37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 31. 23:40 | Link

Szerelmem <3


Felszínes, nyugodt tengeren lebeg. Meleg nyugalom tölti el a lelkét, egész teste semmisnek tekinthető tömeg szempontjából. Magyarul: nem érzi, hogy lenne fizikai valója. Olyan mérhetetlen nyugalom honol benne, mintha minden gondja fokozatosan megoldódott volna, és a lelki béke betölti minden egyes négyzetcentiméterét. Nem tudja, hol van, azt sem, miért, de tegyük hozzá, nincs annyi tudata, hogy ezzel most komolyabban foglalkozzon. Csak lebeg a semmi közepén. Leírhatatlanul kellemes érzés.
Valamikor beúszik érzékei tengerére az a kellemetlen tapasztalat, ami egy szúrásban kezdődik. Nem szereti a szúró érzéseket, olyan kellemetlenek, zavarják a jó kis lazulást, a semmittevést, a puszta létezését. És valamit kell kezdenie ezzel a jelenséggel. Végül is a szúró fájdalom rángatja vissza a jelenbe lassan, cseppenként, míg annyira öntudatára nem ébred, hogy kinyissa a szemeit.
Mindenütt fehérség, retináit bántó fény, orrát gyógyszerillat támadja be. Szereti a gyógyszerszagot, mert úgy hiszi, már a részét képezi a gyógyítói elhivatottságának. Ezért mindig, amikor a párizsi ispotályban jár gyakorlati hétvégén, megnyugvással szívja magába a fertőtlenítő eltéveszthetetlen aromáját. Kinek a parfüm, kinek a klór. Most viszont a fekvőhelyzetéből ítélve úgy fest, ő a páciens, és megfordultak a szerepkörök. A csípője és a karja felváltva szúrnak, égetnek- pár órája Pótcsont Rapidot itatott vele a gyógyító, csak ő nem emlékszik erre a picike részletre. Ahhoz, hogy rendbe hozz egy eltört csontot, jó módszer a csontforrasztó kúrát választani.
- 'sszameg... - Nyög fel halkan mozdulván egy picit fektében, de úgy érzi, a teste nem kultiválja a mocorgás semmilyen formáját. Ez elég sajnálatos, mert szánt szándékkal fel akart ülni. Muszáj lesz feküdnie. S ha már fekvésre ítélte a saját teste, mégis csak jó lenne körbenézni, esetleg menekülő útvonalat keresni, ha valamelyik ellenlábasa eldöntené, hogy rátámad a gyengélkedő szűzi fehérségében. Ám ahelyett, hogy ellenségeket találna, a legnagyobb meglepetésére Cyanne-nel néz farkasszemet. Emlékeztek még? Cupido meglőtte Mihaelt. A szerelem parázsló lángjai azonnal magasra törnek az ifjú sárkány szívében, legalábbis a szeme mániákus csillogása erre enged következtetni.
- Örülök, hogy nem léptél le a fenébe. - Kár volna takargatnia az elégedettségét, mert a Times New Roman, hetvenkettes betűméret így is eléggé árulkodó.
-Mióta fekszek itt? -
Hozzászólásai ebben a témában

Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 31. 23:52 | Link



Mert azt, hogy valakit meglőtt a Cupido, nem lehet meggyógyítani. Még a gyógyító is szinte röhögve közölte ezt az információt, én meg kissé bosszúsan fordultam el tőle, hogy a sebesült Mihaelt vizsgáljam. Pótcsont-rapid, minden lófene, amihez egyáltalán nem értek, és nem is szeretnék. Átkok, sötét varázslatok? Rengeteget ismerek - apám auror volt. Gyógyítói hülyeségek? Kösz, nem.
Már másfél órája rohadtam Mihael mellett, mire az úr végre méltóztatott pillát rebegtetni. Ezt egy sóhajjal vettem tudomásul, pont szedelődzködés közben - hátrébb húzódtam egy lépést. A végén még elkapna. Így legalább ártalmatlan.
- Jó rheggelt. 'Ogy vágyunk? - utánoztam igencsak bénán a francia akcentust. Nem kenyerem ez a nyelv. Úgy értem; fúj.
Mihael önelégült vigyora, ami szétterült az arcán, amikor meglátott, nos, az minden pénzt megért. Hirtelen nem tudtam, hogy röhögjek vagy sírjak, aztán inkább az előbbi mellett döntöttem, bár tény, hogy igen siralmas, hogy sikerült egy Saint-Venant-t kifognom.
- Csak ne örülj, Töröttváll, most készültem lelécelni. - közöltem egy igencsak kedves mosolyt küldve az említett felé, ami legalább egy vicsorral ért fel. - Másfél órája vagy kiütve. - feleltem neki kegyesen. - Egész jó, én tovább voltam.
Beletúrtam a zöld hajzatomba, ami igencsak zavart mostanában. Fenét kell nekem zöld haj. Még kevésbé hosszú. Hmmm... tudom, mit fogok csinálni, miután visszaértem a körletbe.
- Na, most lelépek, hősszerelmes, megleszel? - beletúrtam a hajamba, ismét, és felvettem a vállamra a táskámat. - Sajnos a gurkót nem tudtam elhozni neked, mint az első ajándékomat, de ha gondolod, legközelebb szívesen kézbesítem újból a pályán.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. július 31. 23:54
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet