kicsi Richárd
x lídia x arany kaviár x ewtrtw

Vajda Eszter.
Nevetni támad kedve, ahogy a gardrób egész alakos tükre előtt hátradobja Eszter hosszú, finoman hullámolt, a szálvégi töredezésektől teljes mértékben mentes, dús és csillogó haját, jobb lábát a másik elé helyezve pózol, leginkább magának. Némileg aggódott, hogy egy olyan semmi kis hülyeségen fognak elhasalni, mint mondjuk, a lány telefonjának zárja, de az arcfelismerő azonnal kapcsolt, ahogy csak rápillantott, sőt, Hanni édes dorombolása a Vajda Papa - feltételezett - aggodalmait is eloszlatta. Minden tökéletes.
Tökéletes.
Széles vigyor nyúlik el arcán, a tökéletes fogsor fehéren csillan meg, ahogy tekintete találkozik a jól ismert, szinte világító kék íriszekkel a tükörben. Amikor először meghallotta Hanni tervét, kinevette őt, de ahogy jobban belegondolt, Richárd egyetlen, édes testvéreként, a legfontosabb emberként az életében, könnyen szétválaszthatja a turbékoló szerelmespárt - egy pillanatra undorodó fintorba húzza szépen ívelt, új ajkait - ha okosan cselekszik. Utána már könnyű lesz a fiú szívébe férkőznie, szinte látja magán a derekára simuló esküvői ruhát, hatalmas uszállyal, rengeteg csipkével, a másik kettő pedig majd fenntartja Eszter látszatát. Hogy mi lesz majd a valódival? Azon eddig nem gondolkodtak, de amilyen egyszerűen jutottak el idáig, azt is biztosan megoldják, valahogy.
Fekete, Versace magassarkút húz, kecsesen suhan le a Vajda otthon márványlépcsőjén Eszter kasmír kabátjában, taxival utazik, és épp csak annyit késik, amennyit egyenesen illendő. A bejáratnál mosolyogva adja át kabátját, finom léptekkel közelíti meg a lefoglalt asztalt, elegánsan ejti a drága, Dolce táskát a harmadik, üres székre, majd átöleli a már ott ülő Richárd nyakát, boldog vigyorral ajkain hajol le hozzá, és nyom egy-egy csókot arcának mindkét felére.
- Szervusz, kedvesem - Eszter haját hátradobva válla felett ül le végül a szemközti székbe, combjait keresztezi egymáson, míg ujjait összefonja az asztal lapján.
El sem hiszi, hogy máris ilyen közel jutott.
- Milyen napod volt ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=753324#post753324][b]Vajda Eszter - 2019.03.27. 19:40[/b][/url]

kicsi Richárd
x lídia x arany kaviár x ewtrtw

Vajda Eszter.
Nevetni támad kedve, ahogy a gardrób egész alakos tükre előtt hátradobja Eszter hosszú, finoman hullámolt, a szálvégi töredezésektől teljes mértékben mentes, dús és csillogó haját, jobb lábát a másik elé helyezve pózol, leginkább magának. Némileg aggódott, hogy egy olyan semmi kis hülyeségen fognak elhasalni, mint mondjuk, a lány telefonjának zárja, de az arcfelismerő azonnal kapcsolt, ahogy csak rápillantott, sőt, Hanni édes dorombolása a Vajda Papa - feltételezett - aggodalmait is eloszlatta. Minden tökéletes.
Tökéletes.
Széles vigyor nyúlik el arcán, a tökéletes fogsor fehéren csillan meg, ahogy tekintete találkozik a jól ismert, szinte világító kék íriszekkel a tükörben. Amikor először meghallotta Hanni tervét, kinevette őt, de ahogy jobban belegondolt, Richárd egyetlen, édes testvéreként, a legfontosabb emberként az életében, könnyen szétválaszthatja a turbékoló szerelmespárt - egy pillanatra undorodó fintorba húzza szépen ívelt, új ajkait - ha okosan cselekszik. Utána már könnyű lesz a fiú szívébe férkőznie, szinte látja magán a derekára simuló esküvői ruhát, hatalmas uszállyal, rengeteg csipkével, a másik kettő pedig majd fenntartja Eszter látszatát. Hogy mi lesz majd a valódival? Azon eddig nem gondolkodtak, de amilyen egyszerűen jutottak el idáig, azt is biztosan megoldják, valahogy.
Fekete, Versace magassarkút húz, kecsesen suhan le a Vajda otthon márványlépcsőjén Eszter kasmír kabátjában, taxival utazik, és épp csak annyit késik, amennyit egyenesen illendő. A bejáratnál mosolyogva adja át kabátját, finom léptekkel közelíti meg a lefoglalt asztalt, elegánsan ejti a drága, Dolce táskát a harmadik, üres székre, majd átöleli a már ott ülő Richárd nyakát, boldog vigyorral ajkain hajol le hozzá, és nyom egy-egy csókot arcának mindkét felére.
- Szervusz, kedvesem - Eszter haját hátradobva válla felett ül le végül a szemközti székbe, combjait keresztezi egymáson, míg ujjait összefonja az asztal lapján.
El sem hiszi, hogy máris ilyen közel jutott.
- Milyen napod volt ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=754784#post754784][b]Vajda Richárd - 2019.04.08. 14:41[/b][/url]

bad guy

Nem látok rá a budai étterem bejáratára, azonban az elegáns, vintage tapétával takart szemközti falon lógó festmények mindenért kárpótolnak. Nem látom a budai villákat vagy a szerelmesek Dunáját, de látom Rembrandt Saint Bartholomew-ját, és Goya Vízhordó leányát. Míg a képeket vizslatom, és az ecsetvonások számán elmélkedek, hátamat lazán a széktámlának döntöm, és jobb karomat végignyújtom az enyém melletti szék tetején. Mutatóujjam halkan dobol a fán, lábfejem a helyiséget átjáró finom dallamra mozdul.
Azt, hogy Eszter megjelenik, már az atmoszférát megborító, a levegőbe vegyülő parfümjéről tudom. Az illata a testemet puhán körülölelve férkőzik be az orromba, mire azonnal az érkező fordítom az arcomat, és széles mosollyal, büszkén nézek végig rajta.
A tekintetem végigsiklik az alakján; a túl sokat sejtető csipkeblúzára ugyan feljebb emelkedik a szemöldököm, de meztelen combjai - a nagyobb probléma -feledtetik velem az első gondot. A tudat ugyanis, hogy egyetlen férfi sem él ezen a földön, akinek a pillantása ne ragadna oda a húgomhoz, egyszerre tesz átkozottul büszkévé és hozza ki belőlem a bőröm alatt nyugvó állatot.
- Kedvesem? - kérdezek vissza, míg leül. - Mi van, ma reggel Audrey Hepburnként ébredtél?
Őszintén, simán van rá esély, hogy így történt. Mondjuk máskor - általában - utálatos féregnek vagy bunkó parasztnak hív, de talán ma jó napja van. Szeretném, hogy jó napja legyen.
Mozdulatlan fürkészem az arcát, észre sem veszem, hogy a fejem enyhén jobbra billen. A széken nyugvó kezem is mozdul, az ujjbegyeimet egészen lassan dörzsölgetem egymáshoz, mintha mondani akarnék valamit, de fogalmam sem lenne arról, hogyan. Abban sem vagyok biztos, hogy elmondom neki. Végül elmosolyodom, és előredőlve rákönyökölök az asztal szélére. Le sem veszem a szemem Eszterről.
- Így, hogy látlak, kívánhatni se tudnék jobbat - a szavaim alatt kiszélesedik a mosolyom, aztán elpillantok az elegáns pincér felé, csupán a szemkontaktussal jelezve, hogy köszönjük a türelmét, most már idefáradhat. - Egyébként voltam otthon. Beszélgettem apával a kis házról, meg hogy idővel berendezném. Nem szeretem, hogy szinte üresen áll. Az a hely amúgy is a miénk, valamit kezdenünk kellene vele. Mit szólsz? Ha elkészültünk, még a házibulikat is tarthatnánk ott. Mindenki csak nyerne vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=756354#post756354][b]Vajda Eszter - 2019.04.24. 13:23[/b][/url]

Egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy Richárd pillantása nem egészen neki szól. Bőre alatt végigbizsereg az izgatottság, felszalad gerince vonalán a borzongás, egészen szétfeszíti koponyáját az elégedettség, ahogy a páratlanul kék szemek végigsiklanak alakján. Ugyan Eszter ajkain szélesedik ki a mosoly, mégis, tekintetében Lídia gondolatai villannak meg. Úgy érzi magát, mint mikor gyerekkorában bújócskáztak a papa birtokán, nem voltak határok, nem voltak szabályok, most is képes lenne tiszta boldogsággal felnevetni saját, egyértelmű sikerén, viszont még nem teheti meg. Még túl nagyot bukhat, pedig épp csak elkezdődött.
Aprót von vállán a visszaérkező kérdésre, épp csak egy leheletnyi mozdulat.
- Örülök, hogy végre találtál rám is időt - nem titok, hogy Eszter nem kedveli különösebben Lilit, ahhoz pedig, hogy az ember erre rájöjjön, még csak ki sem kell nyitnia a száját - az arca beszél helyette is. A szkeptikusan megemelkedő szemöldöke, akárhányszor szóba kerül, hogy megfeszül az állkapcsa, hogy erősebben szív a cigarettába. Nem csoda. Senki sem szeretné, ha egyik pillanatról a másikra valaki elvenné tőle az öccsét, Lili pedig így történt. Egyszer csak ott volt.  
Aprót szusszan, ahogy megcsóválja fejét a gondolatra, puha, hosszú hajtincseit rendre füle mögé utasítja egyetlen, finom mozdulattal. Ha Eszter nem kedveli Lilit, Lídia határozottan gyűlöli őt, és ha tehetné, képes lenne belefojtani egy kanálnyi vízbe. De ne siessünk annyira előre.
Ne feledkezzünk meg viszont arról, ahogy Vajda Richárd hízelegni tud. Tekintete egyetlen pillanat alatt lágyul el, ahogy mosolya is elveszti annak előbbi, hűvös élét, szinte már halkan felnevetve pillant oldalra zavarában. Eszter nem így reagált volna. Pontosan tudja, hogy Eszter nem az a bután vihogó lány, hogy Eszter valami olyasmit mondana, a szép szavaival nem fogja megolvasztani a szívét, vagy elfeledtetni a tényt, miszerint elhanyagolja őt, de ennyit csak megengedhet magának. Ennyit legalább.
- A kis házról? - jobb szemöldöke megemelkedik, homlokán vékony ráncok jelennek meg, ahogy ajkai résnyire nyílnak egymástól, s a kék szemek most bizonytalanul, szinte gyanakodva ugranak Richárd arcára. Nyelvébe harap, végül lesüti szemeit, ujjaival az abrosz egy, nem létező egyenetlenségét kezdi simítgatni.
- És ő erre mit mondott? Megengedi?