37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Nagyterem - Choi Min Jong hozzászólásai (17 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 19:45 | Link
Rachel
Megjelenés


Sokáig gondolkoztam, hogy kit vigyek el bálozni. Mert az persze meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam... Főleg, hogy ha minden jól megy, jövőre kötelező is lesz a dolog. Nem árt hát felkészülni rá. Szóval gondolkoztam ki lenne alkalmas. Elsősöket mégsem vihetek a felsőbb évesek nagy része meg rosszul nézi, hogy "csak" negyedikes vagyok. Aztán beugrott Rachel, és tudtam, hogy ő tökéletes. Szép, okos, aranyvérű... (nem mintha ez nekem számítana, de van amit úgy belenevelnek az emberbe, hogy nehezen gyürkőzi le) ráadásul félig koreai is. Szóval biztos voltam benne, hogy mellette jól érzem majd magam. A kastélyban a nagyterem elé beszéltük meg a találkát, elvégre a rellonba nem mehetek le, ő meg nem jöhet le a faluba engedély nélkül.
Én fehér nadrágot, hozzá illő cipőt és kék inget választottam. A hajamat hirtelen szőkére varázsoltam és miután felkerült az órám és pár karkötő, meg fülbevaló késznek is nyilvánítottam magam. Minderre felvettem a taláromat és úgy mentem fel az iskolába, lehetőségeimhez mérten elbújva a nap elől.
A nagyterem előtt már többen is várakoznak, de Rachelt még nem látom, így úgy döntök lerakom a talárt előbb a levita klubhelyiségben, arra ugyanis semmi szükségem.
Nyugodt tempóban sétálok vissza a bál színhelyéül szolgáló terem elé és hamar ki is szúrom a páromat. Nem okoz csalódást, piros ruhájában csodálatosan fest.
- Tudtam, hogy nekem lesz a legszebb párom, de még így is levettél a lábamról. A végén még azt fogom hinni vélavér csörgedezik az ereidben! - Lépek oda hozzá széles vigyorral, és bár kedvem lenne átkarolni a derekát, nem vagyok benne biztos, hogy jó néven venné, így egyszerűen csak odatartom a jobb karomat, és még mindig mosolyogva szólalok meg - Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak, ha részedről is rendben, akkor mehetünk.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 20:40 | Link
Rachel
Megjelenés


Mosolyogva figyelem, ahogy elpirul, aztán ahogy viszonozza a gesztust - ami részemről amúgy nem csak gesztus volt - érzem, hogy az én arcom is kipirul egy kicsit. Mit nem tesz egy kis vér? Bár régen nagyon pirulós voltam, és még mindig könnyű zavarba hozni, azért megnyugtató, hogy nem leszek már lángvörös egy apró kis kedvességtől.
- Ez igazán megnyugtató. Köszönöm - felelem mosolyogva aztán a karomat nyújtom neki és mivel nem tiltakozik bevezetem a terembe. Érdeklődve pillantok körbe, iszom a színeket és a formákat. El tudnék veszni egy-egy apróbb részletben, de megálljt parancsolok magamnak, mielőtt megtenném.
- Valóban - válaszolom tömören a megállapítására, bár a tömeget csak azután veszem észre, hogy megemlíti. - Szebb lenne kevesebb emberrel - állapítom meg, csak úgy mellékesen, miközben tovább nézelődöm. Elidőzik a tekintetem a fákon és körülöttük a tarka virágokon, a tüzes földgömbökön majd végül a medencén.
- Boszorkány vagy, szerintem meg tudod oldani - kacsintok rá, ahogy a fürdőruhát említi. Én mondjuk simán bemászom ruhástól, elvégre vannak jó kis szárító bűbájok. Más kérdés, hogy így belegondolva, nem vagyok biztos, hogy van nálam pálca. El is kezdem a bal kezemmel végig tapogatni a zsebeimet, majd elengedem Rachelt egy percre, hogy a jobb kezem is bevessem a keresésbe.
- Hmm... Nem hoztam pálcát - állapítom meg végül kissé aggódva, de aztán eszembe jut, hogy félvámpír vagyok és kb nulla a varázserőm, (én legalábbis úgy érzem) és megnyugszom. - Egy gonddal kevesebb! - vágom ki magam immár vigyorogva, hogy ne is keltsek gyanút a lányban a pálcahiánnyal.
A bulival kapcsolatos megállapítására bólintok. Aztán ismételten körbe nézek, azon gondolkozva, mivel is kéne kezdeni, de a bőség zavarában nem jutok dűlőre. Maradok hát az udvarias megoldásnál:
- Mit szeretnél először közelebbről megcsodálni?
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 21:28 | Link
Rachel
Megjelenés


Bólogatok, mint egy mugli bólogatós kutya, aztán széles mosoly kúszik az arcomra.
- Nem is rossz ötlet... Nem is rossz... - csak a felügyelők ne lennének... De segáz, majd megoldjuk valahogy. Vagy máskor, máshol. De az ötletet mindenképp megvalósítjuk majd.
- Nem tudom. Szerinted? - kérdezek vissza kihívóan, de ahogy realizálom, hogy nálam nincs pálca, ez már annyira nem is jó poén. Csak az javít a dolgon, hogy kiderül ő is azért dobta fel a kérdést, mert nála sincs. - Szörnyűek vagyunk, de legalább biztos, hogy jó párost alkotunk - állapítom meg újra és ahogy véginézek magunkon, arra jutok, hogy valóban. Bár két teljesen különböző stílusban és színvilágban készültünk, tulajdonképpen jól mutatunk egymás mellett. Ha ez egy kompozíciós feladat lett volna, akkor se tudtuk volna jobban megoldani. Tökéletes ellentétek vonzzák egymást páros, némi közös tulajdonsággal megfűszerezve.
- Nem varázsolunk - válaszolom végül a kérdésére is, és könnyedén megvonom a vállam, remélve, hogy tényleg nem. Aztán mivel döntés képtelen vagyok, őt kérdezem, mit szeretne csinálni először. A sorrend tetszik, a merészség is. Elmosolyodom. A fürdő lesz a legjobb, érzem.
- Tetszik a sorrend. Határozottan. De mondd, nem kell megvárnunk a végzősök nyitótáncát? - kérdezem kissé bizonytalanul. Mert mintha valami ilyesmit magyaráztak volna a többiek a klubhelyiségben, mielőtt eljöttem. Nem mintha figyeltem volna. De ha nyitótánc... akkor elég merész lenne, ha mi táncolnánk elsőnek. Engem mondjuk nem zavar. Csak nem tudom Rachel hogyan vélekedik erről.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 22:12 | Link
Rachel
Megjelenés


- Miben gondolod magad szörnyebbnek? - pillantok rá meglepetten, mert azért egy szép és okos nővel állok szemben, így az én elképzeléseimben sehogy sem áll helyt a megjegyzése. A másik megállapítása a tökéletességről azonban már tetszik.
- Enyhén ellentmondásos vagy, de tudod mit? Így is tökéletes - kacsintok rá végül, aztán ismét körbe nézek. Keresem az ismerős arcokat, de ismét rá kell döbbennem, hogy ez a kastély hatalmas és több diák van benne, mint amennyit észben tudok tartani. Persze az arcok ismerősek, a folyosóról egy-egy óráról, de semmi konkrétabbat nem tudok kötni a legtöbbhöz, ez pedig azért ijesztő. Vagy csak azt mutatja, hogy feleannyira se vagyok szociális, mint régen.
Pálca híján meg kell egyeznünk, hogy nem varázsolunk, ami valószínűleg nem is nehéz, de azért bennem kelt némi aggodalmat, hogy nincs nálam az a mágikus bot. Ezt persze jól titkolom. Egyébként is, mi baj lehetne?
- Előfordul - mosolygok rá elnézően, ahogy kiderül, megfeledkezett a végzősökről. Azt hiszem, ha nem lennék prefektus - igaz, most nincs rajtam a jelvény - engem sem izgatna annyira, de így jó példát kell mutatnom. Sóhajtok egy nagyot, aztán ahogy Rachel megváltoztatja a sorrendet, rábólintok.
- Rendben, akkor együnk valamit - ismét a karomat emelem, hogy aztán a kék asztalhoz vezethessem, (már ha nem ellenkezik) majd hosszasan nézelődni kezdek, és próbálom megállapítani, mi micsoda. - Van esetleg javaslatod, hogy mit kóstoljunk meg? - kérdezem meg őt, miközben azon agyalok, hogy említettem-e már neki valaha, hogy nem eszem húst.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 23:09 | Link
Rachel
Megjelenés


Tetszik? Igen azt hiszem, most határozottan tetszik, hogy ilyen titokzatos. Mosolyra húzom a számat, vele szembe fordulok és egészen közel hajolok a füléhez, hogy megkérdezzem:
- És később beavatsz majd a titkaidba? - Épp csak annyira húzódom vissza, hogy a szemeibe nézhessek, kihívóan, felhúzott szemöldökkel várva a reakciót és a választ. Aztán felegyenesedem rendesen és mintha mi sem történt volna nézelődöm tovább, majd teszek neki egy újabb bókot, hogy aztán a tánc helyett az evésre tereljük a figyelmünket. Ami azt illeti, én még mindig bizonytalan vagyok az európai konyhában, ezért is kérem a segítségét. Jól teszem, remek dolgokat sorol fel.
- Cukkini... - megnyalom a számat. Vajon honnan tudja, hogy az az egyik kedvenc zöldségem? Igazából mindegy. - Zöldséggel... - döntök, és a döntést egy bólintással koronázom meg. Veszek egy tányért és átadom Rachelnek, majd magamnak is szerzek egyet s meg is pakolom az említett étellel. Megvárom, amíg Rachel végez, majd evőeszközt is veszek magunknak és a jobb kezem gyengéden a hátára helyezve terelem őt egy szabad asztalhoz, hogy nyugodtan ehessünk.
- Amúgy, mi az a francia lecsó? - kérdezem meg miután leteszem a tányérom az asztalra és kihúzom neki a széket, hogy helyet foglalhasson. Utána pedig figyelmesen hallgatva leülök vele szemben, s a késsel nem is foglalkozva, a balkezembe veszem a villát, s falatozni kezdek.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 17. 23:58 | Link
Rachel
Megjelenés


Figyelmesen hallgatom, és arra jutok, hogy jó irányban haladunk valami bizalmasabb kapcsolat felé, de ő óvatos. Ez pedig jó. Ha ilyen fiatalon ilyen lettem volna, valószínűleg sok kellemetlenségtől megkímélem magam, de hát nem voltam az. Most sem vagyok, nem ennyire, mint ő. Pedig változtam és határozottan úgy érzem, hogy be is zárkóztam, de talán pont az ő titokzatossága az, ami miatt meg mernék nyílni neki. Egyelőre azonban csak biccentek, jelezve, hogy tudomásul vettem, s kivárom türelmesen, amíg úgy dönt, megoszt velem valamit, amit másokkal esetleg nem tenne. Elvégre nekem is van ilyen titkom. S lehet ha tudná, nem is állna itt, ilyen nyugodtan mellettem. Így viszont minden aggódás nélkül megteszi én pedig örülök neki, hiszen kellemes társaság.
A választék széles, s bár nem mindent ismerek fel, miután megemlíti a cukkinit rögtön kiszúrom a kedvencemet és nem is nagyon érdekel, van-e más az asztalon.
-  Ühüm. Nagyon – bólintok neki vidáman, amikor a zöldség kerül szóba és már adom is neki is a tányért, majd megpakolom a sajátomat, hogy aztán leülhessünk enni. Gyengéden terelem az asztalhoz, és teljesen természetes módon húzom ki neki a széket. Igazából meglep, hogy ezt megköszöni, de aztán eszembe jut, hogy volt erről szó illemtanon, hogy nem olyan elterjedt ez manapság.
- Oh, hát ez... igazán természetes. Nekem legalábbis – fűzöm hozzá, csak úgy mellékesen, mert hát valóban. Ezt is belém átkozták, mindenféle túlzás nélkül. Ha csak egyszer is elfelejtettem volna, akkor biztos, hogy valamilyen kisebb kellemetlenséggel sújtanak, pluszba mindenféle tiltásokkal. De tulajdonképpen értékelendő az „atyai” szigor, amiben részesítettek.
A francia lecsó, pedig – bár az igazság az, hogy a lecsót sem tudom mi – azzal, hogy hús nincs benne, igazán jól indul.
- Akkor azt mindenképp megkóstolom majd! – mondom lelkesen, aztán rámosolygok. – Neked is! – Aztán enni kezdek.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. július 18. 00:04 Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 18. 00:27 | Link
Rachel
Megjelenés


- Ühm - bólintok helyeslően, hogy egyezünk. Mást nem nagyon tudok hozzáfűzi és nem is nagyon érdemes. Az újabb kérdésére viszont egy komoly pillantást kap, és egyáltalán nem azt a választ, amire számít.
- Vizet! - Egy pillanatnyi hatás szünet után azonban elnevetem magam. - Láttam pár lángoló poharat, azt kipróbálhantánk... - mondom végül megenyhülve, nem kevés kíváncsisággal. Azok viszont a piros asztalnál voltak, így személy szerint arra szavazok, hogy előbb együnk, aztán jöhetnek az italok. Mivel Rachel nem tiltakozik le is ülünk, s mivel nekem természetes minden gesztus, lassan zavarba hoz a túl sok beszéddel a téma kapcsán.
- Megtartom! - vágom rá, majd hirtelen ötlettől vezérelve, a villámmal az ő tányérja felé nyúlok és lopok egy keveset a kaviárjából. Csukott szájjal - erre rettentően figyelek ám!!! - a kaviárt ízlelgetve mosolygok és küzdök a feltörni törő nevetéssel, mert azt gondolom, ez nem éppen az udvarias magatartás, amiről beszéltünk. De valamivel mégiscsak ki kellett magam vágni.
Ezt követően persze a saját tányéromnak szentelem a figyelmem, s bár szívesen beszélgetnék, észben tartom a "magyar ember evés közben nem beszél" mondást, amit olyan sokszor hallottam és ennek megfelelően csöndben is maradok. Bár nehezemre esik, ahogy a csukott szájjal evés is.
- Kérsz még valamit? Vagy megnézzük az italokat? - kérdezem, miután megtörlöm a szám egy szalvétában, látva, hogy a rellonos, tulajdonképpen csak rám vár.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. július 19. 10:30 | Link
Rachel
Megjelenés


Határozottan vicces nézni az arcára kiülő megrökönyödést. Ezért már megérte, nagyon is. De persze nem bírom sokáig a komolyságot, s hamar megenyhülök, hogy megadjam a választ, amit hallani szeretne. Ugyanakkor még így is ki kell ábrándítanom.
- Nagy valószínűséggel, csak valami gyümölcslé mix lesz... - engem mondjuk nem zavar, nem vágyom rá, hogy becsípjek. Főleg nem egy ilyen helyen. Emberként még talán bevállalnám, félvámpírságom miatt azonban nem merem vállalni a felelősséget. Még akkor sem, ha amúgy nem érzem, hogy szükségem lenne vérre.
Az evés egy jó darabig leköt, és bár kissé elmókázunk, azért többnyire csendben fogyasztjuk el az ételünket. Észrevételére, miszerint finom, csak bólogatok, mert épp tele a szám, és nem akarom az újdonsült illemtudásom teljesen romokba dönteni. Jól megrágom az utolsó falatot is, majd a számat megtörlöm a szalvétámmal, s megkérdezem, készen áll-e a koktélok tesztelésére.
- Akkor menjünk - felelem könnyedén, felállva, s mellé lépve, hogy most ismét kihúzzam a székét, ezzel megkönnyítve a felállást számára, majd a karomat tartom, hogy ahogy eddig is, együtt mehessünk az italos pultokhoz.
Ott aztán lehajolok, hogy közelebbről is megcsodáljam a lángoló finomságokat. Az egyik poharat közelebb húzom magamhoz, de még nem emelem fel az asztalról.
- Eszméletlen jópofa! - állapítom meg gyermeki egyszerűséggel, majd felállok, s egy másik, szintén lángoló italt Rachelnek nyújtok, bal kezemmel pedig felemel azt, amit az előbb nézegettem. Amint a lány elveszi az italát, én a lángokba teszem a kezem, hogy megvizsgáljam, melegít-e vagy csak látszat tűz. Égetni nem éget, ebben teljesen biztos vagyok.
Pár másodperc után aztán észbe kapok, s a tűzben játszó jobbom, magam mellé zárom, majd zavartan pislogok partneremre.
- Öhm... Egészségedre! - mondom némi habozás után, megemelve a poharam, koccintásra, majd bele is kortyolok a különleges italba.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 3. 20:21 | Link
Rachel Octavia Amber


- Igen, de iskolai bálon! - világítok rá neki a dolog buktatójára. S hiába a vézősök bulija, lévén, hogy a kisebbek is eljöhetnek, nem tartom valószínűnek, hogy az iskola vezetősége megkockáztatja a dolgot. Elvégre minden meg van szigorítva, miért pont ebben vennék lazábbra a gyeplőt?
Ennek ellenére megindulunk az itókák felé, és közelebbről nézve még inkább lenyűgöz, hogy mennyire kreatív és szép még az italok tálalása is. A tüzes italt választom természetesen, s bár tudom, hogy nem olyan balga a vezetőség, hogy valódi tüzet engedjen, azért biztosabbnak érzem, beledugni előbb a kezem, mielőtt az arcomhoz emelném a poharat. Játszom kicsit, miután meggyőződöm róla, hogy valóban semmi baj a lángokkal, aztán vigyorogva pillantok az esti páromra.
- Azt hitted megégek? - nézek hitetlenkedve a lányra, hogy mégis mit gondolt, hogyan ihatnánk meg ezeket, ha valóban égne? De aztán azért rendezem a vonásaimat.
A poharam hozzákoccintom az övéhez, majd mielőtt innék még beleszagolok. Csak egy aprót kortyolok és jól teszem, hiszen Rach alkoholt vél felfedezni a pohárban.
- Tényleg? - kérdezem kissé bizonytalanul és hitetlenkedve, mégis inkább visszateszem a poharat az asztalra. - Akkor meghagyom ööö... későbbre... - mondom kissé habozva, hiszen sejtem, hogy furán veszi ki magát a dolog. Bár azt hiszem említettem neki, hogy nagyon nem bírom a piát, azért kicsit cikinek érzem a dolgot, bár magam sem értem miért, én ugyanis nem éreztem alkoholt az apró kortyban. De az is igaz, hogy én nagyon rossz vagyok ebben.
- Finom! Amúgy... - felelek a kérdésére, bár sejtem, hogy ellenem szól, hogy elteszem a poharat. De akkor is. Mondjuk nem szép, hogy már beleittam és visszateszem. Felkapoom hát újra, ő megközben leönti magát. Ezen kénytelen vagyok vigyorogni.
- Máris megártott? - kérdezem vidáman, aztán támad egy ötletem - Esettleg felújíthatjuk a ruhádat... - mondom a szemöldököm felhúzva és a poharam megemelem, ezzel próbálva kifejezni, hogy ha csak nem ragaszkodik hozzá, akkor festhetünk rá valami mintát... Vagy ez nagyon elvetemült ötlet tőlem?
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 28. 11:33 | Link
Rachel

- Szerintem nem illúzió... Szimplán csak nem éget. Melegíteni melegít. A lakásomban is ilyen van - felelem könnyedén, bár abban nem vagyok biztos, hogy a hálóm tüze pont ilyen, de egész biztosan hasonló. Az érzet legalábbis megegyezik.
Nem hiszem, hogy valóban van benne alkohol. Ez mégis csak egy iskolai rendezvény, a kastélyban még jelen vannak a felügyelők, és kiskorúak is jöhetnek a bálra. Nem lenne észszerű az alkohol, de jobb az elővigyázatosság, így könnyedén lemondok az italomról. Rachel persze lelkesen iszik, és ezzel meg is járja: a ruhájára is kerül az itókájából. Kissé gúnyos mosolyra húzom a számat.
- Még, hogy nem ártott meg... Már azt sem tudod, hol a szád! - nevetek, de aztán közelebbről vizsgálom meg a foltot, és arra jutok, hogy egészen könnyedén virágmintává alakíthatnánk. Így fel is vetem neki a lehetőséget, hogy újítsunk a ruháján, bár nem tudom, hogy érti-e mire is gondolok.
- Szereted a virág mintát? - kérdezem vigyorogva, közben meg keresek az asztalon egy textil szalvétát. Aztán ha tényleg belemegy, akkor az ujjam a poharamba mártom, a textilt a ruhájához illesztem és szép lassan az ujjamhegyéről csöpögtetni kezdem az italt a ruhájára. Figyelek rá, hogy egy csepp se gördüljön lejjebb mint kéne, ezért is kell a szalvéta, hogy felfogja a felesleget. S bár elég fura látványt nyújthatunk én igyekszem a foltból egy nagyobb virágot formálni, hogy úgy tűnjön, az mindig is a ruha része volt.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Bálozunk :)
Írta: 2016. december 24. 11:49
 | Link
Rachel
Kinézet

Valahol teljesen természetes volt Rachelt hívni a bálra, elvégre tavaly is őt hívtam, mégis volt a dologban valami kis izgalom, mert most mégis csak a "barátnőm" még ha csak a projekt kedvéért is. De talán épp emiatt jobban is készültem, mint tavaly. Nem, nem gondolom, hogy csakmert tavaly bálkirály lettem, idén is az leszek. Koreában sosem volt kérdés, de Magyarország, itt határozottan különc vagyok és nem csak a piercingek, meg a feltűnő hajszínek miatt. Ezek nélkül is az lennék. Mindenesetre úgy döntöttem visszafogom magam, mégis ez a végzős évem - még tablóm is lesz! -, nem árt, ha kivételesen nem az extrém külső miatt fognak rám emlékezni. A legfontosabb, egyébként még mindig az, hog jól érezzük magunkat és szinte biztos, hogy Rachel mellett ez nem lesz probléma.
A Nagyterem előtt várom, öltönyben. A kabátomat szokás szerint a levitában hagytam, és amíg nem érkezik meg - mert én most direkt korábban jöttem -, addig a nyakkendőmet igazgatom. Sehogy sem tetszik, mindig ferdének érzem, persze az is lehet, hogy csak azért mert nem tükör előtt igazgatom, hanem mindenféle egyéb felületen, amit a folyosón találok: páncél, ablaküveg, stb. Végül lemondóan sóhajtok, és körbe nézek újra, hogy merre van Rachel.
Amint megérkezik, széles mosolyra húzom a számat.
- Csodásan nézel ki! - mondom neki kevesen, aztán kénytelen vagyok megkérdezni - Jó így a nyakkendőm? Nem ferde?
Remélem segít egyenesbe hozni, mert bár sok esetben direkt eltekrném, mert poén, ma szeretném, ha jól állna. Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor felemelem a karom, jelezve, hogy részemrőm mehetünk, s amint belém karol be is lépünk a nagyterembe, hogy aztán együtt ámuljunk az idei díszeken.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 27. 18:45 | Link
Rachel
Kinézet

Megdicsérem mert valóban fantasztikusan néz ki. Biztos vagyok benne, hogy többen is irigykednek, amiért velem van, de ez csak vidámabbá tesz. Még akkor is, ha mindez pusztán baráti szinten történik. Projekt nélkül is elhívtam volna, így meg még plusz pontot is szerzek vele. Mindenhogy nyerő helyzet.
- Minden férfi jól mutat öltönyben. - Megvonom a vállam, ahogy válaszolok, mert sajnos ez az igazság. Megfelelő öltönyben mindenki jól néz ki. A nőknek ilyen szempontból nehezebb. Rachelt elnézve mondjuk, nem hiszem, hogy neki aggódnia kéne. Egészen olyan benyomást tesz, mint aki egy krumpliszsákban is tökéletesen elegáns tudna lenni, ezt viszont nem osztom meg vele, mert nem biztos, hogy díjazná.
- Köszönöm - motyogom, ahogy a csokornyakkendőmet igazgatja én pedig kissé feltartom a fejem, megcsodálva a plafont, hogy ne legyen útban az állam. Amikor végez elveszem tőle a kis tükröt és megnézem az eredményt. - Tökéletes. Köszönöm.
Visszaadom neki a tükröt aztán kezet csókolok hálám jeléül. Valahol olvastam, hogy volt ilyesmi szokásban, remélhetőleg jól csinálom. Ha pedig nem vág pofon érte, akkor a karomat is felajánlom, hogy bemenjünk.
- Idén is kitettek magukért a szervezők - állapítom meg, ahogy belépünk közelebb hajolva Rachelhez. - Amúgy... izgulsz? - kérdezem, mert mint végzős, ha minden igaz táncolni is kell. Volt is próba ha jól tudom, de igazán mentem el rá. Sosem okozott gondot a tánc, nem pont most fog. Csak azt nem tudom, Rach tisztában van-e a dolgokkal.
Utoljára módosította:Choi Min Jong, 2016. december 27. 21:38 Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 27. 21:44 | Link
Rachel
Kinézet

- Ez az igazság. De ne érts félre, nyugodtan mondhatsz még ilyeneket nekem - vigyorgok rá kicsit talán kihívóan, mert azért hazugság lenne azt állítani, hogy nem élvezem. De ettől függetlenül tény, ami tény. A férfiaknak mindig jól áll az öltöny. Most pedig, hogy a nyakkendőm is a helyére került már nekem sincs semmi okom panaszra. A kézcsókot is jól fogadja Rach, így nyugodtan lépek be vele a nagyterembe, hogy megcsodáljam az idei dekorációt.
- Minden évben más? - kérdezem azért, mert Rachnek több tapasztalata van, mint nekem. Vagy legalábbis remélem. Valóban kitettek magukért a szervezők, de nem vagyok unalmas alak, nem akarok végig a díszítésről diskurálni, ezért is terelem más irányba a beszélgetést: a táncra. Szerencsére emiatt sem kell nagyon aggódnom, mert Rach is jó táncosnak vallja magát, én pedig az utóbbi időben fejlődtem nagyon sokat, szóval nem fogunk felsülni.
- Nem aggódtam. De most már kifejezetten szerencsének érzem magam! - kacsintok rá, aztán a kérésének eleget téve elindulok a terem belseje felé. Persze nem bírok magammal... A hasam vezet, így ha rajtam múlik hamarosan az asztaloknál kötünk ki.
- Mond, hogy gondoltak rám is a manók és van mindenféle hús nélküli finomság! - nézek a mellettem levő lányra, mintha nem ettem volna egy hete, pedig ebéd után még megettem egy sajtos szendvicset is uzsonna gyanánt. Na de finom ennivalókból sosem elég.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. december 28. 17:58 | Link
Rachel
Kinézet


Bólogatok, mert nem igazán tudom mit mondhatnék még. Az tény, hogy fantasztikus az idei dekoráció is. A tavalyi is nagyon tetszett a négy elem elgondolással, de ez a mostani is hasonlóan színvonalas. Ennek ellenére, vagy pont ezért?, nekem muszáj kiderítenem, hogy az ennivalók is olyan jók-e, mint akkor voltak.
- Ez azért van, mert nagyszerűen összeillünk! - kacsintok rá pajkosan, közben meg megnyugszom, hogy nem néz rám furcsán, amiért a hasam az első.
Együtt megyünk a finomságokkal teli tálakhoz és Rachel útmutatását használva szétnézek. Tényleg úgy van, ahogy mondja, hamar meg is találom a nekemvaló finomságokat. A lány előbb végez, de nem zavartatom magam, tudom, hogy meg fog várni. Teszek mindenből egy keveset a tányéromra, aztán majd később, a tánc után azt eszem, ami a legjobban ízlett. Amikor megvagyok leülök Rachel szemben.
- Jó étvágyat! - nézek rá vidáman és megkóstolom a cukkinikarikákat. - Ez legutóbb is mennyei volt. Nem mintha a manók főztje nem lenne mindig az... De valamiért mindig különlegesebbnek érzem az ilyen alkalmakkor felszolgált ételeket.
Újabb falatot teszek a számba, ezzel pedig Rachelnek is van lehetősége válaszolni. Persze amúgy is meghallgattam volna ő mit gondol. Hmm... nem biztos hogy mindent fel fogok fogni belőle. Imádom a cukkinit!
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Várkonyi bácsi, még véletlenül sem a bálon
Írta: 2017. január 4. 20:45
 | Link
Őrület! Egyszerűen őrület! Napok óta mindenféle asztrológiai hülyeséggel van tele a fejem. Nem is értem. Engem ez nem érdekel. Az órát is véletlen vettem fel, szakköre meg csak azért mentem, mert mondhatni köteleztek rá... De lássuk be, az egész egy nagy humbug. Már hogyan tudna engem befolyásolni egy bolygó innen több ezer kilométerre? És ha megteszi, mi értelme annak, hogy gondolkozni tudok, meg döntéseket hozni? Nekem ez annyira nem fekszik, hogy el sem hiszem. Na de pont ez a baj. Hogy minél több órán veszek részt, minél több szakköri feladatot próbálok megoldani, annál több "véletlen egybeeséssel" találkozom és lassan de biztosan, be kell látnom, hogy ennyi véletlen a világon nincs. Pedig lennie kell, mert... mert... nem tudom miért.
Ma reggel azzal kezdtem, hogy nekiálltam átnézni a szakkörön vett dolgokat. Igen ám, de nem volt velem a tanár úr, és a szépséges táblázata, amit felírt a táblára nekünk és nem is írtam le magamnak, mert minek? így pedig akárhogy néztem az ábrát megint csak görög jelnek tűnt minden, ahelyett, hogy valami értelmeset ki tudtam volna silabizálni belőle. Az pedig, hogy ez bosszantani kezdett, nos még engem is meglepett, de így volt és még most is így van. A zsebemben a pergamennel kajtatok fel a kastélyba, azzal a szent céllal, hogy megkeresem a tanárt és megkérem újra, hogy mondja el, mert valamiért nem hagy nyugodni, hogy nem értem. Korábban nem éreztem ilyesmit, max a lányokkal, és meg kell mondjam, nem villanyoz fel, hogy most egy tantárgy miatt érzek hasonlót, ezért is akarok minél előbb megoldást találni. Persze előbb enni kell valamit, teli hassal a gondolkodás is jobban megy. Ezért is veszem utam a nagyterem felé, amint a kastélyba érek.
Nagykabátban, sapkában és sálban lépek be a hosszú asztalokkal és padokkal felszerelt terembe, amiben most nyoma sincs a pár héttel ezelőtt bálnak. Így kicsit kopárnak és szürkének tetszik, de ahogy körbe pillantok mosoly kúszik az arcomra, mert megpillantom Várkonyit is, és így egy szép nagy kereső utat megspórol nekem. El is felejtem hirtelen az evést, egyenesen a tanárhoz megyek, épp csak a sálat letekerve a nyakamból meg a sapkám levéve, s mit sem foglalkozva azzal, hogy ő most éppen eszik vagy iszik, le is támadom.
- Jó reggelt! Tanár úr, tudom, hogy utál, de még mindig nem értek valamit! - Kezdek bele egyébként tök vidáman a mondókámba és ledobom az asztalra a sapkát-sálat a kesztyűimmel együtt. A kabátom cipzárját is lehúzom aztán nyúlok a zsebembe és teszem az asztalra az amúgy kissé már gyűrött pergament. Szépen kilapogatom, és közben már magyarázom is.
- Vannak ezek a fényszögizék... De ha maga nincs ott, hogy felírja mi mivel milyen szögben van... akkor honnan tudom? - nézek rá szépen pislogva, mert biztos vagyok benne, hogy ez egyébként valami pofonegyszerű dolog, csak nekem okoz nehézséget. Lehet el kéne mondanom, hogy diszkalkuliás vagyok, és már ott halott ügy, hogy 10-nél nagyobb számok vannak benne.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. január 5. 02:13 | Link
Rachel
Kinézet

- Nekem mindig! - vágom rá nevetve. Az igazság az, hogy szinte soha, de jó most ezt mondani. Na meg egyébként is. Bulizunk, szóval miért ne? Ugye hogy, de. Igaz előbb enni kell. Egyszerűen azért, mert biztos finom a kaja, na meg mert éhes is vagyok. Rachel meg tökéletes partner ebben is. Megint kiszúrja a kedvencemet, szinte rögtön, így nem nehéz választani. Helyet foglalunk és el is kezdjük kóstolgatni a finomabbnál finomabb falatokat.
- Igen? Akkor majd kipróbálom később. - Mondjuk a tánc után. Vagy a bálkirály választás után. Amikor újra megéhezem, akkor. Egyelőre a cukkini elég lesz, nyammogok is rajta rendesen. Mennyei!
- Én vizet - felelem komolyan, mert bár tudom, hogy Rach szereti azt képzelni, hogy itt alkoholt szolgálnak fel, én biztos vagyok benne, hogy csak beképzeli. Amúgy meg... Változom, mostanában kevés itóka ízlik, a víz meg olyan semleges. Maradok hát annál. Ahogy kimondom meg is jelenik egy pohárral az asztalunkon, így elismerően bólintok és felemelem a poharam, hogy ha Rachel is kap valami finomat, tudjunk koccintani.
- Én rád szavazok - mosolygok rá, és ez akár a tósztunk is lehet. Nem igazán foglalkoztat ez a királyosdi. Koreában minden évben én voltam a bálkirály, tavaly, nem kis meglepetésemre itt is. De még mindig úgy gondolom, hogy az itteniek szemében én inkább furcsán nézek ki, mint jól, így nem foglalkozom különösebben vele.
Ahogy befejezem az utolsó falatot is, felcsendül egy hangocska, és konferálni kezd mindenfélét. Izgatottan pillantok Rachelre, hiszen ez jel, hogy mennünk kell. Megtörlöm a számat, felállok és a kezemet nyújtom a lánynak, aztán a táncparkettre vezetem, hogy a többiekkel együtt megejtsük azt a bizonyos táncot.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2017. február 20. 17:21 | Link
Várkonyi Kedvenc Prof bácsi

Mit akit pofán vágtak nézek a tanárra ijedt arccal, ahogy azt mondja, jós tehetség is vagyok. Mindenre vágytam már, de erre az egyre biztosan nem. Persze hamar rájövök, hogy ironizál, így megrázom a fejem és összekapom magam, hogy az előbbi szemtelen vigyorral nézzek rá újra.
- Igyekszem - felelem könnyedén, mert azt hiszem nagy dolog lehet nála tíz pontot esni, bármit is jelentsen ez, nem mintha komolyan venném. A problémát viszont igen. Mármint lehet nem látszik, de tényleg aggaszt a dolog, ami azért rendkívül meglepő, mert soha nem érdekelt az asztrológia, most meg hát khm... azt hiszem érdekel. De ezt azért hangosan nem fogom bevallani. Inkább felteszem az engem annyira foglalkoztató kérdést, aztán pedig csak nagyra nyílt szemekkel bámulok a csodás eszközre, amit Várkonyi elővarázsol a zsebéből.
- És ezt a professzor úr mindig magánál tartja? - kérdezem őszinte ámulattal, közben pedig bizonytalanul elveszem a felém tartott papír darabot. Nézegetem, próbálok rájönni, hogy működik, de őszintén szólva halvány lila gőzöm sincs.
- Soha életemben, de nagyon szép! - Próbálkozom értelmes választ adni, pedig nehezemre esik. Csupa vonalka meg számok.
- Nulla... nulla... - nekem ránézésre több nulla is van, de persze nagy nehezen megtalálom azt, amelyikre szerintem a tanár gondol. - Nulla! - bökök rá, letéve a lapot az asztalra, és kifejezetten büszke vagyok magamra.
- Hogy mi? - kérdezek vissza, mert természetesen nem értem. Hogy is érteném. Ez az egész olyan bonyolult, még akkor is, ha neki szent meggyőződése, hogy én valami született tehetség vagyok. Nem vagyok. Szimplán mákom volt eddig. Persze lehet, addig jó, amíg nem tudja. Kár, hogy pár percen belül kiábrándul belőlem.
- Megmutatja? - kérdezem kiskutya szemekkel nézve rá, odanyújtva az órai horoszkópomat meg a kis kört és várom a csodát.
Szál megtekintése
You only realize how much you know someone when they disappear.
Nagyterem - Choi Min Jong hozzászólásai (17 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet