29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Fénylő Lelkek Udvara - Axel Sebastian Sjölander hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 09:32 | Link

Marcell

*Álmos, esős napnak ígérkezik ez a mai. Álmosan is ébredt, később a tervezettnél, így ráadásnak még morcos is kissé. Ehhez még egyelőre nem is számolta hozzá azokat az ablakból nagyon is jól látható csúnya, szürke esőfelhőket, pedig azt tervezte, hogy ma kipróbálja, milyen Lisbeth hangzása a réten. A sötét gyönyörűség már hatodik éve a tulajdona, még mesterrel készítették a szülei, miután úgy gondolták, hogy a éppen ideje, hogy legyen saját hegedűje. A rét ugyan kiesett az esélyes helyszínek közül, azonban gyakorolnia mégis kell, az kihagyhatatlan része a napjainak. Köré épül minden egyéb. Elindult hát keresni egy jó helyet, ahol talán senkit nem zavar meg. Az időre való tekintettel vastag sötétkék felső van rajta a szintén sötétkék farmerhez és teniszcipő, kezében meg ott a fekete hegedűtok, amit még véletlenül sem lóbál. Nem, egy hegedű annál jóval több törődést érdemel, hogy csak úgy lóbálná. Félúton a rét fele végül megleli a pillanatnyilag tökéletesnek ígérkező helyet. Ugyan csobog a szökőkút vize, de majd megpróbál nem figyelni rá, ha meg nagyon nem fér meg együtt a hegedű hangjával, hát keres másik helyet. Egyelőre csend van, nem úgy tűnik, mintha zavarna bárkit is, és ez elég. A többi mindjárt kiderül. Elsétál a padig, ráteszi a tokot, és ő is leül mellé, amíg kiveszi és átnézi a kottáit. Mellőzve a szó szoros értelmében vett klasszikusokat végül A Gyűrűk urából választ egy dalt, még időszerű is szövegét tekintve, hiszen a téli hideg érkezésének említésével kezdődik. Elénekelni nem tudná, de gyakorolni tökéletes. Felkel, elteszi a fölös kottákat, azt az egyet, amire éppen szüksége van, a pad támlájának támasztja, alját becsíptetve a hegedűtok alá, majd előkerül a hegedű is végre. Először is egy gyors skálázás kerül műsorra, megszokásból adódóan, majd játszani is elkezd. Végeredményben egész szépen szól a szökőkúttal a háttérben a dal, elégedett mosoly jelenik meg az arcán és teljes beleéléssel játszik tovább. *
Szál megtekintése
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 16:28 | Link

Marcell

*Kezdeti aggodalma alaptalannak bizonyul, a szökőkút vizének csobogása nemhogy zavarná az összképet, inkább beleillik a végeredménybe még szebbé varázsolva azt. Elégedetten vigyorogva fejezi be, és azzal a szándékkal engedi le a vonót, a hegedűt továbbra is bal vállának támasztva, hogy másik kottát keres, amikor észreveszi a kisembert. Nem látta, mikor jött, csak most észleli, hogy figyelik, hát egyelőre hanyagolva a további eljátszandó darab keresését, leengedi a hegedűt és elvigyorodva odafordul a fiúhoz. Ránézésre körülbelül tíz évesnek saccolja, de ettől még lehet fiatalabb, vagy idősebb, mindjárt kiderül. *
- Szia. Axel vagyok. És te? Rég érkeztél? *kérdezi, és bal kezébe fogva a vonót is a hegedűvel közelebb lép és kezet nyújt. A kezdeti morcossága már elszállt abban a pillanatban, amikor rájött, hogy az udvar is éppen olyan jó választás, mint a rét, így most barátságosan vigyorog a kisfiúra, remélhetőleg kezet is ráz vele, ha már bemutatkozott. A rajzfelszerelést csak most veszi észre. Nem kell ahhoz sok fejtörés, hogy legyen sejtése arról, mi is van a kisfiú kezében, ha már felfigyelt rá, hogy szorongat valamit, főleg, hogy van egy húga, akinek újabban mániája mindenféle méretű és vastagságú ecseteket meg erősségű és színű ceruzákat gyűjteni egy jövőbeli festői karrier reményében. Zavartan megvakarja a tarkóját, majd a padra néz.*
- Óh... elnézést. Elfoglaltam az egész padot és nincs ahol rajzolnod, igaz? Máris odébb rakom a tokot, meg azt a kottát is és nyugodtan leülhetsz. *jelenti ki azonnal és a hegedűt egyelőre a tokba fekteti, a vonót meg bal karja és az oldala közé szorítva odébb rakja a tokot. A kottát is elveszi és a többihez teszi, majd leguggol a pad elé és a vonót a térdén egyensúlyozza tovább, kézbe véve a kottákat.*
- Zavarni fog, ha gyakorolok? Egyébként netán megnézhetem, mi szépet rajzolsz? *kérdezi, még mindig csak szorongatva a kottáit, mert addig fölösleges belelapozni, amíg nem mondják, hogy nem zavar, ha meg zavarna, akkor keres másik helyet magának hegedülni. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 16:54 Szál megtekintése
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 19:52 | Link

Marcell

*Ha belemerül a hegedülésbe, gyakran megesik, hogy nem figyel a környezetére. Tulajdonképpen ilyenkor a házat is lehetne vinni a feje fölül, legfeljebb arra riadna fel, hogy látja a csillagokat. Most is csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül, amikor a végére ér az éppen játszott darabnak. Első dolga bemutatkozni és kezet is nyújt a kisfiúnak barátságos vigyor kíséretében. A névre kissé megemeli a szemöldökét, és bizony visszakérdez hirtelen, mert enyhén furán hangzik neki - nem mintha nekik nem lennének mások számára fura neveik, éppen azért kérdez rá, hogy biztos jól értette-e, nehogy aztán valami egyéb legyen. *
- Mamarci? Hát... örvendek, hogy találkoztunk. *közli és szélesebb lesz a vigyora a július hallatán, elgondolkodva megingatja a fejét egy pillanat erejéig. Nem pont erre gondolt, de végül is rábólint a kapott információra. *
- Szóval július óta. Az szép idő? Előkészítő? *kérdezi, ha már felmerült ez is. Inkább arra volt kíváncsi, mióta várt a kisember arra, hogy befejezze a hegedülést és szabad legyen a pad. Pillanatnyilag ez az egyetlen gondolat ugrik be neki, és félre is pakol azonnal, hiszen tényleg elfoglalják az összes ülőhelyet a dolgai. Ha már leguggolt átnézni a kottáit, jobbnak látja először megkérdezni, hogy zavar-e, ha itt marad. A válasz hallatán megkönnyebbülten sóhajt egy aprót, hiszen ez azt jelenti, nem kell másik hely után néznie. Fogja a kottákat és fordít egyet a tokon, hogy keresztbe legyen a padon, ne hosszában, így ő is le tud ülni. Helyet foglal a kisfiú mellett, és lazán megvonja a vállát.*
- Nem tudom, de ha szeretnéd, meg lehet próbálni. *válaszolja, meg bólogat arra, hogy jó lenne tudni hegedülni. Mondjuk ő kicsit határozottabb volt és közölte a szüleivel, hogy hegedülni akar, mint a nagypapa, de hát az másik történet. Most örül annak, hogy valakitől ilyet hall és ez meg is látszik az arcán - nála a hegedűt nem lehet überelni semmivel sem. A rajzra kíváncsian vár, majd fülig szalad a szája, amikor elébe kerül.*
- Ez igazán szép. És köszönöm, kedves tőled, bár amúgy is játszanék, mert sokat kell ám gyakorolnom még ma. Viszont ha szeretnéd, megmutatom közelebbről a hegedűmet. Kipróbálhatod, ha érdekel, milyen is játszani rajta. Cserébe a rajzért, hm? *ajánlja a maga részéről. Kiveszi a tokból és a kisfiú elé tartja a hegedűt, ha igényt tartana egy kis ismerkedésre ezzel a hangszerrel.*
Szál megtekintése
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 18:31 | Link

Marcell

*Nem számított társaságra, de ha már így alakult, akkor illemtudóan bemutatkozik, a név hallatán pedig visszakérdez, csak hogy biztos legyen, jól értette-e? Barátságosan vigyorog tovább a kapott válaszra, még bólint is hozzá. *
- Értem. Hát akkor... örülök, Marci. Amúgy remélem, nem vagy ideges vagy ilyesmi, mert nem harapok ám.*válaszolja, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy bár sose volt logopédusig fajuló gondja, de a mai napig képes dadogni egy kicsit, ha az édesanyja elég magas hangerővel szólítja meg és ráadásul a teljes nevén. Egyébként továbbra is furán ejti azt az a betűt, ami az anyanyelvében nem ismert hangzó, így a számára megszokott hosszú á hangnál ugyan valamivel rövidebb, majdhogynem palócos hangzású másik lesz az eredeti magánhangzó Marci nevében. Még tanulja a magyart, idő kell, mire megszokja a számára ismeretlen elemeit kiejteni meg leírni az új nyelvnek.*
- Értem. Szép is ez a hely, ami azt illeti. *jegyzi meg, és már neki is lát összeszedni a dolgait. Pillanatokon belül rendet tesz, kis helyre redukálva a hegedűnek szükséges teret, és még ő is leül a padra nemsokára, hiszen kiderült, hogy nem zavar. A kérdésre elgondolkodik, majd vállat von amolyan egye fene jelentéssel lazán és beleegyezően rábólint.*
- Még sose tanítottam senkit, de megpróbálhatjuk, ha nagyon szeretnél hegedülni tanulni. *jelenti ki. Pillanatnyilag fogalma sincs, honnan lesz hegedű Marcinak, például, de inkább azon jár az esze, hogy egyszer skálázni tanult, hangokat lefogni, meg hasonlókat és nem jut eszébe, mi volt a legelső gyakorlódarab. Megrázza a fejét kissé, csak úgy magának tudatosítva ezzel, hogy túl előre szaladt, és inkább átadja a hegedűt közelebbi szemlélődés céljából. Addig is ujjai között a vonóval térdére könyököl és fejét oldalra fordítva figyeli, hogyan néz Marci a hegedűre. Ez a lelkesedés tetszik neki, de most nincs ideje elmerülni tervek szövögetésében esetleges hegedűórákat illetően. A gitár említésére kihúzza magát és határozottan rázza meg a fejét.*
- Kinézetre kicsit, de egyébként nem igazán. *közli komoly arccal, és a hangja most annyira élesen cseng, hogy érezni rajta, nem szereti, ha a hegedűt a gitárhoz hasonlítják, mert az valami szörnyűség a szemében. Csak akkor enyhülnek meg a vonásai, amikor a húrokról esik szó. Marci végül is nem hibás azért, hogy őt gitárra emlékezteti a hegedűje, de majd mindjárt elmagyarázza, mi a különbség. Vesz egy nagy levegőt, lassan kifújja és újra elvigyorodva belevág.*
- Igen, azok a húrok, csak ehhez van vonó, azzal szólaltatod meg és a hegedűnek csak négy van, míg a gitárnak hat... meg nincsenek érintői sem... itt a nyakán, látod? A gitár nyaka olyan, mintha kockás lenne, és így könnyebb tudni, hol kell lefogni a húrokat... meg aztán a hegedű hangja olyan, mint az énekhang és sokkal több gyakorlást igényel, de sokkal szebb is tud lenni... ühm... bocsánat, nagyon elmentem.* megvakarja zavartan a tarkóját, amikor észreveszi magát. Belemerült a különbség ecsetelésébe, mutogat is lelkesen beszéd közben, de itt most az érintőknél megáll, mert rájött, hogy nagyon eltért az eredeti témától. Inkább fogja a hegedűt, ha már arra kérik, játsszon és felkelve a padról kihúzza magát, ismételten bal vállának illesztve a hegedűt.*
- Van valami, amit esetleg nagyon szeretnél hallani?*szemöldökét kérdőn megemelve biztató vigyorral néz Marcira. Legyen ez most kívánságműsor, hátha van olyan darab, amit Marci szeretne hallani, ő meg el tudja játszani. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 23. 18:31 Szál megtekintése
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 18:27 | Link

Marcell

*Furán mond ő még minden számára szokatlan betűt, és hallatszik jócskán, hogy nem az anyanyelvén beszél, de igyekszik és lassan csak megszokja. Elvigyorodik Marci válaszára és megrázza a fejét.*
- Nem vagyok én a farkas, hogy embert egyek... meg aztán a csoki például sokkal finomabb. *válaszolja. Ő a maga részéről nagyon is szereti a csokit, főleg ha forró és úgy készül, ahogyan azt gyerekkorában Runa édesanyja készítette. Gyorsan összeszedi a dolgait, hogy legyen hely leülni, majd ha helyet foglalt ő is, szó esik a tanulásról. Örömmel tölti el, hogy Marcit ennyire érdekli a hegedű és szeretne megtanulni játszani. Még oda is adja a hegedűjét, meg lehet nézni közelebbről. A kapott rajz egyébként a kották tetejére került már, és neki is állna elmagyarázni, mit kell tudni alapvetően egy hegedűről, csak éppen a kisfiú megjegyzi, hogy olyan a hangszer, mint egy kis gitár. Azonnal megugrik az adrenalinszintje a kijelentéstől, és szép kis erőfeszítésbe kerül meggyőzni magát, hogy ez már nem a zeneiskola és ha Marci még életében nem tanult hegedülni, akkor nem is nagyon tudhatja, milyen sok jelentős különbség van a két hangszer között. Vesz egy nagy levegőt, és megrázza a fejét a bocsánatkérésre, sőt még el is mosolyodik a végére.*
- Semmi baj... ránézésre kicsit tényleg hasonlít, ebben igazad van... meg ugyanúgy húros hangszer. Tényleg nem mondtál semmi rosszat. *mondja végül már barátságos arckifejezéssel. Muszáj lesz félretennie, hogy ez nem a zeneiskola, ahol egymáshoz hangszereket nem szokás hasonlítani, hacsak nem sértegetni akarja egy kicsit az ember a másikat. Esetleges morgás helyett inkább megpróbálja elmagyarázni tömören, hogy mik a legjelentősebb különbségek hegedű és gitár között. Bólogat arra egyetértően, hogy Marcinak kezd világos lenni, miért más, és még nem is mondott semmit arról, hogy hogyan kell játszani rajta. Felkel közben, úgy egyszerűbb egy kicsit játszania, mint ülve, utóbbi ugyanis túl sok fészkelődést igényel, mire megtalálja a megfelelő szöget, súlypontot, tartást. Vállának illeszti a hegedűt és ha már rábízták a választást, akkor a legfelső kottát, éppen a Für Elise-t nekitámasztja a pad hátának, kihúzza magát és nekikezd. Pár perc csupán, amíg a végére ér, majd ismét leengedi a vonót.*
- Amúgy ha már gitárra emlékeztetett... mutatok valamit. Ezt úgy hívják, hogy pizzicato... ami tulajdonképpen pengetés... csak úgy működik, hogy... na hol van az Arab dal? *bal kezébe fogva a vonót is éppen áttúrja a kottákat szabad kezével, mire meglesz a keresett Bartók-kotta. Megcseréli az iméntivel és hamarosan kiderül az is, hogy gyakorlatban mi a pizzicato, amikor a vonó használata helyett bizonyos helyeken a húrokat pengetni kell. *
Szál megtekintése
Axel Sebastian Macisajt Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 17. 03:09 | Link

Park Ha Eun

A DÖK mindig kitalál valamit, ami egy nagyon nagyon jó dolog tud lenni, bár utóbb neki már egyre inkább betáblázódott utóbb, úgyhogy bánatára muszáj volt meghozni egy-két szomorú döntést. Többek között a DÖK-tagsága is befejezte kárászéletű pályafutását, csak mert egyszerűen nem lehet mindent egyszerre csinálni, amennyit ő utóbb próbált, hiába az ambíció. A majális azért még mindig érdekli, legalább szétnéz kicsit az emberek között, és hátha még valaki érdekesbe is belebotlik. Ahol sok ember van, oda érdemes benézni, úgyhogy ennek örömére összeszedte magát, és kisétált ide. Öltözéknek a farmerhoz a szürke pólóra felvett zöld ing tökéletesen megteszi, begombolatlanul persze, mert május van már azért, és egész kellemes az idő, de túl nem erőltette magát mégse, a fő, hogy szalonképes legyen. Megérkezve már éppen belemerülne a lehetőségek felmérésébe a standok között nézelődve, amikor feltehetőleg nem eléggé figyelve a történésekre, sikerül valakinek az útjába kerülnie. Az illető teljes lendülettel fut bele, még szerencse, hogy az egyensúlyából kiütni a nála jóval kisebb lánynak nem sikerül, így csak elkapja. Könnyű konstatálni egyébként is a habos-babos vajkrémre emlékeztető színű szoknyából, hogy lánnyal van dolga, mert bár haja is hosszú van, az manapság már nem egy mérvadóan női jellemvonás. Lép egyet hátra, hogy megtartja az egyensúlyát, és már majdnem felmordul, de még idejében sikerül lenyelni a nyelvére tolakodó nézz_szét_kicsit_jobban-típusú kijelentést nem éppen barátságos hangsúllyal. Felpróbál egy mosolyt, majd elengedi a lányt is, kérdőn pislogva rá.
- Csak nem kell valakitől megmenteni? Üldözött valami fránya mumus? - kérdezi, elég csak végignézni a hölgyikén, amilyen kis zilált éppen, nem kell nagy ész hozzá, hogy leszűrje, valaki elől rohant. Vajon mi ijeszthette meg? Nem éppen közkedvelt állatba botlott netán? Vagy csak nem a bohócok? Hallott már fóbiás egyénekről, akik a bohócoktól rettegnek, de az olyan mitikusnak hangzik, elvégre a bohócok viccesek, hihetetlennek tűnik, hogy lehet tőlük félni. Minden esetre vár a válaszra, abból csak kiderül, mi történt a lánnyal.
- Ó... különben Axel. Nem láttalak én már valahol? Rellonban mondjuk? - kérdezi hirtelen, mert mintha valahonnan ismerős lenne már a lány. Az is lehet, hogy csak a folyosón futott össze vele, de az sem kizárt, hogy közös órájuk van, akárhogyan is, az arcmemóriája nem a legjobb, egyszerűbb, ha rákérdez, aztán meg elvigyorodva karon ragadja, ne ácsorogjanak ott csak úgy.
- Tudod mit? Meghívlak valami édesre, és közben elszórakoztathatsz kicsit, egyedül unatkoznék, egy ilyen szép lánnyal viszont aligha - mondja, és már indul is az édességek irányába. Különben most csak vaktában próbált ezzel a megjegyzéssel bevágódni, nem kell tudni, hogy pillanatnyilag bizonyos hímnemű egyedek sokkal jobban lekötik a figyelmét, mint bármely lány, érezze csak figyelme középpontjának most magát a lány, a teljes igazság ismertetése úgysem feltétlen szolgálná a célt, tehát hanyagolható.
Utoljára módosította:Axel Sebastian Macisajt Sjölander, 2014. május 17. 03:09 Szál megtekintése
Fénylő Lelkek Udvara - Axel Sebastian Sjölander hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék