A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.
|
|
|
Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Kiszakadni a megszokottból. Mondanák ezt azok az emberek, akik tudatosan vagy csak spontán terveznek egy ilyen kirándulást. Kiszakadni a megszokottból, mondanák azok, akik vágynak valami többre, valami másabbra, mint amit a mindennapok adnak. És én? Én vajon miből szakadok ki? Anyám örömében táncot járt szerintem, amikor azt mondtam neki, hogy nem érek rá a jövőhéttől, mert munkahelyen fogok dolgozni. Munkahelyen, ami azt jelenti, hogy rutinnal az életemben fogok élni. Hogy minden reggel időben kelek, tartalmasan reggelizek, felkészítem a testem és a lelkem a napi nyolc órás tevékeny és hasznos életre. Azt mondta nekem, emlékszem: "Kislányom, legalább hasznos tagja leszel a társadalomnak." Hát anyukám, kurvára nem. Ha eddig nem voltam hasznos, nem nem hiszem, hogy ettől az lettem. Egyrészt, az intéző nem csak napi nyolc órában intéző, másrészt, ha haszontalannak tekinti azt, hogy könyveket írok, tulajdonosa vagyok egy kiadónak, és azt képes vagyok életben tartani, ráadásul tanítok, akkor szerintem a saját gyerekét nem tekinti hasznosnak. Bár ez annyira nem is lep meg, az Andrássy gyerekek valahogy csak haszontalan, ingyenélő, szerencsétlen művészek, akik csak szégyennel hálálták meg anyjuk megfeszített munkáját. És akkor itt van még pluszban a névkérdés ugyebár. Egyre többet rugózunk ezen a hogy is hívnak engem kérdéskörön. Régebben évente kétszer Canossát járt, hogy márpedig édes kislányom a férjed, aki miatt te tizenhat évesen a hátunk mögött nagykorusítattad magad már alulról szagolja az ibolyát, hát mit képzelsz te magadról, hogy nevét viseled még most is. Hát így soha senki nem akar majd elvenni téged, mert olyan, mintha egy halottal hálna. Ezen mindig nagyon nevettem, és most is, amikor eszembe jut a melange felett, amit szopogatok az, hogy halottal hálna, hát nagyon, nagyon, nagyon nevetek. Tényleg. Biztos bolondnak néznek emiatt az emberek, mert egyedül ülök, és még a könyv is, amit eddig olvastam, csukva hever előttem. Amúgy is, kinek van kedve kacarászni Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából című műve felett. Pokolra jutok biztos, de legalább a bulis csaj biztosítva lesz a többieknek. Amúgy lehet, hogy tényleg pofátlan és bunkó kölyke vagyok a szüleimnek, mert miközben röhögcsélek, jól meg is írom Andrisnak, hogy tudja, hogy velem hálni olyan, mintha egy holttal hálna, és sajnálja már szegény férfiakat, akikre ráerőszakolok egy szellemet. Egy állat vagyok, egy állat voltam, és az is legyek, míg világ a világ. Erre azt hiszem, sajttortát érdemes rendelni, áfonyás öntettel.
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. február 18. 11:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=750266#post750266][b]Andretzky Korinna - 2019.02.18. 11:44[/b][/url] Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Kiszakadni a megszokottból. Mondanák ezt azok az emberek, akik tudatosan vagy csak spontán terveznek egy ilyen kirándulást. Kiszakadni a megszokottból, mondanák azok, akik vágynak valami többre, valami másabbra, mint amit a mindennapok adnak. És én? Én vajon miből szakadok ki? Anyám örömében táncot járt szerintem, amikor azt mondtam neki, hogy nem érek rá a jövőhéttől, mert munkahelyen fogok dolgozni. Munkahelyen, ami azt jelenti, hogy rutinnal az életemben fogok élni. Hogy minden reggel időben kelek, tartalmasan reggelizek, felkészítem a testem és a lelkem a napi nyolc órás tevékeny és hasznos életre. Azt mondta nekem, emlékszem: "Kislányom, legalább hasznos tagja leszel a társadalomnak." Hát anyukám, kurvára nem. Ha eddig nem voltam hasznos, nem nem hiszem, hogy ettől az lettem. Egyrészt, az intéző nem csak napi nyolc órában intéző, másrészt, ha haszontalannak tekinti azt, hogy könyveket írok, tulajdonosa vagyok egy kiadónak, és azt képes vagyok életben tartani, ráadásul tanítok, akkor szerintem a saját gyerekét nem tekinti hasznosnak. Bár ez annyira nem is lep meg, az Andrássy gyerekek valahogy csak haszontalan, ingyenélő, szerencsétlen művészek, akik csak szégyennel hálálták meg anyjuk megfeszített munkáját. És akkor itt van még pluszban a névkérdés ugyebár. Egyre többet rugózunk ezen a hogy is hívnak engem kérdéskörön. Régebben évente kétszer Canossát járt, hogy márpedig édes kislányom a férjed, aki miatt te tizenhat évesen a hátunk mögött nagykorusítattad magad már alulról szagolja az ibolyát, hát mit képzelsz te magadról, hogy nevét viseled még most is. Hát így soha senki nem akar majd elvenni téged, mert olyan, mintha egy halottal hálna. Ezen mindig nagyon nevettem, és most is, amikor eszembe jut a melange felett, amit szopogatok az, hogy halottal hálna, hát nagyon, nagyon, nagyon nevetek. Tényleg. Biztos bolondnak néznek emiatt az emberek, mert egyedül ülök, és még a könyv is, amit eddig olvastam, csukva hever előttem. Amúgy is, kinek van kedve kacarászni Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából című műve felett. Pokolra jutok biztos, de legalább a bulis csaj biztosítva lesz a többieknek. Amúgy lehet, hogy tényleg pofátlan és bunkó kölyke vagyok a szüleimnek, mert miközben röhögcsélek, jól meg is írom Andrisnak, hogy tudja, hogy velem hálni olyan, mintha egy holttal hálna, és sajnálja már szegény férfiakat, akikre ráerőszakolok egy szellemet. Egy állat vagyok, egy állat voltam, és az is legyek, míg világ a világ. Erre azt hiszem, sajttortát érdemes rendelni, áfonyás öntettel.
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi INAKTÍV
Faljáró offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 227
|
Írta: 2019. március 18. 11:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=752201#post752201][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.03.18. 11:19[/b][/url] Vakrandi a végzettel prt. IV. Andretzky Korinna | OlaszországRég járt már otthon, mi több, szinte már azt is mondhatnánk, hogy elhanyagolta gyermeki kötelezettségeit, már amennyiben ilyenek vannak ennyi idősen. Eljött ugyanis az idő, hogy hazalátogasson szüleihez, elköltsön velük egy kellemes napot, majd este a haverokkal beüljön... valahová. Addig is, míg ismét magára ölti a társaság bohóca szerepét - elvégre az első asztaltéma az lesz, hogy Niconak hogy állnak a nőügyei most, hogy Magyarországra költözött -, jár egyet a városban. Hát lesz mit mesélnie. Feltehetően senkit sem fog érdekelni az új kutatási eredménye a fáziseltolással kapcsolatban, vagy az AMS-en töltött időből fakadó tapasztalatok és élmények. Ezek mind mellékesek, elvégre ők férfiak. Persze, ide is eljut majd a beszélgetés, de először mindig a nők. Szinte el is felejtette, mennyire szereti a hazáját. Minden alkalommal újra és újra felfedezi, elgyönyörködik a szépségében. A nagy gyönyörködés közepette belép az egyik vendéglátóipari egység ajtaján és a pulthoz sétál, hogy kérjen magának egy cappuccino-t. Miközben figyeli, ahogy itala készül, nevetésre lesz figyelmes, ez pedig egyből arra készteti, hogy tekintetét elszakítva italáról a hang irányába forduljon. Meglepődve tapasztalja, hogy az édes kacagás gazdája egy hölgy, aki ráadásul egyedül ücsörög egy asztalnál. Számba véve a számba veendőket, megdörzsöli borostás arcát, majd úgy dönt, odamegy. Mit veszíthet? Ahogy elkészül a cappuccino, rögtön a lány irányába fordul, akiről talán Merlin se mondja meg hány éves. Biztos nem lehet olyan fiatal, ha egyedül ücsörög egy bárban - ami nem kocsma, hogy leszögezzem, tehát lehet itt kapni mindent, tán csak étlap nincs. Cukrászdának azért nem mondaná, mert a belső elrendezés inkább hajaz egy szórakozóhelyre, semmint egy kedves kávézóra. Miközben odaér, rájön, hogy annyit gondolkodott jelentéktelen dolgokon, hogy fogalma sincs, milyen frappáns mondattal indítson. A fenébe! - Nem is tudtam, hogy Dosztojevszkij ennyire szórakoztató - egy szemtelen mosolyt villant, miközben még szemtelenebbül leteszi italát a lány asztalára. - Ha nem zavarok, esetleg megtudhatom, melyik rész bizonyult ennyire mulatságosnak? - és már le is ül. Nem köszön, nem mutatkozik be, egyszerűen csak spontán. És ez az, ami tőle teljesen idegen. Nem egyszerűen kilépett a komfortzónájából, egyenesen kivetette magát belőle. Már csak abban reménykedhet, hogy nem vágják úgy arcon, de menten, hogy leesik a székről. Bár igazából nem volt tolakodó és még nem is kezdte zaklatni a lányt. Mármint, azt nem is akarja... Istenem, ebből már nem jövünk ki jól - azaz Nico és Én.
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. március 20. 16:09
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=752306#post752306][b]Andretzky Korinna - 2019.03.20. 16:09[/b][/url] Mr. B. Nézem a telefonom, de a fránya öcsikém nem reagál nekem, biztos mert éppen nem talál ki a pasija szájából, pedig, ha megtenné, akkor nagyon nevethetnénk együtt, így viszont olyan kis szerencsecsomagnak nézek ki, aki egyedül rötyög. Mondjuk általában szerencsecsomagnak nézek ki. Amikor valakinek elmesélem, hogy mivel foglalkozom, sokszor el sem hiszi, hogy igaz, mert láthatóan nem úgy nézek ki, ahogy ki kellene. Egyszer megkérdeztem, hogy az milyen is, amilyennek lennem kellene. Azt mondták, hajszálvékony ráncok homlokban és a szemem szélén. A szemem nem kéne, hogy csillogjon, hanem tompa fénye kellene, hogy legyen. Megjegyzem az aznapi elfogyasztott bormennyiségem után volt ez, és nem tudom, hogy alapesetben is csillognak-e, vagy csak akkor, ha iszom. Ezen túl a hajamnak rendezetlennek kellene lennie és blézert kellene hordanom, szögletes vállal. Nekem? Na biztos, hogy nem. Egyrészt, amint jó idő van, helló váll, helló lábak, másrészt meg biztos, hogy nem lesznek szögletes válltöméseim, és nem, akkor sem, amikor kettő kötőjel hat gyerek rohangál körülöttem, mert én nem akarok olyan anya lenni. Meg olyan feleség sem. Én az a típus vagyok - szerintem -, akinek a férje azért nem vesz észre más nőket, mert nem tudja nem nézni a jó bige feleségét. Persze, ez most nagy elképzelés, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből. Mondjuk a szögletes vállakon kívül. Azt tiltja a vallásom. - Ha velem hál, drága uram, olyan, mintha egy holttal hálna. Pillogok is, miközben beszélek, mert ezt nem Dosztojevszkij írta, hanem a drága anyám egyik híres mondása, de a drága anyám azt is mondta, ha nem tudsz semmit, pislogj, mint egy butuska csitri, és átengednek. Nem mindig vetem be a csitrit, bár de, eléggé gyakran. Végigpillantok rajta, tekintetem szigorúan megállítva az öve vonalába, majd vissza hozzá. - Ha szeretne velem nevetni, csatlakozhat. Miközben a szemébe nézek, szinte mozdulatlan testtel, lábammal kihúzom a szemben lévő széket, és finom mosolyra húzódnak ajkaim. Édes Istenem, hát miért teszed ezt velem? Azt akartam gondolni magamról, hogy kezdek jó kislány lenni, de ezek szerint tévedtem, mocsok mód tévedtem. Andriskáról meg is feledkezve, kicsit áthelyezem az ülőhelyzetem úgy, hogy lássa, egészen érdeklődöm iránta.
|
|
|
|
Francesco Nico Bianchi INAKTÍV
Faljáró offline RPG hsz: 154 Összes hsz: 227
|
Írta: 2019. április 1. 10:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=753774#post753774][b]Francesco Nico Bianchi - 2019.04.01. 10:40[/b][/url] Vakrandi a végzettel prt. IV. Andretzky Korinna | OlaszországÚgy tűnik, Nico a Hősök terén aludt és sportújsággal takarózott, hogy ilyen bátran oda mer menni egy egyébként egyedül (mennyi egy van ebben a mondatban követetten vagy közvetlenül...?) ücsörgő leányzóhoz. Fene se tudja hány éves lehet, azonban vidám kuncogása annyira elüt a megszokott komoran kávézók hangulatától, hogy egyből felkelthetné bármelyik férfi érdeklődését. És fel is kelti. A nyitó mondat kissé erősre sikerül. Niconak amúgy is fura népség még a magyar, na de ilyesmit beböffenteni első mondat gyanánt még Merlin szerint sem helyénvaló. És erre meg is esküszik. Mégis, miközben hitetlenkedve elmosolyodik és döbbenetében szinte leroskad a székre - amúgy csak leül, viszont kell ebbe a jelenetbe némi dráma, értitek -, egyszerűen csak egyetlen gondolat tud kiszaladni száján. - Azért én szívesen megismerném, mielőtt Önnel hálnék - és bár ebbe a beszélgetésbe roppant mód beleillik ez a mondat, Nico meglepődik saját merészségén. Most ugye nem azt mondta ki burkoltan, hogy lefeküdne ezzel az ismeretlennel? De még ha így is lenne, sohasem mondaná ezt, főleg nem a beszélgetés első pár percében. Te jó ég! - Ha ez egy vicc volt, úgy szerintem kimaxoltuk a benne rejlő lehetőségeket. Viszont érdekelne, honnan ered ez a megállapítás - és itt egyértelműen nem a nő szexuális előélete izgatja - de jó megfogalmazás, gratulálok magamnak -, inkább csak az, hogy ki az, aki ilyesmit kitalál és aztán még bevezető gyanánt el is kettyinti egy férfinak. Bár hozzáteszem, egy ilyen holttal minden bizonnyal sokan hálnának, na de értitek... - Egyébként, mivel már ennyire előrehaladott a beszélgetésünk, akkor Nico vagyok. Ha gondolod, hagyjuk is a magázódást. Egyrészt a jelek szerint holt is vagy, másrészt a téma megengedi, hogy lazítsunk kicsit a szabályokon - belekortyol italába és nem akarja elhinni, mik csúsznak ki a száján. Na, ha este találkozik a srácokkal, bizony lesz mit mesélnie. Tuti azt mondják majd, "Hazudsz Bianchi!", de hát mindegy is, ő tudni fogja az igazságot...
|
|
|
|
Andretzky Korinna INAKTÍV
Cinkelány offline RPG hsz: 166 Összes hsz: 289
|
Írta: 2019. április 21. 15:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=756049#post756049][b]Andretzky Korinna - 2019.04.21. 15:22[/b][/url] Mr. B! Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal. - Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek. Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből. - Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz. Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak. - Korinna. Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem. - Szóval halott vagyok, de izgalmas. Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét. - Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?
|
|
|
|