Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750647#post750647][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.21. 22:02[/b][/url]

Alex számára kb. 3 hely létezik, ahonnan kis híján vontató kötéllel lehet elhozni: valamilyen vízpart, a szobája és a művészellátó. Szinte már az is egy motivációvá vált számára, hogy minél hamarabb elfogyjanak a festékei, vagy üres fotó papírjai és így felkerekedhessen meglátogatni hőn szeretett helyét. Az apja mesélte az édesanyjáról, hogy a dolgozó szobája is pontosan úgy nézett ki, minthogyha a teli rakott polcok több száz embert szolgálnának ki. Néha kis hősünk elvegyül a sorok között és azt játssza, hogy édesanyja holmija között matat és amikor talál egy neki tetsző mütyürt, megkérdezi tőle, mi az és mit csinál. Szerencséjére nincsenek sokan az üzletben. Utált sok ember között tolongani. A kastélyban már valamennyire hozzászokott, de ha teheti, kerüli az ilyen szituációkat. Apró kis varázsló-tanoncunk a már megszokott irányba baktatott a szükséges szükségletekért, amikor valaki neki ment. Ez nem volt ritka jelenség, mert elég aprócskának tetszett lenni, s mióta a hosszú kék hajból természetes barna rétegekre váltott, a többiek még nehezebben vették észre. Mivel mindig bocsánatot kért, függetlenül attól, hogy ő okozta-e a karambolt, vagy nem, most is így tett:
- Ne haragudj, nem direkt volt. - makogta halkan, pontosan egy időben a lánnyal, amire meglepetten tágra nyitotta szürke szemeit, egyenesen a másikéba nézve. A megszokott félelem és megilletődés helyett azt se tudta, hová legyen, csak várt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750651#post750651][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.21. 23:11[/b][/url]

Alex azon morfondírozott, hogy vajon a másik számára is ugyan olyan nem mindennapi a szituáció, mint számára. Mennyi esélye van ugyanis annak, hogy egy olyan apró lény, akinek alig hagyja el valami a száját, ugyan azt mondja valakivel. Mondjuk a másik fél hangerejéből ítélve ő se lehet sokkal közelebb az extrovertáltsághoz, mint jómaga. Mázlijára a szemben álló fél folytatta, szóval nemcsak megtörte Alex "áramszünetét" hanem lerótta róla a kezdeményezés felelősségét. Szemével követte, merre néz a másik, aztán kicsit kihasználta az alkalmat, hogy szemügyre vegye: nagyon szép és bájos lány állt előtte, serdülő éveinek legelejét taposhatja. Látván, hogy nemigen lehet nagy kalamajka belőle, hősünk ki tudott préselni magából még egy kis mondatot:
- Ugyan, ez az én hibám volt, jobban kellett volna magam elé néznem. - motyogta és belül rettenet kellemetlenül érezte magát a sántikáló nyelvtudása miatt, ezért inkább igyekezett a földet nézni, imádkozva, nehogy látszódjon az arcán a szégyen lenyomata, illetve hogy a másik ne űzzön belőle gúnyt. Gyakorolna ő szívesen, de mások előtt nehézkesen fakad szóra, önmagában meg mi értelme lenne, hisz nem tud jobban beszélni önmagánál. Fránya helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750829#post750829][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.24. 15:11[/b][/url]

Alex szinte érezte, hogy az amúgy is lágy eper színű pofija szép lassan, lépésről-lépésre átmenetel a rózsaszín majd a vörös élénkebb árnyalatain. Ott állt, mint pálca bűbájtanon, nézve, ahogy a véletlenül belé botló lány is ugyan olyan (ha nem sokkal) kellemetlenül érzi magát. Érezte, hogy kis kezébe kell vennie a szituációt, de hogyan? Mit mondjon? Mit tegyen? A végén már annyira elmerült a sok gondolatban, hogy a mondat egyszer csak kibukott belőle, mintha valaki hátba vágta volna egy péklapáttal.
- Az egy jó festék, ennek szép színei vannak. - motyogta, utána úgy kikerekedtek a szemei, mintha nem tudta volna, milyen nyelven szólalt  meg, aztán egyből visszahelyezte tekintetét a padlóra, mintha arra várt volna, hogy ezúttal a lány üsse le az imént említett péklapáttal. Ráhúzta kezeire a hatalmas pulcsija ujjait és a maradékot a tenyerével próbálta összegömbölyíteni, mint valami hógolyót. Most igazán hasznát vette volna a láthatatlanná válás képességének, jobban, mint bármikor. De e híján most itt áll egy kínos szituáció kellős közepén magában segítségért esedezve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750870#post750870][b]Alex T. Rainbow - 2019.02.24. 21:07[/b][/url]

Kész, itt, ebben a minutumban, ebben a művészellátóban Alex úgy érezte, hogy itt mindennek vége, foglalás a Mennybe megtagadva, kész vége, ő a leggonoszabb ember, aki ezen a planétán valaha is téblábolt. Olyan tekintettel nézett a lányra, mintha azt mondta volna neki, hogy holnaptól lekapcsolják a napot. Szürke, tágra nyílt szemei lassan elvizesedtek, szája legörbült és kész, eltörött a mécses. Lehet az egész helyzet kínossága alatt rogyott össze, de az is lehet, hogy mélységes bűntudatot érzett, mert valamikor azt tanulta, hogy egy ilyet felhozni nagyon sértő a másik egyén számára. Lehet kicsit mindkettő.
- Énh....énh....sajnáh....én nem akh.... - szipogta,krokodil-könnyeit pedig a nagy pulcsiujjába törölgette. Azzal a ténnyel nem foglalkozott, hogy ezt az információt sehonnan sem tudhatta, nem ő egy undok szemeteszacskó. Mindenesetre így legalább a másik fél megtudhatja, hogy egy lelkiismeretes valakivel van dolga. Nem is mert ránézni, arcát keserves zokogással a pulóveres tenyerébe temette és halálra vártan várta, hogy elküldjék melegebb területekre.