Próba-móka

A napjaim unalmasan teltek, ezért úgy döntöttem, hazautazok. Senkinek nem tűnt fel, de apámék nem nézték jó szemmel, hogy meglógok a suliból. Sajnos Csengével nem találkoztam, pedig jó lett volna egyet hülyülni, mint régen. Igaz, anyuéknak egyedül is elég voltam, mire eljöttem, szépen kikészítettem mindkettőjüket a folytonos pattogásommal, és be sem állt a szám, csicseregtem nekik az iskoláról -amiben egyébként még mindig nem érzem magam olyan jól, mint a Roxfortban-. Amikor már nagyon nem tudtak velem mit kezdeni, lementem segíteni apunak az üzletbe. Amíg jöttek hozzá a kisdiákok, és vénemberek új pálcát venni, én fütyörészve és dúdolászva, na meg táncolva portalanítottam minden egyes dobozt. Oké, azért nem mindet kézzel, csak a negyedét. Utána meguntam, és egy pálcaintéssel lerendeztem a maradékot.
Mire visszaértem, már olyan információk jutottak a fülembe, hogy el sem hittem. Mágustusa, meg bál, és újra megalakuló körök? Ráadásul olyanokat is hallottam, hogy állatkertet akarnak a faluba... Ebből nem tudom mi igaz. Az összes közül a tusa érdekelt legjobban. Nem jelentkeztem volna rá, de szívesen figyelemmel kísérem, és szurkolok a legjobbnak.
A másik a színjátszókör visszavezetése, ami érdekelt. Ennek is utánajártam, és hát nem tudom mennyire volt jó döntés, de csatlakoztam a körhöz. Az amúgy is unalmas napjaimat talán kitölti a társaság, a színészkedés pedig azt hiszem, elég jól megy. Isabelle már hetek óta nem bukkant fel. Azt akartam, hogy meglepődjön Dmitri amikor visszatérek, és egy szóval sem fogom említeni, hol voltam.
Szerdán volt az első óra, amire hatalmas mosollyal készültem a szobámban. A kedvem mostanság az egekben van, örülök mindennek, és várom, hogy vége legyen a fránya sulinak. Mondjuk még nem tudom, mit kezdek magammal... Majd kiderül.
Sem az öltözködést, sem a sminkelést nem vittem túlzásba. Egyszerű fekete pólót, és farmert húztam, hozzá flipflop papucsot, és indulhatott a menet. Illetve, még mielőtt megérkeztem volna, kimentem a rétre, és a legszebb rózsaszín virágot a hajamba tűztem.
Hatalmas mosollyal léptem be a próbaterembe, és egyből kiszúrtam a már jelenlevő társaságot.
-Sziasztok! Bogár vagyok -a köszönéssel együtt be is mutatkoztam, ugyanis még szinte egyiküket sem ismertem. Na de majd ez megváltozik a jövőben.

Kinézet