Ez az a hely ami nem változik, raktárként kezdte és úgy is végzi talán. Ez a téglalap alakú ablaktalan hely a penész és a doh különleges keverékének lakhelye. Itt nem sokáig marad szívesen az ember, inkább csak egy éppen szabad helyre lehozza az összeszedett holmikat és már menekül is. A kezdet kezdetén volt rendszerezés, azonban ez mára eltűnt. A megsárgult pergameneken még látszik, hogy korábban mindennek megvolt a maga helye, tantárgyakra és szerepkörökre lebontva mára azonban a papírhalmazok, elhasználódott ketrecek és fiolák halmaza lett. Nem egy elhasználódott főzet által szétrobbant fiola darabjait lehet megtalálni és a levegőben is érződik, hogy van még adalék ami ezt a különleges aromát adja a levegőbe. A plafonról egyetlen olajmécses lóg le, melyet varázslattal nem lehet meggyújtani, csak mugli eszközökkel, talán azért, hogy a hívatlan vendégeket távol tartsa, elvégre akit ide leküldenek mind ismerik a meggyújtás módszerét. Nem ad nagy fényt, de annyira elég, hogy tájékozódni legalább tudjon az ember és ne akadjon bele az alacsony plafonról lelógó megannyi vastag pókhálóba és a pókok vacsoráiba, melyeket gondosan összefogdostak maguknak. A köves, poros földön se árt jó alaposan körülnézni, ha a szem megszokta ezt a félhomály állapotot, hiszen a fiolák tartalma nem csak a pergamenkupacokra, de sokszor a földre is jutott jócskán, melyek között egerek szlalomozva menekülnek vissza búvóhelyeikre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=421&post=341464#post341464][b]Aisha Nayar - 2014.07.22. 19:40[/b][/url]

Fogalmam sincs, miféle indíttatásból kerültem én ide, egyetlen mentségenként a mérhetetlen unalmat tudom felhozni, ami a Navine padlásterén uralkodik. Még Gergő se jön fel random, sőt senki, és Gideonnal se találkoztam, mait azért egy picit sajnálok. Remélem, nem orrolt meg rám amiatt, hogy lefröcsköltem, de tényleg vicces volt.
Határozottan Guberálós Mariának érzem magam, ahogy a szertárban lévő kacatok között matatok, hátha találok egy lámpást, vagy egy szekrényt Narniába. Uh, oda annyira el akarok jutni, ez meg egy varázs suli, csak össze lehet hozni valahogy, nem?  Mondjuk, ha találnék egy lámpást, amiből előbújna egy Jin. Na, az úgy buli lenne, főleg, ha még kék is lenne, aztán eladnám a Levitának, de csak szigorúan az után, hogy elvitt engem Narniába.
Oké, és most Aisha szép lassan letér a földre, mert megint nyalóka túladagolásban szenved. Hallgatnom kellett volna Shanre, mikor ő rám rivallt, hogy azt már ne egyem meg, de én meg marha makacs vagyok, és hát… csak azért is.  Most meg pörgök itt, mint a ganajszóró, hát esküszöm, nem vagyok normális.
Na, de ha már egy tök üres hely, egy csomó mozdítható cuccal… nem, akkor sem. Pedig megmondták, hogy muszáj, de nem. Utálom azt az izét, ami belém került. Vagyis állítólag bennem is volt, csak most bújt elő. Hülye pszichokinézis, tegyél mást menővé, én nem kérek belőled. Persze annyira már sikerült megbékélnem, hogy nem sírom el magam, ha véletlenül feltörne bennem, épp csak megijedek, de akkor nagyon.
Inkább felülök arra a poros asztalra hasonlító valamire, és próbálok rájönni, mi lehet ez a régi könyv. Első ránézésre bájitaltannak tűnik, másodikra… hm, hátha van benne valami érdekes, legalább elütöm az időm valamivel.