Choi Művészeti Bolt




Nyitva tartás:
Hétfőtől-Péntekig: 9.00-18.00-ig
Szombaton: 10.00-16.30-ig
Vasárnap: 10.00-14.00-ig

Choi Min Jong

Festék, paletta, A/3 lap 20 db, A/4 lap 20 db, ecset kétféle, gitárhúr. Lapok nem fontosak. Akkor csak festék, paletta, ecsetek és gitárhúr. Ezek kellenek. Kivéve, ha valamit elfelejtettem. Meg van! Pólófesték. Meg pasztell kréta. Akkor ugye kell ecset, festék, paletta, gitárhúr, pólófesték és pasztell kréta. A kézzel festett, virágmintás pólómban és a festékes térdig érő, sokszínű nadrágomat viselem. Végül is, a nemrég megnyílt művészboltba megyek. Apám, olyan jó, hogy nyílt egy. Ezt hiányoltam csak a faluban.  A művészellátót. Mert különben honnan tudnám beszerezni ezeket?  A boltok többségében szerintem nem is árusítanak. Lassacskán a bolthoz érek. Choi Művészeti Bolt olvasom le. Itt az idő bemenni. Ó, és ha már itt vagyok, kell valami, amiben tudom tartani a rajzokat. Vagyis egy új rajzmappa. Elsőre nem is kicsi a listám. Csak tudjam az összeset észben tartani. Lehet, hogy elfelejtek valamit. Lehet, hogy nem. Ki tudja? Majd egy nagy mosollyal az arcomon belépek.
Bámulatos, hogy mennyi minden van itt. Rögtön oda is megyek az ecsetekhez és elkezdek gondolkodni. Melyik legyen? A 0-6 terjedő csomag? Vagy egy sima, barna, 2, 4, 6, 8, 10 és 12-es méretekkel? Melyik? Segítség kellene. Oké, most itt az ideje odasétálni az eladóhoz. Aki a pultnál van.
- Elnézést, tudna segíteni? Nem tudom eldönteni, hogy milyen ecseteket vegyek. Jelenleg szinte az összes ecsetemből a ragasztót kell kimosnom - majd beletúrok a hajamba. Tegnap sikeresen magamra öntöttem a festékeim felét, ezért a bal könyököm még mindig lila festékes,  a hajamban pedig kék festék van. Egy kicsit szerencsétlen volt az utolsó két nap. Tegnap magamra öntöttem a festékeimet, tegnapelőtt pedig ragasztóztam. És ecsettel akartam ragasztani. Meg is lett az eredménye.
- Amúgy Lilith vagyok - mutatkozom be neki.

Bólint, hogy tud segíteni. Ennek nagyon örülök. Ha nem tudna, akkor tényleg  nagy bajban lennék. Majd megkérdezi, hogy mihez kell. Elég sok mindenhez, az biztos. Nem itteni, az biztos. Koreaira vagy japánra tippelem a kinézete és az akcentusa alapján. Megdicséri a nevemet, látszik, hogy még tanulja a magyar nyelvet. Elég nehéz amúgy szerintem egy külföldinek a magyar, mondjuk vannak olyan szavak, amiket nem is tudnak kiejteni. Könnyítsünk a dolgán. Kérdezzük meg, hogy beszél-e angolul vagy japánul.
- Tudsz angolul? - Kérdezem meg tőle angolul - vagy japánul? - Teszem fel a következő kérdést. Addig is maradjunk az angolnál. Az megy a legjobban.  
Tényleg, milyen ecset kell? Jó lesz nekem a sima? Kell ecset, vízfestékes festéshez, temperás festéshez, falfestéshez és még pár sima. Oké, ez egy kicsit sokféle dolog. De, az igaz, hogy szeretek festeni. Végül is, van aki mást csinál. Én a művészetekért vagyok oda.
- Hát kell vízfestékes festéshez, temperás festéshez, falfestéshez és még pár sima. Egy kicsit szeretek festeni. Egy kicsit nagyon - mondom ki angolul neki. Remélem, tud segíteni. Elsőre kedves és szimpatikus. Bár nekem ki nem  szimpatikus? Na, ez egy jó kérdés. Mert mindenki az. Majd utána az emberekről megalkotok egy véleményt. Miközben nézegetem az ecseteket, gondolkodok. Miért pont ide jött? Bárhol máshol talált volna bolthelyet, de nem, ő idejött. Nem mintha nem örülnék. Sőt, inkább pont az ellenkezője! Nagyon örülök neki. Nem tudom, hogy mi lenne, ha nem lett volna művészbolt itt. Nagy eséllyel elég hamar kifogytam volna az alapanyagokból. De hát, legalább lett.

Van egy olyan érzésem, hogy megfordult a fejében az animefanságom. Máskülönben miért tudnék japánul? Egyszerű,  a barátnőm japán. Igen, japán ő az első, és ő volt az egyetlen a Bagolykő előtt. Lehet, hogy emiatt akarok mindenkivel jóban lenni. Lehet, hogy szimplán ilyen vagyok. Ki tudja?
- Oké, szívesen segítek. Először is, nem tudok angol és japán is hanem tudok angolul és japánul is. A külföldi ismerőseimnek eddig kivétel nélkül nehezen vagy sehogy megy a magyar. Szerintem neked viszont jól megy - ránevetek. Tök jó fej.
Elveszem az ecseteket, amiket ad. Ért hozzá, látszik. Benti falfelülethez, ad egy vastagabb, kecskeszőrös ecsetet, míg mintához egy vékonyabbat. Jól választja meg, pont olyan, amilyet szeretnék. Megmutatja a korábban nézett ecseteket, hogy jók temperához és vízfestékhez. Megmondja, hogy nincs sima ecset. Megértem. Egy kicsit furán fogalmaztam. A kérdésére, hogy mit akarok ragasztani, először nem válaszolok. Miért áruljam el, hogy a naplómba szeretném a falapra festett képeimet ragasztani? Mert kedves és barátságos.
- Kiszeretnék próbálni egy technikát, amiről nemrég olvastam. Továbbá a naplómba szeretném a képeimet ragasztani. Mármint azokat, amiket nem papírra festettem vagy rajzoltam. A legutóbbi ilyen egy teliholdas festmény. Szerintem szép lett, bár még nem mutattam senkinek - mondom ki halkan. A szüleim  nem kíváncsiak rá, másnak meg nem fogom megmutatni a legfontosabb dolgaimat. Minek?
- Amúgy te miért jöttél Magyarországra? Mert azért én inkább Angliába, vagy valami más helyre mentem volna. Nincs honvágyad? - Kérdezem Min Jongtól majd ránézek. Eddig a földet néztem.

És az ecsetek le is vannak tudva. Oké, akkor most jön a. Várjunk csak, mi is kell? Ecset, az pipa, paletta, na az nagyon és gitárhúr. Oké, ebből semmit sem lehet halasztani. Akkor menjen a menet!  A srác mondja, hogy igyekszik. Megmosolygom. Azzal, hogy mi, magyarok beletesszük a szóba a toldalékokat, eléggé megnehezítjük mások dolgát. Ez van, ezt kell szeretni. Megkérdezi, hogy milyen ragasztóm van.
- Folyékony, direkt olyat hoztam ide. Egy ilyen nagyobb adag, üvegben van - ránézek és még jobban mosolygok. Segítőkész, nálam ez jó pont. Meg az is, hogy kedves.Elég sok minden tulajdonsága van, ami nálam jó pontnak számít. Végül is, mi nem számít nálam jó pontnak? A rossz tulajdonságok. Bár, azokat ki szereti? Szerintem senki. Már vagy ezredszerre döbbenek rá, hogy tök jó ez a bolt. Végül is, elég sok minden van benne.
- Hát, most nincs nálam. Mármint a festmény. A szobámban hagytam. Nem szoktam az alkotásaimmal járni, 24,5x40 cm falapra festettem - biztos, hogy jobban szereti az éjszakét, mint a nappalt. Vannak bizonyos árulkodó jelek, hogy nem csak ember. Egy kicsit hasonlít szerintem egy vámpírhoz. Félvámpír lenne? Nem, nem hiszem. Biztos csak rossz a megérzésem. Igen, Angliában tényleg sok az eső. Az utolsó mondatán csak felszabadultan nevetek. A kacajom betölti az egész boltot. Kész, vége. Sikerült ráncba szedni az arcizmaimat.
-  Arigato. Vagyis köszönöm. Bár, nem mindig. Amúgy van paletta meg gitárhúr? Mert még ezek kellenek - még jobban elvigyorodok. Ha nincs húr, nem baj. Szerzek máshonnan. Év végéig úgyis kibírom húrok nélkül.

Ragasztó.Hát, talán nem azt kellett volna mondani, hogy folyékony. Mert az a tégelyes kell, ami ilyen fehér és van benne kb. 400 ml. Nagyon jó vele ragasztani, kár hogy nem tudom a nevét. Min mosolyog, ez jó jel. Mosi-mosi-mosoly! Be happy! Fel kellene jegyeznem majd a naplómba. Mosi-mosi-mosoly. Tök jól hangzik. Amúgy szerintem nem is olyan vészes a beszéd. Igen, itt ott van egy kis hiba a ragozásban és ennyi. Nekem is van, pedig én magyar vagyok eleve.
- Hát, még az is elő fordulhat. Igen, egyszer elhozom. Oké? - Igen, ő kérdezi, de akkor is. Megkérdezem. Mert így a jó. A farkasok cukik. Nagyon cukik. Szerintem legalábbis. Bár, ki tudja. Lehet, hogy szerinte is. Nem, nem kérdezem meg. Még a végén őrültnek  nézne, amiért nem hibáztatom. Ilyen vagyok. Vigyorogva megölelem, majd mikor azt mondja, hogy szívesen, elpirulok. Te jóságos ég. Ilyen nincs. Na mindegy.
- Igen, ismerek. A volt osztálytársam, Franciska, mindig egy vakolatnyi smink volt mindig a fején. Na, az minden, csak nem szép. Tudod, ő mugli amúgy - kárörvendő vigyorral mondom ki. Imádtam neki, és az utánfutójának keresztbe tenni. Sose tudták rám bizonyítani. Nagyon jó érzés az, amikor egy általad utált személyt felbosszantasz. Vagy legalábbis szerintem. Régi, szép emlékek. Nyáron megint felbosszantom, csak azért is.
- Kár. Hát klasszikus gitárból mind a hat húrra. De nem olyan fontos, csak majd kelleni fog valamikor a közeljövőben. Na mindegy.  Amúgy félvámpír vagy? Csak mert egész nem lehetsz és hasonló a kisugárzásod, mint egy vámpírnak - megkérdezem tőle, miközben nézem. Ez is egy jó kérdés, grat Lith.

Jong

- Várd is! - Felnevetek. Ez csak természetes. Jó érzés vele lenni. Vicces. És víí! Valakit érdekel a festményem, ez csúcs szuper! Most mi az, ritkán van ez. Eléggé. Meg, szinte soha se mutatom meg senkinek és nem is mondom el. Így az egyszerűbb.
- Semmi. Apám mugli, anyám mugli. Bár, őket pont nem szeretem. De, amúgy mugliszületésű vagyok. Azt a lányt pedig utálom. Bizonyos, nem publikus dolgok miatt. Épp ezért mindig bosszantottam. Direkt - lehunyom a szemem, régi emlékek. Viccesek, szépek, jók. Régi, már-már elfeledett emlékek. De, hagyjuk. Ez a múlt zenéje, nem pedig a jövőé.
- Oksi!  Úgy egyszerűbb - mondom, és magamban pedig feljegyzem. Gitárt elhozni hamarosan. Come on, meg fogom csinálni. Kell nekem mindkét gitár, ha tetszik ha nem. Fontos dolgok miatt. Zenész leszek, dalt nevelek.
Vajon milyen lehet a varázspálcája? Mogyoró, bükk, tölgy, hárs, esetleg valami egzotikus? Sárkányszívizom húr, véla haj, főnix toll, egyszarvú szőr, vagy valami nagyon különleges? És mekkora? 13, 14, 13, 1 negyed, 12, 3 negyed hüvelyk, vagy más? És ha nem is ember? Biztos, hogy nem vámpír, fent van most is. Észre se veszem, felteszek egy kérdést. Rögtön megbánom.Nem ezzel kellett volna kezdenem. Lehajtom a fejemet.
- Bocsi, elgondolkoztam. Azon gondolkoztam, hogy milyen a varázspálcád és teljesen a gondolataimba merültem. Biztos nem vagy az. De, ha az lennél, az sem zavarna.  Néha van ilyen, hogy észre se veszem mit mondok. Bocsánat még egyszer - mondom és ránézek. A fenébe. Ezt nem kellett volna. Nagyon nem.
- Nem vagy hideg, nyugi. Vagy legalábbis szerintem -   felnevetek és megölelem. Így jobb.

Lehunyom a szememet és ránézek. Oké, most biztos azt gondolja, hogy elszállt velem a ló, de inkább itt magyarázom ki, mint akkor amikor már késő lesz és baj lesz.
- Tudod, ő egy beképzelt, flegma pláza cica. Ő kezdte az egészet azzal az oviban, hogy nyilvánosan megalázta az óvónénit, hogy a ruhája ideje múlt. Mindenki utálta őt és a klippjét, viszont senki sem mert tenni semmit. Aztán jöttek a vicceim és a burkolt célzásaim. Egymás életét próbáltuk megkeseríteni, nekem sikerült egy kicsit, neki nem. Mikor kiderült a bosziságom, visszafogtam magamat. Ő biztos annak tudta be, hogy a szüleim szörnyszülöttnek neveztek - magyarázom neki, majd váltok. Ennyi, kész vége. Nem kell tovább ragozni. Már jön is más dolog.
- Nyugodtan! Már banda is van amúgy, amiben gitározok. Kemény három tag van - mondom vigyorogva és mutatom is az ujjaimmal a hármat. Fontos dolog ez, az életemben egy megjegyzett mérföldkő.
Nézem őt, fejemben ezer és ezer gondolat. Nem tehetek arról, hogy egy dologra kevésbé tudok koncentrálni, mint kéne. Néha napján hiperaktív vagyok, ennyi. Oké, most igazán gondolkozhatnék és eltervezhetnék valamit. Valami jót, valami vicceset, valami furát, valami szabály szegést.
- Igen, így megfordult a fejemben, hogy milyen a varázspálcád - válaszolok neki nevetve. Én idióta. Mindenféle hülye kérdést teszek fel neki, pedig igazán féken tarthatnám a nyelvemet. Megölelem. És, lassan már szokásomhoz híven nevetek. Ilyen az élet.
- Én igen. Tudod, nekem teljesen mindegy, hogy ki micsoda. De, jobb szeretem, ha nem titkolóznak előttem. Én sem titkolózok - mondom neki, hátha veszi az adást, hogy engem lehet kérdezni és az a fajta vagyok, aki művész  lélek továbbá szeret segíteni. Hátha veszi az adást.