37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium
Színjátszókör próbaterme - Sheela Lengrond hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 13. 17:09 | Link

Színjátszókör
Jelentkezős próba - érkezés

Azzal az érzéssel keltem fel, hogy ez a nap ugyanolyan lesz, mint a többi. Ennek ellenére a szokottabbnál kicsivel csinosabban öltöztem fel. Sárga, testhez álló toppot viselek, barna csőnadrággal, és fekete szandállal. Vállaimat pedig a nadrággal összhangban lévő kis felső fedi, amit össze is gombolhatnék, de nem fázok, így azt nem teszem. Miután rendezem ábrázatomat, unottan róni kezdem a kastélyt. Átszelem minden folyosóját lassú, komótos léptekkel haladva. Már a szobából való kilépéskor eldöntöttem, hogy nem fogok sietni, azonban ezt megváltoztatja azt, amit megpillantok. A faliújságra nézek alkalomadtán. Amikor kedvem tartja, vagy épp nem felejtem el, szívesen böngészem át a kiírásokat. Van, amitől viszont feláll a szőr a hátamon, például az, hogy egyes diákok nyálas cetliket hagynak maguk után, amin fullasztóan sok szív is van. Az ilyenektől hirtelen azt sem szoktam tudni, hova rókázhatnék, de ezúttal egy sokkal kellemesebben akad meg a tekintetem. Lehet jelentkezni a színjátszó szakkörbe. Sosem színészkedtem még, ám ott talán kezdhetnék valamit magammal, és Gwen locsogásait visszaidézve gondolataimban talán elég erőt gyűjthetek ahhoz, hogy szóba is álljak valakivel. Feltéve, hogy ez valóban sikerül, mert nagyrészt inkább hallgatagnak nevezném magam.
Sóhajtozva rászánom magam, és végül elindulok. Szaporán sétálva keresem a termet, ahol a próbát tartják, aztán nem kell sok, megérkezem egy ajtóhoz. Érzem, erősen görcsbe rándul gyomrom, amint bekopogok rajta, másik kezem pedig a kilincsre siklik, lassan lenyomva azt. Benyitok, ekkor szembesülök azzal, hogy már akadnak, akik megtöltsék. Tehát nem érkeztem a megfelelő időben.
- Öhm... Helló, elnézést a késésért! - harsogom, majd ajkaimba harapva dobom le magam hátrébb egy székre, a vállamról leszedett fekete táskát szorongatva. "Remek Sheela Lengrond! 5 pont, amiért sikerült elkésnie!", Eh, valóban remek. Ennél jobbat nem is kívánhattam volna, minthogy megzavarva a többieket rontsak be ide! De ha már itt vagyok, nem megyek ki, míg nem csináltam valamit. Okkal kerestem fel ezt a helyet!
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2014. szeptember 13. 22:54 Szál megtekintése
Sheela Lengrond
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 6. 21:25 | Link

Színjátszókör
A feladat teljesítése

Mint később kiderül, érdekes feladatot kaptam. Az lényege, hogy egy szomorú hangulatú verset kell elmondanom, de közben vidáman kéne viselkednem, aminek a puszta gondolatától is felfordul a gyomrom. Sosem ment, hogy egyik pillanatról a másikra legyek olyan, mintha épp kiugrani készülnék a bőrömből. Nem is jellemző rám ez a féle viselkedésforma, de úgy vagyok vele, ha ezt osztották rám, teljesítem. Elvégre azért vagyok itt, hogy megmutassam, mit tudok! Amint meghallom a nevem, leteszem a székre táskám, bízva abban, senki nem nyúl bele. Aki mégis megtenné, pálcahasználat nélkül garantálom a gyengélkedőre való ingyen és bérmentes belépőjét "véletlenségből" eltört csukló miatt.
Kiállok a színpadra a közönség elé, majd nagy levegőt véve szélesen elmosolyodom.
- Egy verset fogok előadni, aminek a címe, "Csak én?" - felelem, majd belekezdek:
Csak én?

Síri csend. Megőrjít! Csendes angyalok tánca...
Bedobom a tűzbe képed, csak nehogy valaki meglássa.
Mindenki. Mindenki rajtam nevet, érzem,
Hisz nálam magányosabb most, a világon nincsen.

Csak én? Én vagyok, kit az élet magányosan hagyott?
Kit már senki sem szeret... Csak... Csak én vagyok?
Kit láncbaverve rúgtak a kínzó, sötét napok,
s ki hiába sírt csak... Csak én vagyok?

Csak én voltam a por, a boldogság alatt,
s hiába... Hiába nyújtóztam, nem jutott, csak egy falat...
S az a falat is... Óh, mily édes volt, de elvették tőlem.
Hiába sírtam: "Nem... Kérlek, csak őt nem!"

Én vagyok csak, kit szeretni senki sem tudott,
S kit senki sem hall? Egyedül én vagyok?
Én vagyok, én? Ki hiába szeretett,
csak megaláztak, s önzőn a szemembe nevettek.

Én, én? Egyedül csak a világon?
Kinek régi, kedves csókja ott ég még a számon...
S porigzúz minden kiejtett, tehetetlen szót,
s mióta egyedül hagyott, nem találom a jót...

és most képe ott ég a lángok között el,
s kérdésemre senki nem felel?!
Síri csend. Megőrjít! Rajtam nevet az élet.
Egyedül én, itt vagyok egyedül... óh, annyira félek..


Miközben felmondom a versszakokat, táncba kezdek, színesítve a műsorélményt. Egyetlen egyszer fordul elő, hogy rosszul ugrok és megbotlok. Nem sok választ el egy bokaficamtól, de összeszedem magam. Tovább folytatom a feladatom, mintha mi sem történt volna, s a végén tényleg mosolygok, pedig hááát... Nem mindennap teszem azt, ahogy a színpadra való kiállást sem. Illedelmesen meghajolok, előadásom végét kifejezve ezzel, aztán levonulok, és leülök vissza a helyemre. Szerencsére a táskám megmaradt, ami rátesz pluszban a hangulatomra. Azt viszont nem mondanám, hogy a vers nem teszi ezt. Nagyon elgondolkodtatóak a sorai számomra...
Szál megtekintése
Színjátszókör próbaterme - Sheela Lengrond hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium