Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

Elérkezett az oly régen várt bál ideje is decemberre. Idén az 1920-as évek Amerikájának felszínesen csillogó világába vezeti útja azt, aki a Nagyteremhez indul és betér a hajnalig vélhetően meg sem álló pörgésbe. Ha valaki idejekorán a fényűzés, a híres "amerikai álom" megszállottja lett, itt minden vágyát kiélve találhat önmagára. Nem kell visszafognod magad, légy bármennyi idős, bármilyen korú vagy helyzetű, szabadjára engedheted magad. A korszak sajátosságait zenében, hangulatban és pompában is megtalálja itt bárki, így erre igazán nem lehet panasz.

Egy télies formába bújtatott, a gyönyörű dekorációt és hangulatot még rejtő kis rögtönzött folyosó vezeti be a vendégeket, majd a függönyök megszűnésével mindenki elé tárul a gyönyörű, tél színeiben is pompázó, azonban teljesen eluralkodott Gatsby hatás. Az első szembetűnő jelenség, amit mindenki kiszúr, az bizonyosan a tanári asztalok helye, ami a legnagyobb, központi pompát kapta, közvetlenül a tánctér mögötti részen. Itt ugyanis az este fénypontjaként a végzősök táncát lehet majd megtekinteni, aztán pedig amíg az ember lába bírja táncolni kifulladásig.

Tollak, fények, csillogás. Az asztalok, a fali és plafondekorációk egyaránt vonzzák az ember szemét, de az elhelyezés itt is mind-mind úgy van alakítva, hogy a tánctérre irányulhasson a figyelem, arra vezesse az ember szemét. Ételek, italok, sütemények és egyéb édességek is várnak mindenkire a nagy, közös vacsorát követően is még! De ami az egyik legfontosabb, ne feledje senki, hogy ő is éppen ennyire éke lehet a teremnek! Fiúk, elő az elegáns viseletet, szerezzetek kalapot is; lányok itt az ideje a vörös rúzsnak és a hajpántoknak, könnyű ruhák, nagy élmények, most bárkit levehetsz majd a lábáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=651830#post651830][b]Ramholcz Kirill - 2016.12.28. 23:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=651844#post651844][b]Egressy Auróra - 2016.12.28. 23:51[/b][/url]

-Aú. Ha szerelmi vallomással jöttem volna, ez most biztosan betalál.
Igyekszik nyugodt maradni, még a csípős megjegyzés ellenére is. Bármennyire szeretne visszavágni, tudja, hogy nem teheti meg. Legalább addig nem, amíg megkapják az esélyt. Ha az rosszul sül el, utána majd kiabálhatnak egymással, gyűlölködhetnek, akkor már mindegy.
-Néhánynak.
Megvonja a vállát, még mindig igyekszik ignorálni Kirill feltörő indulatait, helyette megpördül a tengelye körül, majd visszatalál a férfi karjaiba, közben azon gondolik, hogy is menekülhetne a kutyaszorítóból. Rossz ötlet volt, elbizonytalanítja a felháborodás, mert ha az eltűnését a fejére olvassák mit fog kapni azért, mert nem egyedül lépett le? Hiába külcsíny, Rora Kirill minden rezdülésében érzi a dühöt.
-Miért zaklat fel három év után ennyire a jelenlétem?
Tisztában van vele, hogy ezzel csak még jobban felhergeli a férfit, de kíváncsi a válaszra, bár hajszálnál is vékonyabb arra az esély, hogy őszinte választ fog kapni, felháborodásra viszont annál inkább számít. Mindennél fontosabb, hogy ő megőrizze a nyugalmát.
-Hm.
Mi kell? Ez azért így elég nyers. Bár elmondhatná itt és most, hogy többet kapott már tőle, mint amit valaha is szeretett volna, hogy teljesen félreérti a helyzetet, hogy nem önszántából jött. De ha ilyen körülmények között mondaná el, nem hinne neki.
-Szeretnék veled találkozni, holnap délelőtt, valahol a faluban. Ha utána is úgy gondolod, akkor megismétlem a legutóbbi trükkömet. Hogy is mondtad? Kisétálok a gondolataidból.
Kirill haragja őszinte, nyílt tekintettel találkozik. Nincs a nőben semmi mesterkélt, látszik, hogy őszintén beszél és számít legalább egy minimális együttműködésre, még ha nincs is joga ilyet kérni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=652654#post652654][b]Ramholcz Kirill - 2017.01.01. 18:00[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=652672#post652672][b]Szervezői Mesélő - 2017.01.01. 18:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=652687#post652687][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.01. 18:57[/b][/url]

Még mindig hihetetlennek tartom, hogy eljött, hogy velem van, meg úgy ezt az egészet. A franc gondolta volna, hogy ez lesz egy ártalmatlan autogramból. Pedig esküdni mertem volna rá, hogy hülyének néz majd, vagy képen röhög, aztán lelép, vagy… el sem jön.
- Úgy tudtam – csüggedten rázom meg a fejem, de egy pillanat múlva már megint csak mosolygok.  Nagyon durva, mennyire jól kezeli ezt az egészet, kicsit meg is döbbenek ezen, de sejtem, nála ez mindennapos.
- Sose volt furcsa? Én tuti paranoiás lennék – osztom meg vele. Kiakadnék, ha minden egyes lépésem figyelné valaki, ha mindenről tudna mindenki. Ez a mostani annyira nem zavar. Arlen itt van mellettem, s bár pont ezért kaptam kitüntetett figyelmet, ez a tény segít abban, hogy ne azzal foglalkozzak, mennyien bámulnak meg minket. Nem akarom elszúrni az estét a hülyeségeimmel, így rá koncentrálok és nem foglalkozok semmivel.
- Annelie? Ő mindig – tudom le egy vállvonással, mert sokkal inkább az foglalkoztat, hogy azt mondta, csinos vagyok. Meg is mosolygom ezt, és irtó jól esik, hogy nem cukinak nevezett, vagy édesnek, amitől már a hátamon is feláll a szőr.
- Eszedbe ne jusson – nevetek fel, mégis kicsit erősebben kapaszkodok belé, mintha ezzel el tudnám érni, hogy maradjon. Azt viszont muszájnak érzem éreztetni vele, hogy nekem fontos az, hogy itt van, még ha szavakba nem is tudnám foglalni, főleg nem megmagyarázni a miértjét, mert én magam se tudom.
- Puncs… sütőtök lé, gondolom, van némi alkohol is – csillannak fel a szemeim, elvégre, már pont elég idős vagyok ahhoz, hogy kipróbáljam, milyen az. Igen, sokan nem értenek velem egyet most, sejtem, de akkor is.
- Gond lenne, ha az lenne? – sóhajtva veszem el tőle a poharat, némi csüggedtséggel, de aztán csak összeszedem magam. Koccintásra emelem a poharam, aztán miután az megtörténik, kortyolok is az italból.
- Ez nem is annyira rossz – hümmögök is kicsit mellé, szemeim pedig a táncparkettet fürkészik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=653525#post653525][b]Choi Min Jong - 2017.01.05. 02:13[/b][/url]

Rachel
Kinézet

- Nekem mindig! - vágom rá nevetve. Az igazság az, hogy szinte soha, de jó most ezt mondani. Na meg egyébként is. Bulizunk, szóval miért ne? Ugye hogy, de. Igaz előbb enni kell. Egyszerűen azért, mert biztos finom a kaja, na meg mert éhes is vagyok. Rachel meg tökéletes partner ebben is. Megint kiszúrja a kedvencemet, szinte rögtön, így nem nehéz választani. Helyet foglalunk és el is kezdjük kóstolgatni a finomabbnál finomabb falatokat.
- Igen? Akkor majd kipróbálom később. - Mondjuk a tánc után. Vagy a bálkirály választás után. Amikor újra megéhezem, akkor. Egyelőre a cukkini elég lesz, nyammogok is rajta rendesen. Mennyei!
- Én vizet - felelem komolyan, mert bár tudom, hogy Rach szereti azt képzelni, hogy itt alkoholt szolgálnak fel, én biztos vagyok benne, hogy csak beképzeli. Amúgy meg... Változom, mostanában kevés itóka ízlik, a víz meg olyan semleges. Maradok hát annál. Ahogy kimondom meg is jelenik egy pohárral az asztalunkon, így elismerően bólintok és felemelem a poharam, hogy ha Rachel is kap valami finomat, tudjunk koccintani.
- Én rád szavazok - mosolygok rá, és ez akár a tósztunk is lehet. Nem igazán foglalkoztat ez a királyosdi. Koreában minden évben én voltam a bálkirály, tavaly, nem kis meglepetésemre itt is. De még mindig úgy gondolom, hogy az itteniek szemében én inkább furcsán nézek ki, mint jól, így nem foglalkozom különösebben vele.
Ahogy befejezem az utolsó falatot is, felcsendül egy hangocska, és konferálni kezd mindenfélét. Izgatottan pillantok Rachelre, hiszen ez jel, hogy mennünk kell. Megtörlöm a számat, felállok és a kezemet nyújtom a lánynak, aztán a táncparkettre vezetem, hogy a többiekkel együtt megejtsük azt a bizonyos táncot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=654347#post654347][b]Szervezői Mesélő - 2017.01.08. 21:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=654534#post654534][b]Vittman Noémi - 2017.01.10. 19:07[/b][/url]

Halálosan izgatottan várja, hogy végre bejelentsék, hogy ő lett a bálkirálynő. Már a beszéde is megvan, ezer éve megírta természetesen, elvégre tökéletesen biztos volt benne, hogy semmilyen más opció nem létezhet, csakis hogy ő nyer. Hiszen ő a legszebb ebben az egész iskolában, ezt mindenki tudja! Esetleg még Rami kelhet vele versenyre. Amúgy vannak még más szép lányok is, de Noémi meglátása szerint ők teljesen igénytelenek. Felérhetnének hozzá, ha csak az adottságaikat néznénk, de sosem fognak, mert itt nem csak arról van szó. Tudni kell öltözködni, tudni kell sminkelni, tudni kell megjelenni. Nem elég nyerni a genetikai lottón, ahogyan azt sokan gondolják. Rémesen bosszantónak tartja az olyan lányokat, akik akár szépek is lehetnének, de egyszerűen mondjuk ki, nem törődnek ezzel. Nincs nagyobb bűn, mint az ilyen potenciált elvesztegetni.
Eljön a nagy pillanat, kihirdetik a győztes párost, ő pedig Colgate-mosolyát felvéve áll fel az asztal mellől, és csak mikor már majdnem elindulna, akkor esik le neki - nem az ő neve hangzott el. A világ forogni kezd vele, ő pedig rögtön vissza is zuttyan az asztal mellé. Teljes sokkban van, legszívesebben sírni és reklamálni kezdene, de annyira ledöbbent, hogy még erre sincsen ereje. Pedig sírhatna ám nyugodtan, mert mindenre gondolt, így az örömkönnyekre is, úgyhogy extra-tartós vízálló spirált tett fel, annyira készült! És mégis miért?! Hogy így megalázzák? Ez mindenképpen csakis egy összeesküvés lehet ellene. Fel van háborodva, de halálosan. Még a mellette ülő lány is szebb, mint az a babaarcú Czettner kislány, az ég szerelmére! Nem is bírja ki szó nélkül, valakinek ki kell öntenie a lelkét.
- Én ezt nem értem. Mi ezerszer szebbek vagyunk meg minden, a ruhánk is tökre sokkal csinibb. Én meg fogok halni a szégyentől, szerinted is tuti csak engem akarnak megalázni, ugye? - néz a mellette ülő Abriannára bánatos szemekkel, mint aki tényleg mindjárt sírni fog. Kész, vége. Itt most összedőlt a világ. És az a nyomorult partnere sincs sehol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=654613#post654613][b]Rachel Octavia Amber - 2017.01.11. 17:02[/b][/url]