Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed.
A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe.
Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak.
Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is.
Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent.
A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=705637#post705637][b]Révay Franciska Veszna - 2017.10.14. 22:22[/b][/url]

Az a nagy helyzet, hogy a takarodó előtt fél órával a könyvtár ajtaja egy hatalmas kattanással mágikusan lezár. Ez egy figyelmeztetés a könyvtárosnak is, hogy itt az ideje, hogy a még bent tartózkodókat figyelmeztesse a takarodóra, kiengedje őket, illetve, hogy a kint hagyott, és a napközben visszahozott könyveket visszapakolja a helyére.
A kattanáskor már úgy véltem, egyedül vagyok, hiszen rápillantva a lapra minden érkező mellett ott volt a távozás aláírása is. Nem is kerestem senkit, csak szépen elindultam a dolgomra, visszapakolni a könyveket, azt a csinos kis halmot, amit egész nap gyűjtögettem. Igazából napközben már vissza szoktam vinni a kupacokat, melyek addig felgyűlnek, de most valahogy nem sikerült.
A második kupac végeztével, visszasétálva a helyem felé, hallom meg a "hahót". Ezek szerint valakit mégiscsak sikerült bezárni. Na ez szép kör lesz. Kicsit gyorsítok a lépteimen, mivel a benti cipőm egy vékony talpú balerina, így nem nagyon hallatszik a közeledésem sem.
- Fruzsi?
A kérdés végére már mosolygok is, hiszen jó viszont látni egy Eridonost. Még én is tanulok, de már magántanulóként, hiszen most a szakmai gyakorlatomat töltöm itt, mint segédkönyvtáros. Tildának is könnyebb így, nem csak ő van talpon egész nap, nekem is, mert van saját keresetem, nem mintha apa bármit is megvonna tőlem, de jó a gondolat, hogy az én pénzem van a pénztárcámba.
- Lezárt az ajtó. Viszont szerintem, ha elkap egy prefektus a folyosón, akkor nagy bajba kerülhetsz. Elkísérlek mindjárt a klubhelyiségedig, csak ezt a pár könyvet még visszarakom. Van kedved segíteni?
Ami azt illeti a pár könyv három kupac, melyekbe tizenkét és tizenöt könyv közötti halom van. Szerencsére elég csak a megfelelő polchoz vinni őket, onnantól a mágia megoldja a helyrejutásukat.
- Mi a helyzet vele? A vizsgák óta nem is láttalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=706320#post706320][b]Révay Franciska Veszna - 2017.10.22. 13:17[/b][/url]

- Nem könyvtáros, csak segéd. Gyakorlat, bevétellel.
Igazából eljöhettem volna ingyen is, de adódott egy ilyen lehetőség, és akkor már éltem vele. Az utolsó évemet magántanulóként fejezem majd be, valljuk be, az jobban is áll nekem, mint a kötött program. A jegyeim látványosan javulnak, mióta én osztom be az időmet, és a tananyagot. Sokkal szívesebben olvasok utána dolgoknak, vagy gyakorolok, más napszakokban, mint az előírt. A tervet követem, mellette pedig a szakmai gyakorlatomért pénzt kapok. Az apáról íródó könyvem is halad, már számos fejezeten vagyok túl, és úgy érzem, méltó és szennymentes történet kerekedik ki majd a végére.
- Órára? Melyik órán kutattok családfát?
Ez vagy csak egy kifogás, vagy nagyon új tárgy lehet, mert mi még mugli - és mágusismereten is csak annyit tanultunk, hogy "ja, vannak a máguscsaládok" és akkor fel lett sorolva pár név, de nem ez volt a lényeg. Viszont nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy miért kellhet a jegyzék. Mi is ajándékba kaptuk, egy morcos úrtól, aki azt mondta, jó lenne, ha mindenki tisztába lenne itt a tisztelendő nevekkel. Valószínűleg a gyerekét jó párszor elkapták már, vagy éppen nem bújhatott ki valami kellemetlen órai gyakorlat alól.
- Óóó igen, hallottam, a híres Várffy, amikor átjöttem ide, még akkor is beszéltek róla. A neve, a tekintete, az izmos teste, meg a kviddicses lépései. Nagyon híres volt mindig. Mondjuk látni még nem láttam, errefelé nem járt.
A tárgya pedig mesterszakon már nem fordul elő, így igen kicsit esélyem van rá, hogy megismerjem a híres férfit. Maximum, ha itt ebédelek vagy vacsorázok, és éppen akkor ö is erre jár. Van pár ismert név, akiket így csak valamennyire tudok beazonosítani. Várffy, Palarn, Egerszegi. De hát ilyen az élet.
- Nyugis, helyben van, tetszett is. Igazából még nem akarok messzebb menni, a húgom még kicsi hozzá, apa sokat van távol. Ez a függetlenné válásom első lépése, aztán majd idővel jön a többi is. Mit szeretnél felfedezni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707372#post707372][b]Révay Franciska Veszna - 2017.11.05. 14:45[/b][/url]

- De végül is, igen.
Én is örülök, hogy ilyen jól sikerült választanom. Persze nem volt könnyű. Az első itt töltött évem végén a vizsgáim borzalmasan sikerültek, akkor volt az is, hogy én már tudtam, hogy szeretem Ash-t, de neki nem mondtam még el. Akkor betegedtem bele szó szerint ebbe a lehetetlen helyzetbe. Az egész első évem egy katasztrófa volt, olyan frusztrált voltam, hogy nem is értem, hogy nem robbantam fel. Aztán persze minden jobb lett, minden kiderült, elindult az édesebb része az életemnek, Ash mellett még motiváltabbá váltam a tanulásra, és a sok közösségi tevékenység, és kiváló eredmény meghozta a gyümölcsét. Sokkal nyugodtabb vagyok most, már majdnem az élet minden területén.  
- Azt hallottam, ő nagyon megköveteli a dolgokat.
Mondjuk szerencsére én tényleg csak a pletykákat hallottam, nem is lenne most szükségem arra, hogy egy tanár ne engedélyezze, hogy itt legyek. Amióta ezt csinálom, érzem, hogy erre volt szükségem.
- Szeretnéd megtalálni őt, igaz?
Kérdezem egy kis hallgatás után. Tudom, hogy ez senkinek sem könnyű téma, még akkor sem, ha valaki mosolyogva igyekszik felfogni. Apa előtt én sem nagyon szoktam mondogatni, de azért olykor gondolok anyára. Milyen lehet most, mik azok, amiket tőle örököltem az arcomon kívül, mi az, amit csinál, vagy amit gondol rólunk. Látom persze a folyosókon a testvéreimet, akik nem is tudják, hogy a testvéreim, és olyankor mindig hálát adok az égnek, hogy én apa mellett nőhettem fel. Nem akarnék olyan lenni, mint ők, utálnám magam. Bár gondolom leginkább fel sem tűnne, hogy van más lehetőség is a bunkó snobságon túl.
- Talán van róla kép a régi évkönyvekben.
Felpillantok a polcra, ami előtt állunk, a sors is lehet, hogy így akarta, mert pont a fejem fölött ott sorakoznak az iskola évről évre kiadott évkönyvei és lefűzött Edictumjai. Tuti, hogy tele vannak pletykával és fényképekkel róla, elvégre ő is egy rellonos fiú, szinte már kötelező volt dögleni érte.
-  Folyton rohan, ahogy látom. A tanulmányaival nem foglalkozik annyit, mint kellene, de pozitívum azt hiszem, hogy fiúzás helyett inkább a korcsolyázásra és a színházra fordítja az idejét. Tényleg, ha szeretnél színházba menni, van egy csomó vendég jegyem. Apa most ritkábban lép itt fel, de Lili már nem csak a gyerekszerepeket kapja meg, szóval sokszor látható.
Persze a nagy álma, hogy Júlia legyen, idén nem jött össze. Ebben a színházban az az egyik legnagyobb megtiszteltetés, és most egy új, de nagyon tehetséges lány, Ami – aki Amália, de utálja a nevét – kapta meg, míg a másodszerep maradt Csengénél. De a húgom nem olyan, aki feladja, csak még lelkesebb lett tőle.
- Megértem, azért a vizsgák előtt két héttel jönni merész, valóban. Viszont akkor idén célszerű a lehető legtöbb rendezvényre elmenned, én is így csináltam. Nekem katasztrofális volt az első évem, aztán a második olyan jó, hogy én sem akartam elhinni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=707982#post707982][b]Révay Franciska Veszna - 2017.11.12. 14:10[/b][/url]

- Ez mondjuk igaz. Meg én úgy vagyok vele, hogy sokkal jobb lenne, ha mondjuk, lenne egy egységes tananyag, amit a korábbi könyvekből valaki összerak, és az lenne az, amit ha álmodból felkeltenek is tudnod kell. Sokszor szaladtam bele abba, hogy csak egy könyvet volt időm rendesen elolvasni, kijegyzetelni, a többit meg hozzáolvastam, és sok pontatlan, meg ellentétesen leírt nézet volt, és akkor egyrészt döntsd el, hogy melyik igaz, másrészt meg, ha valamit leírsz, és a tanár másra gondol, akkor már eleve így jártál.
Na meg aztán, ha ott állsz, mondjuk a mindennapi munkádban, ami akár auror, akár könyvtáros, akár tanár, akkor mégsem állhatsz neki betéve tudni Platon összes tanát és azt, ahogy mondjuk négy öt elmélkedő más és más megközelítésből vizsgálta hat-nyolc könyvön át. Ezért lenne jó, ha lenne egy emberke, aki szépen összerakná, mint egy jegyzetet, és azt tennék a hivatalossá. A diákok fejét teletömik mindenfélével, és amikor a tudását kell visszaadnia, akkor mindenféle lényegtelen információ között kell bogarászni.
- Remélem, hogy sikerrel jársz. Bár vannak portalanítók, a többségük csak felületes munkát végez, ezeket meg nem nagyon lapozgatja senki. Készítek ki neked hozzá kézfertőtlenítőt, meg törlőt, hogy ne legyél csupa piszok, meg szerintem egy kötényt is.
Nekünk is van, hogy védje a ruhánkat, amikor ezer éves könyveket pakolunk át, meg nézünk meg. Nem kellemes, de ilyennek is kell lennie. Elvégre, nem lehet minden csupa móka és kacagás, nem igaz?
- Igen, azért ez nem olcsó, tény.
Lili is sokszor frászban van, hogy mennyibe kerül, de ügyes kislány, és tehetséges, apa pedig eléggé jól áll ahhoz, hogy mindenben támogasson minket. Na persze nem úgy, mint mondjuk Lexa szülei, akik képesek voltak gardróbot építeni a lányuknak, csak mert éppen haragudott a költözés miatt, de azért az értelmes dolgokat ő is szereti. Meg aztán azt hangoztatja mindig, hogy ez befektetés a jövőbe.
- Ugyan, nem kell viszonozni. Szívesen adom. Tényleg tele vagyunk vele. Régebben a páromat el tudtam rángatni néha magammal. De ő most messze van, és az se biztos, hogy egy pár vagyunk még.
Ezt a témát valahogy kerüljük Ash-sel, és bár tudom, hogy kínos a helyzet, most valahogy én sem erőltetem. Nekem nincs olyan, aki miatt másként gondolkoznék, de nyilván ismerjük és szeretjük egymást annyira, hogy szóljunk a másiknak.
- Tizenhatot? Én úgy tudom, hogy van pár hely lent, ahol már tizennégy éves korodban elkezdhetsz dolgozni. Persze jóval kevesebb időben, de ugyanazért a bérért, mint a diákmunkások. Volt valami pályázati lehetőség, vagy mi, amit, ha beadtak, kijöttek és megvizsgálták a körülményeket, és ha megfelelt, akkor megadták a lehetőséget nekik. a Pillangóvarázs meg a Czukorvarázs tutira foglalkoztat tizenhat év alattiakat is, mert nyáron a húgom is dolgozott ott, és ő csak most lesz tizenöt.
A kérdése egy kicsit meglepett, nem vártam egy ilyen éles váltást. Én is egyke voltam sokáig, tudom milyen érzés az. Lili csak néhány éve része az életünknek, de ez a pár év egészen más emberré tett.  
- Nem rossz. Én az elején nem fogadtam jól, hogy apáék örökbefogadnak egy másik gyereket. Aztán valahogy láthatatlanul közelebb kerültünk egymáshoz. Egykének lenni nem a legjobb dolog a világon, ha hajlamos vagy magányosnak érezni magad, de nem biztos, hogy jó a másik családot alapító fél gyerekeit látni. Én például látom a testvéreimet itt nap, mint nap. Hárman vannak, két fiú meg egy lány. Ők nem tudják, hogy testvérek vagyunk, de nem is akarnám. Borzalmasan gőgösek. Persze ez egyedi eset. Talán nálatok jobb a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=741583#post741583][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.11.25. 09:00[/b][/url]

Sokan furcsálják talán, hogy dolgozom, hiszen csak pár hónapja született meg Anna, de nekem erre szükségem van. Akkor döntöttem el ezt, amikor megéreztem, hogy ha nem csinálok valami hasznosat, akkor az a lelki egészségem rovására fog menni. Nem mintha a gyermekünk gondozása ne lenne a világ leghasznosabb és legáldásosabb tevékenysége, de nekem ki kellett rántania valami plusznak, ez pedig a munka volt, amit imádok csinálni.
Annát amúgy nem hagyom senki másra, csak nagy néha kérem meg Lilit, hogy vigyázzon rá, ha éppen olyan helyre megyek, hogy nem vihetem magammal, vagy Farkas nem tud otthon lenni vele. Éppen ezért most is, jóllakottan, lelkes sóhajokkal alszik mögöttem, és bár csend van, azért még extra csendesítést is adtam neki, hogy biztosan nyugodtan tudjon aludni. A jelenléte megnyugtat, és mivel nagyrészt az egész gyerek egy nagy tejbetök vigyor, így úgy vélem, nem lesz itt baj.
A könyvtárba ilyentájt csak lézengenek, éppen két lány ment ki, ami azt jelenti, hogy egyetlen fiú van bent, ő viszont sokszor olyan szinten belemerül a kutatásaiba, hogy sokadszor vállkocogtatásra érzékeli csak meg, hogy befurakodtam az intim szférájába. Az ilyen pillanatokat kihasználva pedig én magam is kutatok, főleg azt, hogy meg tudjuk-e oldani, hogy Amál velünk utazhasson, mert valóban nem tesz neki jót, hogy csak hétvégente megyünk haza. Tudom, hogy nekünk így a legkényelmesebb, főleg lelkileg, de akkor sem szeretem, hogy a döntésem miatt van egy ilyen plusz negatív része a mindennapokba. Bonnie érkezéséig nem jutok messzire a témában, csak feltételezik a most olvasott könyvben is, hogy ez lehetséges, és a dzsinekkel érvelnek.
- Szia, mondd csak.
Látom, hogy körbepillant, halványan elmosolyodom, megértem, hogy ilyenkor az ember zavarban van.
- Egy fiú van bent, de őt az se lendíti ki, ha nekiállunk kánkánozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742191#post742191][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.06. 08:09[/b][/url]

- Az összesre?
Kicsit megemelem a szemöldökömet, ahogy felsejlik lelki szemeim előtt a könyvtár azon szeglete, ahol az animágia kötetek helyezkednek el. Azt hiszem, lenne értelme az éjjel-nappal könyvtárnak, ami egyszer felmerült, de leszavazták. Mondjuk nem is baj, mert elég sok duruzsoló tinihormon gyülekezne össze itt.
- Tehát problémák. Gyakorlott animágia használó vagy, vagy kezdő?
Mert hát ugye az se mindegy, és nem akarom egyből elrettenteni. Felkelve rápillantok Annára, de mivel békésen alszik, nyugodtan sétálok hátra a vörös hajú lánnyal, hogy megmutassam neki, mennyire sok könyv is van a keresett témakörben.
- Nos, az Animágiáról általában nem rossz, foglalkozik néhány problémával, leginkább azokkal, amelyek gátolják az átváltozást, illetve említést tesz néhány veszélyről is, ami akkor ér, ha az átalakulás közben kizökkensz.
A kötet, amit említek, csodás bársony borításával le is érkezik, és a kívánt fejezetnél feltárul, de nem kényszeríti bele magát a lány kezébe, türelmesen elfoglalja a helyét a könyvek előtti párkányszerű részen.
- Aztán van Varkovilovics műve, az Elátkozott átváltozás, ami csak a negaívumokat hozza. Eléggé vonalas az írás, jól leírja, de akkor tudom leginkább ajánlani, ha valakit el akarsz téríteni az animágiától.
Most egy méregzöld könyv érkezik, vékonyabb, mint a társa, elején Jusuf Varkovilovics mérges tekintettel méregeti a rá pillantókat.
- Végül pedig itt van Rányóczki Ábel: Hogyan védhette volna ki Marika a karmokat? című műve. A címével ellentétben nem rossz könyv. Megtörtént eseteket dolgoz fel, könnyű befogadni az új ismereteket, és tényleg, sok hibát megmutat, hogy hogyan kezeld egyszerűen.
A piros könyv elején az említett Marika, bongyor szőke szép arca pillog, majd felemeli madárkarmait.
- De az egész polc animágiával foglalkozik, így nyugodtan nézelődj, és ha valami kérdésed van, csak szólj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=742533#post742533][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.12. 08:26[/b][/url]

- Mindig csodálom azokat, akikben megvan a képesség, hogy különlegesek legyenek.
Mondom neki lelkesen, mosolyogva, és így is gondolom, hiszen a gyermekem apja is rendelkezik különlegességekkel. A húgom is, ha azt vesszük, hogy túlteng benne a mágia, bár azt hiszem, az nem olyan szerencsés, mint, hogy valaki animágus.
- Milyen az állati alakod?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem veszi tolakodásnak, mert tényleg nem azért kérdezem, hogy akkor most ezzel visszaéljek, csak simán szeretem a mágia különlegességét. Én amit fel tudok mutatni, az a negyedvélaság, ami csak azokra van hatással, akik mondjuk gyengébbek az alap lénymágiák elleni védekezéssel, szóval kábé Dwayne szívja meg, és hát Farkas. Az utóbbi időben ő is többször mondta, hogy a mágiám sokat dobott a kapcsolatunkon, és Ilián se állja meg, hogy ne fejtse ki folyton azt, hogy milyen nagyon ügyes vagyok, hogy sikerült gyereket szülnöm egy meleg férfinak. Bevallom, az utóbbit már meg sem hallom, de azért az előbbi picit bánt, mert Farkas jó apa, csodálatos, és odaadó férj, de mi van, ha ez tényleg egy jel, hogy ki akar ebből az egészből lépni? Én azon csevegek neki, hogy jöhetne a második baba, közben meg azon gondolkozik, hogy mi lenne, ha inkább elválnánk. Csak félek erre rákérdezni, olyan hülyén venné ki magát.
- Kicsit késő is lenne, nem?
Kérdezek vissza most már határozottan mosolyogva, az előbbi gondolatmenetet jól elzárva magamba. Nem akarok folyton ezen problémázni, mert még a végén tényleg okot adok arra, hogy a férjem elhagyjon.
- Szerintem teljesen logikus. Elvihetnéd a fél polcot is, de a látványa csak frusztrálna, és minél inkább benned van az "olvasni kéne" gondolat, annál demotiváltabb leszel. A kettő éppen ideális arra, hogy fellapozd, és ha úgy van, visszatérj.
Közben visszalépve az asztalhoz kinyitom a nagy szekrényt, amiben minden diák és oktató, valamint a külsős beiratkozók kártyái is találhatóak. Az a jó ebben a rendszerben, hogy kiugrik az a kártya, amire szükségem van, így Edler Bonnie nevét én előbb megtudom, mint ő az enyémet. Bár, be kell vallanom, némiképp meglepődök a beazonosításon.
- Igen, én vagyok.
Érdeklődve pillantok felé, majd felemelem a kártyáját.
- Te pedig Edler Bonnie. Ismerős a neved.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=743376#post743376][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.22. 21:29[/b][/url]

Bonnie

- Nem, még nem láttam, de utána fogok nézni, vaaagy, igen, majd ha újra sikerült átváltoznod, akkor megmutatod.
Ettől függetlenül azért megnézem majd, hogy legalább felismerjem, de mindenképpen szeretném biztatni, és nem olyan elcsépelt szövegekkel, hogy hamarosan majd biztos újra minden tökéletes lesz, meg minden csak idő kérdése. Ha valaki, akkor én szerintem tudom, hogy néha a leglehetetlenebbet is meg kell tudni oldani, és csak frusztráló az, amikor valaki azt mondja, hogy minden szebb lesz. Ez nem igaz, minden más lesz. Nem szebb, nem jobb, csak másabb. Minden költözésünkkor másabb embereket ismertem meg. Amikor viszont láttam Asht, másabbak lettek az érzéseim, amikor elment, összeomlottam, és idővel nem szebb lett minden, pusztán másabb. Új dolgokra figyeltem fel, máshogy alakult az életem. Hiszem, hogy akkor is jó életet élnék, ha most vele lennék, és tudom, hogy így is jó van, hogy Farkassal vagyok. Más, és ehhez hozzá kellett szokni.
- Én se tudnék. Persze, vannak nem kellemes képességek is, de szerintem a tiéd kifejezetten hasznos. Kár lenne érte, és kár lenne azért a sok küzdelemért, ami az évek során együtt járt ezzel. Én sem adnám fel.
De még mennyire, hogy nem. A sajátomat nem szeretem. Még akkor sem, ha harmatgyenge. Az érzékeny emberek számára akkor is olyan, mint a drog. Főleg azt hiszem, azért nem szeretem, mert Farkas olyan sokszor felhozza mostanában. Már nem tudok nyíltan bízni benne, hogy szeret, csak reménykedni.
- Nem történt olyan furcsa érzelmi löket az életedben, ami átmenetileg blokkolja? Olvastam róla, hogy ez is egy komoly kiváltó ok lehet a tanult és egyes veleszületett képességek blokkolódásának is.
Nem tudom, hogy ez most honnan ugrott be, szeretek érdekes dolgokról olvasni, és volt egy nagyon jól összeszedett cikk is erről, elég jól meg tudom jegyezni az ilyeneket. Bezzeg, a mugli matek érettségim, csak hajszál híján érte el a kettest.
- Valóban? Sajnálom, hogy nem ismerkedtünk meg jobban. Igen nagy "hobbim" volt az iskolaváltás gyerekként.
A hobbi szónál elmosolyodom, és még idézőjelet is mutatok.
- De ha van kedved, bepótolhatjuk. Mondjuk egy ebéd mellett.
Amúgy sem mondhatom el magamról, hogy olyan sok barátom lenne. Jó lenne, ha kicsit növelném a számukat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=743851#post743851][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.26. 11:04[/b][/url]

Bonnie

- Lóra?
Tudtam, hogy valahonnan ismerem a nevét, de azt hittem, hogy csak azért, mert itt láttam, amikor rendezgettem az új és visszatérő diákok papírjait. De nem, nem csak innen, és nem csak a múltból.
- Te vagy a húgom első nem férfi lovasoktatója.
Mondom határozottan, mert biztos vagyok benne, hogy az. Lili annyit mesélt róla, hogy lehetetlen, hogy ne ő legyen. A szépségéről és egyediségéről beszélt nekem, és arról, hogy mennyire más, de mégis mennyire jó, hogy ő az, akivel összehozta az élet. Tudtam én, csak miközben a feladatomat csináltam, nem akartam, hogy azt lássa, hogy intenzíven gondolkozom azon, hogy mégis, honnan ismerhetem. Ami meg még ennél is kellemetlenebb, hogy ő viszont simán elmeséli, hogy én ki vagyok a múltból, és nem azért, mert az apámat tudja, nem. Ő engem tud. Szükségem van barátokra, nem tompulhatok el ennyire.
- Viszont múltidőben beszélsz róluk, szóval akkor már jó úton jársz. Egy jó könyv, és szerintem a dolog megoldódik.
Biztos vagyok benne, hogy így lesz. Miután én is elengedtem a szorongást és a szomorúságot Ash miatt, megérkezett az életembe Farkas, és azóta egy új, korábban nem számított irányba ment az életem. Én pedig örülök annak, hogy így történt. Szeretem Asht, mindig is szeretni fogom, de mi ketten nem egyeztünk annyira, mint hittem, hogy fogunk.
- Mindenképpen. Várj csak!
Előveszem a határidőnaplómat, és felcsapva lépek oda mellé. Nem nagyon van mit titkolnom, szóval nyugodtan állok mellé vele.
- Oké, szóval a hétfő meg a csütörtök kritikus nálam, de a többi nap eléggé szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=744539#post744539][b]Kelemen-Révay Franciska - 2018.12.31. 23:07[/b][/url]

- Nem menő? Viccelsz?? Bár tudnék lovagolni!
A hangomból érezheti, hogy komolyan gondolom. Egyszer próbáltam, vagyis kétszer, ha számít az, hogy egyszer Lilivel is elmentem, mert akkor biztos jó lesz. Nos ő ott maradt, én meg nem. A tánc az egyetlen, amit közösen csinálunk, pontosabban Anna óta csak átjárok hozzá, hogy néha úgy érezzem, tettem azért, hogy a férjem kívánatosnak lásson. A két csík pedig a teszten eléggé az én malmomra hajtja a vizet.
- Igen, mondta, hogy tök jó, mert nincs egyedül. Amúgy is, éppen azt a korszakát éli, amikor sorra követi el a hülyeségeit, jó is, hogy nincs egyedül.
Van ez a Vajda sztori, amitől nekem speciel feláll a szőr a hátamon. Nem hiszem el, hogy ennyi esze van, hogy tényleg egy olyan fiút választott, akinek ilyen hírneve van. Nagyon remélem, hogy nem valami hülye népszerűségi verseny miatt szedte fel, meg nem is azért, mert akkora szentet akar belőle csinálni. A végén vagy megégeti magát, vagy olyan lesz, mint ő. Előre félek, bármelyik is lesz a valós. És hiába mondja Farkas, hogy ne lássak rémeket, és mindenki változhat. Nem könnyű igazamnak lenni, ha a férjem az élő példa erre. Közben előkerül a naptár, nézzük a napokat, és a szerdára bök.
- Szerintem tökéletes. Be is írlak egy egész estés programnak.
Mondom vidáman, és jó hosszan, fél öttől a nap végéig kiírom a nevét, és azt, hogy tea és vacsi. A naptár pedig reggel szépen jelezni fog, hogy úgy tervezzem a napomat, hogy egy ilyen király programom van.
- Annyira örülök neked! Mindig is szerettem volna egy kicsit nosztalgiázni, meg megtudni, hogy kivel mi lett.
Őszintén mondom, és azt hiszem, amit a legjobban várok a héten, az ez lesz. Komolyan mondom, annyira jó lesz végre egy kicsit mást is csinálni, és egy olyan emberrel lenni, aki életem egy fontos szereplője lehetett volna. De! Ennek így kellett lennie. Nekem ma be kellett jönnöm, és neki éppen ma kellett segítséget kérnie, hogy újra találkozhassunk! Tökéletes!