Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem az a furcsa, hogy elhívnak - rázom meg a fejem mosolyogva. - Az a furcsa, hogy jógázni hívnak, és el is jövök - fejemet tovább rázom, mert komolyan nem értem mi vitt rá erre az egészre. Jóga. Az volt valaha férfias? Egyáltalán férfiak járnak jógára? Istenem, esküszöm valami gebasz van az agyammal, amiért ezt bevállaltam, és most az a legkisebb gondom, hogy Adyra burkolt kérdése annyira mégsem burkolt. Mert azért, akinek van egy kis gógyija az hamar rájön, hogy mire irányult a kérdés, és bár nem fogom az arcába mondani, hogy túl sok helyre is hívnak, ahova rendszerint nem megyek el, de azért megtenném.
Nem hagyhatom figyelmen kívül, hogy tekintete megakadt rajtam, de ezt nem verem nagy dobra, mintha nem vettem volna észre, szöszmötölök tovább a táskával, mert a pántja megcsavarodott. Ez nem igaz, de ami a hátam mögött történik azt a nő pont nem látja, szóval adok neki lehetőséget a bámulásra, amíg végre megindulunk. Jól esik a tekintet, jobban esne, ha másik helyzetben kapnám, de beérem a jógával is. A jóganadrággal. Khm, részletkérdés, nem is igazán fontos a jóga. Már csak azért sem, mert a nőn nem is az a standard jóganadrág van, amire számítottam, hanem valami szürkeség, ami... nos maradjunk annyiban, hogy pont megfelelően kiemel mindent, amit az ember látni szeretne, vagy esetleg szívesen látna. Vagy csak rásandítanak, és ott felejtené a tekintetét. Mindegy, innentől az agyamban a jóga a leghátsó zugban van eltemetve, mert ahogy Adyra elindul, csak pár másodperc múlva követem a bejáratig.
- Dehogy érthető! - kerekednek ki a szemeim, ahogy tartom neki az ajtót, majd zavartalan folytatom tovább. - A jóga az nem páros bárhonnan nézem, a páros pózokat meg pontosan azért találták ki, hogy szívassák az embert - egy huncut féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra, mert bár valóban így gondolom, de azért Adyra látványa valamelyest jobbá teszi a helyzetet.
Csak egy halk kuncogást engedek meg magamnak arra, hogy rejtett tehetség vagyok. Hogyne, mindenki rejtett tehetség valamiben, csak valószínűleg kurva mélyen van ahhoz, hogy elő is jöjjön a dolog. Csak legyintek egyet, mert ezt ugye egyikünk sem hiszi el. Szó nélkül követem Adyrát a terembe, miután elintézett mindent, és bizony, hogy tényleg ott volt a neve mellett a +1, én meg ezen még meglepődök. Hah! Tényleg itt vagy, Ombozi, ne bomolj, csak élj túl! Megemelkedett szemöldökkel tekintek a nőre.
- Hova futnék? - ha az a bemelegítés akkor rendben van, de Adyra arca nem feltétlen ezt mutatja én meg csak egy mosoly mellett indulok el a megfelelő terem felé, remélve, hogy azért így egyértelmű a helyzet. Ledobok mindent a nő cuccai mellé, kihajtogatom a szivacsot, majd azzal a lendülettel ülök le rá, mint aki vár a csodára.
- Mint egy bot körülbelül - egy határozottat bólintok. Box, érted? Hogy lennék már hajlékony? - Holnapra meg már lehetnék fatörzs is, amennyire be lesz állva mindenem... ettől - mutatok körbe drámaian a termen, utalva arra, hogy meg fogok halni. Valószínűsíthetően. - Te mióta csinálod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még hogy őt lepte meg. Csak morgok az orrom alatt válaszként, mert mire feleszmélek már a teremben vagyunk és mindenki pakolgat, meg árgus szemekkel figyelik a tanárt. Nevetgéljük ki a szerencsétlen férfit, aki egy nő kérésének eleget téve éppen a halálára készül. Márpedig Adyra elég gyakran kuncog mostanában vagy rajtam, vagy a helyzeten, vagy rajtam, aki bekerült a ebbe a helyzetbe. Igazából egyik sem jelent jót rám nézve, mert valahogy az egész olyan, mintha éppen ebben a teremben akarnám hagyni a férfi mivoltom büszkeségét. Bár rajtam kívül vannak még páran férfiak, engem ez cseppet sem vigasztal, már csak azért sem, mert az arcukat elnézve elég nagy balfaszok, a jóga csak rátesz egy lapáttal erre a színvonalra. Na, de a büszkeség kérdés, ugye. Hogy csinálsz úgy magadból totálisan hatalmas idiótát, hogy közben próbálod megőrizni a férfiasságodat? Végig röhögöd. Ha az meg nem jön össze, akkor kisétálok a megmaradt méltóságommal, és amíg Adyra végzi a páros gyakorlatokat egyedül, addig én a joghurtot eszegetve bámészkodom, mégis mennyire tehetséges. Oké, a második opció egyáltalán nem áll fenn, de mindegy. Mintegy magam megerősítéseként bólintok is egy hatalmasat, még szerencse, hogy nem kiáltok fel örömömben, majd Adyrára kapom a tekintetem.
- És mit segít? - emelkedik meg szemöldököm a kérdésen. - Megtartani az önbecsülésem? - egy hatalmas vigyort eresztek meg a nő felé, remélve, mivel most meglepően jól megy a kommunikáció köztünk, akkor érzi ő is a viccet a dologban. Nem fogok felállni, és kimenni, alapvetően sem olyan fából faragtak, aki feladja az első próbálkozás előtt. A második próbálkozás előtt már feladhatod, mert legalább megpróbáltad.
- Haha - forgatom meg a szemeimet, miután lehuppantam a szivacsra. Ne is beszéljünk inkább ezekről a fürdősó dolgokról. Mi vagyok én...? A kérdés költői, nem kell rá válasz, kösz. Legnagyobb bánatomra nem élvezhettem sokáig, mert rögtön neki álltunk nyújtani. Oké, ez eddig nem is olyan vészes. Mint a kisangyal csináltam a gyakorlatokat, egy hangom nem volt, még esküszöm jól is esett, ahogy éreztem megfeszülni az izmaimat. Elismerően biccentek egyet a nő felé, aki rögtön megfeszíti a gerincét és haptákba vágja magát az edző kérdésére. Kikerekedett szemmel pislogok rá, és csak remélhetem, hogy tekintetemből kijön a "miafasz?" kérdés. Ha nem, akkor megszívtam.
- A fenét! - eresztem ki hangomat kicsit hangosabban. - Mégis mi ez? - tekintetem körbejáratom a termen, ahol mindenki csinálja a feladatot. Motyogok orrom alatt, majd kezeimet és lábaimat is elhelyezem, majd nyomok magamon egyet. Ezért jó a box, mert minden izmom meg van edzve, nem nehézkes felemelni a saját testsúlyomat, így ez sem olyan nehéz. Ha ennél bonyolultabb lesz, elszaladok.
- Ha lesz ennél szarabb is - pillantok Adyrára mosolyogva. - Csak néző leszek, nem vagyok én szalag baszki, hogy csak úgy tekeredjek - szent ég. Mi van, ha tényleg lesz ennél nehezebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Annyira feleslegesek ezek a pofavizitek. Kéthavonta bejövök ide, és mint valami fogyatékos válaszolgatok pár kérdésre, és amúgy ez mennyire jó, mert legalább nem a Minisztérium központjába kell mennem, hanem el tudjuk intézni itt is, és legyek hálás, amiért nem rángatnak. Hogyne, majd hálás leszek akkor, amikor ezeket a felesleges köröket végre lefutjuk, és nem csak egy helyben totyorgunk, mint valami degeneráltak. Mert ez a kéthavi vizit elméletileg arra kell, hogy biztosak legyenek abban, hogy a képességem miatt nem borul meg az elmém, és nem kezdek el éjszakánként embereket ölni én is, csak úgy a hecc kedvéért. És annyiszor elmondom nekik, hogy inkább beszélgetek a halottakkal, mintsem velük, de nem hatja meg őket és felteszik ugyanazokat a kérdéseket, amikre ugyanazt a választ adom, mint az előző vizitnél.
Fáradtan lépek ki a friss levegőre, meg hálásan, mert ugye nem kellett bemennem a Minisztériumba legalább, mennyire édesek. Arcomat megdörzsölöm, és alig várom, hogy csak hazaérjek és lefeküdjek, mert valamiért most az az érzésem, hogy az álmok elkerülnek és talán tudnék aludni pár órát. Mekkora felüdülés lenne, szent Merlin! Legjobb napom lenne ever, ha ez valóban megtörténne. Nyúzott arccal és fáradt tekintettel indulok el lefelé a lépcsőn. A hangra oldalra nézek, de végül nem tulajdonítok nekik nagyobb figyelmet, mert a kissrác nem tűnik valami veszélyesnek, ahogy a vele beszélgető lány sem. A lépcsősor közepén állok meg, tekintetem a srácról és a lányról az utcám felé siklik, de valamiért nem akaródzok hazamenni. Pedig érzem, hogy itt van a lehetőség, egy kiadós, három órás alvásra, de nem. Nem visz rá a lélek. Mélyet sóhajtva veszem elő zakóm belső zsebéből a cigarettatartó dobozt és puhítok meg egy szivarkát. Rendesre nincs idő, és most türelmem sem lenne hozzá, így ez pont megfelelő.
Kattan az öngyújtó, a szivarka vége felizzik. És most? Aludjak vagy rúgjam rá valakire az ajtót, hogy igyunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Fontos kérdés ám, hogy az ember aludjon, megkockáztatva azt, hogy mégis kiabálva kel, vagy menjen inkább inni, mert azzal tényleg eléri a teljes agykiürülést ahhoz, hogy simán álomtalan álomba zuhanjon. Valamiért a második felé húzok inkább, hiszen az a biztosabb, mint mindig, amikor ilyen döntés elé kerülök. Bassza meg, lehet csak simán áthívom az egyik csajt, szexelek egy jót, iszok pár pohárkával, végül ledőlök a picsába aludni vagy így vagy úgy. Mert az álmok jövetele előtt átlagosan van pár nyugodt órám, szóval... oké. Akkor ez eldöntetett. Mélyet szívok szivarkámból, hogy nagy rössel elinduljak, de ahogy leérek a lépcsőn az előbbi csajt elkapó kis srác előttem áll kihúzott háttal és néz fel rám. A kérdésre megemelkedik a szemöldököm, kicsit szkeptikusan és összeszűkült szemekkel tekintek le a kemény 120 centis emberkezdeményezésre.
- Ombozi Zlatan - biccentek egyet ajkaim közé helyezett szivarkámmal. - Az a kérdésektől függ - vonom meg vállaimat. Nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogyha olyat kérdez, amit nem adhatok ki vagy egyszerűen nincs hozzá köze, akkor ez a beszélgetés nagyon rövid lesz. Mondjuk nemigen tudom összerakni, hogy egy kilenc, maximum tíz éves forma kisfiú miért sasszézik el egészen a hivatalig, hogy kérdéseket tegyen fel az ott dolgozóknak, de... szóval én már nagyon sok furcsa dolgot láttam és tapasztaltam ahhoz, hogy ezen már meg se lepődjek. Ha ez érdekli, akkor csinálja ezt, csak engem ne tartson fel túl sokáig, mert végre elhatározásra jutottam. Pár kérdés, és itt sem vagyok, nem kell nekem a mai napra még egy felesleges kör. Volt belőle mára elég, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Valljuk be, hogy az ilyenekre nem számít az ember, amikor nem vágyik másra, minthogy berúgjon, majd aludjon, vagy egyszerűen csak aludjon és utána rúgjon be. Ezek igen fontos kérdések, de ahogy a kissrác rám néz, csak durcásan fújtatok egyet, motyogok valamit, hogy "bezzeg az én időmben", majd nemes egyszerűséggel leülök a lépcsőre, ott ahol állok. Oké, nem motyogtam, de azért a helyzetbe tökre beleillett volna, hogy én mint sokat megélt felnőtt, totálisan lekezelem a gyereket, mert ő még semmit nem tud. Na, meg a nagy faszt, minél előbb szabadulok annál jobb, így beadva a derekamat huppanok le a lépcsőre, és nagyjából így kerülünk egy szintbe a kölyökkel, aki tegez, majd magáz, nekem pedig egy őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. Ez így nagyon vicces lesz, főleg, mert annyira adja a határozott interjúztatót, hogy be kell neki fosni minnyá.
- Valódi auror? - ráncolom a szemöldökömet kissé értetlen. - Léteznek nem valódiak is? - nevetek fel hitetlen, és mondjuk így jobban bele gondolva lehet, hogy a kávét főzni bejárók nagy része nem valódi auror, hanem egyszerűen... hát, kávéfőzők? Nos innen megközelítve van abban valami, amit László mondd, szóval el is felejthetjük azt, hogy visszakérdeztem, de mivel már kimondtam, nem hiszem, hogy a kis srác figyelmen kívül hagyja. Mindegy.
- Valóban az vagyok - bólintok egy aprót. Mélyet szívok szivarkámból, majd a füstöt az ég felé fújva, mert csak nem tolom a gyerek arcába, pillantok vissza rá. - Lökjed - mosolyodom el a hivatalos hangnem után a légyszire. Eddig nagyon szépen tartotta magát, de azért csak nem hagyja, hogy elfelejtsem mégis egy gyerekről van szó, aki valamiért túlontúl érdeklődik az aurorok iránt. Mesélni valóm példának okáért pont lenne neki mit, nem arról van szó, de tényleg a kérdésektől függ a dolog. Egy ügybe mélyebben nem mehetek bele, akárcsak egy sajtótájékoztatónál, csak felületesen érinthetek mindent, ha olyan a kérdés. Ja, gyerekről beszélünk. Oké, nem aggódom túl annyira a dolgot. - Remélem tudok segíteni a házi dolgozatodban - bár megkérdőjelezem, hogy ki ad ki ilyen feladatot egy kölyöknek, de nem fontos, és talán egy ilyen kedves kis mondat segít a srác zavarán is. Gyermeket még nem ettem úgysem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kicsit megemelkedett szemöldökkel várom a választ a kérdésre. Értem én a logikát, komolyan, de azért kicsit jó látni, ahogy a gyermek elgondolkodik a válaszon, mert semmiképpen nem szeretné megbántani azokat, akik ténylegesen csak arra jók auror címszó alatt, hogy papírokat szállítsanak egyik irodából a másikba, majd vissza, görnyedjenek az adminisztráció felett, és a többi. Minden aurornak kell adminisztrálnia, de nem mindegy, hogy csak diktálsz és írják neked, vagy éppen neked diktálják.
- Minden világos - bólintok egy határozottat. Miről beszéltem eddig? Egy gyermeknek nem valószínű, hogy az az auror az ideálja, akinek diktálnak, hanem aki diktál. Ez igazából egy elég nagy bók, és a kissrác még mosolygásra is késztet, mert én a másik körbe tartozok, de hogy ez ennyire látszik rajtam, azért az kicsit creepy. Tényleg látszik rajtam? Majd megkérdezem az öcsémet, jobb híján. Ő úgyis elmondja a véleményét, ha nem kérem akkor is, úgyhogy kellemes a hasznossal alapon most legalább ki is kérem, és nem a nagyvilágba beszél.
- Igazán nincs mit - mosolyodom el szélesen a mondaton. Kíváncsi lennék mennyit készült erre a beszélgetésre. Nem feltétlen velem, hanem egy másik aurorral, akit sikerül elkapnia. A beszélgetés oka még mindig nem egyértelmű, de türelmesen várom, amíg összeszedi magát, majd nekem szegezi az első kérdést.
- Ombozi Zlatan, gyilkossági és helyszínelő nyomozó, képességbirtokos - pontosan annyi időt hagyok a szavak között, hogy legyen elég ideje leírni, mert az apró kezek, bár sebesen mozognának, de az egyelőre még gyermekded betűk nem hagyják ezt a luxust. Bár a képességbirtokosság nem a beosztásom, de annyira megszoktam, hogyha belépek a hivatalba, akkor közölnöm kell ezeket az információkat, hogy automatikusan ezen szavak jönnek a számra. Mosolyogva, türelmesen várom a következő kérdést, és igyekszem nem foglalkozni azzal, hogy ez így baromira lassú lesz. Na, nem baj, legalább lefoglalnak addig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elképzelésem sincs, hogy mióta állhat itt a srác, hogy találjon valakit, akinek felteheti a kérdéseit, amiket olyan gondosan gyűjtött össze. Tetszik a kitartása, mert nyilvánvalóan nem jó kedvemből álltam meg. Mert így már értelmet nyer az is, ahogy a hivatalban valami gyerekről beszéltek bő egy órája, aki mindenkit leszólít pár válasz reményében. Így, hogy itt ülök mellette, azért egyszerűbb elképzelni, hogy miről beszéltek. Tehát kitartó, amit én értékelek, és bár teljesen kiment a fejemből, hogy itt lehet még mindig, amikor kijövök, ráadásul elhatározásra is jutottam ugye, de leülök. És jöhetnek a kérdések, amikre komolyan legjobb tudásom szerint fogok válaszolni, kezdhetjük is azzal, hogy kiadom a képességemet is. Remek kezdés. Erősnek mondanám leginkább, de ahogy Lacika tekintete csillog, igazából leszarom, valószínűleg, ha rá is kérdez – miért van olyan érzésem, hogy ráfog? – akkor sem fogja érteni.
- Igen, valóban az – mosolyodom el halványan. – Valamikor külön-külön kell hasznosítanom a tudásomat, de sokszor előfordul, hogy egyszerre van rájuk szükségem – ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy kidobom kockával éppen mihez van kedvem, hanem gyakran megtörténik, hogy csak helyszínelni megyek, vagy csak beszélgetni egy jót az elhunyttal. A második opció a leggyakoribb; mindent kell használnom, mert minden kell nekik, és sokkal egyszerűbb két aurort küldeni a helyszínre, mint egy egész gárdát, akik ezt meg tudják oldani. Hálátlan meló, de egyszer egy lány azt mondta nekem, hogy csodálatos a munkám, mert legalább az elhunyt szerettei megtudják mi történt. Igaza lenne? Halvány mosoly terül el ajkaimon, majd Lacikára nézek. Szóval a képesség. Aha, nem úszta meg.
- Igen, azon túl – dörzsölöm meg arcomat, miközben másik kezembe átvéve szivarkámat lehamuzom a maradékot. Miközben én itt elbeszélgetek, már leégett a fele. Mekkora pocsékolás, pedig vaníliás! Ajkaimhoz emelve a szivarkát szívok bele, majd a füstöt elfújva Lacikától pillantok vissza rá. – Nos… - kezdeném el igen intelligensen, de már itt elakadok. Oké, hogy adod ezt elő egy gyereknek? – Tudod, ha megfogom egy elhunyt kezét, akkor megmutatja nekem, hogy mi történt vele az elmúlt huszonnégy órában, így láthatom azt is, hogy esetleg ki volt az elkövető. Úgy hívják Révész-szindróma – ez így nem durva? Leegyszerűsítve ez van, talán ennyi elég is. Feleslegesen mennénk bele mélyebben a genetikába is, mert még én sem értem mi is vagyok valójában. De az elnevezés találó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Poénnak indult az egész. Már második reggel keltem Barnabás testébe zárva, és meg kell mondjam, kurvára nem tetszik a helyzet, egyenesen felbassza az agyamat, mert ha megtudom ki volt, nagy valószínűséggel meghal, de ebbe ne menjünk bele, mert elviszi az egészet egy teljesen másik irányba, amiről nem szeretnék beszélni, majd máskor. Tehát poénnak indult, bejöttem, gondolván, hogy Bánki is itt van, csak ugye Omboziként, mert azért a pizzázót vezetni kell vagy mi az anyám, de legnagyobb megdöbbenésemre a csávó nem volt sehol. Mondom sehol. Ezt abból is gondolhattam volna, hogy egyszerűen nem hallottam a gondolatait, de nekem mindenképpen biztosra kellett mennem, így mit sem sejtve léptem be a pizzázóba, ahol mindenki köszönt boldogan, nagy hévvel, mosolyogtak is meg minden, valami csaj jött oda papírokkal, én meg mindent jóváhagytam körülbelül, amit az orrom elé toltak, és amikor eljött a nap vége, annyi mindennel volt tele a fejem, hogy csak leültem és ültem. Ennyi tellett tőlem egy ideig. Majd végül kiürítettem mindent, ami nem fontos, merthogy én láttam egy pöpec üveg whiskyt valamelyik fiókban.
Éppen túrom fel az irodát, amikor az ajtó nyílik, közli valaki idegesítően magas hangon, hogy kajás, én pedig reflexből vágnám rá, hogy akkor menjen haza és egyen ott, de nincs esélyem, mert mellém kopog – szó szerint, szaros magassarkú – arcon csókol, majd elkezd lepakolni. Mi az anyám? Barnabáshoz ilyen nőcik járkálnak zárás után? A fiókot egy könnyed mozdulattal vágom be, miután kihúztam belőle a whiskyt, majd a kupakot lecsavarva töltök magamnak egy pohárkával. Senkit nem érdekel, hogy a nő kér-e, van szája, majd kér. Megemelkedett szemöldökkel hallgatom végig a borzalmas történetet a miniszendvicsekről, és lassan elhiszem, hogy kijön a migrénem, amikor végre elhallgat. Aprót kortyolok, amikor újra megszólal, én pedig megforgatom a szemeimet. Rendben, hogy egy éjszakára nem lenne rossz, de hogy lehet ennyit beszélni? Édes Merlin gyere le, kérlek!
- Tehát szia. Mondták már, hogy rohadt sokat beszélsz? – mutató- és középső ujjamat nyomom halántékomnak, párszor körözök csak ott, majd elveszem onnan, kortyolok a whiskyből és visszapillantok a nőre, de immár teljes valójában mérem végig, arcomon elismerés suhan át. – Gondolom ezt a külsőddel kompenzálod, gyönyörű mondhatom – ciccegek is kicsit, szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet, majd ismét felpillantok. – De ha ilyen nők járnak hozzá, akkor valamit tudhat a csávó – mérem végig ismét, egy halvány, de teljességgel szemtelen mosollyal ajkaimon. – Nekem meg előadja a balfaszt! Ó, rohadjon meg! Mekkora színész már! – csapok homlokomra, ahogy áll össze a kép és kezdenek leesni a dolgok. Bánki, te tróger, ezért még elkaplak, ha már átbasztál, és nem, nem érdekel, hogy mennyire furcsán is nézhet ki, amikor igazából magamról beszélek, mert én vagyok Bánki, de nem én vagyok, csak a teste az enyém. Érthető, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Állandóan. Ez az egyetlen egy szó engem egy cseppet sem vigasztal, mert ha most ideragad és végig beszéli az este hátralévő részét, akkor valószínűleg szörnyet halok. És nem gyilkosság lesz, hanem a saját kezem általi halál a WC-ben, mert én ezt nem bírom. Azt sem tudom mi történt az elmúlt pár órákban, annyi minden szart kellett megoldani, mert az itt dolgozók komolyan életképtelenek. Hát kijön ide, hogy eltörött egy pohár? Ember! Akkor söprű és lapát, feltakarítod, és mész tovább, mi ebben olyan kurva bonyolult? Szóval ja, pont nem lenne szükségem még egy ilyen IQ fighterre, de nagyon úgy tűnik, hogy itt ragad. Remek, akkor beszélgessünk.
- Nem fognak az eszedért ellopni – húzom el számat a nő felé, majd mielőtt válaszolnék, kortyolok egyet. – Hogy zaklattalak volna szexuálisan, elmondod, kicsicsillag? – emelkedik meg szemöldököm, és a még el nem fogyott whiskyre öntöm rá inkább a következő adagot, mert ez egy borzasztóan hosszú este lesz. Bánki hogy az anyámba bírja ezt mindennap? Mindennap bejön egyáltalán, vagy vannak olyan napok, amikor azt mondja, hogy fuck the system, bemutat mindenkinek és inkább otthon marad? Fene sem tudja, remélem, hogy vannak ilyen napok, mert ha nincsenek, akkor a csávó elméje hamarosan megborul, aztán vihetem az ELME egyik kórterébe ezt a szerencsétlent.
- Muszáj megkérdeznem – koppan a pohár a pulton, miközben szemtelen mosollyal ajkaimon mérem végig megint a nőt. – Mivel foglalkozol? – agyi kapacitásból kiindulva nem atomfizikus, rendben, eddig egyedül is sikerült eljutnom, de valami többre lennék kíváncsi. A ruhából kiindulva nem hivatalban dolgozik, aligha engedik meg ott az ilyesfajta öltözködést a cuki kis titkárnőknek, szóval valóban nincs elképzelésem sem, hogy mivel keresheti a kenyérre valót. Ha Bánkinak nyújt szolgáltatásokat, és mondjuk nem szólal meg az elkövetkezendő másfél órában, akkor lehet boldog este lesz.
- De édes vagy – nevetek fel őszintén. Ő elver engem, lemegyek hídba mindjárt neki, aztán verekedhetünk, ameddig csak bírjuk. Aztán a mosoly lefagy az arcomról, mert hogy leesik, én bizony most nem Zlatan vagyok, hanem a cukkancs, mindenki kedvence Barnabás, akihez ezek szerint zárás után is járnak a bulák enni. Pazar. Lehúzom a whiskym felét, majd a nőre nézek, unottan válaszolok. – Először is, ha kajás vagy, oldd meg. Másodszor pedig, nem Bánki vagyok – vonom meg vállamat, a maradékot is eltüntetem, vállat vonva fordítok neki hátat és indulok el az irodaszerű bármibe, hogy a kényelmes székbe belehuppanva, az asztalon szanaszét heverő papírokra dobjam a lábam és töltsek magamnak még egy pohárral. Nem tudom miféle whisky ez, de itatja magát. Részegen feküdtem le, majd lettem Bánki, ha részegen fekszem le megint, akkor lehet visszakapom a testem. Örülnék neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azért az szögezzük le, hogy azt sem tudtam legelőször, hogy kiről beszélnek, amikor a bagoly a kezembe nyomta a levelet. Szó szerint, mert hogy addig nem tágított az udvarról, amíg ki nem téptem a csőréből azt a szart, majd el nem olvastam. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, még az elégedett mosolyt is láttam játszani a csőrén, elrepült, ott hagyva engem azzal a fontos kérdéssel, hogy ki ez? Először arra gondoltam, hogy biztos meghúztam párszor, de nem ugrott be a névről, esetleg azt, aki írta a meghívót, de arról se, főleg azért nem, mert pasi írta, úgyhogy elengedtem és úgy voltam vele, ha meglátom, akkor tutira beugrik majd ki ő.
Szóval ilyen kedves gondolatokkal indultam meg a helyszínre, az ajándékot a többihez pakoltam, mert egy túlbuzgó csaj azt visította indokolatlanul az arcomba, majd miután kiléptem az udvarra esett csak le, hogy kiről beszél mindenki. Na, így azért egy fokkal könnyebb lesz a helyzet. Mindenki türelmetlen volt, alig várták, hogy a születésnapos megérkezzen és ordíthassák neki, hogy boldog születésnapot. Gondoltam én. De nem ordítoztak, hanem énekelni kezdtek, nekem pedig majdnem torkomon akadt a szivar, annyira meglepődtem. Elhúztam ajkaimat, lehunytam szemeimet, és igyekeztem legalább a dalt kiűzni a gondolataim közül, mert van egy olyan érzésem, hogy gyerekzsúrra jöttem. Ujjaim közé csippentem a szivart, aprót kortyolok az aranyló whiskyből, és éppen akkor emelem el ajkaimtól a poharat, amikor a születésnapos drágaság rám pillant és iszik. Elmosolyodom, ahogy elkapom tekintetét, még egy laza kacsintást is megengedek magamnak, amolyan tipikus zlatanosat, végül még egy kortyot leküldök, mielőtt a szivar kerülne ismét ajkaim közé, de Myra tekintetét el nem engedem. Ha már meg lettem hívva, akkor illik úgy viselkednem, ahogy elvárják tőlem, nemde? Ne okozzak csalódást, bár a kérdőjel, hogy honnan az anyámból szedett elő engem a srác, azért még ott van ám, de majd kiderül. Talán. Remélem. Tudni akarom igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A tekintetemmel – biccentem előre fejemet, hogy ne lássa mennyire kell nevetnem, csak a rázkódó vállaim árulhatnának el, de előtte még kitör belőlem, és hahotázva emelem meg fejemet, majd takarom el szememet. Szóval a tekintettel már lehet szexuálisan zaklatni embereket, tudtátok? Édes Merlin, ezt mindenképpen be kell vinnem a mugli és a mágusok törvényeibe, mert poén lenne ülni a kihallgató szobában és hallgatni, ahogy a nő előadja; őt márpedig zaklatta egy férfi a nézésével. Te meg ülsz, hogy ember, mégis hogyan? A varázs is elmúlik, inkább már unottan nézek az előttem lévő nőre, aki hozzám vágja a sapkáját. Egy apró mosollyal ajkaimon vonom meg vállamat, majd gyűröm be farzsebembe a darabot. Jó lesz majd törölgetni a port otthon.
- Ki a franc az az Ophelia? – ó. Hogy ó! Az az a nő, aki miatt próbarandin volt valami nővel, aki az olasz csaja amúgy, és botrány lett belőle, mert minden Bianchi a torkára pályázott? Hah, összeérnek itt a szálak, szegény Bánki, akkor elbaszta a csajnál? Ja, hiszen mesélte is, hogy elrontotta az egészet, én meg jól kiröhögtem, hogy most meghallgassam, hogy amúgy én mekkora balfasz vagyok, mert az ő testében élek, és igazából én rontottam el. Na jó, ez egyre csak bonyolultabb, és követni sem bírom. Halántékomat masszírozom, majd a feltett kérdésre is kapok választ, pontosan annyira kifejtve, és tele fűzve felesleges információkkal, amiért az érdeklődő tekintet eltűnik, és ismét átveszi a helyét az unalom. Tanár. Előkészítős tanár ráadásul. Tényleg ilyen nőkre bízzák a jövő nemzedékét? Most nem azért, de ezt tudva, ha becsúszik egy gyerek évek múltán, akkor tudjuk, hogy ide bizonyosan nem fog járni, bármit is akar az anyja. Ebbe nem lesz beleszólása, az is tuti. És akkor erre jön rá az, hogy sértem a Nico és köztem lévő barátságot. Mi a fasz baja van ennek a nőnek, de tényleg? És Barnabás hogy tudja elviselni egy hosszabb nap után, ha csak úgy belibben ide kaját követelve?
- Ombozi Zlatan, üdv – kiabálok ki az irodából, miközben kényelmesen elhelyezkedem a széken és az asztalon, majd mivel a nő már töltött magának egy egyszerű intéssel invitálom magamhoz közelebb azt a whiskys üveget, nehogy magányos maradjon nélkülem. Kortyolok egy aprót, de a csajt nem úszom meg, és akkor esik le, hogy kicsit megkésve válaszoltam, mert a nő már tovább vitte, én meg nem kapok szikrát. Mi az, hogy kiderítette kik a szülei? Bánki nem Bánki? Mármint Bánki, csak örökbe fogadták? Elkomorodva veszem le lábaimat az asztalról, majd dőlök előre, komoly arccal támaszkodom meg térdeimen, miután kiiszom a pohár teljes tartalmát.
- Szóval Bánkit örökbe fogadták – mondom ki a nyilvánvalót. – Nem tudsz te kicsit sokat róla? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy hátra dőlök, majd pár pillanatra lehunyom szemeimet, és amikor ismét kinyitom elkapom a nő pillantását. – Tehát Ombozi Zlatan, személyesen, csak ennek a szerencsétlennek a testébe zárva – ennyi elég is. Zakóm belső zsebéből túrom ki a fém cigarettatartót, veszek ki belőle egy szivarkát, majd gyújtom meg zavartalan. A vanília kellemes illata azonnal betölti a helyiséget, én pedig az első füst távozásával dobom fel ismét lábaimat az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzott ajkakkal figyelem a torta körüli sürgést és forgást. A legtöbbjük egyidős velem, talán már felnőttek, erre úgy örülnek egy szelet tortának, mintha azt mondták volna nekik, hogy nem AIDS-esek. Soha nem fogom megérteni a születésnapok körüli felhajtást, úgy csak még inkább nem, hogy az enyém is mindjárt itt van. Az édes huszonhét négy nap múlva megérkezik, és egyelőre nagyon sikeresen elkerültem a családdal a témát is. Egyszerűen nem veszem fel a telefont, és az ilyen jellegű üzeneteket figyelmen kívül hagyom. Még szerencse, hogy nemrég volt szó a felnőttekről meg a viselkedésükről, nem? Mindegy, akkor sem akarom, már csak azért sem, mert Valentin-napra esik megint, micsoda meglepetés - nem, valaki csere? -, és ha aznap ki kell lépnem a házból, akkor sírógörcsöt kapok a sok szerelmes láttán, és nyilvánvalóan nem azért, mert nekik mennyire jó, én meg szingliként élem a mindennapjaimat. A nagy faszt, csak idegesítenek és nem akarom látni, ahogy nyalogatják egymás manduláját.
Tekintetemmel, egy visszafogott mosollyal ajkaimon követem végig a nőt, aki kikerüli a haverjait, felkap két felest és felém indul. Ha az ember nem vak, akkor bizony észreveszi ám, hogy a nő ruhája azt nem takarja, amit nem akar takarni, így nem túl diszkréten mérem végig, miközben felém tart. A whiskys pohár lebeg mellettem mire odaér, hogy a felém nyújtott felest el tudjam venni, majd tartva a szemkontaktust húzzam le azt. Hát ez szar volt. Somolyogva fogom kezembe ismét whiskymet.
- Minek köszönhetem a meghívást Blackburn? - kortyolok egy aprót italomból, miközben el nem engedem a nő tekintetét, ahogy a mosoly is ékesíti arcomat folyamatosan. - Azt hittem minimum örökre el akartál felejteni. Már nincs így?- forgatom meg szemeimet a dráma kedvéért, miközben szivaromat biggyesztem ajkaim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megforgatom szemeimet a frappáns válaszra, meg kicsit elhúzom a számat, mert hát, miket nem mondd. Ki tudtam logikázni, ha már nem Myraként volt aláírva az a kurva meghívó, hanem... hanem más neve volt ott, engedjük el, hogy kié, nem releváns most. Kitaláltam magamtól is, de így, hogy megerősít ebben, csak szusszanok egyet. Köszönöm az információt, nagyon mélyen elraktározom, hogy a későbbiekben is mindenképpen emlékezzek rá.
- Miket nem mondasz - csapok a homlokomra meglepetten mégis, muszáj hangot adnom a megdöbbenésemnek. - Pedig azt hittem - ajkaimat lebiggyesztem, még tekintetemben is megvillan a csalódottság, amiért nem jutottam Blackburn eszébe, hogy meghívjon eme jeles alkalomra. Indokolatlanul. Még mindig, és ha ez a beszélgetés így folytatódik, akkor nem is fogom soha kideríteni, hogy mit keresek itt. Pedig csak a kíváncsiság hajtott, hogy eljöjjek egyáltalán. Piám otthon is van, torta nem kell, dugni is van partnerem, szóval tényleg alaptalan a meghívás, de akkor is meg fogom tudni. Mindezek után már tudnom kell az okokat. Talán a csávó félrenézett valamit, mert elég régen találkoztunk mi ahhoz a nővel, hogy az ittlétem valakinek boldogságot okozhasson.
- Igen, mert én hívattam meg magam a születésnapodra - mosolyodom el szemtelenül, ujjaim automatikusan engedik el a poharat, hogy a nő elvehesse és kortyolhasson belőle. Pillantásom a csattanásra szakítom el Myráról, miközben ő a hang irányába fordul. Whiskym az asztalon koppan, és még a szivaromat is elveszi. Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy kifejezzem nem tetszésemet, megemelkedett szemöldököm is erre utal, amikor a nő közelebb lép, majd óvatos mozdulattal kezdi el levenni rólam a textilt. Halkan felkuncogok.
- Nézzenek oda - mosolyodom el szélesen. - Egy kis alkohol és már vetkőztetsz megint, c-c-c - csóválom meg a fejemet somolyogva, azonban meg nem állítva a folyamatot. Könnyedén siklik le rólam a pulóver, hogy csak a nem sokat takaró felső maradjon rajtam, kérdő tekintetemet emelem a nőre. - És most mi a terv? Fürdesselek meg? - játékosság csillan tekintetemben, mert ezen aztán ne múljon, ha kell, akkor ruhástul vetem bele magam a medencébe karjaim között tartva Myrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne sajnáld, megérdemlem, nem? - mosolyodom el szélesen, szememben villan a szemtelenség. Bár még mindig elég hihetetlen, hogy meghívtak, mert idejét nem tudom annak mikor láttam utoljára Blackburn-t, de ha már így alakult, akkor ki kell használni a lehetőség adta helyzeteket, és ha ez az, amire gondolok, akkor bizony nem leszek rest megmarkolni azt és jól is is facsarni. Ne legyek már én az ünneprontó!
- Ez mondjuk teljesen benne van a pakliban - bólintok egy határozottat és egy utolsót kortyolok az italból, mielőtt az Myránál kötne ki, nos, nem tagadom, legnagyobb bánatomra. Ahhoz képest, hogy nem a megszokott lőrém, nem rossz, elnyalogattam volna még egy ideig. - Főleg, ha tudnám ki az, aki meghívott - biccentek fejemmel a nagy tömeg felé, akik közül páran bizony eléggé árgus szemekkel figyelnek minket, mert Merlinre! A születésnapos nem kért a tortájából, csak azért, hogy odamenjen egy férfihez, aki mindenkit leköröz az itt jelenlévők közül. Ilyen ez. Ha nem lenne elég a nevem, akkor ott van a végtelen sármom és fantasztikus tincseim. Hallatlan kérem, hogy a tortánál, a vendégseregnél, a jó ismerősöknél, barátoknál fontosabb egy arc, amit ritkán látnak a nő közelében. Mint mondtam már egyszer; ilyen ez. Szinte egyértelmű volt, hogyha választás elé kerülne kihez húzna jobban a nő, de még választás elé sem kellett állítani, jött magától végül is, hogy könnyedén, kecses mozdulatokkal álljon neki vetkőztetni.
- Hm... - ráncolom a szemöldökömet a kérdésre. - Ja, akkor lehet az nem te voltál - vonom meg vállaimat, miközben hangosan felnevetek. Tekintetemmel követem végig csak a mozdulatot, ahogy elhajítja a könnyű anyagot, az meg puffan valahol. Remek, majd ne felejtsem itt. Blackburn neki áll vetkőzni, és miközben azt teszi, én hátra lépek párat, hogy premierben láthassam, ahogy a ruha lekerül róla, majd zavartalan áll előttem fehérneműben. Az eddig csak erre sandító tekintetek már telibe, zavartan bámulnak minket. Én meg elvigyorodom, miközben pólóm szegélyét megmarkolva dobom le magamról azt, valahol a kardigán mellett landolhat, hamarost követi a nadrág is.
- És most, hogy boxerben állok előtted - lépkedek a nő elé, hogy óvatosan cirógassam meg csuklóját, mielőtt lágyan fogom tenyerembe ujjait, tekintetemmel mögé sandítva párszor. Meg van. - Készen állsz? - búgom halkan, közelebb hajolva füléhez, majd eltávolodok, tekintetem villan és a nő már karjaim között van, akivel pár öles lépést követően vetem bele magam a medencébe röhögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell kétszer mondani, hogy ne törődjek valamivel. Amúgy sem vagyok hajlandó több figyelmet fordítani, mint amennyi valóban szükséges, olyan dolgokra, amik cseppet sem érdekelnek. A srác meghívása, bár valóban indokolatlan, mert évek óta nem találkoztam a nővel, de az egómat simogatja, és ha már így alakult illik letenni a tiszteletemet, hogy a megjelent lányok éhesen és vágytól csillogó tekintettel nézzenek végig rajtam. Nem mondom, néhány lány a képzeletemben nagyon is jól nézne ki, ahogy kipirosodott arccal, kéjesen, suttogva nyögdécseli a nevemet, mert még többet akar belőlem. Majd később, majd máskor, most nem ezt a játékot játsszuk.
Mert pillanatok alatt kerül le rólam is, és Blackburnről is a ruha. Az összes valahol a földön landol, nem törődöm vele, csak az foglalkoztat kissé, ahogy az összes tekintet ránk szegeződik. Ellenállhatatlan mosoly kerül ajkaimra, miközben a minket stírölő tömegről esik vissza pillantásom a nőre, akinek tekintetében a várakozás minden mást elnyom. Ahogy eltávolodom tőle kapom fel rögtön karjaimba, a következő pillanatban hatalmas csobbanással érkezünk a vízbe. Széles vigyorral lököm fel magam a medence aljáról, fejemet felfelé fordítva dugom ki a vízből, hajamat hátra simítom, és amíg barnáimmal Myrát keresem, egy diszkrét kacsintást megengedek a még mindig minket szuggeráló barmoknak. Lehet nincs jobb dolguk, lehet csak féltékenyek, de ahogy látom a lányok alig várják, hogy átázott alsónadrágban kiszálljak a medencéből. Na, kérem, az Ombozi ékszer mindenkit érdekel, nem csoda, nem meglepő, az érdeklődést mindig bóknak kell venni. Óvatosan elmosolyodva fordítom hátra fejemet a nőre, hogy legalább valamennyire láthassam arcát, miközben halkan felnevetek és karjánál megfogva rántom magam elé, miután elhúzódik fülemtől.
- Ha én most innen kiszállok, a barátnőid elájulnak - intek fejemmel a lányok felé levakarhatatlan, hamiskás mosollyal. - De szívesen megteszem, ha ez a cél - biccentem oldalra a fejemet, ahogy a nő karját vállamra teszem, majd a másikat ugyanúgy, hogy kényelmesen tudjon helyezkedni. Nem tartom bilincsben. Még nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az én házamat puccosozod, amikor te így járkálsz az utcán? - mutatok végig rajta nem éppen diszkréten, miközben kicsit oldalra biccentem a fejemet. Bánkinak vajon csak ilyen ismerősei vannak? Arról nem is beszélve, hogy elég szemtelen a csaj, mert az én házam tökéletes, és egyáltalán nem puccos. Pontosan megy a tökéletes személyiségemhez, így legalább mindenki tudja a nevem, ami nem azért fontos, amiért mindenki hiszi, hanem azért, mert legalább senki nem kopog be valami baromság miatt. Na ja. Sokszor eszembe jutott már, hogy inkább visszamegyek Székesfehérvárra, vagy Pesten keresek valami házat, de mit csinálna nélkülem Bánki? Ugye, hogy szarrá unná magát, főleg, ha ilyen idegesítő és borzalmasan sokat beszélő pi... lányok járnak hozzá. Bár valamiért nagyon örömködve rontott be ide a nő, lehet tényleg spanok, vagy a fasz sem tudja, de valamiért nem akarja megérteni, hogy én nem Barnabás vagyok, velem nem szükségszerű beszélgetnie, nem vágyom a társaságát, sőt! Jobban örülnék, ha fogná a pizzáját és simán elsétálna, mintha egyikünk sem lett volna itt, de természetesen nincs ekkora mázlim. Miért is lenne? Akkor beszélgessünk, de nem vállalok érte felelősséget.
- Ah! - csettintek nyelvemmel rögtön, lábaimat is leveszem az asztalról, ahogy rákönyökölök, mert így máris érdekesebb a történet. - Szóval te vagy az, aki úgy kipucolta magát valami kajálásra, mint egy rossz ku... lány - nem megy ez ma nekem. - Így már értem! Miattad akarták megölni az olaszok Bánkit! - röhögök fel hangosan. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt a napot, mert Barnabás úgy dörömbölt az ajtómon, mintha az élete múlna rajta, aztán kiderült, hogy félig-meddig valóban erről van itt szó kérem. Vigyorogva fogom meg a felém nyújtott kezet, amit határozottan megrázok, majd útjára engedem. Nincs kedvem játszani, szóval megúszta, de ez a szerkó akkor is para, szóval majd legközelebb, ha találkozunk, akkor lehet elkapom egy játékra. Talán még bele is menne.
- Pedig arra gondoltam, hogy amint visszaadja a megtestesült tökéletességet - utalok itt nem feltétlen finomat a testemre. A saját testemre. - Rögtön az arcába vágom az infót - arcomra biztosan kiül a "hülye vagy?" kérdés, de kimondani nem mondom ki, mert úriember vagyok. Komolyan az vagyok, szóval csak diszkréten tárom szét a kezemet értetlenül, miközben megrázom a fejemet.
- Ahogy mondod - sóhajtok egy mélyet, miközben ajkaimhoz emelem a poharat, hogy kortyoljak belőle. - És nagyon remélem, hogy nem éppen tényleg valami nemi betegséget szed össze - dörzsölöm meg arcomat, csak egy pillanatra ül ki fejemre a kétségbeesés, inkább lehúzom a whisky maradékát, és visszapakolom a lábaimat az asztalra, miután újratöltöttem.