36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 09:32 | Link

Marcell

*Álmos, esős napnak ígérkezik ez a mai. Álmosan is ébredt, később a tervezettnél, így ráadásnak még morcos is kissé. Ehhez még egyelőre nem is számolta hozzá azokat az ablakból nagyon is jól látható csúnya, szürke esőfelhőket, pedig azt tervezte, hogy ma kipróbálja, milyen Lisbeth hangzása a réten. A sötét gyönyörűség már hatodik éve a tulajdona, még mesterrel készítették a szülei, miután úgy gondolták, hogy a éppen ideje, hogy legyen saját hegedűje. A rét ugyan kiesett az esélyes helyszínek közül, azonban gyakorolnia mégis kell, az kihagyhatatlan része a napjainak. Köré épül minden egyéb. Elindult hát keresni egy jó helyet, ahol talán senkit nem zavar meg. Az időre való tekintettel vastag sötétkék felső van rajta a szintén sötétkék farmerhez és teniszcipő, kezében meg ott a fekete hegedűtok, amit még véletlenül sem lóbál. Nem, egy hegedű annál jóval több törődést érdemel, hogy csak úgy lóbálná. Félúton a rét fele végül megleli a pillanatnyilag tökéletesnek ígérkező helyet. Ugyan csobog a szökőkút vize, de majd megpróbál nem figyelni rá, ha meg nagyon nem fér meg együtt a hegedű hangjával, hát keres másik helyet. Egyelőre csend van, nem úgy tűnik, mintha zavarna bárkit is, és ez elég. A többi mindjárt kiderül. Elsétál a padig, ráteszi a tokot, és ő is leül mellé, amíg kiveszi és átnézi a kottáit. Mellőzve a szó szoros értelmében vett klasszikusokat végül A Gyűrűk urából választ egy dalt, még időszerű is szövegét tekintve, hiszen a téli hideg érkezésének említésével kezdődik. Elénekelni nem tudná, de gyakorolni tökéletes. Felkel, elteszi a fölös kottákat, azt az egyet, amire éppen szüksége van, a pad támlájának támasztja, alját becsíptetve a hegedűtok alá, majd előkerül a hegedű is végre. Először is egy gyors skálázás kerül műsorra, megszokásból adódóan, majd játszani is elkezd. Végeredményben egész szépen szól a szökőkúttal a háttérben a dal, elégedett mosoly jelenik meg az arcán és teljes beleéléssel játszik tovább. *
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 13:38 | Link

Aaaxel S. Sjösjösjölander


Utálom az esőt és a vihart, olyan félelmetes. Amikor dörög az ég és villámok jelennek meg az égen. Kialszik a világítás és egyedül csak gyertyával tudok fényt teremteni. Ilyenkor rettegek, főleg, ha éjszaka történik. Én még mindig lámpa mellett alszok, mert a végén előmászik az ágyam alól a gonosz szörny és hamm, bekap! Nem akarok meghalni, a halál olyan rossz. Többé nem tudsz beszélgetni a szeretteiddel, nem tudsz enni a kedvenc kajádból és nem tudsz ugrálni a réten, mint egy bolond. Ha eltávozol a földről a Mennybe, vagy a Pokolra jutsz. Én a Mennybe szeretnék kerülni, biztos ott él Lalla is, vagyis... ő nem is biztos, hogy meghalt, lehet csak elment, nem tudom biztosan, csak azt, hogy egyedül hagyott a sok nagy ember közt. Jó, itt van nekem Ell és David, de rá örökké szükségem lett volna. Tudja az összes titkom és még többet meg akartam vele osztani. Mindegy, ő döntött így.
Szóval egész nap nem mertem kimozdulni, attól rettegtem, hogy bármelyik pillanatban elkezdhet esni az eső, vagy megdörrenhet az ég. Mivel beköszöntött az ősz előkerültek a melegebb pulcsik. Ezért ma egy farmert öltöttem magamra, egy kék pólót és egy ugyanilyen színű kötött pulcsit. Szeretem az ilyen pulóvereket, olyan jó puhák és melegek. Az ágyamon feküdtem, rajzolgattam, dúdolgattam, mint minden 10 éves kisgyerek. Bizony, Szeptember első napján 10 éves lettem, azt hittem lesz valami változás, de semmi. Ugyanakkora vagyok, nem kezdett el szőrösödni annyira kezem sem, úgyhogy ez csak egy szám, azt hiszem.
Mivel kezdek unatkozni, felállok az ágyikómról megragadom a rajzos cuccom és félve elindulok. Talán mégsem olyan jó ötlet... a végén vizes lesz az alsógatyám. Dehát én már jártam éjszaka az erdőben, kardoztam Noel lovaggal és találkoztam egy nagy mackóval és nem lett semmi bajom. A vihar mit árthat? Gyorsan kiérek a Fénylő Lelkek Udvarára. Örülök, hogy most már nem tévedek el, szinte már minden kis zugát ismerem a kastélynak, volt időm feltérképezni. Egy fiút pillantok meg, akinél hegedű van és játszani kezd. Minél közelebb megyek hozzá és kíváncsian figyelem. Hű, ez gyönyörű!
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 16:28 | Link

