[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756035#post756035][b]Kapitány Valentina - 2019.04.21. 11:28[/b][/url]

Nem hittem, hogy ennyire hamar elér engem is a burn-out szindróma. Félreértés ne essék, nagyon szeretek aurornak tanulni, az edzéseket is bírom, de a munka nem igazán az én asztalom. Ha van valamilyen hivatalos ügy, amiben nyomozni kell, azt élvezem, de egy kis faluban nem túl sok ilyen eset van. Az esetek nagy részében több a papírmunka, és ez az, ami legmélyen kicsinál engem. Hat évig jóformán csak terepen dolgoztam, ezután nagyon éles váltás volt egy irodába beülni.
Nem akartam mindent feladni és elmenekülni, ezért is többet mozdultam ki, hátha újra megszeretem az életem, meg minden ilyen maszlag helye. Nem voltam sosem partiarc, de régi kapcsolatok ápolása talán nem válik majd a káromra.
- Niko! - szóltam hangosabban a férfinak, ahogy kiszúrtam. - Szia - köszöntem, mikor már nem kilóméterekkel odébb voltam.
Nem volt nehéz megismerni, pedig amikor legutóbb láttam, még fele ekkora volt korban és magasságban is. Na meg közel sem volt ennyire szőrös. A kisfiús bája teljesen odalett, amit egy kicsit sajnálok, de a véla mágia még mindig működik nála.
- Ez most komoly? - képtelen voltam magamban tartani a kérdést, ahogy megláttam a gyűrűjét. Az ügyeletes rosszfiú tényleg házasságra adta a fejét? Micsoda meglepetések, kérem szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756212#post756212][b]Kapitány Valentina - 2019.04.22. 15:30[/b][/url]

Lehet, hogy kicsit paranoiás lettem, de kezdem azt hinni, hogy itt Magyarországon már nem fogok találni egy férfit sem kutya nélkül. Olyan kiegészítő lett ez nekik, mint nálunk lányoknál a táska, vagy mi? Igyekszem újra megkedvelni a négylábúakat, de nem megy ez csettintésre. Legalább tőlem nem kell félnie a kutyusnak, nem fogom simogatni.
- Rögtön kettő? Ez nagyon veszélyes, jut elég időtök minden másra is? - úgy kérdeztem, mintha legalább a globális felmelegedéssel kellene megküzdeni, persze csak ironikusan. - De minden rendben vele? - kérdezem, rendesen meglepve ezzel magamat is. Nem ez az irány, amit követni szeretnék.
A kutyáról felnézek Nikora, még mindig fura megszokni, hogy mennyit változott. Nagyjából az utolsó infóm róla, hogy kiengedték a javítóból.
- A gyűrűre céloztam egyébként. Milyen a szíved választottja? Az orosz lány lett a nyertes? - kicsit elhúzom a számat, mert hát sosem szívleltem azt a csajt. Akkoriban nem foglalkoztam annyit az alsóbb évesek pletykáival, a gyerekeket vagy utáltam, vagy közömbösek voltak. A Chenkova lány az első kategóriába tartozott éppenséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756481#post756481][b]Kapitány Valentina - 2019.04.26. 00:01[/b][/url]

- Az edictumot sose olvastam - legyintettem egyszerűen. Nem szerettem a pletykákat, meg akkoriban minden mást sokkal fontosabbnak találtam. - De Anna rémlik, igen. Ő is eridonos volt - még most is büszkeség tölt el, ha a régi házamra gondolok. Jó kis csapat volt akkoriban az eridonban, ezt még úgy is tudtam, hogy nem mentoráltam senkit. - Ti évfolyamtársak voltatok? - Erre viszont már nem emlékeztem teljesen. Annyi minden történt azóta, hogy igazából azt sem tudnám megmondani, mennyivel járt alattam Niko.
Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy a kezét figyeltem. Nem léptem el tőle, de nem is közeledtem. Ez a kis játékosság még nem ártott soha senkinek. Azt hiszem.
- Ohh, igen, kérlek. Ha van egy eddig rejtett ikertestvéred, nekem nyugodtan bemutathatod - egész jól megy az irónia, még én is majdnem elhittem. A sors fintora, hogy nemrég egy barátnőm elég hasonló ajánlatot tett, csak neki tényleg létezett az ikre.
Az említett csárda felé néztem, majd elkerekedett szemekkel vissza rá. Úgy jelentette ki, mintha semmiség lenne, hogy az egyik leghíresebb hely az övé. Tudtam, hogy nemrég nyílt, de már most hallottam meséket a helyről a munkahelyemen.
- Ez elég komoly. - Már majdnem hozzátettem, hogy tényleg felnőttünk, de azzal olyan öregnek érezném magam. - Gratulálok hozzá. Én meg csak úgy... vagyok - megvontam a vállam. - Jó egy kicsit kimozdulni otthonról - mondtam teljesen őszintén. Mindenhol jobb lenni, mint a kis faluban, ami percről percre egyre jobban megfojt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=758164#post758164][b]Kapitány Valentina - 2019.05.09. 22:54[/b][/url]

- Azért na, kikérem magunknak. A vörösek amúgy is kortalanok - szögezem le egész gyorsan. Örök igazság; mindegy mennyi év telt el, még mindig van, ahol elkérik a személyimet. És így legyek komoly auror, aki megbünteti a rossz fiúkat, ez csodálatos.
Szó szerint leesik az állam, ahogy a testvérét említi. Én komolyan csak viccelni akartam! A pillanatnyi meglepettséget a nevetés váltja fel; túlságosan abszurd a helyzet. Azt pedig gyorsan elfojtom, nehogy udvariatlannak tűnjek. Más családját kinevetni pedig nem éppen tisztelettudó viselkedés.
- Ezzel elég rendesen megleptél most - ismerem el. - De legalább a lánya jól van. A nő meg lelépett? - még engem is meglep, mennyire érdekel a téma. Nem mintha szóba jöhetne nálam bármilyen gyerek is. Egy lehetett volna, őt pedig senki sem pótolhatja.
- Ne szerénykedj Weißling, a végén még elhiszem - nézek rá félig mosolyogva, félig komolyan. A tekintetem azért a csárda felé réved, némán is elcsodálkozok rajta. Vicces fordulatai vannak az életnek.
- Igazából nem ragadtam itt, épp most jöttem vissza. Inkább Kelet-Európában voltam eddig, utána pedig egy évet lehúztam Angliában. Ha még egyszer megkérdezi valaki, hogy tejet kérek-e a teához, szerintem nem fogja szeretni a válaszom - egyik kezemet végighúztam a másik alkaromon, mintha feltűrném a pulcsim ujját. Mosolyogva engedem le végül, és teljesen őszintén tudom kimondani. - Tényleg itthon a legjobb, nekem már nem kell más.