A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=717713#post717713][b]Maróti Fanni - 2018.03.22. 22:38[/b][/url]

Államat a jobb kezemmel megtámasztva bámulok magam elé az egyik kissé félreeső helyen ülve. A könyököm már kezd fájni az asztallappal való túl régóta tartó érintkezés miatt, de nem érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy megmozduljak. Már akkor sem voltam teljesen önmagam, amikor néhány évfolyamtársam elhívott kicsit "lazulni" a faluba. Ma érkezett meg ugyanis egy eléggé speciális festék, amit Törökországból rendeltem, és ha a szüleim tudnák, hogy erre költöm a pénzüket, valószínűleg élve megnyúznának. Nemcsak a színe, de az illata is különleges, én pedig a nagy örömködésben - és mert a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy egy sárkányok után futkosó válaszát vártam - elfelejtettem a biztonsági előírásokat betartani. Szóval jócskán beszippantottam az illatát, ami azonnal rá is telepedett az agyamra. Azóta kissé kába vagyok, mintha a föld felett járnék, és mintha mindez igazán meg se történne. Na, persze ez nem zavart abban, hogy eljöjjek iszogatni, és még azt is hagytam, hogy a többiek nélkülem induljanak tova a következő ivóig.
Tekintetem álmodozó, de üresnek nem tűnik, mélán követi egy fiatal, különösképpen vászonra való arcvonásokkal rendelkező férfi mozgását. Néha megrándul a lábam, mintha oda szeretnék menni hozzá, máskor már nyelvem hegyén van a szó, amivel oda hívhatnám. Végül egyszerűen maradok a bámulásnál, miközben körülöttem lassan kiürül a csárda. Fizetni és indulni kellene, de megbűvölt pillantásom képtelen elszakadni tőle, gázoktól és folyadékoktól elszállt agyam pedig hagyja az ösztöneimet szabadon lófrálni.
Mikor felállok, és elindulok felé csak enyhén imbolygok, bár még magam sem tudom, mit fogok mondani, mikor odaérek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=718095#post718095][b]Maróti Fanni - 2018.03.25. 20:27[/b][/url]

Alapvetően nem gondolok semmire, és nem várok semmit ettől az egésztől. Talán csak egy időpontot szeretnék, amikor találkoznánk, hogy aztán festékkel és ecsettel adhassak új életet ezeknek a vonásoknak. De mikor elindulok felé, még nem tudom, mi fog kiszólni belőlem, melyek lesznek azok a szavak, amik agyam rostája nélkül szűretlenül kerülnek elő a gondolataim közül.
Látom, hogy vár engem, ezt bátorításnak veszem, bár valószínűleg enélkül is eljutottam volna hozzá. Addig lépkedek a székeket és asztalokat kerülgetve, mígnem ott állok vele szemben. Mivel némileg bizonytalannak érzem magam, nekidőlök a minket elválasztó pultnak, tekintetemet azóta nem véve le a férfiról, hogy elindultam felé.
 - Én csak... - kezdem nehezen forgó nyelvvel - ...azt... nem... Nem tudom eldönteni, hogy milyen szí... színű a szemed - fejezem be végül a mondatot, magam is meglepődve azon, hogy végül mit sikerült ebből összehozni. Közben kissé előre is dőlök, valóban kíváncsi vagyok, vajon hány szín kellene ahhoz, hogy ezt az árnyalatot vissza tudjam adni.
Zavaró, arcomba lógó tincseimet ügyetlenül a fülem mögé tűröm, hátha azok akadályoznak a látásban, és nem a teremben uralkodó félhomály, az ital és a korábban beszippantott mágikus gáz.