Uncsitesócskám <3

Á, lassan indulnom kéne. Nem kéne megváratnom Dereket. Megbeszéltük hogy a Boglyas téren találkozunk. Gondoltam meglepem azzal, hogy viszem Lukeot is. Még amúgy is sétáltatnom kellett volna, így két gond megoldva. Ennek ellenére teljesen kivagyok, a hajam szanaszét áll, a ruhámat még meg kell keresnem, fogat kell mosnom, Lukera ráadnom a nyakörvét és a pórázt, de már így is késésben vagyok. Nem tudom hogy aludhattam el, mostanában eléggé fáradt vagyok, még jó hogy a kutyaugatásra felkelek. Ezért hálás vagyok Lukenak, mert ha ez nincs, még nagyobb késében lennék. Sietnem kell, gyorsan felkapok valamit. Mi is legyen az...? Á, ez jó lesz.
- Luke! - hívtam a kutyámat. Szaladt is rögtön, majd villámgyorsan ráadtam a nyakörvét és a pórázt. Már szaladtam volna kifelé, amikor eszembe jutott a hajam. Gyorsan elrendeztem valahogy, majd futottam ki az iskolából. Végre kiértem, majd nyugtáztam magamban, hogy ügyesen percre pontosan sikerült egy órát késnem. És még mindig nem vagyok ott. Elkezdtem gyorsan sétálni a Boglyas tér felé. Remélem még nem ment el Derek... Az is lehet, hogy ő is késik. Az jó lenne...
Pár perc múlva már látom is a teret. Most már lassíthatok, Luke is kicsit liheg már. Tudom hogy nem fáradt el, erős kutya, de nekem is ki kell egy kicsit fújnom magam. Olyan szép ez a park. Derek már mesélt róla és tényleg olyan, mint amilyennek leírta. Nem, annál sokkal szebb. A fények, a szökőkút és a körberakott padok gyönyörű összhangot keltenek. Igen, talán kicsit jobban szeretem a fényeket, mint mások, sőt ez nekem valami kis beütésem, de akkor is szép. Nem érdekel ki mit gondol róla, ez tagadhatatlan. Na, azt hiszem már látom is Dereket. Ha az ő egyáltalán. Mindenesetre közelebb sétálok ahhoz az emberhez.

Szétfagyott uncsitesócskám <3

Igen, az ott Derek. Hál' istennek, remélem nem haragszik nagyon az egy órás bealvásom miatt.
- Szia! Bocsi hogy ennyit késtem, de kiment a fejemből a találkozás, és véletlenül elaludtam, Luke keltett fel. Remélem nem fagytál meg nagyon. - válaszoltam sajnálkozva. - Még egy kicsit szét kell fagynod pár perc erejéig, aztán elmehetünk mondjuk vajsörözni. De ha gondolod előre mehetsz, amíg én megsétáltatom egy kicsit Lukeot. Egyébként sokat vártál rám? - kérdeztem.
Sajnálom, hogy szegény Dereknek ennyit kellet rám várnia ebben a hidegben, és még most is megváratom azzal, hogy sétáltatom Lukeot. Ezért is mondtam neki, hogy menjen előre ha szeretne, nehogy még jobban megfagyjon. Mindenesetre úgy látom Lukenak nagyon tetszik Derek. Egyfolytában szimatolja és ugrándozik. Nem gyakran csinál ilyet, de most már nagyon felpörgött.
- Luke! - húztam vissza egy kicsit, nehogy összekoszolja Derek nadrágját. Viszont ennek ellenére sem hagyta abba.
- Bocsi, nagyon szereti az embereket, és innen te vagy az első akivel találkozott. - mondtam Dereknek. Azóta amióta elhoztam otthonról még nem láttam ilyen boldognak itt. Biztos hiányzott már neki a társaság. Szegény szinte egész nap be van zárva, de most látszik rajta, hogy nagyon örül ennek a kis kiruccanásnak.

Kis haldokló uncsitesóm <3   (bocsika xD)

Mosolygok rá. Tudom hogy Derek csak viccel, de egy kicsit tényleg rosszul érzem magam a késés miatt. Még nem késtem soha sem ennyit, és pont most kellett? Hát persze. A leghidegebb napon az évben.
Úgy látom Dereknek is tetszik Luke. Úgy látszik legalább ne zavarja, hogy teljesen összeugrálták.
- Szereti a cicákat, szóval szerintem biztosan ellenének. Otthon is van egy vele egy idős macskám, Bella. Ők együtt nőttek fel, így imádja őket. De igazából mindent szeret, ami él és mozog. - feleltem Dereknek mosolyogva. Bármivel el tud játszani, legyen az madár, cica, sün, béka vagy akár egy hörcsög. Semelyiket sem bántja, nem eszi meg, (már amelyiket meg tudná enni) csak játszik vele. Ha akarja a másik állat, ha nem. Luke már csak ilyen.
- Rendben. - mosolyogtam, majd elindultam a füves rész felé. Azonnal jött is utánam a kutyuskám, és boldogan szaladt a fűre. Egy darabig ott kapargatta a földet, majd szaladgált egy kicsit.
- Persze, úgy gondoltam eleve hogy én fizetek. - mosolyogtam. Közben az egyik bolt felé pillantottam, majd megláttam a hajamat. Szanaszét állt. Ez várható volt. Nem volt rá időm hogy jól megcsináljam, de már nem érdekel, hogy néz ki. Az a lényeg, hogy van. Már Luke is jókedvűen szaladt vissza hozzám. Gondoltam, akkor most már végzett.
- Akkor mehetünk? - kérdeztem mosolyogva.

Derekem <3

Elmosolyodtam. Nagyon szeretem Dereket. Mindig olyan kedves, vicces és jófej. Örülök, hogy rokonok vagyunk. Még csak pár hete ismerjük egymást, de már olyan nekem, mint a második bátyám. Zeke is jófej meg vicces meg minden, és nagyon is hiányzott addig, amíg nem beszéltem Derekkel. Most ő olyan tesópótló. De egyébként is imádom a srácot. Ráadásul van egy cicája is.
Egyébként lehetséges hogy Lukenak van valami különleges képessége, mert még a legeslegkisebb állat sem fél tőle, sőt, játszanak. Eddig egy hörcsög volt a legkisebb akivel találkozott, és olyan aranyosak voltak együtt, amikor az a pici állatka megszagolta a kis orrával, Luke 10x akkora orrát. Azután pedig mászkált rajta. Eddig ez volt a legédesebb dolog amit valaha láttam.
- Ugyan már, van nálam pénz! - mosolyogtam rá.
Felnevettem. Imádom hogy Derek ilyen... hogy is mondjam... őszinte. Mindent elmond amit gondol (ez esetben amit "érez") és nem érdekli, hogy kinek mondja.
- Jó, rendben, akkor siessünk.- mondtam. Miközben sétáltunk a vajsöröző felé, gyorsan még gondoltam kérdezek valamit.
- Öhmm... egyébként honnan jöttél? - ez egy igenis fontos kérdés. Nem tudom hogy miért kérdezem ezt mindenkitől, de akkor is érdekel és jó kis sztorikat szoktam hallani az emberektől.

Derekem <3

Elkezdtünk sétálni a vajsöröző felé.
- Jól van, de csak most az egyszer! - engedem meg neki a fizetést. Derek olyan udvarias. Bárcsak még sok ilyen fiút ismernék...
- Hát valahogy úgy értettem, hogy melyik városból jöttél, és hogy miért ide, meg ilyenek... - feleltem. Már pedig igenis, engem érdekel a sztorija. Ha lehetne minden szembejövőtől megkérdezném, mert szeretem hallgatni a történeteket.
- És, ki volt itt a legelső barátod?- kérdezem. - Tudod olyan sok kérdésem lenne... Lehet hogy némelyik értelmetlennek tűnik, de ha nem baj, letámadnálak velük. Annyira szeretnélek jobban megismerni. - mosolyogtam Derekre.
Ilyen vagyok. Nem tudom, engem mindig is érdekeltek más emberek. Hogy honnan jöttek, miért, kivel találkoztak először stb. egészen a üknagymamájuk kutyájának a nevéig. Jó, azért addig nem. Viszont sok olyan dolgot szeretnék tudni az emberekről, amiket ők talán érdektelennek tartanak, de engem akkor is érdekel. Nem tehetek róla.
- Gondolkoztál már azon, hogy milyen munkába kezdesz, ha végigvitted a sulit? - kérdeztem érdeklődve, miközben már ott álltunk a vajsöröző ajtaja előtt.

Derekem <3

Felnevettem. Mindig elfelejtem, hogy Derek ilyen mesélős típus, aki néha eltér a tárgytól. Pont mint én. Olyan furcsa, hogy sok generációval ezelőttről vagyunk rokonok, mégis, le se tagadhatnánk egymást.
- Igen, az jó lenne, ha egyszer elmehetnék hozzátok. Te is eljöhetnél majd hozzánk, ha gondolod. Mondjuk nekünk most 2 lakásunk van... szóval választhatsz. - mosolyogtam rá.
- Persze, megértem, nem is gondoltam arra, hogy vinném Lukeot. - mondtam.
- Ne izgulj, biztosan jók lesztek. - fogtam meg a vállát Dereknek.
Derek hosszas beszéde alatt, ami engem egyáltalán nem zavart, eszembe jutott, hogy már vagy 5 perce állunk a vajsöröző előtt, és hogy lehet, be kéne menni. Bár most ez nem érdekes. Hallgatom tovább Dereket.
- Nekem is rellonos volt az első barátnőm. Nem tudom, hogy ismered-e, Dandellion Masson a neve. - feleltem én is kéretlenül. - Igen, szívesen megismerkednék velük valamikor. - mosolyogtam Derekre.
- Hát, igazából még én sem nagyon gondolkoztam rajta, de a Legendás Lények Gondozása nagyon érdekel, szóval... - válaszoltam.
- Már itt állunk előtte egy jó ideje. - mosolyogtam.
- És, miért pont a Bagolykőbe jöttél? - kérdeztem érdeklődve, miközben kinyitottam a vajsöröző ajtaját.