Ahogy belépsz a majd négy méter magas, sötétbarna, fazettás ajtón, egy tágas, szinte már csarnokszerű helyiségben találod magad, melynek jellegzetes, csak a könyvtárakra jellemző atmoszféráját már első pillanatban érzed. A padló fa burkolatát kissé kopott, bordó szőnyeg takarja, mely a küszöbtől indul, és keskeny utat szab a könyvtárosi pult felé. Ahogy elindulsz, jobbodon egy kisebb kiszögellésben felfedezhetsz néhány fogast és polcot, ahová a kabátodat, vagy azokat csomagodat teheted, melyek túl nagyok ahhoz, hogy bevidd őket a könyvtárba. Található még itt néhány szekrény az értékesebb holmik számára. Az ajtótól néhány méterre találsz egy bástyaként álló, sötétbarna, faburkolatú pultot, mely mögött ott ül az iskola könyvtárosa katalóguscédulák, pennák és egyéb iratok és irodai eszközök kavalkádjában, melyet a jelek szerint csak ő lát át. Noha a könyvtáros jellemzően elfoglalt, arra mindig szakít időt, hogy segítségére legyen a hozzá fordulóknak, illetve hogy fenntartsa a könyvtár rendjét. A könyvtárosi pult mögött, az előtérben található még néhány bőrfotel, melyek egy kisebb asztalt vesznek körbe. Az olvasótérbe egy sárgarézből készült kapun juthatsz, melyet megbűvöltek, hogy figyelmeztesse a könyvtárost, ha esetleg valaki ki akar csempészni egy-egy könyvet. A kapun lévő bűbájok folyamatos fejlesztés alatt állnak, így mindig változik, mire érzékenyek éppen. Előfordult már, hogy a bevinni készült ételre is riasztottak, volt már, hogy meghibásodás miatt sikerült kölcsönzés nélkül elvinnie könyvet egy szerencsés hallgatónak. Az olvasótérben a bejárati ajtóra merőlegesen számos hosszú polc húzódik a könyvtár hátulja felé, melyek mindegyike címkét visel, mely tájékoztatja az olvasni vágyókat, hogy milyen témát találnak az adott polcon. A könyvtárat lezáró fal nagy részét magas, festett ólomüveges ablakok foglalják el, melyek bizonyos fényviszonyok között azt a benyomást kelthetik, hogy az ide látogató egy gótikus templomban jár. Az ablakok előtt néhány székekkel körülvett, széles asztal szolgál olvasóhelyül azoknak, akik csak néhány információt szeretnének megtudni anélkül, hogy kikölcsönöznének bármit is. Állítólag mindez a könyvtárnak csupán a mindenki által látogatható része, és van valahol egy csapóajtó, amin keresztül egy pincehelyiségbe lehet jutni, ahol olyan könyveket talál az ember, melyek nem feltétlenül valók kezdő mágustanoncok kezébe. Ez a csapóajtó a könyvtáron belül mindig vándorol, és csak a beavatottak ismerik megtalálásának titkát, illetve azt, hogy milyen védőbűbájokra kell figyelniük odalent. A zárolt részlegbe csak Mesélő által vezetett játékokban lehet lejutni!
A könyvtárosaink jelenleg Choi Min Jong és Mikhail Sergejevics Kazanov, akiket bármikor felkérhettek játszani a könyvtárban, akár 1-2 hsz erejéig is, azonban ha álmodóilag nincsenek itt, jelenlétüket akkor is állandónak kell tekinteni! Nyugodtan kijátszhatjátok, hogy váltotok velük néhány szót, segítenek nektek és figyelnek a könyvtárra.
|
|
|
Caitlyn A mai reggel hangos sírással kezdődött a Levita hálószobáiban. Miranda csak a szokásos reggeli rutinját végezte (azaz fogkefével a szájában ült az ágya szélén, miközben a kezében ott díszelgett állandó társa, Verne 80 nap alatt a Föld körülje), mikor az 49. oldalra való lapozás közben valami olyasmi történt, ami rettenetesen megbolygatta a kék lányka lelki világát. Ahogy fordította át a lapot egyik feléről a másikra, szegény könyve végleg megadta magát, és mind a 151 oldal a padlóra hullott, cellulózszőnyeget képezve a lány lábánál. Csak az öreg borítás maradt Miranda kezében. Néhány másodpercig fel sem fogta, hogy mi történt, csak ott ült a bevetett fekvőhelyén, és nézte a darabjaira esett könyvét. Majd elért az agyáig is a dolog, a szemei megteltek könnyel, majd térdre rogyott az ágy előtt, és hüppögve elkezdte összeszedegetni a lapokat. Idejét sem tudja már, mióta volt meg ez a kötet. Ez volt az első Verne-regény amit olvasott, az édesanyja ajándékozta neki a 10. születésnapjára, előtte a nőé volt, és tovább adta a lányának. A Levitás azóta legalább havonta kétszer elolvasta a könyvet, nem csoda hát, hogy szegény feladta a küzdelmet. Hiába tudja, hogy mi fog következni, és hogy mi lesz a végkifejlet, most azonnal le kell vágtatnia a könyvtárba, és kivennie! Pont a folytatás az, ami ösztönzi. Mr. Fogg, és útitársai most mentik meg Auda hercegnőt a máglyahaláltól...! Villámgyorsan befejezte a fogmosás áldomásos tevékenységét, és már viharzott is lefelé a lakóhelyéül szolgáló toronyból a nyugati szárny első emelete felé. Szerencsére erőt vett magán annyira, hogy ne feltépje a könyvtár ajtaját, hanem csak egyszerűen benyisson rajta - házvezető-helyettese lehet nem lett volna hálás neki, ha kiszakítja a foglalatból a nyílászárót. Óvatosan csukja be maga mögött a nehéz fát, és egy halk köszönéssel bandukol el Matilda mellett. Akkor Vernére fel!
|
|
|
Marton Miranda Melitta INAKTÍV
offline RPG hsz: 3 Összes hsz: 361
|
Írta: 2014. december 5. 01:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=431493#post431493][b]Marton Miranda Melitta - 2014.12.05. 01:47[/b][/url] Caitlyn A mai reggel hangos sírással kezdődött a Levita hálószobáiban. Miranda csak a szokásos reggeli rutinját végezte (azaz fogkefével a szájában ült az ágya szélén, miközben a kezében ott díszelgett állandó társa, Verne 80 nap alatt a Föld körülje), mikor az 49. oldalra való lapozás közben valami olyasmi történt, ami rettenetesen megbolygatta a kék lányka lelki világát. Ahogy fordította át a lapot egyik feléről a másikra, szegény könyve végleg megadta magát, és mind a 151 oldal a padlóra hullott, cellulózszőnyeget képezve a lány lábánál. Csak az öreg borítás maradt Miranda kezében. Néhány másodpercig fel sem fogta, hogy mi történt, csak ott ült a bevetett fekvőhelyén, és nézte a darabjaira esett könyvét. Majd elért az agyáig is a dolog, a szemei megteltek könnyel, majd térdre rogyott az ágy előtt, és hüppögve elkezdte összeszedegetni a lapokat. Idejét sem tudja már, mióta volt meg ez a kötet. Ez volt az első Verne-regény amit olvasott, az édesanyja ajándékozta neki a 10. születésnapjára, előtte a nőé volt, és tovább adta a lányának. A Levitás azóta legalább havonta kétszer elolvasta a könyvet, nem csoda hát, hogy szegény feladta a küzdelmet. Hiába tudja, hogy mi fog következni, és hogy mi lesz a végkifejlet, most azonnal le kell vágtatnia a könyvtárba, és kivennie! Pont a folytatás az, ami ösztönzi. Mr. Fogg, és útitársai most mentik meg Auda hercegnőt a máglyahaláltól...! Villámgyorsan befejezte a fogmosás áldomásos tevékenységét, és már viharzott is lefelé a lakóhelyéül szolgáló toronyból a nyugati szárny első emelete felé. Szerencsére erőt vett magán annyira, hogy ne feltépje a könyvtár ajtaját, hanem csak egyszerűen benyisson rajta - házvezető-helyettese lehet nem lett volna hálás neki, ha kiszakítja a foglalatból a nyílászárót. Óvatosan csukja be maga mögött a nehéz fát, és egy halk köszönéssel bandukol el Matilda mellett. Akkor Vernére fel!
|
.Tritanóp könyvfüggő zenemániás. ^^
|
|
|
Caitlyn Iparis INAKTÍV
Neveletlen Hercegnő*-* offline RPG hsz: 78 Összes hsz: 315
|
Írta: 2014. december 21. 16:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=439493#post439493][b]Caitlyn Iparis - 2014.12.21. 16:06[/b][/url] MirandaValami iszonyú puha dolog először csiklandozta az arcomat, majd néhány pillanattal később pattogott a fejemen, és az Istenért sem akarta abbahagyni. Hümmögtem, morogtam, próbáltam visszazuhanni az alvásba, ám pár perc után feladtam, s farkasszemet néztem – szerény személyem szerint - a világ legaranyosabb és leglilább szőrmókjával, Simivel. Nyüfögött párat, amiből egyből kikövetkeztettem kegyetlen ébresztőm okát, ami persze nem az volt, hogy hiányolt a drágám. Száz százalékig biztos voltam benne, hogy kaját akar kunyizni a kis éhenkórász. Ránéztem az órára, majd nagy nehézségek árán felkeltem, igyekeztem minél csendesebben, nehogy mindenkit felverjek körülöttem a szobában. Szerencsémre Simi majdnem mindent megevett, amit elé rakott az ember, így nem kellett sokáig gondolkoznom azon, hogy mit adjak neki enni. Gyorsan kerestem egy kis nasit az éjjeliszekrényemből, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. A tükörbe nézve megállapítottam (már vagy ezredszerre életem röpke tizennégy évében), hogy a reggelek nem nekem valók. Kísérletet tettem arra, hogy rendbe tegyem rakoncátlan, göndör fürtjeimet (ugyanis úgy néztem ki, mint akit megcsapott a 220...), teljesen eredménytelenül. Végül aztán feladtam, és inkább megmostam a fogam meg az arcom. Miután ezekkel végeztem, kinyitottam a ruhásszekrényem ajtaját, azon morfondíroztam, hogy mit is vegyek fel. Végül egy sötétkék farmer, fehér, csipkés póló és egy szintén kék farmerdzseki mellett döntöttem. Kisvártatva meghallottam a hangot. Olyan volt, akár egy földrengés. Bizony, korgott a gyomrom, ha akartam se tudtam volna figyelmen kívül hagyni. Úgy éreztem, éhen halok, így nem volt mit tenni, kiszaladtam a konyhába, majd miután elcsentem egy egész kuglófot, rohantam vissza a hálóterembe. Az elnyammogott reggelim után unatkozni kezdtem. Ilyesmi otthon – mármint az előző otthonomban – csak nagyon ritkán fordult elő. Nem is tudtam, mit kezdjek magammal, a semmittevésben egyáltalán nem voltam jó. Számomra valahogy nem igazán jött át a varázsa, mint sok más régi ismerősömnek, akik egész nap otthon ültek és bambulták a tévét. Soha nem tudtam megérteni az ilyet. Minden agysejtemet megfeszítve töprengtem, hogy mégis mi a fenét kezdjek magammal. Végül arra jutottam, hogy meglesem a könyvtárat. Természetesen halványlila gőzöm sem volt, merre keressem, de ez most sem tartott vissza. Elindultam a folyosókon, reméltem, hogy jó irányba megyek, s közben nézelődtem. Épp mikor már kezdtem azt hinni, hogy soha az életben nem találom meg a helyiséget, megláttam a hatalmas, barna ajtókat. Beléptem, s csak ámultam-bámultam. Még soha nem jártam ekkora könyvtárban. Óriási volt, egyszerűen nem találtam szavakat, a számat is eltátottam meglepetésemben. Olyan sok könyv volt a polcokon, hogy össze sem tudtam volna számolni őket. Mikor magamhoz tértem a sokkból, kedvesen odaköszöntem a könyvtárosnak, és csevegtünk pár percet. Mivel semmi konkrét könyvet nem kerestem, nem tartottam fel, csak sétálgattam a polcok között. Itt aztán el leszek egy darabig – gondoltam vidáman, s nekiálltam feltérképezni a helyet.
|
|
|
|
Marton Miranda Melitta INAKTÍV
offline RPG hsz: 3 Összes hsz: 361
|
Írta: 2015. február 16. 13:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=464723#post464723][b]Marton Miranda Melitta - 2015.02.16. 13:40[/b][/url] Caitlyn ~ Kerress, kutass, keress, kutass, itt van nem messze - Miri kopó szimatja - reményei szerint - nem most fogja cserben hagyni őt, és minél hamarabb rábukkan szeretett könyvének könyvtári, kicsit megsárgult és összepecsételt lapos, de olvasható változatára. Természetesen szokatlan és elszomorító lesz nem a saját példányát lapozgatni a takaró alá bújva az ágyban, de sajnos az idő és a sok használat nem vált hasznára szegény regénynek. Tudja már mit fog kérni a születésnapjára az édesanyjától. Bár egyelőre attól is retteg, hogy bevallja a nőnek, hogy szétesett az oly nagy gonddal és beccsel dédelgetett könyve, amit még tőle kapott. Egy forduló, még egy forduló, hopp, V betű. Betér a hosszú sorban és elkezdi végigfuttatni a szemét a szerzőkön. Va... Nem jó... Ve... Helyben leszünk lassan. Veb... Vek... Ver... Célállomás. Miranda leguggol a legalsó sorhoz, mert ott sejti valamerre Verne könyveit. Kétévi vakáció, Nemo kapitány, Utazás a Föld középpontja felé... 80 nap alatt a Föld körül, bingó! Széles mosoly terül szét a Levitás lány arcán, és végtelen óvatossággal teszi rá a kezét a most feltárt kincsre. Finoman kihúzza a sorból a kötetet, ügyelve arra, hogy a többi könyv ne viselkedjen dominó módjára, és boruljon el az egész polc. Feláll, szemügyre veszi darabot. Régebbi kiadás, mint amineki megvolt, de valószínűleg ez nem fog ronatni az olvasási élményen. Felüti a kötetet a 49. oldalon, és azonnal visszasüpped Foggék világába. Közben lábai automatikus útra kelnek, és elindítják a vörös lánykát Matilda asztala felé. Csak nem mindig jó, ha az ember nem tekint a lába elé. Ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy nekiütközünk másoknak, mikor befordulunk egy sarkon. BUMM, meg is talál valakit. Ő maga a lendülettől szokásosan fenékre huppan, majd megszeppent pislogásba kezd a másik irányába. Azonnal leesik neki, hogy megint fellökött valakit, amitől szörnyen zavarba jön pillanatok alatt. Orcái és mind a két füle vörös színbe fordul, ő maga pedig zavart motyogásba kezd. - Jaj, bocsánat, ne haragudj, nem volt szándékos, nem figyeltem oda eléggé - rebegi el az ilyenkor szokásos kis mondókáját, és igyekszik felkelni a földről. Reméljük sikerülni fog neki.
|
.Tritanóp könyvfüggő zenemániás. ^^
|
|
|
Caitlyn Iparis INAKTÍV
Neveletlen Hercegnő*-* offline RPG hsz: 78 Összes hsz: 315
|
Írta: 2015. február 20. 17:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=436&post=465837#post465837][b]Caitlyn Iparis - 2015.02.20. 17:55[/b][/url] Miranda Már vagy tíz perce lézengtem a Könyvtárban, mégsem tudtam betelni a látvánnyal, még mindig tátott szájjal bámultam. Időnként becsuktam, de aztán magától kinyílt újra. A lehető legelképzelhetetlenebb témákban is akadtak könyvek. Anyukám itt valószínűleg elsírná magát örömében. Imádja a könyveket, csak úgy falja a lapokat. Néha-néha engem is rávett egy-egy kedvenc kötetének elolvasására, de nem igazán jött be a dolog. Energiabomba mivoltom mindig megakadályozott abban, hogy egy fotelben üljek órákig, lapozgatva az oldalakat. Egy ideig megy, de aztán nagyon hamar megunom az egy helyben maradást, és olyankor úgy érzem, valamit kezdenem kell magammal. Sétálni, futni, fogócskázni, táncolni, labdázni, ugráló kötelezni, bármit, akármit, csak mozogjak. Anyukám azt csodálja bennem, hogy hogyan tudok annyit ugrabugrálni. Én viszont azt, hogy hogyan tud annyi ideig halálos nyugalommal üldögélni egy könyv társaságában. Gondolataim közül egy leeső olvasmány koppanása zökkentett ki. Hát persze. Nem is én lennék, ha nem pottyantottam volna le egyet. Gyorsan körbenéztem, hogy megbizonyosodjam róla, nem meg látott senki, majd sietve felvettem a regényt, és visszatettem a helyére. Ezután futólépésben távoztam a tetthelyről. Épp fordultam volna be egy sarkon, mikor hirtelen egy lány alakját pillantottam meg. Már túl késő lett volna nemhogy megállni, de lassítani is. Összeütköztünk, majd elestünk. Hamar összeszedtem magam, épp kászálódtam fel, mikor a kissé megilletődött lányka arca és fülei vörösebbek lettek, mint a haja, majd zavartan mentegetőzni kezdett. - Ugyan, rá se ránts, én is hibás vagyok. – Nyújtottam felé a kezem hogy felsegítsem, s ha már odatettem a praclimat, be is mutatkoztam. - Cat vagyok, Nanivés. Téged hogy hívnak? – Érdeklődtem barátságos mosolyra húzva a számat. – És mi jót olvasol?
|
|
|
|