A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742593#post742593][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.12. 19:03[/b][/url]

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742601#post742601][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.12. 19:57[/b][/url]

Nem mondanám, hogy a világ legkellemesebb érzése a földbe csapódni, de ez is olyasmi, amit el kell viselni, mert egy meccsen örülhetek, ha ennyivel megúszom. Amúgy se vagyok egy nyafogós lány, a körmeim se féltem, ha így lenne, akkor inkább varrókörre járnék, vagy valami divat cuccra. Ezek viszont egyáltalán nem érdekelnek, a divatot meg amúgy se követem. Megvan a magam stílusa, és nem fogok másokat majmolni, csak hogy valakinek tűnjek.
- Nem bizony - vigyorodok el magabiztosan, mert ezt határozottan állíthatom. Nem, nem vagyok rendíthetetlen, meg van a saját magam kis félelem listája, de a gurkók nem tartoznak bele.
- Persze, már mikor jöttem, tudtam, hogy az első dolgaim közé fog tartozni, csak... nem igazán volt időm ráedzeni. A Beauxbatonsban nem volt kviddics csapat - húzom el a szám, mert konkrétan azt sem értem, hogy azok a dísz.... trimágus tusára minek neveztek be, a második körnél tovább még sose jutott senki.
- És professzornak nem hiányzik? Nem szeretné ráncba szedni ezt az egész kviddics dolgot itt? Ahogy látom, egész hanyatlóban van. Apu mesélte, hogy mikor idejárt, még az edzéseket is rengetegen nézték, és nem volt olyan, hogy kongott volna a pálya. Ez azért elkeserítő kicsit - vágok egy grimaszt, közben azért visszahelyezem a labdát a ládába.
- Vagy nem tetszik felszállni Ön is? - pillantok rá még félbehagyva a mozzanatot.
- Bár lehet, Önnek ez állna inkább kézre - dobom hirtelen oda a kvaffot, csak hogy megbizonyosodjak róla, a reflexei még a régiek-e.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=742694#post742694][b]Charlotte Elisabeth Felagund - 2018.12.14. 17:01[/b][/url]

- Fogalmam sincs. Csak egy régi felhívást láttam, amin valami Allan Colton Fisher, meg Minea neve volt. Azóta semmi. Lehet, idén nem is lesz csapat? - ami azért elkeserítő lenne, mert nem lehetek ennyire peches. Azt tudom, hogy a két akkori delikvens már elballagott, nem volt nehéz ennek utána nézni.
- Szerintem nem ártana. Szeretném, ha nem kongana ez a pálya, és nem merülne feledésbe az egész sportág... meg hát most nézze meg, az egyik bajnok, repüléstant tanít - forgatom meg a szemem, mert számomra ez is elkeserítő. Mintha csupán ennyire becsülnék mindazt, amit eddig letett az asztalra. Tanítsa meg a gólyáknak, hogy ne essenek le a seprűről, amit egyébként egy jó érzésű szülő, már azelőtt megtanít neki otthon, mielőtt idekerülne. Vagy ez csak nálunk volt így? Mert akkor újfent kijelenthetem, piszok mázlista vagyok.
- Igen, apám ragaszkodott ehhez a seprűhöz, ha már mindenképp azt akartam. De szerintem ez is olyan, mint a pálca, egy csomót kipróbáltam, ez lett az igazi - vonok vállat, mert azóta én ezt is úgy tartom, hogy a seprű válassza meg, ki üljön rá.
Utána persze felhívtam keringőre, hisz ki nem hagynám az alkalmat, hogy együtt repkedjek kicsit Várffy Róberttel. Csalódnom nem is kell benne, már az első alkalommal úgy dob a karikára, hogy azon csak nézek. Persze, ő hajtó volt éveken keresztül, biztos rengeteg időt töltött azzal, hogy fejlessze magát.
- Tartalékosnak mindenképp - vigyorodok el, mert túl magas az a labda ahhoz, hogy én ne csapjam le.
És egyből megyek is a kvaffért, hogy aztán azzal a kezemben, megcélozzam a bal szélső karikát, és mielőtt megkerülném, dobjam át rajta. Direkt úgy mérem be a helyzetet, hogy amint a karika mögé érek, el is tudjam kapni, hiába nem teljesen szabályos, ez most amúgy se vérre megy.
- Terelőnek készülök ám - osztom meg vele azért nagyokat pislogva, csak hogy ne várjon tőlem ma este fejedelmi manővereket.
ÉS passzolom is neki a labdát, gondolva, hogy úgyis rá fog jönni, kicsit a kvaff elé kell jönnie, lévén én olyan nagyot nem tudok dobni. Aztán oda is repülök mellé.
- Mit tud még?