Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706836#post706836][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.28. 16:56[/b][/url]

Nem voltam az a nagyon költekezős lány soha, ami nem azért fordulhatott elő, mert ne akarnék, hanem mert nem igazán vet fel a pénz. Mióta eljöttem otthonról azt a támogatást skippelhetem, a saját keresetem pedig mióta a suliba járok nem tölti újra a megtakarításokból kiesőt. Az iskola nem olcsó mulatság, ahogy az ember hobbija és szórakozásigénye se. Most azonban egészen boldogan és vidáman szánkáztam be a kellékes boltba. Nem olyan régen az egyik fotósorozatomat megvette valami újság, állítólag fontos embereket sikerült lencsevégre kapnom, én ezzel annyira nem voltam tisztában, mert nem szándékos volt, nem is figyeltem annyira. De lényeg a lényeg, szükségem van a képelőhíváshoz a megfelelő folyadékokra és papírra, amit itt bizonyosan megtalálok. Illetve nem titkolt célom szénceruzát beszerezni, mert bizony a művészetes órákon hiába szakosodtam, nem csak a fényképekkel kell villogni.
A szoknyám szélét gyűrögettem, ahogy a buksimban számolgattam miből és mennyire lenne szükségem, mikor a bolt másik felére tévedt a tekintetem egy lánykára. Nem volt nagy itt a forgalom, másrészt ismerősnek is tűnt, talán nem is csak óráról de a házból is. Mindenesetre egyelőre magamhoz vettem két csomaggal a szükségesekből, majd a ceruzákhoz indultam, mikor a lányt a kis baleset érte. Nem vagyok nagyon kárörvendő, de annak tűnhettem, ahogy elvigyorodtam hirtelen, aztán az csak mosolyba csúszott, ahogy odalépdelve a kezem nyújtottam neki, hogy felsegítsem.
- Mondták már nekem, hogy olyat mutatok, beájulsz, de nem hittem, hogy erre egy polc is képes… - próbáltam kevésbé kínossá tenni a helyzetet mindkettőnknek, miközben, ha megfogta a kezem, felhúztam őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=707142#post707142][b]Daisy Blue Berry - 2017.10.31. 16:12[/b][/url]

Ne kifejezetten vagyok kedves az esetek többségében, ez nem azért van, mert nem érdekelnek az emberek, hanem mert fenntartásokkal kezelem őket. Azonban a szerencsétlenül járt lány nem igen érdemelte, hogy a többiekkel kacarásszak csak úgy rajta. Persze, megmosolyogtam a dolgot, de inkább segítettem neki, ha már így alakult. Az egyik kezemben közben előhívópapírt szorongattam, két csomagot is, ami egyelőre azt hiszem elég lesz, majd a tekintetem végig járt a lánykán, a pólóján el is mosolyodtam, tök aranyos volt és mindenképpen elég jószándékról árulkodott.
- Ú, akkor még tuti nem jártál pesti kellékes boltban, na, attól én is dobnék egy hátast - jegyeztem meg vigyorogva, ahogy visszahúztam a segítő kezem, mikor ő már a lábain biztosnak tűnt. Nem igazán szokásom az emberek fölött ítélkezni vagy éppen csak ítélni, az első benyomásokon is gyakran túllépek, így igazából csak figyeltem a barna hajú lányt, majd nagy egyetértéssel bólintottam.
- Teljesen megértem, rengeteg dolog van, amit így azonnal elvinnék, de azt hiszem nem egészen az én életemre szabták még így se - ingattam kicsit a fejem körül nézve, mert bár nem kellett lehidalni az áraktól, nyilván semmi sincs ingyen. Gondoltam én. De mielőtt reagálhattam volna egy „én is”-nél többet, közeledett hozzánk az eladó, aki el is vonta a figyelmem sebtében.
- Ó, ez komoly? Ez tök jól hangzik - pillogtam pár pillanatig, mert nem nagyon hallottam még ilyenről, persze egészen megörültem, annyira, hogy el is felejtettem megérdeklődni, merre találok szénceruzákat, mert azt akartam éppen keresni. Aztán csak az eladó és a művészetis lányka között időztem kis ideig, mielőtt, ha alkalmam volt, megint csicseregni kezdtem a szaktársamnak, vagy olyasmimnek.
- Festőnek készülsz vagy csak művészetek minden mennyiségben?