-Te jó isten! Mennyien járunk ide... Csak ennyit tudtam kinyögni, mikor az iskola kapuja előtt álltam. Látszott rajta, hogy már sok tanévet kibírt és valószínűleg mindegyikről sokat tudna mesélni. Nagyon élveztem, hogy végre hazamehetek, de kissé elveszettnek éreztem magam. Olyan emberáradat indult meg kifelé, hogy alig kaptam levegőt.

Egy fiú szintén kissé kellemetlenül nézett a tömegre. Nagyon irritálhatta őt. Hozzám szólt, de nem hallottam, mit. Túl sokan voltak körülöttünk és kénytelen voltam tovább menni...

-Te jó isten! Mennyien járunk ide... Csak ennyit tudtam kinyögni, mikor az iskola kapuja előtt álltam. Látszott rajta, hogy már sok tanévet kibírt és valószínűleg mindegyikről sokat tudna mesélni. Nagyon élveztem, hogy végre hazamehetek, de kissé elveszettnek éreztem magam. Olyan emberáradat indult meg kifelé, hogy alig kaptam levegőt.

Egy fiú szintén kissé kellemetlenül nézett a tömegre. Nagyon irritálhatta őt. Hozzám szólt, de nem hallottam, mit. Túl sokan voltak körülöttünk és kénytelen voltam tovább menni...

Nagyon kicsinyesnek éreztem, hogy ilyet teszek, de muszáj bolt szóba elegyednem a lánnyal. Annyira elveszett volt így év végén. Idősebbnek tűnt,
 de nem zavart.
-Ne aggódj. Csak olyan, mintha az állatkertbe érkeztél volna. Szerintem minden évben ez van. Vagy szólj, ha tévedek!-pislogtam rá nagyokat. Szerintem meghallotta, de mintha nem vett volna tudomást erről. Elsétált mellettem a tömeggel. Azt hittem, sosem látom.