Marcell

*Kezdeti aggodalma alaptalannak bizonyul, a szökőkút vizének csobogása nemhogy zavarná az összképet, inkább beleillik a végeredménybe még szebbé varázsolva azt. Elégedetten vigyorogva fejezi be, és azzal a szándékkal engedi le a vonót, a hegedűt továbbra is bal vállának támasztva, hogy másik kottát keres, amikor észreveszi a kisembert. Nem látta, mikor jött, csak most észleli, hogy figyelik, hát egyelőre hanyagolva a további eljátszandó darab keresését, leengedi a hegedűt és elvigyorodva odafordul a fiúhoz. Ránézésre körülbelül tíz évesnek saccolja, de ettől még lehet fiatalabb, vagy idősebb, mindjárt kiderül. *
- Szia. Axel vagyok. És te? Rég érkeztél? *kérdezi, és bal kezébe fogva a vonót is a hegedűvel közelebb lép és kezet nyújt. A kezdeti morcossága már elszállt abban a pillanatban, amikor rájött, hogy az udvar is éppen olyan jó választás, mint a rét, így most barátságosan vigyorog a kisfiúra, remélhetőleg kezet is ráz vele, ha már bemutatkozott. A rajzfelszerelést csak most veszi észre. Nem kell ahhoz sok fejtörés, hogy legyen sejtése arról, mi is van a kisfiú kezében, ha már felfigyelt rá, hogy szorongat valamit, főleg, hogy van egy húga, akinek újabban mániája mindenféle méretű és vastagságú ecseteket meg erősségű és színű ceruzákat gyűjteni egy jövőbeli festői karrier reményében. Zavartan megvakarja a tarkóját, majd a padra néz.*
- Óh... elnézést. Elfoglaltam az egész padot és nincs ahol rajzolnod, igaz? Máris odébb rakom a tokot, meg azt a kottát is és nyugodtan leülhetsz. *jelenti ki azonnal és a hegedűt egyelőre a tokba fekteti, a vonót meg bal karja és az oldala közé szorítva odébb rakja a tokot. A kottát is elveszi és a többihez teszi, majd leguggol a pad elé és a vonót a térdén egyensúlyozza tovább, kézbe véve a kottákat.*
- Zavarni fog, ha gyakorolok? Egyébként netán megnézhetem, mi szépet rajzolsz? *kérdezi, még mindig csak szorongatva a kottáit, mert addig fölösleges belelapozni, amíg nem mondják, hogy nem zavar, ha meg zavarna, akkor keres másik helyet magának hegedülni. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 22. 16:54
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 17:30 | Link

Aaaxel S. Sjösjösjölander



Imádom a zenét! Mindig is szerettem dalolászni és hallgatni anyukám gyönyörű hangját. Ő azt mondta, hogy borzalmas az énekhangja, pedig nekem nagyon tetszett. Szerintem az enyém borzasztó, mint amikor a cica nyávog amiért húzzák a farkát. Ezért nem is nagyon kísérleteztem az énekléssel, biztosan nem fogok jelentkezni se a Csillag Születikbe, se az X faktorba, nekem nincs annyi tehetségem, biztosan a mentorok kinevetnének, mellesleg lámpalázas vagyok. Mindegy. Szóval mindig is szerettem ha az énektanár zongorázott órákon, vagy gitározott, nagyon jó volt hallgatni. Olyankor becsuktam a szemem és valami szépre gondoltam, olyan helyszínre, vagy olyasvalakire, aki illett az adott darabhoz. Nos, ilyenkor ki is nevettek az osztálytársaim, mint mindig. Sajnálatos módon anyukám egy hangszeren sem tudott játszani, pedig esténként olyan jó lett volna. Egészen eddig pedig élőben még sosem hallottam hogyan szól a hegedű, viszont most megtudtam. Az előttem lévő nagyfiú lenyűgözően szólaltatta meg a hangszert. Leírhatatlanul szép volt. Mikor végzett nagy szemekkel és tátott szájjal néztem, majd megtapsoltam. Rámpillant, majd elmosolyodik, ezért én is így teszek.
 - Mamarcinak hívnak. - kezet rázok a fiúval, a kis tenyerem szinte eltűnik az övében. Mondom én, 10 éves vagyok, de nem változott semmi... - Őőőő... - elgondolkodok egy pillanatra. - Júliusban. -
Nos, igen, már nem is dadogok annyira, csak gyakorlás kérdése volt az egész, persze ha túl hosszú mondatot bökök ki és elvesztem a fonalat, akkor rámjön, de már annyira nem is vészes. Még mindig magamhoz szorítom a rajzos cuccom, nem szeretem nagyon mutogatni. Axel észreveszi és attól félek, hogy azt kéri, hogy mutassam meg azt, de nem ez történik. Azt gondolja, hogy a cucca miatt nem tudtam leülni a padra.
 - Nenem kell pakolnod! - legyintek, de addigra már végez. Na jó, helyet foglalok és a combomra helyezem a cuccomat. Axel leguggol én pedig nézem mit csinál, majd válaszolok a kérdésére.
 - Ó, dedehogy baj, imádom a zezenét. - mosolygok. - Tatalán én is fogok majd valaha így játszani? - kérdezem. - Tötökre jó lenne tudni hegedülni. - előhúzom a rajzot majd felé nyújtom. - Mimivel a rajzolás közben éppen dududorásztam, egy hegedűt rajzoltam le, élőben még sosem hallottam. Tetessék neked adom, ha még eljátszol nekem valamit. - mosolygok rá, majd kényelmesen elhelyezkedem a padon.

rajz (persze kicsit csúnyább)
Utoljára módosította:Kováts Marcell, 2013. szeptember 22. 17:33
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 22. 19:52 | Link

Marcell

*Ha belemerül a hegedülésbe, gyakran megesik, hogy nem figyel a környezetére. Tulajdonképpen ilyenkor a házat is lehetne vinni a feje fölül, legfeljebb arra riadna fel, hogy látja a csillagokat. Most is csak akkor veszi észre, hogy nincs egyedül, amikor a végére ér az éppen játszott darabnak. Első dolga bemutatkozni és kezet is nyújt a kisfiúnak barátságos vigyor kíséretében. A névre kissé megemeli a szemöldökét, és bizony visszakérdez hirtelen, mert enyhén furán hangzik neki - nem mintha nekik nem lennének mások számára fura neveik, éppen azért kérdez rá, hogy biztos jól értette-e, nehogy aztán valami egyéb legyen. *
- Mamarci? Hát... örvendek, hogy találkoztunk. *közli és szélesebb lesz a vigyora a július hallatán, elgondolkodva megingatja a fejét egy pillanat erejéig. Nem pont erre gondolt, de végül is rábólint a kapott információra. *
- Szóval július óta. Az szép idő? Előkészítő? *kérdezi, ha már felmerült ez is. Inkább arra volt kíváncsi, mióta várt a kisember arra, hogy befejezze a hegedülést és szabad legyen a pad. Pillanatnyilag ez az egyetlen gondolat ugrik be neki, és félre is pakol azonnal, hiszen tényleg elfoglalják az összes ülőhelyet a dolgai. Ha már leguggolt átnézni a kottáit, jobbnak látja először megkérdezni, hogy zavar-e, ha itt marad. A válasz hallatán megkönnyebbülten sóhajt egy aprót, hiszen ez azt jelenti, nem kell másik hely után néznie. Fogja a kottákat és fordít egyet a tokon, hogy keresztbe legyen a padon, ne hosszában, így ő is le tud ülni. Helyet foglal a kisfiú mellett, és lazán megvonja a vállát.*
- Nem tudom, de ha szeretnéd, meg lehet próbálni. *válaszolja, meg bólogat arra, hogy jó lenne tudni hegedülni. Mondjuk ő kicsit határozottabb volt és közölte a szüleivel, hogy hegedülni akar, mint a nagypapa, de hát az másik történet. Most örül annak, hogy valakitől ilyet hall és ez meg is látszik az arcán - nála a hegedűt nem lehet überelni semmivel sem. A rajzra kíváncsian vár, majd fülig szalad a szája, amikor elébe kerül.*
- Ez igazán szép. És köszönöm, kedves tőled, bár amúgy is játszanék, mert sokat kell ám gyakorolnom még ma. Viszont ha szeretnéd, megmutatom közelebbről a hegedűmet. Kipróbálhatod, ha érdekel, milyen is játszani rajta. Cserébe a rajzért, hm? *ajánlja a maga részéről. Kiveszi a tokból és a kisfiú elé tartja a hegedűt, ha igényt tartana egy kis ismerkedésre ezzel a hangszerrel.*
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 14:11 | Link

Aaaxel S. Sjösjösjölander




Tetszik nekem ez az élő koncert, jó, hogy nem csak tv-n és interneten keresztül hallom a hegedű hangját. Sajnos én egy hangszeren sem tudok játszani, sőt az egész családban senki sem tud, pedig nagyon jó lenne, ha valamelyikünk legalább gitározna.
Bemutatkozunk egymásnak, majd visszakérdez, először azt hiszem, hogy ő is dadog, ám kiderül, hogy nem, mert a többi szót hibátlanul elmondj.
 - Nenem. Csacsak simán Marci. - mosolygok rá és zavartan megvakarom a tarkóm. Na, ezért nem jó dadogni! Az emberek mindig félre hallják azt, amit mondok, gyűlölöm... Válaszolok a következő kérdésére.
 - Iiigen, az. Iiigen, odajárok, dede ne szívesen, inkább vagyok a kastélyban. - mosolygok. Na, ez a mondat egész jól ment! Eközben visszagondolok arra a napra, mikor megérkeztem. István bácsi ellátott egy csomó instrukcióval és az utána következő nap találkoztam Ellel a játszótéren. Mmm.. milyen jó is volt! Beszélgettünk, együtt varázsoltunk... már akkor is kedves volt, csak én alig mertem megmukkanni.
Axel elpakolja a cuccait, pedig nem is lett volna rá szükség, most már nem igazán szerettem volna rajzolni inkább beszélgetni vele, vagy zenélni. De végül helyet foglalok és a fiú leguggol elém. Hú, tök furi, hogy most kicsit én nézek le rá. Igazán jó érzés!
 - Húúú... Tetete tényleg segítenél nekem abban, hogy memegtanuljak hegedülni? - kérdezem nagy szemekkel. Eddig még senki sem ajánlott fel nekem ilyesmit! Hú, itt tényleg mindenki rendes. Axel felajánlja, hogy megnézhetem közelebbről a gitárját, ha odaadom cserébe a rajzot. Én természetesen igent mondok, hiszen ilyen nem mindennap történik velem. Megfogom a hegedűt, majd megszólalok:
 - Hú, eeeez úgy néz ki, mint egy kis gitár. - nevetek. - Ezek a huhuhúrok, ugye?  kérdezem, majd rámutatok az egyikre. - Jájájátsz még egyszer valamiiiiiiiiit! - kérem tőle szépen.
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 23. 18:31 | Link

Marcell

*Nem számított társaságra, de ha már így alakult, akkor illemtudóan bemutatkozik, a név hallatán pedig visszakérdez, csak hogy biztos legyen, jól értette-e? Barátságosan vigyorog tovább a kapott válaszra, még bólint is hozzá. *
- Értem. Hát akkor... örülök, Marci. Amúgy remélem, nem vagy ideges vagy ilyesmi, mert nem harapok ám.*válaszolja, már csak azért is, mert tudja magáról, hogy bár sose volt logopédusig fajuló gondja, de a mai napig képes dadogni egy kicsit, ha az édesanyja elég magas hangerővel szólítja meg és ráadásul a teljes nevén. Egyébként továbbra is furán ejti azt az a betűt, ami az anyanyelvében nem ismert hangzó, így a számára megszokott hosszú á hangnál ugyan valamivel rövidebb, majdhogynem palócos hangzású másik lesz az eredeti magánhangzó Marci nevében. Még tanulja a magyart, idő kell, mire megszokja a számára ismeretlen elemeit kiejteni meg leírni az új nyelvnek.*
- Értem. Szép is ez a hely, ami azt illeti. *jegyzi meg, és már neki is lát összeszedni a dolgait. Pillanatokon belül rendet tesz, kis helyre redukálva a hegedűnek szükséges teret, és még ő is leül a padra nemsokára, hiszen kiderült, hogy nem zavar. A kérdésre elgondolkodik, majd vállat von amolyan egye fene jelentéssel lazán és beleegyezően rábólint.*
- Még sose tanítottam senkit, de megpróbálhatjuk, ha nagyon szeretnél hegedülni tanulni. *jelenti ki. Pillanatnyilag fogalma sincs, honnan lesz hegedű Marcinak, például, de inkább azon jár az esze, hogy egyszer skálázni tanult, hangokat lefogni, meg hasonlókat és nem jut eszébe, mi volt a legelső gyakorlódarab. Megrázza a fejét kissé, csak úgy magának tudatosítva ezzel, hogy túl előre szaladt, és inkább átadja a hegedűt közelebbi szemlélődés céljából. Addig is ujjai között a vonóval térdére könyököl és fejét oldalra fordítva figyeli, hogyan néz Marci a hegedűre. Ez a lelkesedés tetszik neki, de most nincs ideje elmerülni tervek szövögetésében esetleges hegedűórákat illetően. A gitár említésére kihúzza magát és határozottan rázza meg a fejét.*
- Kinézetre kicsit, de egyébként nem igazán. *közli komoly arccal, és a hangja most annyira élesen cseng, hogy érezni rajta, nem szereti, ha a hegedűt a gitárhoz hasonlítják, mert az valami szörnyűség a szemében. Csak akkor enyhülnek meg a vonásai, amikor a húrokról esik szó. Marci végül is nem hibás azért, hogy őt gitárra emlékezteti a hegedűje, de majd mindjárt elmagyarázza, mi a különbség. Vesz egy nagy levegőt, lassan kifújja és újra elvigyorodva belevág.*
- Igen, azok a húrok, csak ehhez van vonó, azzal szólaltatod meg és a hegedűnek csak négy van, míg a gitárnak hat... meg nincsenek érintői sem... itt a nyakán, látod? A gitár nyaka olyan, mintha kockás lenne, és így könnyebb tudni, hol kell lefogni a húrokat... meg aztán a hegedű hangja olyan, mint az énekhang és sokkal több gyakorlást igényel, de sokkal szebb is tud lenni... ühm... bocsánat, nagyon elmentem.* megvakarja zavartan a tarkóját, amikor észreveszi magát. Belemerült a különbség ecsetelésébe, mutogat is lelkesen beszéd közben, de itt most az érintőknél megáll, mert rájött, hogy nagyon eltért az eredeti témától. Inkább fogja a hegedűt, ha már arra kérik, játsszon és felkelve a padról kihúzza magát, ismételten bal vállának illesztve a hegedűt.*
- Van valami, amit esetleg nagyon szeretnél hallani?*szemöldökét kérdőn megemelve biztató vigyorral néz Marcira. Legyen ez most kívánságműsor, hátha van olyan darab, amit Marci szeretne hallani, ő meg el tudja játszani. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 23. 18:31
Hozzászólásai ebben a témában
Kováts Marcell
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 24. 20:57 | Link

Aaaxel S. Sjösjösjölander



Miután tisztázzuk, hogy nevem valójában nem Mamarci, hanem Marci tovább folytatjuk a beszélgetést. Mellesleg Axel tök furán mondja nevem, el is nevetem magam, miközben arra gondolom, hogy végképp abba kéne hagynom a dadogást, ám sajnos ez nem megy csettintésre. Várjunk csak! Körbe vesznek varázslók és egyik sem tud mit kezdeni ezzel? Ez butaság! Valakinek biztos van a tarsolyában egy olyan varázsige, amit segíthetne rajtam, na, majd megkérdezem Ellt, ő olyan okos!
 - Jaaaj, nenem vagyok ideges. - mosolygok. - Óóó, nenene is egyél meg! Nenem akarok a pocidba kerülni! - mondom nagy szemekkel és a mutatóujjammal megbököm a hasiját. Beletúrok a hajamba, úgy láttam, hogy néha így szokott csinálni David és az olyan menő. Igen, olyan akarok lenni, mint David, vagy Ell! Ők olyan kedvesek velem és ők olyan csúcsok, mint kívül, mint belül. Örülök, hogy valakire példaképként tekinthetek.
Axel összerámolja a cuccait, így helyet tudok foglalni a padon, szóval így teszek. Egy pillanatra körbenézek az udvarban és elgondolkodom azon miért nem voltam még itt, hiszen tök király ez a hely. Azt hittem már minden egyes kis szegletét bejártam a kastélynak, nos tévedtem. A szökőkút is nagyon szép meg az egész varázslatos. Értem miért választotta Axel ezt a helyet a gyakorlásnak, tök nyugalmas.
 - Iiigen, nanagyon szeretnék! - mondom csillogó szemekkel. Mindig is vonzottak a hangszerek, már csak azt nem tudom, hogy van-e a zenéhez érzékem. Mellesleg szerintem jó tanítvány lennék, amit kérnek tőlem azt általában megteszem, legalábbis eddig nem volt rám panasz. A suliba is mindig odafigyeltem, pedig legtöbbször nem jelentkeztem órán.
Miután megeegyezünk, hogy megnézhetem a hegedűt és ő játszik nekem, no meg tanít is kicsit hegedülni. Egész jó alkut kötöttem. Megfogom a hegedűt és vizsgálni kezdem, tök könnyű. Ekkor megjegyzem, hogy olyan, mint egy kicsi gitár. Szemeim most Axelre szöknek, látom rajta, hogy kissé komoly és a hangja is félelmetes.
 - Bobocsi, nenem akartam sesesemmi rorosszat momondani. - annyira megrémülök tőle, hogy még jobban dadogni kezdek, mint eddig. Elhiheti nem akartam semmi csúnyát mondani, igazából azt sem tudom mivel bánthattam meg. Elterelem a témát, mire Axel elmosolyodik és beszélni kezd, hosszasan. Nagyon odafigyelek, mintha a következő alkalommal kikérdezné.
 - Ó, így mámámár mindegy világos. Tetetszik nekem ez a hangszer. - mondom most már alig dadogva, lenyugodtam. Aztán megkérem, hogy tényleg játsszon már nekem valamit.
 - Húúú... őőő... - megvakarom a buksim. - Nenenem tutudom, válassu te!
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 25. 18:27 | Link

Marcell

*Furán mond ő még minden számára szokatlan betűt, és hallatszik jócskán, hogy nem az anyanyelvén beszél, de igyekszik és lassan csak megszokja. Elvigyorodik Marci válaszára és megrázza a fejét.*
- Nem vagyok én a farkas, hogy embert egyek... meg aztán a csoki például sokkal finomabb. *válaszolja. Ő a maga részéről nagyon is szereti a csokit, főleg ha forró és úgy készül, ahogyan azt gyerekkorában Runa édesanyja készítette. Gyorsan összeszedi a dolgait, hogy legyen hely leülni, majd ha helyet foglalt ő is, szó esik a tanulásról. Örömmel tölti el, hogy Marcit ennyire érdekli a hegedű és szeretne megtanulni játszani. Még oda is adja a hegedűjét, meg lehet nézni közelebbről. A kapott rajz egyébként a kották tetejére került már, és neki is állna elmagyarázni, mit kell tudni alapvetően egy hegedűről, csak éppen a kisfiú megjegyzi, hogy olyan a hangszer, mint egy kis gitár. Azonnal megugrik az adrenalinszintje a kijelentéstől, és szép kis erőfeszítésbe kerül meggyőzni magát, hogy ez már nem a zeneiskola és ha Marci még életében nem tanult hegedülni, akkor nem is nagyon tudhatja, milyen sok jelentős különbség van a két hangszer között. Vesz egy nagy levegőt, és megrázza a fejét a bocsánatkérésre, sőt még el is mosolyodik a végére.*
- Semmi baj... ránézésre kicsit tényleg hasonlít, ebben igazad van... meg ugyanúgy húros hangszer. Tényleg nem mondtál semmi rosszat. *mondja végül már barátságos arckifejezéssel. Muszáj lesz félretennie, hogy ez nem a zeneiskola, ahol egymáshoz hangszereket nem szokás hasonlítani, hacsak nem sértegetni akarja egy kicsit az ember a másikat. Esetleges morgás helyett inkább megpróbálja elmagyarázni tömören, hogy mik a legjelentősebb különbségek hegedű és gitár között. Bólogat arra egyetértően, hogy Marcinak kezd világos lenni, miért más, és még nem is mondott semmit arról, hogy hogyan kell játszani rajta. Felkel közben, úgy egyszerűbb egy kicsit játszania, mint ülve, utóbbi ugyanis túl sok fészkelődést igényel, mire megtalálja a megfelelő szöget, súlypontot, tartást. Vállának illeszti a hegedűt és ha már rábízták a választást, akkor a legfelső kottát, éppen a Für Elise-t nekitámasztja a pad hátának, kihúzza magát és nekikezd. Pár perc csupán, amíg a végére ér, majd ismét leengedi a vonót.*
- Amúgy ha már gitárra emlékeztetett... mutatok valamit. Ezt úgy hívják, hogy pizzicato... ami tulajdonképpen pengetés... csak úgy működik, hogy... na hol van az Arab dal? *bal kezébe fogva a vonót is éppen áttúrja a kottákat szabad kezével, mire meglesz a keresett Bartók-kotta. Megcseréli az iméntivel és hamarosan kiderül az is, hogy gyakorlatban mi a pizzicato, amikor a vonó használata helyett bizonyos helyeken a húrokat pengetni kell. *
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék