28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kapitány Valentina
Aurortanonc, Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 63
Írta: 2019. április 21. 11:28 | Link

A Vértes utcájában || Captain



Nem hittem, hogy ennyire hamar elér engem is a burn-out szindróma. Félreértés ne essék, nagyon szeretek aurornak tanulni, az edzéseket is bírom, de a munka nem igazán az én asztalom. Ha van valamilyen hivatalos ügy, amiben nyomozni kell, azt élvezem, de egy kis faluban nem túl sok ilyen eset van. Az esetek nagy részében több a papírmunka, és ez az, ami legmélyen kicsinál engem. Hat évig jóformán csak terepen dolgoztam, ezután nagyon éles váltás volt egy irodába beülni.
Nem akartam mindent feladni és elmenekülni, ezért is többet mozdultam ki, hátha újra megszeretem az életem, meg minden ilyen maszlag helye. Nem voltam sosem partiarc, de régi kapcsolatok ápolása talán nem válik majd a káromra.
- Niko! - szóltam hangosabban a férfinak, ahogy kiszúrtam. - Szia - köszöntem, mikor már nem kilóméterekkel odébb voltam.
Nem volt nehéz megismerni, pedig amikor legutóbb láttam, még fele ekkora volt korban és magasságban is. Na meg közel sem volt ennyire szőrös. A kisfiús bája teljesen odalett, amit egy kicsit sajnálok, de a véla mágia még mindig működik nála.
- Ez most komoly? - képtelen voltam magamban tartani a kérdést, ahogy megláttam a gyűrűjét. Az ügyeletes rosszfiú tényleg házasságra adta a fejét? Micsoda meglepetések, kérem szépen.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2034
Írta: 2019. április 21. 21:40 | Link

Tinus

Mindig akad intézni való itt, vagy Bogolyfalván, újabban ugyebár odahaza is. Egyre nehezebben tudja irányítani az életét, ami érződik a kisugárzásán is. Sosem volt igazán boldog leszámítva azokat a pillanatokat, amikor élete nője mellett nem gondolt semmi másra, csak rá. A kapcsolatukban is voltak hullámvölgyek, amik most nincsenek, vannak helyette titkok és egyre halmozódó problémák.
Csak hogy ne legyen egy lazább napja, ma Kalózzal az állatorvost látogatták meg. Még szerencse, hogy Budanekeresden több a lehetőség és nem kell sokat gondolkodni azon, merre lépjen.
A kutya a lába mellett sétál pórázon, lustán és rossz kedvűen, néha felpillant gazdájára és megvetően, utálkozva nézi. Niko a szemét forgatja, hát mit tehet ő róla, hogy felfújhatós gallért kell viselnie, nehogy szétszedje a friss sebet?
Kell egy perc, hogy felfogja, valami történik, valaki a nevén szólítja. Egy újabb vörös, egy újabb nő, akitől végre sikerül elmosolyodnia.
- Mármint most a kutyára gondolsz? - vigyorog rá. - Hidd el, nem gondoltuk át, kettő is van - sóhajt fel.
Tény, még mindig jobb a két kutya, mint egy gyerek, bár arra egy ideje nem is mernek gondolni.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Kapitány Valentina
Aurortanonc, Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 63
Írta: 2019. április 22. 15:30 | Link

A Vértes utcájában || Captain



Lehet, hogy kicsit paranoiás lettem, de kezdem azt hinni, hogy itt Magyarországon már nem fogok találni egy férfit sem kutya nélkül. Olyan kiegészítő lett ez nekik, mint nálunk lányoknál a táska, vagy mi? Igyekszem újra megkedvelni a négylábúakat, de nem megy ez csettintésre. Legalább tőlem nem kell félnie a kutyusnak, nem fogom simogatni.
- Rögtön kettő? Ez nagyon veszélyes, jut elég időtök minden másra is? - úgy kérdeztem, mintha legalább a globális felmelegedéssel kellene megküzdeni, persze csak ironikusan. - De minden rendben vele? - kérdezem, rendesen meglepve ezzel magamat is. Nem ez az irány, amit követni szeretnék.
A kutyáról felnézek Nikora, még mindig fura megszokni, hogy mennyit változott. Nagyjából az utolsó infóm róla, hogy kiengedték a javítóból.
- A gyűrűre céloztam egyébként. Milyen a szíved választottja? Az orosz lány lett a nyertes? - kicsit elhúzom a számat, mert hát sosem szívleltem azt a csajt. Akkoriban nem foglalkoztam annyit az alsóbb évesek pletykáival, a gyerekeket vagy utáltam, vagy közömbösek voltak. A Chenkova lány az első kategóriába tartozott éppenséggel.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2034
Írta: 2019. április 22. 19:56 | Link

Tinus

Felsóhajt és megrázza a fejét. Azóta, mióta kutyáik vannak, még három púppal több lett a hátán. Lassan elmehetne toronyőrnek, pont beillene a képbe. Persze képletesen, mert a helyzet az, hogy még így nyúzottan is jobban néz ki, mint az átlag.
- Ivartalaníttattuk, azért néz rám így - egy pillanatra összenéz a durcás ebbel, de ráhagyja.
Idővel csak beletörődik és mindenki jobban jár, ha a kutya nem ugrik mindenkire és minden berendezési tárgyra, mert éppen olyan kedve van.
- Ja, hogy arra - ezt meg nem mondta volna, rendszerint elfeledkezik az ujján viselt ékszerről. - Merlinre, szerencsére nem. Szombat Anna, biztos ismerted őt is. Edictumozott, olyan vörös, mint te - elvigyorodik miközben szabad kezével Tina hajához nyúl és mutatóujjára csavar egy tincset.
- Elcsavarták már a te fejedet is? Vagy szülessek újra, hogy megtörténjen?
Egy kicsit jobb kedvre derül mindig, mikor ismerőssel találkozik. Ha csak néhány percre is, de el tudja feledni a jelent, mintha visszarepülne a múltba. Ideig, percig tart csupán.
- Enyém egyébként a Vértes, jártál már bent? Egyáltalán merre kódorogsz most? - felvonja szemöldökét miközben felteszi a kérdést.
Néha szeretne egy olyan szuperképességet, amivel azonnal megtudhat az emberekről mindent és nem kerülne kellemetlen helyzetekbe, mert nem tudja sem térben, sem időben elhelyezni beszélgetőpartnerét.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Kapitány Valentina
Aurortanonc, Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 63
Írta: 2019. április 26. 00:01 | Link

A Vértes utcájában || Captain



- Az edictumot sose olvastam - legyintettem egyszerűen. Nem szerettem a pletykákat, meg akkoriban minden mást sokkal fontosabbnak találtam. - De Anna rémlik, igen. Ő is eridonos volt - még most is büszkeség tölt el, ha a régi házamra gondolok. Jó kis csapat volt akkoriban az eridonban, ezt még úgy is tudtam, hogy nem mentoráltam senkit. - Ti évfolyamtársak voltatok? - Erre viszont már nem emlékeztem teljesen. Annyi minden történt azóta, hogy igazából azt sem tudnám megmondani, mennyivel járt alattam Niko.
Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy a kezét figyeltem. Nem léptem el tőle, de nem is közeledtem. Ez a kis játékosság még nem ártott soha senkinek. Azt hiszem.
- Ohh, igen, kérlek. Ha van egy eddig rejtett ikertestvéred, nekem nyugodtan bemutathatod - egész jól megy az irónia, még én is majdnem elhittem. A sors fintora, hogy nemrég egy barátnőm elég hasonló ajánlatot tett, csak neki tényleg létezett az ikre.
Az említett csárda felé néztem, majd elkerekedett szemekkel vissza rá. Úgy jelentette ki, mintha semmiség lenne, hogy az egyik leghíresebb hely az övé. Tudtam, hogy nemrég nyílt, de már most hallottam meséket a helyről a munkahelyemen.
- Ez elég komoly. - Már majdnem hozzátettem, hogy tényleg felnőttünk, de azzal olyan öregnek érezném magam. - Gratulálok hozzá. Én meg csak úgy... vagyok - megvontam a vállam. - Jó egy kicsit kimozdulni otthonról - mondtam teljesen őszintén. Mindenhol jobb lenni, mint a kis faluban, ami percről percre egyre jobban megfojt.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2034
Írta: 2019. április 28. 22:10 | Link

Tinus

- Felettem járt, öreglányok vagytok mindketten - ő meg büszkén vigyorog, mert nem elég, hogy szép feleséget talált, még idősebb is nála.
Pedig aztán azt mondják, a nők az érett pasikra buknak. Hát Anna éppenséggel másra bukik, pontosabban a kutyatulajra, aki ugyan kaján vigyorral méregeti a másik vöröset, nem tudná másra gondolni, csak a feleségére.
- Ami az illeti, mindig is volt - vállat vonva jut eszébe, hogy Noah-ról sokan nem tudnak és a teljesen eltérő stílusuk miatt a mai napig alig veszik észre, hogy ikrek. - Ő nem került át velem Magyarországra anno, de már itt lakik Bogolyfalván. Viszont rossz hír, van egy lánya. Anya nélkül.
Ez nem tudja, mennyire taszítja a nőket, vagy pont ellenkezőleg, mennyire vonzza, de ha a helyükben lenne, inkább menekülőre fogná. Ki az, aki képes egy idegen gyerekét felnevelni miközben tudja, hogy a pasi a gyerek anyjára gondol? Szegény, szegény Noah.
- Nem akkora szám - megrázza a fejét, mégis büszkeséggel tölti el a dicséret. - Mi lett a nagy álmaiddal? Hogyhogy itt ragadtál? - ha már kimozdulás, tényleg kíváncsi, mi lett Tinával miután elballagott. Sok ismerőse van, akiről semmit sem tud, ilyen ő is. Sosem voltak olyan jóban, hogy hosszabban beszélgessenek, de így visszagondolva már bánja, hogy nem hívta el meginni valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"
Kapitány Valentina
Aurortanonc, Auror, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 49
Összes hsz: 63
Írta: 2019. május 9. 22:54 | Link

A Vértes utcájában || Captain



- Azért na, kikérem magunknak. A vörösek amúgy is kortalanok - szögezem le egész gyorsan. Örök igazság; mindegy mennyi év telt el, még mindig van, ahol elkérik a személyimet. És így legyek komoly auror, aki megbünteti a rossz fiúkat, ez csodálatos.
Szó szerint leesik az állam, ahogy a testvérét említi. Én komolyan csak viccelni akartam! A pillanatnyi meglepettséget a nevetés váltja fel; túlságosan abszurd a helyzet. Azt pedig gyorsan elfojtom, nehogy udvariatlannak tűnjek. Más családját kinevetni pedig nem éppen tisztelettudó viselkedés.
- Ezzel elég rendesen megleptél most - ismerem el. - De legalább a lánya jól van. A nő meg lelépett? - még engem is meglep, mennyire érdekel a téma. Nem mintha szóba jöhetne nálam bármilyen gyerek is. Egy lehetett volna, őt pedig senki sem pótolhatja.
- Ne szerénykedj Weißling, a végén még elhiszem - nézek rá félig mosolyogva, félig komolyan. A tekintetem azért a csárda felé réved, némán is elcsodálkozok rajta. Vicces fordulatai vannak az életnek.
- Igazából nem ragadtam itt, épp most jöttem vissza. Inkább Kelet-Európában voltam eddig, utána pedig egy évet lehúztam Angliában. Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy tejet kérek-e a teához, szerintem nem fogja szeretni a válaszom - egyik kezemet végighúztam a másik alkaromon, mintha feltűrném a pulcsim ujját. Mosolyogva engedem le végül, és teljesen őszintén tudom kimondani. - Tényleg itthon a legjobb, nekem már nem kell más.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Javítós • Csárdavezető • Anna férje
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 2034
Írta: 2019. június 21. 10:09 | Link

Tinus

Nem szeret a családjáról beszélni, mert túl sok a problémás rész és kevés a vállalható. Nincs sok olyan a tényeken kívül, amiről itt, az utca közepén fecsegnie kellene, vagy akarna. Meg is rázza a fejét és felsóhajt.
- Bonyolultabb a helyzet - legyint, ezzel szeretné elkerülni a belebonyolódást és a felesleges hazugságokat.
A régi ismerősökkel alapvetően nem tudja, miről kellene beszélgetni és a kevésbé szoros viszonyt akár el is ronthatja, ha benyögi, hogy unokahúga anyját megölték. Talán senkinek nem is kellene megtudnia.
Tinát nem ismerte valami jól, néha meghúzta a haját és váltottak pár mondatot, de sosem jutott eszébe, hogy összebarátkozzanak. Ahhoz képest most viszont lazábbnak tűnik, vagy talán csak kevésbé ellenszenves?
- Világjáró? Te? Mivel foglalkoztál? - most már kezdi érdekelni, ha pedig nem egy unalmas munkája van, garantáltan meg is fogja jegyezni, elvégre a vörösek felejthetetlenek.
Idő közben párszor újból és újból végigsiklik rajta tekintete, mintha árulkodó jeleket keresne, vagy csak meg akarná jegyezni vonásait. Figyelmét neki szenteli, épp csak néha odaköszön a törzsvendégeinek és megsimogatja a mellette kitartóan ücsörgő kutya fejét.
- És mi a terved itt? Azon kívül, hogy valamikor összefutsz velem - magabiztos vigyor rajzolódik ki arcán miközben felteszi a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

"És megbanánozta a rózsabimbó barackját"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek