29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Andretzky Korinna hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 8. 16:42 | Link

Opelia Carolina Brown
Velencézünk

Amikor megláttam a baglyot, nevettem. Olyan hangosan, hogy azt hittem, az egész környék velem nevet majd, mert nem bírom abbahagyni. Aztán mégis megembereltem magam, és elővettem a legbevásárlósabb szettemet, és egy is táskába összedobáltam a legfontosabbakat. Út közben a lista kibővült egy üveg borral is, és bumm meg is érkeztem az újdonsült nőmhöz. A lapos cipő talán meglepő lehet neki, de imádom, a legkényelmesebb, olyan, mintha egy mamuszban mászkálnék, és amikor shopping van, akkor fontos a legkényelmesebbnek lenni, hogy mindent meg tudja venni, ami kell, és hát leginkább azt, ami nem, de dögös.
- Mondtam már, hogy sosem jártam még itt?
Imádom a hely pulzálását, a lüktető tudást. Szívesen elnézelődnék, ha nem akarna mindenki, de tényleg mindenki eltarolni. Komolyan emberek, hát itt állok! Nem is vagyok olyan alacsony, hogy ne szúrjanak ki, ráadásul a hűvösebb idő miatt olyan vagyok, mint egy jól kibélelt rongybaba. Viszont, ha menni kell, hát menni kell, követem a szőkét.
- Dögös és el. Temetésre. Amikor majd víg özvegy leszel, akkor jó lesz, de most még életben akarod tartani a fiút. Vagyis, ugye tudod, hogy a srác nélkül nem működik?
Komolyan nézek rá, de persze egyből el is nevetem magam. Hát persze, hogy tudja, csak egy kicsit fel akarom pörgetni, különben sem kel az első ruhánál leragadni.
- Olyat akarsz, amitől leesik az álla? Legyen akkor bársonykék, tüzespiros, méregzöld, olyan, amiben kitűnsz a tömegből. Tudod, a váó-hatást kell elérni. Mondjuk ott van az a kék, olyasmi?
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 8. 19:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Esküszöm, hogy nem.
Jobb kezem a szívemre teszem, míg a balt felemelem. Tényleg nem voltam még itt, ami azért is érdekes, mert a Vatikánban meg már igen. Jó kis boszorka vagyok én, mi? Szóval most nekem dupla akkora öröm, egészen addig, amíg el nem kapják a kezem, és el nem kezdenek rángatni. Nem értem, hogy mi történik, még csak nem is loptunk, hiszen az utcán állunk, de engedelmesen követem Opheliát, mert nélküle igencsak elvesznék itt.
- Hova hoztál?
Kérdezem végül felocsúdva a csodálkozásból, végignézve a sorban elhelyezett első három szoknyán: unalmas, alaktalan, csúnya színű. Az ujjaimmal épp csak megcsippentem a negyedik anyagát, és tudom, hogy ez abból a szúrós anyagból van, ami egész nap irritálja a bőröd és szeretnél tőle megszabadulni. Mondjuk, megvan benne ez a lehetőség is. Elképzelem, ahogy Jackkel beszélgetek az életről, és egyszer csak már annyira nem bírom a ruhát, ami rajtam van, hogy simán letépem. Nem tudom meghatározni, milyen lenne a tekintete. Vajon tetszene neki, hogy fehérneműben lát? Azt hiszem, nem, ő inkább a gondolataimat tartaná vonzónak, ami elég nagy szívás, mert ha tudná, mennyire mocskosan gondolkozom róla, a szemébe lógó kósza tincseiről, masszív tenyeréről, azt hiszem, világgá futna.
- Az exed? De hát miért futottunk elő előle?
A nyakamat nyújtogatva próbálom kiszúrni a srácot, de olyan nagyon rossz a szög, hogy innen nem látok semmi érdemlegeset, sőt az se biztos, hogy jó embert nézek.
- Miért nem mondjuk inkább azt, hogy rám cserélted le? Én olyat adok neked, amit ő nem tud megadni, és így nem nagyon akar próbálkozni. Majd azt mondjuk, te vagy a férfias a kapcsolatunknak, én meg a cuki diáklányod.
Még kettőt pillogok is, ahogy rá nézek, és remélem, minden érzelme kiül az arcára, mert imádom megbotránkoztatni az embereket.
- Na de komolyan, frusztrál ez a hely és nagyon kíváncsi vagyok rá! Légyszikeee!
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 8. 20:52 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Nem félsz, hogy meglátott, és utánunk jön?
Én azért pislákolok hátrafelé, mert, ha esetleg úgy van, hogy de, akkor azért látni akarom, hogy milyen. Szeretem látni az embereket, nézni őket, új történetet adni nekik. Azt hiszem, az írás egyfajta elmebaj is nálam. De nem zavar, élvezem minden pillanatát. Viszont engedelmesen követem az emeletre, és amikor megállít, és elmondja a tényt, hogy nem szólt a vőlegényéről, "ó"-t formázok az ajkaimmal.
- Ophelia Carolina Brown! Azt akarod mondani, hogy a kisgyerek szólt róla, hogy van menyasszonya, te meg nem mondtad neki, hogy volt vőlegényed? Hát nem megnyugtattad volna a szegény kis csóró lelkét? Szégyelld össze magad!
Húúú, de megszidtam mi? Mondjuk ez egészen addig tart, amíg körbe nem nézek, onnantól már nem megy a szigorú nézés, hanem inkább a "kit érdekelnek holmi hímek" arcom jön elő, ahogy körbenézek.
- Biztos, hogy még mindig ott vagyunk, ahonnan elindultunk?
Ez a fenti részleg nem olyan, mint ami lent volt. Mi az a varrás, amikor itt fent tündér kezek forrasztották egymásba az anyagokat? Ezek isteniek és gyönyörűek. Csak nézek, és nem térek magamhoz a színektől és a formáktól.
- Tutira meghaltam. Remélem az arcom szép maradt.
A két kezem közé fogom az arcom, és nézem a kiállított darabokat. Én mondjuk megtalálom azt, amit magamnak akarok egyből, de nem magammal akarom kezdeni, hanem Opheliával, ő már volt együtt Arieval, és akar is lenni, én ellenben csak az elmémben válok eggyé Jack-kel. Oda meg akármit felhúzhatok.
- Mondj egy színt!
Szólalok meg hirtelen, és Ophelia felé fordulok.
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 9. 19:26 | Link

Ophelia Carolina Brown


Megint jön a feketével! Hát komolyan mondom, én ezt a nőt annyira meg fogom csapkodni, hogy nagyon. Nem hiszem el, hogy megint itt tartunk. Ha az életem múlik rajta, akkor sem lesz feketében. Tudom, tudom, a fekete mindig jó és sosem okoz gondot, mindenhez illik, bármilyen alkalom is legyen. Nem. Csak így nem.
- Legyen vörös. Az nagyon izgató.
Szerintem a vörös, a halvány bőrével, a szőke hajával olyan, ami igazán fel tud spannolni egy férfit. Arie szerintem a puszta lététől is lázba jönne, nem értem, mit parázik itt, de ha neki kell még egy kis tuning, akkor már dobjuk meg rendesen a dolgot. Szóval keresem az igazit, miközben Oph megszólít.
- Oké, ezt nem tudom nem felhúzni. Sőt, nem tudom, nem megvenni. Nem! Előbb felpróbálom.
Maximum egy hollónak fogok tetszelegni, nagyobb bolondságok is történtek már a világban, neki meg legalább megtehetem, anélkül, hogy totál idiótának nézne. Nem tudom, hogy Jack mit gondolna arról, hogy "ezt a ruhát miattad vettem meg", nem szoktunk ilyen egyszerű dolgokról beszélgetni. A ruhát átvéve magam elé tartom, és színpadiasan forgok is benne egyet, majd a nevetésem megakad, a mozdulataim megállnak, és mint akinek rohama lesz, nézek előre, de nem mozdulok, csak nézek.
- Oph? Ott van.
Még a hangom is lehalkítom, pislogok kettőt, de nem tűnt el, ott van. Ott vár ránk.
- Ott a tökéletes vörös ruha.
Végül a kezem kinyújtva mutatok előre. Ott van, határozottan, de félek, ha elindulunk arra, akkor eltűnik. Tudom, hogy az az igazi, én az ilyenben nem tévedhetek, egyszerűen nem. Ő az.  
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 11. 21:39 | Link

Ophelia Carolina Brown


- Nem is gondoltam, hogy abbahagyjuk.
Felelek kacarászva. Nem szeretek semmit félbe hagyni - hahaha -, így aztán ameddig van nálam pénz, addig költök. Amúgy ebben nagyon határozottnak gondolom magam. Elhozok egy összeget, és annyi, egy centtel sem több. Nincs olyan, hogy még egy keveset hozzárakok. Mondjuk olyan se nagyon, hogy maradt volna bármi is belőle. Ha még egy kicsit marad, akkor azt is elverem, maximum egy nyalókát veszek belőle, de nem mehetek haza maradvány pénzzel, mert akkor összedől az életem.
Aztán meglátom őt. A csodaruhát, és látom Ophelián is, hogy ez lesz az igazi. Ettől Arie álla leesik. Ha nem, akkor meleg, bár nem, a melegek álla általában leesik egy csinos darabtól, és sok mindennek mondanám a múltkoriak után a fiút, de annak nem. Korábban amúgy volt gyanúm rá, annyira semlegesen viselkedett Larával is és velem is, hogy szinte felháborodtam. Aztán Lara mondta, hogy az a baj, hogy nekünk nem az van alul, amit ő szeretne. Aztán meg még meg sem írtam neki, hogy ez mennyire nem igaz.
- Elviszem még őt is.
Kapok fel egy random ruhát, mert olyan szép méregzöld színe van, meg se nézem a méretet sem, csak ellibbenek a próbafülke felé, és jól nekiállok a ruhacserének. Először azt húzom fel, amit partnernőm választott nekem, és egy pillanatra eláll a lélegzetem.
- Van benne egy fekete betét, oldalt.
Kint nem tűnt fel, de most, ahogy elrendezem magamon a ruhát, látom, hogy a kék csoda oldalán csipke betét van, méghozzá fekete. Kilépve a próbafülkéből, kettőt koppantok a másikon, és ha engedik, akkor belépek, kell a kritika.
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 18. 18:40 | Link

Ophelia Carolina Brown


Milyen jó kislány lettem, hogy még azt is megvárom, hogy beengedjenek. Mondjuk így is azt látom, amit amúgy is látnék, ha nem kérnék engedélyt a belépésre, vagyis Opheliát fehérneműben. Nem jövök zavarba, nem hiszem, hogy ez az a helyzet lenne, ahol zavarba kellene jönnöm, viszont halványan elmosolyodok.
- Annyira tudtam, hogy van tetoválásod.
Biztos voltam benne, mondjuk a pozíciója nem az, amit először feltételez az ember, de nem is ez a lényeg. Engedelmesen tűröm, hogy megigazítsa rajtam a ruhát. Ezerszer vásároltam anyámmal, rajtam mindig, mindenki csak ruhát igazít, mintha én magam nem tudnék rendesen felöltözni. Kicsit el is mosolyodok erre a gondolatra, meg arra, hogy vannak dolgok, amik nem változnak.
- Szóval?
Elgondolkozva néz rám, és amikor kimondja az ítéletet, elnevetem magam. Sosem izgultam még egyetlen ruha miatt sem, de ez most valahogy különösen fontos. Hát nem vicces? Egyikünk sem tudja, hogy lesz-e következő lépés, mégis, úgy keressük a tökéletes ruhát, mintha ez lenne a feltétele annak, hogy legyen következő lépés. Hiába jár Ophelia előttem, mégis úgy érzem, hogy most egy helyen toporgunk.
- Istenem, Lia! Ha férfi lennék, már az asszonyom lennél.
Mondom ki az őszinte véleményemet. Gyönyörű. Ez a nő úgy tökéletes, ahogy van. A ruhát pedig esküszöm, hogy direkt neki csinálták. Olyan volt, mintha aki készítette, maga elé képzelete volna a nőt, és tökéletesen ráöntötte volna.
- Megveheted a feketét, de, csak a temetésemen veheted fel. Vagy, ha elmegyünk inni. Keresek én is egy feketét, és azt mondjuk, hogy a szeretőd vagyok, ha valaki nagyon nyomulna.
Le sem akarom venni többé ezt a ruhát, így ebben indulok el keresni valami feketét, amit hamar meg is lelek, így nekem is van még mit próbálnom.
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 18. 21:39 | Link

Ophelia Carolina Brown


Késve hallom meg azt, amit a másik fél mond a próbafülkéjében, csak akkor nevetek fel, amikor megkérdezi, hogy állok a feketével. Azt hiszem, ez a nevetés, a keserű csengés egyszerre szól a ténymegállapításnak és a kérdésnek is. Érzem, ahogy az arcomból kifut a vér, ahogy szembenézek a tükörben sápadt önmagammal, a homlokom gyöngyözni kezd. Hirtelen nagyon melegnek érzem a próbafülkét, pedig minden, csak nem szűk.
Bele se gondoltam, hogy milyen nap van ma, vagy, hogy mit is jelképez számomra az a ruhadarab, amit felhúztam. Éppen ma. Pedig annyira megfogadtam, hogy nem teszem, annyira megfogadtam, hogy sosem húzom fel ezt a színt. Soha. Egyszer, tíz éve egy január nyolcadikán megtettem, de nem akarom soha többet. Most azonban mégis, itt állok benne, és nézem, ahogy lassan a pánik elönti az agyamat.
~ Mint egy özvegy.~
Jut eszembe, hogy válaszolnom kellene valamit, hogy kérdeztek tőlem, hogy felelnem kell. Nem akarom, hogy Ophelia átjöjjön. Szórakozni jöttünk. Szórakozni. Szórakozni. A lélegzésemmel próbálom a szívem kalapálását lejjebb apasztani.
- Nem túl fényesen.
Felelem határozottan, de tudom, hogy hazudok. A ruha tökéletes, csodálatos, és illik ahhoz, amit képviselek. Özvegy vagyok, aki már hűséget fogadott egy férfinak, egy férfinak, akit nyolc éve eltemetett. Éppen nyolc éve. Pont ma. Összeszorítom a szemeimet, próbálom meggátolni a könnyeknek, hogy feltörjenek. Szinte lerángatom magamról a ruhát. Nem ő tehet róla, de nem akarom, hogy rajtam legyen. Mímelek pár tüsszentést, a szemem pirosságát megmagyarázván, és gyorsan a kéket húzom magamra, de valahogy ez sem olyan, mint amilyennek lennie kell. Valami hiányzik belőle.
- Azt hiszem, az első ruha túl tökéletes volt. Nálad mi a helyzet?
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 19. 17:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


Az egész olyan váratlanul rohamozott meg, hogy nem tudok semmit sem tenni. Csak tompán érzékelem, ahogy Ophelia megjelenik, leültet, eltűnik, visszajön. Én pedig akkor, amikor azt mondja, nyugodtan elmondhatom, elsírom magam. Sosem sírok senki előtt, de most nem számít semmi, csak az, hogy felszakadjon ez a sok minden. Eddig jól kezeltem, mert ki voltam bukva anyámra, hogy mennyire rögeszmés és tapintatlan, de jelenleg nincs min kiakadnom, hiszen minden tökéletes. Minden, kivéve a fekete ruhát.
Nem tudok beszélni, mert nem tudom abbahagyni a sírást, a táskám után nyúlok, az ölembe fektetve veszek elő belőle zsebkendőt és a határidőnaplómat. Először az utóbbival foglalkozom, a zsebkendőt épp csak az orrom elé teszem. Fellapozom a mai napot, és átnyújtom Opheliának, aki láthatja, hogy a mai nap mellett egy nagy B betű egy kereszt egy dombon és a 2922-es szám helyezkedik el, ami pontosan nyolc évnek felel meg. Miközben a napló Opheliánál van, megpróbálom legalább kicsit rendbe szedni magam. Kifújom az orrom, és megtörlöm a szemem, bár utóbbit feleslegesen teszem, hiszen még mindig folynak a könnyeim. Hálásan pillantok fel a lányra, aki zavart arccal nyújtja át nekem a vizet. Remélem, csak annyit hisz, hogy valami hülye tyúk vagyok, aki most jött rá, hogy túl szélesek a combjaim még feketében is, és már nem tudott időpontot egyeztetni erre a hétre az orvosával. Szeretném, hogy azt gondolja, ennyi csak a probléma.
- A temetés.
Nem a halála, nem. Balázs karácsonykor halt meg, az első napján. Aznap, amikor anyám elvárta volna, hogy elmenjünk hozzá vacsorára. Amikor kifizettette velünk, vagyis akkor már csak velem a vacsorarészünket.
- Sajnálom, én nem akartam. Azt hittem, meg tudom csinálni. Ez a ruha, Ophelia, tökéletes.
Tényleg az. Annyira csodálatos, és annyira gyönyörű. Más színben elképzelni se tudnám. Nincs szívem itt hagyni, szükségem van rá, úgy érzem.
- Meg fogom venni.
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. január 24. 19:46 | Link

Ophelia Carolina Brown


Halványan elmosolyodom arra, amikor megérinti a homlokomat. Mindig és örökké. Sosem felejtem el őt, mindig emlékezni fogok Balázsra. Egy valamit nem teszek meg azonban soha, nem gondolok bele abba, hogy mi lenne akkor, ha még ma is élne. És ez nem azért van, mert találkoztam egy olyan férfival, mint Jack, aki egyre jobban elhatalmasodik az elmém felett, az igazság az, hogy sosem tettem. Sosem gondoltam arra, hogy hol tartanánk most, hogy melyikünk akarna előbb gyereket, vagy, hogy mit dolgoznánk, ha együtt élnénk, ha élne. Szeretem az életem, leszámítja a december 25-ét és a mai napot. Ha ezt a kettőt nem számoljuk, illetve, ha anyám időnként megjelenő csesztetését arra, hogy változtassam vissza a családnevem, jól vagyok. Boldog, kíváncsi, egészséges, minden téren, ahol az ember egészséges lehet. Két napon élek a múltban, és idén, azóta most először, a második napon nevettem, vásároltam, élveztem az életet. Sosem fogom elengedni Balázst, sosem lesz az életem nélküle teljes. Imádni fogom őt örökre. De talán felnőttem és megértem arra, hogy egy kicsit másabb legyek, mint amilyen eddig voltam.
- Imádom ezt a ruhát.
Vallom be csendesen, és bár még mindig folynak a könnyeim, már nevetek is. Hihetetlen nő ez az Ophelia. Hihetetlen. Fogalmam sincs, hogy mi hogy nem lettünk jóba gyerekként, hiszen Balázs mind a kettőnk életében komoly szerepet játszott. Mi ott voltunk vele, de valahogy sosem egy időben. Nézem, ahogy kilép, és gyorsan visszaöltözöm. Minden ruha tökéletes, mindegyiket meg akarom venni. Elvégre a vásárlás a legjobb terápia, és sosem lehet elég ruha a szekrényemben. Kilépve már én is olyan vagyok, mint előtte, persze a szemem árulkodik, de minden más rendben van. Kellett nekem már durva buli után szerződéskötésre menni, és úgy tárgyalni, mint aki nem döntött le két üveg pezsgőt meg némi vodkaszódát a torkán.
- Legyen két süti, és cserébe elmesélek neked egy vicces esetet.
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 18. 11:44 | Link

Édes Mr. B!
Olaszország
Kinézetem


Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 20. 16:09 | Link

Mr. B.


Nézem a telefonom, de a fránya öcsikém nem reagál nekem, biztos mert éppen nem talál ki a pasija szájából, pedig, ha megtenné, akkor nagyon nevethetnénk együtt, így viszont olyan kis szerencsecsomagnak nézek ki, aki egyedül rötyög. Mondjuk általában szerencsecsomagnak nézek ki. Amikor valakinek elmesélem, hogy mivel foglalkozom, sokszor el sem hiszi, hogy igaz, mert láthatóan nem úgy nézek ki, ahogy ki kellene.
Egyszer megkérdeztem, hogy az milyen is, amilyennek lennem kellene. Azt mondták, hajszálvékony ráncok homlokban és a szemem szélén. A szemem nem kéne, hogy csillogjon, hanem tompa fénye kellene, hogy legyen. Megjegyzem az aznapi elfogyasztott bormennyiségem után volt ez, és nem tudom, hogy alapesetben is csillognak-e, vagy csak akkor, ha iszom. Ezen túl a hajamnak rendezetlennek kellene lennie és blézert kellene hordanom, szögletes vállal. Nekem? Na biztos, hogy nem. Egyrészt, amint jó idő van, helló váll, helló lábak, másrészt meg biztos, hogy nem lesznek szögletes válltöméseim, és nem, akkor sem, amikor kettő kötőjel hat gyerek rohangál körülöttem, mert én nem akarok olyan anya lenni. Meg olyan feleség sem. Én az a típus vagyok - szerintem -, akinek a férje azért nem vesz észre más nőket, mert nem tudja nem nézni a jó bige feleségét. Persze, ez most nagy elképzelés, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből. Mondjuk a szögletes vállakon kívül. Azt tiltja a vallásom.
- Ha velem hál, drága uram, olyan, mintha egy holttal hálna.
Pillogok is, miközben beszélek, mert ezt nem Dosztojevszkij írta, hanem a drága anyám egyik híres mondása, de a drága anyám azt is mondta, ha nem tudsz semmit, pislogj, mint egy butuska csitri, és átengednek. Nem mindig vetem be a csitrit, bár de, eléggé gyakran. Végigpillantok rajta, tekintetem szigorúan megállítva az öve vonalába, majd vissza hozzá.
- Ha szeretne velem nevetni, csatlakozhat.
Miközben a szemébe nézek, szinte mozdulatlan testtel, lábammal kihúzom a szemben lévő széket, és finom mosolyra húzódnak ajkaim. Édes Istenem, hát miért teszed ezt velem? Azt akartam gondolni magamról, hogy kezdek jó kislány lenni, de ezek szerint tévedtem, mocsok mód tévedtem. Andriskáról meg is feledkezve, kicsit áthelyezem az ülőhelyzetem úgy, hogy lássa, egészen érdeklődöm iránta.
Szál megtekintése

Andretzky Korinna
Független boszorkány, Animágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Cinkelány
offline
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. április 21. 15:22 | Link

Mr. B!

Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal.
- Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek.
Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből.
- Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz.
Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak.  
- Korinna.
Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem.
- Szóval halott vagyok, de izgalmas.
Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét.
- Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?
Szál megtekintése

Európa - Andretzky Korinna hozzászólásai (12 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek