36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 12. 00:03 | Link



„ – Ez lesz az asztalod.
 – Hol van itt az asztal?
 – Hát ez az. Sikert.”


Ez a beszélgetés még a felvételem napján zajlott le, azóta pedig voltam bent kétszer. Hivatalosan csak holnap kezdek, de nem hagyhattam, hogy ez így maradjon. A dobozok, irathalmok és valószínűleg egy oszlásnak indult hulla alatt van egy asztal, amit használni szeretnék. Az elődöm állítólag önként távozott, mégis kicsit olyan, mintha szánt szándékkal benne szeretett volna hagyni a slamasztikába. Viszont nem hagyhatom, hogy az első munkanapomon ilyen kupacok hátráltassanak. Állítólag az igazgató sem tervez bejönni ilyenkor, már ha hihetek annak, aki bemutatta a helyet, így békésen ellehetek a magam kis világában. Egy felrúnázott és hatszáz millió éves mp3 –as segítségével kizárom a külvilágot, miközben Schubert tökéletesen átveszi a hatalmat a káosz felett, amivel szembe kell néznem. Bizony, nem hiszi el az ember, de rajongok a komolyzenéért.
Mivel nem számítok rá, hogy bárki is lenne itt, így egész lazán vagyok. A fiatalságomból megmaradt, és még jó kviddicses melegítőmben feszítek, hátán még most is jól olvasható, hogy csapatkapitány – helyettes voltam, és a sárkány is olyan, mintha új lenne. A zöld felső alatt egy fekete ujjatlan van csak, a nadrágom szürke, nagy zöld RELLON felirattal a jobb oldalán. A hajamat magas kontyba kötöttem, hogy ne zavarjon, miközben a káoszon igyekszem úrrá lenni.
Nem akarok semmit mondani az előző kolleginára, de bizony nem hagyott itt könnyű feladatot, legalább két órája takarítok és szortírozok, bár akár mindent a kukába dobhatnék, akkor se lenne tragédia, mire elérek az asztallap első megnyilvánulásáig. A fáradtbarna asztallap unottan sandít rám, én pedig már most érzem, hogy jóban leszünk. Néhány fontosabb papír, egy NAGYON FONTOS feliratú mappa a kiemelt kupacba kerülnek, főleg mikor az utóbbiba belenézek. Vannak itt bajok.
Újabb másfél óra telik el, a fülemben már Vivaldi adja a ritmust, miközben én már tisztítószerekkel takarítom le az asztalt az utolsó pontjáig. A színe nem igazán tetszett ezért véletlenül a pálcám rábökött és én valahogy kimondtam a varázsigét, mire hihetetlen módon csodás vörösesbarnát öltött fel a hozzá tartozó székkel együtt, aminek a szövetét mágiával tisztítottam ki. Az asztalt is lehetett volna azzal, de tudom, hogy a mugli módszerekkel sokkal jobb eredményt érek el. Pincérnő vagyok, vagy mi a fene. A szemét, ami eddig az asztalon volt, két zsákban pihen az ajtó mellett, mert nem tudom, hogy hova vihetném őket, ez valahogy a tanulmányaim alatt sem érdekelt. Viszont lassan kész vagyok, már csak szárazra kell törölgetnem.



Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 12. 16:41 | Link

Oravecz kisasszony
kora este az előtérben

Szavahihető ugyan a kolléga, aki körbevezette a hölgyet, ám teljes bizonyossággal semmiképp nem állíthatta, hogy nem leszek itt ilyenkor. Hiszen még én sem tudom, mikor vagyok itt a hivatalos munkaidőmön felül. Nem mintha túlságosan szemelőtt tartanám, mettől meddig kéne dolgoznom. Ez nem az a fajta munka. Ahogy az önkéntes a misszója alatt végig önkéntes, úgy az igazgató is végig igazgató. Ez nem állás, ez egy tisztség. Egy hivatás. De visszatérve arra, mit mondott az az illető az itt létemről vagy az itt nem létemről: vagy nagyon rosszul fejezte ki magát, vagy az újdonsült kollegina értette félre. Hiszen az meglehet, hogy ilyenkor már nem dolgozom az asztalom fölé görnyedve, azonban valószínűleg jelen vagyok, hiszen a lakrészem az irodámból nyílik.
Befordulok a fejetlenség folyosójára, ahol rögtön rálépek a sálamra. Már meg sem lepődöm. Itt mindig történik valami. Lekanyarítom inkább a nyakamból és a karomra terített kabátomra dobom. Az irodához érek. Az előtér ajtaja érdekes mód nyitva. Kissé meglepetten sétálok be rajta és veszem rögtön észre az itt serénykedő fiatal nőt. Az új titkársági vezetőt, akihez eddig személyesen nem volt szerencsém. Ám a képekről és a helyzetből hamar felismerem.
Már köszönnék is rá, de látom, be van dugva a füle. Ez ilyen zenekészülék lehet. Úgyhogy visszacsukom a számat és mellé állok, hogy észrevegyen. Intek neki egyet.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 12. 17:38 | Link



Senki sem rázza úgy Vivaldira, mint én! Nem ám, csak viccelek, de hát egy bútordarab szárazra törlése, ha tetszik, ha nem, jár némi riszával. Viszont az, hogy egy férfi ember csak nézi, ahogy egy hölgy csípője ring és annyit se mond neki, hogy jó napot, az bizony nem szép. Illetve lehet, hogy mondott, de hát a mesterek egyike ugyebár éppen a fülemben dübörög. Az asztal viszont kész, elégedetten fújom ki a levegőt, nem mondom, megterhelő dolog, ha az embernek takarítania kell, de határozottan megéri. Amikor jövök, akkor már szép asztal fog várni, már csak pár kép meg az alapvető cuccaim, és kész is.
Büszke pofival lépek oda a táskámhoz, hogy egy kicsit megtisztogassam a kezem, és nyomjak rá némi kézkrémet. Épp az ősz végén járunk, amikor megfordulok, és, hát gyakorlatilag szívérgörcsöt kapok.
- Merlin szépreményű dédanyjára, maga ijesztő pasas!
Tegyük hozzá, hogy sosem találkoztunk, és fogalmam sincs, hogy ki ő. Úgy tippelem, hogy egy nagyjából velem egy idő tanár, vagy egy nagyjából velem egyidős perverz, szadista, gyilkos. Nem, nem a tanár az első megérzésem, és míg másnál a megérzés remekül működik, hát addig nálam csak dob egyet a káosztengeren. Gyorsan eloszlatom a kezemen a kencét, míg kirángatom a fülest a fülemből. És ilyenkor kellene ugye elfutni, mert mint minden horrorban, itt is megvannak a jellemzők: Csini lány, este, egyedül, van egy látszólag gyanútlan idegen, és csini lány mit tesz? Naná, hogy közelebb sétál hozzá.
- Jó estét, Oravecz Tatiana vagyok, az igazgató úr titkárnője, de ő most nincs bent. Segíthetek esetleg?
Nem mintha tudnám, hogy mi merre van, vagyis de, a fontosabbak mögöttem, a hónapos pizzamaradvány meg a kukában, de nem hiszem, hogy ezért jött volna, így a bemutatkozáskor kinyújtom a kezem felé barátságosan. Lehet, hogy kellett volna kérnem egy fényképes kalauzt a mostani tanárokról és iskolai személyzetről, mert amióta én itt gyerek voltam, kábé csak Felagund prof meg két rá hajazó morcos manó maradtak meg.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 12. 20:51 | Link

Oravecz kisasszony
kora este az előtérben

Hűha. Nem számítok arra, hogy a szívbajt hozom szegény lányra. Azt hittem, ez kíméletesebb út, mintha megpróbálom átkiabálni a zenét, ami ki tudja, milyen hangerővel bömböl a fülébe. Tévedtem. Minden esetre a mellkasomra kapom integető kezemet, amikor így csípőből lehord. Szemöldököm az egekben, a számat meg összeszorítom, hogy ne mosolyogjak túlságosan. Nagyon tetszik a riadalmának mikéntje, de nem akarom, hogy megsértse a derülésemet.
- Bocsánat, nem akartam megijeszteni - tisztázom, amikor kiveszi a fülest. Figyelem mozdulatait és hagyom, hogy befejezze őket. Közben végigpillantok rajta ismét, azonban mindenféle félreérthető méricskélés távol álljon tőlem, akármit is hisz rólam. Pusztán csak szemügyre veszem az új kollegámat, különös tekintettel a rellonos melegítőre. Már az önéletrajzában feltűnt, hogy nem csak egy házból valók vagyunk, de valószínűleg egy-két évet együtt jártunk ide a tanodába.
- Üdvözlöm! - fogok vele kezet.
- Hercegh Kriszpin - mutatkozom be egyszerűen.
- Mostmár itt vagyok és igen, remélem, hogy sok mindenben fog nekem segíteni az elkövetkezendő időkben - közlöm derűs mosollyal, bólogatva néhányat.
- Nagyon örülök, hogy végre megismerhetem - teszem még hozzá.
- Lerakom a kabátomat és jövök. Egy pillanat - kérem a türelmét, és már nyitok is be az irodámba. Egy pálcaintéssel fényeket gyújtok, felakasztom az ajtó melletti fogasra a sálamat, kabátomat, aztán ígéretemhez híven már vissza is térek a hölgyhöz, akinek ezzel remélhetőleg elég időt hagytam, hogy rendezze magában a tényt: én vagyok az a bizonyos igazgató úr, akinek ő a titkárnője lett.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 12. 21:32 | Link



- Aaaaucs.
Ennyit tudok elsőre kinyögni, látszik, hogy egy pillanatra kiütközik a döbbenet az arcomra. Nos valóban, eléggé felfrissítették a tanári kart, nem mondom. Azt hiszem jobb lesz, ha ezentúl megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy kinek mit mondok, mert még a végén nagy bajba kerülök.
- Valóban… itt van. Persze. Rendben.
Amíg besétál, elhúzom az ajkaimat egy néma és hosszan elnyúló ííí-t kiadva magamból. Hát ez egy remek kezdet, biztos jó lesz a közös munka. És hogy milyen, hogy vaskalapos – e vagy sem? Fogalmam sincs. Olyan hűvös volt, mint a britek szoktak lenni. Vagy nem is hűvös, talán inkább érzelemmentes? Nem, inkább rejtélyes. Igen, a rejtélyes a jó szó. Miért is vele foglalkozok? Tök gázul nézek ki! Gyorsan, amíg van pár pillanatnyi időm, kibontom és megrázom kicsit a hajam, mert hát a haj ötven százalékot tud dobni az összképen. Mire visszatér, már rendezettebben nézek ki, mintha normális is lennék, pedig az egészen biztosan nem vagyok.
- Uram, én, sajnálom, hogy leszúrtam, csak nem számítottam önre. Aki idekísért csak az asztalomat mutatta meg, de semmi konkrétumot nem mondott.
Viszont most már legalább van asztalom, még egy kis munka és egész otthonos lesz a hely. Azon vagyok éppen, hogy aki belép ide, ne azt lássa, hogy hatalmas káosz tetején ül egy kicsi nő, és aki nem szimpatikus, azt megdobálja.
- A hölgy annyit mondott még, hogy szereti, ha nyitva van az ajtó, hogy bárki bejöhet, ez tényleg így van, vagy csak azért volt, mert nem volt titkárnője?
Igyekszem a pillanatnyi zavart felülkerekíteni, és mikor megkérdezem, már újra kedves, csicsergő a hangom, mint amilyen általában lenni szokott. Elég gyorsan vissza tudok lendülni, de ez nem jelenti azt, hogy otthon azért nem verem a fejem a párnába, mert nem vagyok normális és nem gondolkozom előre.
- Örülök, hogy végre megismerhetem. Van esetleg valami kérdése, ami felmerült önben az önéletrajzom láttán?
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 13. 16:42 | Link

Oravecz kisasszony
kora este az előtérben

Érdekes. Méha megkapom, hogy angolos a modorom, és ki tudja, hányan gondolják ezt még, akik ki se mondják. Pedig már ránézésre sem északiak a felmenőim. Azt meg szerintem nem lehet mondani rám, hogy kimért lennék. Sem azt, hogy hideg. Mind elég messze áll tőlem. Vagy ha valaki egy ilyen helyzetben nem nagy drámával vagy éppen nagy derűvel reagál, az már rögtön rideg lesz? Vagy a barátságosságom mögött rosszat sejtenek? Nem tudom, nem nagyon értem. De valószínűleg nem is kell megértsem. Érdekesen látnak az emberek másokat.
A hajamat megborzolva érkezek vissza, igazítva aztán egy kicsit a zakómon. Mindig elzilál ez az időjárás, nem vagyok egy téli figura. Szeretem, de nem éppen a természetes közegem. Körbepillantok a már egész rendezett helyiségben és érdeklődve a nőre nézek, aki már kezdi is az elnézéstkérést.
- Nem történt semmi - intem le a dolgot. Fátylat rá. De azért majd szívesen emelem fel azt a fátylat olykor, hogy visszaemlékezzek erre a kis jelenetre, ha éppen nagyon letört lennék. Bár olyan nem nagyon szoktam lenni.
- Szeretem, ha nyitva van, igen - nézek az említett ajtókra.
- De ha éppen benne lesz valami olyan munkában, amiben zavarja a folyosón zajló élet, nyugodtan csukja be! - adom erre áldásom, hiszen attól még, hogy én olyan alkat vagyok, akit nem hogy nem akadályoz, de még inspirál is, amikor nem érzi elzárva magát mindattól, ami körülötte zajlik.
- Ez így mindjárt más - nézek körbe a helyiségben, elismerően mosolyogva aztán a hölgyre. Végül kezemet zsebretéve állok meg a küszöbömön, az ajtófélfának támaszkodva, elgondolkodva a feltett kérdésen.
- Nem, azt hiszem, nincsen. Viszont szívesen átbeszélném, hogyan képzelem el a közös munkát. Már ha szeretné most átbeszélni. De lehet holnap is. Nem akarom feltartani a szabadidejében - ajánlom a lehetőséget, hiszen már az is nagyon szép tőle, hogy külön bejött felszámolni a tarthatatlan állapotot, ami az előtérben uralkodott. Hasonló körülmények voltak az irodámban jó ideig. Nem túl rég jutottam el oda, hogy végre rend van. Éppen gondoltam is rá, hogy idekint folytatom. Nem mintha nagyon ráértem volna, de aminek meg kell lennie, meg kell lennie. A felmentősereg azonban megérkezett.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 13. 21:01 | Link



- Nem zavar, a korábbi munkahelyeimen is általános volt a hangzavar, de mégis szereztem egy diplomát.
Nem is rossz eredménnyel, az, hogy kitűnővel végeztem persze csak önmagam irányába kérkedés és önigazolás, másnak nem szoktam dicsekedni, csak annyit mondok, hogy van diplomám. Ezt viszont szeretem kihangsúlyozni, mert van egy emberréteg, aki egyszerűen alantasabb embernek véli a pincérnőket. Pedig bizony sokkal keményebb munka az, mint amilyennek látszik.
- Ez… családi defekt, de ne aggódjon, én vagyok a legkáoszosabb, szóval nem mindig lesz ez így.
Emelem fel a kezem védekezően, és ajkaim széles vigyorra húzódnak közben. Valóban, egy olyan helyen sikerült felnőnöm, ahol a porcica és a széthagyott papírok halálos ellenségek voltak, én pedig néha – legalábbis anyám szerint – szemétdombom királynőjeként trónoltam a ruhahalmon. Igaza volt, valóban nem voltam az a rendszerető fajta, de bár megtanultam rendet tartani, nem vagyok az a betegesen ragaszkodó fajta. Néha a kupi csak otthonosabbá teszi a környezetet. Ettől a gondolattól egy pillanatra megfájdul a tarkóm, pár gyerekkori tasli felelevenedett. Hányszor feleseltem anyámmal! A legtöbbször persze azt nehezményeztem, hogy másoknál van élet. Ő pedig közölte, hogy lehet költözni. Amikor megtettem és férjhez mentem Maximilianhez, akkor pedig egy világ dőlt össze benne, utólag teljesen jogosan.
- Jó nekem a ma is, sőt, ami azt illeti, jobb is. Holnap egy kedves barátomat is meg szeretném még látogatni, és csak úgy szeretném megtenni, ha már itt tudom, hogy mit vár el tőlem. Nagyon kínos lenne, ha nem tudnék mit felelni arra a kérdésére, hogy mit is csinálok itt, mert biztos meg fogja kérdezni, és tudja, néha elég erősen fogalmazok, ha nem tudom éppen, hogy mi a helyes válasz. Csacsogok… bocsánat.
Oké, elfogyott a levegőm, úgyhogy becsukom a számat, és sóhajtok egy aprót, még az ajkaimat is összezárom, hogy szinte elfehérednek. Ez nem valami elegáns, így egy kicsit enyhítek a szorításon, de annyira nem, hogy meg tudjak szólalni.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 14. 00:40 | Link

Oravecz kisasszony
kora este az előtérben

Most nem ennek a bizonyos emberrétegnek az egyik képviselőjével van dolga. Ez nem verseny. Mindenki teszi, ami tennie kell. Az a fontos, hogy értsen ahhoz, amit csinál és törekedjen a legjobbra, foglalkozzon bármivel is. Úgyhogy kicsit furcsálom, hogy mindenképpen beleszövi a mondatába a diplomájának meglétét, ám inkább ezt hagyom elsiklani a gondolataim mellett és figyelek a lényegre, még pedig, hogy nem gond neki a nyitott ajtó. Remek, remek.
Csak békésen bólogatok, ahogy nekiállnak áradni belőle a szavak. Felötlik bennem, hogy rákérdezek, ki a kedves barátja, mert valahogy olyan felhanggal mondja ezt az egészet, mintha én is ismerném. Egyenesen, mintha tanodabeli lenne. Azonban már halad tovább a szófűzéssel, így el is terelődik a figyelmem. Mire pedig mondatai végére ér, már csak arra összpontosítok, hogy szeretné inkább most átbeszélni a feladatait, ha lehet. Részemről semmi akadálya. Ahogy a csacsogásnak sem. Nem ígérhetem, hogy csatlakozom, de szívesen hallgatom, aztán még talán észrevételeim is akadnak. Szeretem az eleven embereket.
- Nos... - kezdek akkor a kifejtésnek, megsimogatva kicsit a borostámat, miközben ellököm vállamat az ajtófélfától és közelebb lépek.
- Egy részt arra szeretném kérni, hogy fogadja azokat, akik bejönnek az irodába. Mivel nyitva az ajtó, így persze én is látom majd, ki érkezett. Már ha éppen nem merültem bele nagyon valamibe - teszem hozzá elmosolyodva.
- De lehet, hogy olyasmi miatt térnek be, amiben Ön is tud nekik segíteni - magyarázásom közben finoman intek a szobákban ide-oda. Éppen arra mutatva vagy nézve, amiről beszélek.
- A pakolás közben, gondolom, már nagyjából képbe került, milyen anyagok állnak majd a rendelkezésére. Ha bármiben elakadna, szóljon! - buzdítom rá, hogy ne habozzon a segítségemet kérni. Bár nem egy elveszett lány, nem tartok tőle, hogy félne hozzám fordulni, vagy ne oldana meg egyből bármilyen problémát.
- Ha éppen zárt ajtók mögött beszélgetek valakivel és jönnének hozzám, az Ön ítéletére bízom, bekopog-e szólni az illetőről vagy megkéri, hogy várjon - térek ki ezekre a részletekre is. Fontosnak tartom ezeket tisztázni a gördülékeny munkamenethez. Elég sok mindent hozok fel és sok mindent mondok el, de úgy látom a kolleginán, hogy bőven képes tartani a tempót.
- Úgy rendszerezi az iratokat, ahogy a áttekinthetőnek és praktikusnak találja - lépek oda a szekrényhez, amiben a dokumentumok vannak.
- Ha valami kell nekem, Önnek fogok szólni érte, ahogy mások is - biztosítom róla, hogy ez az ő birodalma és tegyen vele belátása szerint.
- Kezeli az érkező papírokat. Ha valami olyan, amiről Ön szerint jó tudnom, hívja fel rá a figyelmem! Amennyiben aláírandót kapok, azt vagy gyűjtse egybe, vagy hozhatja egyenként is, de azzal számoljon, kérem, hogy mindig átolvasom, amit aláírok. Úgyhogy nem csak egy firkantásnyi idő. Formadokumentumoknál persze kicsit gyorsabb - teszem karba a kezem, visszatámasztva vállam a félfának, miközben elgondolkozom rajta, mik azok, amiket még mindenképpen el szeretnék mondani így az elején.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 15. 21:47 | Link



Mikor visszatér, figyelmemet már neki szentelem. Az a legtisztább, ha először elmondja, hogy mit szeretne, majd reflektálok rá, végül pedig új témákat dobok fel annak köszönhetően, hogy mit találtam a hatalmas kupacban, ami szerintem fontos. Mindenre bólintok, de nem felelek semmit, egyelőre csak figyelek, és gyűjtöm magamban a válaszokat.
- Nos…
Mondom én is, de csak viccnek szánva, remélem érti a poént, mert volt már pár ember, akivel meggyűlt a bajom, mert állítólag megsértettem, mert ő azt hitte, hogy gúnyolódom. Vigyáznom kellene arra, hogy néha miként reagálok, de hát az a helyzet, hogy az ilyen embereket élből ignorálom, mert nem tartom oknak a sértődöttségüket, hogy lemondjak más, értelmesebb dolgokról. Tudom, fejlődnöm kellene.
- Körülbelül öt napra van szükségem, hogy megismerjem az önhöz járó embereket, a következő hétre már magabiztosan fel tudom ismerni a helyzeteket. A korábbi munkahelyeimen fontos volt, hogy az arcokhoz neveket és tulajdonságokat, szokásokat kapcsoljak. Ha lenne egy fényképes lista a tanárokról, dolgozókról, akkor még könnyebben menne a dolog. Önre is emlékszem, még diákkoromból, három évig háztársak voltunk.
Most, hogy már nem ver úgy a kicsit szívem a perverz sorozatgyilkos elméletem miatt, meg leginkább a tény miatt, hogy valaki áll a hátam mögött, így azért könnyebb. Meg hát persze elteltek hosszú évek azóta, hogy utoljára láttam, és persze amúgy sem voltunk olyan nagyon beszélő viszonyba. Háztársak voltunk, én még kislány, ő pedig a nagyobb fiúk egy tagja, akikre abban az időben mi csak pirulva pillantottunk.
- Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy iratrendezőt. Szeretek ilyenekkel bíbelődni. Abba helyezném bele az aláírandó papírokat. Előre a fontosakat, utána a formanyomtatványokat, aztán azokat, amiket átolvasna, de mindegyikhez készíthetnék jegyzetet, hogy ha nincs ideje, de fontos, akkor is átlássa, hogy miről van szó benne. Hasznos lenne, mert így a későbbiekben én is tudnám, hogy mi hova tartozik.
Ez szintén családi betegség nálunk, mint a kettő. A nővéreim mindig jegyzeteltek, pár szó, egy érdekesebb gondolat, rájöttem, hogy sokkal hasznosabb, mint órákon át olvasni és próbálni bemagolni az anyagot. A rendszerezés szintén tőlük ered. A bátyám nem ilyen körültekintő, de neki meg mindig szívesen csináltuk meg. Ő élvezte, mi élveztük, később, amikor okosabbak lettünk ismertük csak fel, hogy amit mi játéknak hiszünk, neki inkább házimanó – képző. Eléggé uralkodó típus, de ez már nem az én gondom.
- Persze a halaszthatatlanokkal zaklatnám napközben is. Mindig itt lenne az asztalon, így bármikor elvihetné, ha napközben éppen úgy érzi, hogy van ideje az aláírásokra.
Megérintem az asztalt, jelezve a tervezett helyét, amennyiben rábólint a kezdeményezésemre.
- Pakolás közben találtam pár iratot, amik bár elévült dátummal rendelkeznek, de szerintem az ügyek még nem évültek el.
Megkerülöm a széket és felemelem az egymásra merőlegesen fektetett iratokat, és átnyújtom neki.
- Javaslat az iskolai manók fizetésének emelésére, jutalmazási rendszer bevezetésére. Ha szabad megjegyeznem, az emelés nem rossz gondolat, de a jutalmazás igen. Ha egy manó nem kap jutalmat, úgy vélem büntetni kezdi magát, mint amikor úgy érzik, rosszat tettek. Lehet, hogy egy ilyen megosztott díjazás is ezt váltaná ki.
Nem tudom, mennyire tehetek javaslatot, de majd most elválik, hogy mennyire vevő rá az igazgató, ha a titkárnője beleártja magát.
- A második az erdő újrafelosztásának és a határok élesebb kijelölésének kérelme, a kentaurok kezdeményezése, ugyanis több iskolai diák is háborgatja a területüket, a legtöbben heccből, bátorságpróbából. Ez egy jó éves kérvény, március közepén íródott, de talán még lehet velük egyezkedni. Ez az utolsó pedig a prefektusok éjszakai járőrözésének maximalizálása. Egyesek túl sokat járnak ki éjjel, míg társaik inkább alszanak, javasolják, hogy egy prefektus egy héten csak egy napot járőrözzön és ne háztársával.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 15. 22:42 | Link

Oravecz kisasszony
kora este az előtérben

Egyértelmű a számomra, hogy nem gúnyolódik velem. Úgyhogy el is mosolyodok, amikor megismétli a kis felvezető szavamat, aztán hallgatom véleményét, mondandóját, igényeit. Az első ilyet pedig rögvest teljesítem is. Felemelem mutatóujjam, így kérve egy pillanatot. Éppen csak belépek az irodámba, pálcámmal intek az egyik könyv felé, amit magamhoz lebegtetek és végül átadom a hölgynek. Ebben megtalálja az iskolai dolgozók legfőbb adatait és fényképeiket. Minden eddigi alkalmazottat és a jelenlegieket is.
- Én is Önre - bólintok neki. Előttem van az arca a diákéveinkből.
- Rendben. Pompás - kezdem meg aztán helyeseléseim és figyelmes hallgatásaim sorát, miközben belelendül ő is mindannak a taglalásába, amit a munkamenetével kapcsolatban elképzelt. Nagyon tetszik a céltudatossága és a szervezettsége. Karbafont kézzel bólogatok szorgosan, aztán ugyanezt folytatom, átvéve az előkerülő papírokat és átfutva őket, csak ehhez még a szemöldököm is összevonom.
- Köszönöm, átnézem őket - lebegtetem is be az irodámba a dokumentumokat.
- Ami a munkaidőt illeti... - térek rá erre, visszafordulva felé.
- Nem várom el, hogy reggeltől délutánig itt üljön az asztalnál. Ahogy eddig tapasztaltam, általában az órák közti szünetekben indul meg az élet. Úgyhogy olyankor mondjuk érdemes itt lenni, de különben nyugodtan jöjjön-menjen, intézze az ügyeit, tartson egy kis pihenőt - legyintgetek lazán a kezemmel. Valószínűleg furcsa az, amit mondok, hiszen a tanodánkhoz hasonló intézmenyekben meg úgy általában a legtöbb munkahelyen szeretik, ha a munkaerők oda vannak szögezve a helyükre, mint egy jó öreg bútordarab. Szerintem viszont ez nem embernek való. Ha valaki elvégzi a feladatát és hamar elérhető, amikor szükség van rá, akkor hadd ne gönyedjen órákon át egy asztal fölött, hanem igazából csinálja nyugodtan azt, amit szeretne és amit hasznosnak vél.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 15. 23:02 | Link



- Ennek örülök, legalább valakiben nyomot hagytam. Illetve már három valakiben, bár Felagund professzort igyekszem kerülni, mert egyszer véletlenül lyukat égettem a nadrágjába, és hát a bőrébe is.
Nem volt szándékos, billegett az asztal, kitámasztottam hát a tankönyvemmel, ő észrevette az óra vége előtt, leordította a fejem, hogy mit képzelek magamról, azonnal szedjem ki. Én próbáltam elmagyarázni, ő ordított tovább, így hát kihúztam. Na jó, szólhattam volna neki, hogy akkor borul a bájitalom, de nem tettem. A lötty meg a keverés hirtelen megváltozásától megszilárdult és egy az egyben ráugrott a férfi jobb térdére, kimarva az anyagot. Én meg csak néztem, hogy ez mégis hogyan történhetett. Nekem tetszett, neki nem, érthető okokból.
- A vezetéknevemre is emlékszik? Nem használom, csak azért. Nem szeretném, ha mások tudnák, Bárciánnak is meg fogom tiltani, hogy kimondja.
Na nem mintha annyira számítana, de nem tartom magam oda valónak, az anyám meg úgy csinál, mintha nem is léteznék, ráadásul defektes is vagyok, így hát eleve nem kezelt túl jól, túléltem, megerősödtem, felnőtt lettem, és van családom, amibe ők nem tartoznak bele, a volt férj 4.0 pedig megengedte, hogy a vezetéknevét megtarthassam, elvégre ő dobbantott.
- Biztos benne?
Nem, ez valóban nem a megszokott, viszont igazán örülök, hogy ennyire nyitott. Muszáj sétálnom, meg intézkednem közben, mert ha egész nap csak ülnék, akkor valószínűleg felrobbannék.
- Ennek nagyon örülök, mert szívesen, ha kell, elmegyek bármerre, akár a kentaurokkal is tárgyalok. Nem tudok ugyanis egy helyben ülni, haladnom kell, de egészen estig tudok maradni, sőt, késő estig is ha kell, mert a gyermekemre az unokahúgaim valamelyike vigyáz délután jó pénzért, így tényleg addig maradok, ameddig csak szüksége van rám. És a diplomámnak hála, helyettesíthetek is tanárokat, ha arról van szó, csak ne bájitaltanra kelljen bemennem. Óóó és tudom, hogy miként kell felöltöznöm, csak gondoltam takarításhoz jó lesz.
Vigyorodom el a mondandóm végeztével, egy kicsit ki is húzom magam, mintha olyan nagyon eminens lennék, pedig az nem az én szakterületem.
Hozzászólásai ebben a témában

Hercegh Kriszpin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 294
Írta: 2017. február 16. 20:36 | Link

Oravecz kisasszony
este az előtérben

Együttérzően szorítom össze a fogaimat a bájitaltanos történetre. Mármint gondolom, ott történt a baleset. Ez nem lehetett kellemes. Viszont nem nagyon fogja tudni sokáig kerülni őt. De szerintem nem is kell.
- Nem, arra nem - rázom meg a fejem bevalló mosollyal. Elég nagy ez az iskola ahhoz, hogy az ember az évfolyamába járókon kívül csak olyanok nevét tudja, akik valami miatt előtérbe vagy a figyelem középpontjába kerülnek. Esetleg olyanokét, akikkel rendezvényeken hozza össze a sors. Ezzel még én is így voltam, pedig én aztán kivettem a részem a közösségi életből.
- Úgyhogy noha egyébként sem kötném mások orrára, így végképp nem fogom - biztosítom efelől derűsen és természetesen nem faggatom, mi is ez a titkolt vezetéknév. Ha nem akarja nyilvánosságra hozni, tiszteletben tartom.
- Jóban vannak? - csillan fel a szemem Bárcián említésére. Közben pedig szöget üt a fejemben, hogy talán ő az a bizonyos barát, akit a korábbiakban említett.
- Egészen biztos - bólintok határozottan. Van, aki szívesen ül egész nap egy helyben, mert így adja át magát a munkájának. Ha ilyen alkat lenne, ebben sem akadályoznám meg, de úgy sejtem, hogy ő nem ilyen. Ezt tudtomra is hozza.
- Talán majd szaván fogom, ha úgy adódik, de nem szeretném általánossá tenni a túlórázást - mondom a késő estig bennmaradást illetően. De igazából szeretném majd inkább hamarabb hazaengedni őt, amikor lehetséges. Már csak a gyereke miatt is. Ha csak nem az a fajta, akinek a munka kikapcsolódás a családi életből, mert akkor szívesen találok persze tennivalót. Akad mindig.
- Nekem tetszik - viccelek az öltözékét illetően. Mármint komolyan gondolom, hogy tetszik, hiszen jól áll nek és takarításhoz tényleg ideális, ráadásul a házunk színeiben pompázik. Azonban nyilván más ruházkodást követel meg a beosztása.
- Most nem tartom fel tovább. Én is elvonulok - fogom búcsúzóra.
- Az irodából nyílik a lakrészem egyébként - mutatok el arrafelé, felfedve ezt előtte, hogy tudja, hol talál és azt is, hogy hogy lehet, hogy ilyenkor itt lófrálok.
- Akkor... holnap - biccentek az első közös munkanapunkra.
Hozzászólásai ebben a témában
Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. február 18. 21:14 | Link



- Ez rendes magától, köszönöm.
Tényleg hálás vagyok neki, mert nem szeretem ha tudják. Én nem tartozom oda, és ettől nagyon boldog vagyok. Ahogy felnőtt lettem, férjhez mentem, hátrahagyva a családnevemet és ezzel együtt egy hatalmas terhet is a vállamról, mert igenis teher tud lenni az, ha nem vagy olyan, mint a többiek. Tény, hogy én kifejezetten örültem neki, hogy nem vagyok olyan, mégis a nyomás kellemetlenül hatott rám.
- Az nem kifejezés, ő a legjobb barátom azóta, hogy beléptem a kastélyba.
Azóta persze hosszabb – rövidebb időkre mindig elszakadtunk egymástól, de a baglyok szerencsére akkor is megtaláltak minket. A válásomról viszont csak annyit írtam neki, hogy elválok és hogy a nővéremhez költözök, pedig bőven van még mit mondani, de ezt majd akkor, ha már egy helyen leszünk, mert vannak olyan dolgok, amiket jobb úgy megbeszélni, hogy tudom, átkarol vigasztalón, ha kell, és nem csak értetlenkedve nézi a könnyektől szétfolyt tintát.
- Rendben, csak gondoltam jobb, ha tudja, hogy attól még, hogy Eszti van, én elég rugalmas vagyok, és szerencsére elég sok segítségem van itt.
Nem is gondoltam volna, hogy a fél családom a faluban lakik, szerencsére a normálisabb fele, azok az emberek, akiket tényleg szeretek a családomnak tekinteni, úgyhogy ha kell, akkor nagyon szívesen beugrok bármikor és bárminek. Szeretek pörögni, és most az a legjobb terápia a számomra, ha dolgozhatok, mert ez legalább eltereli a gondolataimat.
- Akkor ön általában mindig elérhető itt.
Azt hittem a faluban lakik, de így akkor szerencsére közelebb van, ha ég a ház. Mondjuk nem szeretném a lakrészében zaklatni, de tudom, hogy ez egy megnyugtató pont számomra. Be is kukkantok az irányba, ahova mutat, és biccentek hozzá. Megjegyezve.
- Szép estét!
Köszönök el én is, és egy jó fél óra múlva távozóra veszem Az én dolgom elvégeztetett, holnap már kezdhetem is a munkát.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2017. február 18. 21:14
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyÁtrium