//Álmodói tudnivalók: minden eddig külön témás tanterem itt található az első posztban, feltüntetve azt is, hogy a kastélyon belül hol helyezkednek el. A megcímzésnél elég feltüntetnetek, hogy hol játszotok.//

- Na, akkor ahogy mondtam, jövő órán dolgozat az egész eddigi anyagból. Szedjék össze a maradék agysejtjeiket, mert szükségük lesz rájuk! - Vidáman csukja be a jegyzeteit. Már jó pár napja madarat lehetne fogatni vele, de ettől még a kötelező dolgozatokat meg kell íratnia, hiszen osztályoznia kell valami alapján a diákság tárgyi tudását. Persze az utána írandó szaktanári elemzést, amit az igazgató kér tőle is, meg a többi tanártól is, nem tölti el sok örömmel, viszont megcsinálja mindig, amit kell. Most még a kötelező rossz sem érdekli, hiszen imádott asszonkája visszatalált hozzá, és azóta minden a lehető legnagyobb rendben van. Ez volt az utolsó órája ma, de azért még akad pár magántanítvány, meg uzsonnázni is szeretne. Nem kapkodja el egyiket sem, hanem annak rendje és módja szerint körbejár a teremben és összeszedi a szemetet. A zöld noteszbe felírja a szemetelők nevét, némi megjegyzéssel kísérve. Kell ennyi mozgás, így nem használ mágiát. Sem most, sem akkor, mikor lemegy a faluba a magánóráira. Szerencse, hogy akad plusz munkája, mert az iskolában eléggé alul fizetik a tanárokat. Hiába lett doktor, az asztrológiai tudományok doktora, az nem jár több pénzzel, bár mióta Lana megvette a saját házukat, jóval kevesebb a kiadás. Uzsonnához nem megy a Nagyterembe vagy a konyhára, hiszen csomagolt Kedvese neki szendvicset, a saját szája íze szerint. Minek is enné a fűrészpor ízű vacakot, amit szendvics címén itt adnak. Előveszi a fóliába csomagolt, hatalmas fasírtos zsemléjét, amiből egy jókora salátalevél kandikál ki. Mielőtt beleharapna, kiveszi a zöldséget, gondosan eltávolítva az összes kis morzsácskáját, aztán megnyugodva nyitja ki száját hatalmasra, hogy beférjen a Várkonyi féle hambi.

- Na, akkor ahogy mondtam, jövő órán dolgozat az egész eddigi anyagból. Szedjék össze a maradék agysejtjeiket, mert szükségük lesz rájuk! - Vidáman csukja be a jegyzeteit. Már jó pár napja madarat lehetne fogatni vele, de ettől még a kötelező dolgozatokat meg kell íratnia, hiszen osztályoznia kell valami alapján a diákság tárgyi tudását. Persze az utána írandó szaktanári elemzést, amit az igazgató kér tőle is, meg a többi tanártól is, nem tölti el sok örömmel, viszont megcsinálja mindig, amit kell. Most még a kötelező rossz sem érdekli, hiszen imádott asszonkája visszatalált hozzá, és azóta minden a lehető legnagyobb rendben van. Ez volt az utolsó órája ma, de azért még akad pár magántanítvány, meg uzsonnázni is szeretne. Nem kapkodja el egyiket sem, hanem annak rendje és módja szerint körbejár a teremben és összeszedi a szemetet. A zöld noteszbe felírja a szemetelők nevét, némi megjegyzéssel kísérve. Kell ennyi mozgás, így nem használ mágiát. Sem most, sem akkor, mikor lemegy a faluba a magánóráira. Szerencse, hogy akad plusz munkája, mert az iskolában eléggé alul fizetik a tanárokat. Hiába lett doktor, az asztrológiai tudományok doktora, az nem jár több pénzzel, bár mióta Lana megvette a saját házukat, jóval kevesebb a kiadás. Uzsonnához nem megy a Nagyterembe vagy a konyhára, hiszen csomagolt Kedvese neki szendvicset, a saját szája íze szerint. Minek is enné a fűrészpor ízű vacakot, amit szendvics címén itt adnak. Előveszi a fóliába csomagolt, hatalmas fasírtos zsemléjét, amiből egy jókora salátalevél kandikál ki. Mielőtt beleharapna, kiveszi a zöldséget, gondosan eltávolítva az összes kis morzsácskáját, aztán megnyugodva nyitja ki száját hatalmasra, hogy beférjen a Várkonyi féle hambi.

Szóval egy pincér lánnyal...

Lalának nem igazán hiányzik Kanada, a kviddics hiányát pedig az egyetemen le tudja tanítani, utána pedig ha akad kivel akkor el is megy kicsit száguldozni, gyakorolgatni, passzolgatni. Scarlett általában vevő rá, North is néha elkíséri őket, mások meg amolyan alkalmi partnerek de a célnak megteszik.
Tehát Lala élete újra kerek volt, így nem is volt oka semmiféle aggodalomra. Dudorászva érkezett vissza a kis házikójukba. Ő végzett előbb, férje még tanított. Kiadta Nanának a vacsora tervét, valami könnyűt és egyszerűt sok zöldséggel, mert Várkonyi mostanában eléggé tüntetőleg lépett fel a zöldségek ellen ami hosszútávon nem fog semmi jóra vezetni, majd  miután a szorgos manók nekiláttak a főzéshez a háziasszony egy bogre meleg fekete teával és az Edictummal hóna alatt átvonult a nappaliba. Rég nem olvasta már a lapot és kíváncsi volt, hogy vajon hány nevet fog felismerni, ennyi távollét után. Elvégre az ő generációja már kiröppent, talán mestertanoncként is végzett aki maradt, alsósok közül meg csak alig egy maréknyit ismert.
Nos, hiába minden aggodalom, nem kellett sokáig elidőznie máris kiszúrt egy ismerőst, méghozzá kedves, egyetlen szerelme nevét. Ahogy egyre tovább olvasta a cikket feje úgy lett egyre vörösebb és vörösebb. Bizony Lala alapból féltékeny típus volt, de ilyesmi után talán egy normális nő is kijönne a sodrából.
Az egész utat úgy tette meg mint egy perzselő tűzvihar, félhetett aki az útjába került, de az is, aki csak látta. Ha elemi mágus lett volna, talán még igazi lángok is előcsaptak volna, de így mindenki megúszta egy kis riadalommal, legalábbis az ártatlanok. Ahogy felért a kastélyba dühe csak egyre dagadt, nem érdekelte a kíváncsi szemek, amúgy is már az utolsó óráknak is vége, nem lehettek annyian a kastélyban mint mondjuk délelőtt. Aztán megérkezett a terem elé. Hevesen megmarkolta a kilincset, kivágta, majd be maga mögött, ezzel mindenkit ki is zárva a teremből.
- EGY HARMADIKOS ERIDONOS? - felemelte hangját, nem is próbálta türtőztetni magát, csak lecsapta az újságot a tanári asztalra, hogy Várkonyi is lássa felháborodottsága okát.

Megcsapja az orrát a sült hagyma illata, meg valami kellemes fűszer, aminek még a nevét sem tudja. Lala elképesztő konyhatündér tudományának eredménye. Ezért kijárna neki egy doktori cím, gondolja most is. Beleharap a ropogósan maradt zsemlébe, egy különleges bűbáj, de nagyon praktikus. Lana ezt is a házi praktikák házias boszorkányoknak című szaklapból tanulhatta, de ez mindegy is. Élvezi, ahogy a szájában felrobbannak az ízek és megnyugodva szögezi le magában, hogy a saláta egyáltalán nem hiányzik belőle. Elmosolyodik, ahogy kicsi, szorgos asszonyára gondol, és egy újabb hatalmas adagot passzíroz a szájába. Lehet, meg kéne látogatni a konditermet is - villan az agyába. A jó koszttól kezd pocakot ereszteni, és nem lenne jó eljutni odáig, hogy a kockái búcsút vegyenek tőle, és helyüket egy vaskos, gusztustalan szalonnaréteg vegye át. Ehhez a tervhez nem segíti hozzá az a harmadik jókora falat, amit bár leharapott a szendvicsből, ám lenyelni már nem marad ideje, mivel hitvese, mint vad tornádó töri be az ajtót, véget vetve ezzel zen nyugalmának.
- Parancsolsz? - Hajába túr, hogy a szélvihar okozta károkat rendezze a frizurájában, persze mindezeket csak azután, miután a torkán akadt, félig megcsócsált falatot sikerült felköhögnie, valamint nem megfulladnia, bár utóbbival jobban járt volna. Rémült tekintete az újságra szegeződik, köpni nyelni nem tud. Itt már a Mucopront sem segítene. A Fluimucilt meg nem veszi be, mert miért? Fennakadt szemei lassan működésbe lépnek, és a lapot pásztázzák. Várkonyi látja magát a hírek között, elméje azonban ködös volt azon az estén, nem sokra emlékszik , amire meg igen, arra meg nem igazán szeretne. Felveszi a magazint, maga sem hiszi, amit ott lát.
- Milyen eridonos? Miért hiszel el minden ostobaságot, amit összeírnak a szenzációhajhász firkászok? -

Szóval egy pincér lánnyal...

Meglepődik, hogy férje majdnem belefullad a meglepetésbe a jelenlététől, ám szerencsére még időben kilábal a vészből és oda tud menni megnézni a kártyát. Míg nézi a férfi a híreket addig érezheti arcán azt a dühödt, szúrós Lalatekintetet amivel ölni is lehetne minden bizonnyal, csak még a tulajdonosa nem találta ki hogyan.
- Ha nem is az egész része kitalált, akkor is igaz alapokon múlik, máskülönben nem is engedte volna a lektor, hogy kikerüljön - tette kerszbe kezeit, végig férje arcát fürkészve, hogy el tudjon kapni minden rövid pirulást vagy más árulkodó jelet.
- Tehát magának mégsem hiányoztam annyira? Legalább szőke volt az a harmadikos eridonos? Vagy a tanársegéde? - igen Lala pontosan emlékszik, hogy ő is harmadikos volt amikor a férfihoz került, bár akkor csak mint tanársegéd, ám minden más összevág. Lassan a sírás határára került, ahogy egyre több kérdés torlódott fel elméjében, de egyik sem volt kecsegtető. Sőt, talán nem is egyszeri alkalom volt? Talán ő a harmadik nem kívánt alak, akik megtűr a férfi aztán rohan egy másik nőcskéhez?
Muszáj leülnie mert menten összeesik, így odasétál a tanári asztal mögé és helyet foglal. Mit törődik vele, elvégre már ő is tanár, neki is szabad.
-Tart még? - erőtlenül kérdezte meg, nem egészen biztosan abban, hogy egyáltalán akarja-e hallani a választ vagy sem.

Most rajta a sor, hogy a szivárvány összes színét magára öltse az arca. Először elsápad, bele fehéredik a hírbe. Haloványabb lesz, mint felesége finom bőre. Aztán elzöldül, majd rózsaszínbe, végül vörösbe vált. Utóbbi a harag hatása. Ki és miért, főként hogyan merészeli leírni ezt az esetet, ami teljesen a magánügye? Hogy veszi a bátorságot arra bárki, hogy belegázoljon a magánéletébe? Megkeseredik szájában a hamburger hűlt helye is, és persze az étvágya is elhagyta. Mit is mondjon erre, mint első reakciót? Lala annyira érzékeny az ilyen dolgokra. Hazudni sem akar, de túlzott jelentőséget sem adni a szösszenetnek.
- Be voltam rúgva. Talán még emlékszik, hogy elhagyott?! - Igen, kezdetnek ez jó lesz. Nem is vallotta be, de nem is tagadta, bár tudja, hogy arája nem elégszik meg ennyivel. A sejtés bevált, elmehetne látnok tanoncnak Huszthy szárnyai alá, hiszen Lala folytatja. A férfi összetépi az újságot apró cafatokra, mintha ez bármit is javítana a helyzetén. A kukába dobja a fecniket, ahogy az imént, amikor még boldog volt, szemétbe dobta a papírgalacsinokat. Óóóh, boldog órák! Tova röppentek egy pillanat alatt.
- Ez a véleményem erről az egészről. Kit érdekel, hogy milyen volt a haja? Még csak arra sem emlékszem, hogy milyen volt vele a szex. - Ezzel máris elárulta magát, bár nem tagadná le az esetet, ennél Lanát sokkal többre értékeli. Tudja, hogy ezzel csak benzint önt a tűzre, de vállalja. Csak reménykedik, hogy nem szalad el a Kedves örökre jó messzire. Azt látja, hogy sírás kerülgeti a szőkét, így hozzálép, amivel talán kockáztat egy hatalmas pofont, de ez a legkevesebb.
- Utánad mentem Kanadába, visszakönyörögtelek, gondolod mindezt azért, mert valaki mással kavarok ? - Azt bölcsen elhallgatja, hogy az orrát is betörette, sőt, ennél többet is megadott volna, ha szerelmét sikerül észhez térítenie. Egy eltévedt párocska nyit be az ajtón, de riadtan kapják vissza a fejüket, amint meglátják a két tanerőt. Valószínű, hogy egyből levágták, mi a helyzet azzal a kettővel és gyorsan eltűnnek, mintha ott sem lettek volna. Ezáltal a csend még nagyobb lett, míg egyikük meg nem töri. Várkonyi hallgat, nem tudja, mit mondhatna még. A dolognak nincs számára jelentősége és nem is volt.
- Mellesleg nem diáklány volt. -

Szóval egy pincér lánnyal...

- Nem tagadom, volt valami, de ez csak annyi volt, mint hogy neked pisilni kell és elmész pisilni. Ne pisiljek évekig, míg úgy nem kegyeskedsz dönteni, hogy mégis csak kellek? - Nagy önuralomba kerül, hogy ne essen át a penge élén és ne csapjon dühbe a mondókája. Veszekedni semmi esetre sem akar. Lala aggodalmai jogosak, de csak annyiban, hogy mostantól ne legyen más az életében. Ez a kis félrelépés, lehet neki komolynak számít, de azt szeretné Várkonyi megértetni vele, hogy neki viszont nem jelent semmit. A felé induló kéz láttán becsukja a szemeit, vállait behúzza és felkészül az ütésre. Felettébb elcsodálkozik, hogy nem jön a pofon, de azért nem bánja.
- Tudom, hogy utálod, és ezután csak a szerelemtől leszek részeg. A feléd érzett szerelemtől - teszi hozzá gyorsan még, nehogy Lala megint rosszul kombináljon, ám teljesen felesleges. Úgy látszik a nő nem hallja meg csak azt, amit hallani akar. Amin görcsölhet, amiért haragudhat, amiért balhézhat. Nem érdekli, hogy a szőke távoltartási végzést kért vele kapcsolatban, csak azért is követi. Mögé áll, és, ha engedi, átkarolja a derekát, orrát a nyaka hajlatába fúrja, úgy dörmögi.
- Valóban így érzed? Mert, ha igen, akkor szomorú leszek. Nem akarom, hogy boldogtalan legyél mellettem! Nem szólhat erről a kapcsolatunk, a szerelmünk! - Valóban így érez a dologgal kapcsolatban. A házasság kölcsönös bizalomról szól és ha ez az alapvető feltétel nincs meg, nincs értelme folytatniuk. Pont ezért ügyel nagyon arra, hogy ne éljen vissza a nő bizalmával, mert csak ettől válik kölcsönössé. És gondolja mindezeket nem azért, mert a házuk Lala tulajdonában van és ő bármikor kitehető onnan, sőt még csak az sem zavarja, hogy Lana magasabb pozícióban dolgozik, mint egyetemi tanár. Áááá, ez soha nem jut eszébe.
- Maga meg megcsalt a kviddiccsel és a mai napig együtt vannak. Most legyek én is féltékeny? - Sakk, matt.

Szóval egy pincér lánnyal...

- Tehát ez pisilés - csípősen cseng a hangja amolyan szellempaprika fokú erősséggel - Tehát majd elmegy pisilni, ha én mondjuk terhes leszek, vagy ha elutazok valamerre több mint egy hétig? - felemeli hangját hisztérikusan -Ha összeveszünk akkor is? Vagy ha esetleg mondjuk balesetet szenvedek és tudom is én eltörik a lábam és ispotályban leszek? Mert ez természetes? Számítsak ilyesmire?   - már a hasonlat is felhúzza, ám a maga kis monológja hergeli fel csak igazán ahogy egyre tovább és tovább megy az élet kisebb-nagyobb testiszüneteinek felsorolásában.
- És majd mindig ez lesz a kifogás igaz? Hogy csak pisilnie kellett - széttárja karjait majd dühösen fúj egyet. Talán jobban járna a férfi, ha Lala felképeli, talán úgy könnyebben meg lehetne békíteni a nőt, ám így csak még inkább elhátrál testileg is.
A férfi bókjára csak megrázza a fejét, szavak ezek csupán, amiket jókedvében ugyan halk kuncogással méltányolna, most azonban üresnek érzi őket, mert nincsenek még bizonyítva.
- Miért nem mondtad el eddig? Már hetek óta itthon vagyok - engedi, hogy Várkonyi átkarolja, ám még így is csak egy picit lágyabb a hangja, mert hat rá kedvese közelsége.
- A kviddiccsel? - felszökik szemöldöke, ő aztán kicsit sem érzi, hogy a férfi sakk mattot adna neki, sőt inkább ellenkezőleg, szembefordul a férfival és dacosan belemélyed mélybarna tekintetébe.
- Maga épp ugyanúgy szereti az asztrológiát, ahogy én a kviddicset. Ne tagadja! Ha én a kviddiccsel csalom akkor maga az asztrológiával! Nincs mentsége a pisilőpajtijára!

- Nem mehetsz sehova, csak védőőrizetben. Én leszek az őr, nincs ellenvetés. - Lenéz a lábára, nem emlékszik, mikor húzott papucsot. Nem tévedés, tényleg nincs rajta a férfi megaláztatás legfőbb szimbóluma. Lalán sincs nadrág, vagyis látszatra minden rendben, de csak látszatra, de legalábbis Lala nem tud róla, hogy ki az úr a háznál. Ez a pillanat viszont nem az a pillanat, amikor figyelmeztetni fogja, bár van véleménye az elmondottakról, amit meg is oszt a nővel.
- Nem voltál több, mint egy évig. Nem tudtam, hol vagy, mert nem közölted. El sem köszöntél, azt sem tudtam, élsz-e, halsz-e. Ez neked teljesen rendben van így? - Igyekszik megőrizni a nyugalmát, ám kicsit elege van már ebből a vitából. Két csónakban eveznek a Kedvessel. Ő mindenáron bűnbakot akar csinálni a férfiből, amaz pedig a legfőbb ütőkártyával jön elő. Fárasztja a harc, nem érti, miért kell védenie magát, mikor nem csinált semmit. Ő, a saját szemében ártatlan, ma született bárányka. A vádak teljesen leperegnek róla. Odalép a szőkéhez, aki hagyja, hogy átölelje. Örömteli jel. Nem áll meg itt, bele is csókol a nyakába, félre tolva a fürtöket.
- Jobban szeretem ezt a színt, meg nyomot hagyni a hibátlan bőrödön. - A kérdést elengedi a füle mellett, helyette felemlegeti a kviddicset. Bár ne tette volna, mert ezzel megint olajat öntött a hamvadó tűzre. Neje ismét felcsattan és visszavág. Várkonyi segélykérőn emeli tekintetét a plafonra. Mit vétett ő, hogy ezt érdemli? Felszívja magát, valami eltörött benne. Kiborult a bili, elgurult a gyógyszere, eldőlt benne a borjú satöbbi.
- Na idehallgass asszony! Nincs más nő a szívemben, egyedül te. Egyelőre nem is tervezem, hogy lecseréllek. Ha te úgy döntesz, hogy nem tudsz napirendre térni a ballépésem felett, akkor ott az ajtó, hagyj el! De, ha igazán szeretsz, akkor maradsz és én nem hozom fel többet a cserbenhagyásos gázolásod, de te sem az enyémet. -

Szóval egy pincér lánnyal...
Zárás