A folyosóról betérve egy kellemes kis előtérbe érünk, ahol a titkárságvezető ül jobbra az asztalánál. Rajta keresztül lehet bejutást kérni az igazgatóhoz.


Ha belépünk az ajtón, szemben az ablak, előtte egy asztal, tele papírokkal, pennákkal, miegyebekkel. Mögötte az igazgató széke, előtte két bőr ülőhely az érkezőknek. Az oldalsó falakon könyvespolcok húzódnak a plafonig. Jobbra nyílik egy keskeny ajtó, amely a privát szobákba vezet. Balra egy kandalló, mellette cserepes növény a földön. A míves tapétájú falon egy óra és néhány kép függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=659423#post659423][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.12. 00:03[/b][/url]

Ez a beszélgetés még a felvételem napján zajlott le, azóta pedig voltam bent kétszer. Hivatalosan csak holnap kezdek, de nem hagyhattam, hogy ez így maradjon. A dobozok, irathalmok és valószínűleg egy oszlásnak indult hulla alatt van egy asztal, amit használni szeretnék. Az elődöm állítólag önként távozott, mégis kicsit olyan, mintha szánt szándékkal benne szeretett volna hagyni a slamasztikába. Viszont nem hagyhatom, hogy az első munkanapomon ilyen kupacok hátráltassanak. Állítólag az igazgató sem tervez bejönni ilyenkor, már ha hihetek annak, aki bemutatta a helyet, így békésen ellehetek a magam kis világában. Egy felrúnázott és hatszáz millió éves mp3 –as segítségével kizárom a külvilágot, miközben Schubert tökéletesen átveszi a hatalmat a káosz felett, amivel szembe kell néznem. Bizony, nem hiszi el az ember, de rajongok a komolyzenéért.
Mivel nem számítok rá, hogy bárki is lenne itt, így egész lazán vagyok. A fiatalságomból megmaradt, és még jó kviddicses melegítőmben feszítek, hátán még most is jól olvasható, hogy csapatkapitány – helyettes voltam, és a sárkány is olyan, mintha új lenne. A zöld felső alatt egy fekete ujjatlan van csak, a nadrágom szürke, nagy zöld RELLON felirattal a jobb oldalán. A hajamat magas kontyba kötöttem, hogy ne zavarjon, miközben a káoszon igyekszem úrrá lenni.
Nem akarok semmit mondani az előző kolleginára, de bizony nem hagyott itt könnyű feladatot, legalább két órája takarítok és szortírozok, bár akár mindent a kukába dobhatnék, akkor se lenne tragédia, mire elérek az asztallap első megnyilvánulásáig. A fáradtbarna asztallap unottan sandít rám, én pedig már most érzem, hogy jóban leszünk. Néhány fontosabb papír, egy NAGYON FONTOS feliratú mappa a kiemelt kupacba kerülnek, főleg mikor az utóbbiba belenézek. Vannak itt bajok.
Újabb másfél óra telik el, a fülemben már Vivaldi adja a ritmust, miközben én már tisztítószerekkel takarítom le az asztalt az utolsó pontjáig. A színe nem igazán tetszett ezért véletlenül a pálcám rábökött és én valahogy kimondtam a varázsigét, mire hihetetlen módon csodás vörösesbarnát öltött fel a hozzá tartozó székkel együtt, aminek a szövetét mágiával tisztítottam ki. Az asztalt is lehetett volna azzal, de tudom, hogy a mugli módszerekkel sokkal jobb eredményt érek el. Pincérnő vagyok, vagy mi a fene. A szemét, ami eddig az asztalon volt, két zsákban pihen az ajtó mellett, mert nem tudom, hogy hova vihetném őket, ez valahogy a tanulmányaim alatt sem érdekelt. Viszont lassan kész vagyok, már csak szárazra kell törölgetnem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=659601#post659601][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.12. 17:38[/b][/url]

Senki sem rázza úgy Vivaldira, mint én! Nem ám, csak viccelek, de hát egy bútordarab szárazra törlése, ha tetszik, ha nem, jár némi riszával. Viszont az, hogy egy férfi ember csak nézi, ahogy egy hölgy csípője ring és annyit se mond neki, hogy jó napot, az bizony nem szép. Illetve lehet, hogy mondott, de hát a mesterek egyike ugyebár éppen a fülemben dübörög. Az asztal viszont kész, elégedetten fújom ki a levegőt, nem mondom, megterhelő dolog, ha az embernek takarítania kell, de határozottan megéri. Amikor jövök, akkor már szép asztal fog várni, már csak pár kép meg az alapvető cuccaim, és kész is.
Büszke pofival lépek oda a táskámhoz, hogy egy kicsit megtisztogassam a kezem, és nyomjak rá némi kézkrémet. Épp az ősz végén járunk, amikor megfordulok, és, hát gyakorlatilag szívérgörcsöt kapok.
- Merlin szépreményű dédanyjára, maga ijesztő pasas!
Tegyük hozzá, hogy sosem találkoztunk, és fogalmam sincs, hogy ki ő. Úgy tippelem, hogy egy nagyjából velem egy idő tanár, vagy egy nagyjából velem egyidős perverz, szadista, gyilkos. Nem, nem a tanár az első megérzésem, és míg másnál a megérzés remekül működik, hát addig nálam csak dob egyet a káosztengeren. Gyorsan eloszlatom a kezemen a kencét, míg kirángatom a fülest a fülemből. És ilyenkor kellene ugye elfutni, mert mint minden horrorban, itt is megvannak a jellemzők: Csini lány, este, egyedül, van egy látszólag gyanútlan idegen, és csini lány mit tesz? Naná, hogy közelebb sétál hozzá.
- Jó estét, Oravecz Tatiana vagyok, az igazgató úr titkárnője, de ő most nincs bent. Segíthetek esetleg?
Nem mintha tudnám, hogy mi merre van, vagyis de, a fontosabbak mögöttem, a hónapos pizzamaradvány meg a kukában, de nem hiszem, hogy ezért jött volna, így a bemutatkozáskor kinyújtom a kezem felé barátságosan. Lehet, hogy kellett volna kérnem egy fényképes kalauzt a mostani tanárokról és iskolai személyzetről, mert amióta én itt gyerek voltam, kábé csak Felagund prof meg két rá hajazó morcos manó maradtak meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=659683#post659683][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.12. 21:32[/b][/url]

- Aaaaucs.
Ennyit tudok elsőre kinyögni, látszik, hogy egy pillanatra kiütközik a döbbenet az arcomra. Nos valóban, eléggé felfrissítették a tanári kart, nem mondom. Azt hiszem jobb lesz, ha ezentúl megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy kinek mit mondok, mert még a végén nagy bajba kerülök.
- Valóban… itt van. Persze. Rendben.
Amíg besétál, elhúzom az ajkaimat egy néma és hosszan elnyúló ííí-t kiadva magamból. Hát ez egy remek kezdet, biztos jó lesz a közös munka. És hogy milyen, hogy vaskalapos – e vagy sem? Fogalmam sincs. Olyan hűvös volt, mint a britek szoktak lenni. Vagy nem is hűvös, talán inkább érzelemmentes? Nem, inkább rejtélyes. Igen, a rejtélyes a jó szó. Miért is vele foglalkozok? Tök gázul nézek ki! Gyorsan, amíg van pár pillanatnyi időm, kibontom és megrázom kicsit a hajam, mert hát a haj ötven százalékot tud dobni az összképen. Mire visszatér, már rendezettebben nézek ki, mintha normális is lennék, pedig az egészen biztosan nem vagyok.
- Uram, én, sajnálom, hogy leszúrtam, csak nem számítottam önre. Aki idekísért csak az asztalomat mutatta meg, de semmi konkrétumot nem mondott.
Viszont most már legalább van asztalom, még egy kis munka és egész otthonos lesz a hely. Azon vagyok éppen, hogy aki belép ide, ne azt lássa, hogy hatalmas káosz tetején ül egy kicsi nő, és aki nem szimpatikus, azt megdobálja.
- A hölgy annyit mondott még, hogy szereti, ha nyitva van az ajtó, hogy bárki bejöhet, ez tényleg így van, vagy csak azért volt, mert nem volt titkárnője?
Igyekszem a pillanatnyi zavart felülkerekíteni, és mikor megkérdezem, már újra kedves, csicsergő a hangom, mint amilyen általában lenni szokott. Elég gyorsan vissza tudok lendülni, de ez nem jelenti azt, hogy otthon azért nem verem a fejem a párnába, mert nem vagyok normális és nem gondolkozom előre.
- Örülök, hogy végre megismerhetem. Van esetleg valami kérdése, ami felmerült önben az önéletrajzom láttán?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=659850#post659850][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.13. 21:01[/b][/url]

- Nem zavar, a korábbi munkahelyeimen is általános volt a hangzavar, de mégis szereztem egy diplomát.
Nem is rossz eredménnyel, az, hogy kitűnővel végeztem persze csak önmagam irányába kérkedés és önigazolás, másnak nem szoktam dicsekedni, csak annyit mondok, hogy van diplomám. Ezt viszont szeretem kihangsúlyozni, mert van egy emberréteg, aki egyszerűen alantasabb embernek véli a pincérnőket. Pedig bizony sokkal keményebb munka az, mint amilyennek látszik.
- Ez… családi defekt, de ne aggódjon, én vagyok a legkáoszosabb, szóval nem mindig lesz ez így.
Emelem fel a kezem védekezően, és ajkaim széles vigyorra húzódnak közben. Valóban, egy olyan helyen sikerült felnőnöm, ahol a porcica és a széthagyott papírok halálos ellenségek voltak, én pedig néha – legalábbis anyám szerint – szemétdombom királynőjeként trónoltam a ruhahalmon. Igaza volt, valóban nem voltam az a rendszerető fajta, de bár megtanultam rendet tartani, nem vagyok az a betegesen ragaszkodó fajta. Néha a kupi csak otthonosabbá teszi a környezetet. Ettől a gondolattól egy pillanatra megfájdul a tarkóm, pár gyerekkori tasli felelevenedett. Hányszor feleseltem anyámmal! A legtöbbször persze azt nehezményeztem, hogy másoknál van élet. Ő pedig közölte, hogy lehet költözni. Amikor megtettem és férjhez mentem Maximilianhez, akkor pedig egy világ dőlt össze benne, utólag teljesen jogosan.
- Jó nekem a ma is, sőt, ami azt illeti, jobb is. Holnap egy kedves barátomat is meg szeretném még látogatni, és csak úgy szeretném megtenni, ha már itt tudom, hogy mit vár el tőlem. Nagyon kínos lenne, ha nem tudnék mit felelni arra a kérdésére, hogy mit is csinálok itt, mert biztos meg fogja kérdezni, és tudja, néha elég erősen fogalmazok, ha nem tudom éppen, hogy mi a helyes válasz. Csacsogok… bocsánat.
Oké, elfogyott a levegőm, úgyhogy becsukom a számat, és sóhajtok egy aprót, még az ajkaimat is összezárom, hogy szinte elfehérednek. Ez nem valami elegáns, így egy kicsit enyhítek a szorításon, de annyira nem, hogy meg tudjak szólalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=660227#post660227][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.15. 21:47[/b][/url]

Mikor visszatér, figyelmemet már neki szentelem. Az a legtisztább, ha először elmondja, hogy mit szeretne, majd reflektálok rá, végül pedig új témákat dobok fel annak köszönhetően, hogy mit találtam a hatalmas kupacban, ami szerintem fontos. Mindenre bólintok, de nem felelek semmit, egyelőre csak figyelek, és gyűjtöm magamban a válaszokat.
- Nos…
Mondom én is, de csak viccnek szánva, remélem érti a poént, mert volt már pár ember, akivel meggyűlt a bajom, mert állítólag megsértettem, mert ő azt hitte, hogy gúnyolódom. Vigyáznom kellene arra, hogy néha miként reagálok, de hát az a helyzet, hogy az ilyen embereket élből ignorálom, mert nem tartom oknak a sértődöttségüket, hogy lemondjak más, értelmesebb dolgokról. Tudom, fejlődnöm kellene.
- Körülbelül öt napra van szükségem, hogy megismerjem az önhöz járó embereket, a következő hétre már magabiztosan fel tudom ismerni a helyzeteket. A korábbi munkahelyeimen fontos volt, hogy az arcokhoz neveket és tulajdonságokat, szokásokat kapcsoljak. Ha lenne egy fényképes lista a tanárokról, dolgozókról, akkor még könnyebben menne a dolog. Önre is emlékszem, még diákkoromból, három évig háztársak voltunk.
Most, hogy már nem ver úgy a kicsit szívem a perverz sorozatgyilkos elméletem miatt, meg leginkább a tény miatt, hogy valaki áll a hátam mögött, így azért könnyebb. Meg hát persze elteltek hosszú évek azóta, hogy utoljára láttam, és persze amúgy sem voltunk olyan nagyon beszélő viszonyba. Háztársak voltunk, én még kislány, ő pedig a nagyobb fiúk egy tagja, akikre abban az időben mi csak pirulva pillantottunk.
- Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy iratrendezőt. Szeretek ilyenekkel bíbelődni. Abba helyezném bele az aláírandó papírokat. Előre a fontosakat, utána a formanyomtatványokat, aztán azokat, amiket átolvasna, de mindegyikhez készíthetnék jegyzetet, hogy ha nincs ideje, de fontos, akkor is átlássa, hogy miről van szó benne. Hasznos lenne, mert így a későbbiekben én is tudnám, hogy mi hova tartozik.
Ez szintén családi betegség nálunk, mint a kettő. A nővéreim mindig jegyzeteltek, pár szó, egy érdekesebb gondolat, rájöttem, hogy sokkal hasznosabb, mint órákon át olvasni és próbálni bemagolni az anyagot. A rendszerezés szintén tőlük ered. A bátyám nem ilyen körültekintő, de neki meg mindig szívesen csináltuk meg. Ő élvezte, mi élveztük, később, amikor okosabbak lettünk ismertük csak fel, hogy amit mi játéknak hiszünk, neki inkább házimanó – képző. Eléggé uralkodó típus, de ez már nem az én gondom.
- Persze a halaszthatatlanokkal zaklatnám napközben is. Mindig itt lenne az asztalon, így bármikor elvihetné, ha napközben éppen úgy érzi, hogy van ideje az aláírásokra.
Megérintem az asztalt, jelezve a tervezett helyét, amennyiben rábólint a kezdeményezésemre.
- Pakolás közben találtam pár iratot, amik bár elévült dátummal rendelkeznek, de szerintem az ügyek még nem évültek el.
Megkerülöm a széket és felemelem az egymásra merőlegesen fektetett iratokat, és átnyújtom neki.
- Javaslat az iskolai manók fizetésének emelésére, jutalmazási rendszer bevezetésére. Ha szabad megjegyeznem, az emelés nem rossz gondolat, de a jutalmazás igen. Ha egy manó nem kap jutalmat, úgy vélem büntetni kezdi magát, mint amikor úgy érzik, rosszat tettek. Lehet, hogy egy ilyen megosztott díjazás is ezt váltaná ki.
Nem tudom, mennyire tehetek javaslatot, de majd most elválik, hogy mennyire vevő rá az igazgató, ha a titkárnője beleártja magát.
- A második az erdő újrafelosztásának és a határok élesebb kijelölésének kérelme, a kentaurok kezdeményezése, ugyanis több iskolai diák is háborgatja a területüket, a legtöbben heccből, bátorságpróbából. Ez egy jó éves kérvény, március közepén íródott, de talán még lehet velük egyezkedni. Ez az utolsó pedig a prefektusok éjszakai járőrözésének maximalizálása. Egyesek túl sokat járnak ki éjjel, míg társaik inkább alszanak, javasolják, hogy egy prefektus egy héten csak egy napot járőrözzön és ne háztársával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=660258#post660258][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.15. 23:02[/b][/url]

- Ennek örülök, legalább valakiben nyomot hagytam. Illetve már három valakiben, bár Felagund professzort igyekszem kerülni, mert egyszer véletlenül lyukat égettem a nadrágjába, és hát a bőrébe is.
Nem volt szándékos, billegett az asztal, kitámasztottam hát a tankönyvemmel, ő észrevette az óra vége előtt, leordította a fejem, hogy mit képzelek magamról, azonnal szedjem ki. Én próbáltam elmagyarázni, ő ordított tovább, így hát kihúztam. Na jó, szólhattam volna neki, hogy akkor borul a bájitalom, de nem tettem. A lötty meg a keverés hirtelen megváltozásától megszilárdult és egy az egyben ráugrott a férfi jobb térdére, kimarva az anyagot. Én meg csak néztem, hogy ez mégis hogyan történhetett. Nekem tetszett, neki nem, érthető okokból.
- A vezetéknevemre is emlékszik? Nem használom, csak azért. Nem szeretném, ha mások tudnák, Bárciánnak is meg fogom tiltani, hogy kimondja.
Na nem mintha annyira számítana, de nem tartom magam oda valónak, az anyám meg úgy csinál, mintha nem is léteznék, ráadásul defektes is vagyok, így hát eleve nem kezelt túl jól, túléltem, megerősödtem, felnőtt lettem, és van családom, amibe ők nem tartoznak bele, a volt férj 4.0 pedig megengedte, hogy a vezetéknevét megtarthassam, elvégre ő dobbantott.
- Biztos benne?
Nem, ez valóban nem a megszokott, viszont igazán örülök, hogy ennyire nyitott. Muszáj sétálnom, meg intézkednem közben, mert ha egész nap csak ülnék, akkor valószínűleg felrobbannék.
- Ennek nagyon örülök, mert szívesen, ha kell, elmegyek bármerre, akár a kentaurokkal is tárgyalok. Nem tudok ugyanis egy helyben ülni, haladnom kell, de egészen estig tudok maradni, sőt, késő estig is ha kell, mert a gyermekemre az unokahúgaim valamelyike vigyáz délután jó pénzért, így tényleg addig maradok, ameddig csak szüksége van rám. És a diplomámnak hála, helyettesíthetek is tanárokat, ha arról van szó, csak ne bájitaltanra kelljen bemennem. Óóó és tudom, hogy miként kell felöltöznöm, csak gondoltam takarításhoz jó lesz.
Vigyorodom el a mondandóm végeztével, egy kicsit ki is húzom magam, mintha olyan nagyon eminens lennék, pedig az nem az én szakterületem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=660772#post660772][b]Oravecz Tatiana - 2017.02.18. 21:14[/b][/url]

- Ez rendes magától, köszönöm.
Tényleg hálás vagyok neki, mert nem szeretem ha tudják. Én nem tartozom oda, és ettől nagyon boldog vagyok. Ahogy felnőtt lettem, férjhez mentem, hátrahagyva a családnevemet és ezzel együtt egy hatalmas terhet is a vállamról, mert igenis teher tud lenni az, ha nem vagy olyan, mint a többiek. Tény, hogy én kifejezetten örültem neki, hogy nem vagyok olyan, mégis a nyomás kellemetlenül hatott rám.
- Az nem kifejezés, ő a legjobb barátom azóta, hogy beléptem a kastélyba.
Azóta persze hosszabb – rövidebb időkre mindig elszakadtunk egymástól, de a baglyok szerencsére akkor is megtaláltak minket. A válásomról viszont csak annyit írtam neki, hogy elválok és hogy a nővéremhez költözök, pedig bőven van még mit mondani, de ezt majd akkor, ha már egy helyen leszünk, mert vannak olyan dolgok, amiket jobb úgy megbeszélni, hogy tudom, átkarol vigasztalón, ha kell, és nem csak értetlenkedve nézi a könnyektől szétfolyt tintát.
- Rendben, csak gondoltam jobb, ha tudja, hogy attól még, hogy Eszti van, én elég rugalmas vagyok, és szerencsére elég sok segítségem van itt.
Nem is gondoltam volna, hogy a fél családom a faluban lakik, szerencsére a normálisabb fele, azok az emberek, akiket tényleg szeretek a családomnak tekinteni, úgyhogy ha kell, akkor nagyon szívesen beugrok bármikor és bárminek. Szeretek pörögni, és most az a legjobb terápia a számomra, ha dolgozhatok, mert ez legalább eltereli a gondolataimat.
- Akkor ön általában mindig elérhető itt.
Azt hittem a faluban lakik, de így akkor szerencsére közelebb van, ha ég a ház. Mondjuk nem szeretném a lakrészében zaklatni, de tudom, hogy ez egy megnyugtató pont számomra. Be is kukkantok az irányba, ahova mutat, és biccentek hozzá. Megjegyezve.
- Szép estét!
Köszönök el én is, és egy jó fél óra múlva távozóra veszem Az én dolgom elvégeztetett, holnap már kezdhetem is a munkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=684114#post684114][b]Oravecz Tatiana - 2017.06.05. 15:28[/b][/url]

Ez bizony sosem könnyű. Összeszámolni a vagyont, visszaemlékezni, hogy mi is volt ott, mi az, ami hiányzik, és ami megmaradt, az mennyire roncsolódott. Ezt teljesen át tudom érezni, a négy válásom során végbemenő vagyonmegosztásos cécóra emlékeztet. Bár ez nem az, mégis olyan. Listába venni egy ember életét. Palásthy urat megkértem, hogy négyre jöjjön hozzám, felmérjük együtt a károkat. Előzetesen voltam már lent, megnéztem a kiégett lakóépületet, megszemléltem a belső kárt, nagyjából megbecsültem, hogy milyen összegbe kerül majd a renoválás, mi az, ami visszaállítható, és mi az, amiből újat kell vásárolni. A berendezés maga az iskola tulajdonát képezte, egy egész szemléletes listám van róla, hogy mik is voltak itt, de tényleg, az utolsó képkeretig fel van sorolva minden, így ez a része könnyű volt. A gond utána kezdődik. A személyes kár.
Az igazgató úrnak ma el kellett utaznia, a minisztériumba hívták, a levél elég homályos volt, ketten próbáltuk kisilabizálni, hogy a túlontúl hivatalos szöveg mögött mennyi értelem van. Persze ő nagyon szépen fogalmazott, azt mondta precíz és magasztos, míg szerintem egy túlértékelt, bunkó és lenéző nő keze nyoma a levél. Különben is Zsüsztinnek hívják a levél megfogalmazóját. Komolyan. Malundoszky Zsüsztin Abélia. Szegény asszony. Vagy a gyerekem a szegény, mert az anyja képes volt neki az Oravecz Eszter Klára nevet adni. Felháborító. Remélem azért nem fogja egy életen át megnyomorgatni ez a kis lelkét. Ilyenkor mindig úgy aggódok a jövője miatt. Mármint ő egy Oravecz, nem kéne aggódnom, de addig még sokat változhat a világ. Lehet, hogy jobban járt volna egy Milagros Marichuy-jal, mint egy Eszter Klárával.
Amíg várakozom, hogy eljöjjön a négy óra, előkészítem a feljegyzéseimet, illetve a már elkészített hivatalos iratot. Amit eddig megtudtam, azt már szép hivatalos formába öltöttem, nem Zsüsztinesen, hanem Tatianasan, oké, én is beállhatok a hülye nevűek sorába, de nekem legalább orosz az anyám, tehát van mire fogni. Főzök egy kávét, és kikészítek némi hideg almalevet is. Nem tudom, hogy mit szeret inni, de a választás jogát megadom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703266#post703266][b]Oravecz Tatiana - 2017.09.21. 21:20[/b][/url]

Az a baj a tanévkezdésben, hogy amíg Eszti csak óvodás, az iskolai és óvodai összeg közötti különbséget, vagy annál egy kicsit többet, magamra költöm. Így van ez most is, az új cipőmben, aminek a sarka végre olyan magas, hogy felérem azokat az iratokat is, amiket eddig csak akkor tudtam, ha felálltam az asztalomra. Aztán, a szoknyám nem új, de a felsőm igen, és megvallom az elején féltem is, hogy mit szól majd az igazgató a sejtető csipkéhez, de végül nem szólt semmit. Szóval vagy tényleg nem is hatja meg a női nem, vagy csak nem olyan vészes, mint amilyennek én láttam, amikor ma reggel belenéztem a tükörbe. Az az igazság, hogy imádom, szóval a problémán viszonylag gyorsan túl is lendültem.
Az asztalomhoz kis cetlit írtam a mai napi teendőkről, és nekiálltam szépen kihúzni azt, ami már kész. Kivittem a leveleket Hajnalkának, meg Bárcinak, elmentem a gyengélkedőre felvenni a készletrendelést, bevittem a fontos postát az igazgató úrnak, megválaszoltam helyette a tiszteletkörös leveleket. Ennek utolsó példányát fejezem be körülbelül, amikor a férfi a folyosóra ér, így még éppen van annyi időm, hogy felkeljek, és egy kicsit nyújtózva ugyan, de még le tudjam venni azt a mappát, amibe az általam írt levelek másolatát teszem. Szeretem, ha rend van, és minden visszakereshető, hiszen ezekkel nem zaklatom Hercegh urat, csupán megírom őket, és aláíratom. Így amikor leteszem a mappát az asztalom szélére, csak akkor pillantok fel, és állok meg hirtelen a mozdulatban.
~ Szent szalmiákszesz! Egy félisten! ~
Fogalmam sincs, hogy ki ő, mit csinál itt, miért jött ide, de nagyon szeretném, hogy maradjon, hosszan. Pislogok kettőt, nagyon ciki, mert biztos bolondnak néz, hogy úgy szorítom a mappát, mintha az életem múlna rajta, miközben őt nézem, nem több, egy negyed perc, amíg megteszem, de milyen szép és élvezetes negyed perc az.
- Jó napot!
A hangom talán egy kicsit magas. Valószínűleg most normális emberi, mert alapból kicsit mélyebb annál, mint amit a méretemhez párosítani tudnának. Hihetetlenül vélakék szemeimet (<3) a férfi szemeibe merítem, ami nem a legbölcsebb döntés, sosem tanulok a hibáimból. Lehet mégsem szerencsés, ha a mostani után megint találkozunk, mert bolondnak fog nézni. Teljesen jogosan.
- Az igazgató úr nincs bent, a polgármester úrhoz ment a faluba. Segíthetek?
Feltételezem, hogy a félisten ugyanis hozzá jött, elvégre mit tehetnék én érte? Az elmém egy mocskos részében tudom a kérdésre a választ, de ez az amúgy is romlott intézmény legalább némileg próbálja meg megtartani méltóságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703509#post703509][b]Oravecz Tatiana - 2017.09.23. 11:44[/b][/url]

- Óóó… Őszinte részvétem.
Szóval házvezető a rellonnál. Akkor ő is egyike a büntetésben lévő auroroknak. Emlékszem arra a diskurzusra, amikor a minisztérium megkereste az igazgatót, és az irodában egyezkedtek. Kriszpin nem híve a csukott ajtóknak, de akkor, miután bevittem a kért kávét és pogácsát, megkérte, hogy csukjam be az ajtót. Akkor már tudtam, hogy ez komoly. A végén pedig adott egy listát az évben házvezetői és/vagy tanári pozíciót betöltő emberek neveivel. Azt kérte, jegyezzem fel őket, és írjam bele a hivatalos év elejei köszöntőjébe. Nem sokat beszélgettünk erről, de éreztem, hogy azért a dolog hagy maga mögött némi feszültséget.
- Állok rendelkezésére.
Húzom ki magam és segítőkészen nyúlok az iratok felé. Csak a szokásos, amit minden tanártól bekérünk akkor, amikor meghirdetjük az állásokat. Az efféle eljárásra alapvetően nincs szükség, mivel a pályázati anyagot szoktuk iktatni. Természetesen a sikerteleneket visszaküldjük, épp ezzel foglalkoztam, mikor a férfi érkezett. Nem sok elutasított van idén, de amikkel bővültek a tárgyak, azok igencsak érdekfeszítőek, bárcsak most lennék én is diák.
- Mr. Warren iratait nem hozta magával? Fél tőlem, mint a tűztől, azt hittem elküldi valakivel.
A gondolatra, hogy Dwayne mennyire kerül engem, belül gonosz kis mosolyra húzódok, de kifelé csak egy ártatlan kérdésnek hat a dolog. Nem akarom én piszkálni, ő se piszkált engem, de mégis, én megpróbáltam a barátja lenni, hiszen a nővéremmel szembeni gondolataink is hasonlóak voltak, amikor meglépett, de úgy tűnik, nem kér belőlem, sőt, úgy kerül, mintha tényleg félne, hogy még a végén megátkozom. Nem mintha lenne rá okom, szóval egy – egy ilyen elejtett mondattal piszkálom.
- Én is rellonos voltam, de akkor még másabb volt a helyzet.
Nem volt ennyi tini terhesség, nem voltak ekkora drámák. Volt egy fiú, akit sokszor bántottak, még akkor, amikor én elsős voltam, Charlie, azt hiszem így hívták, aztán voltak rossz arcok, mint Raziel Black, de ő hol eltűnt, hol visszajött, meg az a másik fiú. Inkább a bandázás volt a népszerű, az egymás szivatása, nem ez. Közben persze dolgozom is, előveszem a pálcám, és szépen elkezdem lemásolgatni az iratokat.
- Az eredetit sosem tesszük el ezekből.
Magyarázom kedvesen neki, miközben fel – felpillantok azokba a szemekbe. Hát nem igaz, hogy ilyen férfit küldtek ide. Hogy fognak így majd a hormontúltengésesek odafigyelni? Hiszen még én is nagyon kell, hogy koncentráljak, pedig csak egyszerű másolást végzek.
- Az órarendet, a házvezetői kinevezését, a diákok listáját a tanév kezdete előtti délutánon veheti át. Az új diákok listáját a beosztást követően. Úgy szoktuk csinálni, hogy a vacsora alatt összeállítom mindenkinek a listát, és még a desszert előtt odaadom, így amikor kísérik fel őket, akkor már nagyjából látják, hogy kik kerültek önökhöz. Minden évfolyam órarendjét átadom, de ha konkrétan diákot szeretne tudni, akkor bármikor bejön hozzám, megmondom, hogy éppen hol tartózkodnak. Ezen kívül bármilyen kérdése van, örömmel állok a szolgálatára. Hozott magával fényképet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703535#post703535][b]Oravecz Tatiana - 2017.09.23. 14:41[/b][/url]

- Majd megtapasztalja. Oda az izgalom, ha lelövöm a poént.
Megengedek magamnak egy kacsintást is, elvégre hamarosan kollégák leszünk. Persze én csak heti pár órában tanítok, azt is azért, mert jól jön a plusz pénz, ugyanis most már önállósodnom kell, a nővérem elköltözött, és életemben először szembesülök azzal, miért is "kiadás" a kiadás szó. Ki kell adnom, és bizony nem önszántamból, hanem mert köteleznek rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék, világ életemben kocsmákban és pubokban voltam alkalmazásban, jobban meg tudtam ítélni azt, hogy milyen italt kér valaki, mint bárki a környezetemben. Aztán persze érzékeltem, hogy ez itt annyira nem elfogadott, benyomtak erre az állásra, most meg megpályáztam egy ilyet teljesen önállóan. Ha már van egy ilyen lehetőség, hát kihasználom, aztán meg majd elválik.
- Képtelen lennék rá. A hűség az egyik alappillére a magunkfajtának.
Valahogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy ő máshova járt volna, biztos, hogy a rellonnal rokonságban álló valamely ház egyikébe. A papírjai másolása közben pedig azt is meg tudom, hogy kígyó volt. Mondtam én.
- Amikor maga negyedéves volt, akkor én is ott tanultam, cserediákként. Milyen kicsi a világ, nem? Simán rosszalkodhattunk volna együtt.
A rosszalkodás gondolatára szélesebbre húzódik a szám. Nem emlékszem rá, bár ezeket a szemeket meg kellett volna jegyeznem. Persze a program akkor még gyerekcipőben járt, mert hiába voltunk ott, nem sok közös óránk volt, meg nem is úgy tanítottak, ahogy itt. Meg aztán sokat kirándultattak minket. A faluba, a környéken. Emlékszem, egyik éjjel az erdőbe sétáltunk, eltévedt a kísérőnk, és majdnem elvitte egy furcsa fejű kentaur. A lányok persze, akik velünk voltak, elkezdtek azon elmélkedni, hogy milyen lehet a kentaurok földje, de én biztos voltam benne, hogy nem akarom megtapasztalni.
- Ezek szerint maga sem olyan jó fiú. Helyes.
Lapozás közben felpillantok rá, az egész testtartásom ösztönösen árulkodik arról, hogy izgalmasnak és vonzónak tartom. Négy férjjel a hátam mögött egy hegyi zárdába kellene elvonulnom, nem vadászni. De tegyük hozzá, amióta itt dolgozom, egész jó kislány voltam. Nem volt olyan, aki érdekelt volna, úgy igazán. A jó hírnevemnek meg még a végén annyi, ha Mr. Magnus a közelemben van. Egyelőre persze tartom magam... vagy legalábbis valami olyasmi.
- De mogorva. Ezt maguknak az akadémián tanítják?
Fordítom felé a képet vigyorogva, majd egy nyomtatványt veszek elő, amit már előkészítettem. Két - három adat hiányzik, de azt majd a papírokról bepótlom. Most csak rávarázsolom a képet a nyomtatványra, majd lapozok kettőt, és felé fordítom.
- Erre azért van szükségünk, hogy az igazolványát elkészítsük.
Teszem hozzá, mert ezt minden második ember sápítozva meg szokta kérdezni.
- Mosolyogna nekem? Cserébe én is megteszek magának valamit, amit kíván.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703659#post703659][b]Oravecz Tatiana - 2017.09.24. 00:31[/b][/url]

- Párbajszakkör…
Úgy csinálok, mint aki gondolkozik, de nem. Pontosan tudom, hogy eszem ágában sem volt olyan dolgok közelébe menni, aminél esetleg kárt szenvedek. Márpedig a Hogwarts gárda pont ilyen volt. Más tanterv, más életkor, más erősségek. Bőven elég nehézség volt neki, hogy én voltam a „Machay”, aki nem rendelkezett a vélákra jellemző különleges kisugárzással. Később, mikor kitagadtak, és „Mácsai” lettem, akkor is tudták, hogy elméletileg világítanom kellene a férfi szívekben, és lásd, mégsem. Az élet, kegyetlen.
- Talán maga volt az, aki megtanította, hogy hogyan fogjam helyesen a pálcát.
Ártatlanságnak nyoma sincsen, ahogy az alsó ajkamba harapva kuncogok egy kicsit. Ajj, mivé lesz a világ, ha ennyire nem tudok viselkedni? Viszont annak kifejezetten örülök, hogy a diri lent tárgyal a mesterrel, mert ha itt lenne, akkor nem mernék én sem ilyen nagyszájú és merész lenni. Nem tennék kétértelmű kijelentéseket, és nem kacérkodnék úgy, hogy abból egyértelmű legyen elég sok minden, aminek egyértelműnek kell lennie.  
- Óóó, akkor, ha én egy BJH lennék, akkor maga szaladna, hogy megmentsen?
Pillantok fel rá úgy, mintha éppen megcsillannak a korona a fején, és máris mondaná, hogy igen cicám, neked is adom a fél királyságomat, ha arról van szó. Na, nem mintha én ilyenre vágynék. Igazából csak rohadtul életképtelen vagyok hosszútávon egyedül, és kell, hogy olykor, ha csak rövid időre is, de tartozzak valakihez. Most, hogy a nővérem is dobbantott, egyedül vagyok. Ráhel inkább az iskolában, Eszter az előkészítőben, olykor a nővéremnél, vagy Sean nálunk, de ennyi. Ez a helyzet olyan fura. Amióta nem otthon lakom, általában házas vagyok.
- A világ legrosszabb fotói az igazolványképek. Az enyémet sosem láthatja senki, olyan vagyok rajta, mintha félig manó lennék.
Ráadásul ki is fehérítik a képet, mintha muszáj lenne, így rendesen olyan hatást kelt, mintha egy manó két nagy kék szemmel nézne rájuk.
- Négy férjem volt, úgy véli meg tud még lepni?
Lehet, mondjuk, hogy pont én leptem meg ezzel, általában meglepődnek. De ez tradíció a családban. Az elsőszülött egyszer, a másodszülött kétszer, ha a nővérem hozzá ment volna Warrenhez, akkor ő háromszor, én pedig négyszer házasodtam. El is titkolhattam volna, de az ilyen kibukik, főleg, hogy az egyik kis mocsok még rendszeresen az utamba is téved. Nem tisztem ferdíteni. Próba cseresznye alapon azért előrébb hajolok picit, hátha nem riad el.
- Egy mosoly képes megváltoztatni a világot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703715#post703715][b]Oravecz Tatiana - 2017.09.24. 16:23[/b][/url]

- Bárcsak lenne mire emlékeznie.
Játszi könnyed sóhajjal tűzöm meg mondandómat. Az a nagy helyzet, hogy pontosan tudom, hogy ki volt. Mivel a mi korunkban – borzalmasan öregnek érzem magam ilyenkor –, még nem volt szokás az, hogy aki éppen szembe jön, megismerhet minket mindenhonnan, így az én első „áldozatom” az első férjem volt. Azóta se voltam nagyon mással, csak a házastársaimmal, leszámítva a Kristóffal való házasságom egy – egy szakaszát. Inkább miatta, semmint miattam éltük azt a nyitott házasságot.
- Még szerencse, hogy ez a mágiaág olyan dinamikusan fejlődik. Ha az alapokon már túl is vagyunk, még mindig ott vannak az újítások. Úgy vélem, mint kollégák, számos új ismeretet adhatunk át egymásnak.
Ezt olyan komoly arccal mondom végig, amennyire csak tudom, ám, ahogy felpillantok rá, és összetalálkozik a tekintetünk, muszáj lehajtanom a fejem, mielőtt kitör belőlem a nevetés. Hihetetlen a mi világunk, hogy ennyire körmönfontan kell leegyeztetni azt, amit két mondatban is el lehet intézni, ráadásul a világ szinte minden területén megértik. Mégis, itt az iratai másolgatása közben, olyan szinten elmerülünk a legkülönfélébb ráutalásokban, hogy az már szinte művészet.
- Én nem szoktam adósa maradni senkinek. Így ha tesz értem valamit, hát megfizetem az árát, bőkezű emberként tartanak számon.  És egészen biztos lehet benne, hogy készül. Várjon csak!
A táskámhoz lépve kiveszem az pénztárcámat, azt a tipikus hosszúkás, nagy tárcát, ami piros színben pompázik. A zöldekhez vagyok hű, nem az, de a piros pénztárca vonzza a pénzt, és nekem erre nagyon nagy szükségem is van. Kiveszem az itteni igazolványom, és átnyújtom neki.
- De ne mondja el senkinek. Ez se lenne rossz, de mégis. Ez az első itteni napomon készült. Hirtelen kellett, és azt mondták csak gyorsan lekapnak. Hát gyorsan tették. Még szerencse, hogy idén kapok újat.
Sosem mutogatom, mert szerintem borzalmas. A hajam kócos, a szám nyitva, a fogaim látszanak. Ehhez hozzájön egy enyhe undor az arcomon, ami éppen csak azért van, mert picit másnaposnak sikerült lennem. Jól indítottam az itteni karrierem, de hát valamikor meg kellett ünnepelni, hogy felvettek.
- A harmincas éveim elején vagyok, ha ez akasztotta meg. Csak elég sok mindent belesűrítettem tizenhét és harminc közé.
Láttam a pillanatot, amikor teljesen lefagyott. Én vagyok a pszichológus testvér kijátszásának istennője, majd pont ez nem tűnik fel, ugyan kérem. Szóval igyekszem megnyugtatni, hogy nem vagyok én olyan vészes korban, mint azt az élettörténetem engedni következteti. Csak tényleg sok mindent tettem ennyi idő alatt. Valószínű azonban, hogy ha újrakezdhetném, akkor is pont ugyanígy járnék el.
- Eddig senki sem érdemelte meg, hogy elmenjek vele vacsorázni egy mosolyért. Ha viszont nem mosolyog nekem most, akkor vacsorázhatunk együtt holnap.
Ajánlom fel a lehető legközelebbi időpontot. Ma azért még nagyon korai lenne, mert hát már rég készülődnöm kellene azért, hogy minden pontom tökéletesen alkalmas legyen egy vacsorához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=703812#post703812][b]Oravecz Tatiana - 2017.09.24. 20:49[/b][/url]

Muszáj nevetnem, mert nem hittem volna, hogy ez a mai nap ilyen eseményt is hoz az életembe. Lehet jobban jártam volna, ha eleve a minisztériumba megyek dolgozni? Elfordítva a fejem próbálom egy kicsit az enyhe zavart mulasztani. A válásom óta, vagyis több, mint egy éve nem volt ilyenben részem. Ha utánam fütyültek, eleve nem foglalkoztam velük, itt a férfi tanárok egy része házas, ami eleve kizárt, másik fele meg hírbe hozható a diákjával, ami szintén kizárt. Ez a férfi viszont új még itt, és nem tűnik sem házasnak, sem fejletlen diáklányokra vágyódónak. Széles mosollyal pillantok vissza, és egy kicsit megcsóválom a fejem.
- Kedvemre való férfi magam, Mr. Magnus.
Attól még, hogy könnyen egy hullámhosszra kerültünk, nem jelenti azt, hogy nem kihívás ez az ember. Szerintem az, és valljuk be, imádom a kihívásokat. Bár korábban ismertem volna, lehet, hogy egy csomó kellemetlenségtől megkímélhettem volna magam. Persze el kell fogadni, hogy minden okkal történik, és minden épp a jó pillanatban történik majd meg velünk. Én hiszem, hogy ez a mostani is okkal történik, és hogy ebből még lehet jól kijönni. Ennek most van itt az ideje, lassan minden elcsendesedik az életemben, kellett jönnie valakinek, aki felforgathatja az unalmas hétköznapokat. Már csak abban reménykedem, hogy tényleg jó is lesz ez.
- Kegyetlen. Pedig nagyon érdekelne, hogy milyen volt fiatalon. Annyira nem hiszem, hogy vészes lenne. De ez is csak egy kihívás. Életben tartja a lángot.
Apróságok, én pedig nem ijedek meg az ilyesmitől. Nem akarok olyan lenni, mint az ismerőseim többsége. Ha akadályba ütközik, és akadály alatt értjük azt, hogy előre szeletelteti-e a kenyeret a pékségben vagy sem, megriad. Engem a súlyosabb helyzetek se riasztottak el soha. Jót tett a munkakörnyezet, ami eddig körülvett, jót a férfiak, akikkel dolgom volt. Összességében örülök, hogy olyan vagyok, amilyen, és ezt nem félek kamatoztatni.
- Remélem, méltó leszek rá. Mondja, hogy mikor és hol, és ott leszek.
Picinykét, de tényleg csak egy picit közelebb hajolok, miközben visszanyújtom a papírjait. Végeztem velük, sajnos, pedig igazán el bírnék viselni még egy kis munkát.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=712077#post712077][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.17. 20:34[/b][/url]

Tekintve, hogy a nővérem hamarosan akkora lesz, mint egy lufi, a hétvégén elégedetten néztem körbe a szekrényébe, és mondtam meg neki őszintén, hogy mi az, amit már nem fog többet felvenni. Így lett tíz új ruhám, ami szerintem egy elég jó felállás, nagyon ügyesnek érzem magam. Tehetséges nőszemély vagyok.
Ennek a sikeres fogásnak köszönhetik a másodévesek, hogy ma olyan órát kaptak tőlem, ahol kiélhették a kreativitásukat, és színezhettek. Oké, az igazsághoz az is hozzájárul, hogy összesen négyen voltak az órámon. A többiek részt vettek abban a fogadásban, ahol szó szerint csak belenyaltak az órai bájitalba, arra fogadva, hogy ki fog előbb elaludni. Egy hibás összevalónak köszönhetően azonban alvás helyett egy egészen más tevékenység miatt vannak most ott. Az biztos, hogy a szervezetük alapos tisztításon esik át. Hülye gondolat elhinni, hogy egy másodéves, éjjel, prefektusokat kerülgetve, helyes hozzávalókat lop a szertárból. Nem is baj, nem sok kedvem volt amúgy sem rendes órát tartani, szóval még jó, hogy van egy gyerek otthon, akinek köszönhetően van egy csomó színező is leledzik a házban, hozzá meg mindenféle filctoll, ceruza, toll. Így hát egészen kellemesen telt ez a háromnegyed óra.
Visszasétálva az eredeti munkaállomásomra, őszintén, körül sem nézek. Tudom, hogy Kriszpin még nincs itt, a naptár szerint valószínűleg nem is jön ma be, így szegény Lucának háttal lepakolok a kezeimből dúdolgatva. Békésen elrendezek mindent, és csak amikor a bögrémet felveszem, akkor fordulok meg.
- Jesszus! Ne haragudj, nem vettelek észre.
Nem is éreztem, hogy néznek, pedig általában feltűnik, ha van itt még valaki. Most viszont semmi. Rendesen, semmi. Öregszem. A bögrét inkább visszateszem a helyére. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de valahogy nem is szeretnék elkezdeni összeesküvés elméleteket gyártani, mert csak magam alatt vágnám a fát.
- Az igazgató úr nincs most itt, tudok neked segíteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=712320#post712320][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.21. 17:29[/b][/url]

Lucus

Gyorsan lepakolok mindent, de közben figyelmesen hallgatom Lucát. Szerencsés eset, hogy nő vagyok, mert így legalább tudok egyszerre több mindenre figyelni, míg a szakmai előéletem - a pincérnősködés kocsmákban -, hozzásegített ahhoz, hogy gyorsan el tudjam helyezni a félinfókat. Így teszek most is, miközben a mondat végére ér, már veszem is elő a megfelelő papírokat.
- Nem, Kriszpin nem foglalkozik ilyesmivel, ezt a hivatal küldi ki válás vagy házasság... esetén.
Egy leheletnyit talán megakad a hangom abban a pillanatban, hogy kimondom: házasság. Nem is kell a papírra néznem, hogy tudjam az áll benne, mégis, automatikusan kinyújtom a kezem a nő felé, hogy átvegyem tőle őket. Nem pillantok rá azonnal, hanem előbb besétálok az igazgatóhoz, és kihúzom az egyik fotelt, ami bent árválkodik.
- Jobb, ha leülsz, mert ez egy kicsit hosszú folyamat. Szoktak itt székek lenni, de őszintén szólva, nem tudom hova lettek. Már két napja keressük őket. Úgy vélem, komoly csíny áldozataivá váltak.
Tetetett szájelhúzással jelzem a szomorúságomat, mert eléggé megkedveltem őket. Csak ezek után ülök le, és egy néma sóhajtással hajtom szét a papírokat, melyek igazolják, hogy mostantól Mrs. Liebharttal van dolgom, és nem Czettner kisasszonnyal. Furcsa így látni Max nevét, meg kicsit furcsa az egész. Nem azért, mert bármit is akarnék tőle, hanem mert olyan csúnyán váltunk el. Azóta nem beszéltünk, azonban ő fogta magát, és megnősült, én pedig nem tudok mást csinálni, mint nézni a gyerekemet, és felmérni az esetleges vonásokat, melyekben eltér tőlem. Amióta pedig tudom, hogy biológiailag egy Liebhart, egyre több mindent fedezek fel benne, ami hozzá kapcsolódik. Bárcsak vissza lehetne ezt az egészet fordítani. Jól megvoltunk mi ketten, és nem éreznék most gyomorgörcsöt és bűntudatot, miközben a papírokat töltöm ki.
- Azt mondtad, hogy legutóbb. Voltál már férjnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=712806#post712806][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.25. 14:04[/b][/url]

Szóval férjhez ment, akkor egészen jól tippeltem be a helyzetet. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Nem, tényleg nem a helyzettel van bajom, csak eleve túl sok minden kavarog benne, a Liebhart név miatt, most meg békésen töltögetem ki a papírokat, ahol egy újabb asszonyt rögzítek be az életébe. Végül is, nekem is volt három, nem szólhatok.
- Egy komplett ágy?
Pillantok fel csodálkozva, a korábbi gondolatokat mélyre száműzve. Kicsit olyan vagyok ebből a szempontból, mint Scarlett, az Elfújta a szélből. Majd holnap ráérek belegondolni, most egyszerűen nincs hozzá kedvem/energiám/hangulatom. Én nem is vagyok az a fajta ember, aki az ilyeneken kiakad, sőt, nem is hiszem azt, hogy jogom lenne kiakadni, így aztán szépen eltárolom a problémát valahova mélyre, és leírom az újabb adatokat.
- Jesszus, milyen fiatal vagy!
Döbbenek meg, leginkább azon, hogy megdöbbentem. Azt hiszem, ez az a pillanat, hogy elkezdtem belegondolni, hogy mennyi idős is vagyok. Sok, nagyon nagyon sok. Oké, mentségemre legyen írva, hogy ennyi idősen én is férjhez mentem a tervezett igazihoz, ami három után már illendő volt, sőt, Eszti is úton volt, de akkor is, más lassan harminckét évesen belegondolni abba, hogy az ember volt huszonnégy is. Mindenesetre már a nagy ledöbbenésben eljutok a második oldalig, mire elmeséli, hogy villámlátogatást tett. Muszáj elnevetnem magam, mert nagyon tetszik ez a szó.
- Reméljük, ez hosszabb életű lesz akkor, csak ne engedd vélák közelébe, azok nagyon veszélyesek.
Én maximum Dwayne Warrenre fejtettem ki eddig hatást, de csak azért mert olyan gyenge a csórikám, hogy a kviblivélaságom is vonzza, hát azzal meg nem nagyon tudok mit csinálni. Szerintem vicces, de elhiszem neki, hogy nagyon kellemetlen lehet.
- Mivel friss házasok vagytok, bele kell írnunk azt is, hogy terveztek-e gyermeket az elkövetkezendő öt évben, illetve, hogy ha van szobád a kastélyban, akkor azt meg kívánod-e tartani, amennyiben nem, úgy a bejáráshoz milyen eszközt veszel igénybe. A térítés miatt leginkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=713089#post713089][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.26. 20:15[/b][/url]

Lucus

- Mondjuk, én sajnos el tudom képzelni, hogy mire kelhetett.
Bár sok itt a tini terhesség, komolyan, mint egy javítóban, mégis elég sok a kényelmetlen felület. Én jó gyerek voltam, Bárcival igyekeztünk megtartani az illendő közeget. Nekem anno csak ő volt, nem váltogattam úgy a párjaimat, mint az alsóneműmet.
- Mondjuk elég érdekes, hogy senki se tudja, hova tűnik egy ágy. Mármint az rendesen nagy.
Teljesen meglepett a történet, még el is mutogatom, hogy ágy, mintha most először hallanánk róla, pedig az nem valami mugli csoda, hiszen mi is ágyon alszunk. De mégis megdöbbentő, hogy mi minden történik ezen a helyen.
- A magasságod miatt is, ugye? Eddig leginkább kocsmákban dolgoztam. Tudod milyen nehéz ezzel a magassággal a két méteres szekrények között egyensúlyozni? Egyszer olyan tömeg volt, hogy egy pasi szó szerint felkapott, és úgy vitt át a tömegen. Nem tudom, hogy mi nyomott minket, amikor megálltunk a növésben.
Az idősebbik nővérem és az anyám is modell, az apám egy magas, szikár ember, a nagyapám szintén, sőt a bátyám is. Zója valamivel magasabb, nem sokkal, de a verseny legnagyobb vesztese egyértelműen én lettem. Mondjuk engem annyira nem zavar, mert kicsi vagyok és praktikus.
- Egy idő után a válásokba is bele lehet jönni. Mondjuk furcsa, engem pont az utolsó csapott arcon. Az első három halálra volt ítélve.
Legyintek is egyet hozzá, nem érzek semmi mély dolgot velük kapcsolatban. Az utolsó, az az egy, ami igazán bosszant, de azt hiszem, az is csak a körülmények miatt, hogy egy véla tette ezt, egy olyan ember, akinek valóban megvolt a hatalom a kezében.
- Oké, akkor ezekre nem, és nem a válasz. Mondjuk igaz, nem hiszem, hogy egy képeslapért cserében Kriszpin elnézné az árát. De akkor ez korábban is így volt?
Nem rémlik, de azt hiszem azt nem is én csináltam. Jelzem a nőnek, hogy várjon egy pillanatot, és felpattanva besétálok az igazgató irodájába, majd fél perccel később visszatérek Luca aktájával.
- Ahogy nézem, az elődöm ezt nem töltötte ki, azért nem rémlett, hogy ilyen speciális a helyzet. Ezt itt hagyom, úgyis át kell írnom a nevet a gerincén is.
Leteszem magam mellé, és közben meghallgatom a következő kérdését, amire egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, de utána rendezem gyorsan a vonásaimat.
- Ez látod egy jó kérdés. Eddig mindenki, aki ilyen adatlapot kitöltött azt mondta, nem tervez gyereket, de ti most házasodtatok össze. Megnézem a magyarázatot.
Gyorsan hátralapozok, és megkeresem a tizenegyes magyarázatot.
- A terhesség tizenharmadik hetén vagy köteles bejelenteni, a tervezettet meg azért jó, hogy a vezetőség az esetleges helyettesítéssel számolni tudjon. Mondjuk, a Navine esetében Lewy csak nem esik teherbe, szóval szerintem nem gáz az sem, ha beírjuk, hogy mondjuk két éven belül, nem? Az ilyen laza majdnem középút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=713181#post713181][b]Oravecz Tatiana - 2018.01.28. 19:30[/b][/url]

Lucus

- A hogyanra én is kíváncsi vagyok. Bevallom, nagyon szívesen végignéztem volna, ahogyan az egészet kitalálják és végigcsinálják. Szerintem nagy buli lehetett az elejétől a végéig.
Az én gyerekkoromban inkább a párbajozás volt a menő itt. Mondhatnánk ezt a változást a történelem iránti elköteleződésnek is, hiszen most érett meg a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszó úgy igazán. Persze ez csak addig vicces, amíg nem én adminisztrálom a sok teherbe esett tizenévest. Onnantól nem annyira vicces a szituáció, mert belegondolok mindig abba, hogy egy nap Eszter is hazaállíthat azzal, hogy: "Na anyám, itt az ideje, hogy babázz, amíg én leteszem az alapvizsgákat." Persze, remélem azért ennél értelmesebbnek nevelem majd, de sosem lehet tudni, főleg elnézve a mai tizenéveseket.
- Az a lényeg, hogy meg tudod akkor oldani. Vannak ilyen utazási kedvezmények, amiket igénybe lehet venni, vész esetére. De az a legjobb ugyebár, ha nincsen vész.
Nem tudom, hogy az elődöm mennyi mindent mondott el, azt tudom, hogy amikor elment, akkor már régóta a hűsége miatt maradt az igazgató mellett, és nem azért, mert még dolgozni akart a nyugdíj mellett, szóval lehet, hogy már ezekbe annyira nem ment bele. A babás válaszra viszont hirtelen magasra szökött a szemöldököm, meg egy pillanatra a vérnyomásom is, és majdnem elindultam rárúgni az ajtót Liebhartra, hogy ha neki van gyereke, akkor mit vegzál engem azzal, hogy a saját példányomnak ki az apja. Különben is, amióta kiderült, csak én bosszankodom, ha eszembe jut, ő valahogy nem került elő. Jó, ezt annyira nem bánom, csak én még mindig nem érzem indokoltnak, hogy ennek az infonak ki kellett derülnie. El azonban mégsem indulok, mert úgy tippelem, hogy egy közös kisállatról van inkább szó.
- Ez igaz, Maja szerencsés, hiszen Lewy csodálatos apa, nem tudom, hogy láttam-e még férfit, aki így szereti a gyermekét. Majd mondom Kriszpinnek, hogy iktasson be kedvezményeket a kispapáknak is.
Mosolyodom el szélesen, majd a lány felé fordítom a papírköteget.
- Nézd át, hogy minden jó-e, és ha igen, akkor minden oldal alján szignózni kell, a végén pedig aláírni. Tényleg, a Reát választottad, de attól még a megszólításban megtartod a Lucát is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=714274#post714274][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.13. 17:40[/b][/url]

- Persze, így azért lényegesen könnyebb. Szóval akkor én innen most szépen ezt a részt kihúzom, aztán ha valami nem jó, akkor remélem, majd csak akkor veszik észre, amikor az unokáinkat sétáltatjuk.
Akkor meg aztán senki sem szólhat be nekünk, mert bizony addigra már nyugdíjasok leszünk. Nézünk majd nagy ártatlan szemekkel, hogy nem értjük a problémát, hiszen ez nem volt gond a „mi időnkben”. És ha valaki mégis problémázik? Hát akkor majd eladjuk, hogy zizisek vagyunk. Én általában zizis vagyok, így azt hiszem, egész jól fog ez menni mondjuk hatvan év múlva is, addig meg még gyakorolok is.  
- Nem nehéz összeegyeztetni? Én is két területen mozgok, ha házon belül, és néha az egész folyosón mondogatom magamnak az elintézendőt, nehogy kimenjen a fejemből.
A termem pedig még csak nincs is a közelben, így néha még álmaimban is azt mondogatom, amit egész nap. Borzalmas tud lenni, de ez legyen a legnagyobb bajom, amíg Eszter megkap mindent, amit egy korabeli gyereknek meg kell kapnia, addig nem hiszem, hogy lenne okom panaszra. Viszont az, hogy a világ bármelyik pontján legyek, majd itt, majd megint máshol, azt nem tudom elképzelni. Tíz évvel ezelőtt nem lett volna pro, bléma, de azt hiszem, öregszem és elkényelmesedtem.
- Pascallal? Nem, egyáltalán nem lesz semmi gond. Csak félreértettem hirtelen, azt hittem, hogy a közös gyereketek. Akkor megváltozott volna a szabadságaid száma is például.
Biztosítom kedvesen, egy kicsit magamat is korholva. Bár nem mutattam ki, hogy valójában mennyire nagyon meglepődtem, de úgy érzem, így sem volt jogos tőlem az a sok gondolat, főleg mivel a továbblépés szerintem teljesen természetes. Még mindig nem tudom felfogni ép elmével, hogy miért kellett például megbolygatni a jól bevált tényeket, vagyis, hogy Eszter egy Oravecz lány, akinek az apja hol küld egy csekket, hol nem. Egy hete éppen küldött, pár hónap után először. Én meg ott álltam a konyhában azzal a gondolattal, hogy visszaküldöm, megírom neki, hogy nincs gyereke, nem kell ezt tennie, de aztán Eszter szólt, hogy kell neki egy hercegnős jelmez a zsúrra, így szemrebbenés nélkül beváltottam. Szóval maga a tény, hogy házas, nem zavar, az sem, ha lesz egy halom gyerekük, hiszem, hogy Max jó apa lesz, de jelenleg nem érzem fairnek, hogy ezeket a belső zűröket csak nyelem és nyelem. Ha képes leszek a dns vizsgálaton felülkerekedni, akkor minden derűs lesz megint. Addig meg megtehetem, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog a rám mért teherrel.
- Szülési szabadság, de ha jól tudom, nem átruházható, pedig nagyon aranyosak, én is szívesen adnék neki extra szabit, de akkor levennék a fejem. De ha van egy jó érved, amivel meggyőzhető a főnök, akkor örömmel megyek veled kampányolni értük.
Ezt komolyan is gondolom, hiszen őszintén imádom az ő párosukat. Egyike azoknak, akiket őszintén tökéletesnek és csodálatosnak hiszek. Bármit megtennék azért, hogy segítsek nekik.
- Lehet, hogy Maxnak van egy furcsa gerjedelme erre a magasságra.
Mondom ki hangosan a gondolatomat, mert Luca és köztem talán ha két centi van. Nem akarom kimondani, de mire vissza tudnám nyelni a szavakat, addigra már kint is vannak, én meg elnevetem magam, mert szerintem tényleg vicces, hogy Max kétszer is százhatvan alá célzott.
- Igen, teljesen készen vagyunk. Ha valami nyűg jön még közben, akkor meg mindenképpen szólok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=714410#post714410][b]Oravecz Tatiana - 2018.02.15. 11:04[/b][/url]

- Tizenhat? Nem semmi.
Tizenhat évesen azt hiszem a legnagyobb pörgés az életemben Bárci volt, akinek a közelében az ember alapvetően olyan, mint egy beszívott lajhár. Nekem mondjuk még így is rendszeresen túlpörgésem van a közelében, de azért jóval inkább visszafogom magam.
- Csak nehogy az egészséged rovására menjen.
Én például már most is azt érzem,hogy néha kedvem lenne spontán meghalni, mert annyira elfáradok egy húzósabb hét végére. Ilyenkor jön elő az ugye, hogy kinek milyen tűrőképessége van, meg milyen területeken kell helyt állnia. Például ha magamat nézem, irodai munka, oktatás és egy gyerek, ez a három az, ami leszívja az energiáimat, és én még kismiska vagyok szemben egy kviddicsessel, vagy mondjuk egy olyan emberrel, akinek három-négy gyereke is van. A nővérem felnevelt már egyet, most van egy kisembere, akihez hozzájön egy újabb, én fogalmam sincs, hogy képes lennék-e erre, ez a fiatal nő pedig menhelyet vezet, kviddicsezik, házvezető és még Max is az életébe jött. Oké, utánanéztem, de az vesse rám az első követ, aki nem tette volna, főleg, ha a volt férjéről és a gyereke apjáról van szó. Jó tudni, hogy ki az, aki potenciálisan a gyerek közelében tartózkodhat hosszú távon.
- Ez nagyon aranyos tőle.
Erősítem meg a gondolatot egy mosollyal én is, majd a Lewy-s megjegyzésnél rajtam a sor, hogy bólogassak párat. Irigylem azt a lelkesedést, ami benne megvan, és kicsit irigykedek Majára is, hogy ilyen szerencsés férfit fogott ki, de elsődlegesen mindenképpen az öröm, ami jellemző, ha rájuk gondolok. Szerintem ők egy nagyon szuper páros, és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól egymásra találtak, érzem, hogy őket senki és semmi sem szakíthatja szét. Aki meg mégis megpróbálja, annak egészen biztos, hogy még én sem kegyelmeznék.
- Szerintem keressük egymást. Nem hiszem amúgy, hogy ezt olyan sűrűn forgatja bárki is, de ha mégis, akkor lássa, hogy a lehető legtöbbet kihoztuk belőle. Én általában itt vagyok, ha nem itt, akkor órán, de ha itt hagysz egy üzenetet, megtalállak.
Az aláírás után szépen be is fűzöm a változások bejelentését, és ha nincs több kérdése, akkor útjára engedem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=730522#post730522][b]Oravecz Tatiana - 2018.07.29. 22:57[/b][/url]

Már a jövőévi tanévet tervezem, ezt persze nem a helyemen, hanem ideiglenesen a pszichológusi irodában, mert ott van külön kis helyiség, amit nem használnak, és így bezárkózhatok oda. És akkor veszem észre, hogy valami nagyon nagyon nem jó van benne. Gyorsan, mielőtt még túlságosan lefoglalt lenne minden és eldöntetett szaladok végig a folyosón a kis magassarkúmban. Nagyon régen nem húztam magassarkút, de vissza kell szoknom hozzá, és ha már magassarkú, akkor ugye nem lehet pólóban szaladgálni, szóval egészen olyan vagyok, mint a kertvárosi egyedülálló anyuka Tati előtti Tati. Már majdnem ott is vagyok, amikor Lewy elkapja a kezem, hogy most azonnal menjek vele, mert valamit látnom kell. Hát most őszintén, ki mer nemet mondani neki? Senki. Szóval elmegyek vele és meghallgatom a panaszát, vagyis azt, hogy az iskolai seprűk hulladékfának sem alkalmasak. Próbáljam csak ki. Én? Aki a saját lábamban is megbotlok. De nem, szerinte ki kell próbálnom. És én mit csinálok? Hát persze, hogy kipróbálom. Na ez az, amit úgy hívnak hogy hü-lye-ség.
Hogy miért? Mert valóban nem alkalmasak már hulladékfának sem, és pont, amelyiket kifogtam, még rángat is. Aztán amikor le akarok menni, fel indul el, majd megint le, és végül tiszta erővel neki a kastélynak. Na ez nem vicces. Összehúzva magam, a pálcámat szorítva próbálok olyan pajzsbűbájt eszközölni, amivel talán mindenkit megvédhetek, akiről nem is tudom, hogy ott van-e. Én meg leginkább az arcomat védem, mert hát, nő vagyok.
Ezzel a pajzsbűbájos-összehúzódással robbanok be a helyiségbe, és magam se tudom hogy miként, de sikerült csodálatos pontossággal Kriszpin ölében landolnom, a seprű meg a szekrénynek csapódva lehullik. Kicsit sem kínos, és kicsit sem ver a szívem úgy, mintha éppen most futottam volna le a marathont. Vannak problémáim, például, hogy a károk felmérése helyett olyanra figyeljek oda, hogy ne a popómat mutassam, se most, se akkor, ha mondjuk lehajolok, olyan sokat kivesz belőlem, hogy hajlamos vagyok nem észrevenni részleteket, mint például, hogy ott ül két férfi az igazgatónál. Vegyük hát akkor lazára, mintha mi sem történt volna, és én nem most zuhantam volna bele a főnököm ölébe. Átlagos, kellemes szellős napunk van.
- Bocsánat, hogy zavarom, megnéztem az ön által írt dátumokat, és nem lehetne elnapolni egy öt vagy hét nappal az európai igazgatók vendégül látását? Tudom, hogy én mondtam a dátumot, de az a helyzet, hogy az esküvőőő...
Oké, itt realizálom, hogy van még két ember rajtunk kívül a teremben, de odáig még nem jutottam el, hogy felfogjam, kik is azok, de legalább felpattanok az igazgatóról, és a hosszú ő-zést igyekszem folytatni.
- je lesz egy nagyon közeli barátnőmnek, és hát olyanok vagyunk mintha lelki társak lennénk, és már a zenekar is igent mondott a fellépésre.
A végén már realizálom, hogy az egyik Berci, így végül is az utolsó taktus neki is szól, mert vártuk a visszajelzést, csak Maggie-ék akkor még nem tudtak mit mondani, amikor megkerestük őket. Mondjuk lehet, hogy szegény ezek után nem nagyon fogja fel, hogy mit is mondok. Balesetek olykor megtörténnek.
- Ja igen, és van egy pár eszköz, ami cserére szorulna, például az iskolai seprűk. Ez egy kicsit húzósabb lenne, seprűnként olyan 12 galleon körül mozog, de ezt a gazdasági igazgató úr jobban tudja.
Mindeközben, hogy ne kapjak szívrohamot, szegény kutyát simogatom úgy, mintha az életem múlna rajta, de kell valaki, akibe kapaszkodom, és bár nem nagyon megy az állatokkal való jó viszony Pajkossal már majdnem haverok vagyunk. Most meg vigyázok, hogy ne lépjen üvegszilánkba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=731755#post731755][b]Oravecz Tatiana - 2018.08.11. 15:52[/b][/url]

Férfiak.

- Hát...
... tal nem kezdünk mondatot, szóval össze is szorítom az ajkaimat, és helyette inkább Pajkost emelem fel, és nézem is meg gyorsan, hogy még csak véletlenül se legyen sérült egyik mancsa sem. Ő meg arcon nyal, remek egy kapcsolatunk van, és büszke is lehet rá, mert ő az egyetlen állat, akit tényleg fenntartások nélkül tudok kezelni. Eléggé nehéz természetem van, a múltkor Katival, az előkészítő papagájával vesztem össze, mert meg akart győzni, hogy ő nem papagáj. Na persze.
- Igazság szerint, én Mr. Bojarskival voltam, aztán felültem a seprűre, az megvadult, és hát most itt vagyok.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy az ölébe pottyantam, mert ez számos szempontból is ciki, és majd egy jó öt év múlva tutira jót fogunk nevetni, de jelenleg Kriszpin a főnököm, én a titkárnője vagyok, szóval az ilyen klisés helyzetek eleve neccesek, aztán itt van Berci, akinek azt mondtam, hogy biztosítom a családneve fennmaradását, akinek ráadásul volt ügye a főnökömmel, akinek az ölében ültem és akkor még itt van Álmos is, aki mondjuk nekem mindig szimpatikus volt, vonzom a fura alakokat.
- Ha mondjuk tudnék ingyen seprűket szerezni, akkor azért jöhetnek?
Nem, fogalmam sincs, hogy honnan, de azért az arcom elég nagy ilyenkor, és mondjuk lehet, hogy Lewy-vel kiokoskodhatunk valamit ketten, aminek az lesz az eredménye, hogy lesznek új seprűk. Tudom, hogy a torony miatt most eléggé nagy a feszkó, és hát előbb ezt eleve a repüléstant oktató féllel diskuráltam volna meg, csak jött az ablak meg az öl, és igen, azért beszélek erről ennyit, mert nagyon-nagyon zavarban vagyok. Aztán meg valahogy kicsúszik az esküvő is, de szépen hárítok, aztán meg lebuktatnak. Csodás közös életünk bejelentését egy "ember, tényleg?!" fejjel koronázom meg, amit Bárciánra emelve hitelesítek. És abból, amit mond a végére a mimikám egy ilyen "Höh?" fejbe torkollik a dolog.
- Jó nagy banzáj lesz, meghívjuk rá az egész iskolát, és így csikarjuk ki belőlük a zsebpénzüket.
Persze nem gondolom komolyan, de tudhatják, hogy a humorom nem éppen az erősségem, ezért is javasolta a nővérem, hogy inkább jógázzak, állítólag ellazít és kiűzi azt, amitől olyan vagyok amilyen. Hát, nem.
- Nem baj, mi szerintem egyforma bunkók vagyunk.
Legyintek egyet, de azért nagyon jól esik, hogy a szépszemű a védelmébe vett, csak hát tényleg felesleges, elvégre valóban én voltam az, aki az ablakon át jött be. Nem mintha szándékos lett volna.
- Viszont azt hiszem, jobb, ha én mondjuk most csak úgy kisétálok.
Mert hát forró a talaj, szóval én most megpróbálok lelépni szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=412&post=732446#post732446][b]Oravecz Tatiana - 2018.08.20. 13:49[/b][/url]

Uraim

Felnőttnek lenni nehéz, meg tök szívás is. Nem az a nehéz benne, hogy gyereket szülsz, vagy bejársz dolgozni vagy igyekszel minden számlát időben befizetni és nem elfelejteni elmenni a korábban már említett gyerekért az óvodába, hanem vállalni a felelősséget. Nekem sosem kellett, miért is kellett volna, hiszen én voltam a nő, akit eltartottak, a nő, akinek csak az volt a dolga, hogy mindig pillogjon az urára. Ez nem egy olyan nagyon nehéz feladat. Most azonban, ahogy kilépünk az ajtón, bűntudatom támad. Nem sűrűn éreztem én még ezt, sőt, és az a legrosszabb, hogy éppen Bárcián miatt érzem ezt, pedig ő az egyetlen ember a világon, akit sosem akarnék megbántani.
- Figyelj pajtás, pihenj egy kicsit, jó?
Teszem be a kosarába a kutyust, és mintha értené is, mert nem jön ki, de nem ám. Én pedig, elővéve minden képességemet a lopakodás és a tárgyak fel nem borítása terén, osonok vissza olyan halkan, mintha valóban ott sem lennék. Azt mondtam, kimegyek, de nem lehetek kint, nem szabad most ott lennem. Nem érzem azt, amit a közelében érezni szoktam, sőt, a nyugodtság helyett most túlontúl nagy a feszültség az egész szobában. Remek módon időzítettem a dolgokat. Pedig esküszöm, nem így akartam.
A tenyereimet óvatosan a vállára helyezem, remélve, hogy nem lök el magától, és talán azt is remélve, hogy bár részben miattam ideges, talán egy kicsit enyhíteni tudom a frusztrációját. Fel kell nőnöm hozzá, mert ő más, mint a többiek, és most én is más vagyok, mert komolyan gondolom a dolgokat, igazán komolyan.
- A felettünk lévő szinten minden tanári szoba üres, hat, viszonylag nagy szoba. Az átvizsgálás és renoválás hosszú ideig tart, addig akár kialakíthatnánk ott is szállást nekik. A két középső szoba egybenyitásával klubhelyiséget, a két-két oldalsóval pedig halóhelyiségeket hozhatnánk létre. Tudom, hogy nem sok, de több, mint amiben most vannak.