36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 13. 17:56 | Link



Ha csak egyetlen pozitív hatása volt annak, hogy Zsombor ott hagyta a születésnapján akkor az az elemi mágiájában nyilvánult meg. A benne tomboló harag és csalódottság olaj volt a tűzre - szó szerint, ugyanis azóta sokkal könnyebben hajtotta végre a gyakorlati órák feladatait. Eleinte küzdelmes volt a munka, mert azt sem tudta, hogyan lásson neki. De talán csak egy ilyen negatív élmény kellett, hogy kibillentse a biztonságosnak vélt szűk zónából és hatalmas fejlődésen esett át. Megértette, hogy miért pont a tűz választotta őt, a többi elemet túl nyugodtnak találta magához. Néhányszor ott maradt megnézni, hogy a többiek hogy gyakorolnak, hogy ez mennyire volt szabályos cseppet sem érdekelte. Csak ült és nézte a csodát amit a hozzáhasonlók létrehoztak látszólag a semmiből de mégsem volt képes igazán értékelni őket. Ezzel szemben ha másik pyromágus tanítvány volt éppen soron szinte pislogás nélkül figyelte, hogy mi történik odabent. Ilyenkor úgy érezte, mintha belül lángra lobbant volna. Megesett, hogy nem tudott uralkodni magán és a vadmágia maga alá gyűrte, de azért igyekezett önkontrollt gyakorolni, hogy ne váljon közveszélyessé.
Ezen a napom épp a gyakorlati óra volt az utolsó aznapra, de nem volt kedve utána visszamenni a szobájába, így úgy ahogy volt egyenruhában a táskájával nekivágott a szabadlevegőnék. Útközben talárját begyűrte a könyvek közé, még épp annyi hely volt a tancuccai mellett. Mintha csak oda találták volna ki. az udvart túl nyüzsgőnek találta, egyébként sem kötődtek kellemes emlékei ahhoz a fához, ami alatt épp nem csoportosultak iskolatársai. Inkább továbbállt, és addig bolyongott, míg végül ki nem kötött a fénylő lelkek udvarán, amit meglepő módon üresen talált. Úgy gondolta, hogy más is akad majd talán, aki nem vágyik a nagy nyüzsgésre ezért egy ilyen félreeső, de mégis kellemes helyen húzza meg magát, de tévednie kellett. Nem mintha nem örült volna egy kis magánynak, épp ellenkezőleg. Ledől a selymesen puha fűbe, az iskolatáskát a feje alá tette és lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap felmelegítse.

Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. július 26. 17:58 | Link


egy rég kapott mese élesben



Hiába vakartam, nem jött le és a nagytermes eset óta nemigen merem megkockáztatni, hogy újra megtörténjen, ezért hasfájásra hivatkozva – nő vagyok, nekem az tök jó indok – elvonultam a többiektől és megpróbáltam rájönni, mi a franc történt velem. Aztán leesik, a toll, amit mikor pakoltam össze a dolgaim óta után, eltűnt. El akartam tenni, dobni, már nem rémlik, de sehol sem volt, pedig a kezemen a minta ott maradt. Nem is értem miért ezt rajzolgattam, talán épp valami tűzről magyarázott, szól az óra anyaga? Nem tudom felidézni és meg sem lep, az életem nagy része ilyen, persze, de most mégis bosszant. Mert... mert ez veszélyes. Lehet valami elemi mágia, csak hiába próbáltam, a másik kezem ilyet nem tud, sőt, amikor megközelítettem egy aprócskát, akkor ujjbegyem kissé meg is égett, szóval... Ez kilőve. Akkor átok, valami rohadt vicces toll, amivel ha papírra rajzoltam volna madarat, talán röpköd és énekel, de én lángokat műveltem és tessék, égek. Égő vagyok. Ezen nevetnem kell, miközben karom magamtól eltartva lépkedem a folyosón. Egész nap bent voltam, már kezd sok lenni, de nem akarok nagyon ki sem menni, ahol tudom, hogy többen vannak. Fogalmam sincs. Nem akarom felhúzni magam annyira, mert akkor megint előjön. Így is bizsereg, hát aztán...
Épp lépkedem a lelkek udvara felé, amikor az egyik alsóbb éves kiugrik elém, hogy jól megijeszt. Fel is sikoltok, kezeim kapom fel, mert van nála valami ragacs abból a vicces boltból, amit az ő korosztálya annyira szeret, és hátraugrok. Rögtön lángocskák lepik el ujjaimat, aminek hatására a tökmag ámuldozik, én meg sikoltok még egyet és azonnal kint vagyok. Hogy az a...
- Tűnj el, tűnj el, tűnj már eeel – rázom a kezem, mint valami fáklyát, hogy elég ebből, de a lángoknak oxigén kell, ha meg jobban belobban.. Rohanok, megint, mondom ezerrel, és körülbelül úgy esek be a szökőkút elé, térdem horzsolódik, de nem érdekel, kezem azonnal a hűs vízbe dugom, sistereg, füstös kissé és mégis, elmúlik én pedig felsóhajtok. Végre. Ekkor szúrom ki azt, aki a földön fekszik, békésen, semmi baja. Irigylem most.
- Hello – érzem, hogy hangom most bátortalanabb, de na, égő kézfejjel rohangálok, a kútban pihen a kezem és fésülködni se mertem nagyon. Káosz.
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2020. augusztus 9. 16:21
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 27. 17:23 | Link



Legalább a Nap melege boldoggá tette egy kicsit, néhány percre talán el is szundikált ebben a kellemes helyzetben. Nem volt egyértelmű, hogy valóban ez történt, vagy csak kiestek neki bizonyos percek a kialvatlanság miatt, ami a szomorúság miatt gyötörte. De nem is számított igazán. Az már annál inkább, hogy valaki cseppet sem konszolidált módon, üvöltözve zavarta meg a nyugalmát, amiért bezsebelhetett szegény lány néhány morcos pillantást, mielőtt Sári feldolgozta volna, hogy mit is lát. Szóval az ismeretlen leányzó jött felé, lángoló karral, majd gyakorlatilag egy tízpontos ugrással landolt a szökőkút peremén, hogy aztán kezét a vízbe dugja. Az eridonos felkönyökölt, ez már bőven meghaladta azt a szintet, ami felett kíváncsivá vált.
- Szia - biccentett kicsit bizonytalanul. Még nem igazán tudta hová tenni ezt az egészet. Több variációt is látott maga előtt, valaki megátkozta, rossz bájitalt ivott, vagy valami egyszerű mugli módszerrel felgyújtotta a karját. De miután alaposabban szemügyre vette a víz alatt lévő testrészt és nem talált rajta semmiféle sérülést így arra a következtetésre jutott, hogy lehet, egy másik elemistával van dolga, akinek esetleg még csak most jelent meg a képessége.
- Hát téged mi lelt? - érdeklődött kicsit talán mogorvábban, mint illett volna. Na nem azért, mert felzavarta a kis csendes pihenőjéből, bár lehet ez is közrejátszott a dolgokban. Modorár magyarázatot inkább a nemrégiben történt nem túl kellemes események okozták, igazából szinte mindenkivel ilyen volt. - Tudod, hogy miért lángolsz? - tette hozzá az egyértelműség kedvéért. Meglepően örült volna, ha egy sorstárssal sodorja össze a véletlen épp ebben a nem túl vidám életszakaszban. Így legalább kevésbé érezte volna egyedül magát, talált volna valakit, aki megérti.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. augusztus 9. 17:24 | Link


egy rég kapott mese élesben



Nagyon kellemes, hogy a karom a vízben pihen, lágyan mozgatom egy idő után ide és oda, hogy szinte simogassa a hűs víz a bőrömet, és reménykedem, hogy az a vacak lekopik ezzel, leázik, ha mondjuk itt ülök estig, de mivel előző nap vörösre sikáltam a karom és még mindig semmi, kicsit feladtam. Ha nem lenne itt más, most a peremre hajtanám a fejem és nézném az apró fodrokat a víz tetején, de tekintetem a felkönyöklő, majd felülő lányra vezetem, akit sikerült megzavarnom, felkeltenem talán azzal az ámokfutással, amit rendeztem. Oké. Nem elég, hogy a karom ég, még én is kicsit. De, mindig lenne rosszabb helyzetre ötletem, így nem fogok most ezen hisztériázni, úgy teszek, mintha csak hasra estem volna a küszöbben; mintha semmit se történt volna, csak létezem és mosolygok tovább. Bár a mosoly kicsit halovány, én pedig megvonom a vállam és lepillantok az ázó kezemre, majd vissza rá.
- Nos, ez egy… jó kérdés és kicsit hosszú is – nem örül annak, hogy így találtam rá, nincs is ezzel gond, én is amikor elbambulok, tanulok és hasonló történik, csattanok. Ez a természetes? Nem tudom hirtelen. – Kicsit elvesztettem a kontrollt és mire megtörtént a baj, már késő volt okosnak lenni. Lángokkal meg a legjobb a víz – az már más, hogy a tóig akartam futni, mint valami fáklyát hordó olimpikon, de nem, ez csak viccnek jó, valahogy megoldottam volna. Eleve ott a pálcám, mint utólag és most leesik, vannak rá jó bűbájok, vizes is, szóval nem is értem, miért nem azt találtam meg rá, de a sokk és a pillanatnyi pánik nem engedi a logikus gondolkodást. Elhúzom picit a szám és feljebb ülök, lassan húzom ki a karom a kútból és magam mellé lógatom, hogy csöpöghessen. Fordulok, úgy, hogy felé legyek, és felemelem a karom.
- Azzal kezdődött, hogy ezeket a csóvákat firkáltam rá – mutatom is, látszanak. De nem tűntek el. – Azóta néha, ha úgy van, akkor… lángol, szikrázik. Nem tudom miért. Eddig is firkáltam a kezemre és nem lett baj – eresztem le, mert valóban. Volt már a bőrömön jegyzet, virágok, ami jött, de egyik után sem lett semmi. A talált toll ténye egyelőre meg se fordul a fejemben, hiszen azóta se láttam.
- Ne haragudj, hogy zavartalak a pihenésben ezzel.
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 13. 18:30 | Link



Egész hamar visszanyerte a lelki békéjét, az együttérzés visszahozta az eredeti Sárit. A vadmágiája első megnyilvánulása után megesett egyszer-kétszer, hogy csak úgy lángralobbant vagy egyéb módon sikerült majdnem felgyújtania valamit. Bár ő legalább ezek ellen tudott tenni akarattal és nem úgy járt, mint a lány,a ki csak úgy felgyulladt néhányszor.
- Hát ez elég szívás - nyugtázta bólogatva. Mert valóban az volt, más szóval hirtelen nem tudta volna illetni. Így, hogy már képben volt a teljes sztorival kicsit elszontyolodott ugyan, de úgy döntött, hogy megpróbál valahogy segíteni. Még maga sem tudta, hogy hogy, de megpróbált kieszelni valamit. - Próbálj nyugodt maradni és kerüld a hirtelen mozdulatokat. A gyengélkedőn jártál már? - Bár a javaslatai nem sokat értek, de úgy volt vele, hogy hátha nem mondta még más, hogy ez használhat. A gyengélkedő meg evidens volt, vagy legalább a házvezetővel beszélni, hiszen ez azért nem csak egy amolyan hétköznapi megfázás vagy ilyesmi volt, amivel az ember vidáman eléldegélt, aztán vagy elmúlt magától, vagy nem. Ezzel ön- és közveszélyessé vált a lány. Az mondjuk már más kérdés volt, hogy a gyengélkedőn mégis mi a fenét tudtak volna vele kezdeni, hiszen, igazából nem volt beteg, de hát mégiscsak valami mágikus nyavalyától szenvedett.
- Tehát máskor is szoktál... ez esetben nem volt valami más? Nem kaptál kölcsön tollat? Vagy lehet ez valami rúna cucc, nem? - Manapság már annyi rosszabbnál rosszabb varázstárgy került forgalomba. Lehet, hogy elátkozták a tollat, vagy valami ilyesmi. Bár el sem tudta képzelni, hogy ki akarna bántani egy ilyen aranyosnak tűnő lányt. Első ránézésre nem tűnt kifejezetten olyannak, aki keresztbe tesz másoknak vagy ilyesmi, hogy ezért ilyen szörnyű bosszút érdemeljen.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. augusztus 30. 20:12 | Link


egy rég kapott mese élesben



- Az nem kifejezés – szusszantok egy nagyot, mert nem, nem szeretnék én megégni, vagy épp a hajam pörkölni le, mert bár van rá mágia, de iszonyú büdös és kellemetlen dolog. Minden gyerek megkapta, hogy nem szabad játszani a tűzzel, én pedig betartom, betartanám, csak éppen most eléggé szívok vele, meg az élet is megszívat. Jó, volt már rosszabb is, nyugtatom magam mindig, ha valami nem sikerül, de a hirtelen okozta sokkhatás sosem jó. Sőt mi több, elsöpri minden nyugis gondolatom.
- Én igyekszem – kicsit mégis elkeseredett a hangom. – De már nem tudom mire „kapcsol” be. Meg sok a hülye, akik felhúznak kicsit és akkor… sikerül. Nem tudom, pontosan mi hozza ki, ha nyugodt vagyok, ha nem – rázom meg lágyan a fejem mellé. – Igen, de azt mondják nincs bajom. Trükkös valami, ami majd elmúlik. Azt mondták, vigyázzak és kaptam egy tégely kenőcsöt azért, hogy ha mégis megégetném magam, akkor kezeljem azzal – tehát, lényegében kicsit a nesze semmi, mégis azért valamit segítettünk elv lép életbe. Ez van, ennek is örülhetek, hogy nem valami kóros nyavalya ütött ki rajtam és mehetek tovább, rosszabb helyre, esetleg megint vizsgálatokra, amiből kicsit elegem is volt már egy életre. Tudom, hogy nem könnyű így, de abban biztosak ott is, hogy el fog múlni, amint az a vacak minta is.
- Igen, mindig firkálok a kezemre, főleg jegyzeteket – viszont azok se másztak le róla, vagy a virágok, akármi miatt lett mondjuk zöld a kezem, mint valami pázsit. A szavaira elgondolkodva ráncolom a homlokom, gondolkodom, majd most az egyszer, nem is hagy annyira cserben az eszem, mint hittem.
- Ó, hogy… ó – pislogok magam elé, mint aki most kapta volna meg élete felfedezését, sőt mi több, felrázták valamiből. – Volt valami… találtam, ott volt a padon. Olyan szép mintája volt, gondoltam óra végén leadom a tanárnak, hogy valaki elhagyta. Aztán mire feleszméltem, már a kezemben volt és azzal írtam, rajzoltam. De a jegyzeteim normálisak, szóval, nem értem – pislogok kicsit rá, hogy mégis mi lehet ebben az összefüggés, akkor a papíron is lenne nyoma, tutira. Annyira nem értek én ezekhez, mint szeretnék. Mármint, szeretem a bűbájokat, meg a bájolt tárgyakat, de ilyen komoly dolgot sosem tettem össze.
- Lehet elszúrtam és most valaki szívat?
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. szeptember 12. 15:45 | Link



Sejtette, hogy nem ő fogja feltalálni a spanyol viaszt, de már a ténytől, hogy legalább próbálkozott hasznos tippekkel ellátni a másik lányt kicsit jobban érezte magát. Mert őt az ilyen apróságok is boldoggá tették, ha már csak próbálkozott, még ha sikertelenül is.
- Kipróbáltad már, hogy tudod-e akarattal irányítani? Tudod, mint az elemi mágiát - tette hozzá, ha esetleg a lány nem értené mire akar kilyukadni. Úgy már esetleg tudott volna néhány hasznos tippet is adni, nem csak általános igazságokat osztogatni.
- Mindig azt mondják, nem tesz jót, szóval lehet, hogy jobb lenne ha leszoknál róla. - Volt egy időszaka, úgy kilenc éves kora körül, amikor az iskolai teendőket, házi feladatokat és egyéb fontos dolgokat a karjára írta fel. Az anyukája természetesen mindig rászólt, hogy fejezze be, mert egyszer kék marad a karja, vagy bőrrákot kap. Az ilyen és ehhez hasonló kedves megjegyzések egy idő után megtették a hatását és leszokott erről a rossz szokásról és igyekezett másokat is erre buzdítani. Persze, elismerte hogy szép tudott lenni, mikor valaki unalmában valami szépet rajzolt a szabad bőrfelületekre, de ennek ellenére ő már nem kísérletezett ilyenekkel.
- Itt bármi megeshet igazából. - Simán kinézte volna egy rosszindulatú rellonosból, hogy a saját szórakoztatására ilyen kis "csínyeket" eszeljen ki a többi diák ellen. Abba bele sem gondolt, hogy ehhez milyen mértékű mágikus képesítés lenne szükséges. Az túl sok erőfeszítést igényelt volna, amihez akkor és ott se kedve se energiája nem volt sok. - Nem tudsz valakit, aki ki akar szúrni veled? - érdeklődött kíváncsian. Egyrészről izgalmas pletykának ígérkezett, másrészről lehet hogy könnyebben eljutottak volna a probléma forrásáig, ha lett volna néhány gyanús célszemély.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. szeptember 30. 19:42 | Link


egy rég kapott mese élesben



Kicsit pislogva figyelem, hogy akarat. Nekem arra van akaratom, hogy ez elmúljon, hogy ennek vége legyen és többé ne kelljen attól rettegnem, hogy leégetem valamimet. De még irányítani is… Kicsit lehet, hogy lehetetlennek tartom, kicsit talán olyannak, amit nemhogy nem tudnék, de nem is akarnék megtenni. Mert ha nagyon akarom, akkor lehet, rosszul sül el. Mégis, el kell gondolkodnom azon, amit mond.
- Hát, bevallom neked… nem. Igazából eddig végig pánikot éreztem, ahogy csak a bőröm bizsergett vagy valami, apró szikra és aztán… érted – pillogok felé, hogy remélem tényleg érti, hogy mire akarok kilyukadni. – Az elemi mágia… az is ilyen? Mármint felgyullad valaki keze? De jó, hogy sosem fog ez veszélyeztetni – látványosan borzongok meg, mert ha mondjuk ez az lenne, vagy mondjuk egyszer kitörne belőlem, akkor lehet kifutnék a világból. Óvatosan, a normális kezemmel simítom félre kusza tincseim, kócos a hajam, fésülködni sem mertem. Csoda, hogy van rajtam minden ruha, ami csak kell. Szerencsém volt. Sóhajtok egy nagyot, majd megcsóválom a fejem lágyan. Mosolyt engedek magamnak. Leszokni róla, jó lenne, csakhogy, nem olyan egyszerű.
- Ahh, sajnos sok dolog kimegy a fejemből és hiába a notesz, ha sose tudom merre teszem. Erre kellenek a firkák, de saját tollal sosem volt gond – tudom, hogy nem tesz jó a tinta, meg a firkák sem szépek, de hasznosak. Annyira nem firkálom magam tele, mint most. Ez.. – Ilyeneket nem is szoktam, csak késztetés jött és mire letettem a tollat, a minta kész volt – húzom el a számat, hiszen, úgy néz ki, meg lettem „bűvölve”. Na ez eléggé kínos, ami azt illeti. Egyre ostobább leszek és ez bosszant.
- Eghen. Eléggé vicces kedvükben vannak néha egyesek. De ez… tudod, hiába kerestem a tollat, hogy leadjam, sehol nincs, elnyelte a föld. Vagy valaki épp szenved vele – nem lenne öröm, mivel azonban nem rajtam lesz újabb minta, így teljesen mindegy már.
- Hah, nem tudok én olyanról, de ugye, mivel a legtöbb ember nem egyenes, így ezt a kört buktuk – fintorgok egy sort. Ugye a sunyi emberekről nem kell senkinek bemutatót tartanom. – Nem tudok, bár tudnék, már leátkoztam volna. Szerintem önjelölt humorista lehet, aki ezt viccnek gondolta. Csak tudnám, mikor múlik el… - sóhajtok ismét egy nagyot. – Ne haragudj, nem akarok neked panaszkodni – talán fáradt vagyok, hogy elnézést kérek, de… belefér.
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 16. 21:01 | Link



Ha ő lett volna Emma helyében tuti biztos, hogy az első pánik után kipróbálta volna, hogy ez ilyen akaratlagos dolog-e. Bár könnyű volt így külső szemmel okosnak lenni úgy, hogy igazából baromira távol volt a lány helyzetétől.
- Neeem, én például első alkalommal felgyújtottam a szobatársam haját. - Meg hát úgy mellékesen égett egy kicsit a keze is, de erről ő jótékonyan hajlamos volt megfeledkezni. Az elméje úgy döntött, épp elég sokk volt ez neki, így inkább az apró részletektől megkímélte legalább az emlékei formájában. Az a nap csak homályos ködfoltként volt meg neki, és leginkább az elbeszélésekből tudta meg, hogy mi történt ott és akkor.
- Annyira átérzem a problémát - sóhajtott bosszúsan. Ő is hajlamos volt megfeledkezni mindenről is, csak ő ahelyett hogy legalább ilyen formában emlékeztette volna magát inkább tényleg elfelejtett mindent. az időpontokkal kifejezetten hadilábon állt, de szerencsére mindig akadt valaki, aki tudta, hogy mikor és hol kellett lennie. A barátai nélkül talán elveszett volna az egész élete úgy ahogy volt. Simán elfelejtette volna a beadandóit és vizsgáit, amit minden bizonnyal tanárai nem néztek volna olyan jó szemmel.
- Az ilyen kis vicceseket össze kéne ereszteni, szórakozzanak egymással - fintorodott el. Bár őt magát nem érték gyakran ilyen csínyek - talán túl fenyegetően tudott nézni - de hallott már egy-két igencsak durva sztorit, amiben az áldozatok nem érdemelték meg azt, amit kaptak. - Panaszkodj nyugodtan amúgy, szívesen meghallgatlak. Addig is, próbálj meg megbarátkozni vele. Reméljük, hogy hamar elmúlik, de lehet, hogy örökre így maradsz - egészítette ki vigyorogva. Na nem akart ő rosszat a lánynak, ezért is mosolygott olyan bőszen, hogyha nem is hangzik úgy, legalább valamivel éreztesse, hogy igazából csak viccel ezzel az elhúzódó állapottal.
  
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. október 20. 05:32 | Link


egy rég kapott mese élesben



Szemöldököm húzom fel arra, hogy ő felgyújtotta. Pont úgy mondja, mintha neki is hasonló gondja lenne, ámbár, nem látok rajta semmiféle firkát, tintát, sőt, semmi ilyesmit. Oké, létezik erre minden bűbáj meg nyavalya, de azokat lehet irányítani, az a lényege. Ennek? Semmi. Még Bencéhez sem mertem elmenni, nem azért, mert félek, hanem mert tuti felbosszant, hogy „látod, ezért nem kell a firka” és akkor biztos, hogy kigyújtok valamit. Jobb a békesség, majd utólag szólok, vagy, ha elmúlik, vagy, ha marad, de megtanulom használni. Jaj, de figyelek a lányra.
- Hogy mi.. felgyújtani? Az hogyan sikerült? – ha az én hajamról lenne szó, biztos megreptettem volna kifelé. Ámbár, balesetek történnek, de azért a haj szerintem kicsit szándékosabb, mint a függöny, vagy a takaró. Ki tudja, hogy mik vannak manapság már, lehet ez az új hóbort? Rossz vicc lenne. Azt kicsit kötve hiszem, hogy átérzi, mert más alapból feledékenynek lenni és szétszórtnak, teljesen más egy pedig az, ha ez úgymond kényszer, mert volt valaha, valamikor egy sérülés, ami előtt minden rendben volt, utána pedig csak káosz néha. Lehetnék undok is, hogy benyögöm „persze”, de most emellett a kéz-lángcsóva dolog miatt egyszerűen kedvem sincs, csak múlna el, aztán próbálnám elhinni, hogy ki érez velem tényleg együtt.
- Csak neked több eszed van és nem a kezed használod jegyzetfüzetnek – erre azért egy apró nevetést engedek, aztán szusszanva emelem magam elé a karom, mintha meg akarnám vizsgálni, hogy minden rendben van-e, vagy látni, ahogy egy-egy apró szikra még ki akar törni. De nem. Most megint olyan, mint egy normális kéz, csak épp, mint akit egyszer kitetováltak.
- Azt nézem, talán egy nagyon picit haloványabb – nem, nem áltatom magam, lehet csak jobb a lelkemnek és megnyugszom, legalább annyira, hogy ne gyújtsam fel mondjuk az ő haját, ha már beszélünk. – Ó igen, jól mondod. Csak abból vélhetőleg az lenne, hogy felrobbantanák az iskolát – értem én a fintorát, tódítom meg egy szemforgatással, mert való igaz. Tele az iskola meg nem értett tehetségű mókamesterekkel, akik csak az alkalomra várnak. Remek.
- Na már csak az kéne! Remélem nem örök, mert eleve fura és a francnak sem kell. De amúgy igen, nem tudok mást csinálni, csak… Annyira váratlan és hirtelen jön. Ha szétégetem magam közben, nem vicces – húzom el a szám, majd leengedve a karom, megint a vízbe merítem, mintha meg akarnám előzni. – Te kaptál már ehhez hasonló „poént” itt?
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. október 31. 14:58 | Link



Elmerengett egy pillanatra, hogy elmesélje-e az elejéről a történetet, de végül elvetette ezt az ötletet. Egyrészről akármennyire aranyosnak tűnt a lány gyakorlatilag nem ismerték egymást, így nem igazán bízott benne ennyire. Meg hát na, elég szégyenletes olt számára, hogy ilyet tett valaha, még ha puszta véletlenségből is. - Maradjunk annyiban, hogy szegény lány rosszkor volt rossz helyen - vonta meg vállait. Mert végülis ez valahol igaz volt, így nem hazudott, de az igazságot sem árulta el teljesen.
- Dehogy van több eszem. Én nem jegyzetelek sehova, és így mindent is elfelejtek - nevetett fel ő is. Lassanként el is felejtette, hogy milyen pocsék kedvvel indult neki. Hogy a napsütés, vagy az, hogy társasága akadt hozta vissza az igazi, mosolygós Sárit már részletkérdés volt, talán a kettő együtt járult hozzá a visszaváltozás folyamatához. Persze tudta, hogy amint ismét egyedül marad, vagy éppen beköszönt az este a rossz kedv ismét erőt vesz majd rajta, de addig is megpróbálta kiélvezni a délután minden pillanatát.
- Lehet lassacskán elmúlik végre. Mit is mondtál, mióta van ott? - Pedig amúgy tényleg odafigyelt ő a lányra, csak akkor és ott túl sok minden keringett az agyában ahhoz, hogy ilyen apróságok megragadjanak. Valahol mélyen persze emlékezett ő, csak nem tudta elég hamar felszínre hívni ezt az információt, ezért látta jobbnak, ha inkább értetlennek tűnik és visszakérdez. - Azután, hogy itt amúgyis minden évben van valami káosz szerintem már fel se tűnne senkinek. - Összedől a Levita meg ilyen apró finomságok, hát akkor eggyel kevesebb robbantott torony már nem mindegy?
Kelletlenül bólogatott, hogy érti ő, hogy nem olyan jó buli ez az egész, hogy így hirtelen a nyakába zuhant. - Szerencsére azt hiszem még nem. Legalábbis így hirtelen nem tudok visszaemlékezni semmire. Persze, ezzel most gondolom bevonzom - emelte tekintetét rosszallóan az égre. Tipikusan az ő formája lett volna.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. október 31. 22:06 | Link


egy rég kapott mese élesben



A rosszkor, rossz helyen akár szlogen is lehetne errefelé, mert nem kell tragédia, de arra elég sok példa akad, hogy mikor lép valaki, akár én, olyan helyre, amire nem kellene. A szerelmespárokra való rányitás már meg sem számolandó, de léptem én olyan folyosóra, ahol épp falat pingáltak, de mestere vagyok annak, hogy nem is figyelek ezekre. Nem vagyok prefektus és ameddig nem az én káromra megy, nem is fontos. Ellenben, most csak haloványan húzom a szám, hiszen, nem fejti ki, csak utal rá és ez bőven elég. Mi, lányok, nem mindig vagyunk kedvesek egymással.
- Elég az néha, több sem kell. Értelek – bólogat, hogy akkor legyen ennyi elég, mert bár tökre érdekelne, hogy hajtépés közben történt-e vagy sem, visszafogom magam és csak aprót mosolygok a vallomására. Én is így kezdtem, az egész rossz után, mert úgy voltam vele, nem kell ilyen, nem fontos, aztán tessék. Oda jutottam, hogy már a karomra is, csak valahova leírva legyen.
- Hát, tanulj a hibámból, a kezedre semmit. És akkor biztos lesz – pillantok is el a karomra, amely még mindig nem lett olyan, mint régen. Talán sosem lesz, már ezzel riogatom magam, nem is kell nekem semmiféle horror. De most legalább már nem vagyok mérges, arra jó volt, hogy berohantam ide és beszélek vele, hogy nem gondolok az idegességre.
- Nem tudom, mondtam-e – ráncolódik haloványan a homlokom, mert valóban, fogalmam sincs, hogy beszéltem-e erről. Tessék, már zavaros, azonban tudom, hogy ez inkább a sokk. – Pár napja, talán három? Négy? Nagyon összefolyik – nem aludtam valami jól, mert nem merek. Lelógatom a karom az ágyról, így vállam mindig elzsibbad, de közel sem merem tartani magamhoz, nem tudom, ha olyat álmodok, akkor csinál-e bármit, szóval, jobb a biztonság. Első nap még vizes törölközőbe is belecsavartam.
- És tényleg. Nincs unalmas év és nem arra gondolok, hogy mindig szerveznek valami bulit. Ha nem a diákok, hát a kastély. Legutóbb is kaptunk egy rakás potya lakost – húzom el a számat, mert eszembe jut, hogy ki volt közöttük és remélem, több ilyen nem nagyon lesz. Elég bolond van így is a falak között a Rellonban is, nem hiányzik még több.
- Na csak nem. Ha ezek után tényleg úgy lesz, keress meg, majd… nem tudom, nevetünk egy jót? – ki tudja. Ennyire lelketlen nem vagyok, csak annak nézek ki néha, de belefér. – Ez sem biztos, hogy valaki műve. Néha mintha a kastély is ellenünk lenne – nézek is a falak felé, mintha attól tartanék, most dől majd ki. De semmi sem történik.
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. november 14. 21:39 | Link



Hát ő meg végképp nem tudta, hogy vajon a rellonos mondta-e, hogy  mióta tart ez az egész. Mert ha tudta volna biztosan nem kérdezett volna vissza, csak hogy minél hülyébbnek tettesse magát. Igazán empatikus húzás lett volna, de ennyire nem volt jókedvében azért. Sőt…
- Jaja, ne is mondd… Szerintem mondjuk tök jó buli volt, mármint sajnáltam szegényeket, de tök jó volt, hogy így kicsit közelebb kerülhettünk egymáshoz. – Jó, addig és ezután sem ápolt valami szoros barátságot Lilin kívül a kékekkel, mindenesetre őt baromira nem zavarták, hogy ott alszanak egy kis ideig. Az ő szobájuk amúgy is tele volt akkor éppen, úgyhogy nem költöztettek be idegeneket, így tökéletes volt a harmónia a más házból származó diákokkal is. Segítette őket ahol tudta, meg segítséget kunyerált tőlük ahol tudott és így ennyiben kimerült az interakciójuk nagyjából.
- Lemegyünk a faluba és megiszunk egy kávét. Meg persze közben jót röhögünk azon, hogy mennyire kétségbe voltál esve – kuncog vidáman, mintha ez valóban olyan nevetnivaló helyzet lenne. Ő mondjuk viszonylag könnyen nevetett a másik lány baján, hiszen nem az ő problémája volt, innentől kezdve pedig egyszerűbb volt vidáman hozzáállni, mint akárhogy máshogy. – Lehet egyébként. Tudod, próbára tesz minket meg ilyenek – emeli égnek a tekintetét vádlóan, hogy azután a szóban forgó ódon falakra pillantson. Néha egyébként benne is felmerült ám, hogy a kastély direkt úgy van megbűvölve, hogy mindig akkor és ott tegyen keresztbe ahol és amikor az a diákoknak a  létező legrosszabb lesz. Mert ha így beelgondolt többször késett már el óráról azért, mert például a lépcső nem ott volt, ahol lennie kellett volna és ilyenek. Persze az már kicsit túlzásnak tűnt, hogy egy épület így megátkozzon egy szegény lányt, de igazából az eridonos már bármit hajlandó volt elhinni.
- Ha nem haragszol nekem lassan mennem kéne. Csomó mindent kéne még holnapra megcsinálnom – kezdte meg könnyes búcsúzását. Tényleg ideje volt már, hogy visszamásszon az Eridon tornyába és összekapja magát egy kicsit. Még egyszer megígérte, hogy valamikor még feltétlenül találkoznak majd és egy utolsó kedves mosollyal otthagyta az udvaron.
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. november 22. 12:44 | Link


egy rég kapott mese élesben




Közelebb kerülni. Az már más, hogy nekem sikerült is, meg nem is, nem azért, mert annyira elzárkóztam. Érdekes lakótársat kaptam, egy másik potyás pedig más miatt volt az, a többivel meg, hát kibékült a tudatom, de nem szeretném, ha ez minden évben így lenne, csak más-más házzal, vagy akár velünk. Jobb a nyugalom, mindenkinek.
- Kinek jó buli, egy rakás ott reszketett, hogy nekik itt lesz végük, sosem jönnek fel az alagsorból, mert bevesznek minden hülye mesét – vonok vállat, bár vannak valóban érdekes dolgok, sőt, mondhatni, annál is érdekesebbek, de én elsősként sem rettegtem, mi lesz, ha leérek. Túl abszurdnak tartottam, hogy itt emberek halnának meg, gyerekek, de nem hazudok, volt egy kis görcs a gyomromban. Azóta ott élek, semmi bajom, jókat alszom, mert halálhörgés és sikolyok sincsenek. Nem is annyira rossz a helyzet, ugye? – Nem hiszem, hogy össze kell dőlnie a tornyoknak, hogy közelebb legyünk egymáshoz – vonok vállat, hogy aki akar, meg tudja tenni, láttam én már az egész után is olyanokat a körletben, akik nem a mi házunk diákjai. Megoldják.
- Én benne vagyok, főleg a nevetésben. Oké, megdumáltuk – a kávé már csak hab lesz azon a bizonyos tortán, süteményen, mert lehet az is bele fog férni, csak remélem, nem évek múlva, vagy hetek múlva lesz az, hogy én ilyesmit tegyek meg, annak örömére, hogy vége. A javasasszony sem tudott okosabbat mondani, csak azt, hogy akár hordhatnék sárkánybőr kesztyűt is, amellett, hogy türelmes leszek, leginkább magammal, meg ezzel a helyzettel.
- Ez nagyon ühm… vallásosan hangzik – hümmögök párat, hogy na még csak az kellene, hogy a kastély próbáit is ki kelljen állni, a vizsgák mellett. – Csak nem – ez inkább hangzott egy reménynek, mint egy kijelentésnek, kicsit. Legyintek is egyet, hogy badarság, csak a fantáziám pördült kicsit. El is bambultam, mert mire visszafordítom felé arcom, ő már készülődik.
- Ó, hát elment az idő ez tény. Persze, köszi a… az egészet – mutogatok itt a lelki támogatásra meg ilyenek, majd integetek neki, bólintva, hogy persze, megejtjük azt a találkát. Nem tartottam sose magam az undok félék felé, aki nem nyit semerre, de túlzásba se viszem. De most főleg kellett az, hogy valaki kicsit elvonja a figyelmem. Így, miután ő eltűnt, én is összeszedtem magam és visszavonultam a szobámba, hogy megpróbáljam felvenni a fonalat és kipihenni magam. Hátha sikerül is.
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2020. november 22. 12:45
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék