Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=811319#post811319][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.13. 17:56[/b][/url]

Ha csak egyetlen pozitív hatása volt annak, hogy Zsombor ott hagyta a születésnapján akkor az az elemi mágiájában nyilvánult meg. A benne tomboló harag és csalódottság olaj volt a tűzre - szó szerint, ugyanis azóta sokkal könnyebben hajtotta végre a gyakorlati órák feladatait. Eleinte küzdelmes volt a munka, mert azt sem tudta, hogyan lásson neki. De talán csak egy ilyen negatív élmény kellett, hogy kibillentse a biztonságosnak vélt szűk zónából és hatalmas fejlődésen esett át. Megértette, hogy miért pont a tűz választotta őt, a többi elemet túl nyugodtnak találta magához. Néhányszor ott maradt megnézni, hogy a többiek hogy gyakorolnak, hogy ez mennyire volt szabályos cseppet sem érdekelte. Csak ült és nézte a csodát amit a hozzáhasonlók létrehoztak látszólag a semmiből de mégsem volt képes igazán értékelni őket. Ezzel szemben ha másik pyromágus tanítvány volt éppen soron szinte pislogás nélkül figyelte, hogy mi történik odabent. Ilyenkor úgy érezte, mintha belül lángra lobbant volna. Megesett, hogy nem tudott uralkodni magán és a vadmágia maga alá gyűrte, de azért igyekezett önkontrollt gyakorolni, hogy ne váljon közveszélyessé.
Ezen a napom épp a gyakorlati óra volt az utolsó aznapra, de nem volt kedve utána visszamenni a szobájába, így úgy ahogy volt egyenruhában a táskájával nekivágott a szabadlevegőnék. Útközben talárját begyűrte a könyvek közé, még épp annyi hely volt a tancuccai mellett. Mintha csak oda találták volna ki. az udvart túl nyüzsgőnek találta, egyébként sem kötődtek kellemes emlékei ahhoz a fához, ami alatt épp nem csoportosultak iskolatársai. Inkább továbbállt, és addig bolyongott, míg végül ki nem kötött a fénylő lelkek udvarán, amit meglepő módon üresen talált. Úgy gondolta, hogy más is akad majd talán, aki nem vágyik a nagy nyüzsgésre ezért egy ilyen félreeső, de mégis kellemes helyen húzza meg magát, de tévednie kellett. Nem mintha nem örült volna egy kis magánynak, épp ellenkezőleg. Ledől a selymesen puha fűbe, az iskolatáskát a feje alá tette és lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap felmelegítse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=814516#post814516][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.27. 17:23[/b][/url]

Legalább a Nap melege boldoggá tette egy kicsit, néhány percre talán el is szundikált ebben a kellemes helyzetben. Nem volt egyértelmű, hogy valóban ez történt, vagy csak kiestek neki bizonyos percek a kialvatlanság miatt, ami a szomorúság miatt gyötörte. De nem is számított igazán. Az már annál inkább, hogy valaki cseppet sem konszolidált módon, üvöltözve zavarta meg a nyugalmát, amiért bezsebelhetett szegény lány néhány morcos pillantást, mielőtt Sári feldolgozta volna, hogy mit is lát. Szóval az ismeretlen leányzó jött felé, lángoló karral, majd gyakorlatilag egy tízpontos ugrással landolt a szökőkút peremén, hogy aztán kezét a vízbe dugja. Az eridonos felkönyökölt, ez már bőven meghaladta azt a szintet, ami felett kíváncsivá vált.
- Szia - biccentett kicsit bizonytalanul. Még nem igazán tudta hová tenni ezt az egészet. Több variációt is látott maga előtt, valaki megátkozta, rossz bájitalt ivott, vagy valami egyszerű mugli módszerrel felgyújtotta a karját. De miután alaposabban szemügyre vette a víz alatt lévő testrészt és nem talált rajta semmiféle sérülést így arra a következtetésre jutott, hogy lehet, egy másik elemistával van dolga, akinek esetleg még csak most jelent meg a képessége.
- Hát téged mi lelt? - érdeklődött kicsit talán mogorvábban, mint illett volna. Na nem azért, mert felzavarta a kis csendes pihenőjéből, bár lehet ez is közrejátszott a dolgokban. Modorár magyarázatot inkább a nemrégiben történt nem túl kellemes események okozták, igazából szinte mindenkivel ilyen volt. - Tudod, hogy miért lángolsz? - tette hozzá az egyértelműség kedvéért. Meglepően örült volna, ha egy sorstárssal sodorja össze a véletlen épp ebben a nem túl vidám életszakaszban. Így legalább kevésbé érezte volna egyedül magát, talált volna valakit, aki megérti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=815634#post815634][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.08.13. 18:30[/b][/url]

Egész hamar visszanyerte a lelki békéjét, az együttérzés visszahozta az eredeti Sárit. A vadmágiája első megnyilvánulása után megesett egyszer-kétszer, hogy csak úgy lángralobbant vagy egyéb módon sikerült majdnem felgyújtania valamit. Bár ő legalább ezek ellen tudott tenni akarattal és nem úgy járt, mint a lány,a ki csak úgy felgyulladt néhányszor.
- Hát ez elég szívás - nyugtázta bólogatva. Mert valóban az volt, más szóval hirtelen nem tudta volna illetni. Így, hogy már képben volt a teljes sztorival kicsit elszontyolodott ugyan, de úgy döntött, hogy megpróbál valahogy segíteni. Még maga sem tudta, hogy hogy, de megpróbált kieszelni valamit. - Próbálj nyugodt maradni és kerüld a hirtelen mozdulatokat. A gyengélkedőn jártál már? - Bár a javaslatai nem sokat értek, de úgy volt vele, hogy hátha nem mondta még más, hogy ez használhat. A gyengélkedő meg evidens volt, vagy legalább a házvezetővel beszélni, hiszen ez azért nem csak egy amolyan hétköznapi megfázás vagy ilyesmi volt, amivel az ember vidáman eléldegélt, aztán vagy elmúlt magától, vagy nem. Ezzel ön- és közveszélyessé vált a lány. Az mondjuk már más kérdés volt, hogy a gyengélkedőn mégis mi a fenét tudtak volna vele kezdeni, hiszen, igazából nem volt beteg, de hát mégiscsak valami mágikus nyavalyától szenvedett.
- Tehát máskor is szoktál... ez esetben nem volt valami más? Nem kaptál kölcsön tollat? Vagy lehet ez valami rúna cucc, nem? - Manapság már annyi rosszabbnál rosszabb varázstárgy került forgalomba. Lehet, hogy elátkozták a tollat, vagy valami ilyesmi. Bár el sem tudta képzelni, hogy ki akarna bántani egy ilyen aranyosnak tűnő lányt. Első ránézésre nem tűnt kifejezetten olyannak, aki keresztbe tesz másoknak vagy ilyesmi, hogy ezért ilyen szörnyű bosszút érdemeljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=816854#post816854][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.09.12. 15:45[/b][/url]

Sejtette, hogy nem ő fogja feltalálni a spanyol viaszt, de már a ténytől, hogy legalább próbálkozott hasznos tippekkel ellátni a másik lányt kicsit jobban érezte magát. Mert őt az ilyen apróságok is boldoggá tették, ha már csak próbálkozott, még ha sikertelenül is.
- Kipróbáltad már, hogy tudod-e akarattal irányítani? Tudod, mint az elemi mágiát - tette hozzá, ha esetleg a lány nem értené mire akar kilyukadni. Úgy már esetleg tudott volna néhány hasznos tippet is adni, nem csak általános igazságokat osztogatni.
- Mindig azt mondják, nem tesz jót, szóval lehet, hogy jobb lenne ha leszoknál róla. - Volt egy időszaka, úgy kilenc éves kora körül, amikor az iskolai teendőket, házi feladatokat és egyéb fontos dolgokat a karjára írta fel. Az anyukája természetesen mindig rászólt, hogy fejezze be, mert egyszer kék marad a karja, vagy bőrrákot kap. Az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések egy idő után megtették a hatását és leszokott erről a rossz szokásról és igyekezett másokat is erre buzdítani. Persze, elismerte hogy szép tudott lenni, mikor valaki unalmában valami szépet rajzolt a szabad bőrfelületekre, de ennek ellenére ő már nem kísérletezett ilyenekkel.
- Itt bármi megeshet igazából. - Simán kinézte volna egy rosszindulatú rellonosból, hogy a saját szórakoztatására ilyen kis "csínyeket" eszeljen ki a többi diák ellen. Abba bele sem gondolt, hogy ehhez milyen mértékű mágikus képesítés lenne szükséges. Az túl sok erőfeszítést igényelt volna, amihez akkor és ott se kedve se energiája nem volt sok. - Nem tudsz valakit, aki ki akar szúrni veled? - érdeklődött kíváncsian. Egyrészről izgalmas pletykának ígérkezett, másrészről lehet hogy könnyebben eljutottak volna a probléma forrásáig, ha lett volna néhány gyanús célszemély.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=819444#post819444][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.10.16. 21:01[/b][/url]

Ha ő lett volna Emma helyében tuti biztos, hogy az első pánik után kipróbálta volna, hogy ez ilyen akaratlagos dolog-e. Bár könnyű volt így külső szemmel okosnak lenni úgy, hogy igazából baromira távol volt a lány helyzetétől.
- Neeem, én például első alkalommal felgyújtottam a szobatársam haját. - Meg hát úgy mellékesen égett egy kicsit a keze is, de erről ő jótékonyan hajlamos volt megfeledkezni. Az elméje úgy döntött, épp elég sokk volt ez neki, így inkább az apró részletektől megkímélte legalább az emlékei formájában. Az a nap csak homályos ködfoltként volt meg neki, és leginkább az elbeszélésekből tudta meg, hogy mi történt ott és akkor.
- Annyira átérzem a problémát - sóhajtott bosszúsan. Ő is hajlamos volt megfeledkezni mindenről is, csak ő ahelyett hogy legalább ilyen formában emlékeztette volna magát inkább tényleg elfelejtett mindent. az időpontokkal kifejezetten hadilábon állt, de szerencsére mindig akadt valaki, aki tudta, hogy mikor és hol kellett lennie. A barátai nélkül talán elveszett volna az egész élete úgy ahogy volt. Simán elfelejtette volna a beadandóit és vizsgáit, amit minden bizonnyal tanárai nem néztek volna olyan jó szemmel.
- Az ilyen kis vicceseket össze kéne ereszteni, szórakozzanak egymással - fintorodott el. Bár őt magát nem érték gyakran ilyen csínyek - talán túl fenyegetően tudott nézni - de hallott már egy-két igencsak durva sztorit, amiben az áldozatok nem érdemelték meg azt, amit kaptak. - Panaszkodj nyugodtan amúgy, szívesen meghallgatlak. Addig is, próbálj meg megbarátkozni vele. Reméljük, hogy hamar elmúlik, de lehet, hogy örökre így maradsz - egészítette ki vigyorogva. Na nem akart ő rosszat a lánynak, ezért is mosolygott olyan bőszen, hogyha nem is hangzik úgy, legalább valamivel éreztesse, hogy igazából csak viccel ezzel az elhúzódó állapottal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=820451#post820451][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.10.31. 14:58[/b][/url]

Elmerengett egy pillanatra, hogy elmesélje-e az elejéről a történetet, de végül elvetette ezt az ötletet. Egyrészről akármennyire aranyosnak tűnt a lány gyakorlatilag nem ismerték egymást, így nem igazán bízott benne ennyire. Meg hát na, elég szégyenletes olt számára, hogy ilyet tett valaha, még ha puszta véletlenségből is. - Maradjunk annyiban, hogy szegény lány rosszkor volt rossz helyen - vonta meg vállait. Mert végülis ez valahol igaz volt, így nem hazudott, de az igazságot sem árulta el teljesen.
- Dehogy van több eszem. Én nem jegyzetelek sehova, és így mindent is elfelejtek - nevetett fel ő is. Lassanként el is felejtette, hogy milyen pocsék kedvvel indult neki. Hogy a napsütés, vagy az, hogy társasága akadt hozta vissza az igazi, mosolygós Sárit már részletkérdés volt, talán a kettő együtt járult hozzá a visszaváltozás folyamatához. Persze tudta, hogy amint ismét egyedül marad, vagy éppen beköszönt az este a rossz kedv ismét erőt vesz majd rajta, de addig is megpróbálta kiélvezni a délután minden pillanatát.
- Lehet lassacskán elmúlik végre. Mit is mondtál, mióta van ott? - Pedig amúgy tényleg odafigyelt ő a lányra, csak akkor és ott túl sok minden keringett az agyában ahhoz, hogy ilyen apróságok megragadjanak. Valahol mélyen persze emlékezett ő, csak nem tudta elég hamar felszínre hívni ezt az információt, ezért látta jobbnak, ha inkább értetlennek tűnik és visszakérdez. - Azután, hogy itt amúgyis minden évben van valami káosz szerintem már fel se tűnne senkinek. - Összedől a Levita meg ilyen apró finomságok, hát akkor eggyel kevesebb robbantott torony már nem mindegy?
Kelletlenül bólogatott, hogy érti ő, hogy nem olyan jó buli ez az egész, hogy így hirtelen a nyakába zuhant. - Szerencsére azt hiszem még nem. Legalábbis így hirtelen nem tudok visszaemlékezni semmire. Persze, ezzel most gondolom bevonzom - emelte tekintetét rosszallóan az égre. Tipikusan az ő formája lett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=821234#post821234][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.11.14. 21:39[/b][/url]

Hát ő meg végképp nem tudta, hogy vajon a rellonos mondta-e, hogy  mióta tart ez az egész. Mert ha tudta volna biztosan nem kérdezett volna vissza, csak hogy minél hülyébbnek tettesse magát. Igazán empatikus húzás lett volna, de ennyire nem volt jókedvében azért. Sőt…
- Jaja, ne is mondd… Szerintem mondjuk tök jó buli volt, mármint sajnáltam szegényeket, de tök jó volt, hogy így kicsit közelebb kerülhettünk egymáshoz. – Jó, addig és ezután sem ápolt valami szoros barátságot Lilin kívül a kékekkel, mindenesetre őt baromira nem zavarták, hogy ott alszanak egy kis ideig. Az ő szobájuk amúgy is tele volt akkor éppen, úgyhogy nem költöztettek be idegeneket, így tökéletes volt a harmónia a más házból származó diákokkal is. Segítette őket ahol tudta, meg segítséget kunyerált tőlük ahol tudott és így ennyiben kimerült az interakciójuk nagyjából.
- Lemegyünk a faluba és megiszunk egy kávét. Meg persze közben jót röhögünk azon, hogy mennyire kétségbe voltál esve – kuncog vidáman, mintha ez valóban olyan nevetnivaló helyzet lenne. Ő mondjuk viszonylag könnyen nevetett a másik lány baján, hiszen nem az ő problémája volt, innentől kezdve pedig egyszerűbb volt vidáman hozzáállni, mint akárhogy máshogy. – Lehet egyébként. Tudod, próbára tesz minket meg ilyenek – emeli égnek a tekintetét vádlóan, hogy azután a szóban forgó ódon falakra pillantson. Néha egyébként benne is felmerült ám, hogy a kastély direkt úgy van megbűvölve, hogy mindig akkor és ott tegyen keresztbe ahol és amikor az a diákoknak a  létező legrosszabb lesz. Mert ha így beelgondolt többször késett már el óráról azért, mert például a lépcső nem ott volt, ahol lennie kellett volna és ilyenek. Persze az már kicsit túlzásnak tűnt, hogy egy épület így megátkozzon egy szegény lányt, de igazából az eridonos már bármit hajlandó volt elhinni.
- Ha nem haragszol nekem lassan mennem kéne. Csomó mindent kéne még holnapra megcsinálnom – kezdte meg könnyes búcsúzását. Tényleg ideje volt már, hogy visszamásszon az Eridon tornyába és összekapja magát egy kicsit. Még egyszer megígérte, hogy valamikor még feltétlenül találkoznak majd és egy utolsó kedves mosollyal otthagyta az udvaron.