináljon. Az már igen, hogy továbbra is itt vagyok.
- Boxoló vagyok. Mehetünk már? - persze, zongorázom néha, mert a szüleim megtaníttattak rá. Ettől még nem kell elmondanom neki, és nem is fogom, mert idegen. És mert idegesít a hangja. Komolyan, soha nem fogja már abbahagyni a pofázást? Egy apró, cseppet sem őszinte mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy türelmetlenül megkocogtatom az ajtót, jelezvén, hogy ideje lenne felemelnie a seggét a kanapéról, és elindulnia a hálókörlete felé. Megforgatom szemeim a pénzes megjegyzésére. Rendben, gratulálok, ügyes kislány vagy amiért ennyire menőnek tartod mások alaptalan fikázását. Fogadni mernék rá, hogy ha lenne pénze, ő is ugyanúgy megvenné a ruhákat, ugyanúgy megvenné a cipőket, sminket, highlightert, meg mindent. Attól még, hogy nincs, nem kell járatnod a szád, vagy ha mégis, akkor szimplán irigy vagy. Dolgozz meg, ha pénzt akarsz. Én megdolgozom érte. Van? Van. Lekezelően beszélek arról akinek nincs? Nem. Mert nem érdekel. Akkor fordítva se érdekeljen mást. Nehéz normális emberi módon gondolkozni, ha szőke vagy és lány, nem igaz? Természetesen továbbra sem látszik semmi sem az arcomon, sem a testtartásomon, sem a szemeimben. Keresgélhet, ha akar, de nem fog találni semmit, ami arra utalhatna, hogy máris elegem van belőle.
- Biztos nagyon jó barátnők vagytok Zsófival, ha ennyire rajongsz érte. Eszem ágában sem volt lekörözni - nincs energiám sem kislányokkal versengeni, sem pedig bizonyítani nekik. Haza akarok menni. Ennyit szeretnék csak. Nehéz lenne megkönnyíteni a dolgom azzal, hogy együttműködnek velem?
- Takarodó utáni kint tartózkodásért rendbe hozod az elhagyatott mosdót mágiahasználat nélkül, magyarul kitakarítod a szaros budiktól a csempéig, tiszteletlenség miatt pedig minimum négy oldalas fogalmazást írsz arról, miért jó gondolkozni mielőtt megszólalnál. Ha nem akarsz többet, akkor szedd magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Apró mosollyal a szám szegletében biccentek, ahogy leül a székre. Ez az én köszönésem. Nem mintha néma lennék, vagy nehéz lenne kinyitnom a szám, csak most nem jön. Különben is, mit mondanék rá? Szia? Kézcsók? Soha nem tudom hogyan kell megszólítani a nálam idősebb nőket, elvégre már én is felnőtt vagyok, nem intézhetem el annyival, hogy csókolom. Szóval amikor a helyzet hozza, akkor mondom, amikor nem, mint most, nem mondom.
- Válogass nyugodtan, meghívlak valamire - kicsit beljebb húzom a saját ülőalkalmatosságom is, ahogy előkerül a pálcám, és le is fektetem azt szépen az asztalra. Belekortyolok a teába, olyan britesen fogom meg a csuprot, hogy maga a királynő is büszke lehetne rám.
- Máris, rendben - bólintva teszem vissza a csészét a kis tányérjába, még két ujjam közé fogva a kanalat megkavarom. Nem mondom, hogy nem számítok ellenállásra. Mindig számítok rá, mert jobb belekalkulálni ezt is a dologba, mint nem, és utána meglepődni. Rosszabbik esetben lebukni. Nyílt titok, hogy akinek van legilimenciája, nem csak előzetes engedélykéréssel használja. Nem mintha eddig én nem tettem volna így, képtelenség is lenne észrevétlenül becsusszanni valakinek az elméjébe pálcamozdulattal és varázsigével. Ami hangos és látványos. Kiropogtatom az ujjaim, lassan az összes csontom ad ki valamilyen hangot. Valószínűleg azért, mert sokszor voltak már terrorizálva, adott esetben eltörve, megrepedve. Nem mintha ezzel továbbra is problémám lenne, jó dolog azzal keresni sok pénzt, hogy szeretsz csinálni valamit. Megköszörülöm a torkom, miközben kézbe veszem az ébenfát, és egy egyszerű, formás mozdulattal meg is közelítem a nő elméjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ma olyan roppant érdekes dolgokat csináltam, mint hogy, vettem egy új telefontokot, így az átlátszót be is vágtam a szekrényembe, és az úgy amúgy piros telefonom most szép matt fekete színben tetszeleg. Máris jobb. Aztán rendeltem egy tacot, mert újabban mindenki túl egészséges kaját csinál, és a szervezetem már könyörögni kezdett a gyorsétterem tartósítószerei és egyéb műremekei után. Holnap úgyis le fogom magamról mozogni a kétszeresét is, úgyhogy nem igazán zavarom magam az elhízás gondolatával, amire testalkatilag úgysincs hajlamom. A reggeli órákban az inzulinom is belőttem magamnak, szóval ez a nap már nem is lehetne tökéletesebb.
A nevemet viselő, szürke edzőnadrágomban, és egy ugyanilyen melegítőpulcsiban, fekete zokniban csoszogok be a nappaliba, telefonommal a zsebemben, és még meleg tacoval a kezemben.
- Nincs karácsony Kevin nélkül? - pillantok a tévére, mielőtt a legtöbb finomsággal megtoldva - magyarul, nem vágom rá a teljes súlyom - ülök be kedves nővérem ölébe. Most jóba vagyunk, azt hiszem, úgyhogy ja, megengedem magamnak.
- Anyámék? - még nem igazán szoktam hozzá, hogy ők akkor most kibékültek, ebből kifolyólag pedig nem is nagyon használom a szüleink meg anyádék kifejezéseket. Közben kicsomagolom az eledelem, s lehunyva szemeim szippantok bele a mennyei manna utánozhatatlan illatába. Ha Greg, az edzőm, látná ezt, valószínűleg kiherélne, mondván, hogy a szar a seggemen jön ki, és nem a számon be, de szerencsére nem látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy halk szusszanás kíséretében veszem tudomásul, hogy egyetlen szeretett nővérem már nem hajlandó az ölében babusgatni engem. Pedig régen csinálta, nem mintha emlékeznék rá, de láttam a képeken, hogy amikor baba voltam, mindig csinálta. Most is csak biztosan túl nagy vagyok, ez állhat közénk, kétség kívül.
- Pedig azt hiszem ebben van benne Trump. Megvárhatom a jelenetét, vagy vigyem már most? - pislogok rá, a tévé képernyőjéről elszakítva zöldes tekintetem. Én mondjuk szeretem ezt a filmet (mondjuk minden hülyeséggel így vagyok), de hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Ha nem akarja nézni, akkor nem fogjuk nézni, és ezzel meg is van oldva.
- Hm, nézhetünk MMA-t, vagy valami kevésbé romantikus filmet. De ha szeretnél valamit, mondd - veszem kezembe a távirányítót időközben, és kezdek is bele a csatornák közötti válogatásba. Csók. Ölelkezés New Yorkban a karácsonyfa előtt. Barátság extrákkal - hell the f*ck no. Az étkem szagára tett megjegyzésekor megint felé fordítom a fejem, kicsit talán sértetten is nézek rá, mert én szeretem ezt a szemetet, de végül nem fűzök hozzá semmit, csak szépen csendben visszacsomagolom, és két pálcaintéssel eltüntetem a szagát is. Ünnep van. És amúgy is szeretem a nővérem, szóval a bulimia említése nélkül is hajlandó lettem volna így cselekedni, de ha már kimondta, hát motiváltabbá válok.
- Oh, el is felejtettem - ahogy azt említettem, nagyon újszerű ez az egész kibékülősdi, éppen ezért nem is nagyon hiszek benne. Ha nem Shayleen, akkor hát miattam fog kitörni az újabb vihar, és ha nem a lányt, akkor engem fognak kitagadni a családból egy olyan dolog miatt, amiről nem beszélek. Ettől függetlenül pedig bármikor kiderülhet, vagy azért, mert elszólja magát valamelyikőnk, vagy azért, mert véletlenül az asztalon hagyom a telefonomat. Nagyon vicces játék ez, ha lebukok, akkor annyi mindennek, ha nem, akkor élhetek tovább mint Marci hevesen. Hogy is hívják ezt? All in?
- Ne éld bele magad nagyon - halkan jegyzem meg, miközben ismét felé pillantok. Tudom, hogy mennyit jelent ez neki, és éppen ezért aggódom a leginkább. Ha a szüleink megint kitalálnak valamit, ha megint történik valami, amit nem képesek elfogadni, mert nem illik bele a képbe amit ki akarnak alakítani maguk, és mindenki más számára, akkor Shay könnyűszerrel visszaeshet. Ki tudja, hányszor lenne még képes kilábalni ebből?
- Legalábbis amíg én ki nem tálalok, addig ne - sóhajtok fel, az egyik sportcsatornára kapcsolva. Nem mintha ez rólam szólna. Nekem mindegy, hogy szeretnek-e vagy sem, ahogy eddig, úgy a továbbiakban is meg tudok állni a két lábamon, a segítségük nélkül. Csak őt ne bántsák többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem? - nem mintha a fintorából nem találhatnám ki, de azért még teszek egy próbát. Szerintem vicces. Úgy vicces, mint nevetséges, az egész ember, de ha Shay nem szívesen fogja fel így, akkor hát nem fogjuk megvárni. Megnézem majd máskor.
- Oké, felőlem nézhetjük azt is - vonok vállat, miközben a tacom lerakva a kanapé mellé állok fel, és lépkedek a tévéasztalhoz, hogy kivehessem a 101 kiskutya DVD változatát. - A mesét vagy a filmet szeretnéd? - nézek vissza rá a vállam fölött, kezembe véve mindkét példányt. Én valószínűleg úgyis csak végig fogom aludni vagy beszélni az egészet, esetleg csendben és szagtalanul felzabálom a rendelt vacsorámat. Felé fordulok, így guggolva, amíg válaszol, majd, ha döntött, akkor be is rakom, s visszasétálva huppanok le mellé, el is indítva.
- Akkor itt az ideje, hogy megnézzük - helyezkedem egy kicsit, keresve a legkényelmesebb pozíciót, végül csak behajtom a fejem az ölébe, és lelógatom a lábaim a karfáról. Tökéletes. Apró mosollyal az arcomon pillantok fel rá miközben beszél.
- Remélem, hogy tényleg komolyan gondolják ezt - és nem csak egy hónapig tart majd. Most minden túlságosan tökéletes, Shayleen gyógyul, a szüleink mintha kezdenének ráébredni, hogy mit rontottak el, és még tesznek is valamit ennek érdekében, amit, látszólag, nem csak felületesen csinálnak, mint a nővérem terápiáit. Minden túl jó, és ez az állapot rettentően szürreális. Szeretnék hinni nekik, bennük, de egyelőre még gyanakodom, még ha ezt Ananbele és James felé nem is mutatom. Nem csak az oktagonban tudom megjátszani magam, hogy ez sajnos-e vagy sem, ki tudja. Aprót sóhajtok a kérdésére. Miért nem mondtam el?
- Mert nem voltam biztos benne - és nem tudtam magamban helyretenni az egészet, szóval nem is akartam leterhelni vele, ameddig saját magam el nem rendezem magamban. Ez egy egész normális emberi reakció még tőlem is. Tudom, hogy előadhattam volna neki úgy, mintha akkor már tökéletesen meglettem volna vele, de a ő a testvérem, és a testvéremmel jobb szeretek őszinte maradni. Amennyire telik tőlem.
- Nincs senkim - rázom meg a fejem, egy kicsit lehunyva megint a szemeim, s meg is dörzsölve az arcom. Ez a legújabb szokásom. Dörzsölöm az arcom, amikor erről van szó. Nem mintha lenne különösebb oka, amivel meg tudnám magyarázni, egyszerűen csak csinálom.
- Közted és Mr.Szexi között javult már valami? - a becenév alatt egyértelműen nem csíra-Kevint értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem feszülök meg különösképpen. Első lépésként kitisztítom az elmém, mondhatni egy üres szobába lépek, gondolatok nélkül. Nem idegen számomra ez a terep, minden edzésemen és meccsemen így teszek, ennek köszönhetően pedig nem telik sem sok időbe, sem pedig sok energiába elérni, hogy ne gondoljak semmire, ezáltal pedig be tudjam fogadni az idegen képeket. Kitágulnak a pupilláim, ahogy belépek a gondolatai közé. Először ugyanabban a sötét teremben találom magam, amit elképzeltem a saját fejemben is, csak az után kezdek "lapozni", hogy megbizonyosodtam a kapcsolat stabilitásáról. Mint mindig, most is egy képet várok, hogy látható, már-már "megfogható" formában vetüljenek ki a gondolatai. Gyakorlatról gyakorlatra egyre jobban, egyre kevesebb idő alatt érem ezt el. Egy könyv lapja körvonalazódik ki lelki szemeim előtt, folyamatosan egyre többet mutatva magából: először csak egy gyógynövény képe, majd sorról sorra megjelennek a hozzá fűzött információk írás formájában is a barnás lapon. Talán mozognak a szemeim, ahogy leolvasom őket, valamiért úgy tartom, hogy ilyenkor mozognak, de nem tudhatom biztosan, elvégre nem látom magam. Pedig láthatnám, az ő szemein keresztül, de most nem ez érdekel, és nem is erre gondol.
- Ez egy visongár palánta, igaz? - nem szakítom meg a szemkontaktust, de érezhetően már nem csak a belső világra figyelek. Tekintve, hogy a nő gyógyszerész, nem meglepő, hogy egy olyan dologra gondolt, amit viszonylag gyakran használhat fel az olajaihoz és krémjeihez, így a gondolatot is elég stabilan fent tudja tartani.