A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=371613#post371613][b]Cyanne North - 2014.08.28. 16:29[/b][/url]

Vééégeztem. A nyári szünet itt volt a nyakunkon, én pedig nem voltam hajlandó  a bakancson kívül mást felvenni; abban trappoltam le a kviddicspályára, egy kis repkedésre vágyva, némi lélekedzésre. Habár én nem kviddicsezem úgy, mint mondjuk a Rellon csapata, de néha a haverokkal összejövünk gyakorolgatni; s mivel mindig terelő vagyok, és egész évben alig jöttem le ide, nem árt gyakorolni a nyári mérkőzésekre.
A pálya felé menet láttam pár elszállingózó embert; mindenki megbámulta unikornisos pólóm, amin a GO TO HELL felirat szerepelt. Olyan igazi Navinésen. Imádom ezzel kifigurázni a húgom.
Amint beléptem az arénába, megigazítottam piros kockás ingem, ami kigombolva lengedezett a hűsítő szélben. Koptatott, szétszabdalt farmeromban - amit egyébként már csak testmozgáskor húzok fel - is szörnyen melegem volt.
Felnéztem az égre; odafönt egy röpködő Benettet láttam, és valami morbidan mozgó bábút. Elröhögtem magam szépen csendben; annyira forever alone szituáció volt! David egy bábuval játszik! Bár nem ismerem őt személyesen, illetve sosem beszéltünk, de ma is láttam zabálni a kviddicscsapattal a nagyteremben. Érdekes, hogy senki sem jött le vele gyakorolni.
Nem lett volna rossz velük falni. Úgy alapjáraton, a Rellonos kviddicscsapat mindig is klassz volt, általában a legnagyobb állatok kerültek be. Néha elgondolkodtam azon, hogy én miért nem vagyok ott.
Elkezdtem futni, s figyeltem őt, ahogy megy pár kört a levegőben; a második köröm után pedig elütött egy gurkót, nem túl pontosan. Az első ütései mindig jobbak szoktak lenni a meccseken.
- Hát, öreg, nem vagy formában! - kiáltottam fel neki, majd csináltam egy-két hanyag nyújtós mozdulatot, és felegyenesedtem. - Fogadjunk, hogy pontosabban célzok, mint te!
Persze, tudtam, hogy valószínűleg nem így van, mert nem gyakoroltam az utóbbi időben - meg amúgy is -, de gondoltam, valahogy felhívom magamra a figyelmet, ne kelljen szerencsétlennek egyedül játszania (vegyétek úgy, hogy ezt nem én mondtam).

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=371695#post371695][b]Cyanne North - 2014.08.28. 17:35[/b][/url]

Beleharaptam alsó ajkamba, és elvigyorodtam. Szemöldököm felhúztam egy pillanatra, csak ahogy szoktam, amolyan "na, ezt nem hittem volna" stílusban, s ingemet a lehető legelvontatottabb, legideghúzóbb módon vettem le, ami miatt, gondoltam, elterelődik majd Benett figyelme egy kicsit. Rádobtam a táskámra a darabot, majd összekötöttem hosszú, fenékig érő kék hajamat.
- Ó, köszi szépen. - mondtam, majd kezet nyújtottam neki. - Cyanne North.
Nagyon reméltem, hogy meglepődik kézfogásom erősségén és határozottságán.
Gondolván, hogy nem árt, ha most tényleg bemelegítek, csináltam pár felülést, meg fekvőtámaszt, úgy, ahogy egyszer a kifigyelt Rellonos kviddicsedzésen láttam - csak gyorsan, sokkal kevesebbet, mint ahogy azt illendő lett volna.
Terelőütő. Megfogtam a kis szépséget, s energia áradt szét a karomban. Eddig sosem fogtam ilyen jó állapotú ütőt - az, amivel többnyire tereltem, eléggé leharcolt volt... a sok adrenalinteljes ütés, meg a nem kevés elektromosság, ami belement, nem tett neki túl jót. Ez az ütő szinte kétszer nehezebb és másfélszer vastagabb volt. Az otthoni ütőm amúgy is csak hobbiütő. Ilyet még sosem fogtam kézbe.
Pár pillanatig méregettem a súlyát, s közben átsuhant az agyamon, hogy honnan tudta Benett, hogy terelő vagyok.
A seprű, bár nem volt mai darab, mégis gyönyörű volt - ilyenjük volt a Holyheadi Hárpiáknak kb. másfél-két évvel ezelőtt, bár ők mez-színűre fújatták őket.
Mielőtt felpattantam volna eme csodás járműre, David szavai pengeként hasítottak tudatomba. Leájulni?
- Ha én elájulok, te is. - mondtam higgadtan, majd egy rapid villámérlelés után küldtem egyet a földbe. Eztán kimérten rámosolyogtam, és felszálltam a seprűre.
Repültem egy-két kört - a jármű szokatlan, a pályán viszont otthonosabban mozogtam, mint az átlag. Az az igazság, hogy az itteni edzéseim annyiból álltak, hogy hatalmas megbűvölt gipszgolyókat ütögettem, ugyanis igazi gurkót nem volt pofám lopni a csapattól, és hát, nem igazán volt fogalmam arról, hogy egy itteni gurkó milyen súlyú - ki tudja, lehet, hogy azt is leharcoltuk otthon, és az is sokkal nehezebb. Nyilván a fizika törvényei és a varázslat miatt ez nem feltétlen lehetséges, de a biztonság kedvéért nem árt megnézni. Nem szeretnék ezen a pályán meghalni.
- Mielőtt kezdünk, még ütnék egyet. - mondtam Davidnek, aki valószínűleg a közelemben lehetett.
Balra tekintettem, s meg is láttam a kis édest; a drágám feltűnő gyorsasággal közeledett felém.
Adrenailn áradt szét a testemben, arcomra vigyor ült ki. Jobb kezemmel megmarkoltam az ütőt, s csak vártam a gurkót; az rákontrázott, még gyorsabban száguldott felém. Mikor az édes már olyan közel volt, hogyha kinyújtottam volna bal kezem, belécsapódik, hirtelen hátramenetbe kapcsoltam, s a vas lendületét kihasználva elpofoztam, de olyan erővel, hogy majdnem leestem a seprűről. Tehát a gurkó nem nehezebb, mint amilyen lenni szokott. Oké, a gipszgolyónál nehezebb.
Miután visszanyertem az egyensúlyom - reménykedtem, hogy többször nem nagyon lesz szükség rá - vigyorogva Benett szemébe néztem: szemeim csak úgy csillogtak.
- Kezdhetjük!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=371985#post371985][b]Cyanne North - 2014.08.28. 21:47[/b][/url]

Mit ne mondjak, lehetnék ennél sokkal jobb is. Bár a haverokkal nem túl komolyak azok a meccsek, de azért mégis csak, ennyire elveszteni az egyensúlyom, mikor szoktam kviddicsezni? Biztos izgulok.
Nem-nem. Cyanne North sosem izgul.
David elismerésére vigyorom kicsit szélesebb lesz. Mellém szegődik, karjaink összeérnek (kissé indokolatlanul), s már adja is a feladatot, amin eléggé ledöbbenek. Aha, szóval ezen a pályán nem csak nekem van különleges erőm. Vigyorom eltűnt, hogy a helyét összevont szemöldök és koncentráció vegye át.
- Szabad nekem is olyan eszközöket alkalmaznom, amik a pályán nem megengedettek? - kérdeztem pár másodperc után.
Agyam zakatolt. Két gurkót kéne elütnöm, de nem tudok egyszerre kétfelé szakadni. Egy gurkó nem okoz túl nagy vészt, főleg Benettnek nem.
Villámokkal.
Négy villám: föl, le, és a két oldalra, hogy ne tudjon menekülni, és egy pontos gurkó. Ha hátrál, sem tud elég gyors lenni, ha kb. öt méterről küldöm. Ezzel telepatikusan kell blokkolnia a sérülést.
Na de mi van, ha most is belát a fejembe? Telepátia...
Felvontam a szemöldököm, ahogy a fiúra emeltem tekintetem. Zseniális terv, Benett, zseniális.
Akkor tehát improvizálok. Kikapcsolom az agyam, mert ösztönből kell cselekednem.
Szemeimet lehunytam. Aztán hirtelen felpattantak, én pedig kilőttem. Mindenféle cikk-cakkban repültem, azt se figyeltem, merre; szemeimmel Davidet és egy gurkót kutattam.
Aztán teljesen random irányt változtattam, s megláttam magam alatt a gurkót. Azonnal bukórepülésbe kezdtem, majd rávettem a kis aranyost, hogy kövessen. Sokkal egyszerűbb, mint pofozgatni.
Nyomomban a gurkóval az egy helyben levegő David felé repültem, majd rájöttem, hogy nem lesz jó. A villámot képezni kell, ehhez pedig minimum három másodperc szükséges, és ha nem tervezem el előre, hogy villámlani fogok, egy gyenge kis szikrát tudok csak kipréselni magamból.
Tehát tudni fogja. Akkor csak tudjad, David.
Energiagyűjtés, bal kézből kilő. Még egy. Még egy. Ezek olyan erősségűek, mintha bögölycsípések  lennének, de a köntösük nagyon jó - aki nem ismeri villámaim, nem mondja meg róluk, hogy "ártalmatlanok". A drágákat Dave feje elé, és a két oldalára küldtem; ekkor sréhen a feje fölött voltam, de még láttam arcát. Az utolsó villámom után rögtön lehajoltam, így a gurkó elsuhant a fejem fölött, majd egy - kivételesen jól irányzott - erős ütéssel felé pofoztam a gurkót.
Még csak azt se láttam, hogy működött-e a dolog, de lehajtottam a fejem, és lihegni kezdtem. Három villámot ilyen gyorsan, egymás után, viszonylag pontosan, plusz figyeljek a gurkóra, ja meg arra is, hogy ne gondolkodjak, hogy ennek ellenére pontosan kiszámítsam a gurkó sebességét, és jókor hajolhassak le: mindez nagyon fárasztó volt az elmémnek. Sőt, ha egy tized másodperccel később hajolok le, a vas fejen kólint. Így is súrolta egy kiszabadult tincsemet. Emellett, azt hiszem, meghúzhattam egy csöppet a csuklóm. Fantasztikus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=372080#post372080][b]Cyanne North - 2014.08.28. 22:50[/b][/url]

Felegyenesedve azt láttam, hogy Benett lábbal kapaszkodik egy irányítatlan seprűbe.
Mi a...? Már indultam, hogy segítsek, ugyanis a gurkó majdnem fejen találta, mert most alulról közelítette meg áldozatát, de Benett megoldotta, s a becsapódása előtt pár másodperccel irányba állította a seprűt.
A gratulálokra el se mosolyodtam, annyira lefáradt az elmém. Biztosan ostromolja, érzem, hogy gyengül a belátástól... Nagy levegőt vettem, és sóhajtottam. Mit vársz tőlem, David? Hogy fejen forogva táncoljak a seprűm nyelén, és közben villámokat okádjak a számból?
Nem is rossz ötlet. Mekkora flash lehet villámot köpni... majd kipróbálom egyszer.
Lehet, hogy nem kéne ilyen bonyolult dolgokat csinálnom, mert annyira el fogok fáradni, hogy leájulok a seprűről.
S abban a pillanatban, mikor ezt gondoltam, egy gurkó süvítését hallottam meg a hátam mögül. Hátrafordulva szinte vakon próbáltam elpofozni, aminek az lett az eredménye, hogy gyönyörűen telibe találta a bal alkarom, a nem-ütős kezem - mert nekem azt lóbálni kell, mikor hátrafordulok.
Egy rövid káromkodás szaladt ki a számon. Engem nagyon ritkán talál el gurkó, mert minden haverom béna. Na, most telibe.
- Hhh... au. - nyögtem, de a gurkó egy lomha mozdulattal megfordult, és ismét engem vett célba.
Annyira ideges lettem, hogy a vasat úgy ütöttem el, olyan erővel, mint még soha életemben. David felé ment - s eztán pákk-pákk-pákk, ismét három villám, gyakorlatilag szemből - a villámok háromszög alakban kísérték a gurkót egy röpke másodperc erejéig, majd lehagyták, hogy aztán a fiú fejét, és két karját vegyék célba, majd egy röpke félmásodperc után kilőttem a fiú alá is egyet, ezt már sokkal pontosabban.
A kezembe pedig most úgy istenigazából belehasított a fájdalom. Eltörtem a bal kezem. Istenem, ez zseniális! Hogy lehetek ekkora b... béna?
Nem érdekel. Meccsen is bírnom kell, nem érdekel a kezem. De közben ott lüktetett, fájt, s meglehetősen furcsa pózban tört meg a karom. Jó. Semmi baj, már történt velem ilyen. De au.
Még mindig éreztem a hideg vas érintését a bőrömön.
Aztán eszembe jutott, hogy felnézzek Davidre, mégis hogy sikerült a támadásom. Kétlem, hogy ki tudok préselni magamból több elektromosságot. Most már nem fogok tudni koncentrálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=499266#post499266][b]Cyanne North - 2015.07.23. 12:36[/b][/url]

Hogyan is lehetne leadni azt a sok feszültséget, ami felgyűlt bennem? Nem, nem villámokkal, azzal eleget szórakoztam az utóbbi időben. Azt a mennyiségű felgyülemlett agressziót, amit nem volt lehetőségem másokon levezetni, természetesen nem nyomhattam el, sőt.
Késő délután volt, amikor úgy döntöttem, hogy egy röpke zuhanyzás után szinte rohanva jövök le a pályára, hogy azzal a terelőütővel gyakoroljak, ami már igencsak rég - túl rég - volt a kezemben. Mert nem szabad elfelejteni, hogyan kell használni az ütőt, ugye. Bár izgibb lett volna, ha vannak áldozataim is, de ugyan már, az ütögetés így is elég lesz. Majd odaképzelem Dwaynet az ellenfeleket, vagy mit tudom én.
Egy gyors, de igencsak alapos bemelegítés után szálltam fel a seprűre (egy kicsit remegve, ugyanis múltkor nagyon szépen leestem róla), az ütőt egyelőre lent hagyva, hogy repüljek pár kört. A szél belekapott az összefogott hajamba, amit hihetetlenül tudtam élvezni, mert így legalább nem sültem meg elevenen. Rohadt meleg van.
Nem is olyan vészes ez, gondoltam. Azt hittem, a múltkori után nem merek majd újra seprűre szállni, és most mégis! Pár kör után leszálltam, hogy kivegyem az ütőt, és kiengedjem a gyakorlásra szánt gurkót. Amint a sátán fattya kiszabadult, felém indult meg, úgyhogy elütöttem, még a földön állva. Jó lesz ez.
A seprűre villám gyorsan felugrottam, hogy aztán a gurkó után eredjek. Gyorsítottam, gyorsítottam, még egy kicsit, gyerünk! És akkor - egy adrenalinfröccsel fűszerezve - beleütöttem a gurkóba, elsőként egy rendkívül pontatlan ütést bemutatva, sőt, elég gyenge is volt. Ejnye, Cyanne, kijöttél a gyakorlatból...!
Rögvest felmértem a helyzetet, majd úgy mozdultam, hogy pont a gurkó útjába kerüljek. Nem fogok én rohangálni a vaslabda után, még csak az kéne. Tehát, a kis szörnyeteg egyenesen felém szállt, én fél másodperc erejéig oldalra pillantottam, s megláttam egy igencsak ronda hollót, aki ott körözött a pályán. Aha. Jó.
Hatalmas ütést produkáltam, és szerintem életem legpontosabb célzása volt, ugyanis a köröző hollót gyönyörűen eltaláltam; szerencsétlen törött nyakkal zuhanni kezdett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=499729#post499729][b]Cyanne North - 2015.07.24. 13:01[/b][/url]

Ahogy a holló landolt a füvön, arra jöttem rá, hogy valószínűleg nem lehetek egészen normális, abban a pillanatban viszont ez egyáltalán nem érdekelt - különben is, ez egyáltalán nem meglepő, ha úgy nézzük. Mármint. Zöld a hajam, aurornak készülök, és villámokat eregetek magamból. Egy holló megölése egy gurkóval csak amolyan kis apróság volt ezekhez képest.
Amikor követtem szememmel a gurkót, egy alakot pillantottam meg a pálya szélén állni. Mosoly kúszott az arcomra; lesz kit kiütni. Amikor azonban az illető felreppent, már csak a repülési stílusából is szinte felismertem, viszont amikor közelebb ért, és ütésnek indult a terelőütőjével, realizáltam, hogy Mihaellel állok szemben. Hát, legyen. Ma talán itt pusztulok meg.
Hallottam, ahogy a fa keményen találkozik a vassal, arcomon vigyor jelent meg. Jó! Jó! Jó! Lebuktam a seprűvel, hagytam, hogy a gurkó kövessen, aztán lelassítottam annyira, hogy a vas közelebb kerüljön hozzám, ütéstávolságba. Adrenalin áradt szét az ereimben, már szinte előre hallottam az ütés hangját; fejemet enyhén balra fordítottam, Mihaelre pillantottam, illetve bemértem. Aztán egy hirtelen mozdulattal fordultam hátra, a jobb kezemben lévő ütővel belevágtam a gurkóba, minden indulatomat és adrenalinomat beleadva. Amint a vas Mihael felé kezdett hasítani, én is megszólaltam:
- Úgy tűnik, te mégis repülsz! - kiáltottam oda neki.
Elég pontosnak tűnt az ütés - az ellenfél kihozott belőlem valami olyan pluszt, amit eddig nem tapasztaltam a pályán. Sokkal jobban tudtam összpontosítani, és nem mellesleg jobban is élveztem.
Amint az ütés megtörtént, távolabb kerültem Mihaeltől, gondolván, hogy biztosan kivédi a gurkót, hiszen ő Mihael. Eszembe jutott egy pillanatra, amikor Daviddel játszottunk itt a pályán - utána kerültem be a csapatba. Régi, szép idők...!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=501583#post501583][b]Cyanne North - 2015.07.30. 20:18[/b][/url]

Az a tény, hogy Saint-Venant (chhh, francia...) bef*ckolt nekem, és ez előtt még a hangsúly alapján valami ritka kedves dolgot kiabált is, nem segített sokat; még inkább ideges lettem, amikor a következő pillanatban igencsak pontatlan ütést mért a vasra. Eltávolodtam Mihaeltől - és megpillantottam egy szárnyas angyalkát. Cupido!
Menekülőre fogtam; a kis teremtmény lapockán találta Mihaelt, azonban a vas telibe kapta a kis szárnyast, úgyhogy az szedte a sátorfáját, és tovább repült. Még fel se fogtam, mi is történt pontosan, csak annyit hallottam és láttam, hogy a francia fölöttem van, és üvöltve pofoz bele a vasba.
- F*** your french mother! - üvöltöttem vissza nem túl nőiesen. Kezem automatikusan lendült, sőt, rögtön mind a kettő rátapadt az ütőre, hogy aztán balra le, a föld felé pofozzam a gurkót. Kissé meginogtam a seprűn, hirtelen meg kellett kapaszkodnom a nyélben, hogy ne veszítsem el az egyensúlyom. A rohadt életbe, nem hiszem el, hogy még gyakorolni sem hagynak rendesen! Feszültség áramlott a karjaimba. Most úgy kisütnék valakit.
Felpillantottam Mihaelre; keze még mindig fent volt, így láttam a felfele álló, szívecskés nyíl végét a válla fölött. Arcán vigyor áradt szét, ahogy rám nézett; szemeim elkerekedtek.
- Neeeeem... - jelentettem ki. - Bloody hell!
Sóhajtottam egy aprót. Neem. Ne már...! Komolyan, Mihael Saint-Venant-t fogom ki?! Először egy amerikai, aztán egy francia... zseniálisan jó.
- Ugye nem?! - néztem rá szinte kétségbeesetten. Ez nem lehet igaz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=501838#post501838][b]Cyanne North - 2015.07.31. 21:13[/b][/url]

Na ja, az nem elég, hogy a gurkó-veszélyt elhárítottam, de kaptam egy szerelmes Saint-Venant-t. Remeeeeek! Komolyan. Ennyire jó dolog még sosem történt.
Kezem még mindig fent volt, sőt, amikor láttam, hogy Mihael közeledik, az ütő hirtelen bemozdult, ugyanis automatikusan vertem volna bele a srác fejébe; szerencséje, hogy nem volt közelebb. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy tesztoszterontúltengésének okán közeledett felém, vagy még nem jött meg a nyíl hatása, és csak simán a földbe akar döngölni, mert megzavartam királyi nyugalmát.
Mindenesetre kiröhögni már nem volt időm a francia szerencsétlenségét, mert az említett vészesen közeledett. Automatikusan buktam le, seprűm nyelét lefelé irányítottam, így pont kikerültem Mihael útjából, sőt, valószínűleg még ki is sodródott a srác.
Természetesen Mihael nem hagyta annyiban, rögtön utánam szegődött - ezzel nem is lett volna probléma, félig már ki is találtam, mit fogok csinálni, de abba nem gondoltam bele, hogy gyakorlatilag egyenesen a gurkó felé lőttem ki, hogy ne ütközzön belém Mihael. Szóval, a vas szemből közelített felém, a francia meg hátulról. Hirtelen nem nagyon tudtam eldönteni, minek örülnék jobban, ha Mihael ölében landolnék, vagy ha egy gurkó ütne a bordáim közé, de aztán mérlegelnem kellett, és úgy döntöttem, még ha Mihaelnek áll is az... elhatározása, hogy most elkap, mint valami életnagyságú cikeszt, még akkor is jobban járok azzal, ha az ölébe esek, mint egy gurkóval. Na ja. Oké.
Eddig lefelé mentem, így hát úgy döntöttem, egy köztes utat választok, és megpróbálom kikerülni a vaslabdát, ugyanis ütni egészen egyszerűen nem jutott eszembe a stressztől, amit a mögöttem repülő fiú jelentett számomra. Tehát, Cyanne jobbra el, a vaslabda pedig remélhetően Mihael képében landol majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=501851#post501851][b]Cyanne North - 2015.07.31. 22:05[/b][/url]

Na ja, az, hogy valaki bénaságból üt ki egy Rellonos exterelőt, némi mázlira vall. Mondhatnám úgy is, hogy rohadt király vagyok, de az talán túl nagyképű lenne, úgyhogy maradjunk annál, hogy csak baromi szerencsés.
Tehát, ahogy kitértem a két veszély elől, s hagytam, hogy Mihael vállát lesmárolja a gurkó, egy hatalmas reccsenést hallottam. Ettől kissé megriadtam így elsőre, főleg, amikor a francia a föld felé kezdett esni. Földet is ért a delikvens, ugyanis sajnos nem voltam elég gyors, hogy elkapjam (de azért valljuk be, hogy nem töltött el mély szomorúsággal, hogy a füvet is megpuszilta a lenyilazott francia).
Én is leszálltam mellé, és csak néztem pár pillanatig a földön heverő, hassal lefelé néző illetőt. Hát igen, Cyanne, ha valakit egy meccsen is ki tudnál ütni hasonlóképpen, az nem volna rossz. Lesajnálóan figyeltem a srácot; tudtam, hogy lélegzik, meg csak két-három méter magasról esett, az nem olyan durva, mint amikor én lefejeltem egy kviddicspóznát.
- Hát ez sz*pás, öregem. - fejeztem ki együttérzésemet az ájult Mihael irányába; eztán pedig elkezdhettem azon gondolkodni, hogy mégis hogyan vigyem fel ezt a benga állatot a Gyengélkedőig. Felébreszthetném pár erősebb villámmal, de még csak az hiányzik, hogy itt pofázzon nekem, miközben valószínűleg a csípője sem járt jól (legalábbis a természetellenes testhelyzetből úgy látszik), de ennek ellenére fel kell húznom a kastélyba. Csak a hülye francia akcentusa hiányozna az útról, és megint nagyon boldog lennék. Ott helyben ütném le újból.
Gondolkodás közben még begyűjtöttem a gurkót, és visszazártam a ládába. Akkor mára ennyi. Azért egy ájult Mihael nem rossz kezdésnek. Lehet, hogy mégsem jöttem ki annyira a gyakorlatból.
Végül kínok kínjával vittem fel a franciát a gyengélkedőre (ezt is csak azért, mert jószívűségem határtalan), s amint felértünk, rögtön megérdeklődtem a gyógyítónktól, hogy Cupido nyilát lehetséges-e hatástalanítani. De természetesen; nem.